Fülszöveg:Egy véres, brutális háború után, a Fekete Város még füstölgő romjai között a tizenhat éves Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy hibbant Sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy belezúgott Ashbe, ebbe a Sötétfajzat félvér fiúba? Pedig szíve varázslatosan megdobban a közelében, megtagadva mindent, amiben a lány addig hitt. Ez a felkavaró szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között. A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. Ekkor lép az életébe Natalie, így neki is választania kell. Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót.
Borító: 5
Sorozat: Fekete Város krónikái # 1
Eredeti cím: Black City
Kedvenc karakter: Ash
Oldalszám: 392
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2013.október.01
Pár hónappal ezelőtt a Kiadó játékot hirdetett az idei megjelenéseikből. Vagyis inkább a szorgos könyvmolyoknak kellett rájönniük erre. Belevetettem magam a játékba, és amikor sikerült rájönnöm, hogy ez a könyv is megjelenik idén, egyből elkapott a láz, hogy nekem ez a könyv kell. Bevallom, ez a gyönyörűséges borító elcsábított, és a fülszöveg is tetszett. Akkor. Nem igazán olvastam el a műfaji besorolását sem. Csak akkor, amikor már volt magyar fülszöveg is hozzá. Akkor elbizonytalanodtam. Nem vagyok egy disztópia fan. Igazából nem is nagyon olvasok ilyen könyveket. A fülszöveg se tetszett már annyira, mint anno, szóval várólistára tettem a könyvet.
Majd jött egy jó
hír, hogy sikerült megnyernem a könyvet, és a hozzá tartozó könyvjelzőt.
És amikor a kezembe vettem a könyvet, percekig csodáltam a borítót. Na de ennyit a bevezetőről. A könyv eleinte döcögősen indult. Nem igazán értettem, hogy ki kicsoda, és főként, hogy micsoda. Az írónő egy nagyon jó világot alkotott meg, de nekem ez így elsőre zavaros volt. Egyből belevetett minket Ms. Richards a mély vízbe, de nem estem kétségbe. Csak sodródtam az árral. A történet nagyon hasonlít a II. Világháború történéseire. A különbség itt az, hogy az írónő egy csipet fantasy szálat is beleszőtt a történetbe. A Sötétfajzatok elsőre igazán érdekesek, de ha egy kicsit tovább mélázok rajta, akkor azt kell mondanom, hogy nem mások ők, mint vámpírok. Csak más a nevük. És több faj is létezik. Ezzel volt egy kis gondom, mert hiába sorolta fel az írónő, hogy milyen fajok léteznek, és hogy néznek ki, mást nem igazán közölt. Pedig érdekelt volna.
Tetszett a váltott nézőpont. Bevallom, Ash fejében jobban szerettem lenni, mint Natalie-ban. És sokkal jobban megkedveltem a fiút, mint Natalie-t.
Ash félvér. A Fekete Városban él, a fajtája egyetlen képviselőjeként. Mivel félvér, így a szíve nem ver. Ez zavarja a fiút. Elvágyik a Határfal túl oldalára, ahol a társai vannak. A megélhetés érdekében Köddel kereskedik. ( Ez amolyan drog féle, amit az agyarai termelnek, és valóban olyan hatása van, mint egy drognak) Ash nem rossz fiú, ez most leszögezem. Egy jószívű, magányos srác, akit az élet kényszerített ebbe a helyzetbe.
Natalie-val már egy kicsit gondjaim voltak. Eleinte egy beképzelt és elkényeztetett lánynak tűnt. Sok dologban naiv, de más dolgokban nem. De ahogy haladt a történet, sikerült megváltoznia, és egy normális YA hősnő lett belőle. Számomra ez felüdülés, mert sokszor úgy érzem, hogy egy YA hősnőnek kötelessége butának is lennie.
Natalie egy teljesen más világban él, mint Ash. Pénzben nem szenved hiányt, és teljesen más élete van, mint Ash-nek.
A szerelemre lobbanásukat nem igazán értettem, nekem az túl hirtelen történt. Nem értettem, hogyan lettem szerelmesek egymásba. De a kapcsolatuk az valóban szépen van felépítve. Aranyosak, és édesek együtt. Amit a fülszöveg ígér, a "szenvedélyes szerelmet", azt nem igazán éreztem. Persze, valamilyen szinten érezhető ez, de nem esett az írónő túlzásba.
Tetszett Ash és Natalie közötti kötelék. Egy kicsit hasonlít Kresley Cole vámpírjaihoz és azoknak párjaikhoz, de csak abban, hogy amikor megtalálják a párjuk, akkor "feléled" a szívük.
Az már nem igazán tetszett, amikor kiderült, hogy kicsoda Evangeline. Mármint ez tényleg nagy arculcsapás volt, de közben emelem a kalapomat Ms. Richards előtt, hogy egy ilyen csavart is bedobott.
A végkifejlet nagyon ütős lett, szinte faltam az oldalakat. Együtt izgultam Natalie-val, hogy érjen oda időben. Közben azt mantráztam magamban, hogy úgysem történik semmi olyasmi Ash-el. Mert miért történne? Erre... Megtörtént. Sikítani tudtam volna. De utána megértettem, hogy miért is lett a folytatás címe az, hogy Phoenix. A könyvre nem mondanám, hogy hatalmas függővéggel zárult. Nem rágom a körmöm amiatt, hogy mi lesz, mert tényleg nem lett durva a lezárás.
A könyv pörög. Nem csak Natalie és Ash kapcsolatát követhetjük nyomon, hanem az egész város, sőt ország helyzetét is látjuk. A szereplőkkel érezzük, hogy elkezdődött a változás, már csak arra várunk, hogy mikor és mi fog történni.
Pár szó még a mellékszereplőkről:
- Sebastian első percben ellenszenves volt, jó lenne, ha kikerülne a képből. De gondolom neki is meglesz a szerepe, és sejtem is, hogy micsoda.
- Day eleinte szimpatikus volt, de az elvakultsága - Ash-el szenben - már egy idő után sok volt. Szerencsére végül megjött az esze.
- Cékla egy tökéletes aktivista. Sajnálom, hogy függő, és néha jól megcsapkodtam volna, de alapjában véve szimpatikus volt.
- A Parancsnok Asszony nagyon nem volt szimpatikus, még azután sem, hogy kiderült, hogy mit, és miért tett.
Nem mondanám, hogy hatalmas szerelem ez a könyv, mert nem az. Van benne hiba, de ennek ellenére szerettem olvasni. Szinte faltam a lapokat, és a szereplőkkel együtt izgultam. Jó lett volna többet megtudni a Sötétfajzatokról, remélem, hogy a folytatásban erre is sor került.
A kiadónak hatalmas köszönet jár, hogy megtartották az eredeti borítót, mert az egyszerűen álomszép. És a folytatásoké...Láttátok már?
Az viszont enyhén szólva is kiakasztott, amikor a Nem harap a blog oldalán olvastam egy interjút az írónővel, és kiderült, hogy a folytatás 2014. októberében (!!!) érkezik idehaza. Hol van az még?
Egy szó mint száz, a folytatást biztos hogy elolvasom, mert maga a történet, és a világ nagyon tetszett. Csak ajánlani tudom!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése