2014. 01. 27.

Heidi McLaughlin: Forever My Girl – Örökké a csajom

Fülszöveg:
Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan élni, míg meg nem halok.

Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt soha nem feledtem. Az illatát… A mosolyát…

Most hazafelé tartok.

Tíz év telt el.

Remélem, képes leszek mindezt elmagyarázni neki ennyi idő után.
Még mindig utána sóvárgok. Ő az én örök szerelmem…



Borító: 5
Sorozat: Beaumont # 1
Eredeti cím: Forever My Girl
Kedvenc karakter Harrison, Josie
Oldalszám: 300
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. szeptember 30.


Régóta a kívánságlistámon volt a könyv, és reméltem, hogy minél hamarabb olvashatom is. Jelentem, nem csalódtam. Vagyis de. Pozitívan csalódtam a könyvben.

Liam Westbury-nek megvolt mindene, amit csak kívánhatott. Remek barátok, egy csodás barátnő, és egy felfelé ívelő foci karrier. De ez nem volt neki elég. Úgy érezte hogy megfullad, ha nem lép tovább. Ezért, mindenkit megdöbbentve úgy döntött, hogy hátrahagyja az akkori életét - beleértve élete szerelmét - és Hollywood-ba megy, hogy azt csinálhassa amit valójában akar. Zenélni.
Mindenkivel megszakítja a kapcsolatot, és az álmaira koncentrál.
10 év múlva azonban tragikus híreket kap, és úgy dönt, pár nap erejéig visszatér a szülővárosába Beaumont-ba. Úgy tervezi, hogy jön és megy. Igen ám, de rendszerint semmi sem úgy alakul, ahogy azt az ember eltervezi.

Nagyon szerettem a könyvet. Igaz, hogy semmi újat nem mutatott, de mégis engem elvarázsolt.
Sok helyen olvastam hogy ez nem egy átlagos NA regény, és hogy ez a könyv a második esélyről és a megbocsátásról szól. Nem értettem. De most már igen.
Bevallom őszintén az első pár oldalon Liam kifejezetten ellenszenves volt. Egy sablonos rock sztár, aki minden éjszaka más nővel bújik ágyba. Nem kedveltem Liam-et. A gondolkodása és a viselkedése nagyon nem tetszett. De ahogy haladt a könyv, megkedveltem ezt az érzékeny férfit.
A könyv szomorúan indul. Liam az újságokból értesül arról, hogy gyerekkori barátja autóbalesetben elhunyt. Úgy dönt elmegy a temetésre. Ennyivel tartozik Mason-nek. Igen ám, de ott van Ő. Akit azóta sem felejtett el, mióta elhagyta a várost.

Ismét egy olyan írónőbe botlottam, aki remekül ábrázolja az érzelmeket. A könyv első fele szomorkás, az olvasó együtt érez a szereplőkkel, és maga is meggyászolja Mason-t, akit csak a visszaemlékezésekből ismerünk meg.
Mondhatnám, hogy egy tipikus sztori. Olvastunk már ilyet. Igen ám, de mégis van valami különleges ebben a könyvben.

Josie már fiatalkorában tudta, hogy mit akar az élettől. Liam Westbury felesége akart lenni, gyerekekkel és fehér kerítéses házzal megáldva. Úgy gondolta jó úton haladnak, de Liam felrúgta az álmukat, és otthagyta őt mindenféle magyarázat nélkül. Josie-nak egyedül kellett szembenéznie az élettel. Élete szerelme elhagyta, és gyereket vár ettől a férfitól, akit sehogy sem tud értesíteni.
Josie-t nagyon hamar megkedveltem, és megszerettem. Két lábbal áll a földön, kedves, realista és a legtöbbet hozta ki abból, amit az élet osztott ki neki.
Egy ideig egyedül nevelte a gyerekét Noah-t, majd később a párjával Nick-el költözött össze. Ezenkívül egy virágüzletet is vezet. És próbál nem gondolni Liam-re.

