Moning-mánia

Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve...

Sherrilyn Kenyon

Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven....

Széthullott Birodalom

És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura...

Fekete Tőr Testvériség

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől...

Nalini Singh

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül.Melyiket szeretem jobban?Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Maxim. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Maxim. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. 03. 26.

Jamie McGuire - Gyönyörű ​áldozat

Fülszöveg:
Falyn Fairchild, a következő kolorádói kormányzó lánya mindent képes hátrahagyni. Már megtette ezt a kocsijával, a tanulmányaival, és még a szüleivel is. Megtörten tér vissza szülővárosába, és pincérkedést vállalva a Bucksaw Kávézóban. Falyn minden műszak után félretesz egy kevés pénzt, és reméli, hogy hamarosan összegyűlik annyi, hogy vehessen egy repülőjegyet, és eljusson az egyetlen helyre, ahol igazán megbocsátást nyerhet, a régmúlt bűneiért: Eakinsba, Illinoisba.
Taylor Maddox abban a pillanatban megérezte, hogy Falyn bajban van, amint leült egy asztalhoz a kávézóban. Taylor csábító, megszegi az ígéreteit, és még akkor is káprázatos, amikor piszok borítja be – minden megvan benne, ami Falyn szerint egy rámenős, szexi tűzoltóban is. Falynt nem vonzza az, hogy egy legyen a srác hódításai közül, ám egy Maddox fiúnak egy ellenálló lány a tökéletes kihívás.
Amint Falyn megtudja, hogy mit nevez otthonának Taylor, minden megváltozik. A Maddoxokra jellemző kitartás lehet, hogy nem lesz elég Falynnel szemben. És most először lehet, hogy Taylor lesz az, aki megégeti magát.

Borító: 5
Sorozat: Maddox testvérek # 3
Eredeti cím: Beautiful Sacrifice
Kedvenc karakter: Thomas
Oldalszám: 352
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2016




Úgy érzem, hogy kezd a sorozat leereszteni.
Travis köteteit imádtam. Trent-ét úgyszintén. Thomas-éval már voltak gondjaim, de alapvetően az is nagyon tetszett.

És itt van Taylor története, ami nem igazán Maddox-os, és elég halovány árnyéke a testvéreiének.
Mindig örömmel vetem bele magam a srácok könyveibe. Ezzel sem volt másképp. De elég hamar rá kellett jönnöm, hogy Taylor nem igazán örökölte a testvérei temperamentumát. Cuki volt, és voltak jó pillanatai, de kevésnek érzem a többiek után.

És itt van Falyn, aki a sorozatban először elérte, hogy nagyon ne kedveljem. Sőt, szinte irritált.
A könyv folyamán megismerjük az ő történetét is. Ennek ellenére nem igazán volt szimpatikus.
A páros között sem éreztem azt a kémiát, amit kellene.

Falyn erőteljesen ellenállt Taylor-nek, amit becsülök. Viszont a stílusával voltak gondjaim. Sokszor megalázta és sértegette Taylor-t. Ő pedig mint valami pincsikutya, mindig visszament a lányhoz, hátha közelebb kerülnek egymáshoz.

A lány el akar utazni a fiú szülővárosába, de nem fogadja el a pénzbeli segítséget amit Chuck és felesége ajánlanak neki. Erre pár hét ismeretség után elfogadja Taylor-tól ugyan ezt. Itt már nagyon kinyílt a bicska a zsebembe. Főleg úgy, hogy a fiúnak fogalma sincs, hogy a lány miért akar oda utazni.

A páros jól elvoltak együtt, de mint mondtam, nem éreztem közöttük a kémiát. Falyn is folyamatosan kikosarazta Taylor-t, elég bunkó és alávaló stílusban.

Sokszor úgy éreztem, hogy az írónő sem tudja, hogy merre tart a történet. Aránytalan volt az egész könyv. A páros nagy nehezen egymásra talál, pár hétig boldogok. Utána olyan dolgokkal rukkol elő az írónő, hogy a padlón kerestem az állam, és azt mondtam hogy ez kicsit sok a rosszból.
Nagyon sokáig kínlódott a páros, és amikor ismét van remény, ismét jól arcul csapja őket. De a legkegyetlenebb módon. A könyv vége pedig túl rózsaszín...

Jó látni, hogy az írónő ilyen témákhoz nyúl, és mer róluk írni. Például milyen, amikor az egyik fél megcsalja a másikat. Mit kell érte tenni, hogy újra helyreálljon a rend. Mennyi küzdelem kell a másik félnek.

De itt úgy éreztem, hogy kicsit túl van bagatellizálva a dolog, és a páros elbeszél egymás mellett.

Kicsit untam, hogy Abby esküvőjét már sokadszorra látom, és Tyler kötetében is kénytelen leszek.

Mindenesetre nekem ez a rész csalódást okozott. Sokkal többet vártam Taylor-tól is. Több Maddox temperamentumot, és szenvedélyt. Falyn-től pedig egy kicsit több logikát és észt.



Jamie McGuire - Gyönyörű ​megváltás

Fülszöveg:
A kemény, tréfát nem tűrő Liis Lindy FBI-ügynök eldöntötte, hogy csupán a munkájával köti össze az életét, így felbontja jegyességét, és Chicagóból San Diegóba költözik. Thomas Maddox egy arrogáns és könyörtelen különleges ügynök. A világ legkeményebb bűnözőit tette már hűvösre, és ő a szervezet egyik legjobb embere. Annak ellenére, hogy temérdek életet megmentett, van egy ügy, amely túlszárnyalja képességeit. Öccsére, Travisre börtönbüntetés vár, mivel benne volt a keze egy alagsori gyújtogatásban, amely során számtalan főiskolás veszítette el az életét, a média pedig igazságszolgáltatást akar. Travis egyetlen mentőöve Thomas. A férfi öccse megmentése érdekében alkut ajánl: Travisnek be kell lépnie az FBI-ba. Liis makacs és kihívó, ám valahogyan sikerül meglágyítania Thomas kemény határait, és ráveszi, hogy a tökéletes ügynök elkísérje őt egy ünnepségre. Egy párként utaznak el Travis és Abby fogadalmának megújítására, és amikor véget ér a ceremónia, Liis elgondolkozik, hogy valóban csak tettették-e vonzalmukat.

Borító: 5
Sorozat: Maddox testvérek # 2
Eredeti cím: Beautiful Redemption
Kedvenc karakter:Thomas
Oldalszám: 374
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2015


Teljesen mindegy hogy melyik Maddox srácról olvasok éppen, az biztos hogy mindegyik elvarázsolt, és elrabolta a szívemet.
Az előző részben kiderült hogy Cami titokzatos pasija Thomas volt, és ez okozott némi kellemetlenséget. Főleg ebben a kötetben.
Érdekelt Thomas története. Kíváncsivá tett az írónő. Főleg azért, mert most tényleg egy olyan regényt írt, ahol a szereplők nem 20 évesek.
Thomas az FBI kötelékében dolgozik, és igen szépen lépked azon a bizonyos ranglétrán. A munkában könyörtelen, de a magánéletben egy igazi Maddox.
Liis áthelyeztette magát Thomas egységébe, hogy minél hamarabb előre tudjon lépni. Első estélyén a városban megismerkedik egy jóképű idegennel, és együtt töltik az éjszakát. Másnap jön a döbbenet, hogy ez a bizonyos férfi Thomas, a felettese.
Liis lett Thomas egységében a nyelvi szakértő, bár arról kevesen tudnak hogy a nő hány nyelven is tud beszélni.
Kíváncsian vártam, hogy ebből az alapsztoriból mi fog kisülni. Mert egyértelmű hogy Thomas még mindig szerelmes, és Liis pedig munkamániás. Valamint a közös estélyük is rányomja a kapcsolatukra a bélyeget.
De nem kellett aggódnom. Liis-t nagyon hamar megkedveltem. Nem fél kinyilvánítani a véleményét, talpraesett és humoros. Thomas-val jó párost alkotnak.
Viszont az nehezen hiszem el, hogy az FBI-nál ilyen a légkör. Sokkal jobban emlékeztetett egy gimnazista klubbra, mint az FBI-ra.
A páros között már első este megvolt a kémia, és ez mit sem változtatott azon, hogy kiderült, hogy kollégák.
Jó volt látni, hogy Thomas kezdi Cami-t kiheverni, bár Liis ezt nem igazán hitte. Nem is alaptalanul.
A páros hivatalos Abby és Travis esküvőjére, ahol el kell játszaniuk, hogy egy pár. Mindezt a nyomozás és Travis jövője érdekében.
Jó volt látni a csapatot együtt, és a pároson sem látszott, hogy meg kell erőltetniük magukat Már ami a kapcsolatukat illeti. Nagyon jók voltak együtt, és Liis is kezdett kibontakozni.
Thomas a legnagyobb testvér, ő volt az, aki apjuk helyett apja volt a testvéreinek. Ezt a szokását most sem hagyta el. Tetszik nekem Thomas MAddox, és örülök, hogy egy olyan nőt talált magának, mint Liis.
Cami itt nekem kicsit sok volt, de örülök hogy sikerült tisztázniuk mindent Thomas-val.
Szeretem ezt a sorozatot, és a Maddox fiúkat is. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megkedvelem Thomas-t, és majdnem egy szinten fog állni Travis-vel.



2015. 09. 27.

Alexandra Bracken - Sötét elmék

Fülszöveg:

Egy nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket.
Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik.


Borító: 4
Sorozat: Sötét elmék # 1
Eredeti cím: The Darkest Minds
Kedvenc karakter: Zuu
Oldalszám: 462
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2014




 Most, hogy beköszöntött a borús idő, nekem is kedvem támadt valami drámai és borús történethez. Úgy gondoltam hogy ez a kötet éppen megfelel erre a célra.
De elég nagy csalódás ért.

Amikor pár hónappal ezelőtt a közzétett részletet elolvastam, azt gondoltam, hogy itt igazi drámára, és feszültségre számíthatok. Hiszen olyan képet kaptam a kötetről, mintha egy 2. világháborús táborban lennék, megfűszerezve különös képességű gyerekekkel.

A történetben van potenciál, viszont nem érzem kidolgozottnak. Sokszor következetlen az írónő, és több logikai bakit is vétett. A szereplők sem nagyon akartak a szívemhez nőni. Több szó mint száz. Untam a könyvet.

A történet érdekesen indul. Valami folytán a világban a gyerekeket megtámadja egy vírus, és meghalnak. Viszont vannak olyan gyerekek, akik ha elérik a 10. életévüket, különleges képességekre tesznek szert. Egy táborba szállítják őket - nevezhetnénk ezt koncentrációs tábornak is - ahol nem bánnak velük kesztyűs kézzel.
A táborban a képességeik alapján kategorizálják a gyerekeket. Zöldek, Kékek, Sárgák, Narancsvörösek és Vörösek.

A főhősünk Ruby is egy ilyen táborba találja magát, méghozzá 10 évesen. Több évig itt kénytelen élni, és elviselni a megaláztatást. Viszont akad egy segítője, akinek segítségével végre kijut a táborból....

A könyv egyik nagy hibája a karakterek. Ruby-t eleinte gyávának tartottam. Meghúzódik, és mások viszik el helyette a balhét. Amint kikerült a táborból, onnantól viszont csak egy papírmasé figura lett. Nem volt személyisége, csak sodródott az árral.

Amint kijutotta táborból, úgy tűnik csöbörből vödörbe esett. Egy radikális csoport tagjai akarják őt beszervezni, hogy szálljon szembe a mostani rendszerrel.
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom hogy tőlük is megszökik, és véletlenül összehozza a sors Liam-mel, és csapatával.

Liam, csak úgy mint Ruby, nem tűnt egy élethű karakternek. Nem értettem hogy az írónő mit akar belőle kihozni. Szó se róla. Kedves és segítőkész, de nekem valamiért élettelennek tűnt. Dagit eleinte nem kedveltem, de egy idő után meggyőzött. A könyvben Zuu volt az egyetlen karakter, akire igazán kíváncsi voltam. Úgy hiszem, hogy neki van a legérdekesebb élettörténete.

A csapat célja, hogy eljusson East River-be, ahol a pletykák szerint a magukfajták békében élhetnek, köszönhetően a Szökött Kölyöknek.
Ez a furcsa kis csapat nekivág az útnak. Azt gondoltam hogy majd menekülnek, rejtőzködnek, és bőséges akcióban lesz részem.

Ez nem jött be. Kocsikáznak, alszanak és kihalt boltokból lopkodnak. Kétszer találkoznak ellenségekkel, ahol egy kicsit megcsillogtatják a képességeiket.

Nagyon hiányoltam a képességeik bemutatását. Melyik szín mit tud? Miért olyanok, amilyenek?
De erre nem kaptam választ. Annyi biztos, hogy a Kékek telekinézisre specializálódtak, a Sárgák az elektromossághoz értenek. Valamint a Narancsvörösök pszichés befolyással bírnak.

Mivel Ruby Narancsvörös, és rajta kívül minden ilyen kasztú gyereket megöltek, azt vártam hogy igazán bámulatosak a képességei. De ebben is csalódnom kellett.


A világ kidolgozatlan, és logikai bakikkal fűszerezett. A könyvben említik, hogy az ország eladósodott, alig vannak munkahelyek. Ennek ellenére vannak fejvadászok, akik elég nagy összegeket kapnak. Több város kihalt, olyan mint egy szellemfalu, máshol meg élnek, mint hal a vízben. Benzin hiány van, ennek ellenére a csapatnak mindig sikerül benzinre szert tenni.
Ruby évekig egy táborban volt, ennek ellenére ismeri a rádióban szóló zenéket... És még sorolhatnám napestig.
Nagyon akartam tudni, hogy miért is lettek ezek a gyerekek olyanok, amilyenek. Mi váltotta ki? De erre sem kaptam választ.

A könyvből nem hiányozhat a romantika sem. Ez érdekes is lehetett volna, ha a páros között egy apró szikra is lett volna. De semmi kémia, semmi érzelem nem fedezhető fel közöttük. Mondhatnám hogy instant love, de nem az. Nem áradoznak egymásról, és mást sem. Együtt vannak és kész. Igazán kiábrándító.

Amint megérkeznek az East River-be, kiderül hogy ki is a Szökött Kölyök. (Valamiért annyira idétlen ez a név)
Ott sem fenékig tejfel az élet, és Clancy sem olyan elbűvölő, mint amilyennek tűnik. Lévén hogy ő is Narancsvörös, Ruby-val jól elvannak. Sokkal jobban, mint Liam-mel.

A végkifejlet sejthető. Összedobottnak éreztem, és sokszor nem is értettem hogy miről van szó.
A könyv folyamán többször említésre kerülnek a Vörösök, mint igazi szörnyetegek. Viszont a képességükről itt sem tesznek említést. Logikátlannak tartom, hogy a Vörösöket a családjukkal zsarolják, miközben szinte minden ilyen gyereket a saját szüleik küldték a táborokba. Valamint Martin-ról példát véve aki - hiába Narancsvörös - egy szörnyeteg, akkor mi motiválja a Vörösöket? Nem hinném hogy az érzelmeikre könnyen lehetne hatni.

Ruby utolsó döntése teljesen nyilvánvaló volt. Az írónő ezzel akarta igazolni, hogy Ruby mennyire talpraesett, és feláldozó. Engem ez egyáltalán nem győzött meg.

Nagy csalódás volt ez a könyv. Rengeteg potenciál van benne, viszont logikátlan a világfelépítés. Annyira kevés információt osztott meg velünk az írónő, hogy ez már a kedvemet vette. Csakúgy mint Ruby, én is csak sodródtam...


2015. 07. 31.

Jamie McGuire - Gyönyörű tévedés

Fülszöveg:

A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most pultos a Red Door bárban, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje. Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával.

Már tizennyolc hónappal telt el a tragédia óta, és Trenton most egy helyi tetováló szalonban dolgozik. Ám amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad Camin. Ettől a pillanattól kezdve minden a feje tetejére áll. És bár Cami hisz abban, hogy sikerül szigorúan plátói szinten tartania a Trentonhoz fűződő friss barátságát,az észérveket lassan a szív parancsa kezdi felülírni. Mert amikor egy Maddox fiú szerelmes lesz, az örökre szól, még akkor is, ha esetleg Cami miatt hullik szét a már így is szétforgácsolódott családja.



Borító: 4,5
Sorozat: Maddox Testvérek # 1
Eredeti cím: Beautiful Oblivion
Kedvenc karakter: Trenton, Travis, Cami
Oldalszám: 368
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2014.04.27




Amióta olvastam a Gyönyörű sorscsapást, azóta kijelenthetem, hogy imádom Ms. McGuire-t. És persze Travis-t is. Imádtam Trav történetét, főleg az ő szemszögéből megírt Veszedelmes sorscsapást. Elkönyveltem magamban hogy Trenton és Cami története nem fogja megütni Travis-ék szintjét. Nos, tévedtem. És mennyire örülök ennek!

Be kell vallanom, hogy nem igazán foglalkoztam anno a Maddox fiúkkal. Hamar a szívembe zártam őket, de hát mégiscsak Travis-ről szólt a történet, és Travis, az Travis...

Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, szégyen nem szégyen, azt sem tudtam kicsoda Trenton. Utána persze beugrott hogy ki is ő, és hogy Travis kötetében elég sokat szerepelt.
És íme, Trent már pár oldal után levett a lábamról. Maddox, szóval alap hogy elbűvölt, de hogy egy szinttel, sőt egy icipicit megelőzze Travist, azt álmomban sem gondoltam volna.
Míg Travis a zabolázatlan agresszió és düh, addig Trenton már kordában tudja tartani az érzelmeit. Emellett persze ott van minden, ami Travis-ben is. Nincs rá jobb szó. Imádtam a srácot.

