Jeaniene Frost - A sír innenső oldalán

Fülszöveg:
A félig vámpír Cat Crawfield és vámpír hitvese, Bones megküzdöttek már az életükért és szerelmükért. De hiába diadalmaskodtak a legutóbbi csatában, mert Cat új – és várakozáson felüli – képességei felboríthatják a régóta fennálló kényes egyensúlyt.

Vámpírok tűnnek el titokzatos módon, és pletykák kelnek szárnyra a fajok között kirobbanni készülő háborúról. Egy fanatikus feszültséget szít a vámpírok és ghoulok között, ám a két erős csoport összecsapása ártatlan halandók életébe kerülhet. Így Cat és Bones kénytelenek egy veszélyes szövetséges – New Orleans vudu királynőjének – segítségét kérni. Az együttműködés ára azonban még nagyobb fenyegetést jelenthet, mint a természetfelettiek háborúja, nem is beszélve az elképesztő utóhatásokról…


Borító: 5
Sorozat: Cat és Bones # 5
Eredeti cím: This Side of the Grave
Kedvenc karakter: Vlad, Mencheres
Oldalszám: 394
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013

Szégyen, gyalázat, de két éve olvastam utoljára Frost regényt. Utoljára Denise & Spade könyvét olvastam, és bevallom az pozitív csalódásként ért.

Nem titok. Frost az egyik kedvenc írónőm, és Cat & Bones párosa mellett sem lehet csak úgy elmenni. Ahogy Harris is említi a borítón: A legeredetibb páros!
És ez így is van. Az viszont fájt, hogy úgy éreztem a könyvet olvasva, hogy ez a sorozat kifulladt.
Szó se róla. Tényleg szeretem a párost. De nekem ez a kötet elég gyengére sikeredett. Lehet ráfogom arra, hogy régen olvastam Frost-ot. Vagy éppenséggel éppen rossz időben. De annyi bizonyos, hogy már nem olyan a sorozat, mint anno.

A Sírig hű szerelmed-ben Cat végre bevállalta, hogy teljes vámpírrá válik. Igen ám, de arra senki sem számított, hogy mi fog történni. Ugyanis Cat nem emberi véren él, hanem vámpír véren. Valamint fura módon a szíve is megdobban néha napján.
A furcsa étkezési szokásainak köszönhetően pedig újabb képességekre tesz szert, de csak rövid ideig. Amelyik vámpír különleges képességgel bír, és Cat iszik belőle, ideiglenesen ő is birtokolja azt a képességet.

Mivel a könyv fő cselekménye erre a problémára irányul, úgy éreztem, jó ha leírom azoknak , akik - velem együtt - sokat felejtettek a sorozatból.

Amint elkezdtem a könyvet, hamar kétségbe is estem. Nem szippantott be a cselekmény, és a páros tagjait is színtelenebbnek láttam, mint kellett volna.
Úgy gondoltam, majd belelendülök. Nos, ez félig-meddig sikerült.

Az előző részekben mindig más-más faj állt szembe a párossal. Úgy tűnik, ebben a kötetben a ghoul-oké a főszerep. Apollyon a ghoul-ok egyik főembere évszázadok óta próbálja igába hajtani a vámpírokat, és polgárháborút kirobbantani.
Anno ugyan csak egy félvérrel próbálta kirobbantani ezt a háborút, de az akkori félvér inkább a halált választotta. Most felcsillant számára a remény, hiszen itt van Cat, és az ő furcsa képességei...

Megjegyezném, imádom hogy Frost a sorozat folyamán több történelmi személyt is megemlít. Itt van nekünk Vlad, akinek szinte kötelező egy vámpírregényben lennie. De itt nem éreztem túlzottnak a jelenlétét. Ellenkezőleg. Imádtam!
Mencheres, akinek a saját kötetében kiderült eredeti neve. Ő is egy létező fáraóról kapta nevét. (Guglizzatok rá.)
És most, egy másik félvér is említésre került, aki Jeanne d'Arc.

Hiába, a cselekmény adott, mégis úgy éreztem, mintha alig történne valami. A páros mint mindig tüzes együtt, de nekem már egy kicsit unalmas volt. Jót tett nekik, hogy kicsit külön váltak.

Tetszett, hogy Vlad és Mencheres bőven kivette a maga részét a történetből. Annak is örültem, hogy Kira is jelen volt, ha csak rövid ideig is.

Marie már az előző részben szimpatikus volt, hiába tűnik igencsak gonosz karakternek.

Ami viszont nem tetszett, hogy ahogy halad a sorozat, Cat ismerősei és munkatársai is ezzel arányosan válnak természetfelettivé. Az egész (volt) csapata vámpírokból és ghoul-okból áll. Az édesanyja is vámpír. Na és Dom? Na ezt a "poént" nem lövöm le.

Jó volt, hogy a szellemek is kivették a maguk részüket a történetből. Eddig én is alábecsültem őket, de szemmel kell tartani ezt a pletykás bandát.

A végkifejlet kicsit el lett sietve, és könnyen is jött a megoldás. Ennek ellenére akcióban nem volt hiány.

A fordításról még pár szót. Botrányos. Két külön ember fordította, két külön stílusban. A megszokott nevek, pl: Ghoulokat mindkettő másként fordította. Nem is értem, hogy adhatták ki a kezeik közül ezt a munkát.

Lehetnék elnézőbb Frost-val szemben, de nem leszek. Nem tudom kinek a hibája, de tényleg úgy érzem, hogy ez a sorozat kifulladt, vagy éppen ott tart. Szerencse, hogy már csak két rész van hátra. Az már nem, hogy mivel az Ulpius becsődölt, a maradék két rész kiadásának kérdése homályba veszett.

Read More

Jeaniene Frost - Az első vércsepp

Fülszöveg:
Éjszaka a halandók nem érezhetik magukat biztonságban. Denise MacGregor jól tudja ezt, hiszen a legjobb barátnője a félvámpír Cat Crawfield, és a nő már többet vesztett, mint amit egy átlagember elviselni képes. A családja múltját titkok övezik, és egy démon már prédának jelölte ki Denise-t. Ám a túlélése most egy halhatatlantól függ, aki viszont csak arra vágyik, hogy megízlelje a nőt. Ez a halhatatlan pedig nem más, mint Bones barátja, Spádé, az erős, titokzatos vámpír, aki évszázadok óta bolyong a földön, és most védelmeznie kell a veszélyben lévő csábos halandót még azon az áron is, ha ezzel meg kell tagadnia önnön mivoltát. Bármennyire vágyik is Denise-re, Spádé tudja, le kell győznie sóvárgását, hogy együtt szállhassanak szembe a lidércnyomással. Máskülönben, amint lehull az első vércsepp, mindketten elvesztek.


Borító: 3,5
Sorozat: Night Huntress World #1; Cat és Bones - Complete World # 5
Eredeti cím: First Drop of Crimson
Kedvenc karakter: Ian, Bones, Cat
Oldalszám: 396
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2012

Nem is tudom, hol kezdjem. Csalódást okozott ez a könyv. Pozitívat és negatívat egyaránt.
Páran nehezményezték, hogy a megszokott Cat & Bones kötet helyett most Denise és Spade kötete jelent meg anno, de ha jobban megnézzük, akkor kiderül, hogy ha sorrendben olvassuk a könyveket, akkor ez következik. Utána Mencheres kötete, és végül a megszokott párosé.

Sokáig gondolkodtam, hogy kell-e nekem ez a könyv, szeretném-e elolvasni. Hiszen tény, hogy egyik szereplő sem áll hozzám közel. Denise konkrétan hidegen hagyott, Spade pedig... A viszonyunkat legjobban Phury-éhoz (J. R. Ward) tudnám hasonlítani. Úgy ahogy kedvelem, de nem érdekel, mi játszódik le a fejében.
Ezzel eljutottunk oda, hogy olvasva mások értékelését is, rájöttem, hogy Denise-el még bajok lesznek. Szinte mindenki csak szapulta, én pedig elbizonytalanodtam.
De nem számított, nem szeretek előítéletes lenni. De sajnos a könyv 30. oldalánál járva rádöbbentem, hogy a legjobb indulattal is maximum 4 csillagot kaphat tőlem.

Denise konkrétan idegesített. Ő kereste fel Spade-t, erre mindenért nyavajgott, hisztizett, durcáskodott és egyebek. Logikátlan volt, a belső monológja is abból állt, hogy ő mennyire nem szereti, hogy mindig hátrahagyják a harcokban, miért kell neki elmenekülni, tud ő segíteni. Édesem, inkább csak hátráltatnád őket, de ha halálvágyad van, én nem ellenkezem...

Spade-ra pedig rá sem ismertem. Mivel váltott szemszögű a könyv, Spade fejébe is bekukkanthattam, de amit ott találtam... Az első oldalakon már magában káromkodott, önző volt és...Egyáltalán nem annak a finom és segítőkész úriembernek nézett ki, mint amit eddig mutatott. De ahogy haladt a történet, visszatért a megszokott önmagához.

Szóval, ha a szereplőket nem igazán sikerült megkedvelnem, jön a logikus következtetés, hogy a történetet sem szívleltem. Pedig pont az ellenkezője történt. Mert maga az alapsztori az nagyon tetszett. Érdekes volt ez a démonos szál, és a nyomozás, kutatás még jobban.

A könyvet egyértelműen Ian, Cat és Bones vitte el a hátán. Amint Ian felbukkant, valahogy felpörgött a történet, és faltam a lapokat. Mindig is oda meg vissza voltam a pasasért, úgyhogy egy nagy piros pontot kap Ms. Frost. Az is tetszett, hogy hiába, Cat-ék itt csak mellékszereplők voltam, de nem vették el a fő párostól a sztorit. Megmaradtak a háttérben.

Fordulatos, humoros és akciódús a kötet, az tény. A fő páros nem igazán nyerte el a tetszésemet, de a történet annál inkább. (Ezért is vagyok bajba, a csillagozást illetően...Mert hiába, Ian felbukkanása után remek a könyv, de ott könyv eleje, és Denise...)

Amit nehezményezek, hogy Denise milyen hamar túl tette magát a férje halálán, és milyen hamar kezdett új kapcsolatba. Számomra ez egyáltalán nem hihető. Spade is megjegyezte, hogy neki 10 évbe telt túltenni magát a volt szerelmén.

Amit még kiemelnék, hogy Spade múltjába is betekintést nyerhettünk, kiderült, miért és hogyan került össze Bones-al és Ian-el. Ez tetszett, mert Bones konkrétan soha nem mondott semmit.

A fordítással most nem volt különösebb bajom, azon kívül, hogy a ghoul-ok most a halottevőkké avanzsáltak. Először elsiklottam efelett, azt hittem, valami új faj, vagy hasonló. De amikor Rodney és a halottevő egy mondatba került, akkor esett le, hogy tulajdonképpen miről van szó. De viszont az tetszett, és remélem ez a következő kötetekben is így marad, hogy ha egy új vámpír felbukkant, akkor az eredeti angol neve mellett ott lesz a magyarra lefordított is.

A végkifejlet is tetszett, végre Denise a talpára állt. Viszont az epilógus teljesen felesleges volt.

A borító...Már múltkor említtettem, hogy örülök az eredetinek, annak már nem, hogy Ms.Frost hogyan tudta az írni a könyv köszönet nyilvánításába, hogy :

"Óriási hálával tartozom Thomas Egnernek a lélegzetelállító borítóért."

Szó se róla, tényleg lélegzetelállító, csak nem olyan módon, mint ahogy Jeaniene képzeli. A pasi arcát simán kitakartam volna, mert ocsmány. Ha ezt nem nézem, akkor tényleg szép a borító.

Read More

Jeaniene Frost - Sírig hű szerelmed

Fülszöveg:
A félvámpír Catherine Crawfield és élőhalott szerelme, Bones az izgalmakban és véres csatákban bővelkedő évek után némi pihenésre vágyik. Párizsba utaznak, hogy végre gondtalanul élvezhessék egymás társaságát, ám közbeszól a múlt… Cat egy éjjel lidérces álomból ébred. Egy nagy hatalmú vámpír, Gregor furakszik be az álmaiba, olvas a gondolataiban, s ami a legijesztőbb: azt állítja, Cat az ő felesége, s Bones elrabolta tőle. A vámpírtörvények rendkívül szigorúak. Ha egy házasság megköttetett, az immár felbonthatatlan. De hogyhogy Cat nem emlékszik semmire? Mi ez a nyomasztó őrület? Gregor hajthatatlan, és semmi sem tántoríthatja el, hogy visszaszerezze, ami az övé… Őrületes hajsza veszi kezdetét, s persze Cat nem tagadja meg önmagát – jó szándékú, ám gyakran hebehurgya akcióival végveszélybe sodorja mindkettejüket…


Borító: 5
Sorozat: Cat és Bones # 4
Eredeti cím: Destined for an Early Grave
Kedvenc karakter: Bones, Cat, Vlad, Ian
Oldalszám: 382
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2011

Újraolvasás.

A borítón lévő ajánlás teljesen helytálló: Cat és Bones a legeredetibb páros. Olvasmányaim során még soha nem találkoztam ilyen párossal, és tudom, hogy nem is fogok.

Többször olvastam már a könyvet, és a sorozatot is. Legutóbb tavaly nyáron tartottam újraolvasást. És hiába, tudom hogy mi lesz a könyv végén, Ms. Frost eléri, hogy ahányszor a kezembe veszem az egyik Cat & Bones könyvet, falom az oldalakat és eközben tövig tudnám rágni a körmöm.

Vannak könyvek, amiket bármennyire is szerettem, egyszerűen képtelen vagyok egy épkézláb értékelést írni róluk. Könnyű lenne azt írni, hogy szerettem, imádtam, Bones az egyik legjobb, de… Szeretnék bővebben is írni a könyvről. De hiába gondolkodom, pár mondatnál soha nem tudok többet írni. Ez a sorozat is az ilyen könyvek közé tartozik.

A történet. A fülszöveg szerintem tökéletes, hiszen pontosan összefoglalja a könyv történéseit.

Kedvenc párosom akaratlanul is egy újabb kalandba keverednek. Éppen élvezik a nyugodt és megérdemelt szabadságukat, amikor Cat-et furcsa álmok kezdik gyötörni. Egy idegen szőke vámpír ostromolja álmában, és azt kéri Cat-től, hogy menjen el hozzá, hiszen a felesége.

A történet haladtával fény derül a titokzatos idegen kilétére, és arra is, hogy vajon igazat állít-e…

Új történet, új akció, váratlan események, izgalom, dráma, erotika. Pár címszó, ami összefoglalja a könyvet.

Ms. Frost nagyon ért hozzá, hogyan táncoljon az ember lánya idegein. A történet pörög, nincs megállás. Egyik percben még nevetsz Cat egyik poénján, a másik percben viszont vele együtt félsz, és rettegsz, hogy talán elveszíti Bones-t.

Miután az első könyvben összejöttek majd szétváltak a szereplők útjai, az olvasó azt hinné, hogy semmi újat nem tud mutatni a kapcsolatuk. De Jeaniene annyi jó író, hogy hiába, minden könyvben drámáznak valamin, annyira jól elő van adva, hogy rettegsz a párosért, hogy maradjanak együtt. Újabb válság áll be a páros kapcsolatába, és most úgy tűnik, egy sokkal nagyobb volumenű, mint az eddigiek. Bones kitálal, elmondja az összes gondolatát, és számomra valahogy érezhető, hogy ő jobban szereti Cat-et, mint fordítva. Szó se róla, Cat azért csinál sok butaságot, hogy megvédje Bones, és azért, mert szereti. De Cat és én is elfelejtettünk egy fontos dolgot. Bones mestervámpír. Erősebb, gyorsabb és kitartóbb, mint az átlag.

Viszont Cat-et párszor jól fejbe vertem volna. Az előző kötetben is megjegyeztem, hogy nagyon kezd átváltani szuperhősbe, de Bones fogalmazta meg a legjobban, mit is érzek ezzel kapcsolatban. Valahogy nem is lepődtem meg azon, hogy vámpírként is más, mint a többiek. A tanulékonysága – már ami a vámpírlétet illeti – kicsit túl gyors volt, de ezt még el tudom nézni.
A könyvet…Imádtam. Sok régi szereplő képviseltette magát, és akinek a legjobban örültem, az Vlad volt. Most egy másik oldalát is megmutatta, és ezzel még jobban megkedveltem őt.

Több új szereplő is bemutatkozott, és az aktuális fő gonosz is. Gregor-ról olvasva nekem valahogy mindig az jutott eszembe, hogy inkább északi származású, mint francia. Az ő jellemét is megismerhettük, és a közös múltját Cat-el.

A végkifejlet. Atya.Ég! Imádtam! Annyi feszültség, annyi izgalom… Imádom, ahogy ez a nő ír. Igaz, nekem a lezárás kicsit túl hírtelen jött, hiszen egyik percben még harcol egymással Bones és Gregor, a másikban már csak pislogok az utolsó szóra a könyvben.

Akiért fáj a szívem, az Rodney… Annyira jó páros voltak Justine-val.

Spade-ra és Denis-re külön figyeltem fordítottam, hiszen az ő történetük a soron következő. De, be kell látnom, nem vagyok oda értük, bármennyire is szeretném. Azt reméltem, az újraolvasás majd segít, hogy megkedveljem őket, de ez nem igazán jött be.

És most egy kicsit a fordításról. Amiért nagyon mérge voltam, az Vlad nevének elírása. Vlad Tepe?. Miért kellett ez? Minden egyes alkalommal, amikor Vlad teljes neve felbukkant, az a kérdőjel szúrta a szememet. Pár elírás is volt a könyvben, de azokon túltettem magam. Valamint a két testőrvámpír neve. Ragtapasz és Ugróiskola. Ez most komoly?

De amiért nagy dicséret jár a kiadónak: Megtartották az eredeti borítót, amit imádok!

Read More