Fülszöveg:
A triumvirátus újra összeáll, és Anita erősebb, mint valaha. De lehet, hogy egyben ez lesz a végzete is.
Hat hónap telt el azóta, hogy Anita utoljára találkozott Richarddal és Jean Claude-dal. Hat hónap férfiak nélkül. Hat hónap döntések nélkül. Hat hónap tele veszéllyel. Mert Anita a testén viseli mind a vámpír, mind a vérfarkas jelét, és amíg a triumvirátus újra össze nem áll, addig mindhárman sebezhetők.
De aztán egy emberrabló olyan ártatlanokat vesz célba, akiknek védelmére Anita felesküdött, így a vámpírvadásznak minden segítségre szüksége lesz, hogy megküzdjön vele. A triumvirátus tehát újra eggyé válik, és Anita képes lesz használni Richard és Jean-Claude emberfeletti erejét. Hallja a szívdobbanásukat… ismeri a gondolataikat… érzi az éhségüket…
Anitának most a saját testében lakozó szörnyeteggel is fel kell vennie a harcot, mert nem engedheti, hogy a mindennél erősebb vérszomj és vágy birtokba vegye az elméjét, eleméssze a lelkét.
Borító: 4,5
Sorozat: Anita Blake # 10
Eredeti cím: Narcissus in Chains
Kedvenc karakter: Asher, Damian, Anita
Oldalszám: 620
Kiadó: Agave
Kiadás: 2006
Ez
a kötet amolyan vízválasztó a sorozatban. És nekem is. Emlékszem, hogy
évekkel ezelőtt is, amikor először olvastam el a könyvet - majd rá két
évre újra - itt kezdtem elpártolni Anitától, és ettől a sorozattól is.
Hiszen egy teljesen más irányt vett a sorozat, én pedig nehezen viseltem
ezt.
Tartottam ettől a résztől. Eddig annyira imádtam ezt a
sorozatot, de mivel már olvastam a folytatásokat régebben, tudtam
nagyjából hogy mire számítsak. Nos, nem mondom azt hogy olyan mint az
előző részek. De azt sem, hogy olyan elviselhetetlen lenne. Amolyan
arany középút.
A fülszöveget olvasva alig vártam, hogy ismét
Anita világában elmerüljek.
(Hiába került ki nemrég a blogra az
Obszidián Pillangó értékelésem, májusban olvastam utoljára Anita Blake
kötetet.)
Érdekes volt a fülszöveg, és reméltem, hogy kapok
egy jó kis nyomozós, krimis, természetfelettis, enyhén romantikus
könyvet. Ebből csak a természetfeletti jelző valósult meg.
Hiába, két kötetre van osztva a könyv, és elég hosszú. Mégis, ha jobban belegondolok, szinte alig történt valami.
Anita
telefonhívást kap az éjszaka közepén, hogy a párducai bajba kerültek.
Míg sikerül is eljutnia hozzájuk és kiszabadítani, majdnem az első könyv
végére is értünk. Szóval senki se várjon pergő cselekményt
.
Mivel
Anitának szüksége van némi segítségre, úgy dönt, hogy ideje szóba
állnia Jean-Claude-al, akivel már fél éve nem találkozott. És végre
helyre is akarja tenni a dolgokat kettejük(hármójuk) között.
Mint
említettem, a könyv elég lassan halad. Hiába, Anita egy percre sem áll
meg, mégis úgy éreztem, hogy egy helyben toporog mindenki. Ami nem
igazán tetszett. Ezt csak tetézte, hogy két-három oldalon keresztül
olyan felesleges viták folytak, amiknek semmi értelmük nem volt. Tipikus
időhúzás.
Ha már a cselekményben nem bővelkedünk itt van nekünk valami más. Anita szerelmi élete. Igen, ezt is megéltük.
Anitában
azt szerettem a legjobban, hogy független és tud magára vigyázni.
Megvannak a maga elvei, és aszerint él. Nos, ezeket az elveket szépen el
is felejthetjük ahogy Anita maga is. Vagy csak a prioritások változtak,
nem tudom. Az biztos, hogy Anita is változott. És nem csak képesség
ügyileg. Úgy éreztem, mintha Hamilton egy teljesen más Anitát alkotott
volna. Persze a régi is visszaköszön, de mégis más. Szokni kell még.
Anita szerelmi élete eddig is elég bajos volt, de most Hamilton-nak sikerült ezt is űberelnie.
Felbukkant
egy újabb szerető, Micah személyében. Aki vérleopárd. És Nimir-Raj.
Anitával már az első pillanatban szinkronban voltak. És nagyon hamar -
bármilyen megdöbbentő volt - Anita szexelt is vele. Amikor nem is
ismerte. Enyhe sokként ért, hogy mi történt a tökös vámpírvadásszal, aki
egy teljesen más elvett vallott, mint a mostani énje.
És ha ez
nem lenne elég, Hamilton egy orgiába is belekényszerített Anitát. Az
előző könyvekhez képest - ahol alig volt szex-, ez szinte egy teljesen
más szint. És még Richard-ról nem is beszéltem, mert neki is sikerült
Anitával együtt lennie. Szóval igen, kapartam az államat a padlóról,
hogy Hamilton mit is művelt itt.
Viszont nem szeretném teljesen
ócsárolni Anitát. Ahogy haladt a történet - sorozat - úgy fogadta el a
helyzetét. Persze makacskodott eleget, de nem ágalt ellene annyira, mint
Richard. Kezdi elfogadni - sőt megszeretni a leopárdjait, és végre kezd
felengedni közöttük. Olyan velük, mint valami tyúkanyó. Ha kell, akkor a
tettek mezejére lép, és nem hezitál.
És ha már itt tartok,
akkor említést tennék pár szereplőről is. Jean-Claude elég szimpatikus,
de nekem édes kevés egy Város Úrhoz képest. Még most sem mutatott fel
semmit, amivel meggyőzhetne, hogy ő is egy "alfa hím". Nagyon
manipulatív, és okos, de én az erejét akarom látni. Nekem már nem elég
az elbűvölő modora és stílusa. Valamit mutasson, mert már szinte a
kezdetek óta ezt várom tőle.
Micah-t sem tartom egy nagy alfa
hímnek. Anitának tökéletes, mivel szinte azt csinálja szó nélkül, amit
Anita akar. Szóval nekem inkább tűnik papucsnak, bár a képességei igen
lenyűgözőek.
Asher az egyik nagy kedvencem a sorozatból, és
kicsit kellemetlenül érintett, hogy az első kötetben szó szerint
hisztizett. Nem ezt vártam tőle, de szerencsére abba is hagyta ezt a
viselkedést.
Richard...Nos igen. Ő Richard. A kiscserkész aki
nem is olyan kiscserkész, de még most sem az igazi. Még mindig kedvelem,
hiába nem lehet vele dűlőre jutni, és még most sem fogadta el önmagát.
A
második kötet valahogy pörgősebbre sikeredett, de még most sem az
igazi. Belemerültünk az alakváltók világába, ami igazán tetszett. És az
is, hogy Hamilton lassan, de biztosan elkezdte felvezetni a krimi
szálat. Gyengének gyenge lett, de nem panaszkodom. Még.
Újabb
vérállatok bukkantak fel, ami nagyon tetszett. Ezt szeretem Hamilton
világában. A vámpírok hűvösek és manipulatívak, rengetek alakváltó
mutatkozik be, méghozzá elég színes kis falkákkal.
A
végkifejlet nagyon el lett sietve. Úgy éreztem, mintha Hamilton is
gyorsan le akarná zavarni ezt a szálat, mert elég összedobottnak tűnt.
Ennek ellenére a fő gonosz hozta a szokásos rossz fiú stílust.
Összességében
mit is várhatunk ettől a kötettől? Még egy mindig tökös hősnőt, aki
hírből sem ismeri az evés és ivás fogalmát. De még mindig kedvelem. Egy
fantasztikus világot, rengeteg színes és érdekes szereplőkkel.
Alakváltópolitikát, szexet,
ardeur-t, újabb szeretőket, enyhe szado
mazo-t, Nathaniel-t, aki kezd a lábára állni, Damien-t, aki újra életre
kelt, és sok vért.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése