Moning-mánia

Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve...

Sherrilyn Kenyon

Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven....

Széthullott Birodalom

És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura...

Fekete Tőr Testvériség

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől...

Nalini Singh

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül.Melyiket szeretem jobban?Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ulpius-ház. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ulpius-ház. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. 08. 13.

Lara Adrian - A ​vámpír bosszúja

Fülszöveg:
Legyőzhetetlen vágy, túlvilági érzékiség; az első érintés halálos.

Renata a pengék és lőfegyverek mestere, hihetetlen mentális képességek birtokosa, akit sem ember, sem vámpír nem győzhet le. Mégis halálos veszélybe kerül, amikor egy aranyhajú vámpír csapdába ejti… az érzékiség csapdájába, a földöntúli gyönyörök palotájába. Nikolainak a küzdelem a lételeme. Csupán egy nő állhat az útjába; a hűvös és szexi harcos, Renata. A vér erős kötelék, a szenvedély még erősebb, és valamelyiküknek pusztulnia kell.

Borító: 4
Sorozat: Éjfél szülöttei # 5
Eredeti cím: Veil of Midnight
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 410
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2010
Előző értékelés: 5

 
Újraolvasás.
Nagyon rég volt már, hogy az írónőtől olvastam. Kedvelem ezt a sorozatot, de soha nem lesz a kedvencem.
Még amikor az Ulpius elkezdte kiadni, felfigyeltem a sorozatra. Az első könyv elolvasása után tudtam, hogy nálam örök B kategória marad. Az sem segített rajta, hogy J. R. Ward- Fekete Tőr Testvériségének copy-ja. Minden tekintetben.

Ettől függetlenül élveztem a sorozatot. Most, több évvel később is jó volt olvasni, de a katarzis elmaradt.

Niko-t mindig is kedveltem, és Renata kaliberű női szereplőre is szükség volt már.
Rengeteg mindent felejtettem a sorozatból, és csak sodródtam. Az alap megmaradt, de kár, hogy Adrian nem ismételt el dolgokat az előző kötetekből. Jó lett volna egy gyorstalpaló.

A történet viszonylag egyszerű, és nem is haladt előre túl sokat. Első Generációs vámpírokat gyilkolnak világszerte, és a Rend elküldte Nikolai-t Montreal-ba, hogy kutason fel egyet ezekből a vámpírokból. De amit Szergei Yakut-nál talál, arra nem számít.

Az Első Generációs fittyen hány a törvényekre, és vérklubokat, és vadászatokat tart. Északon ő a király, és senki sem mer ellentmondani neki. Személyi testőrségének tagja egy Kiválasztott, Renata. A lány nagyon erős mentális képességet birtokol, és ezért Yakut elég erős kézzel fogja. Természetesen a lány nem akarja mindezt, de Mira-ért - egy 8 éves Kiválaszott - megteszi.

De felbukkan Niko, és minden a feje tetejére áll.

Szerettem külön, és együtt is a párost. Mindketten erős karakterek, és együtt bombabiztosak. Tetszett hogy Renata egyedül oldja meg a dolgokat, és nem kér, és nem is számít segítségre. Nehéz élete volt, bár amit megtudtunk róla. De a könyv előrehaladtával Niko-nak sikerült beférkőznie a lány szívébe.
Ahogy az kötelező, Nikolai egy tipikus alfahím. Itt nemcsak ezt az oldalát, hanem a szerelmes és kissé esetlen részét is sikerült megismerni. Tetszett ahogy konstatálta hogy beleszeretett a lányba. Nem tiltakozott, vagy hazudott önmagának. Ahogy Renata sem.

Kicsit hihetetlennek tűnik, hogy egy hét leforgása alatt a páros már a szerelem és az örökké szavakkal dobálóztak.

Nagy szívfájdalmam, hogy semmit sem tudtunk meg egyikük múltjáról sem. Niko pár szóban elmesélte hogy mi történt az öccsével. Mindezt olyan stílusban, mintha csak az időjárásról csevegett volna. Renata életéről is annyit tudni hogy árva volt, akik egy zárdában hagytak, és 14 évesen kidobtak onnan.

Szerettem volna többet tudni róluk.

Zajlottak az események, gyilkosság és összeesküvés minden oldalon. Ennek ellenére nem sikerült magába szippantania a történetnek. Nagyon hiányoltam a Rend tagjait is.
Viszont Hunter személyében újabb érdekes karakter került a csapatba.

Dragos szála nekem egy kicsit erőltetettnek tűnik, és nem tudom hogy meddig fogja az írónő elhúzni. Tetszik az Ős szál, és úgy érzem hogy sokkal jobban is ki lehetne ezt dolgozni, és sok mindent lehetne vele kezdeni.

A végkifejlet izgalmasra sikeredett, bár bánom hogy a Rend tagjai szinte végszóra toppantak be.
A gond az, hogy az írónőnek megvan kötve a keze. A világ amit felépített nem hagy neki túl nagy szabadságot, és lássuk be, egy idő után már túl kiszámítható és unalmas lesz. Ennek ellenére folytatom a sorozatot.


2017. 03. 26.

Karen Rose - Vigyázz ​rám

Fülszöveg:
Gyermekrablás

Sue Conroy bosszúra szomjazik. Nemrég szabadult a börtönből, és eltökélte, hogy mindenkit kézre kerít, aki annak idején a rács mögé juttatta. Elrabol egy tizenegy éves siket kisfiút, de ez csak az első felvonás a gondosan kitervelt hadjáratban.

Titkok

Sue Chicagóba menekül, és a Hanover-házban, egy bántalmazott nőknek fenntartott menedékben húzza meg magát. Dana Dupinsky féltve őrzi a körülötte élő nők titkait, és sosem nyújtana védelmet egy gyermekrablónak. Csakhogy fogalma sincs arról, hogy ezúttal kígyót melenget a keblén…

Gyilkosság

Dana csak akkor döbben rá, mekkora veszély fenyegeti, amikor egyik pillanatról a másikra Sue gonosz játékának kellős közepén találja magát, és a körülötte levők sorban halnak meg – és gyilkos nem válogat a módszerekben.

Borító: 3
Sorozat: Romantic Suspense # 4
Eredeti cím: Nothing to Fear
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 542
Kiadó: Ulius-ház
Kiadás: 2013




El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök, hogy a Könyvmolyképző átvette Karen Rose könyveit. Imádom az írónőt, és mindig örömmel veszem a kezembe a könyveit.

Dana - ha jól emlékszem a Számolj Tízigben is szerepel - és kíváncsi voltam a történetére. Mit ne mondjak. Élveztem olvasni, bár nekem a közepétől elég habos-babos lett a romantikus szál.

A történet viszont igazán ígéretes volt, és az írónő nem is okozott csalódást.
Dana egy, a bántalmazott nőket segítő házat tart fenn, mindezt természetesen titokban. A nőknek új papírokat is készít, hogy minél könnyebben új életet tudjanak kezdeni.

A tettes Sue, már a könyv elején akcióba lendül, de a terve kicsit másképp alakult, mint szerette volna. A Hanover-házban húzza meg magát a gyermekkel, és készíti tovább a terveit. Dana persze semmiről sem tud.

Ethan egy magánnyomozó irodát üzemeltet, és a gyermek szülei felkérik, hogy fű alatt találja meg Alex-et. A férfi segít nekik, mivel a gyerek a keresztfia.

A szálak Chicago-ba vezetik, ahol véletlenül találkozik Dana-val...

Mint mondtam a történet pörög, és egyik ámulatból a másikba estem. Sue nagyon ígéretes negatív karakter. Mindig egy lépéssel előrébb jár, és nagyon tud alkalmazkodni. Sokáig nem lehet tudni hogy miért rabolta el Alex-et, de amikor kiderült, az állam a padlót verte.

Nagyon tetszett a krimi szál, de úgy éreztem, hogy azt írónő nagyon elnyújtotta.

Dana és Ethan között már az első percben működött a kémia, és öröm volt róluk olvasni. Viszont a könyv közepétől nekem túl rózsaszín, túl tökéletes volt a kapcsolatuk. Szó szerint olyan volt, mintha előre meg lett volna tervezve ez a nagy összeborulás.

Tetszett hogy Dana a saját lábán áll, viszont az már nem, hogy ennyire nem bízik senkiben, és állandóan titkolózik.
A történet alig egy hetet ölel fel, de a szereplők úgy viselkedtek, mintha ezer éve ismernék egymást.

Az írónő nagyon ért hozzá, hogyan borzolja a kedélyeket, és tartsa fenn az izgalmat.
Tetszett hogy több régi szereplő is feltűnt, úgy mint Mia, Abe vagy éppen David.

A végkifejlet nem okozott csalódást, és alig bírtam ki, hogy ne lapozzak a könyv végére. Tudtam hogy az írónő happy ende-el zárja a könyvet, de addig a szerepelőknek nagyon sokat kell szenvedniük...


2016. 09. 22.

Jay Crownover - Rule

Fülszöveg:
Shaw Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt.

A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni.

Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel.

Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt.

De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni.

A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.

Borító: 2,5
Sorozat: Marked Man # 1
Eredeti cím: Rule
Kedvenc karakter:Rule, Jet, Nash
Oldalszám: 364
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013




Nagyon régóta várólistás nálam ez a kötet/sorozat. Végre rászántam magam a könyv olvasására, és be kell vallanom, hogy sokkal jobbat vártam.
Az alaptörténet tetszett, a megvalósítás sem volt olyan rossz. Inkább az írónő stílusával nem sikerült teljesen azonosulnom.
Adott Rule, aki valóban egy rosszfiú. A legjobb szó rá a kezelhetetlen. A saját szabályai szerint él, és kialakította a saját kis életét.
Az ikertestvére halála óta széthullott a családja, és Shaw az egyetlen, aki próbálja még összetartani őket.
Shaw gyerekkori legjobb barátja volt Rule ikertestvére. Mindenki azt hitte hogy egy párt alkotnak, de a történet folyamán kiderül, hogy valóban csak barátság volt a két fiatal között.

Nem egy olyan történetet olvastunk már, ahol a good girl - bad boy téma volt terítéken. Itt ez igazán érvényesül.
Shaw valóban egy "good girl". Orvosi egyetemre jár, kedves, szűz és a szülei uralkodnak felette. Ezért is érzi magáénak az Archer családot, akik befogadták a családjukba.
Shaw minden vasárnap elmegy Rule-ért, hogy villásreggelizzenek a fiú szüleivel. Minden héten más lány mellett találja a fiút, akit ez egy cseppet sem érdekel.

Rule igazán egyedi karakter, akit nem lehet csak úgy irányítani. Tetoválóművészként dolgozik egy szalonban, és nem tűri hogy irányítsák. A testvére halála nagyon megviselte, főleg hogy azt gondolja hogy ő a hibás.

Ez a két ember nem is lehetne különbözőbb, viszont a könyv folyamán láthatjuk, hogyan sikerült összecsiszolódniuk.

Meg kell mondanom, hogy maga a társaság igencsak kedvemre való. Rockerek, punkok, és tetoválók. Nagyon jó kis csapat, öröm volt róluk olvasni. Rule is kitett magáért, mert lássuk be, hiába egy tetovált Adonisz, nagyon nehéz vele lenni.
Megszokta az egyedüllétet, és soha nem volt még barátnője. Nem tudja mit kell tenni, és ha csak egy kis akadályba ütközik, egyből visszavonul, és más lány mellett keres vigaszt.

Shaw ezzel ellentétben egy csendes szűzies lány, aki már 13 éves kora óta szerelmes Rule-ba. A születésnapján együtt töltik az éjszakát, és utána megpróbálkoznak a párkapcsolattal is. Ami a legjobban tetszett Shaw-ban, hogy nem voltak illúziói. Tudta hogy Rule milyen, és olyannak fogadta el, amilyen.

Viszont hiába egy jó páros, és történet, nekem ez a könyv akkor is egy "B" kategóriás könyv marad. Okolhatom ezért az írónőt, vagy magamat is.
Sok apró dolog volt, ami nem tetszett, vagy logikátlannak tűnt. Például Shaw, aki egy gazdag családból származik, és az orvosin tanul, miért dolgozik egy sportbárban, ami nem a legjobb környéken van. Pénzre nincs szüksége, és mégis ezzel takarózik. Úgy tűnik hogy burokban él, nincs élete. Ennek ellenére minden percben dolga van.

Tetszett, hogy hiába összejött a páros elég sok gondjuk akad. Rule próbál jobb ember lenni, viszont a lánynak a régi Rule tetszett, amit szóvá is tett.
Sokszor úgy éreztem, hogy Shaw egy papírmasé figura, aki mindig mindent azért tesz, hogy Rule-nak jó legyen, vagy hogy kihúzza a bajból. Nem igazán éreztem a saját személyiség. És ez igaz a mell piercing csináltatására is, aminek előzménye nem volt.
Tudom hogy a tetoválást bárki bárhol viselhet. Ennek ellenére nem hiszem, hogy Shaw - akin egy tetoválás sem volt - pár hónap múlva a fél testét kivarattja, főleg olyan látható helyen, ahol egy orvosnál szóba sem jöhet. Itt ismét azt éreztem, hogy nem saját magáért teszi, csak amiatt hogy Rule-hoz hasonló legyen.

A könyvben nem csak a páros szenved és próbálkozik, hanem Rule családja is. Mióta elvesztettét Rule ikertestvérét, az anyja szinte megtébolyodott. Nagyon realisztikus volt az asszony fájdalma. Az már nem, hogy a könyv végére szinte egy angyal lett. El lett túlozva ez a szál.
Valamint, nem tudom mi ez az új divat, de kezd elegem lenni hogy minden NA sorozatban felbukkan egy meleg legjobb barát. Komolyan, találjanak már ki valami újat!

A könyv szereplői 20-23 évesek. Nekem inkább tűntek 30-asnak. Mindannyian kialakították a saját életüket, biztos egzisztenciával rendelkeznek. Olyan élettapasztalattal beszélnek mint akik 100 évet megéltek. Ha már fiatalokról van szó, akkor legyenek is azok.

Annak ellenére hogy nem hibátlan a könyv, folytatom a sorozatot. Főleg, hogy Jet - aki igencsak szimpatikus - könyve a következő a sorban.






2016. 06. 12.

Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Fülszöveg:
A férfi megesküdött, hogy visszatér a valkűrért…

Ádáz Aidant meggyilkolták, mielőtt feleségül vehette volna Ragyogó Regint. A hadúr az örökkévalóságon keresztül keresi kedvesét, más-más személyiségként születik újra, de a múlt emlékei nélkül.

A valkűr várja a visszatértét…

Mihelyt Regin találkozik Declan Chase-zel, a brutális kelta katonával, azonnal felismeri benne a büszke hadúr reinkarnációját. De Declan fogságba ejti őt, mert minden halhatatlanon bosszút akar állni – és fogalma sincs, hogy ő is a világukhoz tartozik.

Vágy, mely erősebb a halálnál…

Minden újjászületésnek ára van, Aidannek az a sorsa, hogy meghaljon, mihelyt visszaemlékszik a múltjára. Vajon Regin kész felébreszteni régi szenvedélyük emlékét, hogy megmeneküljön Declan kínzásától – még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy újra elveszíti az egyetlen férfit, akit valaha is szeretett?

Borító: 5*
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 9
Eredeti cím: Dreams Of A Dark Warrior
Kedvenc karakter: Thad, Ádáz Aidan, Regin, Nix
Oldalszám: 526
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2014.07.09




Szégyenszemre nagyon régen olvastam már egyik kedvenc írónőmtől bármit is. Ez a sorozat benne van nálam a TOP 10-ben, ezért is ért anno váratlanul, amikor a hazai kiadója becsődölt. Teljes letargiába estem, mert hogy fogom így pont Regin illetve a többiek könyveit olvasni? De öröm az ürümben, hogy két év után, az utolsó elérhető Regin kötetet sikerült beszereznem. Ezt csak tetézte, hogy az Athenaeum Kiadó felkarolta a sorozatot, és már meg is jelent Lothaire kötete.

De vissza a könyvhöz. Már Lucia kötetében kiderül, hogy több hallhatatlan fogott el a Rend, hogy kísérletezzenek rajtuk. Többek között Regin-t is. Carrow kötetében még többet megtudunk, és láthatjuk, hogy miket is művelnek ezekkel a halhatatlanokkal.

Nem titok, hogy én Team Valkűr vagyok. Imádom ezeket a bolond nőket. Regin az egyik nagy kedvencem.
És Cole mivel áll elő?
Megkínozza, és börtönbe veti. Féltem, hogy ebből hogy lesz romantika, és happy end. És a félelmem nem volt alaptalan...

Regin ezer évvel ezelőtt találkozott Ádáz Aidan-vel. Regin akkor még csak tizenkét éves volt, de Aidan tudta, hogy Regin-t neki rendelték. Pár hónapig boldogok voltak, ám, nem várt fordulat következett be...
Aidan a berserkerek vezetője volt, és az volt a célja, hogy halhatatlanná váljon. Ehhez 200 megnyert csatára volt szüksége, méghozzá Woden zászlója alatt.
Ám Aidan-t meggyilkolták. Megesküdött, hogy visszatér imádott valkűrjéhez, amit meg is tett. És Regin várt rá, ám az átoknak hála soha nem lehetnek együtt...

A könyv eleje levett a lábamról. Csakúgy, mint Aidan. Imádtam. Regin-t is jó volt látni ilyen fiatalon. Öröm volt olvasni róluk, és úgy éreztem, hogy ez a páros nagyon jó, és kár hogy nem Aidan lesz a befutó.

Declan Chase a Rend egyik mestere. És semmit sem tud arról, hogy ő Aidan, és Regin-re sem emlékszik. Ez Regin-nek eleinte jó, később már nem.

A könyv eleje játékos, humoros és romantikus. Viszont ahogy visszatérünk a jelenbe, és a börtönbe, a hangulat megváltozik. Baljós és tudja az olvasó, hogy ez még csak a kezdet.
Regin is eleinte humorral oldotta a feszültséget, de egy idő után már ez sem segített.

Nem tudom hogy Cole mit gondolt, de ennyit szenvedni, amit Regin... Komolyan, sokszor megdöbbenve abbahagytam az olvasást, mert ez már sok volt. Mármint egy romantikus könyvhöz képest. Elég annyit mondanom, hogy Regin sem úszta meg az élve boncolást....

A páros nem igazán fedeztem fel semmiféle kémiát. Oké, Declan ír, és azokat szeretjük. Kivételt képez maga Declan. Merthogy Cole akármennyire próbálkozott, egyáltalán nem sikerült megkedvelnem. Sőt! A sorozat történetében ő az első, akit nagyon nem kedvelek. A könyv vége ide vagy oda.

Igen, fájdalmas a múltja. Érthető hogy mit érez. Ennek ellenére engem teljesen hidegen hagyott. Főleg úgy, hogy Aidan levett a lábamról.


A könyv több szereplőt is felvonultat. Lothaire kötetét szépen előkészítette. Még most sem tudom, hogyan állok vele, Hol kedvelem, hol hidegen hagy.
Natalja pozitív meglepetés volt. És a könyv abszolút kedvence nálam - természetesen Nixen kívül - Thad volt.  Senki sem tudta hogy miféle szerzet, viszont a tipikus texasi stílusával egyből levett a lábamról. És a könyv fő humorforrása is ő volt.
A könyv második fele, és akkor Declan is kezdett nagyon emlékeztetni a Vámpírharc c. kötetre, Bowen volt az, aki "leányzónak" becézte Mariketa-t. És ez a csoportos erdőben való vándorlás is rátett egy lapáttal.
Declan hiába próbált változni, nekem akkor sem lett nagyon szimpatikus. Igen, már kezdett emlékezni, és a berserker módban való dühöngésének hála kicsit megkedveltem, de ennyi.
Regin pedig? Árnyéka önmagának. Gondoltam persze hogy nem mindig az a humoros és pajkos valkűr akinek mutatja magát, de itt... Mondjuk érthető volt.
A könyv végkifejlete és az átok megtörése cseppet csalódást okozott.
És Cole is meghazudtolta saját magát. Regin többször említette, hogy nem engedte meg magának, hogy Aidan-be beleszeressen. Ennek ellenére ezer évig várt rá, és hű volt hozzá. Declan csak árnyéka Aidan-nek, többször megkínozza, ennek ellenére beleszeret...
Na és Declan és a hallhatatlansága? Komolyan, el sem hittem. Eddig ez volt a leggyengébb megoldás, amit Cole kitalálhatott.
Jó nagy spoiler következik:
 Declan-t a szigeten leszúrta Malkolm Slaine. Mindenki úgy hitte hogy meghal, és Lothaire-vel alkut kötve Declan-t vámpírrá akarták változtatni. A Vall Hallban kiderült, hogy Aidan már hallhatatlan berserker, mert a szigeten megvívta a 200. csatáját. És mivel minden reinkarnációjában valamilyen módon birtokolt egy Wodenhez fűződő tárgyát, ezt Woden zászlaja alatt tette.
Nem is lenne ezzel gond, ha nem ez lenne az 5. reinkarnációja. Mert hogy előzőleg volt kalóz és katona is. Aidan-ként a berserkerek feje volt, és vámpírokra vadásztak. Szóval. Ezer év, és csak most nyert meg 200 csatát? Ezt nekem senki ne beszélje be.
Spoiler vége.
Ez elég nagy csalódásként ért. Másrészt, nagyon hiányoztak a régiek. Emma és Lachlain ezer éve nem mutatkoztak, csakúgy mint Kaderin és Sebastian. Cade-ről már nem is beszélve.
Örülök hogy újak is felbukkannak, de azért a régiekről sem kéne elfeledkezni Ms. Cole.
Még most is dilemmázom, hogy hány csillagos legyen a könyv. Mert igen, akciódús volt, olvastatta magát. De könnyen letettem, és nehezen vettem kézbe. Regin nem volt önmaga, és Declan... Sajnálom, de nem kedvelem.


