Nyereményjáték a Cor Leonis Kiadóval!

Sziasztok!

Mint már tudjátok, a Cor Leonis Kiadó hosszas hallgatás után ismét visszatért közénk, hogy ismét változatos, és egyben kiemelkedő olvasmányokkal lásson el bennünket.

Akik már követik a blogom egy ideje, azok észrevehették, hogy a Kiadó az egyik nagy kedvencem. És nem csak Moning miatt. ;-) 

Emlékeztek rá, milyen barátságosak és kedvesek voltak a Kiadó munkatársai? És mennyire bántuk, hogy egyik napról a másikra eltűntek? Hogy mennyire sajnáltuk, hogy a nagy nehezen átvett két sorozat (Cassandra Palmer, Tündérkrónikák) ismét a feledés homályába merül?

Tudom, ez egy cseppet drámaira sikeredett. De szerintem voltunk egy páran, akik így élték meg a helyzetet, amikor az egyik kedvenc Kiadónk úgy tűnt, hogy nem tudja folytatni.

De ennek vége, és most a Kiadó egy igencsak értelmes, és olvasóbarát nyereményjátékkal lepi meg az olvasóit. Miről is van szó?

Annyi a dolgotok, hogyha már olvastatok bármelyik könyvet a Kiadó palettájáról, akkor értékeljétek az adott könyvet a Kiadó webáruházában, a könyv adatlapján. Nyilván nem elég a csillagozás, pár szóban értékelnetek is kell a könyvet.

Az sem baj, ha már régen megtettétek ezt. Akkor az alábbi linkre kattintva ki kell tölteni egy adatlapot, és már jelentkeztetek is a nyereményjátékra. 

(Tipp: Növeli az esélyeiteket, ha minél több könyvet értékeltek)

És a legfontosabb: Mi a nyeremény?

 

A hamarosan megjelenő három könyv közül te döntöd el, hogy melyiket szeretnéd:

1 .Karen Marie Moning: A Felföld ködén túl - Ha imádod Moning-ot és a MacKeltar klánt, vagy csupán odavagy a skótokért

 
2. Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg - Ha kedveled az újdonságot, és nem riadsz vissza attól ha együtt látod: Brazília, Young Adult és a Disztópia műfajokat

3. Junot Diaz: Fulladás - Ha a nyers, de egyben realisztikus kortárs irodalomra vágysz

A nyereményjáték December. 15-ig tart, és másnap már a győztest is sorsolják. Szóval még a fa alá is lesz időtök betenni a választott könyvet.

 

 

Read More

S. J. Watson - A másik én (R)

Fülszöveg:

Végzetes vonzerő… online.

Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz?

Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát… az uralmat a tettei felett… és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is.


Borító: 3
Sorozat: -
Eredeti cím: Second Life
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 416
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.10.19

Nem szoktam ismeretlen íróktól olvasni, de ennek a könyvnek a fülszövege annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy mégis el kell olvasnom ezt a történetet. Filmet és sorozatot láttam már ami pszicho-thrillertként van feltüntetve. De olvasni még nem olvastam.

Nem tudom mit vártam, de mégis csalódottan csuktam be a könyvet.
Ha krimiről és thrillerről van szó, felállítok pár szabályt:
1. Ne bízz senkiben
2. Ne kedvelj meg senkit, mert valószínű hogy vagy ő a tettes, vagy a könyv végére halott lesz.

Ennek ellenére könnyű dolgom volt. Egyik feltétel sem sikerült, tehát szinte nyugodt szívvel olvastam a történetet.

Julia arról értestül, hogy húgát Párizsban meggyilkolták. Nehezen teszi túl magát a történteken. És az sem segíti a helyzetét, hogy a rendőrség nyomozása megrekedt, és nem foglalkoznak az üggyel. Julia saját kezébe veszi a dolgokat. Megtudja, hogy húga egy internetes társkeresőn ismerkedik. Van, hogy személyes kalandokba bonyolódik, és van, amikor a cyber szexhez folyamodik. Julia úgy dönt, hogy utánajár a dolgoknak. Felregisztrál ugyanarra az oldalra, hátha megtalálja a húga gyilkosán. Ám ott egy olyan férfira bukkan, aki megváltoztatja eddigi unalmas életét...

Legyen elég ennyi a könyv tartalmáról. Igazán érdekesen hangzik, ugye? Ennek ellenére nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Meglepett, hogy E/1-ben íródott. A könyvet olvasva úgy éreztem, jobb lett volna, ha E/3-ra vált az író.

A karaktereket sem sikerült megkedvelnem. Főleg Julia-t nem.
Ahogy haladtam a könyvvel, úgy vált egyre unszimpatikusabbá Julia. Úgy éreztem, hogy Watson sem tud vele mit kezdeni.

A nő tipikus stepfordi feleség, csak angol kiadásban. A férje sebész, és van egy kamasz fia. Ő fényképész, és gyógyult alkoholista. Julia-nak megvan a maga múltja, amitől nyilvánvaló, hogy nem tud elszakadni. Magára kényszerített egy szerepet, és ahogy haladt a könyv, úgy tör felszínre mindkét énje.

Sokszor nem tudtam eligazodni Julia-n.
Az egyik percben még a húgát siratja, és közli, hogy nagyon közel álltak egymáshoz. A másik percben viszont elmondja, hogy örül, hogy a húga halott. A fiával szemben is kettős érzéseit vannak. Hol mindennél jobban szereti, hol közli, lehet azért nem szereti annyira, mert adoptált gyerek.

A könyv első negyede nagyon lassan haladt. Nem léptünk semerre, egy helyben toporogtunk. Akkor kezdett izgalmassá válni a történet, amikor Julia felregisztrált arra a bizonyos társkeresőre.
Ahogy az lenni szokott. A tiltott gyümölcs mindig édesebb. Julia  eleinte viszolyog attól, amit tesz. Egy idő után viszont belerázódik, és megismerkedik Lucas-val. A kapcsolatuk titkos, és izgalmas. Ezek a részek tetszettek a legjobban.

Viszont minden jónak vége szakad. Kiderül hogy senki sem az, akinek tűnik, és Julia az őrület szélére sodródik. Julia hiába tart távolságot Lucas-tól, a férfi egyre többet tud meg róla. Túl sokat...

Nyilvánosságra kerül-e a viszonya? Kiben bízhat?

Az lenne erre a logikus válasz, hogy a férjében. Viszont ahogy Julia-nak megvan a maga élete, úgy a férjének is. Tipikus orvos, akit próbál minél hamarabb túl lépni a dolgon. Ha ez nem sikerül, akkor úgy tesz, mintha nem is lenne.

A karakter zömén azt éreztem, mintha papírmasé figurák volnának. Nem volt igazi személyiségük. Olyanok voltak, mint valami sablon karakterek. Lucas is nagyon jól hozta a szerepét, de aki már látott hasonló filmeket, azoknak nem tud újat mutatni.

Ennek ellenére van a könyvben valami, amiért a fél országnak a kezébe nyomnám, és közölném, hogy olvassák csak el. Ez pedig az internethasználat, és a személyes adatok megosztása.

A könyv tökéletesen rávilágít arra, hogy vigyázzuk a személyes adatainkra internetezés közben.  Bárki ránk tud találni, csupán pár kattintással.

A könyv végkifejlete nem igazán lepett meg, ennek ellenére faltam az oldalakat. Kiderül, hogy senki sem az, akinek látszik, és Julia húgának halála sem véletlen. Mi több, ez nem is Kate-ről szól, hanem inkább arról, hogy Julia-t a múltja megtalálja...

A könyv végéről nekem nagyon hiányzik még pár fejezet. Mi lesz Julia-val? És a valódi tettessel? Na és Connor hogyan dolgozza fel az eseményeket?

Mindennek ellenére mégis gyorsan haladtam a könyvvel. Olvasmányos, és néhol izgalmas. A karakterek hiába tűnnek élettelennek,mégis hasonló problémáik vannak, mint a hétköznapi embereknek.
Ennek köszönhetően könnyen beletudjuk képzelni magunkat Julia helyzetébe.
Te mit tennél, ha Julia helyzetébe kerülnél?

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Mark Lawrence - Tövisek Császára

Fülszöveg:

A KIRÁLY, AKI MINDENKIN URALKODNI AKAR, MÉG NAGYOBB BIRODALOMRA VÁGYIK. DE EZ A BIRODALOM A PUSZTULÁS SZÉLÉN TÁNCOL…

Jorg Ancrath király immár húszéves és hét ország ura. Apján ezidáig nem sikerült bosszút állnia, és az őt kínzó belső démonok egyre erősödnek. Ám legyen bármilyen gyötrelmes is az útja, ő kitartóan tör előre.

Mert csakis egyfajta hatalmat érdemes birtokolni: a teljhatalmat.

