Nalini Singh - Angyalárny

Fülszöveg:
Az éjfélszín szárnyú Jason az árnyak között érzi otthon magát. De amikor India arkangyalának, Nehának férjét holtan találják a palotájában, a kémmester kénytelen kilépni a fénybe. Egy arkangyal őrült haragja ugyanis szörnyű pusztítást végezhet a világban, Jasonnek pedig meg kell találnia a gyilkost, hogy ezt megelőzze.

De Neha bizalmának ára van: a kémmesternek az arkangyal vérvonalához kell kötnie magát, véresküt kell tennie Mahiya hercegnőnek. A lánynak, aki szörnyű titkokat hordoz a szívében, és már senkiben sem bízik meg. Legfőképpen nem egy ellenséges kémmesterben.

A gyilkos után kutatva Jason és Mahiya egy évszázados rémálom közepébe cseppen. A váratlan szenvedély feltámadó, fekete vihara pedig mindkettejüket magával ragadja… könnyen lehet, hogy a halálba.


Borító: 4
Sorozat: Angyali vadász # 5
Eredeti cím: Archangel's Storm
Kedvenc karakter: Raphael, Elena, Jason, Méreg
Oldalszám: 446
Kiadó: Egmont
Kiadás: 2013

Újraolvasás.
A minap volt arról szó Gretty blogján, hogy mennyire elhanyagoljuk a régi kedvenc sorozatainkat. És milyen igaz!

Ha nem is teljesen, de részben csatlakozom ehhez a megmozduláshoz ezzel a könyvvel, mutatva, hogy Nalini Singh írónőt nem felejtette el a molytársadalom, és milyen jó volna, ha folytatnák a sorozatait.

Másfél éve olvastam először ezt a könyvet. Nem is állt szándékomban újraolvasni, de Jason nem hagyta hogy otthagyjam.

Történt ugyanis, hogy csak beleolvastam a könyvbe...1 óra múlva még mindig csak olvastam, és úgy döntöttem, ha Jason ennyire megakarja - ismét - mutatni magát, akkor én bizony nem állok ellen.

Nagyon szeretem ezt a sorozatát az írónőnek. A Hetek tagjai is mind külön egyéniségek. És hiába, olvastam már ezt a részt, még mindig el tud varázsolni.

Az előző rész nem tett rám olyan mély hatást, de Jason és a könyve tettek arról, hogy ismét a szívembe zárjam az egész bagázst.

Jason Indiába indul, hogy kiderítse, hogy India arkangyalának, Neha-nak a társát ki ölhette meg. Véresküt köt Neha utolsó rokonával Mahiya-val, és megkezdi a nyomozást. Arra viszont nem számít, hogy Mahiya nem csak egy mezei hercegnő, és több áll a gyilkosságok mögött, mint azt gondolták volna...

Jason kémmester, és ehhez minden adottsága megvan. Mind külső, mind belső. Nagyon kevés embert enged magához közel, és nekik sem fedi fel valódi érzéseit. Olyan ő, mintha két világ között lenne. Ott van, de mégsem.

Nem vártam tőle olyan erős érzelmi megnyilvánulásokat, mint a többiektől. Ő amolyan csendes vihar. Nem is illett volna hozzá más.

Nagyon érdekel Jason története. Miért és hogyan lett olyan, amilyen.

Az írónő lassan adagolta a múltjával kapcsolatos dolgokat, és a könyv végére teljesen megértjük, miért olyan zárkózott.

Jó volt ismét elszakadni New York-tól. Egyrészt jót tett a sorozatnak a váltás, másrészt ismét bepillanthattunk egy újabb arkangyal udvarába.

Neha nekem mindig is szimpatikus volt. Tudom hogy nem egy szent, sőt, de mégis szimpatizálok vele.

Itt hozta azt, amit vártam tőle. Hol kegyetlen arkangyal volt, hol pedig egy igazságos uralkodó.

Mahiya-tól nem tudtam, hogy mit várjak. Hercegnő, szóval mit várhatunk tőle. Viszont Jason párja lesz, szóval olyan rossz nem lehet.

És meg kell mondjam, Mahiya igazán meglepett. Nyílt titok az udvarban, hogy ő Eris és Nivriti lánya. Ez azért kellemetlen, mert Eris Neha társa volt, míg Nivriti Neha testvére.

Neha ennek ellenére felnevelte Mahiya-t, de amit elérte a felnőtt kort, megismerte az arkangyal dühét.

Azért gondolná az ember, hogy Mahiya mindent elveszített, és egy életunt, megkeseredett nő válik belőle.

Viszont pont az ellenkezője történt. Mahiya egy kedves, és okos nő, aki tudja hogy mit és mikor lehet.

Nagyon érdekes, viszont jó párost alkotnak Jason-nel. Az egymásra találásuk nem volt olyan intenzív mint Elena és Raphael-é, de ez nem is illene hozzájuk.

Jason nem a szavak embere, viszont a tetteivel nem egyszer kinyilvánította, hogy vonzódik Mahiya-hoz.

És míg a páros ismerkedik, az udvarban egyre több gyilkosság történik.

Már olvastam a könyvet, és hiába, sok dologra nem emlékeztem, az nyilvánvaló volt, hogy ki áll a háttérben.

A hetek többi tagja is felbukkant, elég Méregre gondolni. Igazán kedvelem őt, jó volna, ha saját történetet kapna. És ott volt Aodhan, akiről szinte semmit sem tudunk.

Ami viszont nem kellett volna, az Dmitri és Honor szála. Igen, érdekes volt az esküvőjük, és az, hogyan is válik vámpírrá valaki, de teljesen kizökkentettek a jeleneteik.

A végkifejlet igazán ütősre sikeredett. Kíváncsi lennék, hogy Nivriti hová fejlődött, és mi lesz a sorsa.

És míg a testvérpár saját háborújukat vívják, globális szinten is történnek dolgok. Elég arra gondolni, hogy Caliane pár rész óta ismét ébren van, vagy Lijuan erejére, és annak továbbfejlődésére.

Az epilógus megmelengette a szívemet. Jason ha szavakkal nem, de a dalával biztosította Mahiya-t arról, hogyan érez iránt.

Ez illik hozzá, és egyáltalán nem hiányoltam, hogy szavakba öntse az érzéseit.

Igazán jó volt ismét kézbe venni ezt a részt. Hiányzott már Nalini stílusa, és ez a sorozat is.

Nagyon remélem, hogy valamelyik kiadó felkarolja az írónőt, mert vétek lenne veszni hagyni egy ilyen jó sorozatot!

Read More

Nalini Singh - Szabadulás

Fülszöveg:
Ashaya Aleine a látszat szerint a tökéletes mentál: rideg, érzéketlen és gyakorlatias. Ő a tudós, aki az egész mentál népet rabszolgasorba döntő implantátumot készíti. Valójában azonban elkeseredetten küzd, hogy megmentse a fiát, és szabaduljon a Mentál Tanács befolyása alól. De hiába menekül: nem biztonságba kerül, hanem egyenesen a halálos alakváltó mesterlövész karjaiba fut. Dorian Christensen húgát egy mentál gyilkos ölte meg. A DarkRiver őrszem nem tud ugyan leopárd alakot ölteni, de a vadállat benne él, és bosszúra szomjazik. Most mégis védelmeznie kell Ashayát és fiát. Dorian soha nem gondolta volna, hogy mentál iránt a gyűlöleten kívül mást is érezhet, de a szenvedély sokszor átírja a játékszabályokat.


Borító: 4,5
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 5
Eredeti cím: Hostage to Pleasure
Kedvenc karakter: Sascha, Lucas, Dorian, Ashaya, Mercy, Tamsyn, Kaleb, Vasic, Anthony
Oldalszám: 406
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2013

Tudjátok mi a jó abban, ha egy sorozattal le vagytok maradva?

- Ott a megnyugtató tudat, hogy már megjelent, és bármikor megveheted
- Olvashatod mások értékeléseit a könyvről, és vigyoroghatsz hogy mi minden történik a könyvben
- Mazsolázhatsz az idézetek között
- Olvashatsz beszélgetéseket, melyben mások megosztják egymással a teóriájukat, elképzeléseiket és véleményeiket


Na de mi van akkor, ha beérted a magyar megjelenést?

- Ki tudja meddig rághatod a körmöd, hogy mikor olvashatod a folytatást
- Leszel olyan fanatikus, hogy a google segítségével utánanézz a sorozat többi köteteinek, véleményeket olvass, és közben siránkozz, hogy mikor olvashatod magyarul a folytatásokat *magára mutogat*
- Leszel még fanatikusabb, és jó sok spoilert elolvasol, és lelősz pár "poént"
- Hálát rebegsz az úrnak, hogy külföldön már a sorozat a 12 kötetet is elérte, és örömködsz, hogy neked legalább nem kell 1-1 évet várni, hogy megtudd, ki lesz a következő sorozat fő párosa

-Többször újraolvasod a sorozatot

Na igen. Bennem ezek a gondolatok kavarognak napok óta. Beismerem, Nalini Psy Changeling sorozata teljesen elvarázsolt. Bevallom, hogy teljesen, totálisan fanatikus lettem. Csodálkozol? Ne tedd!
De maradjunk most Dorian köteténél. Tényleg úgy voltam ezzel a sorozattal, hogy ott a megnyugtató tudat, hogy a folytatásért csak be kell lépnem egy webshop-ba, és megrendelnem. De most, amikor beértem a megjelenést, nagyjából visítani tudnék Mercy kötetéért.
Dorian már az első részben szimpatikus volt. Ahogy haladt a sorozat, úgy zártam a szívembe. Latens leopárd, így alakot soha nem tudott váltani, ami akarva-akaratlanul befolyásolta a személyiségét. A felszínen ő a "Szőke herceg", a jóképű, vicces és elragadó Dorian. A Vonzódásban elveszítette a húgát, és így egy másik arcát is megmutatta. A haragosét, aki az egész mentál fajra haragszik, és gyűlöli őket. Ironikus hát, hogy éppen egy mentál lesz a párja? Aki mellesleg O-mentál? Számomra nem.
Faith-nek anno volt egy benyomása, miszerint Dorian-nek sikerül majd alakot váltania. Akkor a homlokomra csaptam, hogy igen, ez így lesz. Abban is biztos voltam, hogy egy mentál lesz a párja. Nalini nem hagyná ki ezt a lehetőséget.
A könyv onnan folytatódik, ahol az előző abbamarad. Ashaya alkut köt Talin-nal, és ennek az az ára, hogy rabolják el Ashaya gyerekét.
Nalini mindig el tud varázsolni a gyerek szereplőkkel. Mindet szeretem, így Keenan sem maradhat ki a sorból.
Ashaya sem tétlen, hiába O-mentál. Kijut a Tanács megfigyelése alól, és kezdetét veszi az ő és Dorian története. Mondtam már, hogy Vasic-ot is megkedveltem? Új karakter, de nekem már most szimpatikus.
Szóval Dorian és Ashaya. Jó páros, tetszettek. De most inkább úgy éreztem, hogy a mentál politika nagyobb szerepet kapott, mint az ő érzelmeik. Szó se róla, Dorian kételkedik, szenved, gyötrődik, Ashaya úgyszintén.
Tetszett, hogy Dorian először fel sem ismeri a párját, szimplán vonzódik hozzá, és gyűlöli is. Hiszen mentál. De ahogy halad a történet, meglátja Ashaya-ban a nőt. Nagyon összeillenek ezek ketten. Ashaya is szimpatikus, nagyon megkedveltem. Tipikus orvos/kutató. Racionális, logikus és higgadt. Mentál faj ide, vagy oda. Nagyon tetszett, ahogyan a gyerekét védelmezte, és az is, ahogy elfogadta, hogy ő Dorian párja. Míg Dorian a forrófejű, Ashaya a racionalitás.
Ismét több szálon fut a történet, alakulnak a dolgok, és felbukkannak az emberek is. Senki sem számít rájuk - én sem - ezért tudnak meglepetést okozni. A Tanács háza táján is történnek dolgok, és be kell látnom, hogy én kedvelem Kaleb-et. Nem tudom hogyan történt, de így van. Főleg most, hogy tudok róla egy két dolgot.
Judd is képviseltette magát, aminek külön örültem. Nalini megalapozta a következő kötetet is, hiszen Mercy most elég sokat szerepelt, és a jövendőbeli párja is felbukkan. (Mondtam már, hogy alig várom, hogy olvassam az ő kötetüket?) Mercy-t amúgy is kedvelem, szóval...
Amara viszont egy olyan karakter, akivel nem tudok mit kezdeni. Tény, hogy egy tökéletes pszichopata, és én nem ilyen sorsot szántam volna neki...De Nalini tudja, mit csinál.
Annak viszont nagyon örülök, hogy a többi pár, és a többi szereplő is képviseltette magát. Sascha már egyáltalán nem tűnik mentálnak, ami jó dolog. Faith és a többiek is jelen voltak, ami nálam plusz pont. Anthony is képviseltette magát, és be kell látnom, hogy nagyon szeretem az ő karakterét is.
És a végére maradt Dorian és az alakváltás. Gyereket, komolyan, majdnem elsírtam magam, amikor sikerült neki. Olyan édes volt, hogy miközben visszapislogtam a könnyeimet, ezzel együtt  nevettem is. Örültem neki, hogy végre ő is alakot tudott váltani, hiszen megérdemli. De azért kíváncsi lettem volna a többiek reakciójára is. Remélem a folytatásban olvashatok erről is.

Read More

Nalini Singh - Feloldozás

Fülszöveg:
Clay Bennett falka nélkül, emberek között nőtt fel. Megpróbálta elfojtani leopárd énjét, de az a felszínre tört és embert ölt. A vérengzés után a fiú elvesztette egyetlen barátját, Talint is. A DarkRiver falka otthont és hivatást adott neki, de a lelkének fájdalmát, a bűnhődését nem tudta enyhíteni. Talin McKade túlélte rettegéssel és szenvedéssel teli gyermekkorát. Régi rémálmaihoz azonban újabbak adódnak, amikor az utcagyerekek, akiket pártfogol, sorra tűnnek el. Talin szívének legfájóbb sebeit is hajlandó felszakítani, hogy megmentse őket: bár retteg a találkozástól, segítséget kér a legerősebb férfitól, akit valaha ismert. Clay segít Talinnak, de közben szembe kell nézniük a közös múltjuk gyötrő titkaival is. Ha nem teszik, mindketten elveszítik az egyetlen dolgot, ami eddig életben tartotta őket.


Borító: 5
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 4
Eredeti cím: Mine to Possess
Kedvenc karakter: Judd, Dorian, Sascha, Lucas, Tamsyn
Oldalszám: 400
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2012

Ironikusnak tartom, hogy a sorozat legjobb borítójával rendelkező könyv egyben a leggyengébb is.

Be kell vallanom, hogy Clay soha nem tartozott a kedvenceim közé. Sőt, nem is igazán kedveltem meg, lévén, hogy alig szerepelt. Most, a könyv elolvasása után sikerült egy kicsit megkedvelnem, de még most sem vagyok oda érte.

Amennyire oda meg vissza voltam Judd kötetéért, most annyira nem vagyok oda ezért. Úgy álltam neki a könyvnek, és a szereplőknek is, hogy lesz, ami lesz. Tiszta lappal indultak. De már az első 20 oldal után rá kellett jönnöm, hogy nekem ez most nem igazán tetszik. Se a főszereplő páros, se a történések, semmi. Olyan érzésem volt, mintha nem is Nalini írta volna.

Clay magányos - farkas - macska. Még Vaughn-nál is jobban elszigetelte magát a falkatársaitól. Őrszem pozíciójából adódóan mindent megtesz, hogy elvégezze a feladatát, hűséges a falkához, de nem igazán engedi közel magához az embereket. Nem az a beszédes fajta, inkább az a tipikus háttérbe húzódó, csendes megfigyelő.

A múltja sok titkot rejt, és ezt nem is akarja megosztani senkivel. Mindenki úgy gondolta, hogy Vaughn a "legállatiasabb", de Clay tisztában van vele, hogy egy hajszál választja l attól, hogy a vérengző legyen.

Mint írtam, Clay nem tartozott soha a kedvenceim közé. Itt alakultak a dolgok, kezdett szimpatikus lenni, de...Nekem ez így kevés volt. Főleg, hogy olyan társa talált, amilyenre.

El sem hiszem, hogy Nalini képes volt egy ilyen női karaktert megalkotni, mint Talin. Ő az első, aki annyira unszimpatikus, hogy hiába csinált bármit - főleg a könyv vége felé - nem nyerte el a tetszésemet. Sőt! Bevallom, hogy sokáig ki nem állhattam. Egy gyerekes, hisztis  idióta, akiben több az önzőség, mint kellene. Nem is csodálom, hogy Faith úgy viselkedett vele, ahogy. Sőt, az egész falka.