2015. 11. 22.

Jeaniene Frost - A sír innenső oldalán

Fülszöveg:
A félig vámpír Cat Crawfield és vámpír hitvese, Bones megküzdöttek már az életükért és szerelmükért. De hiába diadalmaskodtak a legutóbbi csatában, mert Cat új – és várakozáson felüli – képességei felboríthatják a régóta fennálló kényes egyensúlyt.

Vámpírok tűnnek el titokzatos módon, és pletykák kelnek szárnyra a fajok között kirobbanni készülő háborúról. Egy fanatikus feszültséget szít a vámpírok és ghoulok között, ám a két erős csoport összecsapása ártatlan halandók életébe kerülhet. Így Cat és Bones kénytelenek egy veszélyes szövetséges – New Orleans vudu királynőjének – segítségét kérni. Az együttműködés ára azonban még nagyobb fenyegetést jelenthet, mint a természetfelettiek háborúja, nem is beszélve az elképesztő utóhatásokról…


Borító: 5
Sorozat: Cat és Bones # 5
Eredeti cím: This Side of the Grave
Kedvenc karakter: Vlad, Mencheres
Oldalszám: 394
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013




Szégyen, gyalázat, de két éve olvastam utoljára Frost regényt. Utoljára Denise & Spade könyvét olvastam, és bevallom az pozitív csalódásként ért.

Nem titok. Frost az egyik kedvenc írónőm, és Cat & Bones párosa mellett sem lehet csak úgy elmenni. Ahogy Harris is említi a borítón: A legeredetibb páros!
És ez így is van. Az viszont fájt, hogy úgy éreztem a könyvet olvasva, hogy ez a sorozat kifulladt.
Szó se róla. Tényleg szeretem a párost. De nekem ez a kötet elég gyengére sikeredett. Lehet ráfogom arra, hogy régen olvastam Frost-ot. Vagy éppenséggel éppen rossz időben. De annyi bizonyos, hogy már nem olyan a sorozat, mint anno.

A Sírig hű szerelmed-ben Cat végre bevállalta, hogy teljes vámpírrá válik. Igen ám, de arra senki sem számított, hogy mi fog történni. Ugyanis Cat nem emberi véren él, hanem vámpír véren. Valamint fura módon a szíve is megdobban néha napján.
A furcsa étkezési szokásainak köszönhetően pedig újabb képességekre tesz szert, de csak rövid ideig. Amelyik vámpír különleges képességgel bír, és Cat iszik belőle, ideiglenesen ő is birtokolja azt a képességet.

Mivel a könyv fő cselekménye erre a problémára irányul, úgy éreztem, jó ha leírom azoknak , akik - velem együtt - sokat felejtettek a sorozatból.

Amint elkezdtem a könyvet, hamar kétségbe is estem. Nem szippantott be a cselekmény, és a páros tagjait is színtelenebbnek láttam, mint kellett volna.
Úgy gondoltam, majd belelendülök. Nos, ez félig-meddig sikerült.

Az előző részekben mindig más-más faj állt szembe a párossal. Úgy tűnik, ebben a kötetben a ghoul-oké a főszerep. Apollyon a ghoul-ok egyik főembere évszázadok óta próbálja igába hajtani a vámpírokat, és polgárháborút kirobbantani.
Anno ugyan csak egy félvérrel próbálta kirobbantani ezt a háborút, de az akkori félvér inkább a halált választotta. Most felcsillant számára a remény, hiszen itt van Cat, és az ő furcsa képességei...

Megjegyezném, imádom hogy Frost a sorozat folyamán több történelmi személyt is megemlít. Itt van nekünk Vlad, akinek szinte kötelező egy vámpírregényben lennie. De itt nem éreztem túlzottnak a jelenlétét. Ellenkezőleg. Imádtam!
Mencheres, akinek a saját kötetében kiderült eredeti neve. Ő is egy létező fáraóról kapta nevét. (Guglizzatok rá.)
És most, egy másik félvér is említésre került, aki Jeanne d'Arc.

Hiába, a cselekmény adott, mégis úgy éreztem, mintha alig történne valami. A páros mint mindig tüzes együtt, de nekem már egy kicsit unalmas volt. Jót tett nekik, hogy kicsit külön váltak.

Tetszett, hogy Vlad és Mencheres bőven kivette a maga részét a történetből. Annak is örültem, hogy Kira is jelen volt, ha csak rövid ideig is.

Marie már az előző részben szimpatikus volt, hiába tűnik igencsak gonosz karakternek.

Ami viszont nem tetszett, hogy ahogy halad a sorozat, Cat ismerősei és munkatársai is ezzel arányosan válnak természetfelettivé. Az egész (volt) csapata vámpírokból és ghoul-okból áll. Az édesanyja is vámpír. Na és Dom? Na ezt a "poént" nem lövöm le.

Jó volt, hogy a szellemek is kivették a maguk részüket a történetből. Eddig én is alábecsültem őket, de szemmel kell tartani ezt a pletykás bandát.

A végkifejlet kicsit el lett sietve, és könnyen is jött a megoldás. Ennek ellenére akcióban nem volt hiány.

A fordításról még pár szót. Botrányos. Két külön ember fordította, két külön stílusban. A megszokott nevek, pl: Ghoulokat mindkettő másként fordította. Nem is értem, hogy adhatták ki a kezeik közül ezt a munkát.

Lehetnék elnézőbb Frost-val szemben, de nem leszek. Nem tudom kinek a hibája, de tényleg úgy érzem, hogy ez a sorozat kifulladt, vagy éppen ott tart. Szerencse, hogy már csak két rész van hátra. Az már nem, hogy mivel az Ulpius becsődölt, a maradék két rész kiadásának kérdése homályba veszett.





2015. 06. 13.

Laurell K. Hamilton - A lány, akit elbűvölt a halál

Fülszöveg:

Öt szexi vámpírtörténet, két extra csemegével:
Egy új Anita Blake, és egy új True Blood / Sookie Stackhouse sztorival fűszerezve!”

Tartalomjegyzék:

Laurell K. Hamilton: A lány, akit elbűvölt a halál

Charlaine Harris: Egyszavas válaszok

MaryJanice Davidson: Nyílt színi harapás

Angela Knight: Galahad

Vickie Taylor: Vérszomj



Régi értékelés: 4
Borító: 3
Sorozat: Anita Blake # 8.5; True Blood # 7.5; Undead # 2.5; Mageverse # 1.5
Eredeti cím: Bite
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 384
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2009



Újraolvasás.

A novella a Karó c. antológiához tartozik, amiben többek között egy True Blood novella is található.

Évekkel ezelőtt olvastam már ezt az antológiát,és már akkor sem voltam elájulva tőle. Hogy miért adtam 4 csillagot akkor neki, halványlila gőzöm sincs.
Most csak Hamilton miatt vettem elő ismét.Bár ne tettem volna.

Érdemben semmit sem tesz hozzá a sorozathoz.Persze ezt egy novellától már megszoktuk.
Ez a szösszenet - tényleg az, maximum 50 oldal - a Sápadt Hold és az Obszidián Pillangó között játszódik.
Anita hónapok óta se Jean-Claude se Richard felé sem nézett.Nem is akart ezen az állapoton változtatni,de egyik ügyfele miatt kénytelen mégis Jean-Claude segítségét kérni.
Anita kivételesen a munkahelyén tartózkodik,és egy nő azzal keresi fel,hogy keresse meg neki a lányát. Természetesen Anita nem erre szakosodott,viszont kiderül,hogy a lány vámpírrá akar változni,amit az anyja nem szeretne. De a lány hajthatatlan.

Az alapötlet nem rossz.Sőt! Egy nagyon jó kis sztori lehetett volna.Volna.
De Hamilton össze vissza ugrál,és teljesen leegyszerűsíti a sztorit.Alapjában véve ez a novella Anita és Jean-Claude "fegyverszünetéről" szól.
Mert hogy a nyomozás kimerül abban hogy Anita elmegy Jean-Claude-hoz, telefonálnak egyet Malcolm-nak ,az pedig láncra verve elviszi hozzájuk azt a vámpírt, aki átváltoztatta a lányt.
A sztori le van zárva azzal hogy a lány vámpír lett,és pont.

Ismerem Hamilton stílusát.Tudom,hogy a gyors befejezéseket kedveli,de ez akkor is túlzás volt.Merthogy ha jobban belegondolok,történet sem nagyon volt.



2014. 09. 17.

J. R. Ward - Bűvölet

Fülszöveg:
Miután Mels Carmichael riporter a helyi temető közelében elüt egy zilált külsejű férfit, meglátogatja az idegent a kórházban. A férfi csupán arra emlékszik a múltjából, hogy egy sírkövön egy nevet látott: Jim Heron nevét – aki nem más, mint egy bukott angyal azzal a feladattal megbízva, hogy lelkeket mentsen meg a hét főbűntől. Mels segít a titokzatos idegennek, hogy újra megtalálja önmagát, Heron pedig felkészül a jó és rossz közötti háborúra.

J. R. Ward bestseller sorozata a hét főbűnről, szerelemről és szenvedélyről, sikerről és gazdagságról világszerte meghódította a Fekete Tőr Testvériség sorozat rajongóit.



Borító: 4
Sorozat: Bukott Angyalok # 4
Eredeti cím: Rapture
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 572
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2014.03.??


Szégyen gyalázat, de akkor olvastam utoljára Ward-ot, amikor megjelent Thor kötete, illetve a sorozat előző része, az Irigység. Azóta eltelt egy kis idő, és nem mondom, hiányzott Ward stílusa.

Az előző részben már nyilvánvaló volt, hogy Matthias lesz a következő megmentendő lélek. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én egy 40-es, cseppet elhízott pasasra számítottam. Nos, nagyon nem volt az. Igaz hogy testileg egy roncs, de ennyiben ki is merült a dolog.
A Sóvárgásban kiderült, hogy nem Isac volt a megmentésre váró lélek, hanem Matthias. A férfi rosszul döntött, és a pokolba kötött ki Devina legnagyobb gyönyörűségére. Viszont mivel Jim elnézte a dolgot, és Devina is munkálkodott, a Teremtő úgy döntött, hogy Matthias kap egy második lehetőséget.
Amint visszatér a pokolból kiderül, hogy semmire és senkire sem emlékszik. Ezt nevezem én tiszta lapnak!

Az előző kötet olyannyira magába szippantott, hogy az valami hihetetlen. Imádtam az a részt, és ettől is valami hasonlót vártam. Nos, nem mondom, megvolt nagyjából minden ami kellett, de mégis, megint hiányzott valami.
Kezdjük Matthias-al. Nagyon érdekes karakter volt, hamar sikerült megkedvelnem. Tetszett, hogy semmire sem emlékezett a régi életéből, viszont megmarad a lényege, ami volt. Magabiztos, hűvös, logikus és gyakorlatias. Ezek mellett persze voltak jó tulajdonságai is, amiből egy nagyon érdekes és hamar megkedvelhető karakter lett.
Mels is egy hamar megkedvelhető női karakter, és ez szinte az összes Ward női karakterre igaz. Tökös a maga módján, és riporter. Ami annyit tesz, hogy nem lehet lerázni.
Ő segíti Matthias a kezdetektől fogva, mivel elütötte, és bűntudata van. Viszont a bűntudat hamar átvált szenvedélybe, és ez kölcsönös.
Ward-tól hamar megszoktuk, hogy a szereplők között ott a kémia. Viszont az újdonság - ebben a sorozatban - hogy a férfi szereplő nem tud teljesíteni. (És így hirtelen Rehv ugrott be a másik sorozatából az írónőnek. Cseppet sok köztük a hasonlóság.)
Eközben persze Jim is rájön, hogy ki is a következő lélek. De ez viszont inkább Matthias-nak köszönhető, hiszen ő kutatta fel, és akinek fokozatosan térnek vissza az emlékei.
A páros régebben együtt dolgozott, így az összhang megvan közöttük. Viszont Jim munkája kimerül abban, hogy testőrködik, ami lássuk be, elég nagy csalódás. Vártam valami harcot a jó és a rossz között. Ehelyett csak lövöldöztek a szereplők.

Adrian úgy tűnt, hogy az előző rész végére ismét magára talál, és elvégzi a feladatát. Itt ez nem jött be, mert csak emésztette magát, és semmi haszna sem volt. Viszont a könyv közepén végre ő is ráébredt, hogy feladata van, hiába fertőzte már meg Devina. (Tuti, hogy Adrian is megmentendő lélek lesz!)Az áldozata, amit hozott nem volt szükségszerű, de annál inkább volt látványos.

Devina és Jim kapcsolata igazán bonyolult. Csakúgy, mint a Sissy-vel való viszonya.
Jim eléggé szimpatikus, kedvelem is a magam módján. Értem, hogy ő a semlegesség, már ami a két nagyhatalmat illeti. Hiszen benne megvan a jó és a rossz is. Csak erről sokszor elfeledkezik.
Nem értettem viszont, hogy miért feküdt le Devina-val. Biztos meglesz az oka, de most semmi értelme nem volt.
A végkifejlet és a nagy áldozat is elég gyengére sikeredett. Kicsit meglepődtem, hogy Matthias feláldozta magát, és végül hova jutott. Viszont amikor visszatért, és Jim kiakadt... Azt viszont teljesen megértettem, mert hiába, Ward tud, ennek semmi értelme nem volt. Mert ahogy Jim is mondta, akkor ennyi erővel mindenki visszatérhetne. Nagyon nem volt logika ebben a dologban, főleg úgy, hogy Matthias már a harmadik esélyét kapta meg.
És ami ezután következett? Az a teljes döbbenet. Jim alkut kötött Devina-val, Sissy-ért cserébe. Most az állás 2-2. És mivel már csak két rész van hátra a sorozatból, nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz még itt.

Mindenesetre Matthias eléggé szimpatikus lett, csakúgy mint Mels. A történet pörgött, és érdekes volt, hiába voltak benne hiányosságok. Kutyusról mindig is sejtettem, hogy valami fura figura, de hogy kicsoda valójában....!
Várom a következő kötetet, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Sissy-vel, Jim-mel, és a többiekkel.
(Annyit még megemlítenék, hogy ismét volt átfedés a FTT-vel. Mels Beth munkahelyén dolgozik, és a bögréjét használja, valamint felbukkan Xcor és a bandája is.)



2014. 07. 15.

Kresley Cole – Gena Showalter: A tél halálos csókja

Fülszöveg:
KRESLEY COLE lélegzetelállító története a kíméletlen vámpír harcosról, aki először tapasztalja meg a szerelmet, és a Valkűrről, akinek fájdalmas az érintés…

Az érinthetetlen

Murdoch Wrothnak semmi és senki nem állhat útjába, hogy megszerezze magának Danielát, az álomszép Valkűrt – az egyetlent, aki háromszáz év alatt először megdobogtatta a szívét. Ám ez a páratlan szépség jégamazon, érzékeny bőrét nem érintheti senki anélkül, hogy mérhetetlen fájdalmat okozna a lánynak.

Vajon melyik az erősebb: a különbözőségük okozta akadályok miatti frusztráció, vagy az egymás iránti őrjítő vágy?



GENA SHOWALTER érzéki meséje a vadászról és a zsákmányáról, és a köztük fellobbanó elsöprő szenvedélyről…

Örök csábítás

Aleaha Love alakváltó – testi érintkezés útján képes bárki személyiségét felvenni. Most épp egy ügynök bőrébe bújt, aki társaival idegen bolygóról érkező betolakodókra vadászik. Csakhogy csapdába esik, mert az ellenállhatatlanul vonzó Breean, az aranyszín bőrű, vasakaratú harcos, az idegenek parancsnoka, veszélyezteti új identitását, és életében először Aleaha csak önmaga akar lenni…



Borító: 4
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után 6,5 ; Alien Huntress # 4,5
Eredeti cím: Deep Kiss Of Winter
Kedvenc karakter: Nix,
Oldalszám: 542
Kiadó:Ulpius-ház
Kiadás: 2013.12.12


Amikor hónapokkal ezelőtt beszereztem a kötet gondoltam beleolvasok.Csak úgy a kíváncsiság végett. De már az első oldalnál a sikítófrász kerülgetett, és azzal a lendülettel be is csuktam a könyvet, és mostanáig hozzá se szagoltam.
Kérdem én, hogy lehet Myst-et Harmatra fordítani? Na és a Legendavilág?Szent ég! Szegény Cole könyveinek fordításával jól elbánt a sors.

Maga a történet jó lenne, ha nem lenne ennyire elhúzva. Murdoch és Daniela története az első négy könyvön keresztül zajlik. Cole belecsempészi a könyvek egyes részeit, hogy időben eltudjuk helyezni a cselekményt.
Végre az összes Wroth fivér meglelte a párját, és most már biztos vagyok benne, hogy Conrad az abszolút kedvencem. Morduch mindig is hidegen hagyott. Nem szerepelt annyit, hogy eldöntsem, kedvelem-e vagy sem.
Ez a novella sem segített sokat, mert hol kedveltem, hol pedig jól megcsapkodtam volna.
Daniela csupán az első részben szerepelt, és utána se híre, sem hamva nem volt. Első látásra tipikus jégkirálynő, de a külső mögött egy teljesen más személy áll.

Daniela félig valkűr, félig Jégamazon. Ezáltal csak az izlániak érinthetik meg fájdalom nélkül. Évezredek óta menekül, és nagyon magányos. Ám amikor a sors az útjába vezérli a párját, végre úgy érzi, neki is kijutott a szerencséből. Igen ám, de Murdoch sem tudja fájdalom nélkül megérinteni...
A legnagyobb baj a novellával, hogy nagyon el lett húzva. Túl sok minden nem történik, ha mégis, akkor a páros csak veszekszik. A másik probléma, hogy a pár elbeszél egymás mellett. Daniela egyből elfogadja, hogy Murdoch a párja, beköltözik az egyik vadászkunyhójába, és azon siránkozik, hogy nem tudják egymást megérinteni.
Murdoch pedig agglegénypánikban szenvedett jó sokáig. Eleinte kiakarta használni Danielát, majd egyre jobban közelebb kerültek egymáshoz, hiába nem érinthették meg egymást. De mégis. Egyikük sem keresett megoldás, hanem szépen beletörődtek.

Közben párhuzamosan zajlanak az események a Wroth fivérek háza táján. Conrad sokszor felbukkant aminek nagyon örültem. És persze a drága jó Nix is tiszteletét tette nem egyszer.
A végkifejlet sejthető, bár én nagyobb csattanóra számítottam.
A páros szempontjából sem mondanám igazán boldognak a végkifejletet.
Viszont az epilógus igazán megdobogtatta a szívemet.
A novella jól beilleszkedik a sorozatba, a karakterekkel sem volt túl sok bajom, de nekem ez most egy kicsit laposra sikeredett.



 Showalter-től egy ideje elpártoltam. Amennyire szerettem az Alvilág Urai sorozatát, annyira semleges lett a sorozat, és az írónő is. Kicsit féltem is ettől a novellától, mert lássuk be: Nem vagyok sci-fi rajongó. Egy sorozat kellős közepén találjuk magunkat bármiféle információ nélkül. És mint említettem, Gena sem a kedvencem. De be kellett látnom hogy Gena tud valamit.
Olvastam pár értékelést, és elég elrettentőek voltak. De ahogy elkezdtem olvasni a novellát, rá kellett jönnöm, hogy jobban tetszik, mint Cole-é. Ami nagy szó.

A novella egyből egy küldetés közepébe invitál minket, bármiféle információ nélkül. Kicsit féltem, hogy úgy járunk, mi olvasók, mint a Kenyon novellával. Mivel fogalmunk sincs semmiről, nagyon összecsapottnak fog tűnni. De nem így lett.
Aleha nagyon hamar megkedveltette magát velem. Szeretem az olyan hősnőket, akik nem adják könnyen magukat, és meg kell küldeni értük/velük. A humora is elég fura, és öniróniától sem mentes.

Aleha nem tudja, hogy ember vagy földönkívüli. Különleges képességének hála bárkinek feltudja venni az alakját, és élheti az életét. Ha szeretné. Ezt teszi most Macy esetében is. Mivel Aleha-nak menekülnie kell, és nem mutatkozhat eredeti alakjában, felveszi Macy alakját, és vele együtt az életét is. A sors iróniája, hogy a nő az Idegeneket Felkutató és Eltávolító Ügynökségnél dolgozik, akiknek a feladata igen egyértelmű. Ezért Aleha-nak nagyon vigyáznia kell.

Az első küldetésük pofon egyszerűnek tűnik. Elfogni egy igen veszélyes faj, a Schönök egy csapatát, mivel fertőző betegséget terjesztenek. Ám hiba csúszik a számításba,mert a várt ellenség helyett egy másik faj tagjai érkeznek a területre, akiket úgy ismernek, Rakaiak.
Aleha nagyon talpraesett volt, és egyáltalán nem adta magát könnyen. Sőt, ha jobban belegondolok, a végéig megmaradt annak, aki. Nehezen engedett fel, és csak az alap információkat osztotta meg Breean-nal.

Breean is hamar szimpatikus lett, de semmi egyéb. Természtesen egy görög isten, és minden egyéb, amit egy nő kívánhat. Viszont szinte semmit sem tudunk meg róla azon kívül, hogy nagyon makacs, régen halász volt a saját bolygóján, és eszeveszettül odavan Aleha-ért. Kicsit több háttér-információt vártam róla. A múltját csak felszínesen érinti az írónő, csakúgy, mint a jelenét. Egyik főszereplőről sem tudunk meg túl sok információt, csak annyit, hogy makacsak mint az öszvér, és igencsak kívánják a másikat.

A sci-fi szál érdekes módon nem zavart. Sőt, nagyon is tetszett. Az írónő nem adott meg konkrét dátumot, így mindenkinek a saját fantáziájára van bízva, hogy mikor játszódik a történet.
A karakterek hamar egymásra hangolódnak, ami a erotikus részt illeti. Szinte az első találkozáskor forr közöttük a levegő, de Aleha makacsságának hála elég sokáig kell várnia Breean-nek. Ez viszont nem akadályozza meg abban, hogy ne kényeztesse a nőt.  (Értem ezalatt a fürdőkádas jelenetet. Bizarrnak bizarr, de végre valami új, ami igencsak a kedvemre volt.)

A történet igazság szerint kimerül abban, hogy a két főszereplő hogyan kerül közel egymáshoz. Több esemény is meglett említve, de sajnos azok feledésbe merültek. Gondolom a Schöl probléma az egész sorozatra kihat. (Vagy ki tudja)
A végkifejlet elég kiszámítható, és gyorsan lezárt. A Ügynökségtől egyik karakter sem került hozzá közel, esetleg Devyn, mert látok benne potenciált.

Mivel ez egy sorozathoz tartozó novella, így túl sokat nem vártam tőle, de igencsak pozitív meglepetést okozott. Ha a főszereplők háttértörténetét megismertem volna, és egy nagyon konfliktus kialakult volna, igencsak megérdemelné a maximum pontszámot. De mivel Breean-ről szinte semmit sem tudtam meg, és a végkifejlettel sem vagyok kibékülve...
A szomorú az, hogy a kiadó elhúzta a mézesmadzagot az orrunk előtt ezzel a sorozattal. Mert biztos vagyok benne, hogy hivatalos fordításban soha nem fogjuk olvasni ezt a sorozatot. 



A sorozat kötetei:
1. Awaken Me Darkly
Mia & Kyrin

2. Enslave Me Sweetly
Eden & Lucius

3. Savor Me Slowly
Mishka & Jaxon

4. Seduce the Darkness
Bride & Devyn

4,5. Örök csábítás (A tél halálos csókja)
Macy & Breean

5. Ecstasy in Darkness
Ava & McKell

6. Dark Taste of Rapture
Noelle & Hector


A novellákat átlagban szoktam értékelni, most sem teszek másképp. Kicsit meglepő az eredmény, mivel a novellákkal hadilábon állok, de maximálisan kiérdemelte a pontszámát.

2014. 05. 04.

Tess Gerritsen - A sebész

Fülszöveg:
Egyszer még futni hagy… De másodszorra nem menekülsz.

A sorozatgyilkos az éjszaka leple alatt besurran női áldozatainak otthonába, és válogatott kínzásoknak veti alá őket. Olyan kegyetlenül ügyesen bánik a szikével, hogy kiérdemli a „sebész” nevet. Utolsó áldozata, Cordell doktornő épphogy megmenekül, de a szörnyű emlékek elől szülővárosából Bostonba költözik, ahol új életet kezd. Ám pár évvel később a halottnak hitt „Sebész” ismét lecsap, és nem hagy kétséget afelől, hogy hamarosan befejezi a félbehagyott munkát…



Borító: 2
Sorozat: Rizzoli & Isles # 1
Eredeti cím: The Surgeon
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 430
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2009


Az írónő könyve nagyon régóta szerepelt a várólistámon. Időről időre mindig visszatértem a könyvhöz, értékeléseket olvastam, de valami mindig visszatartott. És így utólag belegondolva nem is bánom, hogy ilyen sokáig vártam hogy elolvassam. Mert valljuk be. Kész időpocsékolás volt.
Jó pár véleményt olvastam a könyvről, de csalódnom kellett. Értetlenül állok, mert a fülszöveg egy lendületes és borzongatós krimit ígért. Amit kaptam az minden volt, csak nem borzongató.

Bostonban sorra gyilkolják a nőket. A tettes miután órákig kínozza az áldozatok szuvenírként magával viszi az áldozatok méhét is. Évekkel ezelőtt egy sorozatgyilkos ugyan így végzett az áldozataival. Csak egy bökkenő van. A gyilkos már halott. Akkor ki lehet ez a titokzatos Sebész, aki folytatja az öldöklést, és mindent ugyan úgy intéz, mint az elődje?

Bevallom nőiesen, hogy nagyon csalódtam a könyvben. Mint említettem a fülszöveg ígéretes, de a megvalósítás hagy kivetnivalót maga után.
Lehet velem van a baj mert túl sok Gyilkos elméket nézek, és hamarabb rájöttem a dolgokra mint a rendőrök.

Két évvel ezelőtt a gyilkos utolsó áldozata túlélte a támadást, és most Bostonban dolgozik orvosként. Cordell doktornőt az eset megnyomorította. Fél kimenni az utcára, a legjobb biztonsági rendszert szereltette fel a lakásában, és igen bizalmatlan. Nem olvas újságot, ezért villámcsapásként éri, amikor a rendőrség felbukkan nála és közlik vele hogy milyen gyilkosságsorozat indult el Boston-ban. A rendőrök sokáig  rá gyanakodnak, de mint kiderült alaptalanul.

Ha már a rendőrségnél tartunk. Azt hittem hogy egy Karen Rose féle csapatot kapok, akik minden nap összeülnek, és egyeztetnek egymással. Rosszul hittem. Ezek a rendőrök mindenek, csak csapat nem. Ügyefogyottak, sablonosak és nőgyűlölők. Ebben a kis csapatban dolgozik az egyetlen női nyomozó Rizzoli is.
Nehéz dolga van, de meg is nehezíti a saját dolgát. Csúnyácska, de nyomozói szempontból van benne potenciál. Viszont olyan, mint egy veszett bulldog.
Azt vártam hogy egy tökös, humoros nyomozónőt kapok. Ehelyett Rizzoli hiába nő, ő maga is nőgyűlölő és akkora bizonyítási vágy van benne, hogy hibát hibára halmoz. A csapattársai is rosszul bánnak vele. Kiközösítik.
Nincs meg a csapatban az, ami kéne. Az összes karakter sablonos és felszínes. És mint említettem nagyon buták. Az olvasó hamarabb kilogikázza a dolgokat mint ők. Erre jó példa, hogy a könyv közepe tájékán kezdenek el gondolkodni a rendőrök, hogy el kéne utazni abba a városba, ahol Cordell doktornő is lakott, hiszen ott kezdődött minden. Ezt már az olvasó a 20. oldalnál kilogikázza, de a nyomozók csak egymás ellen harcolnak és kakaskodnak, minthogy az ügyre koncentrálnának.
A sorozat névadója Rizzoli inkább mellékszereplő, mint főhősnő. Alig látunk belőle valamit, de ha mégis, akkor az olvasó minél hamarabb túl akar rajta lenni, annyira ellenszenves s nő.
A könyv fő mozgatórugója Moore felügyelő és Cordell doktornő.
Alapvetően romantikus könyv fan vagyok. Ez annyit tesz, hogy nem bánom ha mindig van egy könyvben romantikus szál. Lehet az gyenge vagy erős. A lényeg hogy legyen. De vannak olyan könyvek - mint ez - ahová nem illik bele a történetbe. De az írónő mégis leerőltette a torkunkon. Mert ez a szerelmi szál annyira instant, amennyire csak lehet.
Moore felügyelő 20 évig boldog házasságban élt a feleségével, és miután a nő elhunyt, árnyéka önmagának. A háza még mindig úgy néz ki ahogy a felesége hagyta, és a nőről is jelen időben beszél. Erre összetalálkozik Cordell dokival, és már szerelmesek is egymásba. És rá pár hétre pár házasok is. Ha még lenne is alapja ennek a románcnak akkor nehezen elnézném ezt a bakit, de semmi alapja sincs. Párszor beszélnek, és már dúl is a szerelem.

A tettes gondolatai nem olyan betegesek mint vártam. A könyv közepére már tudtam hogy kicsoda, de persze a nyomozók azt se tudták hogy hol járnak, nemhogy ki a tettes.
A végkifejlet sejthető, bár Rizzoli ismételten hülyén viselkedett. Bár azt nem értem, hogy a tettes miért van életben. Gondolom a folytatások miatt.
Összességében: Egy "Zs" kategóriás krimi ami ezer sebből vérzik. A karakterek sablonosak és élettelenek és az írónő stílusa sem a legjobb. Egy szó mint száz. Kár volt elolvasni.


2014. 02. 20.

Kresley Cole - A sötétség démona

Fülszöveg:
Kresley Cole – akinek regényei állandó szereplői a New York Times bestsellerlistájának – perzselően forró meséje egy vámpírvérrel fertőzött, kitaszított démonról és egy sebezhető, fiatal boszorkányról, akit a férfi megvéd mindenkitől – ha kell, még önmagától is.

EGY VESZÉLYES DÉMON, AKINEK NEM KÉPES ELLENÁLLNI…

Malkom Slaine: kínozza sötét múltja, gyötri a vámpíréhség, a védelmét élvező zöld szemű lány pedig a pusztulás szélére sodorja.

EGY ŐRJÍTŐ BOSZORKÁNY, AKIT A MAGÁÉNAK AKAR…

Carrow Graie: elrejti a bánatát, csak a következő bulinak és csínytevésnek él. Egészen addig, amíg nem találkozik egy kínlódó harcossal, aki érdemes rá, hogy megmentsék.

ÖSSZEZÁRVA EGY RETTENETES BÖRTÖNBEN…

Ahhoz, hogy Malkom és Carrow túlélje a kalandot, a férfinak szabadjára kell engednie a benne rejlő démont és vámpírt. Vajon amikor Malkom azzá a rémálommá változik, amelytől a saját népe is retteg, elveszíti-e a nőt, akiért teste-lelke eleped?



Borító: 5
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 8
Eredeti cím: Demon from the Dark
Kedvenc karakter Carrow, Malcolm
Oldalszám: 458
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. december


Az előző rész csalódást okozott. Kíváncsi voltam hogy Cole most mit alkot, hiszen ilyen párossal még nem találkoztunk. Az előző rész epilógusa igazán figyelemfelkeltő volt, szóval izgatottan vágtam bele ebbe a könyvbe.
Carrow-ot és még sok más halhatatlan elraboltak, és egy ismeretlen helyen raboskodnak. Csak annyit tudunk, hogy egy szigetre szállították őket, az erejüket egy különleges nyakperec segítségével elzárták, és kísérleteket végeznek rajtuk. Carrow egyik cellatársa Lanthe, aki Sabine húga. Már a Démonkirály csókjában felkeltette az érdeklődésemet, de ebben a részben aztán... Alig várom, hogy olvashassam Lanthe és Thronos történetét!
Carrow és mindenki más is próbál rájönni, hogy hogyan tudnának megszökni a börtönükből. De senki sem jár sikerrel.
Mint kiderült a Rend azért rabolta el a Szövetség különböző fajainak képviselőjét, hogy rájöjjenek, hogyan tudják őket legyőzni. A Rend különösen érdeklődik egy vémon iránt, és Carrow-ot bízzák meg azzal, hogy elhozza nekik ezt a vémont. Természetesen Carrow nem önszántából teszi ezt. Megzsarolják Ruby-val, a Boszorkányok Házának egyik gyerek tagjával.

Carrow egyik képessége, hogy észlelni tudja, hogy kivel fonódik össze a sorsa. Ruby-nál ezt megérzi, és úgy dönt hogy mindenáron elcsábítja ezt a vémont.
Carrow-ra mindig is kíváncsi voltam. Ebben a sorozatban a boszorkányok nagy party arcok a valkűrökkel együtt, így tudtam, hogy jól fogok szórakozni olvasás közben. Carrow eleinte Mariketa-ra emlékeztetett. Felfogásban és stílusban egyaránt. Viszont ahogy haladt a könyv, úgy változott Carrow is. Állítom, hogy a sorozat folyamán ő esik át a legnagyobb változáson. Az eleinte semmivel sem törődő, bulizó fiatal lányból a könyv végére egy felelősségteljes, érett nő válik.
Carrow eltökélte, hogy elcsábítja az ismeretlen vémon-t. Ennek érdekében el kell utaznia egy másik dimenzióba, ahol ez a vémon él.

Malkon Slaine teljes ellentéte Carrow-nak. Míg a lány előkelő származású, ő egy démonprostituált gyermeke. Nem tud se írni és olvasni, viszont a harchoz nagyon ért.
A könyv elején bebörtönzik, és egy gonosz varázsló Scarba-t csinál belőle. Ezek mesterségesen létrehozott lények. Malkom-ból aki mellesleg démon, egy vémont, azaz démon-vámpír hibridet csinálnak. Több megnevezése is van: vémon, vámon, vagy Nix után szabadon, démpír.
A történet cseppet sem unalmas. Engem a Vámpírharc-ra emlékeztet. Carrow egy új dimenzióban találja magát. A küldetése, hogy megtalálja Malcolm-ot. Ám arra nem számít, hogy ő a férfinek rendelt asszony.
A férfi olyan, mint egy barbár. Carrow elmenekül a férfi elől, de Malcolm követi, és jó udvarlóhoz illően vigyáz a lányra, és ajándékot is ad neki. Amolyan barbár ajándékot.

Carrow angolul beszél a férfihez, az viszont elfelejtette ezt a nyelvet, és csak démonul vagy latinul tud beszélni. A nyelvi korlát megnehezíti mindkét fél dolgát, de végül csak megértetik magukat a másikkal.
Kicsit féltem, hogy Cole hogyan fogja megoldani ezt a helyzetet. De rá kellett jönnöm, hogy Cole profi, és tudja hogy mit csinál. Imádtam olvasni mindkét fél gondolatát és beszólásait. Főleg úgy, hogy a másik nem is érti, hogy miről beszél neki az adott fél.
Malcolm eltökélt célja, hogy ágyba vigye aráját. Carrow tiltakozik ez ellen, főleg azért mert a férfi egy igazi barbár.
Míg eleinte Malcolm fekete hajú, a fürdés után kiderül, hogy az csak piszok, és valójában szőke, kék szemmel.

A kémia lassan indul be a főszereplők között, de később annál intenzívebb lesz. Természetesen szexről szó sem lehet közöttük, de ez nem gátolja meg őket. Pár napot töltenek együtt Oblivion-ban, és már ekkor is megvan a napi rutinjuk. Nem tudnak beszélni egymással, de így is megértik egymást.
Carrow erejére és annak forrására is fény derül. Igazán jól szórakoztam rajta.
Malcolm megbízik a lányban. Ezért is döbben meg nagyon, amikor aráját követve kiderül, hogy hazudott neki Carrow, és csapdába csalta. Megesküszik, hogy ezért a lány meglakol.

A börtönbe visszatérve megváltozik a hangulat. Míg az Oblivion-ban történteket felszabadulva, mosollyal az arcomon olvastam, a börtöni jeleneteket viszont szorongva, és feszültséggel tele.
Nem ért meglepetésként, hogy Declan Ádáz Aidan, Regin berserkerje. Az viszont megviselt, hogy egyik kedvenc valkűrömet, aki mindig vicces és tettre kész, most ez az alak megkínozza, és most árnyéka önmagának. Hogyan lesz ebből romantikus történet Ms.Cole? Mert az tuti, hogy nagyon nem szeretem Declan Chase-t.
Carrow-on kívül még Lothaire és Uilleam MacRieve is itt raboskodik. Az előző részben Lothaire ellopott egy aranygyűrűt, és most ennek is meglett a következménye.
La Dorada eljött, hogy visszaszerezze az elveszett gyűrűjét. Ennek következtében a rabok el tudnak menekülni a börtönükből.

A könyv egyértelműen bővelkedik kalandban, és túlélőtúrában. Malcolm mindegy melyik világban van, mindig talál módot arra, hogy egyszerűen éljen. A börtönben ismét elsajátította az angol nyelvet, és végre a valódi személyisége is felszínre került. Birtokló, morgó, de segítőkész. Persze ezt úgy teszi, hogy még véletlenül se tűnjön fel az embernek. Nagyon megkedveltem ezt a vémont.
A szigeten elszabadul a pokol. Minden halhatatlan kiszabadul a börtönéből, de ismerjük ezt a brigádot. Soha sem unatkoznak. La Dorada és a wendigók megnehezítik az életet a szigeten, de Malcolm ebben a káoszban is feltalálja magát.

Malcolm nehezen bízik meg bárkiben is. Ha valaki elárulja, akkor az meghal. De Carrow-nak ad még egy lehetőséget, bár maga sem tudja, hogy miért.
Míg hőseink az ismeretlen szigeten tengetik napjaikat, addig New Orleans-ban is zajlik az élet. Mariketa próbálja felkutatni barátnőjét, és segítsége is akad Conrad Wroth személyében. Nagyon kedvelem Conrad-ot, főleg mert ilyen őrült.
A végkifejlet nagyon tetszett. Carrow bebizonyította hogy igenis érdemes Malcolm bizalmára.
A Boszorkányok Házában összegyűl egy kis csapat a régi párosokkal. És persze amint Malcolm beteszi a lábát, egyből megindul a csetepaté.
Amiért haragszom Cole-ra az a könyv vége. Könyörgöm, miért így lett vége? Ettől csak még jobban várom Regin történetét. Már tudom hogy az sem lesz egy sétagalopp, szóval előre izgulok egyik kedvenc valkűrömért.
A könyv az egyik legjobb a sorozatban. Egyedül a Vámpírharc-ot nem előzte meg. Akciódús, humoros, szellemes és romantikus. Mindkét szereplőnek nehéz múltja van, de végül felülkerekednek azon is.

A fordítással is megvoltam elégedve. Végre egy Cole könyv, aminek a borítója és a fordítása is nagyon jó. A borító egyértelműen a sorozat legjobbja. És a fordítás is. Végre Nix visszakapta a Furva Klúgos nevét. Mariketa is a Várt helyett Hőn Áhított Mariketa lett. Regin is végre Ragyogó Regin lett, és az ara,ara maradt.
Teljes mértékben megvagyok elégedve a fordítással, és remélem, hogy a folytatásoknál is eltudom ezt mondani.
Remélhetőleg idén Regin és Lothaire kötetére is sor kerül. Már alig várom!


2014. 02. 16.

Kresley Cole - A gyönyör sötét hercege

Fülszöveg:
Szépség és szörnyeteg…

Lucia, a gyönyörű, csábító valkűr, és Garreth MacRieve, Lykae hercege, a parázsló szemű, szenvedélyes vérfarkas elsöprő erejű románca titkokkal és veszélyekkel terhelt – pusztulást hozhat a lányra és szeretteire is. Ám a fékezhetetlen vágynak semmi sem állhatja útját, Lucia érintése felkorbácsolja Garreth érzékeit, míg a férfi csókjának ellenállni lehetetlen.

