George R. R. Martin - Trónok harca

Fülszöveg:
A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg.
Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel.
Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése.

Borító: 4
Sorozat: A tűz és jég dala # 1
Eredeti cím:A Game of Thrones
Kedvenc karakter: Ned, Tyrion, Arya, Daenerys
Oldalszám: 926
Kiadó: Alexandra
Kiadás: 2003, 2008, 2013, 2014

Azt hiszem, senkinek sem kell bemutatnom se az írót, se a sorozatot. Évek óta folyamatosan szembe jön velem - hol a könyv, hol a film sorozat - de én rendíthetetlenül ellenálltam. De hiába, mert mindenhol erről lehetett olvasni. Cikkek, videók, elméletek... Ennek is köszönhető, hogy a legfontosabb szereplőket már így ismertem meg. Tudtam ki a Sárkányok Anyja, és hogy az egyik nagy kedvenc Havas Jon. Ennek ellenére még mindig ellenálltam. Mi tartott vissza? Egyrészt utálok a tömeggel úszni. A csapból is ez folyik évek óta, de mára már kicsit enyhült az őrület. A könyvek hossza és mérete is elrettentett. De ami a legjobban visszatartott, hogy nincs befejezve, és ki tudja, mikor érkezik el az az idő. Az író évek óta ígérget, én pedig nem vagyok a türelem mintapéldája.

De hogy rövidre fogjam, pár hete úgy döntöttem, hogy nézzünk bele a sorozatba, aztán majd meglátjuk. Nos, az első rész után azt vettem észre, hogy még többet akarok, és minél gyorsabban akarom. Szerencsére a könyv már január óta porosodik a polcomon, így gyorsan elővettem és olvastam... És Westerosba költöztem.
Párhuzamosan olvastam, és nézem a sorozatot, így felmerül, hogy untatott-e a könyv. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem. Voltak fejezetek, amik nem igazán kötöttek le, viszont voltak olyanok, amiket még így is borzongva olvastam.
A történet magában hordozza a könyv címét. Trónok harca. Leegyszerűsítve tényleg így van. Ha lecsupaszítjuk a történetet, valójában csak az zajlott. De Martin mesterien, több apró szálból felépítette ezt a világot, ahol mindenkinek saját személyisége, és céljai vannak.
Nincs jó vagy rossz. Valószínű hogy pont ez tetszett a könyvben a legjobban. Hogy emberiek, gyarlók, gonoszak, de közben szeretnek és törődnek. A maguk módján.

Míg a Stark-ház tagjai maga a becsület, addig a Lannisterek pont az ellenkezői. Kár is volna tagadnom, hogy a Stark-ok felé húz a szívem. Sajnáltam Ned-et, ő volt a kedvencem.
Megszegtem az íratlan szabályt. Ne szeress meg senkit, úgy is meghal. De ki tudna ellenállni a szépséges és veszélyes rémfarkasoknak? Ned-nek, akit a jó szíve miatt ért el a vég? Tyrion, aki a cinikus és csipkelődő szavai ellenére jobban szereti a családját, mint kéne? Arya, aki lány létére inkább a férfiak útját választja?

És ott van Daenerys is. Alig várom, hogy megtudjam hogy hová és hogyan fog fejlődni. És akik - majdnem - a legjobban elrabolták a szívemet. A gyermekei.

Szóval az vessen követ rám, aki ebben a világban nem talál magának legalább egy kedvenc karaktert.

Sokszor szitkozódtam, megdöbbentem és a pokolra kívántam több embert. Elég Cersei-re vagy Joffrey-ra gondolnom.

De hiába a nagyok játsszák játszmáikat, nem szabad elfeledkezni a Falon túliakról sem. Senki sem törődik a jelekkel, csak az Éjjeli Őrség, úgy hiszem, hogy kevesen vannak, és sok csata vár még rájuk.

Sokszor, amikor elkapott a hév hogy nekikezdjek a könyvnek, blogokon kerestem értékeléseket, véleményeket. Bosszankodtam is, mert nem találtam olyan, ami valóban részletesen elém tárta a világot, a cselekményt. Most már értem. Bő 900 oldal, és szinte egy egész élet elevenedik meg a lapokon. Ki tudná leírni részletesen, hogy kivel mi történt? Nemrég végeztem a könyvvel, de én sem tudtám szavakba önteni.

Értem, hogy mi ez a nagy őrület a sorozat iránt. Legyen az film vagy könyv. A film hűen visszaadja a cselekményt, viszont pár apróságot megváltoztattak. Egyáltalán nem bánom, így érdekesebb.

Sajnálom, de közben mégsem, hogy csak most kezdtek megismerkedni az íróval és az ő világával. Sajnálom hogy egy ilyen szerteágazó és részletes világtól megfosztottam magam, de közben örülök, mert nem kell éveket várnom egy-egy könyvre.

Read More

Christina Dodd - Majdnem szerelem

Fülszöveg:
A romantikus sorozat második kötetében a középső lány, Pepper története bontakozik ki, aki közben fiatal nővé cseperedett és csak lázadó természetének köszönheti, hogy átvészelte a nehéz időket. Amikor egy lövöldözés tanúja és egy sötét titok tudója lesz, menekülnie kell. Az egyetlen olyan helyen rejtőzik el, amit otthonának nevezhetett. Meglepve tapasztalja, hogy régi szerelme, Dan Graham az eldugott hegyi farmon él. Pepper úgy gondolja, hogy Dan, a csatában edzett egykori terroristaelhárító már nincs rá akkora hatással, mint annak idején. Azonban rá kell ébrednie, hogy csak úgy kaphatja vissza az életét, ha összeköti a titokzatos harcoséval, aki minden rezdülésével segíteni szeretne neki.


Borító: 2
Sorozat: Lost Texas Heart # 2
Eredeti cím: Almost Like Being in Love
Kedvenc karakter: Dan, Gabriel, Zack
Oldalszám: 344
Kiadó:Alexandra
Kiadás: 2007

Újraolvasás.
Az írónő könyveivel még a könyvmolyságom kezdeti időszakában ismerkedtem meg. Vannak jó könyvei, és vannak kevésbé jók. A kötet a Lost Texas Heart / Prescott nővérek trilógiába tartozik, és az egyik kedvenc sorozatom az írónőtől. Időről időre előveszem az első részt (A lelkész lánya) és újraolvasom. Szeretem Hope történetét, és a lányok múltja is érdekes. Viszont Pepper soha nem tartozott a kedvenceim közé.

A kötet, csak úgy mint azt előző a múltba viszi vissza az olvasót. Mi történt amikor a gyerekek élete megváltozott, hogyan dolgozza fel Pepper, hogy a szüleik elhunytak.
Majd jön egy 17 éves ugrás, és a jelenben találjuk magunkat. Pepper felnőtt, 25 éves nő lett, aki kénytelen álneveket használni. Éppen egy dedikáláson vesz részt, ahol a példaképe, Napier tábornok(nő) legújabb könyvét dedikálja. Pepper-re nagy hatást gyakorol a nő, és úgy dönt, hogy később újra felkeresi a tábornokot. Viszont teljes sokként éli meg, amikor szem és fültanúja lesz annak, ahogy a tábornok meggyilkolja az egyik alárendeltjét. Ennek tetejében le is bukik, és a dedikált könyvét is a helyszínen hagyja. Pepper-nek menekülnie kell, és hova máshova mehetne, mint ahol eddig a legjobban érezte magát.Diamonds-ba. Itt viszont találkozik régi szerelmével Dan-el, aki már korán sem az, aki volt...

Ennyit a történetről röviden. Az írónő könyveiben nem kell többet látni, ami. Egy egyszerű romantikus történet, megtoldva mindennel, amit a műfaj megkíván. Viszont vannak olyan időszakok, amikor az embernek pont erre van szüksége.
Kedveltem Pepper-t. Talpraesett, csípős nyelvű és okos. Viszont nagyon zárkózott és nem bízik senkibe. Mindig csak menekült, és soha nem telepedett le sehol.
Most viszont úgy hozta a sors, hogy örökölt egy farmot. És pár hétig egy lakótársat, a volt szerelme képében.
Tetszett a történet, viszont voltak benne hibák. (Mint általában Dodd könyveiben)
Pepper nagyon bizalmatlan, és soha nem beszél magáról. Viszont itt van Dan. Aki nagyon dühös a lányra amiért szó nélkül elhagyta. Az a Dan, aki tudja, hogy hogyan kell Pepper-el bánni. Az a Dan, aki nem az az édes srác, aki tinédzserként volt.
Dan beállt a hadseregbe, és több életveszélyes küldetésen vett részt. Az így szerzett ellenségei úgy tudják, hogy halott. A szülei azt hiszik, hogy az utolsó életveszélyes küldetéséből lábadozik. Az igazság az, hogy éppen küldetésen van, és éppen Pepper újonnan örökölt farmját használja főhadiszállásként.

Dan-t igazán megkedveltem. Nyugodt és összeszedett, de körüllengi egyfajta veszélyes aura.
Tetszett ahogy a maga módján visszahódította Pepper-t, és rávette, hogy bízzon benne.
A kapcsolatuk igazán tüzes. Hol "kóstolgatják egymás" - hiszen egyikük sem beszél igazán magáról -, hol veszekednek, hol pedig egymásnak esnek. (Igaz, az utóbbi a könyv közepétől érvényes)

Ahogy halad a történet, a páros úgy nyit egymás felé. És ott a másik szál, a másik szemszög. Hope és Gabriel próbál Pepper nyomára bukkanni több kevesebb sikerrel. És eljött az a pont, ami igazán gyenge ebben a részben. Hope már az előző részben is kutatott a családja után. Hét év telt el azóta, hogy hozzáment Zack-hez. És hét év alatt nem sikerült előrébb jutniuk. Úgy hogy mindent bevetettek. Zack befolyását, Gabriel tudását. És semmi. Majd hirtelenjében már szinte karnyújtásnyira vannak Pepper-től. Sajnálom is nagyon, mert ez a trilógia főszála, és Dodd ilyen gyengén oldotta meg. Valamint azt sem értem, hogy miért volt szükség arra, hogy Pepper kismillió álnévvel rohangáljon az országban.

Viszont kárpótol a könyv vége. Igazán akciódúsra sikeredett. Nagyon tetszett, ahogy a páros megoldotta a helyzetet. Az már kevésbé, hogy Pepper még mindig csak menekült. Dan-t is jól kupán vágtam volna, de hamar megbocsátottam neki.

Amit még kiemelnék, azok a múltba való visszatekintések. Hogyan ismerkedtek meg egymással Pepper és Dan, valamint mit éreztek akkor. Piros pont ezért az írónőnek.

A könyv végén, amikor a testvérek találkoznak egymással, az nagyon tetszett. Jó volt viszontlátni Hope-ot, aki maga a megtestesült nyugalom.

Összességében nem egy eget rengető alkotás. Dodd hozta az elvárt színvonalat, és a hibáit. De ennek ellenére nagyon szeretem ezt a sorozatot, és várom már, hogy az utolsó testvér történetét is újraolvassam.

Read More

Christina Dodd - Csábító hazugság

Fülszöveg:
Hogyan kerülhet Meadow Szarvas ekkora bajba egy apró hazugság miatt? Devlin Fitzwilliam rajtakapta a házában, ahová egy felbecsülhetetlen értékű festmény miatt tört be. Meadow kétségbeesésében azt hazudja a férfinak, hogy amnéziában szenved. A férfi azonban erre kijelenti, hogy ő a férje. Amikor Devlin alattomos tervére fény derül, Meadow egy párbaj közepén találja magát, ahol igen magas a tét. Egy pillanatra sem meri levenni a szemét a férfiról, és nem is akarja; ugyanakkor a veszély még csak ezután jön. Egy harmadik játékos is felbukkan, és megpróbálja megölni mindkettőjüket.

Újraolvasás.

Ez a könyv (sorozat) is abba a kategóriába sorolható, amit évente párszor újraolvasok. Szeretem Dodd stílusát, szeretem olvasni a könyveit, és szeretem ezt a sorozatot is, annak ellenére, hogy az utolsó részt nem jelentette meg a kiadó, pedig azt vártam a legjobban.

Az írónő ebbe a sorozatba beletette két másik sorozatának szereplőit is, ami kicsit meg is lepett. Jó, Gabriel-ről eddig is tudtam (Lost Texas Heart) hogy szerepel, és igazából ehhez a sorozathoz tartozik. De most fedeztem fel egy másik sorozat szereplőit is, bár ezt annak tudom be, hogy 2011-ben jelent meg itthon az írónő másik sorozata. A könyv folyamán többször feltűnt Firebird neve, de nem igazán foglalkoztam vele. Jó pár oldalnak kellett eltelnie, mire rájöttem, hogy Tűzmadárról van szó, a Sötétség Örökösei sorozatból. Csak itt éppenséggel a fordító meghagyta a hölgy eredeti nevét. Már olvastam azt a sorozatot is, és emlékszem rá, hogy feltűnt ott Sharon, Meadow anyja. Ez egy kis észrevétel volt, hogy az írónő mennyire összeszövi a szálakat a sorozatai között.

De vissza a történethez. Az alapsztori szerintem fantasztikus, ilyenről még nem is olvastam. Tetszett, hogy mind a két szereplő hazudik a másiknak, de közben tudják, hogy a másik hazudik. Remélem értitek.

Meadow tipikus művész. Egyes írónők olyan jól formázzák az ilyen karaktereket, hogy öröm róluk olvasni. Meadow bohókás, vicces, okos és barátságos, emellett hazudik, mint a vízfolyás. Nagyon megkedveltem őt, de a könyv végére kicsit veszített a varázsából. Egyrészt, kicsit meguntam már a könyv felénél, hogy még mindig hazudozik, és nem vallja be az igazságot Devlin-nek, pedig a férfi nem egyszer adott neki lehetőséget. Másrészt, a biztonságos szex fogalmát félresöpri azzal, hogy most nincs abban az időszakban, hogy teherbe essen, szóval nem kell védekeznie, mert milyen dolog már, hogy egy „gumi” gátolja meg őket abban, hogy érezzék a másikat… Ezzel eléggé megcsappant a szimpátiám, főleg, hogy a végén kiderül, hogy terhes. Ennyit a „nem vagyok abban az időszakban” dologról. Harmadrészt, amikor kiderül, hogy Devlin tudta, hogy kicsoda a lány, akkor még Meadow volt felháborodva, hogy nem ajánlotta fel a férfi a segítségét. A férfi belement a játékba még a könyv legelején, megengedte hogy ingyen ott éljen vele, etette, ellátta, és még sorolhatnám. Nem szeretem a mártír főhősöket, és Meadow nagyon abba az irányba haladt. Ennek ellenére nagyon megkedveltem.

Devlin karaktere nem ismeretlen. Láttunk már pár hasonló karakter, és még látni is fogunk. Érzelemmentes üzletember, aki csak a sikert hajszolja, nem törődve mással. A könyv folyamán rengeteget fejlődött, meg tanult együtt érezni másokkal, nevetni, és élvezni az életet.

Egy enyhe krimiszálat is beleszőtt az írónő a történetbe, bár nem volt meglepő, hogy ki a tettes. Azt viszont sajnálom, hogy a könyv végén nem derült ki, mi lett Mr. Hopkins-al.

A mellékszereplők kidolgozottak, a kedvencem  Negyedik lett. Igaz, tipikus gazdag ficsúr, de mégis megkedveltette magát velem.

Roberto és Brandi is szerepelt pár mondat erejéig, és kicsit előrébb haladt a fő szál is.  Rengeteget nevettem olvasás közben, biztos, hogy még párszor el fogom olvasni a könyvet. És a borító sem olyan borzasztó, mert tényleg köze van a történetez. Csak a fekete hajú hölgy hajával kellett volna valamit kezdeni.

Értékelés: Régi: 5; Új: 4,5

Borító: 4

Sorozat: Fortune Hunters # 2

Kedvenc karakter: Devlin

Oldalszám: 334

Kiadó: Alexandra

Kiadás dátuma: 2009 

Read More

Christina Dodd - A baj magassarkúban érkezik

Fülszöveg:
Amikor Brandi Michaels rájön, vőlegénye azért repült Las Vegasba, hogy feleségül vegye a barátnőjét, zálogba csapja a jegygyűrűjét, vesz magának egy csábos ruhát, és egy fülledt éjszakát egy Roberto Bartolini nevű jóképű olasz idegen karjai közt tölt. Amikor Brandi egy gyilkos célpontjává válik, nincs más lehetősége, mint Robertóhoz fordulni – a férfihoz, aki vagy a megmentője, vagy a bukása lesz. Egy dolog azonban biztos: harc nélkül nem adja meg magát…

Újraolvasás.

Majd’ három éve olvastam először ezt a könyvet, de időről-időre előveszem, és újraolvasom. Nem tudom megunni, mindig élvezem olvasni.

A könyv fülszövege hagy némi kivetnivalót maga után. Kicsit zavar is, mert több jó könyvnél ugyanezzel a problémával találkoztam, és ha a fülszöveg nem győzi meg az olvasót, akkor el sem olvassa az adott könyvet. Pedig kár lenne ezt a könyvet kihagyni.

A másik dolog, hogy a kiadó nem vette a fáradtságot, hogy feltüntesse, hogy ez egy sorozat indító darabja. Több olyan olvasóval is „találkoztam” már, akiknek fogalmuk sem volt erről, és össze-vissza olvasta a sorozat részeit. Igaz, külön-külön is élvezhető, de azért jobb tudni, hogy az olvasott könyv egy sorozatba tartozik-e, vagy sem.

A történet könnyed, szexi és humoros. Roberto karaktere engem meggyőzött, és engem is ugyanúgy elvarázsolt, mint a könyv női szereplőit. Tipikus olasz temperamentummal rendelkezik, céltudatos, elbűvölő és magabiztos. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor bevallom, hogy Roberto és Brandi is túl tökéletesek. Mindketten a tökéletes ideálokat testesítik meg. Brandi gyönyörű, magas, okos, humoros, jó az ágyban és még sorolhatnám. Roberto szintén. De azt is látom, hogy Brandi nem csak egy idealizált karakter. Van személyisége, zsörtölődik ha éhes, és ugyan úgy követ el hibákat, mint bárki.

A történet is eléggé kidolgozott, bár túl hamar zajlanak le az események. Mindössze három nap, és a két főszereplő már szerelmes egymásba. Nem igazán vagyok oda az ilyen hirtelen szerelmekért, és egy kicsit szkeptikus is vagyok ezzel kapcsolatban.

A könyv egyik mozgatórugója a humor. Nagyon sokszor csak vigyorogva olvasgattam a könyvet. Viszont most úgy éreztem, hogy párszor ellaposodik a történet, de pár oldal után visszazökkenünk a megszokott kerékvágásba.  

A mellékszereplőkre sincs panaszom, mert az írónő vette a fáradtságot, és őket is saját személyiséggel látta el. Egyik kedvenc mellékszereplőm Nonno volt, Roberto nagyapja.

A könyv végére nincs túl sok panaszom. Izgalmas volt, és amikor kiderült az igazság, akkor én is ugyan úgy becsapva éreztem magamat, mint Brandi.  Roberto hazudott neki, és nem is nagyon értem, hogy miért. Elmondhatta volna, hogy mit és miért tesz, és akkor el lehetett volna kerülni a dolgokat.

Kicsit hiányoltam Roberto szüleit, főleg az édesanyját. Hiszen Roberto biológiai apjára és annak cselekedeteire épül a sorozat, és jó lett volna, ha legalább pár mondat erejéig, de felbukkan az édesanyja, és megmagyaráz pár dolgot.

A könyv utolsó oldalai is mosolyt csaltak az arcomra. Brandi nem adta könnyen magát, amiért egy hatalmas piros pont jár neki. Szeretem az ilyen női főszereplőket, akik hagyják, hogy a férfi megszenvedjen értük.

Végezetül, megemlíteném a borítót. Soha nem néztem meg alaposan, de most valahogy elidőztem felette. Dodd könyvei amúgy sem kapnak beszédes borítót, szóval sokat nem is szoktam tőlük várni. Két éve van meg a könyv, eddig mindig azt hittem, hogy egy férfi és egy nő szerepel a borítón oldalról fotózva. Erre most, amikor keresem a borítóképet, hogy csatoljam az értékelésemhez, rá kellett döbbennem, hogy egy fekete ruhába öltözött nő szerepel a képet. Gratulálok magamnak, de tényleg...

Értékelés: Régi: 5; Új: 4,5

Borító: 4

Sorozat: Fortune Hunters # 1

Kedvenc karakter: Roberto, Nonno

Oldalszám: 296

Kiadó: Alexandra

Kiadás dátuma: 2009

Read More

Kinley MacGregor - A csábítás mestere

Fülszöveg:
A hírhedt kalóz, Black Jack Rhys még sohasem került szembe olyan hajóval, amit ne tudott elfoglalni vagy olyan nővel, akit ne tudott volna ágyba csábítani. Ám a magával ragadó bandita is méltó párra akad egy tüzes szépség személyében, aki megesküdött, hogy az igazságszolgáltatás kezére juttatja őt.
A félelmet nem ismerő, lángvörös hajú kis boszorkány, Lorelei Dupree úgy gondolja, tartozik a vőlegényének és a városnak annyival, hogy véget vessen a rossz hírű Black Jack uralmának. Ám amikor a vakmerő kalóz kicsúszik a számára felállított csapdából, a lány pillanatokon belül az ellenállhatatlan bűnöző hálójába gabalyodik. S Jack, akit a csábítás mesterének is neveznek, rabul ejtő pillantásával elvarázsolja őt, így a vonzó gazfickó érzéki bűvöletébe esik. De ekkor a hatalmas tenger olyan veszéllyel fenyegeti őket, amire nem is számítottak. S bár a kalózkapitány rengeteg szívet elrabolt már, soha nem álmodott arról, hogy egy nő ilyen könnyedén meghódíthatja őt.

Újraolvasás.
Régebben olvastam, de úgy döntöttem, ideje felfrissíteni az emlékeimet ezzel az olvasmánnyal kapcsolatban. Szeretem a kalóz történeteket, de majdnem mindegyik ugyanazon a sémára épült, ami elég lelombozó. Ez kiemelkedik közöttük, mert Jack kapitány is igazán kitűnik a többi kalóz közül.
A borítót látva, megvolt Jack-ről a kialakított képem, de egyből romba is dőlt, mert kiderült, hogy szőke, és hosszabb is a haja. Általában elveszi a kedvemet az ilyen eset, de Jack annyira elbűvölő volt, hogy el is feledkeztem a barna hajú idegenről.
Igaz, hogy néhol arrogáns és egoista, de annyira magával ragadó is. Jack az egyik, ha nem a legelbűvölőbb kalóz – karakter, akivel olvasmányaim során találkoztam. Sokszor merült fel bennem még ez a szó olvasás közben. 

„– Ön nagyon arrogáns.
A férfi nevetett.
– Ezt garantálhatom.
Pillantásuk találkozott, mielőtt a lány megint másfelé nézett. Úgy gondolta, nem hagyja ennyiben.
– Idegesítő – szólt egyszerűen.
– Előfordul.
A válasz feldühítette.
– Bosszantó.
Jack szélesen elmosolyodott.
– Próbálkozom.
Ám ez alkalommal a tekintetük újból találkozott.
– Miért ennyire készséges és beleegyező?
A férfi megrántotta a vállát.
– Csak az igazat mondja, és az igazsággal szemben nem tehetek semmit.”

Lorelei-tól kicsit féltem, mert az első oldalakon egy elkényeztetett kis csitrinek tűnt, de szerencsére erről szó sem volt a későbbiekben. Talpraesett, okos, humoros és szellemes, bár megvannak a maga előítéletei a kalózokkal szemben.
Maga a történet nagyon jó, élvezet volt olvasni. Már a legelején rájöttem, hogy ki is lehet Jack apja, úgyhogy nem ért váratlanul, amikor fény derült a kilétére.
Örülök, hogy a könyv nagy része a kalózhajón játszódik, és a mellékszereplők is eléggé kidolgozottak. Egyedül Kit jelenlétét nem értem, mert úgy érzem, mintha csak azért lenne, hogy legyen. 
Párszor még biztosan elolvasom, mert imádtam minden sorát. 

Értékelés: 4,5

Borító: 4,5

Sorozat:  Tengeri Farkasok # 2

Kedvenc karakter:  Jack

Oldalszám: 378

Kiadó: Alexandra

Kiadás dátuma: 2006

Read More