Cami szintén felbukkant már az előző kötetekben, és szimpatikus is volt. Itt pedig végképp megkedveltem. Független, ami a szívén az a száján. Kiáll magáért, közben pedig mindent megtesz a szeretteiért. Egy igazi fiús lány, aki közben nem felejt el nő maradni.

Ez a két ember nem is lehetne különbözőbb, és mégis, annyira összeillenek!
Sokakkal ellentétben nekem ez a páros és történet is jobban tetszett, mint Travis-ék sztorija. (Bocsi Trav!)
Trenton-ék nekem sokkal felnőttesebbek, függetlenebbek voltak.
Már az első oldalon izzott a páros között a levegő, és hiába, próbálták - Cami - a barátságot színlelni, az olvasó egyből érezte, hogy ez veszett fejsze nyele.
Cami a hírekre alapozva próbált távolságot tartani, de Trenton észrevétlenül belopózott a szívébe és az életébe.

Cami titokzatos párja számomra nem volt egyáltalán titkos. Valahogy ráéreztem hogy ki is ő, és nem lepett meg, amikor az utolsó oldalakon kiderült a kiléte.
Kíváncsian várom, hogy az írónő mit alkotott a Beautiful Redemption-ben..

A mellékszereplők is nagyon szimpatikusak voltak. A tetováló szalon dolgozói, főleg Hazel hamar a szívembe lopta magát. Az már nem tetszett, hogy Cami gondolt egyet, és tetováltatott. Úgy gondolom, mivel egy tetoválás egész életre szól, kell hogy legyen jelentése és nem hasraütésszerűen kéne tetováltatnia.
Brazil az előző részekben szimpatikus volt, de itt megismertük egy új oldalát, ami lássuk be, nem nyerte el a tetszésemet.

Mivel ez a kötet Travis-ék történetével egy időben zajlik, a páros is felbukkant. Jó volt nosztalgiázni, és örültem, hogy az írónő nem vette el Trenton-éktől a főszerepet.

Amint elolvastam a kötetet, egyből előkaptam a Gyönyörű sorscsapást, és elolvastam pár Trenton részt. Nos, az írónő ott kicsit...hogy is mondjam. Egyszerűnek és gyerekesnek mutatta be Trenton-t, miközben ő ennek a szöges ellentéte.

Nagyon tetszett, hogy Trenton baby doll-nak becézte Cami-t. Meg is lepődtem ezen, hiszen egy régi ismerősöm engem is így szólított régebben.

A végkifejlet drámaira sikeredett, de ez elvárt volt. Örülök hogy szent a béke a páros és a testvérek között, viszont hiányoltam az ikreket és Jim-et. Valamint kíváncsi lettem volna Cami családjának a sorsára is...

Egy biztos. Minél többet gondolkodom rajta, annál inkább nyilvánvaló, hogy Trenton elvarázsolt, és még Travis-t is sikerült beérnie. Imádtam a srácot, és plusz pont jár neki, mert már gyerekkora óta szerelmes Cami-be.

Van pár apró hibája a könyvnek, viszont nagyon régen volt már hogy vigyorogva olvastam, és nem bírtam letenni egy percre sem.
Az írónő ismét alkotott. Alig várom már Thomas történetét!



2015. 02. 07.

Robin LaFevers - Gyilkos kegyelem

Fülszöveg:
A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait.
A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?.



Borító: 4,5
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai trilógia # 1
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 488
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2013




Nagyon régóta a várólistámon szerepelt ez a könyv, és ezért is vagyok nagyon csalódott, mert nekem ez nagyon nem jött be.
Pedig az alapötlet nagyon ígéretes, de a megvalósítás...Velem lenne a gond?
Ami a legjobban zavar, hogy a fülszövegben leírt cselekmény távolról sem írja le a cselekményeket. Vagyis részben...
Az írónő abba a hibába esett, hogy Ismae-t egy badass orgyilkosnak akarta beállítani. Közben pedig a lánynak köze sincs ehhez.
Iszonyatosan hiányoltam Ismae múltját, a megpróbáltatásait. Ehelyett pár oldal után már a kolostorban lézeng, és tanulja, hogy is legyen jó "szolgálólány".
Valamint, nekem a kiképzésének leírásai is hiányoztak. Egyik oldalon még éppen ismerkedik a kolostori élettel, a következő oldalon pedig már " 3 évvel később" van.

Viszont nem csak Ismae, de egyik karakter sem került hozzám közel. Mint említettem, Ismae egy orgyilkos lenne, de nekem valahogy ez nem jött át. Abból áll a tudása, hogy megszúr valakit, és meghal? Vagy - főként hogy ő a mérgekre specializálódott - fogalma sincs, hogy mivel mérgezték meg Duval-t? Ez aztán a tapasztalat...

Maga Ismae is inkább csak elbeszélő. Hiába látjuk az ő szemén keresztül a történteket, ő is csak elmeséli amit látott. Mint egy jelentés. Szárazan közli a tényeket.
Duval-ba is bizalmat fektettem, de kár volt. Az egész könyvben egyedül Sybella az egyetlen, aki felkeltette az érdeklődésemet, valamint Annith. És talán Rémlovag.
De a többiek... Nem éreztem a valódi jellemüket, és ez nálam már fekete pontnak számít.

Az egész könyv inkább arról szól, hogy Anne-t hogyan koronázzák meg. A többiek - Ismae, a szerelmi szál - egyéb adalék. Pedig pont fordítva kéne hogy legyen.
Nem az én világom ez a fajta történet, ahol a királyi udvar intrikáit kell olvasnom 500 oldalon keresztül.
Az "akció" jelenetek harmat gyengék, a történet ugrál, sokszor logikátlan és könnyen kitalálható, hogy mi lesz a következő lépés.
Ismae és Duval nagy szerelme számomra teljesen irracionális. Nem éreztem közöttük semmiféle vonzalmat. Valamint mindkettőnek a hercegnő fontosabb volt, mint a másik, szóval ennyit a nagy szerelemről.

A végkifejlet zavaros és el lett sietve, csakúgy mint Anne megkoronázása.
Nagyon csalódott vagyok, mert nagyon akartam szeretni ezt a könyvet. De ez inkább unalmas volt, mint izgalmas.
Senkiről nem tudtunk meg semmit, és csakis a hercegnő körül forogtak az események.
Ismae-vel nem volt bajom, de nem is volt szimpatikus. Egy badass orgyilkos helyett kaptam egy egyszerű falusi lányt, aki a szárnyait próbálgatta.
Nekem ennél sokkal több kell.
Nagyon csalódott vagyok, hogy csak szinte negatívan, vagy semlegesen tudok nyilatkozni a könyvről, viszont Sybella történetét is el fogom olvasni, hátha...


2014. 05. 12.

Jamie McGuire - Gyönyörű esküvő

Fülszöveg:
TUDJÁTOK, HOGY ABBY ABERNATHY VÁRATLANUL MRS. MADDOX LETT. DE MI HÚZÓDIK MEG A NAGY ESEMÉNY HÁTTERÉBEN? Miért kérte meg Abby Travis kezét? Milyen titkokat osztott meg egymással Abby és Travis a szertartás előtt? Hol töltötték a nászéjszakájukat? Ki tudott még az eseményről… és miért nem árulta el senkinek? Abby és Travis szökése körül mindent a legnagyobb titok övezett… egészen mostanáig. A Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás rajongói minden kérdésükre választ kapnak az esküvő (és a nászéjszaka!) viharos történetében, és mint a nagyszerű történetek esetében, erre is érdemes volt várni!


Borító: 4
Sorozat: Gyönyörű # 2,5
Eredeti cím: A Beautiful Wedding
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 156
Kiadó:Maxim
Kiadás: 2014.04.25


Köztudott, hogy imádom Travis-t. Az is köztudott hogy a sorozatért is odavagyok. És az is köztudott, hogy nem igazán szeretem a novellákat.
De ezt muszáj volt elolvasnom.

Az alapszituációt ismerjük. Abby és Travis hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntenek, hogy elutaznak Las Vegas-ba, és összekötik az életüket. Igen ám, de biztos hogy ismerjük a részleteket?

A sorozatban mint tudjuk Abby megkérte Travis kezét a balul sikerült meccs után. A Gyönyörű sorscsapást olvasva az olvasó érezte, hogy tökéletes a pillanat ahhoz, hogy ezek ketten repülőre üljenek, és összekössék az életüket.
Most viszont, a novellát olvasva kiderült, hogy nagyobb okok húzódnak a döntés mögött. Ami nekem kifejezetten nem tetszett.

Imádom a párost, Abby-vel sem voltak soha gondjaim. Igaz ami igaz nem a kedvencem, de nem is utáltam soha. Most viszont legszívesebben képen töröltem volna. Az okai egyáltalán nem tetszettek. Úgy éreztem a könyvet olvasva, hogy muszájból akar összeházasodni Travis-el, hogy meglegyen az alibijük. Az egész novella arra épül, hogy Abby hogyan győzködi magát.
Míg a könyvekben nyilvánvaló volt a szerelmük, itt ebből semmit sem kaptam. Még Travis is kevés volt ahhoz, hogy a hátán elvigye a történetet.
A szereplők teljesen kifordultam magukból. Egyedül Travis volt néha olyan, mint amilyennek megismertük. Abby viszont teljesen más volt, ami a kárára ment.
Viszont ami nagyot dobott a történeten, az Travis édesanyjának a levele. Tökéletesen illett a novellához, és Travis édesanyjából is kaptunk egy keveset.

Úgy érzem, mintha az írónő csak rajongói nyomásra írta volna a novellát, de a szívét nem tette bele. Ha gonosz akarok lenni, akkor egy még rövidebb változat beleférhetett volna az első könyvbe is.

Amit még hozzátettem volna a novellához, az az első gyermekük születése. Hogy Travis hogyan is viseli. Szerintem parádésra sikeredett volna. Így viszont kifejezetten csalódás volt ez a novella. Semmit sem kaptam vissza abból a hangulatból, ami ezt a párost övezi.
(Ajánlom Francica bejegyzését a novelláról, aki tökéletesen megfogalmazta azt, ami nekem nem igazán sikerült.)


2014. 04. 12.

Cynthia Hand - Angyalsors

Fülszöveg:
Clara Gardner élete alaposan megváltozik, amikor kiderül, hogy félig-meddig angyal. Nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb az embereknél, hanem rendeltetése is van. De hogy mi ez a feladat, arra nem könnyű rájönnie. Látomásában csupán egy idegent lát, aki csapdába esik egy erdőtűzben. Édesanyjával kutatnak a tűz helye után, nyomozásuk egy wyomingi városba vezeti őket. Úgy döntenek, Jacksonban a helyük, odaköltözik a család. A következtetéseik helyesnek bizonyulnak: Clara az iskolában már az első napon megpillantja a látomásaiban szereplő fiút, Christiant. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy feltűnik egy másik, szintén vonzó srác, Tucker, aki szemlátomást komolyan érdeklődik Clara iránt. Ahogy Clara próbál kiigazodni a feje tetejére állt világában, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát?


Borító: 5
Sorozat: Angyalsors # 1
Eredeti cím: Unearthly
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 452
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2011


Ez a kötet már a megjelenése óta a várólistámon szerepel. Azaz három hosszú éve. De mindig találtam indokot arra hogy elhalasszam a megvételét/elolvasását. De idén beneveztem a Várólista csökkentésre, és úgy döntöttem ideje elolvasnom azt a könyvet, ami a legrégebben szerepel a várólistámon.

Clara már fiatal korában megtudja, hogy negyedrészt angyal. És mint ilyen, rendeltetése is van amit majd teljesítenie kell. A rendeltetése látomásként fogja majd érni, és az a feladata hogy bármi áron sikerrel teljesítse azt.
Látomása elég homályos, kevés információt szerez belőle. De még így is, az édesanyja segítségével megtudja, hogy melyik városba kell mennie, hogy megmentsen egy idegen fiút, akinek az arcát soha nem látta.
Clara, az édesanyja valamint az öccse útra kelnek, hogy a napos Kaliforniából új helyre költözzenek. Wyoming-ba.
Clara már az első iskolanapján megismerkedik Christian-nel - a fiúval-, akit meg kell mentenie.
Clara-nak nem csak a rendeltetésének beteljesítésével kell megküzdenie, hanem az új emberekkel, és a képességének javításával is...

Bevallom, egy kicsit jobbra számítottam. Szó se róla, így is tetszett a könyv, de nekem valami hiányzott.
Az írónő már az első fejezetekben bedob minket a mély vízbe. Megtudjuk hogy nemcsak Clara, hanem az egész családja angyalvérű, és minden angyalvérűnek személyre szabott rendeltetése van. Ezzel nem is lenne baj, ha nem úgy beszélne Clara, mintha nekünk is mindent tudnunk kéne. Pedig ez nem így van. Azt vártam, hogy ha már az elején megtudjuk ezt az információt, akkor Clara édesanyja majd gondoskodik róla, hogy megértsük ezt a világot. Nos, nem tette. Se senki más. A könyv során nagyon kevés információt kapunk nem csak Clara képességeiről, hanem az egész angyaltársadalomról.
Másrészről, mivel a könyv az angyal besorolást kapta, azt vártam hogy majd tobzódni fognak az angyalok, és majd nem győzöm kapkodni a fejem.

Ez sem jött be. A könyv 85%-a egy átlagos középiskolás YA könyv. Semmi fantasy, csak Clara hétköznapjai az iskolában. Ez csalósást okozott. Minden oldalnál vártam hogy végre belecsapunk Clara rendeltetésének felderítésébe és az angyaltársadalom bemutatásába. Ehelyett az kaptam, hogy Clara megtanul síelni, mivel tölti a nyári szünetet, milyen új barátokra tesz szert, és hogyan rohangál Christian után. Szinte már megrögzötten követte. Ha nem tudnám hogy a rendeltetése miatt figyeli Christian-t, rásütném az "örült rajongó" feliratot.
Természetesen ha YA könyv, akkor kötelező a szerelmi háromszög. Én naiv azt hittem hogy Christian lesz a befutó, de szerencsére nem így lett. Az első találkozásukkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy annyi kémia nincs közöttük, mint két bogár között.
Ennek ellensúlyozásaként Clara egy barátnőjének ikertestvére Tucker is felbukkant. Megkedveltem Tucker-t. Kicsit cowboy beütése van, és eleinte Clara-val marták egymást, de nyilvánvaló hogy közöttük működött a kémia.
Tucker valahogy mindig ott volt hogy segítsen Clara-nak, és ez nálam plusz pont.
Christian viszont...Kedveltem a srácot, de nálam ott vágta el magát amikor...Tudjátok, a báljelenet. És onnantól hiába volt kedves, barátságos és miegymás, engem nem tudott meggyőzni.
Tucker viszont igen! Édes volt, és az egész nyarat Clara-val töltötte.

De vissza a rendeltetéshez. Egy idő után már nagyon zavart, hogy a látomás mindig ugyan arról szól. Ezzel nem lett volna bajom, ha az írónő hússzor le nem írta volna ugyan azt.
Mint említettem, hiányoltam Clara edzését, hogy felkészüljön a rendeltetésének beteljesítésére. Valamint az angyalokról az információkat. Hála az égnek ott volt Angela, aki előszeretettel szolgáltatta az információkat. Így legalább megtudtam jó pár alapvető dolgot, amit Clara édesanyja nem volt hajlandó elárulni a lányának.
Viszont Angela személye valamiért taszított. Van benne valami, ami nem tetszik, bár magam sem tudom mi.
Clara öccse egy nagyon érdekes karakter, van egy olyan érzésem, hogy lesz még baj vele, bár itt még csak apró utalások vannak.

Ami Clara-t és Tucker-t illeti. Aranyos páros, tetszettek együtt. Az már nem, hogy amikor Tucker megtudta hogy kicsoda Clara, akkor fejvesztve menekült. Könyörgöm Tucker, tőled többet vártam! De legalább megoldódtak közöttük a dolgok.

A végkifejlet viszont briliáns volt.Imádtam! Ms. Hand olyan jól csavarta a szálakat, hogy csak kapkodtam a fejemet, és egyik megdöbbenés követte a másikat. Ezt kellett volna csinálni az egész könyvben, nem csak a maradék pár fejezetben. Sam felbukkanása nagyon jót tett a cselekménynek. Ahogy felbukkant felpörgött a cselekmény, és le sem bírtam tenni a könyvet.
Clara rendeltetése úgy tűnt hogy sikertelen lesz, de az írónő olyan jó csavart dobott be, hogy csak ámultam. Ki gondolta volna ezt Christian-ről?

A könyv mellett szól hogy Clara nem az a buta YA hősnő, de van még mit fejlődnie. A könyv olvastatja magát, és le sem bírtam tenni, hiába találtam benne kivetnivalót.
Nagyon sok dolog van, ami még magyarázatra szorul, és biztos vagyok benne, hogy a folytatások nem fognak csalódást okozni.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki lesz a befutó. Christian vagy Tucker. Mondjuk én már sejtettem, de a neten találtam pár aggasztó hírt. Szóval amint elmentünk bevásárolni, fogtam magam és elbattyogtam a könyves részlegre, és felütöttem a sorozat befejező részének utolsó oldalait, csak hogy biztos legyek abban, hogy Clara ki mellett köt ki.  Csúnya dolog? Az! De nem bírtam ki, hogy ne tudjam...


2013. 11. 04.

Elizabeth Richards - A sötétség városa

Fülszöveg:
Egy véres, brutális háború után, a Fekete Város még füstölgő romjai között a tizenhat éves Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy hibbant Sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy belezúgott Ashbe, ebbe a Sötétfajzat félvér fiúba? Pedig szíve varázslatosan megdobban a közelében, megtagadva mindent, amiben a lány addig hitt. Ez a felkavaró szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között. A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. Ekkor lép az életébe Natalie, így neki is választania kell. Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót.


Borító: 5
Sorozat: Fekete Város krónikái # 1
Eredeti cím: Black City
Kedvenc karakter: Ash
Oldalszám: 392
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2013.október.01


Pár hónappal ezelőtt a Kiadó játékot hirdetett az idei megjelenéseikből. Vagyis inkább a szorgos könyvmolyoknak kellett rájönniük erre. Belevetettem magam a játékba, és amikor sikerült rájönnöm, hogy ez a könyv is megjelenik idén, egyből elkapott a láz, hogy nekem ez a könyv kell. Bevallom, ez a gyönyörűséges borító elcsábított, és a fülszöveg is tetszett. Akkor. Nem igazán olvastam el a műfaji besorolását sem. Csak akkor, amikor már volt magyar fülszöveg is hozzá. Akkor elbizonytalanodtam. Nem vagyok egy disztópia fan. Igazából nem is nagyon olvasok ilyen könyveket. A fülszöveg se tetszett már annyira, mint anno, szóval várólistára tettem a könyvet.

Majd jött egy jó hír, hogy sikerült megnyernem a könyvet, és a hozzá tartozó könyvjelzőt. És amikor a kezembe vettem a könyvet, percekig csodáltam a borítót.
Na de ennyit a bevezetőről. A könyv eleinte döcögősen indult. Nem igazán értettem, hogy ki kicsoda, és főként, hogy micsoda. Az írónő egy nagyon jó világot alkotott meg, de nekem ez így elsőre zavaros volt. Egyből belevetett minket Ms. Richards a mély vízbe, de nem estem kétségbe. Csak sodródtam az árral. A történet nagyon hasonlít a II. Világháború történéseire. A különbség itt az, hogy az írónő egy csipet fantasy szálat is beleszőtt a történetbe. A Sötétfajzatok elsőre igazán érdekesek, de ha egy kicsit tovább mélázok rajta, akkor azt kell mondanom, hogy nem mások ők, mint vámpírok. Csak más a nevük. És több faj is létezik. Ezzel volt egy kis gondom, mert hiába sorolta fel az írónő, hogy milyen fajok léteznek, és hogy néznek ki, mást nem igazán közölt. Pedig érdekelt volna.
Tetszett a váltott nézőpont. Bevallom, Ash fejében jobban szerettem lenni, mint Natalie-ban. És sokkal jobban megkedveltem a fiút, mint Natalie-t.
Ash félvér. A Fekete Városban él, a fajtája egyetlen képviselőjeként. Mivel félvér, így a szíve nem ver. Ez zavarja a fiút. Elvágyik a Határfal túl oldalára, ahol a társai vannak. A megélhetés érdekében Köddel kereskedik. ( Ez amolyan drog féle, amit az agyarai termelnek, és valóban olyan hatása van, mint egy drognak) Ash nem rossz fiú, ez most leszögezem. Egy jószívű, magányos srác, akit az élet kényszerített ebbe a helyzetbe.
Natalie-val már egy kicsit gondjaim voltak. Eleinte egy beképzelt és elkényeztetett lánynak tűnt. Sok dologban naiv, de más dolgokban nem. De ahogy haladt a történet, sikerült megváltoznia, és egy normális YA hősnő lett belőle. Számomra ez felüdülés, mert sokszor úgy érzem, hogy egy YA hősnőnek kötelessége butának is lennie.
Natalie egy teljesen más világban él, mint Ash. Pénzben nem szenved hiányt, és teljesen más élete van, mint Ash-nek.
A szerelemre lobbanásukat nem igazán értettem, nekem az túl hirtelen történt. Nem értettem, hogyan lettem szerelmesek egymásba. De a kapcsolatuk az valóban szépen van felépítve. Aranyosak, és édesek együtt. Amit a fülszöveg ígér, a "szenvedélyes szerelmet", azt nem igazán éreztem. Persze, valamilyen szinten érezhető ez, de nem esett az írónő túlzásba.
Tetszett Ash és Natalie közötti kötelék. Egy kicsit hasonlít Kresley Cole vámpírjaihoz és azoknak párjaikhoz, de csak abban, hogy amikor megtalálják a párjuk, akkor "feléled" a szívük.
Az már nem igazán tetszett, amikor kiderült, hogy kicsoda Evangeline. Mármint ez tényleg nagy arculcsapás volt, de közben emelem a kalapomat Ms. Richards előtt, hogy egy ilyen csavart is bedobott.
A végkifejlet nagyon ütős lett, szinte faltam az oldalakat. Együtt izgultam Natalie-val, hogy érjen oda időben. Közben azt mantráztam magamban, hogy úgysem történik semmi olyasmi Ash-el. Mert miért történne? Erre... Megtörtént. Sikítani tudtam volna. De utána megértettem, hogy miért is lett a folytatás címe az, hogy Phoenix. A könyvre nem mondanám, hogy hatalmas függővéggel zárult. Nem rágom a körmöm amiatt, hogy mi lesz, mert tényleg nem lett durva a lezárás.
A könyv pörög. Nem csak Natalie és Ash kapcsolatát követhetjük nyomon, hanem az egész város, sőt ország helyzetét is látjuk. A szereplőkkel érezzük, hogy elkezdődött a változás, már csak arra várunk, hogy mikor és  mi fog történni.
Pár szó még a mellékszereplőkről:

  • Sebastian első percben ellenszenves volt, jó lenne, ha kikerülne a képből. De gondolom neki is meglesz a szerepe, és sejtem is, hogy micsoda.
  • Day eleinte szimpatikus volt, de az elvakultsága - Ash-el szenben - már egy idő után sok volt. Szerencsére végül megjött az esze.
  •  Cékla egy tökéletes aktivista. Sajnálom, hogy függő, és néha jól megcsapkodtam volna, de alapjában véve szimpatikus volt.
  • A Parancsnok Asszony nagyon nem volt szimpatikus, még azután sem, hogy kiderült, hogy mit, és miért tett.

Nem mondanám, hogy hatalmas szerelem ez a könyv, mert nem az. Van benne hiba, de ennek ellenére szerettem olvasni. Szinte faltam a lapokat, és a szereplőkkel együtt izgultam. Jó lett volna többet megtudni a Sötétfajzatokról, remélem, hogy a folytatásban erre is sor került.
A kiadónak hatalmas köszönet jár, hogy megtartották az eredeti borítót, mert az egyszerűen álomszép. És a folytatásoké...Láttátok már?
Az viszont enyhén szólva is kiakasztott, amikor a Nem harap a blog oldalán olvastam egy interjút az írónővel, és kiderült, hogy a folytatás 2014. októberében (!!!) érkezik idehaza. Hol van az még?
Egy szó mint száz, a folytatást biztos hogy elolvasom, mert maga a történet, és a világ nagyon tetszett. Csak ajánlani tudom!


2013. 10. 26.

Rebecca Donovan - Elakadó lélegzet

Fülszöveg:
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről.


Borító: 4
Sorozat: Csak lélegezz! # 1
Eredeti cím: Reason to Breathe
Kedvenc karakter: Evan
Oldalszám: 496
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2013. október. 07


Úgy érzem, át lettem verve. Majdnem az összes blogger dicsőíti a könyvet, és a legrosszabb vélemény is 4 csillagos lett. Nem értem akkor, hogy lehet az, hogy nekem ez a könyv... Nem azt mondom, hogy nem jött be, de nagyon nagy csalódást okozott.
Vártam a könyvet. Érdekelt. Nem nagyon olvastam még a témáról, főleg YA könyvet nem. Erre kaptam egy...Nem is tudom.
Először is. Kezdem a fordítással, mert az sok helyen nagyon nem klappolt. A könyv elején olyan magyartalan és értelmetlen mondatok vannak, hogy először azt hittem, velem van a baj, hogy nem értem. De többszöri olvasásra is ugyan olyan értelmetlen volt, szóval csak nem velem van a baj.
Amikor kézhez kaptam a könyvet, nem igazán olvastam el a fülszövegét, mert tudtam, hogy miről szól a könyv. De olvasás közben gondolkodóba estem, hogy vajon hol is játszódik a történet, mert az nem volt megemlítve. Többször felbukkant az Új-Anglia kifejezés, és én hülye, egyből Angliára gondoltam. Jó pár oldal kellett, mire felfogtam, hogy tulajdonképpen New England-ról van szó. Így már értettem, mi ez az amerikai beütéses iskola.
Maga a történet.... Nagyon őszinte, és nagyon életszerű. A szerelmi szál tényleg szép, a bántalmazások nyíltak. Az olvasóban is ugyan olyan feszültség van abban a házban, mint Emma-ban.

A szereplők hitelesek. De hiába, Emma-t nem tudtam megkedvelni. Sőt. Dühös vagyok rá, haragszom rá, néhol irritál, néhol csak idegesít.
Emma többször is a fejünkhöz vágja:
" Ti ezt nem értitek."
Nos igen, valóban nem. Egyrészt azért, mert nem vagyok olyan helyzetben, mint ő. Engem nem  bánt senki. Másrészt nem tudom épp ésszel felfogni, hogy miért nem tudott a saját lábára állni, kiállni magáért, és otthagyni azt a házat.
Eleinte szimpatizáltam Emma-val. Sajnáltam hogy ilyen helyzetbe került, és együtt éreztem vele. Izgultam érte, nehogy Carol-al találkozzon, vagy ha mégis összetalálkozott a nővel, akkor ússza meg épp bőrrel. De egy idő után, már fortyogtam a dühtől, és kezdtem nagyon nem szereti Emma-t. Egy idő után már csak úgy tekintettem rá, mint egy gyáva, önző és duzzogós kislányra.
A könyv elején egyből feltűnt, hogy elszigeteli magát mindenkitől. Még a legjobb barátnőjétől is. Ez már nem tetszett, mert ha már legjobb barátnő, akkor legyen hozzá őszinte, és valamennyire nyitott is. Hiszen erről szól egy barátság. De Emma inkább begubózik, és ha valaki olyan mondd, vagy tesz, ami neki nem tetszik, leáll duzzogni, és felfortyan. Vagy, rosszabb esetben kibújik belőle a kisördög, és úgy megsérti az embert, hogy az egy életre megutálja.
Ami egy cseppet kiverte a biztosítékomat, hogy Emma amikor elmegy bulizni, és megkérdezik tőle, hogy mit kér inni ez a válasz: Diétás kólát.
Most komolyan. Nem akarok nyers lenni, de nincs is nagyobb gondja, mint hogy diétás kólát igyon?!
Egyszerűen nem tudtam/tudom megérteni Emma indokait. Számolja a napokat, hogy meddig kell még abban a házban maradnia, eltűr mindent, indokokat gyárt, hogy miért is marad. De kérdem én, miért kellene ott maradnia? Miért nem költözhet Sara-hoz?

Ez a szál - a bántalmazás, és annak eltitkolása - nagyon őszinte, és nagyon valóságos. Nem tetszett, hogy csak tűr, és tűr, és egy idő után már csak magában fortyog, és számolgat. Annyi lehetősége lenne, de egyikkel sem él.
Sara-t sem értettem, sőt, egyik szereplőt sem ebben a témában. Látják, hogy mi történik, de inkább hallgatnak, csak hogy Emma-val a viszonyuk megmaradjon. Persze Sara többször is hangot ad a kételyeinek, és a véleményének, de egy ponton Emma annyira megsérti, hogy úgy tűnik, a barátságuk a végéhez ért. Nem hibáztattam volna Sara-t, ha többet szóba sem áll Emma-val. Nagyon megsértette a lányt, és nálam ez volt az a pont, amikor elpártoltam Emma-tól, és csak távoli szemlélője maradtam az eseményeknek. Ami pedig a vitájuk után jött, az az egy mondat, az számomra megpecsételte Emma sorsát. Végleg elpártoltam tőle, és csak magamban fortyogtam:

" Távolról figyeltem [Sara-t], imádkoztam, hogy nézzen felém, lássa meg rajtam, mennyire bánkódom."
Ő bánkódik, amikor vérig sértette az egyetlen barátját?!
A lényeg a lényeg, Emma nem tett rám túl jó benyomást, és ezek után már csak olvastam, de nem éreztem át a helyzetét.
A szerelmi szál viszont nagyon szép. Nagyon megkedveltem Evan-t, főleg azért, mert olyan kitartó volt, és nem adta fel. Tetszett, hogy egy kis időre elhagyta a várost, így legalább Emma felocsúdott, és rájött, hogy fontos neki a fiú.
Viszont, haragszom Evan-re is, mert ő sem lépett, hogy elejét vegye Emma bántalmazásának. Egyik szereplő sem lépett, pedig mindegyiküknek megvolt rá a lehetősége.
Nagyon tetszett, amikor Emma elkezdte élni az életét. Az iskolában beszélgetett, bulizni járt. Társaságban volt. Akkor úgy éreztem, ez egy jó könyv. De utána megint jött a bántalmazás, a hazugságok a barátainak, hogy nem történt semmi, és végül ismét oda jutottunk Emma-val, hogy nem kedvelem.
Az utolsó fejezetben történtek valahogy várható volt. Én személy szerint nem lepődtem meg. A bántalmazás fokozatosan kezd egyre durvább lenni, és... Láttunk már elég filmet a témában, hogy tudjuk, mi lesz a vége az ilyesminek. De azt is tudom, hogy a főszereplőt nem szokás megölni, úgyhogy kíváncsi vagyok, mi lesz a folytatásban.
Összességében nagyon nem tudom, hogy mit érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban. Szerettem is, és utáltam is egyszerre. Nem tudom, hogy a folytatást akarom-e olvasni. Azt sem tudom még, hogy megbántam-e, hogy megvettem.


2013. 10. 20.

Jamie McGuire - Veszedelmes sorscsapás

Fülszöveg:
Lehet-e túlságosan szeretni? Travis Maddox két dolgot őrzött meg az anyja halálos ágyán mondott szavaiból: Nagyon szeress! És még keményebben küzdj! A Veszedelmes sorscsapásban Travis életét könnyűvérű lányok, illegális fogadások és az erőszak teszik ki. De éppen akkor, amikor legyőzhetetlennek érzi magát, Abby Abernathy térdre kényszeríti. Minden éremnek két oldala van: a Gyönyörű sorscsapásban Abby mondta el, hogy látja a szerelmüket. Most elérkezett az idő, hogy Travis szemén át lássuk kettejük kapcsolatát, és újabb részletekre is fény derüljön.


Borító: 5
Sorozat: Gyönyörű # 2
Eredeti cím: Walking Disaster
Kedvenc karakter: Travis és a Maddox család
Oldalszám: 488
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2013


Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán azzal, hogy Ms. McGuire az év egyik nagy meglepetése volt számomra. Ismeretlen író könyvét nem szokásom csak úgy megvenni, de itt kivételt tettem. Az idei év első könyve számomra a Gyönyörű sorscsapás volt, és hiába, akkor olvasói válságban szenvedtem, Travis elvarázsolt, és nagy kedvenc lett a könyv.
Amikor kiderült, hogy idehaza is olvashatjuk Travis kötetét, örömtáncot jártam. Érdekelt, hogy Travis hogyan látta a kapcsolatukat, és úgy általában. Szerettem volna a bőrébe bújni. De a kisördög is kibújt belőlem, mert hát mit újat tudna mutatni a könyv?Kérdeztem én. Hiszen ugyan arról szól, ugyan az lesz benne, mint a Gyönyörű sorscsapásban. De ellenérvként szolgált az, hogy kit érdekel, kell a könyv, azonnal.
És meg kell mondanom...Imádtam a könyvet! Sokkal jobban, mint a Gyönyörű sorscsapást.
Ms. McGuire a prológusban már érzelmesen indít. Végre megismerhetjük Travis édesanyját, és láthatjuk hogyan alakulnak ki Travis egyes elvei.
Magam is meglepődtem, de a könyvet olvasva úgy éreztem, mintha nem is ugyanazt a történetet olvasnám, mint Abby szemszögéből. Travis narrálásával sokkal jobban élveztem a történetet, és ami az előző részben dühkitörésnek tűnt, és logikátlannak, az itt minden értelmet nyert. Megértettem Travis furcsa gondolatmenetét, értettem, hogy mit, és miért tesz. Az előző részben nem lehetett megérteni annyira Travis különböző lépéseit, de itt logikusnak, sőt, helyesnek tűnt. Travis esetében az volt a baj, hogy nem fejtette ki, hogy mit miért tesz. Mi persze tudtuk, na de Abby? Persze ebből alakultak ki a viták is. Majd a kibékülések is.
Pár részt átugrottunk, már ami az előző könyvet illeti. Néhány rész csak pár mondatba volt összefoglalva, ami igazán tetszett.
Láthattuk, hogy mi történik Travis-szel, ha nincs mellette Abby, és azt is, mit gondol a lányról.
És elérkeztem oda, hogy megkérdezzem magamtól, na meg persze Abby-től, hogy miért volt ilyen buta. Mert sokszor az volt. Az előző részben sem értettem egyet jó pár döntésével, de itt...Néha jól meglegyintettem volna, és ráordítottam volna, hogy: kislány, vak vagy?
Ha ezt a részt olvastam volna először, tuti, hogy Abby-t nagyon nem kedvelném. Állandóan elszaladt a konfliktus elől. Nála az volt a megoldás, ha lelépett Travis-től. Annyira elmosódtak közte, és Travis között a határok, de mégsem lépett sehová. Nyilvánvalóak voltak Travis érzései, Abby viszont... Falat emelt maguk közé.
Kicsit erőltetettnek tűnt nekem ez a Vegas szál, valahogy Abby nem tűnt annak, akinek Ms. McGuire be szerette volna állítani. Ez az előző részben is zavart, de itt még jobban.

Nagyon vicces volt egy fiú szemszögén keresztül látni a dolgokat, és voltak egyes dolgok, amikkel nagyon is egyet értettem Travis-szel. A Galamb becenév végre értelmet nyert. És így már nem is érzem annyira idétlennek ezt a megnevezést.
Az egy éjszakás kalandok, és a piálás...Ms. McGuire bámulatosan jól hozta ezt a vonalat. Jó persze, Travis sem tökéletes, sokszor nem is értettem, miért hiszi, hogy annyira el lenne cseszve, de ezen kívül...Annyira átjönnek az érzései, hogy az valami iszonyat. Így, hogy mind a két könyvet olvastam, most is azt mondom, hogy Travis sokkal jobban odavan Abby-ért, mint fordítva.
A Maddox családot imádom, remélem, kapnak ők is saját kötetet.
Ami viszont meglepetést okozott, hogy itt most America nekem kicsit sok volt. Nagyon sok. Párszor leütöttem volna.
A történet nagyjából ugyan az, mint Abby könyvében, de vannak új dolgok is. Na és az epilógus!
Imádtam. Travis felnőtt, kiegyensúlyozott és felelősségteljes!
Az egész könyv... Izzott. Hol a dühkitörések miatt, hol a féltékenység miatt, hol a szerelem miatt. Mindegy, milyen érzelemről van szó, Travis odateszi magát, az érzelmei egyből átjönnek. Megértettem őt, és vele együtt szenvedtem, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna.
Csak ajánlani tudom a könyvet!
Azoknak, akik imádták Travis-t, annyit mondanék: Itt még jobban imádni fogjátok!
Akik nem kedvelték meg a párost az előző könyvben: Higgyétek el, ez a könyv tetszeni fog!
Akik még nem is hallottak a sorozatról, vagy csak gondolkodnak az olvasásán: Mire vártok még?


2013. 09. 23.

Hamarosan érkezik # 4

Ismét jelentkezem a Hamarosan érkezik bejegyzésemmel. Sokat gondolkodtam, hogy milyen nevet kéne ennek a rovatnak adnom, mert ez inkább az én kívánságlistámon illetve várólistámon szereplő könyvek bemutatása, mint általános beharangozó. De még nem jutottam dűlőre, szóval addig is marad ez a név.
Ismét sok könyvet hoztam, több ilyen posztot kéne prezentálnom, és akkor nem gyűlnének ennyire össze.




Fülszöveg:
Lehet-e túlságosan szeretni? Travis Maddox két dolgot őrzött meg az anyja halálos ágyán mondott szavaiból: Nagyon szeress! És még keményebben küzdj! A Veszedelmes sorscsapásban Travis életét könnyűvérű lányok, illegális fogadások és az erőszak teszik ki. De éppen akkor, amikor legyőzhetetlennek érzi magát, Abby Abernathy térdre kényszeríti. Minden éremnek két oldala van: a Gyönyörű sorscsapásban Abby mondta el, hogy látja a szerelmüket. Most elérkezett az idő, hogy Travis szemén át lássuk kettejük kapcsolatát, és újabb részletekre is fény derüljön.


Eredeti cím: Walking Disaster
Sorozat: Gyönyörű Sorscsapás # 2
Kiadó: Maxim
Megjelenés: 2013.október.15
Goodread-es értékelés: 4,27

Miért figyeltem fel rá?
Már írtam a könyvről az előző ilyen posztomban, de akkor még javában tartott a borítószavazás. Nem titok, hogy nekem a másik jobban tetszett, de ez legalább illeszkedik az első részhez. A Gyönyörű sorscsapást imádtam, a hibái ellenére is. Ez a könyv Travis szemszögéből mutatja be az eseményeket, szóval ki nem hagynám.  És míg nem felejtem el: A kiadó Facebook oldalán található űrlap segítségével október 15-ig kedvezményesen (30%) lehet a könyveiket megrendelni, és két kötet után ingyenes a szállítás.




Fülszöveg:
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről. A Reason to breathe a nagy kritikai elismerést aratott Breathing-sorozat első kötete.


Eredeti cím: Reason to Breathe
Sorozat: Breathing #1
Kiadó: Maxim
Megjelenés: 2013.október.1
Goodread-es értékelés: 4,33

Miért figyeltem fel rá? 
Bevallom őszintén, ha csak a borítót nézem, akkor nem vettem volna fel a listámra. De ahogy utánanéztem a könyven egyre biztosabb voltam benne, hogy nem bánom meg, ha beszerzem. Tipikus YA könyvek tűnik, de mégsem az. A családon belüli erőszak kényes téma, kevesen is foglalkoznak vele. Érzem, hogy ez egy remek könyv, alig várom, hogy a polcomon tudhassam. A Blogturné keretein belül pedig olvashattok erről a könyvről véleményeket, és bele is olvashattok a könyvbe.




Fülszöveg:
Kresley Cole története szenvedélytől fűtött mese egy kitaszított démonról, akit vámpírvérrel mérgeztek meg. És egy sebezhető fiatal boszorkányról, akit a férfinak még önmagától, vámpír énjétől is védelmeznie kell.


Eredeti cím: Demon from the Dark
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 8
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés: 2013.október.14
Goodread-es értékelés: 4,46

Miért figyeltem fel rá?
A fülszövegből túl sok minden nem derül ki, de akik figyelemmel követik ezt a sorozatot, van némi fogalmuk arról, hogy ki lesz a hősnő. Igaz, még Garreth és Lucia kötetét sem olvastam, de mivel Cole az egyik kedvenc írónőm, bizalmat szavazok neki. És ne felejtsem el megemlíteni a borítót. Anya.Úr.Isten. A sorozat legjobb borítója, az biztos. Igaz, az eredetit nem veri, de én már annak is örülök, ha a hazai borító eléri az elfogadott szintet.




Fülszöveg:
Mick Riley, a profi futballista és nagyvilági életmódja a legutolsó dolog, amire Tara Lincoln partiszervezőnek szüksége van, annak ellenére, hogy a férfi forró és szenvedélyes egyéjszakás kalandjuk során már bebizonyította, nem csupán a pályán állja meg a helyét. Tarát egy korábbi szerelmi csalódása olyan mélyen megsebezte, hogy többször nem akarja kitenni magát hasonló fájdalomnak. Ám Mick a fejébe vette, hogy legyőzi a lány ellenállását és ebben semmi sem állíthatja meg. Tökéletes játékot eszel ki, hogy elnyerje Tara szerelmét..


Eredeti cím: The Perfect Play
Sorozat: Play by Play #1
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés: 2013.november.25
Goodread-es értékelés: 3,97

Miért figyeltem fel rá? 
Imádom SEP – Chicago Stars sorozatát. Ez a is sorozat hasonló. Bizonytalan voltam, mert féltem, hogy több lesz a könyvben az erotika, mint amennyire – szerintem – szükség van. De megnyugtattak, hogy szeretni fogom a könyvet. És amúgy is. Jó ideje szemezek ezzel a sorozattal. A borítója… Hála az Úrnak, az eredetivel jelenik nálunk. Már ezért érdemes beszerezni. És láttátok a sorozat többi borítóját is? Csak annyit mondok: OMG!



Fülszöveg:
„Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?”
Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…



Eredeti cím: The Vincent Boys
Sorozat: A Vincent Fiúk # 1
Kiadó: Maxim
Megjelenés: 2013.október.15
Goodread-es értékelés: 4,03

Miért figyeltem fel rá? 
Nem is tudom. Az írónőre már régebben felfigyeltem, és örültem, hogy idehaza is megjelennek a könyvei. A könyv tipikus amerikainak tűnik, de én imádom a tipikus amerikai sztorikat. A borító is tetszetős – erre szavaztam – szóval a polcomra vele.




Fülszöveg:
Két vadidegen, Graham Larkin és Ellie O’Neill akkor ismerkednek meg – legalábbis virtuálisan –, amikor Graham véletlenül e-mailt küld Ellie-nek kedvenc háziállatáról, Wilburről. A két tizenhét éves fiatal e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén élnek, és még egymás keresztnevét sem tudják. Szellemes és feledhetetlen levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket, reményeiket és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a másikkal: Graham nem tud Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig fogalma sincs, hogy Graham a rivaldafényben él. Miután Graham kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson Ellie otthonába, a maine-i Henley városkájába, netes kapcsolatuk végre valóban személyessé válik. De vajon lehet-e egy pár két ennyire különböző hátterű fiatalból úgy, hogy minden ellenük szól? Egy sorsdöntő nyár történetét elmesélve Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet – akárcsak a szerelem – tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel.


Eredeti cím: This Is What Happy Looks Like
Sorozat: -
Kiadó: Maxim
Megjelenés: 2013.október.15
Goodread-es értékelés: 3,70

Miért figyeltem fel rá?
Az írónőnek ez a második kötete, ami idehaza megjelent. Vagyis csak fog. A másik könyvét nem olvastam, de a fülszöveg nagyon megtetszett. Még nem olvastam ilyen témájú könyvet, és van egy olyan érzésem, hogy tetszeni fog.



Fülszöveg:
Charley Davidson nyomozónő már 5 évesen beszélt a halottakkal. Sőt, az is megesett, hogy a halottak kértek tőle egy-egy apró szívességet, mint például igazságszolgáltatást a gyilkosaiknak. Charley azonban nagy árat fizet a képességéért, álmában ugyanis egy titokzatos idegen akarja megkaparintani magának a testét.. Szexi és fordulatos, humoros és kemény, paranormális-romantikus detektívregény, J.R. Ward, a Megsebzett szerető sorozat írónőjének ajánlásával, Kresley Cole és Sherrilyn Kenyon rajongóinak.


Eredeti cím: First Grave on the Right
Sorozat: Charley Davidson #1
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés: 2013.október.31
Goodread-es értékelés: 4,09

Miért figyeltem fel rá?
Legelőször a borító fogott meg. Imádom! A fülszöveg elolvasása után pedig…Igazi pararomance csemege. Nyomozás, szellemek, romantika. És ahogy a fülszöveg is mondja, ha szereted Ward, Cole vagy Kenyon könyveit, akkor érdemes adni neki egy esélyt. (A fülszövegnél direkt hagytam meg a Ward bakit. Remélem a Kiadó észreveszi a hibát, és majd javítja.) 



Fülszöveg:
Nem Colton Calloway-be voltam először szerelmes, eleinte az öccséért, Kyle-ért voltam oda. Kyle volt az első igazi szerelmem, az első, minden értelemben. Aztán egy viharos augusztusi éjszakán Kyle meghalt, és vele halt az az ember is, aki addig voltam. Colton nem arra tanított meg, hogyan éljek tovább. Nem gyógyította be a sebeket. Nem hozta rendbe a dolgokat. Arra tanított meg, hogyan kell szenvedni, és hogyan kell mindent elengedni.


Eredeti cím: Falling Into You
Sorozat: Falling #1
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés: 2013 (?)
Goodread-es értékelés: 4,15

Miért figyeltem fel rá?
Bevallom nőiesen, nem nagyon bízok a kiadó nem pararomance könyveiben. Hiába NA, valahogy a kiadó mindig belenyúl az olyan kötetekbe, amit jobb lett volna nem kiadni. De a fülszöveg nagyon tetszik, és olvastam róla értékeléseket is, szóval bízom a megérzéseimben, és azt mondom, érdemes lesz beszerezni.




Fülszöveg:
Shaw Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt. A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni. Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel. Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt. De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni. A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.


Eredeti cím: Rule
Sorozat: Marked Men #1
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés: 2013.szeptember (?)
Goodread-es értékelés: 4,21

Miért figyeltem fel rá? 
„A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete.” 
Piercing?Tetoválás?Vad természet? NA?Perfect!
Viccet félretéve, a fülszöveg megvett magának, bár annyit nehezményezek, hogy a szereplők nevei számomra annyira furcsák, hogy soha nem tudom, hogy melyikük a lány, és ki a fiú. (Persze egy idő után rájön az ember lánya) 




Fülszöveg:
Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.


Eredeti cím: Touch
Sorozat: Denazen #1
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013.október.30
Goodread-es értékelés: 3,91

Miért figyeltem fel rá? 
Még régebben figyeltem fel a könyvre, de utána el is feledkeztem róla. De a Könyvmolyképző gondoskodott róla, hogy ismét felfigyeljek rá. A fülszöveg nagyon ígéretes. Különleges képességű fiatalok? Egy olyan társaság, akik ezeket a fiatalokat elfogják? YA és romantikus? Hát gyerekek, ide ezzel a könyvvel!




Fülszöveg:
A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól… Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is. És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey? Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?


Eredeti cím: Bad Girls Don't Die
Sorozat: Bad Girls Don't Die #1
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013.november.30
Goodread-es értékelés: 4,05

Miért figyeltem fel rá?
A borító felkeltette az érdeklődésem, és a fülszöveg elolvasása után tudtam, hogy nekem ez a könyv kell. Krimi, YA, szellemes, gótikus. Kérdés-e hogy kell?



Fülszöveg:
Ne hunyd be a szemed. Kivéve akkor, ha a sötét valóságot már nem tudod elviselni. Cape Cod turisták által kedvelt városában, Eastportban él egy csodabogár família. Az én családom. Én tisztánlátó vagyok. A bátyám médium. Anyánk telepatikus képességekkel bír. Míg a turisták odáig vannak értünk, a városban az emberek inkább lesajnálnak minket. Bár egy impozáns viktoriánus házban élünk, házi kísértetünk még sincs, és otthonunk földszintjén rendeztük be spirituális vállalkozásunkat: családi jósdánkat.


Eredeti cím: Clarity
Sorozat: Clarity #1
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013.október.31
Goodread-es értékelés: 3,84

Miért figyeltem fel rá?
„Eastportban él egy csodabogár família.” 
Engem ezzel az egy mondattal megvett magának a könyv. Imádom a bolondos családokat, főleg az olyanokat, akik ilyenek. Médium, tisztánlátó, családi jósda? A fülszöveg nagyon ígéretes, és mivel odavagyok az ilyen típusú könyvekért, jöhet a polcomra!
 


Fülszöveg:
Rachel Morgan, a boszorkány, az Inderland Biztonsági Szolgálat egyik legjobb fejvadásza volt. A vadászterülete Cincinnati városa, egy sötét, alternatív Földön, ahol vámpírok, farkasemberek, tündérek, koboldok élnek és járnak az emberek között, némelyek álruhában, némelyek teljesen nyíltan, nem titkolva valódi természetüket. Rachel Morgan elől egyetlen gonosztevő sem menekülhetett, akár boszorkány volt, akár vérfarkas, akár tündér, akár élőhalott. Ám valami megváltozott. Kezdetben úgy tűnik, csupán a szerencséje hagyta el, és ezért vall egyre gyakrabban kudarcot, s felettesei ezért bízzák meg egyre megalázóbb feladatokkal. Amikor aztán legfrissebb zsákmányával, egy minden hájjal megkent kobolddal éppen a Szolgálathoz tart, a lény felajánlja neki, hogy szabadságáért cserébe teljesíti három kívánságát. Rachel rádöbben, hogy itt a kiváló alkalom arra, hogy egyszer és mindenkorra változtasson az életén, legfőképpen azzal, hogy otthagyja a Szolgálatot. Ezzel alaposan magára haragítja a Szolgálat amúgy sem vajszívű vezetőit. Így rövidesen azon kapja magát, hogy korábbi fejvadász társai ezúttal őrá vadásznak, s ebben a játszmában már nem csupán a szabadsága, de az élete a tét…


Eredeti cím: Dead Witch Walking
Sorozat: The Hollows #1
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013.október.31
Goodread-es értékelés: 4,02

Miért figyeltem fel rá?
Már nagyon régóta szemezek a könyvvel, de eddig csak halogattam az olvasást. Már egyszer megjelent idehaza ( 2008-ban), de a kiadó felfüggesztette a sorozat folytatását. A Könyvmolyképző megvette a jogokat, és újra kiadja a könyvet, és reméljük a folytatást is. A fülszöveg mindig is tetszett, a mostani borító is jó. Nem értem, miért halogattam az olvasást, hiszen tényleg jónak ígérkezik.



Fülszöveg:
Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra. Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a virág, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?


Eredeti cím: Nevermore
Sorozat: Nevermore #1
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013.szeptember.30
Goodread-es értékelés: 3,92

Miért figyeltem fel rá?
Sokat vívódtam, hogy kell-e nekem ez a könyv. Még most sem igazán tudom. A Blogturné keretein belül ezt a könyvet is kivesézik a bloggerek, és elolvasva a véleményeket még így sem tudom, hogy kell-e nekem ez a könyv. Szó se róla, érdekes és tetszik is, de valami visszatart. Megvárom, hogy többen értékeljék, és majd akkor döntök. Annyi mellette szól, hogy még csak hasonlót sem olvastam még.




Fülszöveg:
Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát. Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal. Raffe félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét. Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.


Eredeti cím: Angelfall
Sorozat: Penryn & the End of Days #1
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013.november.15
Goodread-es értékelés: 4,29

Miért figyeltem fel rá?
A borító nagyon szép, és a fülszöveg első mondata megvett magának. Az apokalipszis angyalai? Ide vele! De aztán tovább olvastam a fülszöveget, és lankadt a lelkesedésem. Nem vagyok egy disztópia fan. De mégis tetszik nekem ez a könyv. Majd meglátjuk, milyenek lesznek az értékelések, és utána kiderül…

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...