Laurell K. Hamilton - Véres csontok

Fülszöveg:
Egyetlen halott feltámasztása Anita Blake számára szinte rutinfeladat. De mihez kezdjen egy egész temetővel?
Ez az ügy már első hallásra is rázósnak tűnik. És aztán csak egyre bonyolultabb, véresebb és veszélyesebb lesz.

Anitának egy ősrégi temető halottait kellene feltámasztania, hogy a segítségükkel elsimíthassanak egy egyre élesebb vitát a szóban forgó terület jogos tulajdonosait illetően. A megbízók ugyanis luxusszállodát készülnek építeni a hegyek közé, de az ötlettől nincs mindenki elragadtatva. Főként a Bouvier család, akik azt állítják, az őseik abban a földben nyugszanak, tehát a terület őket illeti. De Anita úgy érzi, nincs a birtokában minden információ. Mintha elhallgatnának előle bizonyos dolgokat.
Aztán itt vannak a brutális gyilkosságok, melyeknek meg kellene találnia az elkövetőjét. Úgy tűnik, egy vérszomjas vámpír garázdálkodik a környéken, ezért Jean-Claude is a helyszínre siet, és az ő rivalizálása egy másik nagyhatalmú vámpírmesterrel csak tovább bonyolítja a helyzetet. Titokzatos halálesetek, egy temetőnyi zombi, egy fogságából kitörni készülő szörnyeteg – de a vámpírvadász lelkére mégsem ezek a dolgok jelentik a legnagyobb veszélyt. Talán Anita ezúttal túl közel engedi magához Jean-Claude-ot. Talán…


Régi értékelés: 4
Borító: 5
Sorozat: Anita Blake # 5
Eredeti cím: Bloody Bones
Kedvenc karakter Anita, Jean-Claude, Larry
Oldalszám: 398
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2004

Újraolvasás.
Nem akarom minden Anita Blake könyv értékelését azzal kezdeni, hogy "Anita ismét bajba keveredett". Egy idő után már unalmas. Kivételesen a könyv nem azzal indít, hogy Anita ismét zűrben van.
Kedvenc halottkeltőmet azzal bízza megy egy ügyvédi iroda, hogy keltsen életre egy egész temetőt. Úgy gondolom, Anitának ez meg se kottyanna már. Ha átlagos korú halottak lennének. De nem azok. Majdnem mindegyik minimum kétszáz éves. Nos, ez már Anitának is nagy falat. Főleg emberáldozat nélkül.
Izgalmasan indult a könyv, és ez a könyv végéig kitartott. Kivételesen nem St. Louis-ban zajlanak az események, hanem Branson-ban, pár óraára St. Louis-tól. Anita a tapasztalat kedvéért magával rángatja gyakornokát, Larry-t is. Imádok róluk olvasni. Mármint Anitáról és Larry-ról együtt, ahogy dolgoznak. Larry tökéletes tanonc Anitának, Anita pedig totális tyúkanyó. Imádom, amikor annyira félti Larry-t, hogy legszívesebben hazaküldené.

Az aktuális megbízók nem nyerték el a tetszésemet, és már a kezdetekkor nyilvánvaló volt, hogy valamit titkolnak.
Ahogy haladt a történet, úgy kanyarodtunk el ettől a száltól, és csöppentünk egy teljesen másba, amihez első hallásra tényleg semmi köze nincs Anita megbízásához.
Főszerepet kap a gyilkossági nyomozás, és az elszabadult vámpír. Nagyon tetszett ez a szál, végig izgalmas és pörgős volt. Érdekes volt olvasni, hogy egy hithű, konzervatív család mit gondol a vámpírrá válásról. Azt is meglépnék, hogy a halott lányukat szétdarabolják, csak hogy megmentsék a lelkét.
A nagy nyomozás közepette Anita segítséget kér Jean-Claude-tól. Szent meggyőződésem, hogy míg a előző kötet Richard-ot volt hivatott bemutatni, ez a kötet már Jean-Claude-ra összpontosít. Oké, semmi újat nem tudtunk meg, de én örültem neki, hogy végig jelen volt.
Olyan helyzetekben láttuk, amikben nem hinném, hogy ismét szerencsénk lesz.

„ – Nem tudom, hogy a társaim képesek-e járni. Kissé ki vannak facsarva. – [Jean-Claude] Kuncogni kezdett a saját viccén, egyik kezével eltakarva a szemét, mintha ez már neki is túl mulatságos lenne.

– Te részeg vagy – mondtam.

 Bólogatott.
– Én is úgy hiszem.
– Vértől nem lehet berúgni.
– Fenékig ürítettem két halandót, de egyik sem ember.
Ezt hallani se akartam.
– Mi a fenéről beszélsz?
– Nekromanta, utána kísérőnek farkasember; ez az ital minden vámpírnak a fejébe száll – mondta vihogva. Jean-Claude sohasem szokott vihogni.”

Megtudtuk, hogy mit gondol, és mit érez Anita iránt. Valamint az is napvilágot látott, hogy a vámpírok nappal ténylegesen meghalnak. Az már viszont nem újdonság, hogy Jean-Claude erő terén ismételten nem tett le semmit az asztalra, a többi vámpírhoz képest igen gyenge volt. Annyira várom már, hogy mutasson valamit, mert számomra ez az egyik legkiábrándítóbb Jean-Claude-ban. Viszont sokszor nagyon édes volt - nincs rá jobb szó - és imádom a "beszédstílusát". Lényegében nagyon kedvelem, de mint vámpír... Még most, az ötödik rész elteltével sem mutatott semmi.

Na de ha Jean-Claude, akkor valamelyik farkasa is a képbe kerül. Ez esetben Jason utazott el vele, és volt a "háziállata". Jason-t is nagyon kedvelem, örülök hogy ismét hallatott magáról.

Anita kénytelen eleget tenni Seraphina, a térség Úrnőjének meghívásának. Több vámpír is felbukkan a kötet során, és be kell látni, sokkal erősebbek, gonoszabbak és brutálisabbak, mint azt  Anita gondolta. Még Jean-Claude-nál is erősebbek. És ez ismételten ahhoz vezet, hogy Anita irtó nagy bajba keveredjen.

A könyvben a tündérek is bemutatkoznak, megtudhatunk pár praktikát, hogyan kell védekezni a tündérek bűbája ellen. Magnus nagyon szimpatikus volt, a testvérével Dorrie-val sem volt problémám. Az már egyébként Hamilton számlájára írandó, hogy bakizott Dorrie-val kapcsolatban. (Többször említi a nő gyerekeit, de sehol nem volt róla szó)

A végkifejlet nagyon ütős lett. Talán az egyik legütősebb. Végig pörgött a cselekmény, sose tudtam, hogy a következő oldalon mi vár rám. Anita egyik gyengeségére is fény derült, ami nekem különösen tetszett, mivel Hamilton szinte sebezhetetlennek tünteti fel Anitát.

Azon már nem lepődtem meg, hogy ismételten Anita volt az, aki az ügy végére pontot tett, és Jean-Claude ismételten az igazak álmát aludta.

Viszont Anita, és Jean-Claude között zajlottak az események. Nem kell semmi rosszra gondolni. Akárki akármit mondd, izzott köztük a levegő, Anita hiába is tagadja. Meggyőződésem, hogy JC sokkal jobban illik Anitához, mint Richard. Valahogy kiegészítik egymást.

A könyv végére összeáll a kép, és kiderül, hogy az első szálnak - halottkeltés - is megvolt az értelme.
A cím nagyon találó, nekem nagyon tetszett a története. Amit még megemlítenék - már az előző résznél is eszembe jutott - hogy Anita egyre kevesebbet alszik, eszik, iszik. Mármint értitek. Eleinte megvolt a 6-8 óra alvás, napi 2 étkezés. És a kávé. Most Anita szinte nem is alszik, mégis olyan fitt, mint egy szuperhős, ételt-italt már csak hírből ismeri. Hamilton elküldhetné Anitát egy kiadós alvásra, amondó vagyok.

