Fülszöveg:
J. R. Ward neve fogalom a vámpírtörténetek
rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges,
baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.
E könyv beavatás a Fekete Tőr Testvériség sötét és szenvedélyes világába…
Kimaradt és cenzúrázott jelenetek…
Interjú a világhírű szerzővel és a sorozat egyes főszereplőivel…
Dossziék és feljegyzések…
Olvasói vélemények…
Rajongók és ellenségek üzenetei…
Zsadist és Bella máshol nem olvasható története…
Még kegyetlenebb, még szexibb, még misztikusabb… J. R. Ward világa.
E könyv beavatás a Fekete Tőr Testvériség sötét és szenvedélyes világába…
Kimaradt és cenzúrázott jelenetek…
Interjú a világhírű szerzővel és a sorozat egyes főszereplőivel…
Dossziék és feljegyzések…
Olvasói vélemények…
Rajongók és ellenségek üzenetei…
Zsadist és Bella máshol nem olvasható története…
Még kegyetlenebb, még szexibb, még misztikusabb… J. R. Ward világa.
Újraolvasás.
E-book-ként
olvastam először, és akkor kimaradt Z novellája. Nem is tudtam róla akkor, csak
később jöttem rá, hogy nekem ez kimaradt, és feltétlenül pótolnom kell.
Mindig
örömmel kezdem el olvasni a Testvériség bármelyik kötetét, mert szinte olyanok,
mintha a családom lennének. Örülök, hogy Ward is „élőként” gondol rájuk, legalább
én sem érzem magam olyan hülyén. Annyira.
Volt, hogy
mosolyogva vagy vigyorogva olvastam a könyvet, de volt, - főleg Z részeinél –
hogy meghatottan. Voltak elgondolkodtató részek, és volt, ami picit unalmas
volt. Először Z novelláját értékeltem, mert szeretek minden könyvet vagy
novellát egyből értékelni, és abból látszik a legjobban, hogy milyen érzéseket
keltett bennem az adott mű. Szóval:
Nos,
Zsadist-ban nem csalódtam. Egyszerűen imádtam ezt a novellát, olvastam még
tovább is, ha lehetne. Z mindig is nagyon közel állt hozzám, és amikor
elolvastam a könyvét, örültem neki, hogy végre megkapta a „happy end”
befejezést. Nem is gondoltam, hogy még egy problémával szembe kell néznie.
Ez a novella
nemcsak Z gondolataiba enged ismét bepillantani, hanem feltárja azt a
problémát, hogy milyen első gyerekes szülőnek lenni, milyen gondokkal kell
megküzdeni, és hogyan kell alkalmazkodni. Zsadist esete némiképp más, mert a
múltja még most is kísérti. Imádtam olvasni minden sorát, és nem csak Z miatt,
hanem Bella, és Nalla miatt is. Már most odavagyok Nalla-ért, remélem, hogy
egyszer majd olvashatjuk a saját történetét, na meg persze Z őrjöngését az
udvarló iránt.
Bella mindig
is nagyon szimpatikus volt. Racionális, megértő és gyengéd. Most sem hazudtolta
meg önmagát. Az egyik kedvencem a felek
közül.
Persze a
többiek is képviseltették magukat egy kicsit. Rhage-et még mindig imádom, Jane
az egyik legjobb arc, Wrath-t pedig tudja, mi kell, hogy megnyugodjon egy nő.
Imádtam
Nalla és Z közös pillanatai, az első „találkozástól” kezdve. Megható volt
olvasni, hogy Zsadist hogyan közeledik Nalla felé, és hogyan alakul ki közöttük
az a bizonyos apa-lánya kapocs.
A tetoválás
eltüntetés ellen én magamban vitatkoztam, nem akartam, hogy eltűnjenek Z
testéről. Ő attól az, aki, és ha megvált volna tőlük, már nem is ő lenne.
Egyértelmű,
hogy maximális pontot adok ennek a novellának. Nem is adhatnék mást.
Nagyon
tetszett az egész könyvben az, hogy minden Testvér megkapta a maga részét. És
nem pár oldalt, hanem jó sok oldalt. Míg a könyvekben mellékszereplők, itt
mindenki főszereplő, és Ward a közvetítő csatorna. Szerettem olvasni az
interjúkat, és az adott Testvér könyvének részletezését, hogy mi járhatott Ward
fejében, hogyan született meg A könyv. A hétköznapi jelenetek is ugyanannyira élvezhetőek
voltak, mint bármelyik más. Bár, egy picit csalódott vagyok, mert a Testvérek felei itt sem szerepeltek sokat, pedig
úgy hiszem, hogy megérdemelnék.
Van pár
olyan infó morzsa, ami Rehv könyvében megjelent, és akik ezt nem olvasták,
picit zavarhatja őket. Pl.: Lassiter, amikor a golyó elé veti magát, amit
Wrath-nak szántak. Sehol nincs konkrétan leírva, hogy mi történt, de itt
Lassiter is kapott némi szerepet, és megtudhatjuk, hogy volt valaki az
életében, és reméljük, még lesz is.
Rengetek
humoros rész volt, főleg Rhage-nek köszönhetően. Nos, igen, kacagtam, annyira
jó Hollywood a nevettetésben.
A rajongók
kérdései szinte általánosak, semmi új nem derül ki a sorozatról, de azért jó
tudni, hogy a rajongókat is ugyan azok a kérdések foglalkoztatják, mint engem.
Egyetlen egy
rész van, amit nem hiszem, hogy újra elolvasnék, és azok az írói tanácsok. Jó
tudni, hogy Ward hogyan alkotott, de aki nem írónak készül, azoknak nem sokat
segítenek ezek a részek. Bár, a bloggerek elleshetnek pár praktikát, hogy
hogyan legyen nézettebb a bloguk, stb…
A könyv, és a nevem ősi nyelven |
Az ősi
nyelv... Elárulok egy titkot. Amint a kezembe fogtam a könyvet, és kinyitottam
ennél a résznél, egyből magával ragadott a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha
az én nevem is így lenne leírva. Nos, addig gondolkodtam rajta, míg nekiálltam,
és megcsináltam. Egyszerűnek tűnik, pedig nem az. Szenvedtem vele, és a
végeredmény sem lett tökéletes. De, nekem tetszik, és egyszer – ha lesz
nyomtatóm – megcsinálom könyvjelzőnek, és ezzel fogom olvasni a köteteket.
Tohr és
Wellsie fejezete megható volt, és kicsit sikerült megismerni Wellsie karakterét
is, hiszen, ameddig szerepelt, túl sokat nem mutatott magából.
Bár, meg
kell jegyeznem, Ward vétett némi logikai bakikat, hiszem Lassiter látta
Wellsie-t, ahogy az Árnyékból figyeli Tohr. Pedig, akik olvasták Tohr kötetét,
tudják, hogy ez nem így van. Vagy, ami John köteténél is feltűnt, hogy Wrath és
Tohr között van pár évtized különbség, mégis, John könyvében mind a ketten
kisfiúk, és ott Tohr teleportálni is tud.
Nem akarok
semmibe belekötni, imádom a Testvériséget, és a világukat. Imádom olvasni,
legyen benne bármennyi hiba, hiszen ők voltak, akik megismertették velem ezt a
műfajt.
Rajongóknak
kötelező, és akik nem akarják elolvasni valamelyikük kötetét, ebben a kötetben
lehetőség van rá, hogy rövidített formában elolvassák.
Értékelés: 5
Borító: 4
Sorozat: Fekete Tőr Testvériség # 6,5
Kedvenc karakter: Az összes
Testvér, Lassiter, a Testvérek felei
Oldalszám: 766
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2009