Laurell K. Hamilton - Sápadt hold

Fülszöveg:
Amikor Anita megtudja, hogy volt szeretője, Richardot nemi erőszak vádjával letartóztatták Tennessee-ben, összehívja a csapatot. Egy ügyvéd, és számos vámpír, no meg vérfarkas kíséretében érkezik meg, hogy kiszabadítsa Richardot. Anita tudja, hogy a vérfarkas egy szörnyeteg, de abban is biztos, hogy nem követhetett el nemi erőszakot. A zsaruk Myertonban korruptak, a trollok pedig, akiket Richard tanulmányozott, rettegnek. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ha sokáig szimatol, akkor a városka vámpírmestere megtámadja őt és barátait. A helyi vérfarkasok sem látják szívesen az Anita vezette társaságot. Az idő szorít: a holdtölte előtt kell kiszabadítania Richardot, mert ha nem, akkor a bajok megállíthatatlanul sokasodni kezdenek.


Régi értékelés: 4
Borító: 3,5
Sorozat: Anita Blake # 8
Eredeti cím: Blue Moon
Kedvenc karakter Anita, Asher, Damian, Jason, Richard
Oldalszám: 384
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2005

Újraolvasás.
Elérkeztem a 8. kötethez is. Bevallom, anno nekem eddig tartott az Anita Blake mániám. Eddig imádtam, utána kezdett lecsúszni a leejtőn.
De mivel újraolvasom a sorozatot, majd kiderül hogy meddig bírom.
Eddig ezt a kötetet olvastam a leghosszabb ideig. Az előző könyveket 1 nap alatt befaltam, ezt viszont... Kicsit unalmas volt, így ingert se nagyon éreztem, hogy olvassam.
Ismét elhagyjuk St. Louis-t, és más felé vesszük az irányt. Nekem nagyon tetszenek azok a könyvek, ahol kicsit mellőzzük a nagyvárost, és más helyszíneket látogatunk meg. Most éppenséggel Myerton-ba, Tennesse államba.
A fülszöveg lelövi az összes "poént", így túl sok meglepetés nem éri az olvasót. Az alapszál ugyebár az lenne, hogy Richard-ot kihozzák a börtönből. Ez igen hamar megoldódik, és feledésbe is merül ez a szál.
Hamilton mint mindig, ezúttal is több szálon futó történettel állt elő, azonban majdnem mindegyik háttérbe szorul, és ismételten Anita és az ő helyzete ebben a természetfeletti világban kerül előtérbe. A többi szál amolyan adalék.

Anita és a kis kompániája útnak indult, hogy Richard-ot kihozzák a börtönből. Anita és Richard között forr a levegő, ez kár is lenne vitatni. Megismerhetjük Richard édesanyját, és az öccsét is, Danielt. Nagyon szimpatikusak voltak mind a ketten.
Richard falkájából is felbukkan Jamil és Shang-Da. Mind a kettő szimpatikus.
Anita helyzete a falkában visszatérő elem, és ismét bebizonyítja, hogy hiába, nem vérfarkas, akkor is joga van magát lupának nevezni.
Raina és a munin is bezavart jó párszor a képbe, és nekem ez kifejezetten tetszett, hiába az erotikus felhang. Tetszik, hogy Raina a síron túl is gyötri a kis csapatot, és végre Anita is rájön, hogy vagy megtanulja kezelni a képességeit, vagy neki lőttek. Rájön, hogy el kell fogadnia azt az életet amibe belecsöppent, és felelősséget kell vállalnia a leopárdjaiért.
Nagyon tetszett, hogy Anita kezd nyitni a leopárdok felé. Tetszett, ahogy próbálkozott közelebb engedni magához a kis csapatát. Főleg Nathaniel-t.

A helyi vérfarkasfalka nem tett túl nagy benyomást rám. De Marianne-t nagyon megkedveltem. Örülök, hogy Anitát a pártfogásába vette.
Nagy piros pont Hamilton-nak, hogy Asher kifejezetten sokan szerepelt a könyvben. Isten tartsa meg jó
szokását. Imádom Asher-t, ezen nincs mit beszélni. Damian-nak is kinyílt a csipája, és egy kicsit többet mutatott magából, és olyan dolgokat árult el Anitának, akit senki más. Említést tett az ardeur-ról is.
A helyi vámpír banda nem volt egy nagy szám. Nekem úgy jött le, Hamilton  nem fektetett túl nagy hangsúlyt erre a szálra. Olyan összedobottnak tűnt. Ahhoz képest, hogy Hamilton többször említette, hogy milyen ritkák a nekromanták, itt ismét felbukkant egy, aki Colin - a helyi vámpírúr - szolgája. Méltatlanul nem lett kihasználva ez a szál, és Colin halála is nagyon összedobott lett.

Viszont az Anita-Richard szál nagyon jól lett megírva. Végre Richard is révbe ért, bár a körülmények elég furcsák voltak. Nagyon tetszett, hogy ismét bepillantást nyerhettem a falka ügyeibe. Plusz pont jár Hamilton-nak az üldözős jelenetekért. A könyv egyik legjobb része. Visszatérve Richard-ra. Olyan édes pofa volt Anita-val. Ezt a Richard-ot szeretem. A kiscserkészt, akibe egy kis ész is szorult. Megváltozott egy kicsit, végre a lábára áll, ha kell. Szereti Anitát, de míg Jean-Claude csak Anita-val van, addig Richard kiköti, hogy ha Anita-nak lehet valakije rajta kívül, akkor neki is.

A végkifejlet nagyon ütős lett, bár nem éreztem, hogy annyira fel lett volna építve ez a szál. Hamilton a könyv közepe, ha nem a vége felé elénk vet egy feltevést a démonokról, és pikk-pakk meg is oldódik a helyzet. Tetszett, hogy most egy démon az egyik fő gonosz. Érdekes és izgalmas volt, ahogy elbántak vele.

Nagyon tetszett a könyv, de úgy érzem, hogy több mindent is ki lehetett volna hozni belőle. Hamilton az Anita-Richard szálra építette a könyvet, és sajnos ebből adódóan a többi szál alig lett kidolgozva, és valahogy nekem a könyv eleje unalmasra sikeredett.
Emellett zavar az is, hogy úgy érzem, Hamilton hülyének nézi az olvasóit. Minden kötetben elmagyarázza hogy ki kicsoda, mintha nem olvasnánk a sorozatot, és nem tartanánk a 8. kötetnél.

 

Read More

Laurell K. Hamilton - Égő áldozatok

Fülszöveg:
Anita Blake napjai eddig sem voltak eseménytelenek, de mióta kifejezetten szoros szálak fűzik Jean-Claude-hoz – St. Louis vámpírmesteréhez –, az élete bonyolultabb és veszélyesebb, mint valaha. Anitának rá kell döbbennie, hogy vannak dolgok, melyektől még Jean-Claude is fél. Ilyen például az öreg és hatalmas vámpírokból álló Tanács, melynek tagjai most eljöttek, hogy kielégítő magyarázatot kapjanak társuk halálára. Amikor egy romantikus vacsorát a Jean-Claude titokzatos múltjából felbukkanó vámpírok zavarnak meg, Anita már sejti, hogy a dolgok hamarosan még rosszabbra fordulnak. Miközben a vámpírvadász a vérfarkasok falkájával is összetűzésbe keveredik, a város vérszívóit egy paranormális képességekkel rendelkező gyújtogató veszi célba, és ha Anita nem vigyáz, ez a tűz mindent elemészthet, ami fontos az életében.


Régi értékelés: 4
Borító: 4
Sorozat: Anita Blake # 7
Eredeti cím: Burnt Offerings
Kedvenc karakter Asher, Utazó, Stephen,
Oldalszám: 410
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2005

Újraolvasás.
Amennyire csalódás volt az előző rész, ez annyira jó volt.
Pár nappal ezelőtt azzal a céllal vettem a kezembe a könyvet, hogy beleolvasok, és másnap kezdek neki. Nos, ez nem jött össze, mert már az első oldalon elkaptam a fonalat, és azt vettem észre, hogy már a fél könyvön túl vagyok, és nem bírom letenni.
Meglátásom szerint Hamilton észrevette az előző részben azt a bakiját, hogy Anita be se ment dolgozni, és itt próbált korrigálni. A könyv a Halottkeltő Rt-nél kezdődik, de sajnálatos módon ennyi is volt a munkából.
Hamilton elhúzta a mézesmadzagot az orrunk előtt ezzel a piromágus szállal. Nagyon érdekelt ez a szál, de egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam.

Viszont a másik szál, az viszont vitt mindent. Imádtam! Alig vártam már, hogy Asher felbukkanjon, mert az egyik, ha nem a legnagyobb kedvencem a sorozatban.
Imádtam Asher-t, bár az kicsit bánt, hogy a könyv végén eltűnik, mint szürke szamár a ködben.
Asher-el együtt érkezett a Vámpírtanács két tagja, és rajtuk kívül még egy képviselő, aki a mesterét képviseli.

A Vámpírtanács azért érkezett St.Louis-ba, hogy felelősségre vonják Jean-Claude-ot azért, mert megölt egy másik tanácstagot, Olvier-t. Később már azzal vádolják, hogy egy új tanácsot akar létrehozni Amerikában.