Garreth mindenáron birtokolni akarja ezt az őrjítő nőt, védelmezni szeretné, de hogyan tudná rávenni, hogy Lucia elfogadja őrzőjének?

Egyetlen megoldás kínálkozik: Garreth kihasználja a nő gyengeségét – azt, hogy olthatatlanul vágyik a szerelmére…



Borító: 3
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 7
Eredeti cím: Pleasure of a Dark Prince
Kedvenc karakter Nix
Oldalszám: 428
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. augusztus 27.

Az egyik nagy kedvencem ez a sorozat. Főként a világkidolgozása és a szereplők miatt. Nagy kedvenceim a valkűrök és a farkasok. Ha a sorozatban egy ilyen páros van,az csak jó lehet. Vagy néha nem...
A könyv elolvasása előtt gyorsan átlapoztam a Vámpíréhséget, mivel mindkét szereplő csak ott bukkant fel. Mint kiderült felesleges volt, mivel a könyv első negyedet a Vámpíréhségben említett cselekményt dolgozza fel egy kicsit másképp, más szemszögből.
A Vámpíréhségben imádtam Garreth-et. És Lucia-t is. Valkűr és farkas? Tökéletes párosítás. Ahogy haladt a könyv, úgy zártam a szívembe Garreth-et. Főleg azért mert: farkas, kitartó, humoros és szórakoztató. Oh, és említettem már, hogy kitartó?
Ahogy haladt a sorozat, mindig hiányoltam azokat a valkűröket, akik az első részben szerepeltek. Hol van Lucia, Annika, Daniela? Nos most Lucia-n a sor hogy párra leljen, és be kell vallanom,hogy nagyon megkedveltem. A könyv első felében. Tetszett a története, hogy miként lett belőle Íjász, és mit kell ezért nélkülöznie.
A páros kezdetben szórakoztató volt. Izzott közöttük a levegő, humorosak voltak a szócsatáik, és járták a világot. Hála Lucia-nak.
Kicsit zavaró volt az egy éves ugrás, de hamar túltettem magam rajta. Lucia és Garreth az Amazonas vizein tengetik napjaikat, hála annak, hogy Lucia-nak küldetése van. És itt jött el a mélypontja a sztorinak. Azt a 100 oldalt simán kivágtam volna, mert semmiről sem szólt. Sőt! Ha belegondolok, hiába ilyen hosszú a könyv, úgy éreztem, mintha alig olvastam volna valamit.
Valamint Lucia is változásnak indult. És nem pozitív irányba. Ő az első valkűr, akit kilőnék a Holdra. Eleinte kedveltem, de egy idő után sok volt. Az állandó titkolózása már untatott, és az is, hogy nem bízik Garreth-ben.
Nem értem, hogy Cole miért fordított ilyen sok figyelmet a hajóútra. Számomra teljesen felesleges volt. És unalmas.
Majd' ismét felpörgött a cselekmény. Garreth elveszíti a karperecét, amiért Lucia-nak menekülnie kell, ha nem akar a farkas karmai közé kerülni. És így találja meg azt, amit keresett. Igen ám, de felbukkan Lothaire is, és elszabadítja a gonoszt, aminek később lesz jelentősége.
A könyvben ismételten felbukkan Nix, akit csak imádni lehet. A fordító ismét Bolond Nix-nek keresztelte. Gratulálok kedves fordító!
Regin is szerephez jutott, ami nem meglepő, hiszen nemsokára az ő kötete következik.
Központi kérdés volt hogy Lucia ereje honnan ered, és mit nem szabad tennie, ha meg szeretné tartani a tudását. Erre Cole egy mondatban elintézi azzal, hogy 2000 év tudása elegendő, nem kell ide más. Nos, köszönjük.
Viszont az utolsó fejezetek nagyon jóra sikeredtek. Láthattuk, hogy mi történik egy farkassal, ha meghal a társa. Garreth állapota nem oldódott meg pillanatokon belül, amiért piros pont jár Cole-nak.
Viszont nekem már sok volt ez a páros. Garreth eleinte nagyon közel állt ahhoz hogy a kedvenceim között szerepeljen, de a könyv végére úgy éreztem, hogy egy igazi papucs lett. Nem számít hogy Lucia mit művel vele, ő megy utána.

Szeretem Cole-t, de nekem ez a könyv...Tetszett mert voltak benne izgalmas részek, de Lucia nagyon lehúzta a könyvet. Valamint a cselekménye is lassú volt.
Viszont az epilógus nagyon ígéretes. Még szerencse, hogy a folytatás a polcomon várakozott!
A fordítást már meg sem említem: Regin a Ragyogó, Bolond Nix és Felemelkedés? No comment...



Sherrilyn Kenyon - Éjféli gyönyörök

Fülszöveg:
A nagyrészt görög származású Sötét Vadászok körében nem örvend nagy népszerűségnek a nemesi származására módfelett büszke római – Valerius.

Amikor a férfi találkozik a pimasz és csábító Tabitha Devereaux-val, aki nem más, mint a volt Sötét Vadász, Kyrian sógora, Val halálos ellensége, kapcsolatuk azonnal igen hevessé válik. A nőnek egyáltalán nem áll szándékában komolyan venni őt.

Amit Tabitha azonban igen komolyan művel, az a vámpírvadászat és a gyilkolás. Mindkettejüknek hamarosan szembe kell nézniük a legveszedelmesebb démonnal. A végső győzelemért Valnak fel kell adnia büszkeségét és meg kell tanulnia bíznia, hogy megvédelmezhesse Kyriant, azt a férfit, akit gyűlöl és azt a nőt, aki az őrületbe kergeti..



Borító: 5
Sorozat: Sötét Vadászok # 7
Eredeti cím: Seize the Night
Kedvenc karakter Valerius, Simi
Oldalszám: 396
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. szeptember


Nincs egy hónapja, hogy elmerültem Kenyon világában. Akkor a sorozat 8. részét, a Sins of the Night-ot olvastam. Azt a kötetet, ami ezután következik. Igen, hajlamos vagyok Kenyon könyveit össze vissza olvasni. De ennek is megvan a varázsa.
Bevallom nőiesen, hogy már 2012-ben olvastam ezt a részét a sorozatnak. Igen, csúnya dolog, de rajongói fordításban olvastam. Nem bírtam kivárni, míg a kiadó megjelenteti. Szóval igen. Olvastam már, de tisztességes rajongóhoz híven a hivatalos fordítást is olvasnom kellett. Kenyon könyvei azok, amiket muszáj beszereznem.
Tavaly jelent meg a könyv, de én csak idén tudtam beszerezni. És egyáltalán nem csalódtam. Na jó, egy nagyon kicsit, de az elhanyagolható.

Valerius azon kevesek egyike, akiket a származása miatt nem kedvel a többi Sötét Vadász. Sőt, a Fegyvernökök sem.  Mivel nagyrészt görögök népesítik a Vadászok sorait, ez valahogy nyilvánvaló is. És ha még ez nem lenne elég, Valerius nagyapja volt az akit Kyrian-t, a korábbi Sötét Vadászt megkínozta és végül megölte.
Artemisz szeret szórakozni a néppel, éppen ezért New Orleans-ba küldte Valerius-t. Oda, ahol Kyrian él.
Tabitha-t sem kell senkinek se bemutatni. Ő Amanda ikertestvére. Amanda  az Éjféli Vad-ban párra lelt, és most Tabitha-n a sor.

Annyira nyilvánvaló volt ez a párosítás. De mégis meglepetést okozott. Tabitha és Valerius két külön világ. Elég ha csak a faji kérdést nézzük. De a természetük is éppen ennyire különbözik. Míg Tabitha élettel teli, humoros és lazán veszi az életet, Valerius egy karót nyelt, hűvös és elegáns ember.
De mégis, ezek ketten tökéletesen kiegészítik egymást. A párosnak nem csak a saját érzéseikkel kell megküzdeniük, hanem  a körülöttük lévő emberekkel is. Hiszen senki sem nézi jó szemmel, hogy Tabitha Valerius-al tölti az idejét. Azzal a Valrius-al, akinek a nagyapja megkínozta Kyrian-t.
Itt volt számomra az egyik bökkenő. Nem értettem, hogy mi ez az össznépi utálat Val ellen. Hiszen nem ő tette azokat a dolgokat Kyrian-nal, és mégis, mindenki őt bünteti. Még Artemisz is. Hiszen a rómaiak a görögök "ősi ellenségei" és így Valerius fele annyi erőt kapott az istennőtől, mint a többiek. És még ott van Zarek is, aki rendszeresen villámmal sújtja Val-t. Összegezve: Valarius-sal jól kibabrált a sors.
Val-t már az első pillanatokban megkedveltem. Tudtam, hogy több van benne, mint amennyit mutat. A kötet végére felkerült a kedvenc Kenyon karakterek listájára. Annyira szomorú a múltja, és annyian bántották. Ő is ugyan annyit, ha nem többet szenvedett mint Zarek.

A könyv egyik fele inkább a két főszereplőre, és azok érzéseire koncentrál. Későbbiekben jön az akció, és a bonyodalmak.
A régi-új ellenség nekem kicsit lapos volt. Komolyan. Kenyon kitalálhatott volna valami mást. Másfelől viszont ésszerű döntés volt.
Mivel már olvastam a könyvet régebben, tudtam hogy mi fog történni egyes jeleneteknél. Amikor Simi találkozik Nick-el, már fogtam a fejemet, és sajnáltam a srácot. Vagy amikor Tabitha egyik testvére... Szóval értitek.

Tabitha sokaknak már túl sok volt. Én mindig is kedveltem őt. Intelligens és humoros. Pont ilyen társ kell Val mellé.

A kötetben nagy szerepet kap Amanda és Kyrian is. Láthatjuk hogy mi történt velük az elmúlt évben, mióta Kyrian ember lett. Hogy hogyan birkózik - vagy nem birkózik - meg az emberré válással, és azzal, hogy felette is eljárt az idő.
Imádtam Kyrian-t. És Amanda-t is. Csak úgy, mint Julian-t. Eddig. Mert amit itt műveltek! Mintha nem is ők lettek volna. Nagyon nem tetszett a viselkedésük. De legalább Amanda-ba végül szorult egy kis ész.