Míg az eddigi DarkRiver párokat befogadták, és mondhatni rendesen viselkedtek velük, hiába mentálok, Talin-t ember létére teljesen máshogy kezelték. Még Sascha is, aki köztudott, milyen kedves mindenkivel. Talin persze panaszkodott ezért, de nem tudtam ezért sajnálni őt.

Rettegett Clay-től, bár fogalmam sincs miért. Mármint oké, tudjuk mi történt , amikor gyerekek voltak, de könyörgöm, annak 20 éve, és Clay sem úgy viselkedett, mintha bántani akarta volna. Szóval igen, Talin megnyerte a "legutálatosabb Nalini főhősnő" díját.

Nem is értem, Clay mit lát benne. Persze, Nalini próbálta szimpatikussá tenni, de nálam ez nem jött be.

Olvasás közben azon gondolkodtam, miért nem csak egy novellát kapott ez a páros. Úgy gondolom, bőven elég lett volna nekik. Úgy éreztem, mintha Nalini sem tudott volna velük mit kezdeni, ezért volt annyi mellékszál, és ezért mutatta máris be Ashaya-t.

A többi mellékszál sem kötött le nagyon, főleg a gyerekrablásos. Hiányoltam a falkát a nyomozásnál, nekem nem volt elég, amikor páran összegyűltek a könyv végén levadászni az elkövetőt.

Bár az tetszett, hogy volt egy bál, ahová elmentek a falka tagjai. Lévén, hogy Zach és Annie miatt volt ez a kis buli. ( Zack és Annie novellája a The  magical christmas cat kötetben olvasható)

Az Elfeledettek mellékszála felkeltette az érdeklődésemet, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még itt. És Jon is szimpatikus,remélem majd még képviselteti magát.

Judd is felbukkant, a legnagyobb örömömre. Imádom a pasast, komolyan.
A Tanács háza táján is történnek dolgok, és ami a legjobban megdöbbentett, az Faith apjának az új...Hm..Nevezzük munkakörnek. Kaleb is pitiszkálja az fantáziámat már a kezdetek óta, és van egy elméletem, hogy ki is az a bizonyos Szellem.

Nalini szépen felvezette Ashaya és Dorian kötetét, izgatottan fogok nemsokára nekikezdeni. (Még szerencse, hogy azt is megrendeltem)

Hiányoltam Clay és Talin közös múltjába való betekintést, örültem volna, ha lett volna pár visszaemlékezés.

Összességében nekem ez a kötet csalódás volt. Nem is gondoltam volna, hogy egy Nalini regényt így le kell pontoznom, de Talin engem szó szerint kiidegelt, hiába kezdett normálisan viselkedni a könyv 3/4-ben. 

Read More

Nalini Singh - Borzongás

Fülszöveg:
Judd Lauren mentálképességei gyilkolásra valók. A mentálhálón egy titkos osztag katonájaként iszonyatos dolgokat tett; most a farkas alakváltó falka odújában a Mentál Tanács végzetes tervének meghiúsítására használja erejét. Az Elcsendesedést azonban nem törheti meg, mert ezzel a környezetére szabadítaná gyilkos hajlamait. Brenna Shane Kincaid ártatlan farkas alakváltó lány volt, mielőtt egy sorozatgyilkos mentál elrabolta és megtörte az elméjét. Azóta látszólag felgyógyult, de a sérülések mélyebbek, mint ami a felszínen látszik. Kísérti a múltja. Juddhoz fordul segítségért, de bármilyen erős is közöttük a vonzalom, a rideg mentál nem tudja megadni a lánynak azt, amire a teljes gyógyuláshoz szüksége van.


Borító: 4
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 3
Eredeti cím: Caressed by Ice
Kedvenc karakter: Judd, Sascha, Lucas, Dorian, Hawke, Indigo
Oldalszám: 416
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2012

Azzal kezdem az értékelésem, hogy folyamatosan korholom magam, hogy miért nem olvastam sokkal, de sokkal hamarabb ezt a könyvet. Mert ez... Iszonyatosan, totálisan az egyik kedvenc könyvem lett.

Kezdem az elején. Amikor elkezdtem ezt a sorozatot, magam is meglepődtem, de nagyon tetszett. De Vaughn kötete után elakadtam. Nem tudom miért, nem folytattam a sorozatot. Ebben az évben viszont folytatni akartam. De be kellett iktatnom egy újraolvasást, mert - szégyen, gyalázat - azt se tudtam, hogy kicsoda Judd Lauren. Szóval idén végre beszereztem az első Nalini kötetemet, a Vonzódást. Szerettem. Sőt, odavoltam érte. A Látomás-t is szerettem. Nem annyira, mint első olvasásra, de szerettem. És jön a Borzongás. Ha Lucan és Sascha kötetét szerettem, akkor ezt...Nem is tudom. Az imádat az nagyon enyhén fejezi ki az érzéseimet.

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül. Melyik szeretem jobban? Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz: EZT a sorozatot. Annyira magába szippant, annyira elvarázsol, annyira a magaménak érzem, hogy nem kérdéses, a Top 5 sorozataim között a helye.

Ahányszor elővettem az első két részt - mostanában folyton újraolvasom - mindig ott az a fura érzés: Olyan mintha otthon lennék. Otthonos volt a DarkRiver falkáról olvasni, és velük lenni. Ebben a részben viszont most a SnowDancer falkáé a főszerep. Be kell vallanom, hogy most nem éreztem azt az otthon feelinget, mint a DarkRiver-ek között. De így is imádtam ezt a könyvet. Sőt, a sorozat kedvenc darabja lett. Na és Judd? Ő az abszolúte kedvencem az egész sorozatban. Lucas, Dorian, Mercy, Hawke, Sascha...Imádom őket, de Judd egy teljesen más kategóriában van.

Amikor olvastam a könyvet, elkapott egy bizonyos érzés, és tudtam, hogy Judd-al egy újabb fiktív szerelem kezdődött. A nagy könyves kedvenceimnél mindig elkap egy érzés, és onnan tudom, hogy ő egy különleges személy. Hülyén hangzik? Naná! De ez van.

De kezdem az elején. Judd teljesen más, mint az eddigi mentálok. Értem ezt Sascha-ra és Faith-re. Ők elszigetelve éltek, nem tudtak semmit a mentálhálóról. Bíztak a népükben, és meg voltak győződve arról, hogy hibásak. Judd viszont...Realista, és nem hülye. Látja, hogy mi történik, átlátja a dolgokat, de mégsem töri meg az Elcsendesedést. Miért? Mert ismeri a képességeit, és annak határait.

Judd már az első részben felkeltette az érdeklődésemet. Hiába próbálta elhitetni, hogy ő nem érez, ez már akkor hazugságnak tűnt, amikor kiderült, miért léptek le a mentálhálóról. Ha nem érez, akkor ilyet nem is tett volna. A második részben újra tanúbizonyságát tette az érzelemnek, mert bárki akármit mondd, pimaszkodott a többiekkel.

És most, a saját kötetében? Istenem, imádtam. Komolyan. Totál fangirl módban vagyok, ahányszor felbukkan. Amint elolvastam a könyvet, egyből nekiugrottam még egyszer. Soha nem csináltam ilyet, de ez a könyv... Imádtam. Na igen. Szóval Judd. A legjobban Brenna írja le őt, de még ez sem teljes:

"-Csodálatos vagy,tudod?Szörnyen logikus és gyakorlatias, de csodálatos."

Emellett arrogáns, birtokló,féltékeny, gőgös és - hiába, nem alakváltó - olyan domináns, mint egy alfa. Oh, és szörnyen erős. Ezért is fél megtörni az elcsendesedést. Mert a képességei...Nem hétköznapiak. Sokkal halálosabb, mint azt bárki is gondolná.

Jegyzetelgettem olvasás közben, és vagy 30 megjelölés van, ahol megmutatkozik Judd valódi érzései, és hogy hogyan is csavarta el a fejemet.

Nagyon tetszett, hogy nem tagadta le maga előtt a kapcsolatát Brenna-val. Hamar elfogadta, de nem tudott mit kezdeni ezzel az egésszel. Megmondta a lánynak, ő nem tudja megadni neki azt, amire - szerinte - szüksége van. De Brenna nem hagyja, hogy Judd lerázza. És legyünk őszinték. Judd se akarja, hogy Brenna békén hagyja.

Imádtam a kapcsolatukat, már a kezdetektől. Brenna-t is hamar megkedveltem. Nem volt könnyű neki, főleg, amit tett vele Enrique tanácsnok, de talpra állt, és ment előre. Olvastam pár véleményt, és voltak, akiknek Brenna egy kicsit sok volt. Nekem valahogy pont elég volt. A kiborulásai érthetőek voltak, a makacssága pedig kellett, különben Judd-al nem jutottak volna sehová.

Judd és ő... Tényleg nagyon tetszett, ahogyan szépen, fokozatosan, észrevétlenül közelebb kerültek egymáshoz. Szex-re is csak az utolsó fejezetekben került sor, és hát Judd... Maradjunk annyiban, hogy türelmes és alapos volt.

Több szálon fut a történet, nem csak az aktuális pár kapcsolatát követhetjük nyomon, hanem bepillanthatunk a DarkRiver falkába is, a Mentál tanácsba szintén, és végre akiről már sokat hallottam: A Szellem is felbukkant. Múltkorában ez a bizonyos Szellem elfoglalta Nalini twitter oldalát. Fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda, de minden információ jól jöhet. Ezért is szeretem ezt a sorozatot, mert egy nagyobb szál is figyelmet követel, nem csak a vakvilágban zajlanak a történések. Nalini nagyon jól keveri a lapokat. Minden könyvben plusz dolgokat tudunk meg, és így még komplexebb lesz ez a világ.

Dorian jövendőbeli párja is felbukkant, igaz, csak említés szintjén. (Még szerencse, hogy már a polcomon várakozik Dorian kötete.)

Rengeteg dolgot szeretnék még írni, de ideje lesz abbahagyni. Csak még annyit, hogy Judd totálisan levett a lábamról, egyértelműen ő a sorozatban a nagy kedvencem. És a többi kedvenceim között is előkelő helyet foglal el. Egyértelműen egy a kötet a legjobb a sorozatban, és én mondom fiú, lányok, vétek lenne kihagyni. Az idén olvasott kedvenc könyveim között az első helyen szerepel.

Read More

Larissa Ione - Elszabadult vágyak

Fülszöveg:
Runa Wagner egyáltalán nem akart beleszeretni a jóképű idegenbe, aki mintha ismerte volna a legtitkosabb vágyait. De nem tudott ellenállni a hihetetlen szenvedélynek, amely lángra lobbant közöttük, és ami elhamvadt, amikor Runa rájött, hogy a férfi megcsalja. És furcsa változásokat is érzett saját magán…
Megfogadta, hogy bosszút áll a férfin, aki tönkretette az életét, és a nyomába eredt, ám ez oda vezetett, hogy Shade leggonoszabb ellensége foglyul ejtette őket.
Shade, a seminus démon, akin szerelmi átok ül, remélte, hogy sosem látja többé Runát. Ám mikor egy sötét tömlöcben ébredt a mérges és titokzatos erőt sugárzó Runa mellett, rájött, hogy a nő még veszélyesebb hatással van rá, mint valaha. Rabtartójuk varázslata arra kényszerítette őket, hogy átessenek a nászszertartáson, így egy életre egy párként kénytelenek élni. Együtt vették fel a harcot az őrült ellenséggel, akinek nem csak velük voltak tervei…


Azt hiszem, még soha nem volt ilyen nehéz dolgom egy könyv pontozását illetően. Fogalmam sincs, hány pontot kapjon, mert.... Nos kezdem az elején.
Az első rész nagyon tetszett. Sőt, imádtam! Főleg Eid és a világkidolgozás miatt. Na meg persze ott volt Wraith is, szóval tényleg nagyon tetszett a könyv. Tayla-val azonban voltak gondjaim. Nem sok, de akadt.
Ebben a könyvben sokkal több a cselekmény és az akció, mint az első részben. Runa-t is sokkal jobban megkedveltem, és az egész könyv csak pörgött és pörgött. Amivel, vagyis akivel bajom volt, az maga Shade.
Ha egy új könyvbe kezdek, mindig úgy állok hozzá a szereplőkhöz, hogy lesz, ami lesz. Shade az előző részben teljesen hidegen hagyott, pedig próbálkozott. Ezt a könyvet is úgy kezdtem, hogy lesz időm, hogy valami érzelemfélét kicsikarjon belőlem. De, be kell látnom, hogy Shade hiába próbálkozott - méghozzá elég keményen - semmi hatást nem ért el nálam. Néha mosolyt csalt az arcomra, de maga a karakter annyira semleges maradt számomra, hogy nem is emlékszem, volt-e valaha ilyen eset a könyvmolyságom óta.
Mint írtam, maga a történet pörög. Akció, kaland, érzelem, romantika, erotika, humor... És még sorolhatnám. Már az első oldalon pörögnek az események és ez kitart a könyv végéig.
Ione sem kíméli a szereplőit, mert egy szempillantás alatt legyilkolja őket. Nem is tudom, hogy volt-e dolgom ilyen írónővel, mint ő. Mármint aki ilyen gyakran gyilkolja le a karaktreit.
Runa-ról már szó esett az előző részben, és vártam, hogy itt mit mutat. Nos, igen, Runa aztán tudja, mitől lesz egy főhősnő egy nagyon jó karakter. Mármint értitek. Nem siránkozik a helyzetén, mindent megtesz, hogy kikerüljön a slamasztikából, a humora is jó, okos és nagyon, de nagyon makacs. És Shade is. De míg Runa-nak jól áll ez a makacsság, Shade-nek...
Shade átkáról már volt szó az első részben, és morogtam is amiatt, hogy miért nem ír róla Ione legalább pár szót.Nos, is kiderült, mi is az a bizonyos átok. És ami nagyon zavart benne, hogy a könyv felénél sem mondd semmit Runa-nak erről. Sőt, semmiről. Majd, a könyv vége felé nyögi ki, hogy miről van szó. Kérdem én, erre miért volt szükség? És arra, hogy ő is vérfarkas legyen? Na, erre nagyon húztam a számat. Runa-nak jól áll a vérfarkasság, na de Shade? Jó persze a könyv végére megoldódik a helyzet, de akkor is.
Egy új ellenség is felbukkan. Vagyis nem is annyira új. Az előző kötetben volt egy csavar, hogy Wraith áll a démonok szervkereskedelme mögött. Tudtam én, hogy nem ő az, de érdekelt, hogy akkor ki. Na, erre hamar megkaptuk a választ, és mondhatni meglepődtem. De csak egy kicsit.
Roag az eddigiek alapján sem volt egy értelmes alak, de itt hozta az "őrült, gonosz" figurát. Ez bejött.
A mellékszál is nagyon tetszett. Mármint a Gem és Kynan mellékszál. Az már nem, hogy mi is történt közöttük. De, Ione itt kezdi el alapozni a sorozat spin-offját, és nagyon remélem, hogy azt is olvashatjuk, mert pár moly elmondása szerint nagyon jó kis sorozat az is.
Na de visszatérve a könyvre. Wraith nagyon sokat szerepelt, aminek nagyon örültem, mert imádom a pasast. Ő a kedvenc testvérem, és mindig örülök, ha "látom". Az is tetszett, hogy végre megtudta, hogy a testvérei mit tesznek érte. ( Értem ezalatt Eid havi elverését a havi kvóta miatt) Bár Roag itt is bekavart, de ez kellett, hogy Wraith rádöbbenjen a dolgokra.
Az erotika is nagyon mennyiségben volt jelen, és egy kicsit másképp, mint amit én megszoktam. Értem ezalatt a Bdsm dolgot. Nem nagyon olvastam még róla, és érdekes volt, hogy Ione ezt is bevállalja.
Visszatérve Shade-re és az átkára. Gondoltam, hogy az lesz, ami lett, de még így is izgultam miatta és Runa miatt.
Az utolsó fejezet egy picit mézesmázos lett, már ami a gyerek dolgot illeti. De Ione felcsigázott azzal, hogy Wraith is átesett a s'genezisen.
És kérdem én. Mikor olvashatjuk Wraith kötetét? Remélem, még az idén, mert ezt várom a legjobban.
Mindenesetre, hiába jobb ez a kötet, mint az előző, de Shade annyira hidegen hagyott, hogy a valami hihetetlen. Belátom, hogy tényleg jobb ez a rész, de Shade miatt fél ponttal kevesebbet kap, mint az első rész.

Értékelés: 4

Borító: 5

Sorozat: Daeminoca # 2
Kedvenc karakter: Eidolon, Wraith 
Oldalszám: 432

Kiadó: Egmont 
Kiadás dátuma: 2012

Read More

Ilona Adrews - Áradó Hold

Fülszöveg:
A Perem két világ között húzódik: az egyik oldalról a Töredék határolja, ahol az emberek autókon járnak, plázákban vásárolnak, és a varázslat nem több puszta tündérmesénél, a másik oldalán pedig Mágia terül el, ahol kékvérű arisztokraták uralkodnak, alakváltók szaladgálnak, és a varázserejük nagysága megváltoztathatja az emberek sorsát… Cerise Mar és a családja pénzben szegény, viszont jókora földterületet mondhat magáénak a Pocsolya nevű mocsaras területen, amely Louisiana állam és Mágia között terül el. Amikor Cerise szülei eltűnnek, a Mar család ősi riválisai válnak az első számú gyanúsítottakká. De semmi nem az, aminek látszik. Mágia két országának kémei cselszövésekkel teli háborút folytatnak egymással, és konfliktusuk a Peremre is átterjed – így Cerise és családja is veszélybe kerül. William, az alakváltó katona, aki maga mögött hagyta Mágia politikai hadszínterét, arra kényszerül, hogy ismét szolgálatba lépjen, és felkutassa a rivális ország kémnagymesterét. Amikor William és Cerise küldetésük teljesítése közben keresztezik egymás útját, fellobbannak a szikrák – de össze kell dolgozniuk, ha sikerrel akarnak járni… és ha életben akarnak maradni.


Alig pár hónapja olvastam a sorozat első részét - amit imádtam - és alig vártam, hogy olvassam a folytatást.
Az előző részben külön figyelmet fordítottam William-re, hiszen tudtam, hogy ebben a könyvben ő lesz a főszereplő. Már a Mágikus találkozásokban szimpatikus volt, és itt is tartotta a szinten. Sőt, kicsit jobban megkedveltem.
Az első, ami meglepett, hogy ez a kötet 2 évvel később játszódik, mint amikor véget ért Rose és Declan története. Ritka az ilyen, hogy egy író(páros) bevállal ekkora időugrást.
Ez a kötet sokkal komorabb, és sötétebb hangulatú, mint az előző. Míg a Mágikus találkozásokban oldalanként vigyorogtam, itt csak párszor csalt mosolyt az arcomra pár szereplő.
A Perem egy újabb részét tárta fel, és be kell vallanom, imádom ezt a világot. A különböző lényeket, a mágiát, a szereplőket... Az írópáros tudja, mitől döglik a légy.
Cerise is nagyon szimpatikus volt, de be kell vallanom, Rose és Declan párosát, és az ő kötetüket nem tudta felülmúlni ez a könyv. Nagyon szerettem olvasni, de nekem most valami hiányzott. Tetszett a Mar család, mindegyikük egy zakkant ember - jó értelemben - de picit zavart, hogy olyan sokan vannak. Kaldar és Richard karakterére külön odafigyeltem a következő kötetek miatt, és be kell vallanom, Kaldar már most a szívem csücske.
A Pók és a beosztottjai nagyon durvák, a szó legszorosabb értelmében.
William gondolatai és viselkedése párszor mosolyt csalt az arcomra. Picit hiányoltam a közte és Cerise közti romantikát, de ebbe a kötetbe amúgy sem illett volna bele annyi romantika, mint az előző részben. Nagyon nagy hangsúlyt kapott a könyvben az akció, a Mar család és a több szereplő is hullanak, mint a legyek.
Nagyon tetszett, hogy William és Cerise összedolgoztak, és az a bizonyos lény kiléte is nagyon foglalkoztatott. Bár hamar rájöttem, hogy ki is ő valójában.
A Pókra visszatérve...Nagyon ütős volt a végkifejlet, de nekem kicsit zavaros, hogy akkor a Pók most él-e vagy mi van vele, mert nem igazán egyértelmű, hogy mi történt.
A másik, aminek örültem, hogy Rose és Declan is szerepelt pár oldal erejéig, és Jack is. Imádom a kiskölyköt. Bár amire húztam a számat, hogy megint csak Mágiába deportált a két főszereplő. És gondolom az egész Mar család. Ez sem nagyon tiszta, de remélhetőleg a következő részben ez is tisztázódik. Amit viszont cseppet sem tartok korrektnek, hogy William +10 év szolgálatot volt kénytelen bevállalni. Szegény megérdemelné a tényleges happy end-et, erre jön ez.
Összességében, nagyon jó kis könyv ez, szerettem olvasni, imádtam, hogy a mágiának ilyen nagy szerepe van a sorozatban, tetszett a két főszereplő is, de nekem mégis hiányzott valami. 

Értékelés: 4,5

Borító: 4

Sorozat: Világok Peremén # 2
Kedvenc karakter: Kaldar, Cerise, William, Declan
Oldalszám: 494
Kiadó: Egmont 
Kiadás dátuma: 2012

Read More

Larissa Ione - Csábítás

Fülszöveg:
Tayla, a fiatal őrző élete nem áll másból, mint gyilkolásból. A lány feladata, hogy az emberekre támadó démonoktól megtisztítsa New Yorkot, lehetőleg nyom és nagyobb zűr nélkül. Csakhogy Tayla az utóbbi időben nincs jól: furcsa emlékezetkieséses időszakai vannak, és egy vadászat alkalmával lebénul a jobb oldala. A harcban meghal a társa és legjobb barátnője, Tayla pedig egy különös helyre kerül: egy kórházba, amelynek fekete falait mágikus írásjelek borítják. 
Kezelőorvosa, a jóképű Eidolon az első pillanattól kezdve Tayla különös, erotikus álmainak főszereplőjévé válik, miközben a démon férfinak sem közömbös a lány.
Eidolon fajtája a nők szexuális kihasználásának él, mégis Tayla kedvéért hajlandó lenne alávetnie magát a véres és mindkét fél számára életveszélyes párválasztási szertartásnak – még akkor is, ha minden észérv ennek ellentmond…
Vajon Tayla választ kap-e a múlt kérdéseire? Akarja-e, hogy válaszokat kapjon a férfitól? És mi lesz, ha a jövője olyan fordulatokat tartogat, amelyeket a legvadabb álmaiban sem gondolt volna?