Read More

Laurell K. Hamilton - Telihold Kávézó

Fülszöveg:
ANITA BLAKE SZERELMES LESZ. DE EZ A LEGKISEBB PROBLÉMÁJA. Az ember nem szeret bele csak úgy egy vérfarkasba. Rossz hatással lehet a munkájára, főleg ha egy olyan természetfölötti szakértőről van szó, mint Anita Blake. Anita hamar rádöbben, hogy ez a szerelem az életébe kerülhet. Nyolc alakváltó tűnt el nyomtalanul a városban, és a vérfarkasok falkavezére azzal bízza meg a város első számú vámpírvadászát, hogy adottságait kihasználva járjon a végére az ügynek. Az eset önmagában sem látszik egyszerűnek, de Anita életét tovább bonyolítja új szerelme, Richard rivalizálása a falkavezérrel, valamint a színen feltűnő Jean-Claude, aki még mindig nem mondott le Anitáról. Néhány gyilkosság, a vérszomjas fejvadász, Edward, egy titokzatos pornófilm és a Telihold Kávézó egyre türelmetlenebb vérfarkasai gondoskodnak arról, hogy ezt a decembert Anita Blake ne tudja könnyen elfelejteni. Ha egyáltalán túléli.


Régi értékelés: 4
Borító: 5
Sorozat: Anita Blake # 4
Eredeti cím: The Lunatic Cafe
Kedvenc karakter Edward
Oldalszám: 354
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2004

Újraolvasás.

Ismét Anita Blake, ismét baj a baj hátán, ismételten több szálon futó cselekmény. Szóval csak egy szokásos Anita kötet, de mégsem.

Megszoktuk már, hogy több szálon fut a cselekmény, és a kötet végére összeáll. Már írtam az előző bejegyzéseknél is, hogy mivel már olvastam ezeket a köteteket, van némi fogalmam, hogy melyik könyvben mi történik. Nos, itt cseppet mellélőttem, mivel nem azt történt, amit én vártam. Lehet, hogy a következő könyvben történnek meg azok a bizonyos dolgok?

Ez a kötet kicsit másabb, mint az előző. Szó se róla, még mindig pörög a könyv. Anitának ismét meg kell oldania egy bűntényt, de felüti a fejét a romantikus szál is. Aminek nem tudom, hogy örülök, vagy sem.

Az előző kötetekben csak enyhe flört volt, de itt már konkrét dolgok történnek. Anita bepasizott. Richard, az alakváltó vérfarkas és egyben biológia tanár jól viseli Anita szeszélyeit. Úgy éreztem, a könyv Anita érzelmeire koncentrált. És ami azt illeti, Anitával is voltak gondjaim. Szó se róla, még mindig nagyon bírom Anitát. Tényleg. Imádom hogy olyan fanyar humora van, hogy pimasz, és totálisan feminista. De Anita nem ismeri azt a szót, hogy kompromisszum. A sorozat folyamán nem egyszer előkerül ama bizonyos mondat, hogy: Ha nem tetszik, el lehet menni.

Logikus oldalam bőszen bólogat, de mégsem értek egyet. Vagy az van, amit Anita mondd, vagy mehet minden és mindenki a levesbe.

Maga a történet. Tényleg pörög, és ismételten alig tudtam letenni a könyvet. Hiába, Anitával voltak gondjaim, de a történet annyira tetszett, hogy nem is foglalkoztam azzal, hogy Anita milyen kis önző.

St.Louis-ban több alakváltó is eltűnt, és a helyi farkasfalka alfája azzal bízza meg Anitát, hogy járjon az ügy végére. Kiderül, hogy Richard nem mondott el jó pár dolgot Anitának, és emiatt elég nagy feszültség van közöttük.

De Richard olyan édes, hogy Anita nem tud haragudni rá. És két hónap együtt járás után Richard megkéri Anita kezét, aki boldogan igent mond. Akkor. Egy perc múltán már kétségek gyötrik.
Őszintén szólva nekem nem igazán jött át az, hogy Anita szerelmes. Többször elhangzik, az a bizonyos szó, de engem nem győzött meg . Nem nevezném szerelemnek azt, amit Anita érez. Inkább kéjvágynak.
És elhangzott egy olyan magyarázat a könyvben, amitől szívem szerint hangosan felnevettem volna. De nem az örömtől. 

„ – Mindig jó kislány voltam. Nem feküdtem le akárkivel. Az egyetemen megismerkedtem valakivel. Eljegyeztük egymást. Majd kitűztünk egy időpontot, és lefeküdtünk egymással. Aztán elhagyott.

(...)
– Nem szeretett annyira, hogy szembeforduljon a családjával. Sok minden hiányzott utána. A testem is hiányolta. Megfogadtam, hogy soha többé nem hagyom, hogy ez történjen.

– Ezek szerint az esküvőig vársz – mondta.”

 

Ironikusnak tartom ezt, főleg, hogy még mi lesz ezek után.

És ha már itt tartunk, Jean-Claude is bejelenti az igényét Anitára. Édes volt, ahogy érvelt, és valahol meg is értem. Azt már nem annyira, hogy mi szükség arra, hogy Anita mindkét férfival randizzon. Egyszerre. Ezek után már nem lepődtem meg azon, hogy Anita bevallja, hogy valahol a lelke mélyén szerelmes a Város Urába.

Richard-ra visszatérve. Anita valahogy nem fogta fel, hogy Richard ki is valójában. Ebben a részben ízelítőt kapott belőle, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy eltávolodjon a férfitól.

Több újabb szereplő is bemutatkozott, akik majd visszatérő "vendégek" lesznek a sorozatban. Ott van Jason, aki még nem tudja uralni az erejét, Kaspar a hattyú. És Stephen is képviseltette magát.

Maga a krimi szál nagyon tetszett, de úgy éreztem, hogy kicsit háttérbe szorult. Kicsit jobban megismerkedhettünk a helyi farkasfalkával, és a tagjaival. Raina egy szadista, csak úgy mint Gabriel.

Edward is képviseltette magát. Komolyan, nem is emlékeztem rá, hogy ilyen sokat szerepel ez a pasi ebben a sorozatban.

Anita is fejlődik, most már beletud nézni egy vámpír szemébe anélkül, hogy bármilyen következménye lenne.

Akikre kitérnék még, azok Titus és a rendőrei. Ennyire idegesítő alakokról is ritkán olvasok. Anita helyében már régen lelőttem volna mindet, de szerencsére a könyv végére ez is megoldódott.
Mivel teljesen eltájoltam magam a könyv fő szálát illetően, cseppet meglepett a végkifejlet. Nagyon izgalmas volt, teljesen beleéltem magam a történtekbe.

Nagyon tetszett ez a rész is, talán kicsit jobban, mint az előző. De Anita viselkedése, és az, hogy nem akar kompromisszumot kötni senkivel, kicsit elvette a kedvem, így fél pontot kénytelen vagyok levonni.

Read More

Laurell K. Hamilton - A kárhozottak cirkusza

Fülszöveg:
Mindenki Anitát akarja. Ő ezt még hízelgőnek is találná. Ha nem az élete forogna kockán. Elég csak rápillantania az első áldozatra, és Anita Blake számára rögtön nyilvánvalóvá válik: vérszomjas vámpírok falkája szabadult rá St. Louisra, akik egy gyilkosságnál nem fognak megállni. De azt ő sem sejti, hogy hamarosan egy hatalmi harc kellős közepén találja magát, melyben a tét a város feletti uralom megszerzése. Az események egyre bonyolódnak, az áldozatok száma pedig rohamosan nő. Vajon elég erős lesz-e Jean-Claude – a város jelenlegi ura – ahhoz, hogy megvédje hatalmát? És kicsoda valójában Richard, Anita titokzatos, új hódolója? Anitának minél gyorsabban cselekednie kell, és nagyon úgy tűnik, csak rossz választásai vannak, ha életben akar maradni. A Kárhozottak Cirkuszában pedig már minden készen áll a végső, nagy összecsapásra.



Régi értékelés: 4
Borító: 4,5
Sorozat: Anita Blake # 3
Eredeti cím: Circus of the Damned
Kedvenc karakter Anita, Edward, Richard
Oldalszám: 326
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2004

Újraolvasás.
Már az előző két értékelésemben is írtam, hogy ismét Anita Blake mániában szenvedek. Elölről kezdem a sorozatot, és be kell vallanom, hogy imádom!

Szinte falom a könyveket, és az oldalakat. Mindegyik könyvet maximum egy nap alatt olvastam el. Egyszerűen nem tudom letenni.
Na de vissza a történethez. Anita ismét bajba keveredik, bár ez nem lepődök meg.
Ismételten három szálon fut a történet. Eleinte úgy tűnik, semmi közük egymáshoz a cselekményeknek, de a könyv végére összeállt, és kiderült, hogy mindvégig egyetlen személy állt a dolgok mögött.
Ezt a kötetet két-három éve olvastam utoljára. Majdnem mindegyik Anita Blake kötet fő cselekményeire emlékszem, szóval az alapozás megvolt. Tudtam, hogy ki a főellenség, tudtam, hogy a Kárhozottak Cirkuszában lesz a végső leszámolás. Ezen kívül viszont...Nem sok mindenre emlékeztem.
Mint említettem, három szálon fut a cselekmény. Pontokba szedem, mert ez nekem is emlékeztető lesz a későbbiekre nézve.

1. Gyilkosságok, amik egy csapat vámpírhoz köthetőek
2. Egy vámpírellenes csoport, az Emberi Elsőbbség felbukkanása
3. Mr. Oliver felbukkanása, aki a Város Ura akar lenni

Első olvasásra úgy tűnik, hogy egyiknek sincs semmi köze a másikhoz. De végül kiderül, hogy Mr. Oliver áll minden mögött. Oliver nekem nagyon szimpatikus volt. De kicsit csalódást okozott. 1 millió éves. Így nem igazán sorolható be homo sapiensnek. Annak az elődje. Ő egy homo erectus. Megdöbbentett, hogy Hamilton előállt egy ilyen idős vámpírral. Azt vártam Olivertől, hogy ilyen idősen nagyon durva lesz. Értitek. Ehelyett kaptam egy udvarias "embert", akiről senki nem mondaná meg, hogy vámpír. A hívóállata a kígyó. Most komolyan. 1 millió éves. Valami régi, elfeledett állatot kitalálhatott volna neki Hamilton. Sárkány, Dinoszaurusz...Mit tudom én. Annyi a csavar a hívóállatában, hogy egy majdnem kihalt fajt, a lamia-t is magához tudja szólítani. Ez tetszett. Sőt, a lamia, Melanie is nagyon szimpatikus volt. Örülök, hogy ő megúszta.

Anita itt is tökös, és humoros volt, szerzett jó pár sérülést, sőt, a halál szélén is állt. Megismerkedett Richard-dal, és úgy tűnik, talált egy normális pasit maga mellé.
Annyira örültem, hogy Richard felbukkant. Bevallom, itt még imádom őt. Kedves, aranyos, j
óképű. És vérfarkas. De még ez sem zavart. De mivel tudom, hogy Mr. Ordas milyen hisztérika lesz, áldom az eget, hogy itt még normális.
Az egész könyv pörög, és Hamilton ismételten megtartotta az arányokat. Nincs semmi túlírva. Van egy-két lassabb fejezet, de még ezt elnézem.
Edward ismét felbukkant, és pedig csak vigyorogni tudtam rajta. Komolyan, imádom a pasast! Nem is emlékeztem rá, hogy ilyen gyakran felbukkan.
A könyvben több új szereplő is felbukkant. Richard, Stephen, Larry... Ó igen, Larry! Néha annyira megütöttem volna! Aranyos, de... Nem is tudom. Azt hiszi, ő mindent tud, de amikor akció van, akkor döbben rá, hogy nem minden úgy van, ahogy a könyvekben. De szerintem jó tanonc lesz belőle.
Az is nagyon tetszett, hogy nem egy halottkeltés szemtanúja lehettem. Az előző részben ezt hiányoltam, szóval piros pont jár Hamilton-nak.
Akit még kifelejtettem.Jean-Claude. Kettős érzelmeim vannak vele kapcsolatban. Egyik részem nagyon kedveli, másik részem viszont arra vár, hogy végre valamit letegyen az asztalra. Mert szó mi szó, eddig mindig Anita végezte el a piszkos munkát helyette. Emlékezzünk Nicolaos esetére. Jean-Claude csak pihent a koporsójában, és Anita végzett az előző Város Urával. Itt is. Anita volt, aki pontot tett az ügy végére.
Tetszett, hogy Anita nem riad vissza attól, hogy elárulja Jean-Claude-ot. De  közben rádöbben, hogy érez valamit a vámpír iránt.
A végkifejlet nagyon ütős lett! Egy jól megkomponált harc. Ez a könyv legjobb része, és egyben az egyik gyengesége is. Nagyon tetszett, hogy Edward is csatlakozott, és az egész csata is tetszett. Viszont! Egy ilyen idős vámpírtól, mint Oliver többet vártam. Most komolyan. Egy karó, és vége. Azt vártam, hogy mivel ilyen idős, valami nagyon komoly kell ahhoz, hogy végezzenek vele. De ez...Csalódás volt.
Viszont, a hibái ellenére is - mivel van az is - faltam a könyvet. Nem tudtam letenni, és ahogy befejeztem, egyből olvasni akartam a következő részt.

Read More