Heidi McLaughlin: Forever My Girl – Örökké a csajom

Fülszöveg:
Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan élni, míg meg nem halok.

Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt soha nem feledtem. Az illatát… A mosolyát…

Most hazafelé tartok.

Tíz év telt el.

Remélem, képes leszek mindezt elmagyarázni neki ennyi idő után.
Még mindig utána sóvárgok. Ő az én örök szerelmem…


Borító: 5
Sorozat: Beaumont # 1
Eredeti cím: Forever My Girl
Kedvenc karakter Harrison, Josie
Oldalszám: 300
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. szeptember 30.

Régóta a kívánságlistámon volt a könyv, és reméltem, hogy minél hamarabb olvashatom is. Jelentem, nem csalódtam. Vagyis de. Pozitívan csalódtam a könyvben.

Liam Westbury-nek megvolt mindene, amit csak kívánhatott. Remek barátok, egy csodás barátnő, és egy felfelé ívelő foci karrier. De ez nem volt neki elég. Úgy érezte hogy megfullad, ha nem lép tovább. Ezért, mindenkit megdöbbentve úgy döntött, hogy hátrahagyja az akkori életét - beleértve élete szerelmét - és Hollywood-ba megy, hogy azt csinálhassa amit valójában akar. Zenélni.
Mindenkivel megszakítja a kapcsolatot, és az álmaira koncentrál.
10 év múlva azonban tragikus híreket kap, és úgy dönt, pár nap erejéig visszatér a szülővárosába Beaumont-ba. Úgy tervezi, hogy jön és megy. Igen ám, de rendszerint semmi sem úgy alakul, ahogy azt az ember eltervezi.

Nagyon szerettem a könyvet. Igaz, hogy semmi újat nem mutatott, de mégis engem elvarázsolt.
Sok helyen olvastam hogy ez nem egy átlagos NA regény, és hogy ez a könyv a második esélyről és a megbocsátásról szól. Nem értettem. De most már igen.
Bevallom őszintén az első pár oldalon Liam kifejezetten ellenszenves volt. Egy sablonos rock sztár, aki minden éjszaka más nővel bújik ágyba. Nem kedveltem Liam-et. A gondolkodása és a viselkedése nagyon nem tetszett. De ahogy haladt a könyv, megkedveltem ezt az érzékeny férfit.
A könyv szomorúan indul. Liam az újságokból értesül arról, hogy gyerekkori barátja autóbalesetben elhunyt. Úgy dönt elmegy a temetésre. Ennyivel tartozik Mason-nek. Igen ám, de ott van Ő. Akit azóta sem felejtett el, mióta elhagyta a várost.

Ismét egy olyan írónőbe botlottam, aki remekül ábrázolja az érzelmeket. A könyv első fele szomorkás, az olvasó együtt érez a szereplőkkel, és maga is meggyászolja Mason-t, akit csak a visszaemlékezésekből ismerünk meg.
Mondhatnám, hogy egy tipikus sztori. Olvastunk már ilyet. Igen ám, de mégis van valami különleges ebben a könyvben.

Josie már fiatalkorában tudta, hogy mit akar az élettől. Liam Westbury felesége akart lenni, gyerekekkel és fehér kerítéses házzal megáldva. Úgy gondolta jó úton haladnak, de Liam felrúgta az álmukat, és otthagyta őt mindenféle magyarázat nélkül. Josie-nak egyedül kellett szembenéznie az élettel. Élete szerelme elhagyta, és gyereket vár ettől a férfitól, akit sehogy sem tud értesíteni.
Josie-t nagyon hamar megkedveltem, és megszerettem. Két lábbal áll a földön, kedves, realista és a legtöbbet hozta ki abból, amit az élet osztott ki neki.
Egy ideig egyedül nevelte a gyerekét Noah-t, majd később a párjával Nick-el költözött össze. Ezenkívül egy virágüzletet is vezet. És próbál nem gondolni Liam-re.

Ez sikerül is neki jó pár évig, mígnem a férfi felbukkan, és alapjaiban rázza meg az eddig kialakított életét.
Tudjátok, akadnak olyan könyves párok, akiknek idő kell az összecsiszolódáshoz. Vagy egy másik esetben, az érzelmeik bemutatásához. Itt már az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy Liam-et és Josie-t az ég is egymásnak teremtette. Egyik sem szűnt meg szeretni a másikat, és olyan természetesen viselkedtek egymással, mint akik 20 éve házasok.
Persze eleinte Josie próbálja elkerülni Liam-et, de nem könnyű. Főleg úgy, hogy a férfi igényt tart a fiára. És ha ez még nem lenne elég, Nick is csak a feszültséget kelti.
Számomra egyértelmű volt, hogy Nick-nek semmi keresnivalója nincs Josie és Noah mellett. Egy felesleges harmadik volt. Valahol megértettem őt is. Féltette a helyét ebben a családban, és ő volt aki több évig nevelte Noah-t. De nekem úgy tűnt, hogy a kétségbeesettek elszántságával próbál harcolni, ami már a kezdetekkor halott ügy volt. Nem kedveltem meg Nick-et, és örültem hogy kikerült a képből.