Nagyon izgalmas és akciódús volt ez a szál, és már nem is nagyon bántam, hogy a piromágus szál háttérbe szorul.
Az egész kötet végig pörög, soha sem tudtam, hogy mit találnak ki a Tanácstagok.
Az Utazó érdekes módon az egyik kedvenc szereplőm lett. Nagyon tetszett a képessége, és hogy nem tudtam meg, hogyan is néz ki valójában. Persze volt benne kegyetlenség is, de a logikus gondolkodás se állt távol tőle.
Viszont a Vadak Ura, Padma nagyon jól hozta a "gonosz vámpírt". A könyv végén, amikor választás elé került, cseppet sem lepődtem meg, hogy ilyen gerinctelen és gyáva.
A fia, Fernando is egy kellemetlen alak, örülök, hogy Sylvie kezelésbe vette.

A kötet során újabb szereplők bukkannak fel, és lesznek részesei ennek a világnak. Természetesen Asher volt a kedvencem. Tetszett az egész pasi úgy, ahogy volt.
A bundás bagázs is felbukkant, élükön Zane-el és Nathaniel-el. Vártam már, hogy Nathaniel felbukkanjon, és jót mosolyogtam rajta.

Hamilton úgy tűnik, hogy részben annak szentelte ezt a kötetet, hogy az előző kötetek bakijait kijavítsa.
Már a Kárhozottak Cirkuszánál zavart, hogy Oliver-el olyan könnyen elbántak 1 millió év ide, vagy oda. Itt Hamilton próbálta menteni a menthetőt, és előadta, hogy Oliver tanácstag volt, akit a Földrengető néven ismertek. A kötet folyamán többször magasztalták Oliver-t, és hogy JC-nek azért sikerült győzni, mert Oliver visszafogta magát.
Raina gyors halála is azokhoz a bakikhoz tartozik, amit Hamilton szeretett volna korrigálni. Igaz, Raina nem tért vissza, viszont a szelleme Anitába szállt, aki a farkasfalka lupája. Raina szelleme sem hazudtolta meg önmagát, és örültem neki, hogy valamilyen formában visszatért. Még a erotikus jelenetek sem zavartak, mert Raina-hoz ez is hozzátartozik.

Az egész könyv a Vámpírtanácsra összpontosít, a többi szál csak amolyan adalék. Nagyon tetszett, hogy Jean-Claude és a csapata egyre jobban összekovácsolódnak, és ha kell, akkor összefognak.
Anita is sem hazudtolta meg önmagát. Humoros, dögös és harcias volt. A logikáját is értettem, bár kívülállóként lehet, hogy már nem érteném.
Sor került Damian megmentésére is, aminek a következő részekben lesz értelme.

Richard is képviseltette magát, aki úgy tűnik, kifordult önmagából. A sorozat elején ő volt a csapat kiscserkésze, most viszont más sem csinált, csak dühöngött, és minden mondata mart, mint a sav.

A tanácstagok egyik képviselője, Yvette is hozta a szokásos gonosz szajha szerepet, bár a képességét már láttuk az előző részben más vámpíroknál.
Viszont Warrick-ot sajnáltam, mert jó lett volna, ha csatlakozik JC csapatához.
És ha már Warrick, akkor itt a piromágus szál. Nem lepődtem meg raja, mert már a könyv felénél tudtam, hogy ki lehet a hunyó. Az okok értelmetlenek, és összességében az egész piromágus szál is az.

A végkifejlet nagyon izgalmas volt, bár tudtam, hogy mire számítsak. Anita ismételten megmentett mindenkit, ismételten egy raklap új képességre tett szert. (Munin, Nimir-Ra, és egyéb farkas képességek) De ezen vajon miért nem lepődök meg?

Meglepetés volt nekem ez a könyv, főleg a Gyilkos tánc után, ami elég nagy csalódást okozott. Viszont ez a könyv mérföldekkel jobb volt, mint az előző.

Read More

Laurell K. Hamilton - Gyilkos tánc

Fülszöveg:
Elérkezett az idő. Anita Blake-nek választania kell… egy vámpír és egy vérfarkas között.
Ez az ügy már első hallásra is rázósnak tűnik. És aztán csak egyre bonyolultabb, véresebb és veszélyesebb lesz. Anita Blake, profi halottkeltő és vámpírvadász. De ez alkalommal rá vadásznak. Valaki 500.000 dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére, így bujkálnia kell, és az sem árt, ha közben kideríti, ki haragszik rá ennyire. Vajon ember vagy szörnyeteg akarja őt eltenni láb alól? Hogy ne legyen túl egyszerű a dolga, Anitának nemcsak a saját életét kell megmentenie. Richard élete is veszélybe kerül, akárcsak pozíciója a falkában, mivel nem hajlandó ölni saját vérfarkasaiért. Anita viszont öl helyette is. Jean-Claude pedig, a város vámpírmestere csak a megfelelő alkalomra vár, hogy belebújhasson Anita elméjébe, a szívébe… és talán az ágyába is.


Régi értékelés: 4
Borító: 3,5
Sorozat: Anita Blake # 6
Eredeti cím: The Killing Dance
Kedvenc karakter Stephen, Edward
Oldalszám: 416
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2005

Újraolvasás.
Kicsit csalódott vagyok. Amikor két hónapja rászántam magam, és elkezdtem újraolvasni a sorozatot, nem számítottam arra, hogy már a hatodik részt ennyire le kell pontoznom. Őszintén szólva bajba is voltam a pontozást illetően, mert amit adni akartam a könyvre, az túl pozitív lett volna az előzőekhez képest, viszont amit adok neki, azzal alulértékelem a következőkhöz képest. Értitek.
De minél többet gondolkodtam a könyvön, annál több negatívum bukkant fel. Így megkönnyítettem a saját dolgomat.
Na de most vissza könyvhöz.

A fülszöveg nagyon ígéretes, izgalommal vágtam neki a könyvnek. De csalódnom kellett. A könyv közepénél járva eszméltem rá, hogy nem vagyok elragadtatva, sőt, szinte unom a könyvet. A fáradtságra fogtam. De ez nem jött be, mert másnap is ugyan ezek az érzések dúltak bennem.
Nem meglepő módon, több szálon fut a könyv, de amilyen jónak tűnik, annyira lapos. Igen, lapos. Hiába, Anitára vérdíjat tűztek ki, mégis lapos a könyv.
A könyv első felében nagyjából annyi történik, hogy Anita híreket kap Edward-tól, hogy vadásznak rá, elrejtőzik Richard-nál, és elmegy Jean-Claude új klubjának, a Danse Macabre-nak a megnyitójára, ahol megpróbálják megölni. Nagyjából ennyi. Oh és ne felejtsem el, hogy elmegy Richard-al megmenteni Stephen-t.
Nem tűnik túl akciódúsnak. És nem is az. Egyedül a Stephen mentőakció tetszett. Ott Anita a védelmébe veszi Stephen-t, és az azután történtek is megmelengették a szívemet. Míg Richard túl beszari ahhoz, hogy megvédje a farkasait, Anita megteszi helyette is.

" – Miért bámul engem? – támadtam rá.
A férfi csöndesen válaszolt, mint aki soha nem szokott kiabálni.
– Mert maga a legfélelmetesebb mocsokláda ebben a szobában.
– Most már legalább tudom, hogy maga vak.
– Látom, amit látok – válaszolta.
– Mi a franc baja van?
– Semmi.
Megpróbáltam kitalálni valami jobb kérdést.
– Mit lát, amikor körbenéz az itt levőkön? – nyögtem ki végül.
– Amit maga is. Szörnyeket.
– Akkor miért gondolom, hogy nem ugyanazokat a szörnyeket látom itt, mint maga?
Harley a maga sajátos módján elmosolyodott: az ajka egy egészen picit felfelé görbült.
– Talán máshogy néznek ki, de akkor is ugyanolyan szörnyetegek. Mind szörnyetegek."

De nem akarok előre szaladni. Csakúgy, mint a Telihold Kávézónál, az érzelmek háttérbe szorították az akciót és a nyomozást. Ismételten azon kaptam magam, hogy Anita siránkozását olvasom, aki a könyv elején már úgy érzi, hogy döntött a két férfi között, de a könyv végére már a másik mellett köt ki.

A könyv második fele viszont pörgött és izgalmas volt. Hiába, a rendőrségi nyomozás háttérbe szorult - vagyis inkább nem is volt - kárpótolt helyette a természetfeletti politika, és a szereplők helyzete ebben a világban. Jobban megismerhettem a farkasok hierarchiáját és szokásait is.
Több új szereplő is felbukkant, mint például Sylvie és Damian. De a visszatérő szereplők is képviseltették magukat. Rá kellett jönnöm, hogy az a kis gyenge Stephen az egyik kedvenc szereplőm. Olyan, mint a következő kötetekben felbukkanó Nathaniel, csak farkas. Olyan kis gyámoltalan ez a srác, hogy csak szeretni lehet. Nagyon tetszettek Stephen és Anita közös jelenetei. Számomra a könyv egyik legjobb jelenetei.

Míg az előző két kötet Jean-Caude-ot és Richard-ot mutatta be külön-külön, itt mind a ketten jelen voltak. Felütötte a fejét a féltékenység, és Anita belátta, hogy ideje választania.
Anitát még mindig kedvelem, de sokszor képmutató volt, ami nem tett jót neki.
Richard is többet mutatott a farkas énjéből, és a siránkozást is elkezdte. Vagyis inkább végig ugyan azt fújta, de a könyv végére a talpára állt. Komolyan, kedvelem Richard-ot. Tényleg egy kiscserkész ebben a világban.

Jean-Claude is ostromolja Anitát, és nem árulok el nagy titkot, hogy végre révbe ért. Vagyis, míg Anita a könyv elején Richard mellett döntött, a könyv végére  már JC mellett maradt, és megtörtént az első szex is a könyvsorozat történetében.
Ezért is tartom ironikusnak, hogy Anita annyit hangoztatta, hogy a házasság előtt nem szexel. Főleg úgy, hogy egyik percben még sírógörcse van, pár perc múlva viszont már a fürdőszobában szexel.

Anita ebben a kötetben több új képességre is szert tett. Lupa lett (a farkasok alfa nősténye), a nekromanta képességei is tovább fejlődtek, Richard-al és JC-vel megalkották a triumvirátusukat, és végezetül három vámpírjelet is birtokol.
Cseppet soknak tartom ezt, főleg azért, mert a vámpírjelek ellen állandóan fellázadt.

Akikre még kitérnék, azok a könyv fő gonoszai. Nos belőlük akadt egy pár.
Sabin eleinte nem tűnt negatív figurának. Csakúgy, mint a halandó szolgája, Dominic. De ahogy haladt a könyv, úgy derült ki, hogy kik is ők valójában, és miért érkeztek.
Annyira ígéretes volt ez a szál. De Hamilton nem dolgozta ki eléggé. Sőt, sehogyan sem dolgozta ki. Elénk vetette Sabin-t, aki oké hogy vámpír, és hogy az állatvér miatt elrohad, de ennyi. Se az életkorát nem tudtam meg, se semmit. Az ő, Dominic és Cassandra triumvirátusa is mondvacsinált volt. Az erejükről semmit sem tudtam meg. Egyik szereplőről sem. Cassandra-t sajnálom, mert valahogy megkedveltem, de annyira kidolgozatlan volt az ő szerepük, hogy kár volt megírni.
Csakúgy, mint a Raina és Gabriel szálat. Raina annyira jól kidolgozott karakter volt. Imádtam, hogy ennyire szadista, és hogy ilyen jó karakter. De ahogy Hamilton elintézte...Ezért kellett négy részen át majdnemhogy központi figurának lennie, hogy két golyót kapjon és annyi?
Még Gabirel halála is jobban fel volt építve, mint Raina-é.

A végkifejlet el lett sietve, és Hamilton túl gyorsan zárta le. Dominic is kapott pár golyót, és annyi. Valami nagyobb volumenű dologra számítottam, főleg hogy ő is nekromanta és egy triumvirátus tagja. Szégyen, de ez a szál annyi kidolgozatlan. És közben dühös vagyok Hamiltonra, mert annyi potenciál volt bennük.

Amit még megemlítenék, és gondolom senki sem gondolt rá, az Bert, és a halottkeltés. Bert-ről tudjuk, hogy pénzmániás, és állandóan dolgoztatja Anitát. Most viszont se híre, sem hamva. Szerintem Hamilton elfelejtkezett róla, hogy Anitának munkája is van.

Összességében nálam ez volt a mélypont. Egyáltalán nem voltam elájulva a könyvtől. Annyi potenciál volt a könyvben, de Hamilton valahogy ezt nem használta ki. Lapos és kidolgozatlan volt az egész történet, mintha csak az Anita- JC - Richard hármasra koncentrálna, és a többi le van szarva.

Read More

Laurell K. Hamilton - Véres csontok

Fülszöveg:
Egyetlen halott feltámasztása Anita Blake számára szinte rutinfeladat. De mihez kezdjen egy egész temetővel?
Ez az ügy már első hallásra is rázósnak tűnik. És aztán csak egyre bonyolultabb, véresebb és veszélyesebb lesz.

Anitának egy ősrégi temető halottait kellene feltámasztania, hogy a segítségükkel elsimíthassanak egy egyre élesebb vitát a szóban forgó terület jogos tulajdonosait illetően. A megbízók ugyanis luxusszállodát készülnek építeni a hegyek közé, de az ötlettől nincs mindenki elragadtatva. Főként a Bouvier család, akik azt állítják, az őseik abban a földben nyugszanak, tehát a terület őket illeti. De Anita úgy érzi, nincs a birtokában minden információ. Mintha elhallgatnának előle bizonyos dolgokat.
Aztán itt vannak a brutális gyilkosságok, melyeknek meg kellene találnia az elkövetőjét. Úgy tűnik, egy vérszomjas vámpír garázdálkodik a környéken, ezért Jean-Claude is a helyszínre siet, és az ő rivalizálása egy másik nagyhatalmú vámpírmesterrel csak tovább bonyolítja a helyzetet. Titokzatos halálesetek, egy temetőnyi zombi, egy fogságából kitörni készülő szörnyeteg – de a vámpírvadász lelkére mégsem ezek a dolgok jelentik a legnagyobb veszélyt. Talán Anita ezúttal túl közel engedi magához Jean-Claude-ot. Talán…


Régi értékelés: 4
Borító: 5
Sorozat: Anita Blake # 5
Eredeti cím: Bloody Bones
Kedvenc karakter Anita, Jean-Claude, Larry
Oldalszám: 398
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2004

Újraolvasás.
Nem akarom minden Anita Blake könyv értékelését azzal kezdeni, hogy "Anita ismét bajba keveredett". Egy idő után már unalmas. Kivételesen a könyv nem azzal indít, hogy Anita ismét zűrben van.
Kedvenc halottkeltőmet azzal bízza megy egy ügyvédi iroda, hogy keltsen életre egy egész temetőt. Úgy gondolom, Anitának ez meg se kottyanna már. Ha átlagos korú halottak lennének. De nem azok. Majdnem mindegyik minimum kétszáz éves. Nos, ez már Anitának is nagy falat. Főleg emberáldozat nélkül.
Izgalmasan indult a könyv, és ez a könyv végéig kitartott. Kivételesen nem St. Louis-ban zajlanak az események, hanem Branson-ban, pár óraára St. Louis-tól. Anita a tapasztalat kedvéért magával rángatja gyakornokát, Larry-t is. Imádok róluk olvasni. Mármint Anitáról és Larry-ról együtt, ahogy dolgoznak. Larry tökéletes tanonc Anitának, Anita pedig totális tyúkanyó. Imádom, amikor annyira félti Larry-t, hogy legszívesebben hazaküldené.

Az aktuális megbízók nem nyerték el a tetszésemet, és már a kezdetekkor nyilvánvaló volt, hogy valamit titkolnak.
Ahogy haladt a történet, úgy kanyarodtunk el ettől a száltól, és csöppentünk egy teljesen másba, amihez első hallásra tényleg semmi köze nincs Anita megbízásához.
Főszerepet kap a gyilkossági nyomozás, és az elszabadult vámpír. Nagyon tetszett ez a szál, végig izgalmas és pörgős volt. Érdekes volt olvasni, hogy egy hithű, konzervatív család mit gondol a vámpírrá válásról. Azt is meglépnék, hogy a halott lányukat szétdarabolják, csak hogy megmentsék a lelkét.
A nagy nyomozás közepette Anita segítséget kér Jean-Claude-tól. Szent meggyőződésem, hogy míg a előző kötet Richard-ot volt hivatott bemutatni, ez a kötet már Jean-Claude-ra összpontosít. Oké, semmi újat nem tudtunk meg, de én örültem neki, hogy végig jelen volt.
Olyan helyzetekben láttuk, amikben nem hinném, hogy ismét szerencsénk lesz.

„ – Nem tudom, hogy a társaim képesek-e járni. Kissé ki vannak facsarva. – [Jean-Claude] Kuncogni kezdett a saját viccén, egyik kezével eltakarva a szemét, mintha ez már neki is túl mulatságos lenne.

– Te részeg vagy – mondtam.

 Bólogatott.
– Én is úgy hiszem.
– Vértől nem lehet berúgni.
– Fenékig ürítettem két halandót, de egyik sem ember.
Ezt hallani se akartam.
– Mi a fenéről beszélsz?
– Nekromanta, utána kísérőnek farkasember; ez az ital minden vámpírnak a fejébe száll – mondta vihogva. Jean-Claude sohasem szokott vihogni.”

Megtudtuk, hogy mit gondol, és mit érez Anita iránt. Valamint az is napvilágot látott, hogy a vámpírok nappal ténylegesen meghalnak. Az már viszont nem újdonság, hogy Jean-Claude erő terén ismételten nem tett le semmit az asztalra, a többi vámpírhoz képest igen gyenge volt. Annyira várom már, hogy mutasson valamit, mert számomra ez az egyik legkiábrándítóbb Jean-Claude-ban. Viszont sokszor nagyon édes volt - nincs rá jobb szó - és imádom a "beszédstílusát". Lényegében nagyon kedvelem, de mint vámpír... Még most, az ötödik rész elteltével sem mutatott semmi.

Na de ha Jean-Claude, akkor valamelyik farkasa is a képbe kerül. Ez esetben Jason utazott el vele, és volt a "háziállata". Jason-t is nagyon kedvelem, örülök hogy ismét hallatott magáról.

Anita kénytelen eleget tenni Seraphina, a térség Úrnőjének meghívásának. Több vámpír is felbukkan a kötet során, és be kell látni, sokkal erősebbek, gonoszabbak és brutálisabbak, mint azt  Anita gondolta. Még Jean-Claude-nál is erősebbek. És ez ismételten ahhoz vezet, hogy Anita irtó nagy bajba keveredjen.

A könyvben a tündérek is bemutatkoznak, megtudhatunk pár praktikát, hogyan kell védekezni a tündérek bűbája ellen. Magnus nagyon szimpatikus volt, a testvérével Dorrie-val sem volt problémám. Az már egyébként Hamilton számlájára írandó, hogy bakizott Dorrie-val kapcsolatban. (Többször említi a nő gyerekeit, de sehol nem volt róla szó)

A végkifejlet nagyon ütős lett. Talán az egyik legütősebb. Végig pörgött a cselekmény, sose tudtam, hogy a következő oldalon mi vár rám. Anita egyik gyengeségére is fény derült, ami nekem különösen tetszett, mivel Hamilton szinte sebezhetetlennek tünteti fel Anitát.

Azon már nem lepődtem meg, hogy ismételten Anita volt az, aki az ügy végére pontot tett, és Jean-Claude ismételten az igazak álmát aludta.

Viszont Anita, és Jean-Claude között zajlottak az események. Nem kell semmi rosszra gondolni. Akárki akármit mondd, izzott köztük a levegő, Anita hiába is tagadja. Meggyőződésem, hogy JC sokkal jobban illik Anitához, mint Richard. Valahogy kiegészítik egymást.

A könyv végére összeáll a kép, és kiderül, hogy az első szálnak - halottkeltés - is megvolt az értelme.
A cím nagyon találó, nekem nagyon tetszett a története. Amit még megemlítenék - már az előző résznél is eszembe jutott - hogy Anita egyre kevesebbet alszik, eszik, iszik. Mármint értitek. Eleinte megvolt a 6-8 óra alvás, napi 2 étkezés. És a kávé. Most Anita szinte nem is alszik, mégis olyan fitt, mint egy szuperhős, ételt-italt már csak hírből ismeri. Hamilton elküldhetné Anitát egy kiadós alvásra, amondó vagyok.

Read More

Laurell K. Hamilton - Telihold Kávézó

Fülszöveg:
ANITA BLAKE SZERELMES LESZ. DE EZ A LEGKISEBB PROBLÉMÁJA. Az ember nem szeret bele csak úgy egy vérfarkasba. Rossz hatással lehet a munkájára, főleg ha egy olyan természetfölötti szakértőről van szó, mint Anita Blake. Anita hamar rádöbben, hogy ez a szerelem az életébe kerülhet. Nyolc alakváltó tűnt el nyomtalanul a városban, és a vérfarkasok falkavezére azzal bízza meg a város első számú vámpírvadászát, hogy adottságait kihasználva járjon a végére az ügynek. Az eset önmagában sem látszik egyszerűnek, de Anita életét tovább bonyolítja új szerelme, Richard rivalizálása a falkavezérrel, valamint a színen feltűnő Jean-Claude, aki még mindig nem mondott le Anitáról. Néhány gyilkosság, a vérszomjas fejvadász, Edward, egy titokzatos pornófilm és a Telihold Kávézó egyre türelmetlenebb vérfarkasai gondoskodnak arról, hogy ezt a decembert Anita Blake ne tudja könnyen elfelejteni. Ha egyáltalán túléli.


Régi értékelés: 4
Borító: 5
Sorozat: Anita Blake # 4
Eredeti cím: The Lunatic Cafe
Kedvenc karakter Edward
Oldalszám: 354
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2004

Újraolvasás.

Ismét Anita Blake, ismét baj a baj hátán, ismételten több szálon futó cselekmény. Szóval csak egy szokásos Anita kötet, de mégsem.

Megszoktuk már, hogy több szálon fut a cselekmény, és a kötet végére összeáll. Már írtam az előző bejegyzéseknél is, hogy mivel már olvastam ezeket a köteteket, van némi fogalmam, hogy melyik könyvben mi történik. Nos, itt cseppet mellélőttem, mivel nem azt történt, amit én vártam. Lehet, hogy a következő könyvben történnek meg azok a bizonyos dolgok?

Ez a kötet kicsit másabb, mint az előző. Szó se róla, még mindig pörög a könyv. Anitának ismét meg kell oldania egy bűntényt, de felüti a fejét a romantikus szál is. Aminek nem tudom, hogy örülök, vagy sem.

