Fülszöveg:Egy nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket.
Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik.
Borító: 4
Sorozat: Sötét elmék # 1
Eredeti cím: The Darkest Minds
Kedvenc karakter: Zuu
Oldalszám: 462
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2014
Most, hogy beköszöntött a borús idő, nekem is kedvem támadt valami drámai és borús történethez. Úgy gondoltam hogy ez a kötet éppen megfelel erre a célra.
De elég nagy csalódás ért.
Amikor pár hónappal ezelőtt a közzétett részletet elolvastam, azt gondoltam, hogy itt igazi drámára, és feszültségre számíthatok. Hiszen olyan képet kaptam a kötetről, mintha egy 2. világháborús táborban lennék, megfűszerezve különös képességű gyerekekkel.
A történetben van potenciál, viszont nem érzem kidolgozottnak. Sokszor következetlen az írónő, és több logikai bakit is vétett. A szereplők sem nagyon akartak a szívemhez nőni. Több szó mint száz. Untam a könyvet.
A történet érdekesen indul. Valami folytán a világban a gyerekeket megtámadja egy vírus, és meghalnak. Viszont vannak olyan gyerekek, akik ha elérik a 10. életévüket, különleges képességekre tesznek szert. Egy táborba szállítják őket - nevezhetnénk ezt koncentrációs tábornak is - ahol nem bánnak velük kesztyűs kézzel.
A táborban a képességeik alapján kategorizálják a gyerekeket. Zöldek, Kékek, Sárgák, Narancsvörösek és Vörösek.
A főhősünk Ruby is egy ilyen táborba találja magát, méghozzá 10 évesen. Több évig itt kénytelen élni, és elviselni a megaláztatást. Viszont akad egy segítője, akinek segítségével végre kijut a táborból....
A könyv egyik nagy hibája a karakterek. Ruby-t eleinte gyávának tartottam. Meghúzódik, és mások viszik el helyette a balhét. Amint kikerült a táborból, onnantól viszont csak egy papírmasé figura lett. Nem volt személyisége, csak sodródott az árral.
Amint kijutotta táborból, úgy tűnik csöbörből vödörbe esett. Egy radikális csoport tagjai akarják őt beszervezni, hogy szálljon szembe a mostani rendszerrel.
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom hogy tőlük is megszökik, és véletlenül összehozza a sors Liam-mel, és csapatával.
Liam, csak úgy mint Ruby, nem tűnt egy élethű karakternek. Nem értettem hogy az írónő mit akar belőle kihozni. Szó se róla. Kedves és segítőkész, de nekem valamiért élettelennek tűnt. Dagit eleinte nem kedveltem, de egy idő után meggyőzött. A könyvben Zuu volt az egyetlen karakter, akire igazán kíváncsi voltam. Úgy hiszem, hogy neki van a legérdekesebb élettörténete.
A csapat célja, hogy eljusson East River-be, ahol a pletykák szerint a magukfajták békében élhetnek, köszönhetően a Szökött Kölyöknek.
Ez a furcsa kis csapat nekivág az útnak. Azt gondoltam hogy majd menekülnek, rejtőzködnek, és bőséges akcióban lesz részem.
Ez nem jött be. Kocsikáznak, alszanak és kihalt boltokból lopkodnak. Kétszer találkoznak ellenségekkel, ahol egy kicsit megcsillogtatják a képességeiket.
Nagyon hiányoltam a képességeik bemutatását. Melyik szín mit tud? Miért olyanok, amilyenek?
De erre nem kaptam választ. Annyi biztos, hogy a Kékek telekinézisre specializálódtak, a Sárgák az elektromossághoz értenek. Valamint a Narancsvörösök pszichés befolyással bírnak.
Mivel Ruby Narancsvörös, és rajta kívül minden ilyen kasztú gyereket megöltek, azt vártam hogy igazán bámulatosak a képességei. De ebben is csalódnom kellett.
A világ kidolgozatlan, és logikai bakikkal fűszerezett. A könyvben említik, hogy az ország eladósodott, alig vannak munkahelyek. Ennek ellenére vannak fejvadászok, akik elég nagy összegeket kapnak. Több város kihalt, olyan mint egy szellemfalu, máshol meg élnek, mint hal a vízben. Benzin hiány van, ennek ellenére a csapatnak mindig sikerül benzinre szert tenni.
Ruby évekig egy táborban volt, ennek ellenére ismeri a rádióban szóló zenéket... És még sorolhatnám napestig.
Nagyon akartam tudni, hogy miért is lettek ezek a gyerekek olyanok, amilyenek. Mi váltotta ki? De erre sem kaptam választ.
A könyvből nem hiányozhat a romantika sem. Ez érdekes is lehetett volna, ha a páros között egy apró szikra is lett volna. De semmi kémia, semmi érzelem nem fedezhető fel közöttük. Mondhatnám hogy instant love, de nem az. Nem áradoznak egymásról, és mást sem. Együtt vannak és kész. Igazán kiábrándító.
Amint megérkeznek az East River-be, kiderül hogy ki is a Szökött Kölyök. (Valamiért annyira idétlen ez a név)
Ott sem fenékig tejfel az élet, és Clancy sem olyan elbűvölő, mint amilyennek tűnik. Lévén hogy ő is Narancsvörös, Ruby-val jól elvannak. Sokkal jobban, mint Liam-mel.
A végkifejlet sejthető. Összedobottnak éreztem, és sokszor nem is értettem hogy miről van szó.
A könyv folyamán többször említésre kerülnek a Vörösök, mint igazi szörnyetegek. Viszont a képességükről itt sem tesznek említést. Logikátlannak tartom, hogy a Vörösöket a családjukkal zsarolják, miközben szinte minden ilyen gyereket a saját szüleik küldték a táborokba. Valamint Martin-ról példát véve aki - hiába Narancsvörös - egy szörnyeteg, akkor mi motiválja a Vörösöket? Nem hinném hogy az érzelmeikre könnyen lehetne hatni.
Ruby utolsó döntése teljesen nyilvánvaló volt. Az írónő ezzel akarta igazolni, hogy Ruby mennyire talpraesett, és feláldozó. Engem ez egyáltalán nem győzött meg.
Nagy csalódás volt ez a könyv. Rengeteg potenciál van benne, viszont logikátlan a világfelépítés. Annyira kevés információt osztott meg velünk az írónő, hogy ez már a kedvemet vette. Csakúgy mint Ruby, én is csak sodródtam...