Ash és Simi is képviseltette magát, aminek mindig csak örülni lehet. Viszont Ash-re ebben a kötetben rájárt a rúd. Nem elég hogy elveszítette a legjobb barátját - tegyük hozzá hogy ez részben az ő hibája -  többször is jól ellátták a baját. Ha nem tudnám hogy kicsoda, rásütném hogy milyen gyenge.

Stryker annak rendje és módja szerint ismét csak a zűrt kavarja. Meg sem lepődünk már ezen.
És a végkifejlet? Az nagyon, de nagyon ütős lett. Imádtam! Tudtam hogy úgyis minden megoldódik, szóval nem aggódtam. Annyira.
Amit negatívumként tudnék felhozni, az Tabitha hirtelen halhatatlansága. Ash jött, közli hogy "hé most már te is halhatatlan vagy" és lelép. Ez annyira muszáj megoldás volt. Csakúgy, mint Valerius "emberré tétele". Hónapokig próbálkoznak, de nem tudják megtenni. Ez már annyira nevetséges volt, hogy nagyon. De legalább Kyrian jól jött ki a dologból.
És ha mér Kyrian. Hihetetlen hogy mennyire megváltozott a karaktere, mióta ember lett. Nagyon nem szimpatikus. Mindenért pánikol és siránkozik. Majd amikor ismét halhatatlan lesz, visszatér a megszokott és kedvelt humoros Kyrian.

Amit még kiemelnék az Zarek felbukkanása az utolsó oldalakon. Látszik hogy mennyit változott  - hála Astridnak - és olyan nászajándékkal lepi meg a párost, amin mindenki meglepődik.

Urian is szerepelt pár mondat erejéig, és Alexion-t is megemlítik egy mondat erejéig. És mivel az ő könyve a következő... Hölgyek, Alexion-t imádni fogjátok!

Amit még megemlítenék, az a fordítás. Igen, megszoktuk már hogy Kenyon könyveinek fordításában mindig hiba van. És íme, ismételtem visszatértünk a Kyrianosz név használatára, csakúgy mint a Marissa Vadász és sorolhatnám. Julian ismét Iulianosz lett.
Annyi "haszna" van ennek a megnevezésnek, hogy legalább illeszkedik az Éjféli vad-hoz, hiszen ott is ugyan így használták a neveket.

Kenyon rajongóknak kötelező az olvasása! Van benne hiba, de a világkidolgozás és a karakterek annyira jók, hogy ezeket akaratlanul is elnézi az ember lánya.A kedvencek között a helye!


2014. 02. 01.

Jaci Burton - A tökéletes játék

Fülszöveg:
Mick Riley, a profi futballista és nagyvilági életmódja a legutolsó dolog, amire Tara Lincoln partiszervezőnek szüksége van, annak ellenére, hogy a férfi forró és szenvedélyes egyéjszakás kalandjuk során már bebizonyította, nem csupán a pályán állja meg a helyét.

Tarát egy korábbi szerelmi csalódása olyan mélyen megsebezte, hogy többször nem akarja kitenni magát hasonló fájdalomnak.

Ám Mick a fejébe vette, hogy legyőzi a lány ellenállását és ebben semmi sem állíthatja meg. Tökéletes játékot eszel ki, hogy elnyerje Tara szerelmét.



Borító: 5
Sorozat: Play by Play # 1
Eredeti cím: Perfect Play
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 364
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. november 20.


Vigyázat, az értékelésemben durva kifejezések is találhatók! Csak saját felelősségre olvasd tovább!


Mióta újra terítékre kerültek az erotikus pornó regények, én sikeresen távol tartottam magam ezektől a könyvektől. Pár éve olvastam 2-3 ilyen könyvet, és  már akkor nyilvánvaló volt számomra, hogy ez nem az én stílusom, és minél távolabb kerülök az ilyen könyvektől, annál jobb.

Ez a könyv nagyon a határon egyensúlyozott. Pár vélemény szerint egy jó kis romantikus-erotikus könyv, mások szerint viszont...Páran SEP Chicago Stars sorozatához hasonlították a könyvet, és mivel imádom az a sorozatot...
Az értékeléseket olvasva tudtam, hogy nem fogok hanyatt esni a könyvtől. De azért még így is csalódást okozott.

A borító valami eszméletlen. Igazán HOT. A fülszöveg arra engedett következtetni, hogy egy egyszerű romantikus regényt fogok olvasni. Tudtam, hogy erotikus részek is lesznek a könyvben. De arra nem számítottam hogy ennyi.

Mint említettem,egy egyszerű történetre számítottam. Azt is kaptam. Csak éppen a kivitelezésével voltak gondjaim.

Mick és Tara egy partin találkoznak össze, amit a nő szervezett. Az első pillanattól fogva vonzódnak egymáshoz, és tökéletes összhangba kerülnek egymással.  Hamarosan az első aktusra is sor kerül, és onnan nincs megállás. Tara tiltakozik a kapcsolat ellen, Mick pedig elhatározza, hogy megszerzi magának a nőt.

Egyszerű a képlet. Egy férfi és egy nő. Vonzalom, kémia, szex, egy enyhe bonyodalom, és kész is a könyv.
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nagyon meglepődtem, mert tetszett a könyv. Sokan panaszkodtak a fordítás ellen, hogy mennyire nem stimmel. Magamban meg is jegyeztem, hogy mi a baja az olvasóknak. Az írónő stílusa egész jó volt, a történet is tetszett, Mick is elvarázsolt. A két szereplő közti első szex is igazán erotikus volt. Tényleg. Tehát nem értettem, mire ez az össznépi összeesküvés. Minden jól haladt...Addig, míg a szereplők meg nem szólaltak szex közben. Na akkor értettem meg, hogy miről is beszél mindenki.

Először is. Mi számít erotikusnak, és mi pornónak? Először ezt kellett magamban letisztázni. Nálam az erotikus-romantikus könyvek azt jelentik, hogy adott egy jó alapsztori, némi bonyodalom és maximum 4 db szexjelenet. Ennyi a határom.
Ebben a könyvben összesen 11-szer dugtak a szereplők.(Ha már Tara mindig ezt a kifejezést használja) 11-szer!  Volt, hogy 10 oldalon belül kétszer is aktusra került a sor. Nekem ez már sok volt, de nagyon.
És ha ez még nem lenne elég, olyan vulgáris volt a nyelvezete ezeknek a jeleneteknek, hogy mindegyiknél már csak nevetni tudjam kínomba.
Igazán zavaró volt, hogy adott egy jó történet, a szereplőkkel túl sok baj nincs azon kívül, hogy olyanok voltak a beszélgetéseik mintha előre megszerkesztettek lettek volna. Szóval. Beszélgetnek a maguk kimódolt módján, kezdek megenyhülni, és jön egy olyan kifejezés, ami hazavágja a hangulatot.
Íme pár gyöngyszem:

 "A mellbimbód mint az üvegvágó"
"kilövellt magából egy orbitális adag spermát"
"Farka, mint a rugós krampusz, előreugrott, megfogta Tara fenekét, és bimm-bumm, dobálta fel-le, fel-le"
"- Élvezz belém, Mick!
- Fél liter spriccel mindjárt!Most!
Csókolt, aztán vadállati üvöltéssel rúgkapált egyet-kettőt, míg elélvezett."

Komolyan, milyen szóhasználat ez? Az írónő ennyire kettős személyiség, vagy a fordító ennyire...
Az egyik legzavaróbb, hogy míg a szexmentes történéseknek viszonylag szép nyelvezete volt, az aktusé viszont...Maradjunk annyiban, hogy olyan volt, mintha egy útszéli kamionos beszélt volna.

Sajnálom a dolgot, mert a könyvből kilehetett volna hozni egy igazán jó történetet. De az írónő túlzásba esett. És nem csak az aktusok számát illetően.
Mint említettem, engem Mick már a könyv legelején elvarázsolt. Nagyon szimpatikus volt. Nagyon. Egy idő után rájöttem, hogy Mick túl tökéletes. Jóképű, jó testű, kő gazdag, jó az ágyban, szereti a gyerekeket, kedves etc... Szóval értitek. Mintha egy álomból lépett volna elő. Annyi mellette szól, hogy a múltja nem légből kapott. Már-már kézenfekvő, de mégis piszok jó.
Tara a másik véglet. Teljesen semleges maradt számomra. Sőt, volt olyan, hogy már legszívesebben elküldtem volna egy másik éghajlatra. Állandóan a "hibáival" hozakodott elő. Számomra ebből az derült ki, hogy a gyerekét hibának tartja, de közben meg szereti is. Kész ellentmondás.

A mellékszereplők olyanok, mint ami a nagykönyvben megvan írva. Szerető család, sportos család. A vérszomjas menedzser... és még sorolhatnám. Egyedül Jenna volt szimpatikus. Ő hozott valamennyi újdonságot a könyvbe.
Vicces, de sem Gavin, sem Liz nem tett rám túl jó benyomást. Gavin teljesen semleges maradt, Liz pedig...Az egész könyvben egy hárpia, a könyv végére viszont...És ő a következő könyv szereplője.

A főszereplő páros igen hamar letudhatta volna a gondjaikat, de akkor nem lenne egy 300 oldalas könyv a sztoriból.
Hiányoltam az NFL meccseket is. Annyira beharangozta a fülszöveg, és a történet is sejteti, de szinte semmilyen szinten nincs jelen.
És ha már itt tartok. Üzenném a fordítónak, hogy google a barátod. Ha fogalmad sincs az NFL-ről és a szakkifejezésekről, akkor illő lenne utánanézi.
Amikor olyan kifejezések kerültek elő, hogy gól és csatár, akkor cseppet ideges lettem. Mi köze az NFL-nek a csatárhoz, könyörgöm!
És még valami. A magyar nyelv az egyik legváltozatosabb. Javaslom, hogy szerezzen be a fordító egy szinonimaszótárat, mert nem igaz hogy a dugás szó helyett nem jutott más az eszébe.

A végére valami jót is. A borítót imádom. Ennyi biztos. A történettel sem lenne gond. Mert az alapsztori jó volna. Csak az arányokat kellett volna megtartani. És Nathan. A könyv 90%-ban kilőttem volna az űrbe, de az utolsó kis monológja vitte a pálmát.
A folytatást egyszer majd elolvasom, hogy lássam, bejön-e az írónő stílusa, de az nem mostanában lesz. Kár a könyvért, mert tényleg jó lett volna. Ha az a sok szex, és az a pocsék fordítás nem lenne...




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...