Az előző kötetekben csak enyhe flört volt, de itt már konkrét dolgok történnek. Anita bepasizott. Richard, az alakváltó vérfarkas és egyben biológia tanár jól viseli Anita szeszélyeit. Úgy éreztem, a könyv Anita érzelmeire koncentrált. És ami azt illeti, Anitával is voltak gondjaim. Szó se róla, még mindig nagyon bírom Anitát. Tényleg. Imádom hogy olyan fanyar humora van, hogy pimasz, és totálisan feminista. De Anita nem ismeri azt a szót, hogy kompromisszum. A sorozat folyamán nem egyszer előkerül ama bizonyos mondat, hogy: Ha nem tetszik, el lehet menni.

Logikus oldalam bőszen bólogat, de mégsem értek egyet. Vagy az van, amit Anita mondd, vagy mehet minden és mindenki a levesbe.

Maga a történet. Tényleg pörög, és ismételten alig tudtam letenni a könyvet. Hiába, Anitával voltak gondjaim, de a történet annyira tetszett, hogy nem is foglalkoztam azzal, hogy Anita milyen kis önző.

St.Louis-ban több alakváltó is eltűnt, és a helyi farkasfalka alfája azzal bízza meg Anitát, hogy járjon az ügy végére. Kiderül, hogy Richard nem mondott el jó pár dolgot Anitának, és emiatt elég nagy feszültség van közöttük.

De Richard olyan édes, hogy Anita nem tud haragudni rá. És két hónap együtt járás után Richard megkéri Anita kezét, aki boldogan igent mond. Akkor. Egy perc múltán már kétségek gyötrik.
Őszintén szólva nekem nem igazán jött át az, hogy Anita szerelmes. Többször elhangzik, az a bizonyos szó, de engem nem győzött meg . Nem nevezném szerelemnek azt, amit Anita érez. Inkább kéjvágynak.
És elhangzott egy olyan magyarázat a könyvben, amitől szívem szerint hangosan felnevettem volna. De nem az örömtől. 

„ – Mindig jó kislány voltam. Nem feküdtem le akárkivel. Az egyetemen megismerkedtem valakivel. Eljegyeztük egymást. Majd kitűztünk egy időpontot, és lefeküdtünk egymással. Aztán elhagyott.

(...)
– Nem szeretett annyira, hogy szembeforduljon a családjával. Sok minden hiányzott utána. A testem is hiányolta. Megfogadtam, hogy soha többé nem hagyom, hogy ez történjen.

– Ezek szerint az esküvőig vársz – mondta.”

 

Ironikusnak tartom ezt, főleg, hogy még mi lesz ezek után.

És ha már itt tartunk, Jean-Claude is bejelenti az igényét Anitára. Édes volt, ahogy érvelt, és valahol meg is értem. Azt már nem annyira, hogy mi szükség arra, hogy Anita mindkét férfival randizzon. Egyszerre. Ezek után már nem lepődtem meg azon, hogy Anita bevallja, hogy valahol a lelke mélyén szerelmes a Város Urába.

Richard-ra visszatérve. Anita valahogy nem fogta fel, hogy Richard ki is valójában. Ebben a részben ízelítőt kapott belőle, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy eltávolodjon a férfitól.

Több újabb szereplő is bemutatkozott, akik majd visszatérő "vendégek" lesznek a sorozatban. Ott van Jason, aki még nem tudja uralni az erejét, Kaspar a hattyú. És Stephen is képviseltette magát.

Maga a krimi szál nagyon tetszett, de úgy éreztem, hogy kicsit háttérbe szorult. Kicsit jobban megismerkedhettünk a helyi farkasfalkával, és a tagjaival. Raina egy szadista, csak úgy mint Gabriel.

Edward is képviseltette magát. Komolyan, nem is emlékeztem rá, hogy ilyen sokat szerepel ez a pasi ebben a sorozatban.

Anita is fejlődik, most már beletud nézni egy vámpír szemébe anélkül, hogy bármilyen következménye lenne.

Akikre kitérnék még, azok Titus és a rendőrei. Ennyire idegesítő alakokról is ritkán olvasok. Anita helyében már régen lelőttem volna mindet, de szerencsére a könyv végére ez is megoldódott.
Mivel teljesen eltájoltam magam a könyv fő szálát illetően, cseppet meglepett a végkifejlet. Nagyon izgalmas volt, teljesen beleéltem magam a történtekbe.

Nagyon tetszett ez a rész is, talán kicsit jobban, mint az előző. De Anita viselkedése, és az, hogy nem akar kompromisszumot kötni senkivel, kicsit elvette a kedvem, így fél pontot kénytelen vagyok levonni.

Read More