Ez sikerül is neki jó pár évig, mígnem a férfi felbukkan, és alapjaiban rázza meg az eddig kialakított életét.
Tudjátok, akadnak olyan könyves párok, akiknek idő kell az összecsiszolódáshoz. Vagy egy másik esetben, az érzelmeik bemutatásához. Itt már az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy Liam-et és Josie-t az ég is egymásnak teremtette. Egyik sem szűnt meg szeretni a másikat, és olyan természetesen viselkedtek egymással, mint akik 20 éve házasok.
Persze eleinte Josie próbálja elkerülni Liam-et, de nem könnyű. Főleg úgy, hogy a férfi igényt tart a fiára. És ha ez még nem lenne elég, Nick is csak a feszültséget kelti.
Számomra egyértelmű volt, hogy Nick-nek semmi keresnivalója nincs Josie és Noah mellett. Egy felesleges harmadik volt. Valahol megértettem őt is. Féltette a helyét ebben a családban, és ő volt aki több évig nevelte Noah-t. De nekem úgy tűnt, hogy a kétségbeesettek elszántságával próbál harcolni, ami már a kezdetekkor halott ügy volt. Nem kedveltem meg Nick-et, és örültem hogy kikerült a képből.


Imádtam, hogy Liam már az első oldalaktól kezdve úgy utal Josie-ra, hogy a "csajom". Mindig is az volt, és az is lesz. Liam nem fél kimutatni az érzelmeit. Az összes eddigi dala Josie-ról szólt, bár ezt a nő nem tudta.
Azért is plusz pont jár Liam-nek, ahogy Noah-val bánt. Már az első pillanatban megvolt közöttük az összhang és a szeretet. Imádtam, hogy Liam az életét Noah-hoz igazítja. Pillanatokon belül eltűnt a tipikus rocksztár és a helyébe lépett egy érzékeny, kedves, segítőkész apa. Persze a rocksztár része is megmaradt, és ebből az elegyből kaptunk egy nagyon jó férfi karaktert.
Liam tudja hogy mit akar. Josie-t a csaját, és a fiát. A saját házában. És Josie-t a saját ágyában. Ez nem titok Josie előtt sem, de a nő tétovázik. És teljesen megértettem őt is. Persze egy idő után már rákiabáltam volna hogy "Helló, itt a pasid, szeret és akar téged, szóval hajrá!"  És volt egy féltékeny jelenete is a legjobb barátnőjével, ami számomra teljesen érthetetlen volt. Mármint, Katelyn nemrég veszítette el élete szerelmét, és Josie azzal vádolja a nőt, hogy kikezdett Liam-el.

Felbukkant a kötelező dühös "ex barátnő" is. Vagyis inkább egy éjszakás ex barátnő. Azt gondoltam hogy nagyobb balhét csinál, de nem. Jött, adott egy gyenge műsort és tovább is állt.

A könyv valóban a második esélyről szól. Miként bocsátunk meg magunknak és a másiknak.
Öröm volt olvasni a könyvet, tipikusan olyan, amit egy nap alatt befalsz, mert nem bírod letenni.
Semmi újat nem mutat, de mégis megmelengeti a szívedet. A visszaemlékezések nagyon tetszettek. Ez adta meg a könyv alaphangulatát.Ezekből a visszaemlékezésekből megismerjük a fiatal párost. Hogyan találkoztak először, milyenek voltak tizenévesekként.
Mivel a könyv egy kisvárosban játszódik, így mindenki ismeri a másikat. Ezeknek a könyvnek van egy sajátos hangulata. Imádom az ilyen kisvárosokat!
Nagy piros pont az írónőnek azért, mert időt fordított a mellékszereplőkre is. Mindegyikük külön személyiséggel rendelkezik, és alig várom már, hogy olvashassak róluk.
Abszolút kedvencem Harrison lett, akinek a történetébe bele is olvashattunk a könyv végén! Kedves kiadó! Siessetek, hozzátok minél hamarabb a folytatást!

A borítóról pár szót:
Istenem, imádom! Szerencsére az eredetit kaptuk pár minimális változtatással. Ami nagyon nem kéne, az a szürke csík a könyv alján.
És láttátok a folytatások borítóit? Atyám, az egyik legjobbak, amiket láttam. Harrison kötetének borítója egyszerűen tö-ké-le-tes! Remélem hogy mi is átvesszük azt, és remélem, hogy semmiféle változtatás sem lesz, mert az a kékes betűszín is passzol a könyvhöz!





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...