Jorg császár akar lenni. Ezt a méltóságot azonban karddal nem, csak szavazatokkal lehet megszerezni. És emberemlékezet óta nem jutott még többséghez senki a császárválasztó Kongresszuson, a Széthullott Birodalomnak emberemlékezet óta nincs vezetője. Jorgnak feltett szándéka, hogy változtat ezen, és szokás szerint nem válogat a módszerekben. Még több elfeledett technológiát tár fel a múltból, és nem habozik használni azokat.

Csakhogy a megszerzendő birodalmat egy még nála is jobban rettegett és gyűlölt, misztikus alak fenyegeti: a Holt Király.


Borító: 4,5
Sorozat: A Széthullott Birodalom # 3
Eredeti cím: Emperor of Thorns
Kedvenc karakter: Jorg, Gorgoth, Miana
Oldalszám: 480
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2013,2015

Hosszú idő óta várólistás nálam a sorozat. Idén rászántam magam, és belevetettem magam Lawrence világába. A trilógiát inkább egy könyvként kezelem. Hiszen ez Jorg története.

Őszintén szólva nagyon nem akartam elolvasni ezt a könyvet. Nem akartam elszakadni ettől a világtól, és Jorg-tól sem. Sejtettem hogy milyen befejezésre számíthatok, és ezért még jobban húztam a könyv olvasását.

A könyv felveszi az előző kötet fonalát. Ott folytatódik, ahol a Tövisek Királya befejeződött.
Itt is, mint az előző kötetekben, több szálon, és idősíkon zajlanak az események.

A Tövisek Királyában Jorg bravúrosan szert tett Orin seregeire, és országaira. Most, útnak indul kis kompániájával, hogy a Kongresszuson megszavazzék a birodalom császárát. Nem zökkenőmentes az út, de végül Jorg eléri, amit akart. Ha csak rövid ideig is.

Amint befejeztem a kötetet, teljes letargiába estem. Lawrence megszerettette velem Jorg-ot, és aztán jól kibabrált velem. Szó se róla. Valahol sejtettem, hogy ez lesz a vége. Nem vártam azt, hogy Jorg áttér, és mintapolgár lesz. Mégis reménykedtem, hátha akad valami köztes megoldás. De belátom, hogy ez volt a tökéletes befejezése ennek a sorozatnak.

Három köteten keresztül követtem nyomon, hogy Jorg miféle gaztetteket követ el. Hogyan lesz a gyerekből férfi. Ezért is nehéz az elválás.

Tetszett, hogy ismét visszatekintettünk a múltba, és Jorg ismét kalandozott. Ez illik hozzá.
Tetszett, hogy különböző országokat bejárt, és ravaszságának köszönhetően újabb élményekkel gazdagodott. Viszont a könyv vége felé nagyon nem volt kedvem erről olvasni. A kongresszusról és a Holt Királyról akartam még többet megtudni. És minél jobban akartam, annál jobban kezdett untatni a múltbéli kalandozása.

Chella szálára nem igazán volt szükség. Ha mégis, akkor pár fejezet elég lett volna.

A sorozat folyamán akaratlanul is szívemhez nőttek a megmaradt Testvérek. Eleinte nagyon nem kedveltem őket, de így a végére sikerült dűlőre jutnunk.

Miana és Katherine megleptek. Végre olyan női karakterekkel hozott össze a sors, akik önmagukban is erősek. Nem igazán értem Jorg vonzódását Katerine-hez, viszont lássuk be. Miana tökéletes Jorg-nak. Hiába fiatal, ha kell ő is tud kegyetlen lenni.

Az egész sorozat Jorg jellemfejlődését mutatja be. A Tövisek Hercegében még szinte egy bugris, aki
csak kegyetlenkedik. A Tövisek Királyában már megmutatta, hogy több van benne. Nem csak kegyetlen, de okos és ravasz is. És hiába tagadta, szíve is van, ami kötődni is tud.

Ebben a kötetben pedig megmutatta, hogy inkább anyja fia, akinek oldalról oldalra, egyre jobban megnyílik a szíve. Ennek ellenére megmaradt annak, aki. Válogatás nélkül átgázol bármin, és bárkin.
Annyira összetett és komplex karakter, hogy nehéz lenne pár mondatban összefoglalni, hogy milyen. A legjobban Jericho Barrons-höz (Tündérkrónikák) tudnám hasonlítani.

Egy biztos. Jorg belopta magát a szívembe, és nagyon fájt a szívem érte.

Már a Tövisek Királyában sejtettem, hogy ki lehet a Holt Király. Itt már az elején tudtam. Teljesen logikus volt, hogy úgy alakult, ahogy.

A végkifejlet szépen elő lett készítve. Eseménydús, és érzelmes volt. Az utolsó fejezetek pedig... Maradjunk annyiban, hogy elhomályosult tekintettel átkoztam Lawrence-t.
A sorozat nem tökéletes, de Jorg azzá tette.

Visszafogok még térni hozzá, ha akarja, ha nem. Az egyik legkülönlegesebb sorozat, amit olvastam.
Kevesen mernék meglépni azt, amit Lawrence, ezért mindenképpen piros pont jár neki. Annak ellenére, hogy egyet is értek a végkifejlettel, meg nem is.

Read More

Gail Carriger:Soulless – Lélektelen

Fülszöveg:

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?
És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?


Borító: 1
Sorozat: Napernyő Protektorátus # 1
Eredeti cím: Soulless
Kedvenc karakter: Lord Akeldama
Oldalszám: 372
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2012

Ha egy könyv nagyon régóta van a várólistámon, akkor az ösztöneimre hallgatva le kéne onnan venni. Hiszen ha már évek óta ott van, és én még lépést sem teszek az elolvasására, akkor ott valami gond van.

Úgy tűnik, hogy ezzel a könyvvel is így jártam.

Már a könyv "típusát" nehéz meghatározni. Urban fantasy? Steampunk? Történelmi romantikus? Igazság szerint mindegyik.

Ezért is keltette fel anno az érdeklődésemet.

Alexia Tarabotti lélektelen, azaz természeten túli. Ebben a világban nem ismeretlen a vámpírok és vérfarkasok fogalma, sőt, nyilvánosan az emberek között járnak.

Méghozzá a viktoriánus Londonban.

Nagyon érdekes az alapötlet, de engem mégsem szippantott magába. Sőt, untam az egész könyvet.

Alexia ebben a korban kitűnik, viszont a 21. században megállná a helyét. Vénkisasszony lévén nem számíthat arra hogy sikerül megházasodnia. De nem is aggasztja a dolog.

Olasz származása sem segíti őt. Ezeket pótolva ott van az éles nyelve, aminek köszönhetően jobbnál jobb  szócsatákban tud részt venni.

Ennek ellenére számomra Alexia sokszor már túl sok volt. Értettem hogy mit szeretne az írónő, de nálam ez nem jött be.

Ha a történetből kiveszem a fantasy címkét, akkor adott nekünk egy történelmi romantikus könyv, egy jó kis nyomozással megfűszerezve.

Ennek ellenére engem egyáltalán nem ragadott magával a történet.

A többi szereplő szimpatikus volt, de még így sem tettek rám túl nagy benyomást. Egyértelmű, hogy Lord Akeldama a könyv egyik fő színfoltja. Tetszett a stílusa. Lord Maccon tipikus skót. Hangos, és felföldi. Akik már olvastak skót férfiakról, azoknak ez mindent elmondd.

A történelmi romantikus könyvekben nem igazán lehet szabadon mozogni. Az írónő ezeket jól megkerülte, és sikerült párszor meglepnie. Ami egyértelműen piros pontot érdemel, az a kompromittáló helyzet kezelése. Ebben a témában már kötelező a kényszerházasság, ha olyan helyzetbe találják a főszereplőket ami nem kifejezetten szerencsés.

Szerencsére az írónő ezt figyelmen kívül hagyta.

A könyvet egyértelműen a szereplők viszik el hátukon, mert történet nagyon az nincs. Sötétben tapogatózik mindenki, és az írónő sem sietett megmagyarázni a történteket.

Igazság szerint már a könyv közepétől fogva untam az egész könyvet. Volt, hogy oldalakat átlapoztam, és csak a párbeszédeket olvastam el. A könyv végén pedig már szinte csak pár mondatot olvastam el,annyira nem érdekelt, hogy mi fog történni. Figyelembe véve, hogy ez a végkifejlet, és a történet csúcspontja, nem igazán kedvező.

Nem azt mondom, hogy nem érdekes. Mert az. Viszont egy idő után elvesztette a varázsát nem csak a történet, hanem a szereplők is.

Van potenciál a sorozatban. Viszont úgy érzem, hogy ez a sorozat nem nekem íródott, hiába megvan benne minden, amit amúgy szeretek.

Read More