Imádtam, hogy Liam már az első oldalaktól kezdve úgy utal Josie-ra, hogy a "csajom". Mindig is az volt, és az is lesz. Liam nem fél kimutatni az érzelmeit. Az összes eddigi dala Josie-ról szólt, bár ezt a nő nem tudta.
Azért is plusz pont jár Liam-nek, ahogy Noah-val bánt. Már az első pillanatban megvolt közöttük az összhang és a szeretet. Imádtam, hogy Liam az életét Noah-hoz igazítja. Pillanatokon belül eltűnt a tipikus rocksztár és a helyébe lépett egy érzékeny, kedves, segítőkész apa. Persze a rocksztár része is megmaradt, és ebből az elegyből kaptunk egy nagyon jó férfi karaktert.
Liam tudja hogy mit akar. Josie-t a csaját, és a fiát. A saját házában. És Josie-t a saját ágyában. Ez nem titok Josie előtt sem, de a nő tétovázik. És teljesen megértettem őt is. Persze egy idő után már rákiabáltam volna hogy "Helló, itt a pasid, szeret és akar téged, szóval hajrá!"  És volt egy féltékeny jelenete is a legjobb barátnőjével, ami számomra teljesen érthetetlen volt. Mármint, Katelyn nemrég veszítette el élete szerelmét, és Josie azzal vádolja a nőt, hogy kikezdett Liam-el.

Felbukkant a kötelező dühös "ex barátnő" is. Vagyis inkább egy éjszakás ex barátnő. Azt gondoltam hogy nagyobb balhét csinál, de nem. Jött, adott egy gyenge műsort és tovább is állt.

A könyv valóban a második esélyről szól. Miként bocsátunk meg magunknak és a másiknak.

Öröm volt olvasni a könyvet, tipikusan olyan, amit egy nap alatt befalsz, mert nem bírod letenni.

Semmi újat nem mutat, de mégis megmelengeti a szívedet. A visszaemlékezések nagyon tetszettek. Ez adta meg a könyv alaphangulatát.Ezekből a visszaemlékezésekből megismerjük a fiatal párost. Hogyan találkoztak először, milyenek voltak tizenévesekként.

Mivel a könyv egy kisvárosban játszódik, így mindenki ismeri a másikat. Ezeknek a könyvnek van egy sajátos hangulata. Imádom az ilyen kisvárosokat!

Nagy piros pont az írónőnek azért, mert időt fordított a mellékszereplőkre is. Mindegyikük külön személyiséggel rendelkezik, és alig várom már, hogy olvashassak róluk.

Abszolút kedvencem Harrison lett, akinek a történetébe bele is olvashattunk a könyv végén! Kedves kiadó! Siessetek, hozzátok minél hamarabb a folytatást!

A borítóról pár szót:

Istenem, imádom! Szerencsére az eredetit kaptuk pár minimális változtatással. Ami nagyon nem kéne, az a szürke csík a könyv alján.

És láttátok a folytatások borítóit? Atyám, az egyik legjobbak, amiket láttam. Harrison kötetének borítója egyszerűen tö-ké-le-tes! Remélem hogy mi is átvesszük azt, és remélem, hogy semmiféle változtatás sem lesz, mert az a kékes betűszín is passzol a könyvhöz!

Read More

Sherrilyn Kenyon - Sins of the Night

Fülszöveg:
In the realm of the Dark-Hunters there is a code of honor that even immortal bad boys must follow:
Harm no human. Drink no blood. Never fall in love.
But every now and again a Dark-Hunter thinks himself above the Code. That's when I'm summoned. Who am I? I'm the one thing the fearless fear. Step over the line and it's my wrath you will face. Nothing can touch me. Nothing can sway me. I am relentless and unfeeling.
Or so I thought until I met a female Dark-Hunter who goes by the name of Danger-it's not just her name, it's how she lives her life. She doesn't trust me at all. And who could blame her? She alone knows that I'm here to be judge, jury and most likely executioner of her friends. Yet she is my key to saving some of them. Without her, they all will die.
Dangereuse St. Richard is a deadly distraction. Something about her is reawakening a heart I thought was long dead. But in a race against evil, the only hope mankind has is that I do my duty. And how can I do my duty when it means that I will have to sacrifice the only woman I've ever loved?


Borító: 4,5
Sorozat: Dark Hunter # 8
Kedvenc karakter Alexion, Ash, Simi, Xirena, Urian
Oldalszám: 384
Kiadó: St. Martin's Press
Kiadás: 2005

Iszonyatosan büszke vagyok magamra. Életem első angol nyelvű könyvét sikerült befejeznem bő egy hónap alatt.
Imádom Kenyon-t, és nagyon frusztrál, hogy idehaza milyen csiga lassan jelennek meg a kötetek. Elszántam magam arra, hogy biz' én nekikezdek angolul, mert ez nem állapot.
Nagyon meglepett, hogy értettem azt amit olvasok. Oké, ennek evidensnek kéne lennie, de mivel első angol könyvem, és a szókincsem sem egy nagy szám... Szóval értitek. Persze nem minden mondatot értettem, de nem is úgy álltam neki, hogy a szótár itt lesz mellettem, és mindet megnézem. Mert akkor tuti, hogy nem végeztem volna május 40-re sem.
Szóval...Most majd kiugrok a bőrömből, hogy végre nekem is sikerült elolvasnom egy angol könyvet. Egy Kenyon könyvet! Hát nem csoda, hogy imádom ezt a nőt!

A történetről röviden:
Alexion évezredek óta Ash-el és Simi-vel él Katoteros-ban. Nem hagyhatja el azt a helyet, csak nagyon ritkán. Nem érintkezik senkivel Ash-en kívül. Éppen ezért, a fél szemét a Dark Hunter-eken tarja, és tudja, hogy kivel mi történik.
Ezért is kéri meg Ash-t, hogy engedje meg, hogy elmenjen Aberdeen-be, ahol egy régi barátja, Kyros éppen rossz útra tért. Segíteni szeretne a férfinek, de Ash nem igazán akarja, hogy odamenjen. De Alexion-t, nem csak a barátja iránti hűsége hajtja. Danger, az egyik női Dark Hunter is felkelti a érdeklődését.
Danger és Alexion együtt próbálnak meg utána járni a történteknek, és Lexi reméli, hogy még idejében megtudja menteni Kyros-t, miközben a Danger iránti érzelmeivel viaskodik...

Nem is tudom, hogy mivel kezdjem. A könyv végén található egy pár oldalas novella, The beggining címmel. Szerintem vagyunk egy páran, akik azt hamarabb olvasták, mint ezt a könyvet, szóval először arról pár szót.

A novella önmagában nem mutat semmi újat, de most, hogy olvastam Lexi kötetét, úgy már bizony van értelme.
Mint ahogy a cím is mutatja, a kezdeteket meséli el ez a pár oldalas szösszenet.
Kr.e 7382-ben járunk Görögországban. Ash még igen fiatal, és egyedül néz szembe a daimon okozta fenyegetéssel. Artemisz évszázadok óta próbálja visszacsábítani magához Ash-t, de a férfi megtanulta a leckét.
De Artemisz sem lenne az aki, ha nem találna ki valamit. Megalkotja az Első Dark Hunter-eket. Név szerint: Callabrax-t, Kyros-t és Ias-t.
Ash elvállalja, hogy tanítja őket. Viszont Ias még mindig vágyódik a felesége után. Ash-nek megesik rajta a szíve, főleg, hogy a nő is szomorú, mert elvesztette a szerelmét.
Ash megszerzi Ias lelkét, de a döntő pillanatban kiderül, hogy Liora - Ias felesége - nem a férjét követelte vissza, hanem a szeretőjét.
Mivel az Éjféli vad-ban megtudtunk, hogy csak a feltétlen bizalom és szeretet tudja visszahívni a lelket a testbe, így Ias arra kárhoztatott, hogy Árnyként éljen az idők végezetéig...

Bevallom őszintén, sokszor olvastam a novellát, de nem igazán szenteltem figyelmet a három Dark Hunter-nek. Na de most!
Mivel Audiobook-ban is sikerült megszereznem a könyvet, együtt olvastam és hallgattam a történetet. Élvezetes volt hallgatni a sztorit.
Na de kezdjük az elején. Ki is az az Alexion? És mi köze a könyvnek a novellához?

Nos Alexion a novellában szereplő Ias. Miután Dark Hunter-ként is meghalt nevet változtatott. Ő most már nem Ias. Hanem Alexion.

Alexion Ash-el és Simi-vel él együtt Katoteros-ban immár 9000 éve. Segít Ash-nek neveli Simi-t, akit úgy szeret, mintha a lánya volna. Mivel nem igazán hagyhatja el Katoteros-t, ezért a háttérből figyeli a Dark Hunter-eket. Ezenkívül ő tartja karban a Dark Hunter-ek fórumát is. Oh és igen. Ő az a mesebeli lény, akiről még a Dark Hunter-ek is csak szóbeszédet hallottak. Ő Ash személyes "Puszítója". Ha valamelyik DH rossz fát tesz a tűzre, akkor Lexi dolga, hogy megoldja a dolgokat.

Alexion látva régi barátja cselekedeteit, elhatározza, hogy megmenti Kyros-t. Ash nem akarja elengedi, de végül beadja a derekát.
Úgy mutatkozik be a DH-nak, hogy ő Ash Fegyvernöke, de mindenki tudja, hogy olyan nincs. Szóval megindul a spekulálás, hogy Lexi Ash-nek kémkedik.
Alexion Danger házában bukkan fel, és ott szándékszik lakni, míg meg nem oldja Kyros problémáját.

Danger nem bízik Alexion-ban. Főleg azután, hogy Kyros miket mondott el neki Ash-ről.
Bevallom nőiesen, alig vártam már, hogy egy női Dark Hunter is képviseltesse magát. Viszont Danger-el eleinte kicsit meggyűlt a bajom. Kezdjük azzal, hogy francia. Isten tudja, valahogy nem kedvelem őket. De ezen még túlteszem magam. Ami kicsit kiverte a biztosítékomat - és nem csak Dangernél - az a bizalmatlanság. Ash tanította mindannyiukat, mindig segít nekik, ők meg nem bíznak benne, és elhisznek mindenféle szóbeszédet. Gyerekek, bízzatok már egy kicsit jobban Ash-ben!

Kyros fejét Stryker telebeszélte mindenféle butasággal. Kyros telebeszélte ugyanezzel a butasággal a többiek fejét is, és kész is van a lázadás. Mivel Kyros az első DH-k egyike, megbecsülik, tisztelik, és hallgatnak rá.
Eleinte Danger is elhiszi a szóbeszédet, de Alexion meggyőzi, és végül együtt szállnak szembe Stryker-el és a lázadókkal.

Alexion-t nagyon megkedveltem. Egy üde színfolt a sorozatban. Természetesen szarkasztikus - mint az összes Kenyon karakter - fura humorral áldotta meg a sors, és totálisan egyenes típus. És titkolózó.
Nem tudom normálisan megfogalmazni hogy milyen is valójában Lexi, de annyi biztos, hogy kedvenc lett.
Danger és közte már a kezdetektől megvolt a kémia, de Danger nem adta magát olyan könnyen.
Mivel Lexi nem érintkezik másokkal így nehezen nyílik meg, és olyan mint Ash. Állandóan titkolózik.
A kötet során felbukkannak újabb Dark Hunter-ek. Ephani egy újabb női Vadász, aki sajnálatos sorsra jut. Rafael, aki felkeltette az érdeklődésemet, és még sorolhatnám.

" "Who killed you?"
"My wife's lover."
She grimaced. "Ouch."
"Yeah."
"And then your wife dropped the medallion instead of freeing your soul," she said, her voice filled with anger. "I can't believe she'd do that to you."
(...)
"Did you go back and kill your wife?"
"No." He gave a short, bitter laugh. "I have to say, it was truly one of the finer moments of my life… or death. I felt like a complete and utter asshole, lying there, looking at her as she watched me die. There wasn't even pity or the smallest amount of regret in her eyes. If anything, she was glad to see me go."
Poor guy. She knew firsthand that it was not only painful but humiliating to have misjudged someone so badly. "So what happened to her?"
One corner of his mouth quirked up in wry humor. "Acheron turned her to stone. She's now a statue that stands in the hallway outside my room."
Danger widened her eyes. "Are you serious?"
"Absolutely. I blow her a sarcastic kiss every morning when I walk past her.""

Miközben a páros próbálja menteni a menthetőt, Stryker újabb és újabb ötletekkel áll elő. Nem elég, hogy Ash ellen fordított jó pár DH-t, még egy Charonte démon-t is küldd Danger házába, hogy elintézze Lexi-t.
Természetesen Stryker terve elbukik, így egy másik Charonte-t küld Alexion ellen. Xirena-t, Simi testvérét...
Na ekkor indul be igazán a történet. Xirena-ról már olvastam, mivel össze vissza olvasom a sorozatot. De itt bukkan fel először, és lássuk be. Simi testvére csak jófej lehet. És igen. Xirena az egyik kedvencem lett. Imádtam! Alig vártam már, hogy találkozzanak Simi-vel.

Mindeközben Alexion hiába hívogatja Ash, a férfi nem felel. Megvan rá az oka, de Istenem...Mindig ezt csinálja!
Ash tudja, hogy most Alexion sorsa a tét, és nem avatkozhat közbe. Csak a végén...

Danger és Alexion kapcsolta nem olyan tüzes. Inkább az érzelemre koncentrál. Lexi-nek csupán pár napja van, hogy elintézze Kyros ügyét, és vissza kell térnie, mivel... Ahogy ő mondja: I'm 'other'.

Nos igen. Ő valóban egy merőben más kategória. Mivel DH-ként halt meg, elméletben ő egy Árny, de mivel Ash valahogy megmentette, ő még az Árnyak között is más.

Tetszett Danger és Lexi kapcsolata. Moziztak, randiztak. Ami nekünk természetes, az Alexion-nak új, mivel 9000 éve Kalosos-ban él.

A páros sokat beszélget, megosztják egymással a gondolataikat. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Alexion elmondja Danger-nek hogy kicsoda, és meddig maradhat.

Mind a ketten tudják, hogy a kapcsolatuk halálra van ítélve, de mégis...Élvezik az együtt töltött időt.

" He indicated Eric Bana, who was playing Hector. "What about him?"
"He's okay, but not my taste. I'm not that attracted to brunettes. I like blonds better, which is why I adore Orlando as Legolas and not Paris."
There was no missing the spark of interest in his eyes. "That's good to know."
Danger had no idea why she liked teasing a man she really should hate, and yet she couldn't seem to help herself. "Well, that information does you no good."
"Why not? I'm blond."
"Yes, but you're not human." She looked back at the screen where Brad Pitt, as Achilles, was fighting with his cousin. "Then again neither is he," she said with a breathless sigh. "I swear, that man is a god.""

Ahogy közeledik a leszámolás éjszakája, egyre jobban átéreztem Danger helyzetét. Mivel sokat tud Alexion múltjáról és Ash-ról, a férfi úgy dönt hogy miután elrendezte Kyros problémáját, kitörli a nő emlékezetét. Természetesen Lexi úgy tervezi, hogy ezután láthatatlanul fog vigyázni a szeretett nőre.

Az utolsó fejezeteket imádtam! Átereztem mindkét szereplő szomorúságát.  Szeretik egymást, és tudják hogy ez a kapcsolat nem vezet sehová. De mégis...

Stryker sikeresen maga mellé állított jó pár DH-t, így a harc elkerülhetetlen. Lexi a harc során próbálja védeni Danger-t, de Stryker valamilyen módon megszerezte a... Nem árulom el, hogy mit. Legyen elég annyi, hogy egy nagyon fontos dolgot.

Mivel romantikus sztori, az ember lánya már az első pillanattól fogva tudja, hogy happy end lesz a könyv vége. De mégis! Annyira izgultam a szereplőkért. Annyira akartam hogy Lexi boldog legyen!

Kyros a harc közepette rájön, hogy Stryker átverte. Kész is a katasztrófa. De akkor megjelenik Urian. Imádom ezt a titokzatos pasast is!Komolyan, a gyengéim ezek a karakterek. Stryker nagyjából kitér a hitéből hogy él a fia, de hamar túlteszi magát rajta.

Mint említettem, Ash szeret az utolsó utáni pillanatokban megjelenni. Most is ezt teszi. Lexi természetesen dühöng emiatt, hiszen Ash megmenthette volna Danger-t. De nem tette. Vagy mégis? Olvasd el, és megtudod.

Az epilógus fantasztikus volt! A két Charonte ahogy találkozik, és egyből a pasikról kezdenek el konzultálni! Frenetikusak voltak!

Katoteros most már nem lesz olyan csendes, hiszen többen is beköltöztek Ash házába, aminek a férfi örül is, meg nem is.

Annyit mondanék még, hogy hiába a könyvben a régi karakterek 1%-a sem bukkant fel, mégis nagyon élvezetes volt a sztori. Valahogy most nem hiányoltak a többieket. Helyettük itt volt Savitar, egy kis Urian, Alexion és Xirena. Ash-ről és Simi-ről pedig még nem is beszéltem.

Mindenkinek ajánlom hogy olvassa el ezt a könyvet is. Higgyétek el nem nehéz a könyv nyelvezete!

Read More

Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása

Fülszöveg:
Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát.
Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Raffe félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.


Borító: 5
Sorozat: Penryn & the End of Days # 1
Eredeti cím: Angelfall
Kedvenc karakter Raffi
Oldalszám: 342
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013.12.11.

Nagyon kíváncsi voltam a könyvre. Nem vagyok a műfaj rajongója, de néha ez is kell. És most, hogy elolvastam a könyvet, rájöttem, hogy egy kicsit csalódott vagyok. Egy kicsit mást vártam. De amit kaptam, azt is szerettem.

Hat hét telt el, és a világ amit Penryn megismert, már nem létezik. Nappal bandák fosztogatják a várost, az éjszaka pedig az...angyaloké. Akik nem ismernek kegyelmet, és elpusztítanak mindent.

Penryn a mozgáskorlátozott húgával, és a skizofrén anyjával útnak indul a hegyekbe, hátha ott nagyobb esélyük van a túlélésre. De útközben pont egy angyalharc közepébe csöppennek, és az egyik angyal elrabolja Penryn húgát.

A lány úgy dönt, hogy a legyőzött angyal segítségével megkeresi a testvérét. Igen ám, de úgy tűnik az angyal haldoklik...

Penryn alkut köt az angyallal. Ha elviszi a Fészekbe, akkor visszakapja tőle az levágott szárnyait.

Először is. Nagyon megkedveltem Penryn-t. Mindig elrebegek egy imát, ha egy YA hősnő talpraesett, okos és humora is van. Penryn pont ilyen. Imádom az ilyen hősnőket, szóval plusz pont jár az írónőnek.

A lány a családfenntartó. Ő az ész, ő oldja meg azt, amire az édesanyja képtelen. Nagy teher ez neki, főleg, hogy ilyen fiatal. De mégis Penryn nem fordít hátat a családjának, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy túléljék ezt a szörnyű világot.

Penryn nagyon alkalmazkodó. Nem siránkozik a helyzetén, nem borul ki. Ha a helyzet úgy kívánja, akkor tud kegyetlen lenni, de rá mégis a jóság a jellemző. Ott segít, ahol tud. Az édesanyja gyerekkorában több önvédelmi tanfolyamra is beíratta, szóval ha kell, meg tudja magát védeni.

Rafi-ról már a bloggerek is ódákat zengtek, szóval alig vártam, hogy megjelenjen. Kíváncsi voltam, hogy
milyen lesz. A nevén sem akadtam ki, mint páran. És nos igen, megértem, hogy az olvasók miért is szerették meg ezt az angyalt. Szarkasztikus, arrogáns,humoros, emberi és segítőkész. A maga módján. Párszor öntudatlanul is segít Penryn-nek, amitől csak még jobban megkedveltem.

A kötet elején annak ellenére segített a lánynak, hogy az kérte volna. Bármikor elsétálhatott volna, de nem tette. Ideiglenes szövetséget köt Penryn-el, és elindulnak az angyalok Fészkébe, San Fransisco-ba.

Az útjuk során több akadályba is ütköznek, de mindet sikerrel veszik. Egyre jobban összecsiszolódnak, és a vonzalom is felüti a fejét.

Nagy piros pont jár az írónőnek az érzelmek ábrázolásáért. Teljesen  átéreztem a két szereplő helyzetét. Velük együtt dühöngtem, szomorkodtam vagy nevettem.

A könyv olvastatja magát. Nem tudtam letenni. De mégis, nekem valami hiányzott. Tudjátok az a plusz, amitől az olvasó egyszerűen sikítva követeli a folytatást. Mert hiába, Raffe kedvenc, és Penryn sem áll ettől távol, a történet nagyon izgalmas...Mégis, valami hiányzik.

A történet mélypontja számomra az Ellenállók táborában eltöltött idő. Belátom hogy a világfelépítés miatt szükség van egy ilyen csoportra, de több időt pocsékoltak el Penryn-ék ott, mint kellett volna.

De amikor végre elszöktek, akkor indult be igazán a sztori. Nem elég, hogy  az angyalok elpusztítanak minden várost, és pokollá teszik a Földet.  Rajtuk kívül felbukkan egy ismeretlen faj olyan lényekkel akik embereket esznek, és éjszaka támadnak.

Amint a páros eljut a Fészekbe, hirtelen úgy tűnik, mintha visszamentek volna az időbe. '20 évekbeli ruhákban parádéznak a gyönyörű lányok, hogy engedjék be őket a hotelba, ahol az angyalok mulatnak. Penryn annak ellenére, hogy nem a nőies viselkedéséről híres, könnyen bejut a hotelba Rafi-val együtt.
Az írónő nagy figyelmet fordított az angyalpolitikára is. Az olvasó egyből rájön, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Megvannak a kasztok, bár erről sokat még nem tudunk.
Ami a legjobban megdöbbentett, az hogy senki sem ismeri fel Rffi-t. Könyörgöm. Ő az egyik leghíresebb és legöregebb angyal. Méghozzá arkangyal. Uriel-t egyből felismeri mindenki, de őt nem. Ez nagy melléfogás volt az írónőtől. A másik pedig, ami számomra hihetetlen, hogy egyik angyal sem tudta, hogy mit is keresnek a Földön. Mivel Gabriel meghalt - aki a Hírvivő - nincs senki, aki elmondaná, miért vannak a Földön. Oké. Egyrészt értem az írónő logikáját, hogy mit akart ebből kihozni. De mégis... Annyira hihetetlen  ez a szál...

A hotelban több új szereplőt is megismerünk. Egyik személyes kedvencem Józsiás. Ritka amikor egy könyvben albínó is szerepel. Ehhez társul, hogy angyal. Lányok, előre lestoppolom az angyalfiút!

A végkifejletet imádtam!

Végre Penryn anyja is előkerült, és józanabb volt, mint szokott. Állítom, hogy ennek a nőnek még nagyon nagy szerepe lesz a sorozatban. Morbid egy alak, és őrült is, de mégis...

A skorpió angyalok hihetetlenül jó húzás volt az írónőtől, és az utolsó fejezetek!

A könyv folyamán az írónő sikeresen rávilágított Rafi helyzetére, és érzéseire. A szárnyai elvesztése egy nagy csapás neki, és mégis talpra állt. Most viszont, amikor végre visszaoperálták volna...Amikor kiderült, milyen lett a  szárnya majdnem felsikítottam dühömben.Annyira nem ezt érdemelte Rafi. (Most már értem, hogy miért az a második rész borítója,ami.)
És a kardja - amit imádok - is megtagadta őt. De Raffe mégis arra koncentrált, hogy Penryn-t megmentse. Mivel a kard Penryn-t is elfogadta, Raffe arra törekszik, hogy a kard a lány közelében legyen.

És ha ez nem volna elég, Penryn húga is előkerült. Csak nem éppen úgy, ahogy vártuk volna. Érdekesnek és izgalmasnak találom szegény kislány állapotát.

Annyira akartam hogy Penryn és Rafi együtt maradjon, de nem, az írónő ismét kiszúrt velünk. A romantikus szálat is kevésnek éreztem. Értem én, hogy miért nem lehet egy angyal és egy ember között semmi, de az a feszültség ami kettejük között volt...Kevés volt az az egy csók. Főleg, hogy Rafi ezután hogyan viselkedett Penry-nel. Természetesen ennek is megvan az oka, és nem csak Penryn-t ütötte szívem, hogy Rafi így viselkedett.(Engem is)

Az utolsó fejezet, amikor Raffe repülve kíséri Penryn-t... Megható volt. Annyira nem akartam hogy elváljanak, és annyira nem akartam, hogy így érjen véget a könyv.

A sorozat állítólag öt részes lesz, szóval lesz még miért izgulnunk.

Pár szó a borítóról:

Már első látásra beleszerettem, de élőben sokkal szebb, mint gondoltam. A színek passzolnak, és az angyal szárny - ami dombornyomott - is tökéletes. Imádom!

Ami nem igazán kellett volna, az az ajánlás. "Éhezők Viadala add át a helyed?" Mivel nekem nagyon nem jött be az a sorozat, kicsit el is bizonytalanított.

Ó, és láttátok a folytatás, a World After borítóját? Egyszerűen gyönyörű!

Kedves Kiadó! Ismételten követelem a mihamarabbi folytatását a könyvnek! Érzem, hogy kedvenc lesz ez a sorozat, szóval minél hamarabb hozzátok el nekünk a folytatást!

Read More

Jennifer L. Armentrout - Ónix

Fülszöveg:
Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…


Borító: 4,5
Sorozat: Luxen # 2
Eredeti cím: Onyx
Kedvenc karakter Daemon
Oldalszám: 472
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013.12.11. 

Alig vártam, hogy olvassam a könyvet. Amint befejeztem az Obszidián-t, azzal a lendülettel rendeltem is a folytatást. Szerencsém volt, hogy már decemberben megjelent az Ónix, és nem kellett hónapokat várnom. Most viszont jöhet a várakozás, és nagyon remélem, hogy pár hónap múlva már az Opált is olvashatom.

A történet ott folytatódik, ahol az Obszidián abbamaradt. Olyan érzése van az embernek, mintha csak lapozott volna egyet.
Az Obszidiánban Katy és Daemon összekapcsolódtak, és most jelentkeznek a hatásai ennek a lépésnek.
Katy megbetegszik, és kórházba kerül. Ami egy mezei influenzának indul, kiderül, hogy sokkal több. Mivel Katy és Daemon összekapcsolódtak, ennek következtében a lány mutálódik. Átváltozik egy ember-luxen hibriddé. A képességei is megmutatkoznak. A tárgyak körülötte eltörnek, ajtók és ablakok nyitódnak ki. Katy nem hiszi, hogy köze lenne hozzá, de amikor napokig megmagyarázhatatlan dolgok történnek, akkor már ő is elgondolkodik azon, hogy mégis mi történik vele.
És ennek tetejében egy új srác is felbukkan, és nem véletlenül...

Bevallom őszintén, hogy kicsit tartottam a könyvtől. Az Obszidián már az első oldalon beszippantott, de itt jó pár oldal eltelt, és még akkor sem éreztem azt a bizonyos érzést, hogy elkapott a könyv. Megijedtem, de a félelmem alaptalan volt. Bő 80 oldal után végre elkapott a gépszíj, és igen, ismét pár óra alatt befaltam a könyvet.

A történet számomra lassan indult be. De amilyen lassan indult, olyan pörgős, és eseménydús lett.

A könyv most az érzelmekre koncentrál. Katy és Daemon között még mindig működik a kémia. Sőt! Sistergett a levegő közöttük. Kezdik megismerni egymás, és kezdenek közelebb kerülni egymáshoz.

Daemon eldöntötte, hogy Katy az övé lesz. Ennek érdekében megtesz mindent, hogy levegye a lábáról a lányt. A kedvenc epres turmixtól megkezdve a rózsáig mindent bevetett, és lássuk be. Daemon Black előbb vagy utóbb eléri azt, amit akar.
A két szereplő sokkal több időt tölt együtt, és most már Daemon sem talál ki holmi kifogást,hogy miért. Csak egyszerűen a  lánnyal akar lenni.

Daemon is a változás útjára lépett. Az előző részben annyira bunkó és arrogáns volt, hogy nem tudtam néha eldönteni, hogy imádom vagy esetleg jól felpofoznám-e. Bár a kettő néha együtt jár.

Most viszont visszavett magából. Most is bunkó, sokszor seggfej de sokkal lightosabb, mint volt. És ne feledkezzem meg arról sem, hogy kedves és törődő. Többet mutatott most magából, megosztotta Katy-vel a gondolatait. Bevallom, tetszett ez a Daemon. De a kőbunkó picit jobban bejön.

Katy és Daemon kapcsolata nagyon tüzes. Hol marják egymást, hogy egymásnak esnek. Az előző részben szinte szétszedték egymást, már ami a szópárbajokat illeti. Itt most ez is lightosabb volt.  A kedvenc jelenetem egyértelműen a vlogolós rész. Magam előtt láttam, és imádtam!

Katy is hozta a formáját, még mindig kedvelem. Egy igazi könyvmoly, és az olvasó már csak ezért is szimpatizál vele. Szeretem azt Katy-ben, hogy saját maga akarja megoldani a problémáit. De vannak helyzetek, amikor fel kell tudni ismerni, hogy a dolgok túlnőttek rajtunk, és segítséget kell kérni. Katy sajnos ezt nem tette, és meg is lett ennek a kára. Haragudtam rá, főleg azért, mert minden ott zajlott előtte, és nem vett ebből észre semmit.

Kíváncsi voltam, hogy az írónő milyen történettel áll elő. Tudtam, hogy az Arum vonalat nem ismétli meg. És mivel már az Obszidiánban megemlítette a Védelmi Minisztériumot, szinte tudtam, hogy most ők lesznek a középpontban. De az írónő ezt is megspékelte, szóval ámultam, és bámultam.

A történet jobb, mint az előző. Itt már nem csak Katy és Daemon kapcsolatának alakulása folyik, hanem annál több.

Felbukkan egy új fiú az iskolában. Blake szinte mindenkit levesz a lábáról, kivéve Daemon-t. Annyiféle nevet gyártott Blake-nek, hogy már csak nevetni tudtam rajta.

Mivel új fiú, felmerül a kérdés, hogy lesz-e szerelmi háromszög. Megnyugtatok mindenkit, hogy ennek az esélye sem áll fenn. Persze Katy találkozgat Blake-el, de inkább azért kedveli a fiút, mert normális. Katy kicsit ki akart szakadni a luxenek világából, és Blake tökéletes volt ehhez a lépéshez. De nem sokáig. Kiderül, hogy a fiú olyan olyan, mint Katy. Ő is összekapcsolódott egy luxennel, és segíteni akar a lánynak, hogy a képességeit uralja.

Katy bízik is a fiúban, meg nem is. Nos, én helyette is túl paranoiás voltam. Senkiben nem bíztam, csak Daemon-ban, és mindenkiben az ellenséget láttam.
Katy természetesen elkezdi az edzéseket Blake-el, ami Daemon-nak egy cseppet sem tetszik.

Blake edzésterve cseppet sem veszélytelen, és ha Katy helyében lettem volna, tuti, hogy felgyújtom a srácot. Lehetett látni, hogy valami nem stimmel vele, és a végén...

A könyvben nem egyszer felbukkan a Minisztérium, ami cseppet sem tesz jót a szereplők lelki békéjének. Daemon persze most is a helyzet magaslatán állt. Részben.

A könyv folyamán nem egy megdöbbentő tényre fény derül. Mit akar a Minisztérium? Kik dolgoznak nekik? Nos ezekre meg is kapjuk a választ...

Az írónő remekül ír, ez nem vitás. Érezni a könyv hangulatán, hogy kezd egy kicsit sötétebb, komorabb lenni. Persze Daemon generál jó pár vicces pillanatot, de mégis, ott az érzés. A vihar előtti csend. Talán ezért is volt lassabb a könyv eleje.

Izgalmas volt a könyv, főleg, amikor Katy meglátja Bethany-t. Onnan aztán megindul a spekulálás, és a reménykedés. Hiszen kiderült, hogy ha egy luxen és egy ember összekapcsolódik, egyik sem élhet a másik nélkül. Ha az egyikük meghal, vele együtt hal a másik is.

Tudtam én, hogy Dawson életben lesz. Túl sokszor bukkant fel a neve ahhoz, hogy ne így legyen. De mégis, annyira izgultam érte. És Bethany-ért is. Nem értettem, miért nem szökik el Katy-vel. De ennek is biztosan meglesz az oka.

A végkifejlet nagyon ütős lett. Amikor Katy-t elrabolták, magamban fohászkodtam, hogy nehogy vége legyen a könyvnek, mert különben olyan levelet írok az írónőnek....

Amik viszont nagyon sajnálom, az Adam. Ebben a könyvben igazán megkedveltem, erre mit csinál Armentrout? Na mit? Annyira nem akartam ezt. De Armentrout egyáltalán nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőkkel, amit díjazok is, és közben meg a falat kaparom tőle.

Ami a negatívumokat illeti. Katy édesanyja reakciója amikor meglátta a párost egy ágyban, cseppet sem tetszett. Ártatlanul aludtak,erre Katy anyja olyan patáriát csapott, hogy csak pislogtam. Nem értettem, hogy miért van úgy kiakadva, főleg, hogy ő is bepasizott. És irtó nagy lépésben haladtak, én nekem ez nagyon nem volt hihető.
A másik. Katy érzelmi változásai. Eleinte tetszett, hogy nem bízik Daemon érzéseiben, de amikor mindent az összekapcsolódásra fogott, akkor egy idő után már legszívesebben felpofoztam volna. Katy, bízz egy kicsit jobban Daemon-ben!

Dee az előző részben nagyon szimpatikus lett, itt viszont... Semmit sem csinált azon kívül hogy evett, és csókolózott Adam-el. Mi értelme volt, hogy akkor jelen legyen?

Az utolsó pár fejezeten szinte a körmöm rágtam. Reménykedtem benne, hogy Dawson végre előkerül. Amikor már egy karnyújtásnyira van, Armentrout megint kitol velünk. De az utolsó oldalakon...

Nem is tudom, hogy mit gondoljak a könyv végéről. Egyértelműen öröm, de mégis...Tudja az olvasó, hogy Dawson megváltozott.És hogy még mi lesz itt!

Kedves Kiadó! Remélem minél hamarabb olvashatjuk a folytatást, mert ez így nem járja! Főleg úgy, hogy ismét kaptunk pár oldalt Daemon szemszögéből.

Read More

Jennifer L. Armentrout - Obszidián

Fülszöveg:
Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam. Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…


Borító: 4,5
Sorozat: Luxen # 1
Eredeti cím: Obsidian
Kedvenc karakter Katy, Daemon
Oldalszám: 424
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013.06.10

Az év első olvasott könyve. Remélem, hogy az idén hasonló jó könyveket fogok olvasni.
Nagyon nagy pozitív csalódás volt nekem ez a könyv. Amikor júniusban megjelent, nem igazán érdekelt. De úton útfélen szembejött velem a könyv, mindenki el volt ájulva tőle, és hangoztatták, hogy mekkora jó ez a könyv. Nem értettem őket. De most, hogy elolvastam a könyvet...Na, most már értem. Nagyon is.
Nincs olyan ember, aki ne hallott volna már a könyvről. Kismillió értékelés született a könyvről, és nem hiszem, hogy én valami újat tudnék mondani róla.
Már az első oldalaknál vigyorogtam. És ha ilyen történik, akkor az ember lánya belátja, hogy jó lesz ez a könyv.

A történet szó szerint beszippantott. Ahogy a kezembe vettem, nem tudtam letenni. Azt vettem észre, hogy különböző pozíciókat veszek fel hogy kényelmesen olvassak, de a könyvet még véletlenül sem tettem le.
A történet adott. Katy és az édesanyja az isten háta mögötti kisvárosba költöznek. A lány nem hitte volna, hogy egy unalmas kisvárosban bármi érdekes történhet vele. Nos, tévedett. A szomszéd ikerpár kicsit sem azok, akiknek kinéznek. Földönkívüliek.
Soha nem olvastam még ilyen könyvet, és ezért is idegenkedtem tőle. Most komolyan, földönkívüli romantika?Mi sülhet ki ebből? Nos, egy fantasztikus, humoros pergő történet.

Katy az első pillanattól nagyon szimpatikus volt, és nagyon megkedveltem. Ismét egy olyan YA hősnővel hozott össze a sors, aki nem fél kinyilvánítani a véleményét, okos és tud magára vigyázni. Ezek mellé jön még a páratlan humora és a csípős nyelve. És megszületett egy kedvenc YA hősnő. Persze az is hozzátartozik a szimpátiámhoz, hogy Katy imád olvasni, és könyves blogot vezet. Racionális, és hiába, a szomszéd sráctól leolvad a bugyija, mégsem adja meg neki magát. Sőt!

Daemon Black-ről más sokat hallottam.
Mindenki el van ájulva tőle, aki olvasta a könyvet. Ezt sem értettem.
Imádom a pasast! Soha életemben nem olvastam még ilyen bunkó férfikarakterről. Sokszor túllépte a határt,
Közte, és Katy között szikrázott a levegő. Nem hinném, hogy olvastam már olyan YA könyvet, ahol ennyire heves volt a kémia. Ha ez a két ember egy szobában van, tuti, hogy kő kövön nem marad. Szó szerint marják egymást, állandóan vitáznak, de mégis vonzódnak egymáshoz, bár ezt nehezen ismerik be. És az a bizonyos jelenet, ahol Katy laptopja felrobban... Hűha!

És most jöjjön a történet, mert arról is írni kéne pár sort.
Érdekelt, hogy Daemon és Dee miféle lények, és amikor kiderült, hogy tulajdonképpen fényemberek, nem is tudtam, hogy nevessek, vagy gratuláljak az írónőnek a fantáziájáért. Mert azért lássuk be. Fényemberek.  Akik csak fényből vannak, ha levetik az álcájukat. A képességeik érdekesek, és a helyzetük a Földön is. Kíváncsi vagyok, mi lesz még itt.
Az ellenségeik kiléte is felkeltette az érdeklődésemet, és a könyv története is. A romantikus szál mellett szerepet kapott az akció is. Nagyon tetszett ez a szál is.
A mellékszereplők közül egyértelmű, hogy Dee a kedvenc. Egyszerűen imádni való ez a pörgős lány.
A végkifejlet nagyon ütős lett, szinte füstölt a kezem, ahogy lapoztam, hogy minél hamarabb megtudjam, mi lesz a szereplőkkel.
Amiért egy hatalmas fenékberúgást érdemel az írónő, az a vége. Most komolyan! Miért így lett vége? Teljesen nyugodt voltam, mert láttam, hogy jó pár oldal még hátra van. De amikor lapoztam egyet, és a köszönetnyilvánítás bukkant fel a következő oldalon..Nos, cifra káromkodás közepette követeltem a folytatást, hiszen nem lehet így vége.
Egyrészt örülök, hogy Katy nem adta meg magát, ezért nagy piros pont jár, másrészről kicsit mérges vagyok, hogy miért nem az lett a vége, amit gondoltam. Hiszen a vak is látja, hogy mit akar egymástól a két főszereplő, és mégis...
De most már nagyon is értem.
jó párszor ráborítottam volna az asztalt, de mégis van benne valami, amitől az ember lánya Daemon függő lesz. Persze a kedvesebb oldalát is megmutatta, csak hogy lássuk, hogy ő olyan is tud lenni.

Az a pár plusz fejezet Daemon szemszögéből nagyon kedvemre való volt . Piros pont az írónőnek érte, hiszen tényleg érdekelt, hogy mi járhat ennek a srácnak a fejében.

Egy biztos. Ebben a hónapban olvasni akarom a folytatást, mert megőrülök, hogy nincs a polcomon. (Még szerencse, hogy vártam, míg megjelent az Ónix, különben bajban lennék...)

Read More