Nagyon sokat vacilláltam, hogy kell-e nekem ez a könyv, vagy hogy olvasni akarom-e. Molyon nagyon megosztottak az értékelések, és a bloggereket is ugyan így megosztja a könyv. Szinte mindenki panaszkodott Tayla-ra, és a hónapokkal ezelőtt Wee-vel folytatott beszélgetésem is megerősített abban, hogy én Tayla-tól a falat fogom kaparni. De nagyon pozitívan csalódtam Tayla-ban. Lehet azért, mert úgy álltam hozzá, hogy milyen idegesítő lesz. De nem volt az. Csak néha volt egy két olyan megmozdulása, ami szemöldökráncolásra késztetett. De kezdem az elején.
Sokan "panaszkodtak" arra, hogy a könyv eleje elég zavaros. Főleg a sok démon megnevezés miatt. Beállok én is a sorba, mert hiába van a könyv elején pár magyarázat, szinte semmit sem értem vele. Jó pár oldal után már úgy gondoltam, majd meg lesz a magyarázat, hogy ki milyen démon, mi a helyzet ezzel a világfelépítéssel.
Ha már a világfelépítésnél tartok. Nagyon,de nagyon tetszett. Az itthoni pararomance könyvek között ugyan vannak démonos könyvek, de nem ilyenek. Showalter szereplőit megszállták, Cole sorozatában néha bukkannak fel. De ez az első sorozat, ami olyan démonokról szól, akik annak születtek. Vannak kasztok - nagyon sok - különböző megjelenésekkel bírnak ezek a démonok. Ehhez jön még a különlegesség, a Démon Kórház.
Az írónő a könyv végén megemlíti, hogy mennyire kedveli a kórház sorozatokat. Én is, szóval ezzel már alapból jól indított. A stílusa is nagyon tetszik, szóval Ione nálam esélyes a kedvenc írónők csoportjába.
Jó pár hasonlóságot felfedeztem más írónők által írt sorozatok, és e között, de nem nagyon érdekelt. Ami nagyon hasonló volt itt, az Showalter - Alvilág Uraiból megismert Vadászok, és az itteni Vadászok gondolkodása és rögeszméje. Ez kicsit zavart. Nem az, hogy nagy a hasonlóság, hanem inkább a Vadászok rögeszméje és csőlátása. Ez Tayla-nál is így volt, de nála nem éreztem annyira erősnek, mint a többieknél.
Na de vissza a történethez. Eidolon-t nagyon hamar a szívembe zártam. Tipikus orvos. Nyugodt, összeszedett, logikus. De! Vannak pillanatok, amikor kiszámíthatatlan, és ettől még jobban megkedveltem. Sőt, imádtam! Tetszettek a próbálkozásai, ahogy Tayla-t becserkészte. Jó volt kicsit örültnek látni, és nagyon tetszett a párválasztó ceremónia is, ami közte és Tayla között zajlott.
A testvérei is nagyon szimpatikusak, főleg Wraith. (Ha már itt tartunk. Nem tudom, hogy a kedves fordító mi a jó fenének fordította le a nevét Lidércre. Amikor először megláttam, kellett pár perc, mire rájöttem, hogy kiről van szó. Ezért dühös is vagyok a fordítóra. Maradjunk már meg az eredeti neveknél! Még most sem tettem túl magam Kenyon - Fury - Szőrös témán, erre jön ez...)
Shade is érdekes volt, főleg, hogy többször felmerült, hogy meg van átkozva. Nagyon tetszett, hogy mindegyik testvérnek van valamiféle különleges képesség.
Na de vissza Tayla-ra. Komolyan, rettegtem tőle. De be kell látnom, hogy nem kellett volna. Volt egy két buta megmozdulása, de ezt még elnéztem. Anita Blake óta úgy állok egy hősnőhöz, hogy éljen a feminizmus, és legyenek életre valók. Tayla az, de közben meg ott a gondolat, hogy tartozni akar valahová. Ez jelenleg az Aegis-ek csoportja. De még itt is, függetleníti magát. Nem közösködik. Már a könyv elején tudjuk - és Tayla is - hogy valami nincs rendben vele. Tetszett, hogy félig démon, de az nem, ahogyan azt fogadta. Közte, és Eid között már az első találkozásnál forrt a levegő, és ez végigkíséri az egész könyvet.
A könyv folyamán a származására is fény derül, és kap mellé egy ikertestvért is. Be kell vallanom, Gem-et nagyon megkedveltem, remélem Kynan-nel összejönnek, vagy valami.
A krimi szál is jó volt, végig a Vadászokra tippeltem, és végül is bejött a dolog. De lesz folytatása, gondolom Shade kötetében.
Amire viszont húztam a számat, hogy nem láthattuk, hogy Tayla milyen is a démon alakjában. És hogyan birkózik meg ezzel. A végkifejlet nagyon ütősre sikeredett, kiszabadították Gem szüleit. Pár oldal múlva már "Három hónappal később" van, és én meg csak pislogtam, hogy, tessék?Ennyi? Mi van Tayla és a démon fele egyesítésével? Ez az, ami nem igazán tetszik Tayla-ban. Hogy teljesen elzárkózik a démoni léttől. És ami még zavart, hogy jó párszor említésre került Shade átka, de semmi magyarázatot nem kaptam mellé. Ami viszont még tetszett, azok a szemszögváltások. Kellett ez, és így legalább jó pár karaktert megkedveltem.
De eltekintve ettől a pár negatív dologtól, nagyon tetszett a könyv, faltam az oldalakat. Le is kellett tennem már estére, hogy másnapra is maradjon még valami.
Pozitív csalódás volt a könyv! És azt hiszem, sőt tuti biztos, hogy pár nap múlva rendelem Shade kötetét is, mert engem Ione ezzel a világgal teljesen elvarázsolt.

Értékelés: 4,5

Borító: 4

Sorozat: Daeminoca # 1 
Kedvenc karakter: Eidolon, Wraith 
Oldalszám: 440 
Kiadó: Egmont 
Kiadás dátuma: 2012

Read More

Nalini Singh - Látomás

Fülszöveg:
Az Elcsendesedés ridegségében élő Faith NightStar képessége még a mentálok között is különleges: a lány a jövőbe lát. De amilyen értékes a tehetsége, olyan sérülékeny az elméje. Sötét víziók gyötrik, vért és halált lát – és valami még fenyegetőbb dolgot: érzéki gyönyört. Márpedig őt a legkisebb érzelem is az őrületbe taszíthatja. Vaughn D Angelo a DarkRiver alakváltó falka tagja. Vadabb a többi falkatársánál, jaguár énje uralkodik rajta. A benne lakó macska pedig Faith-t szemelte ki prédájának, még akkor is, ha a vonzalma megölheti a lányt. Faith képességeit sok mentál a saját céljára akarja kihasználni. Ehhez irányítaniuk kell őt, és minden áron távol kell tartaniuk Vaughntól.


Borító: 4,5
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 2
Eredeti cím: Visions of Heat
Kedvenc karakter: Sascha, Lucas, Faith, Dorian, Judd
Oldalszám: 384
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2011

 

Újraolvasás.

Majd’ két éve olvastam először a könyvet, és azóta elő sem vettem. Ez után a kötet után maradtam le a sorozattal, mert… Igazából nem is tudom miért. De az biztos, hogy eléggé nagy marhaság volt ez tőlem.

Elolvastam molyon azt a pár sort, amit anno írtam a könyvről, és… Változott a véleményem. Persze, miért ne változna, csak kicsit meglepő, míg régebben ez a kötet jobban megfogott, mint a Vonzódás, most pont fordítva van. Szó se róla, nagyon szerettem olvasni ezt is, hiszem durván két nap alatt el is olvastam. Vagyis inkább faltam, de az egy másik sztori.

Mindkét főszereplő szimpatikus volt, bár Faith kicsit közelebb áll hozzám, mint Vaughn. Faith képessége is nagyon tetszett, és az is, hogy nem bírja elviselni a külső ingereket, és az emberi – alakváltó érintést. Nem egyik percről a másikra kezdte elviselni ezeket a dolgokat. Voltak rohamai, és soha nem is fog olyan lenni, mint teszem azt Sascha.

Vaughn sokszor túl nyers volt, amit néhol imádtam, néhol nem. Nem tetszett, hogy Faith-t ennyire kikészítette, és a szakadék szélére sodorta. Persze, érthető, hogy miért tette, de ha a nő azt mondja, hogy állj, akkor az azt jelenti, hogy fejezze be. De Vaughn csak csinálta, csak megérintette Faith-t, és meg is lett az eredménye.

De ennek ellenére megkedveltem ezt a magányos jaguárt. Védelmező volt, néhol humoros, és tetszett benne, hogy nem annyira civilizált, mint a falka többi tagja.

Nagyon tetszett, hogy Lucas és Sascha is szerepet kapott. És a falka többi tagja is. Hiányoltam őket, mert az előző kötetben központi szerepet játszottak, itt viszont a könyv fele eltelt, és még se hírük, se hamvuk nem volt. De utána Nalini orvosolta a problémát, és a DarkRiver falka remekelt.

Több apró információt is sikerült kiszűrnöm, bár ez inkább Faith-nek köszönhető. Dorian kötete most jelent meg idehaza, de én biztos vagyok benne, hogy sikerül majd neki alakot váltani. Ahogy Faith is látta. Clay kötetére is utal Nalini és Hawke és Sienna kapcsolatára is. Na és… Judd-ra. Teljesen meglepődtem, de alig várom, hogy olvassam Judd kötetét. Nem is értem, anno miért pont itt hagytam félbe a sorozatot. Judd meglepett ebben a két kötetben, és már most szimpatizálok vele. Sőt. Már imádom.

De ott van még Anthony, Faith édesapja. Remélem, hogy még hallunk felőle. Ami még nagyon tetszett, hogy a Mentál Tanács világába is bepillanthattam, és ez a vonal is könyvről-könyvre halad tovább. Minden könyvben megtudunk pár dolgot, és így ez a világ is komplexebb lesz.

Faith és a Hálóelme beszélgetése most is nagyon tetszett. Aranyosnak találom a Hálóelmét, és remélem, hogy még felbukkan a további kötetekben ez a szál.

A borító „élőben” jobban tetszik, és Vaughn-t is így képzeltem el. Számomra is meglepő, de Nalini-nek ez a sorozatát most sokkal jobban szeretem, mint az Angyali Vadász-t. Imádom ebben a sorozatban az összetartást, azt az érzést, hogy otthon vagyok. Most kicsit búcsút veszek a DarkRiver falkától, és remélhetőleg, még ebben a hónapban megismerkedem a SnowDancer falkával… Alig várom!

Read More

Ilona Andrews - Mágikus találkozás (R)

Fülszöveg:

A varázslattal teli Perem, ahol Rose Drayton él, két világ határán terül el. Rose átjár dolgozni a Töredékbe, ahol az emberek autókon járnak, plázákban vásárolnak, és ahol a varázslat nem több puszta tündérmesénél. A másik világ Mágia, amelyet kékvérű arisztokraták irányítanak, és ahol a varázslat mindennapos, sőt megváltoztathatja az emberek sorsát. Ahogy a többi perembéli is, Rose átjárhat mindkét világba, de mindenhol törvényen kívülinek számít.
Rose úgy gondolta, ha tökélyre fejleszti a varázserejét, jobb életet biztosíthat magának. De a dolgok nem a tervei szerint alakultak. Most feketén, éhbérért dolgozik a Töredékben, hogy felnevelhesse két kisöccsét, ráadásul meg kell küzdenie a kéretlen kérők hadával, akik őt és a varázserejét akarják.
Ekkor toppan be az életébe Lord Declan Camarine, a mágiai kékvérű, aki szintén elhatározza, hogy megszerzi magának a lányt. És vele egy időben érkezik a különös, varázslatra éhes teremtmények egész hada. Rose-nak és a kékvérűnek össze kell fognia a szörnyű lények és megteremtőjük ellen, különben odalesz az egész Perem, és mindenki aki ott él…

Bevallom, kicsit félve kezdtem el olvasni a könyvet. Az írópáros itthon megjelent novelláját olvastam már, és be kell vallanom, egyáltalán nem tetszett. A stílusuk az igen, de a történet és a mondanivalója annyira nyakatekert volt, hogy teljes kudarcba fulladt a kapcsolatunk.

De mégis, amikor ennek a könyvnek a fülszövegét elolvastam, úgy éreztem, hogy nekem ez nagyon fog tetszeni. És milyen igazam volt!

Idejét nem tudom, mikor szórakoztam ennyire jól egy könyvön. Imádtam minden mondatát, a szereplőket, a világot. Egyszóval mindent.

De kezdjük az elejéről.

Nagyon tetszett, hogy a mágia központi szerepet kapott a könyvben. A világkidolgozás szerintem zseniális. Létezik Mágia, a Töredék – ami az általunk ismert világ – és a Perem, ami a két világ között található. A Peremben is létezik a mágia, de nem olyan erős szinten, mint Mágiában. A Perem lakói kedvük szerint átjárhatnak a Töredékbe.

Az írópáros fokozatosan és gördülékenyen fedi fel az általuk megalkotott világot, nincs semmi a szánkba rágva, vagy túlmagyarázva.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, és még csak az elején jártam, tudtam, hogy imádni fogom, és a kedvencem lesz. Mosolyogva, nevetve olvastam, és szinte észre sem vettem, és már a könyv felénél jártam.

A szereplők könnyen megkedvelhetőek. Én mindenkit a szívembe zártam. Mármint Casshorn-on kívül.

Rose szarkasztikus, humoros, okos és makacs. Igazi tökös csaj. Nem esett át a ló túl oldalára, mindent logikusan végiggondolt, és azután cselekedett. Az öccseit, Georgie-t, és Jack-et imádtam. Bár Jack kicsit közelebb áll a szívemhez.

Amikor Declan is felbukkant, alig bírtam magammal. Declan elérte, hogy a legkedvencebb férfi karaktereim sorába beálljon. Amikor Goergie megemlíti, mint Sesshomaru-t, felkiáltottam, hogy igen, tényleg úgy néz ki. 

Sesshomaru

„ - Georgie?
Georgie kibámult az ablakon:
- Lord Sesshomaru. 
A démontestvér a képregényből? 
- Tessék?
- Lord Sesshomaru – ismételte meg Georgie, és kimutatott az ablakon.
Rose odalépett, és megmerevedett. Egy magas férfi állt a kocsibejáró végén. Szürke, farkasprémes köpenye volt, alatta megerősített bőrpáncélt viselt, lakkszürkét, hogy passzoljon a köpenyéhez, és elegáns kard függött az oldalán… ”

 És a viselkedése is hasonló volt. Arrogáns, hideg, felsőbbrendű és komoly. De ahogy haladt a történet, Declan felfedte valódi személyiségét, és most már nem Sesshomaru volt, a manga karakter, hanem Declan, Camarine grófja. Aki egoista, arrogáns, védelmező, de humoros és elbűvölő is.

Rose és Declan között már az első találkozáskor izzott a levegő, és ez a történet előrehaladtával sem csökkent. Nagyon tetszett az egyesség, amit Rose és Declan kötött. A három próbatétel nemcsak Declan-t tette próbára, hanem ezzel Rose segített Jack-nek és Georgie-nak is. Valamint, a történet szempontjából is fontos szerepet kapott a fiúk megszerzett tudása. Amit viszont sajnálok, hogy Declan levágta a haját. Nagyon szeretem a hosszú hajú férfi karaktereket, és elég kellemetlenül érintett a haját érintő változás. De viszont Georgie-n ezzel segített, szóval megbékéltem a helyzettel.

A Perem többi lakója is szimpatikus volt, és külön figyelmet fordítottam William-ra is. Mivel olvastam a második rész, az Áradó hold fülszövegét, tudtam, hogy fontos szerepe lesz. Itt sikerült megkedvelnem, kíváncsi vagyok, hogy mi fog még vele történni.

A Casshorn féle szál jól fel van építve, nincs semmi elsietve, és a végkifejlet sem könnyen lett megoldva.

Az utolsó oldalakat viszont kicsit elsietettnek éreztem, és nem nagyon tetszett, hogy végül Rose elment Mágiába. De utána, ahogy – akaratán kívül – megismerte Declan családját, akkor viszont már egyetértettem ezzel a lépéssel. 

William túl hirtelen tűnt el, de a második rész úgyis róla fog szólni, szóval ezt még elnézem.

Amit még megemlítenék, az a könyvben lévő elgépelések, és a mondatvégi írásjelek hiánya. Párszor szemet szúrt a dolog, de annyira élveztem olvasni a könyvet, hogy – magamat is meglepve – átsiklottam a hibák felett.

A borító viszont pozitív csalódást okozott. Élőben sokkal szebb, és jobban is tetszik.

Sajnáltam, hogy hamar a végére értem a könyvnek, mert izgalmas, fordulatos, humoros, és ahogy a cím is mutatja, mágikus. Az írópáros engem ezzel a könyvvel megvett magának, és újabb rajongót köszönthet a soraikban.

Csak ajánlani tudom a könyvet, és alig várom, hogy olvassam a folytatást!

  A könyvet nagyon szépen köszönöm az Egmont kiadónak!

Értékelés: 5*

Borító: 4,5

Sorozat: Világok Peremén # 1

Kedvenc karakter: Declan, Rose, Jack, Georgie

Oldalszám: 392

Kiadó: Egmont

Kiadás dátuma: 2012

Read More

Nalini Singh · Ilona Andrews · Sharon Shinn · Meljean Brook - A sötétség angyalai

Fülszöveg:
A sötét ég leple alatt legendák földöntúli lényei szárnyalnak. Az urban fantasy és a paranormális romantika négy mestere kitárja előttünk a mennyei gyönyörök és a pokoli sötétség kapuit.
A sötétség angyalai
NALINI SINGH: Angyal és farkasa
Az angyali vadászok lenyűgöző világában egy megtört vámpír a veszélyes és vonzó angyal nő udvarába kerül. Új megbízatása látszólag a pályája és élete végállomását jelenti, de Nimra birodalmában semmi sem az, aminek tűnik. A pusztulás helyett talán mégis a gyógyulás és a boldogság vár a vámpírra…
ILONA ANDREWS: Alfák: kezdetek
A főhősnőt elrabolják egy emberfeletti lények küzdelme által megosztott világban. Egy ellenállhatatlanul veszélyes hím foglyaként két lehetőség áll előtte: vagy aláveti magát az uralmának, és bábu lesz belőle, vagy megpróbálja kezébe venni a sorsa irányítását…
SHARON SHINN: Éji dal
A félreeső iskola kitűnő menedék nemcsak egy múltja elől menekülő nő, de egy még nála is rejtélyesebb és meggyötörtebb angyal számára is. A sötét titkaik mindkettőjüket megbéklyózzák, de ha legyőzik a múltat, együtt fel tudnak emelkedni, egyenesen az ég felé.
MELJEAN BROOK: Mennybemenetel
Mikor a vámpírok eltűnnek egy közösségből, amelyet védelmez, Marc, a küzdelembe belefáradt harcos nem tudja, miféle gonosz lénnyel áll szemben, de inkább egyedül vadászna rá, mint hogy segítséget fogadjon el egykori szerelmétől és őrző barátjától, Radhától. Radha azonban nem hajlandó a férfit magára hagyni, mert nemcsak a közösség megmentésében akar mellette küzdeni, hanem őt is meg akarja menteni.



Nalini Singh: Angyal és farkasa 

Aranyos történet, de nem tett rám túl nagy benyomást.Jó volt ez az angyal – vámpír felállás. Noel – ha jól emlékszem – az Angyalcsókban tűnt fel először. Teljesen átjött a sebzettsége, de nem igazán értettem meg őt.
Nimra-t nem így képzeltem. Túl emberi. Ami nem baj, de egy angyaltól többet vártam. De kedveltem, főleg, mert szereti a macskákat.
Az udvartartásában lévő személyek tipikusan olyanok, akiket a való életben sem kedvelek. Egyedül Fen volt szimpatikus. Nem gondoltam, hogy ő lesz az aki… És az indokát sem értem.
Tipikus Singh iromány, de nekem hiányzott valami.

Értékelés: 4 



Ilona Andrews: Alfák: A kezdetek

???
Mi volt ez? Mintha nem is magyar nyelven olvastam volna. Semmi sincs értelmesen megmagyarázva.
Ezt utálom a novellákban. Túl rövidek, és két véglet van. Az egyik, hogy szinte semmi sincs benne, a másik, hogy bele van zsúfolva egy egész könyvre való. Ebben az esetben túl sok információ volt, amit olyan nyakatekert módon vázolt fel az írónő, hogy a végén az se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány.
Mintha valami elbaltázott sci-fi-be kerültem volna. Ilyen alfaj, olyan alfaj, ilyen meg olyan földönkívüli.
A karakterek közül csak Karina az, akibe értelem szorult. Ez tetszett.
Most fejeztem be, de meg nem tudnám mondani, hogy Lucas, Karina vagy a többi idegbeteg szereplő hogyan is néz ki.
Kész káosz…

Értékelés: 2 


Sharon Shinn: Éji dal 

Nagyon aranyos történet, de nem ezt vártam a végétől. És Moriah-t se kedveltem meg.
A novella első felében annyira makacs, önfejű, és ragaszkodó volt, hogy már előre láttam, nem fogom nagyon kedvelni. Olyan dolgokba ütötte az orrát, amihez köze sem volt, össze vissza hazudozott, hülyének tetette magát, és még sorolhatnám. Ezzel még jobban kivívta az ellenszenvemet. A történet felétől kezdett normális lenni, de a végén már megint az az irritáló személy volt, aki az elején.
Corban viszont nagyon szimpatikus volt. Először azt hittem, hogy Gábriel-ről fog szólni a történet, és egyből felvillanyozódtam. De Corban-nal is jól kijöttünk.
Tetszett, hogy kezdett magára találni. A végén azt hittem, hogy valami csoda folytán visszakapja a látását, de ez nem történt meg. Picit csalódott vagyok ez ügyben.

Értékelés: 3


Meljean Brook: Mennybemenetel

A harmadik fejezetig bírtam. Ennyi volt.
Amit eddig olvastam belőle, abból rájöttem, hiába olvasnám tovább, csak rosszabb lenne.
A történet – a harmadik fejezetig – egyenlő a nullával. A szereplők, főleg Radha… Bekerült a „ ki nem állhatom, irritál” klubba. Már az is furcsa volt, hogy kék színű a bőre. De ezen túl tetem magam. Én is láttam az Avatar-t.
De! Egy 50 éves nő – aki mellesleg illúzióval, vagy mivel átformálta magát 20-30 év körülire – ne beszéljen már úgy, mint egy mocskos szájú tini lány. És ne is viselkedjen úgy.
Marc-ról nincs véleményem, mert olyan, mint ha ott se lenne.
És hogy találkoznak először?? Hát úgy éppen egy orgián vett részt a nő, a pasi meg véletlenül arra sétált… Nem vagyok prűd, de egy 50 éves nő ne viselkedjen már úgy, mint egy bagzó macska.
Lényegében. Kiakasztott.

Értékelés: 0


A négy novella közül Singh-é volt a legjobb, és csak miatta olvastam el. Sajnálom, hogy le kell pontoznom, de átlagszámításban 2,5 pontot kap. Azt is csak Singh miatt.

Értékelés: Átlagszámításban 2,5

Borító: 4

Sorozat:  Nalini Singh: Angyali Vadász; Sharon Shinn: Samaria # 6; Meljean Brook: The Guardian # 11.5

Kedvenc karakter: - 

Oldalszám: 416

Kiadó: Egmont

Kiadás dátuma: 2011

Read More

Nalini Singh - Vonzódás

Fülszöveg:
Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell. Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli. A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti.


Borító: 4,5
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 1
Eredeti cím: Slave to Sensation
Kedvenc karakter: Sascha, Lucas, Dorian, Mercy, Tamsyn, Hawke
Oldalszám: 384
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2011

Újraolvasás.
Majd’ két éve, hogy először olvastam a sorozatot, de szinte semmire sem emlékeztem belőle. Sajnos Nalini mindkét sorozatával le vagyok maradva, de szeretném őket folytatni. Úgy döntöttem, hogy ezt a sorozatot is elölről kezdem, mert sok értelme nincs, ha úgy kezdem el olvasni Judd kötetét, hogy arra sem emlékszem, hogy kicsoda.
Anno nem nagyon mertem belekezdeni ebbe a sorozatba, de Nalini megmutatta, hogy nem hiába az egyik kedvenc írónőm. Imádtam olvasni, és ez most sem volt másképp.
Míg első olvasáskor csak a két főszereplőre koncentráltam, most mindenkinek külön figyelmet szenteltem, főleg, hogy már a magyar kiadás a 4. kötetnél jár, és a könyvek szereplői elég sokat szerepelnek már itt is.
Ritkán olvasok jövőben játszódó könyveket, de itt szinte fel sem tűnt, hogy jó pár évvel előrébb jár a világ. Teljesen természetesnek éreztem, hogy három faj létezik a Földön. A mentálokról nem tudtam, hogy mit gondoljak, mert hiába a logikus érvelés, és a racionális gondolkodás, az érzelmek hiányát nem lehet olyan könnyen megérteni. Kicsit féltem is attól, hogy mi lesz emiatt Sascha-val. De Nalini az Nalini, szóval nem kellett tartanom attól, hogy valami nem fog stimmelni.
Sascha már az első pillanattól fogva nagyon szimpatikus volt, és a történet vége felé már a szívembe is zártam. Egy teljes karakterfejlődésen megy keresztül, fokozatosan változik a gondolkodása, és saját magát is fokozatosan ismeri meg. Ugyan ez van az érzelmekkel is, így nem tűnt erőltetettnek sem.
Lucas-t és a falkát meg egyszerűen imádom. Hiába, Lucan egy makacs, arrogáns, védelmező alfahím, mégis imádtam minden megmozdulását.
A falka és az alakváltó társadalom teljesen lenyűgözött. Igaz, én Team DarkRiver vagyok, de ugyan úgy megkedveltem Hawke csapatát, mint Lucas-t, és az ő „macskáit”. Mindegyikük egy különálló személyiség, Nalini szánt rá időt, hogy mindegyiküket bemutassa, bár egy kicsit hátrány az, hogy túl sok a szereplő így az első kötetben. A falka összetartozása, és a falka élete levett a lábamról, úgy éreztem, mintha engem is bevettek volna a falkába. Otthonos és meghitt volt róluk olvasni.
Majdnem az összes szereplő a szívemhez nőtt. Jó pár kedvencem is van már, szóval alig várom, hogy folytathassam a sorozatot.
A krimi szál nagyon jóra sikeredett, bár én már az elején rájöttem, hogy ki a tettes. A mentál társadalom, és a mentálháló nagyon érdekes, szeretnék róluk többet tudni.
A végkifejlet sem lett gyorsan lezárva, izgultam minden oldalon, hogy vajon mi lesz a főszereplőkkel, sikerül-e Sascha-nak leválnia a mentálhálóról, és hogy mi lesz a tettessel.
Izgalmas, fordulatos, szexi, néhol humoros és Nalini. Ennyi elég egy könyvnek, hogy a kedvencek mappában legyen a helye.

  

Read More