Moning-mánia

Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve...

Sherrilyn Kenyon

Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven....

Széthullott Birodalom

És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura...

Fekete Tőr Testvériség

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől...

Nalini Singh

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül.Melyiket szeretem jobban?Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz...

2014. 09. 17.

J. R. Ward - Bűvölet

Fülszöveg:
Miután Mels Carmichael riporter a helyi temető közelében elüt egy zilált külsejű férfit, meglátogatja az idegent a kórházban. A férfi csupán arra emlékszik a múltjából, hogy egy sírkövön egy nevet látott: Jim Heron nevét – aki nem más, mint egy bukott angyal azzal a feladattal megbízva, hogy lelkeket mentsen meg a hét főbűntől. Mels segít a titokzatos idegennek, hogy újra megtalálja önmagát, Heron pedig felkészül a jó és rossz közötti háborúra.

J. R. Ward bestseller sorozata a hét főbűnről, szerelemről és szenvedélyről, sikerről és gazdagságról világszerte meghódította a Fekete Tőr Testvériség sorozat rajongóit.



Borító: 4
Sorozat: Bukott Angyalok # 4
Eredeti cím: Rapture
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 572
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2014.03.??


Szégyen gyalázat, de akkor olvastam utoljára Ward-ot, amikor megjelent Thor kötete, illetve a sorozat előző része, az Irigység. Azóta eltelt egy kis idő, és nem mondom, hiányzott Ward stílusa.

Az előző részben már nyilvánvaló volt, hogy Matthias lesz a következő megmentendő lélek. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én egy 40-es, cseppet elhízott pasasra számítottam. Nos, nagyon nem volt az. Igaz hogy testileg egy roncs, de ennyiben ki is merült a dolog.
A Sóvárgásban kiderült, hogy nem Isac volt a megmentésre váró lélek, hanem Matthias. A férfi rosszul döntött, és a pokolba kötött ki Devina legnagyobb gyönyörűségére. Viszont mivel Jim elnézte a dolgot, és Devina is munkálkodott, a Teremtő úgy döntött, hogy Matthias kap egy második lehetőséget.
Amint visszatér a pokolból kiderül, hogy semmire és senkire sem emlékszik. Ezt nevezem én tiszta lapnak!

Az előző kötet olyannyira magába szippantott, hogy az valami hihetetlen. Imádtam az a részt, és ettől is valami hasonlót vártam. Nos, nem mondom, megvolt nagyjából minden ami kellett, de mégis, megint hiányzott valami.
Kezdjük Matthias-al. Nagyon érdekes karakter volt, hamar sikerült megkedvelnem. Tetszett, hogy semmire sem emlékezett a régi életéből, viszont megmarad a lényege, ami volt. Magabiztos, hűvös, logikus és gyakorlatias. Ezek mellett persze voltak jó tulajdonságai is, amiből egy nagyon érdekes és hamar megkedvelhető karakter lett.
Mels is egy hamar megkedvelhető női karakter, és ez szinte az összes Ward női karakterre igaz. Tökös a maga módján, és riporter. Ami annyit tesz, hogy nem lehet lerázni.
Ő segíti Matthias a kezdetektől fogva, mivel elütötte, és bűntudata van. Viszont a bűntudat hamar átvált szenvedélybe, és ez kölcsönös.
Ward-tól hamar megszoktuk, hogy a szereplők között ott a kémia. Viszont az újdonság - ebben a sorozatban - hogy a férfi szereplő nem tud teljesíteni. (És így hirtelen Rehv ugrott be a másik sorozatából az írónőnek. Cseppet sok köztük a hasonlóság.)
Eközben persze Jim is rájön, hogy ki is a következő lélek. De ez viszont inkább Matthias-nak köszönhető, hiszen ő kutatta fel, és akinek fokozatosan térnek vissza az emlékei.
A páros régebben együtt dolgozott, így az összhang megvan közöttük. Viszont Jim munkája kimerül abban, hogy testőrködik, ami lássuk be, elég nagy csalódás. Vártam valami harcot a jó és a rossz között. Ehelyett csak lövöldöztek a szereplők.

Adrian úgy tűnt, hogy az előző rész végére ismét magára talál, és elvégzi a feladatát. Itt ez nem jött be, mert csak emésztette magát, és semmi haszna sem volt. Viszont a könyv közepén végre ő is ráébredt, hogy feladata van, hiába fertőzte már meg Devina. (Tuti, hogy Adrian is megmentendő lélek lesz!)Az áldozata, amit hozott nem volt szükségszerű, de annál inkább volt látványos.

Devina és Jim kapcsolata igazán bonyolult. Csakúgy, mint a Sissy-vel való viszonya.
Jim eléggé szimpatikus, kedvelem is a magam módján. Értem, hogy ő a semlegesség, már ami a két nagyhatalmat illeti. Hiszen benne megvan a jó és a rossz is. Csak erről sokszor elfeledkezik.
Nem értettem viszont, hogy miért feküdt le Devina-val. Biztos meglesz az oka, de most semmi értelme nem volt.
A végkifejlet és a nagy áldozat is elég gyengére sikeredett. Kicsit meglepődtem, hogy Matthias feláldozta magát, és végül hova jutott. Viszont amikor visszatért, és Jim kiakadt... Azt viszont teljesen megértettem, mert hiába, Ward tud, ennek semmi értelme nem volt. Mert ahogy Jim is mondta, akkor ennyi erővel mindenki visszatérhetne. Nagyon nem volt logika ebben a dologban, főleg úgy, hogy Matthias már a harmadik esélyét kapta meg.
És ami ezután következett? Az a teljes döbbenet. Jim alkut kötött Devina-val, Sissy-ért cserébe. Most az állás 2-2. És mivel már csak két rész van hátra a sorozatból, nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz még itt.

Mindenesetre Matthias eléggé szimpatikus lett, csakúgy mint Mels. A történet pörgött, és érdekes volt, hiába voltak benne hiányosságok. Kutyusról mindig is sejtettem, hogy valami fura figura, de hogy kicsoda valójában....!
Várom a következő kötetet, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Sissy-vel, Jim-mel, és a többiekkel.
(Annyit még megemlítenék, hogy ismét volt átfedés a FTT-vel. Mels Beth munkahelyén dolgozik, és a bögréjét használja, valamint felbukkan Xcor és a bandája is.)



2014. 09. 16.

Laurell K. Hamilton - Lidérces Álmok

Fülszöveg:
St. Louis-ban sorra halnak meg a sztriptíztáncosnők, a bizonyítékok pedig nem egy, hanem hét sorozatgyilkos felé mutatnak, egészen pontosan hét vámpír felé, akik élén egy renegát vámpírúr áll. Anitát is bevonják a nyomozásba, és neki is lát a tettesek kézrekerítésének, ám egyre inkább úgy tűnik, hogy egyedül nem fog boldogulni. Könnyen lehet, hogy Jean-Claude, a város vámpírura és a vérleopárd Micah mellett még keserű exszeretője, Richard segítségét is igénybe kell vennie. Anita nyomozását állandó gyanakvás kíséri, ráadásul közben meg kell küzdenie erőteljes, pusztító vágyaival, valamint vámpírokkal, vérfarkasokkal és alakváltókkal, aminek eredményeként a vámpírvadász új és eleddig saját maga előtt is ismeretlen magasságokat és mélységeket fedez fel.


Régi értékelés: 3,5
Borító: 4,5
Sorozat: Anita Blake # 12
Eredeti cím: Incubus Dreams
Kedvenc karakter: Anita, Damian
Oldalszám: 762
Kiadó: Agave
Kiadás: 2007


Újraolvasás.

Nem is kell mondanom, hogy imádom ezt a világot. Többször újraolvastam már a sorozatot - nagyjából a Haláltáncig - de még most is annyira elvarázsol a világ és a szereplők, mint első olvasásra.
A fülszöveg teljes becsapás, mert az olvasó egyből arra asszociál, hogy kap egy lendületes jó krimit fantasy-val megfűszerezve. Viszont akik olvassák a sorozatot, azok nem igazán dőlnek be ennek, mert látjuk, hogy merre folyik a sorozat.

Már az előző kötetekben felütötte a fejét az erotikus szál, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. Na és Anita háreme is.
Nekem velük nincs bajom, hiszen kedvelem őket. Mármint a karaktereket. De be kell látnom, hiába a jó karakter, ez a könyv akkor is túl hosszú volt. Nem szoktam ilyet mondai, de az Anita Blake sorozat kivétel. A Leláncolt Nárciszusz is dupla kötet, és az is nagyon el lett húzva. Csakúgy mint ez is.

Adott egy izgalmas alapötlet, de Hamilton nem találta el az arányokat. Az egész kötet másról sem szólt mint Anitáról és a háreméről. És a hisztikről, és a metafizikáról.
Egyszóval. Nem vágtam hanyatt magam a könyvtől.
Nagyon sok felesleges időhúzás van, aminek túl sok értelme nincs. Több oldal, sőt, fejezet ment el arra, hogy szinte ugyan arról vitáztak a felek.
Anita ismét bebizonyította hogy kezd nagyon szupernő lenni, akinek a hatalma folyamatosan fejlődik. És érzelmi szempontból is változásokon esett át.
Eddig megvoltak a maga elvei. Ahogy haladt a sorozat, azok szépen lassan a kukában kötöttek ki. Ebben a kötetben eljutott arra a szintre, hogy szinte már elvei sincsenek. Nagyon gyakorlatias, de elvei már nem nagyon vannak.
Olvasás közben jegyzetelgettem, hogy Anita kivel fekszik össze, és miért. Nem mondom, szép hosszú listám lett.

Először is, amit nem értek. Mi szükség volt egy újabb triumvirátusra. Semmi, de semmi értelme nincs. Damian-t mindig is kedveltem, de szerencsétlennel jól elbánik a sors. Na meg Anita. Mindig elfelejtkezik róla, és mire eszébe jut, szerencsétlen vámpír haldoklik. Viszont ő is igényt nyújtott be Anitára. Hurrá. Szeretem Damian-t. És nem akarom, hogy ő is a háremhez tartozzon. Viszont sikerült ismét megőrülnie, és lefektetnie Anitát.
Nathaniel-el mindig is úgy voltam, hogy édes pofa, kedvelem. De ami hisztit ebben a kötetben lenyomott... Nagyon elegem volt már belőle. Nagyon nem tetszett, hogy hová fejlődik. Oké, legyen magabiztos, de a hiszit azt hagyjuk. Végül azonban a sok nyavalygás is meghozta a gyümölcsét. Kétszer is megfektette Anitát.  És egyszer bundás alakban, Jason-nel együtt. Ezen a ponton cseppet kiakadtam. Ez szinte már animal sex, és köszönjük, abból nem kérünk.
Richard és Jean-Claude is együtt volt Anitával, és a triumvirátusukat is sikerült megszilárdítani. És végre úgy tűnik, hogy Richard is kezd józanul gondolkodni. Viszont kellett pár fejezet, mire beadta a derekát. Sokan nem kedvelik Richard-ot, én viszont még igen. Értem hogy miért akad ki, ha már Anita erre sem hajlandó. Viszont kezdek én is úgy állni hozzá, mint a többiek. Megszoksz, vagy megszöksz. Nincs szükség felesleges drámára.
És ha ez még nem lenne elég, az új jövevényeknek is sikerült Anita szoknyája alá nyúlniuk. Byron-t hamar megkedveltem, tetszik a stílusa. Remélem hogy többet is fog szerepelni a következő részekben. Requiem is érdekes figura, és neki is összejött a dolog.
Valamint ne feledkezzünk meg Micah-ról sem. Lényegében, Anita ebben a kötetben belehúzott, és jó pár pasival sikerült lefeküdnie. Hol hármasban, és hol gyakorlatiasság és túlélés szempontjából.
Igazság szerint nem lenne ezzel túl nagy bajom, ha pörgött volna a cselekmény. De nem így történt. Mert egy helyben toporogtunk, nem haladtunk sehová. Ha mégis, akkor megint egy érzelmi vagy metafizikai viharba keveredtünk ismét, és az egész kezdődött elölről.

Ha őszinte akarok lenni, akkor jóformán nem is emlékszem, hogy mi történt a könyvben. Oké, több táncoslányt meggyilkoltak, és Anita utánuk nyomoz. Viszont csigalassúsággal, és ez az élvezhetőség hatására ment. A végkifejlet is inkább untatott, mint érdekelt volna. Annyi azonban az érdekesség, hogy végül a fő gonosznak sikerült meglépnie.

Anita ereje is kezd stabilizálódni, főleg az ardeur. Ennek annyi a hátránya, hogy nem jelentkezik be amikor akar, hanem Anita dönt, hogy mikor táplálja. A hátulütője a dolognak, hogy Anita viszont elfeledkezik erről, és ezzel a halál szélére sodorja nemcsak magát, hanem az új triumvirátusa tagjait is.
Még most sem értem, hogy miért kellett ez az új triumvirátus. Annyira nincs értelme. Azzal már megbékéltem hogy mivel Jean-Claude Belle Morte vérvonalából való, neki az erotika és a testiség a hatalma forrása. Ezért ilyen erotikusak a könyvek. Azt viszont a mai napig nem bírom benyelni, hogy Jean-Claude még most sem mutatott fel semmit. Édes pofa, manipulatív és jó stratéga, de ennyi nekem nem elég. Anita, és a többiek oldják meg az aktuális problémákat. Jean-Claude önmagában semmire sem képes az eddigiek alapján, hiszen mindig Anita segítségére szorult.
Igazság és Gonosz is nagyon érdekes karakterek, kíváncsi vagyok, hogy Hamilton mit tervez felük.

Rengeteg sebből vérzik a történet, és még kismillió dolgot fel tudnék hozni, ami nem nyerte el a tetszésemet. (Főleg, hogy Asher fel sem bukkant.) De nem teszem. Mert hiába, nem nagyon tetszik hogy mi lett Anitából, mégis értem hogy miért volt erre szükség. Valamint imádom a szereplőket és az egész világkidolgozást.


2014. 09. 13.

Nora Roberts - Nyugvópont

Fülszöveg:
Már csak Shane, a gazdálkodó van „pártában”, de ő sem sokáig. Megérkezik dr. Rebecca Knight, a zseniális eszű városi kutató, aki műszerekkel szeretné mérni a polgárháborús lelkek jelenlétét. Kiderül, hogy ő is különösen fogékony az ilyesmire, és a fiúk nagyanyjával van lelki kapcsolatban. Shane tagadja a szellemek létezését, de csak azért, mert túlságosan is fájdalmas számára az „emlékezés”, ő ugyanis a nagypapa „reinkarnációja”. Aztán persze egymásra találnak…



Régi értékelés: 5
Borító: 3,5
Sorozat: A MacKade Fivérek # 4
Eredeti cím: The Fall of Shane MacKade
Kedvenc karakter: Rafe, Devin, Shane, Regan,
Oldalszám: 384
Kiadó: Harlquin
Kiadás: 2006


Újraolvasás.
A MacKade Fivérek az egyik kedvenc sorozatom az írónőtől. Végre sikerült az összes kötet beszereznem, így semmi sem akadályozhatott meg abban, hogy újraolvassam Shane kötetét is.
Nagyjából emlékeztem rá, hogy mi történik a könyvben, hiába több év telt el, mióta először olvastam.
Először is. A fülszöveg teljesen spoileres, és minden benne van, ami a könyvben történik. Egyetlen apró eltérés van. Shane nem a nagyapja reinkarnációja, hanem a dédapjáé.

Shane mindig is közel állt hozzám. Ő a legfiatalabb MacKade, de ez nem gátolja meg abban, hogy úgy viselkedjen, mint a testvérei. Vonzza és szereti is a nőket. Tisztelettel bánik velük, de nem akar komoly kapcsolatot. Mindene a farm, és ezt már gyerekként tudta. Mindig is magáénak érezte a földjét, és ez soha nem is változott.
Shane elég bohókás, vicces, elbűvölő és édes. Ezekkel a szavakkal tudnám a legjobban jellemezni őt. Már Rafe kötetében megkedveltem, és ez a saját kötetében sem volt másképp.
Rebecca viszont fejtörést okozott. Egyszerűen nem tudtam vele mit kezdeni. Regan barátnője, és azért érkezett a városba, hogy a hobbijának hódoljon. Vagyis a paranormális jelenségeket kutatja. Igazi kis csodabogár, akinek több diplomája van. Teljesen sablon karakter, láttunk már ilyet. Egész életében tanult és az életet távolról sem ismeri. Mindent logikusan közelít meg, és ezzel Shane-t az őrületbe kergeti.
Rebacca karaktere egyáltalán nem fogott meg. Volt, hogy azt éreztem hogy végre egy hullámhosszra kerülünk, de valahogy mégsem történt meg. Furcsa egy karakter. Maradjunk annyiban, hogy nem sikerült megkedvelnem. Mondhatni hidegen hagyott.


Miközben persze a főpáros próbál egymásra találni, addig máshol zajlik az élet. Roberts ebben a kötetben lezárja a "szellemes" szálat, és mindenre fény derül. Valamint a többi MacKade életébe is bepillanthatunk. Ezek a nők úgy szülik hegyre halomra a gyerekeket, mintha kötelező volna. Regan és Cassie is szült még egy gyereket, valamint Savannah éppen a kötet közepén ad életet a második gyerekének. Rebecca pedig a könyv végén jelenti be, hogy gyereket vár.
Szóval MacKade-ekből nem lesz hiány.
Szerettem a fivérekről olvasni, és a közös jelenetiekről. Imádom a Roberts féle nagy családokat. A hangulata megvan ezeknek a könyveknek.
Viszont Rebecca valahogy nem illett ide. Nem tudom miért, de így van. Sőt, ahogy egyre többet gondolok a regényre, annál nyilvánvalóbb, hogy el lett kapkodva, és úgy érzem, hogy össze lett dobva. Sokkal többet, és jobban vártam.
Valamint a reinkarnációs szál is vérzik pár sebből. Shane és Rebecca is látta John és Sarah szellemeit. (Dédszülők) Viszont ők ezeknek a személyeknek a reinkarnációik. Nem akarok belemenni, de ennek így nincs semmi értelme. Valamint amikor kiderült, hogy Rebecca csak 25 éves, enyhén szólva is megdöbbentem. Valahogy az az érzésem volt, hogy minimum 30 felett jár.
Az erotikus jelenetekkel túl sok bajom nem volt, csak az első együttlétükkel. Nem hiszem el, hogy Rebecca semmiféle fájdalmat nem érzett, amikor elveszítette a szüzességét. (Egy kis realitást, könyörgöm!)

A végkifejlet is össze lett dobva, csakúgy, mint az egész regény. Nem éreztem magam elvarázsolva, mint Rafe vagy Devin köteténél. Elég gyengére sikeredett az egész kötet, pedig tényleg jobbat vártam.
A szerelmi szálat sem igazán értettem, elég kidolgozatlannak tűnik.
Maradjunk annyiban, hogy nem ez a legjobb MacKade kötet, hiába imádom Shane-t. Hiányzott belőle valami, és Rebecca sem vett le a lábamról. Viszont Roberts szépen végigvezette a szellemes szálat, ezen a négy köteten keresztül.
Időről időre visszafogok térni a MacKade fivérekhez, hiszen hiába, van pár hibája a sorozatnak, mégis egy pillanat alatt el tudnak bűvölni ezek a zöld szemű bajkeverők.


2014. 09. 04.

Richelle Mead - A szukkubusz éjszakája

Fülszöveg:
Georgina Kincaid, Seattle város szukkubusza pokoli elismerésben részesül kiemelkedő lélek-megrontási teljesítményéért, és békességben él nagy szerelmével, a halandó Seth Mortensen regényíróval. Szerelmük egyetlen hiányossága a testi beteljesülés: könnyű csókokon és gyengéd simogatáson túl nem merészkedhetnek, mert azzal Georgina elszívná Seth életerejét. Kényszerű önmegtartóztatásuk dacára igen harmonikusan építik kapcsolatukat mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen Georgina régi inkubusz barátja, a sármos csábító, Bastien. Az inkubusz rejtélyes feladattal érkezik a városba: meg kell rontania egy híres tévésztárt, a bigott Dana Daileyt, akinek szervezete szigorú konzervatív értékeket hirdet, így igyekezve gátat vetni a földi romlottságnak és az ördög csábításának. Georgina természetesen barátja segítségére siet, ám miközben Bastien Danát igyekszik a romlásba vinni, Georginának is szembe kell néznie saját démonaival.


Borító: 3
Sorozat: Georgina Kincaid # 2
Eredeti cím:Succubus on Top
Kedvenc karakter: Carter
Oldalszám: 304
Kiadó:Agave
Kiadás: 2012


Amennyire tetszett az előző rész, annyira nem voltam most elájulva ettől.
Azt gondoltam, hogy az első kötet amolyan bevezetés ,és ha az olyan jó volt, akkor ez még jobb lesz. Nem lett jobb. Sőt. Sokkal rosszabb.
A fülszöveg minden poént lelő. Ugyanakkor mégsem. Georgie és Seth élik mindennapjaikat, persze mindenféle erotika nélkül. Hiszen ha ez történne, akkor Seth életerejének annyi.
Bastien, az inkubusz felbukkanásával azt gondoltam, hogy íme, lesz egy kis féltékenykedés és mindenféle jó. Ez sem jött össze. Bastien és Georgie szinte már testvérek, és úgy is viselkednek egymással.
De nem akarok előre rohanni.
Bastien azért érkezett a városba, hogy megrontsa a szentéletű, konzervatív tévés és rádiós hírességet, Dana-t. Minden szépen el van tervezve, még Georgie is beszáll a melóba. Igen ám, de semmi sem úgy alakul, ahogyan az kéne.

El sem hiszem, hogy a szereplők valóban több száz, vagy ezer évesek. Olyan logikátlan és gyermeteg terveket találtak ki, hogy még egy általános iskolás is jobbat össze tud dobni. Komolyan, olyan egyszerű és sablonos cseleket vetnek be, mint a szomszédolás party-val egybekötve? Meg együtt sütögetés a konyhában? Amikor ezekről a "tervekről" olvastam, szinte kínomban felnevettem.

Az előző résszel ellentétben, itt nem a nyomozáson volt a hangsúly. Mert lássuk be. Az nagyon vérszegényre sikeredett. Pillanatok alatt ki lehetett találni, hogy ki és mi áll a háttérben. Georgie meg olyan szuper nő, hogy két oldal alatt elintézi a dolgot.
Míg az előző részben nem igazán akartam belegondolni Georgie helyzetébe, itt kénytelen voltam azzal szembesülni, hogy nem fenékig tejfel az élet mellette.
Gerogie még mindig sziporkázik. Vicces elragadó és okos. Viszont a bűnre könnyen rá lehet venni. A kötet inkább az ő érzelmeire és cselekedeteire koncentrál. Mivel már együtt van Seth-vel, rá kell jönnie, hogy valóban szereti-e, vagy csak azt szereti, hogy Seth ennyire odavan érte.

És íme, ez a sorozat tud valamit. Az első résznek köszönhetően pályafutásomban először a gonosz karakter lett az abszolút kedvencem. Ebben a részben pedig egy újabb "első" élménnyel gazdagodtam.
Nem tudom hogy Mead hogy képzelte, de egyszerűen ilyen párossal még nem találkoztam, akik ennyire nem illenének össze. Két külön világot képviselnek, és ez most nem csak a halhatatlan-halandó témára értem. Hogy Georgie és Mead mit lát Seth-ben azt csak a jó ég tudja. Egy biztos. Én a falnak megyek tőle. Ilyen ember a világon nincsen. Oké. Író, külön világban él, visszahúzódó és magánakvaló. De hogy ilyen papucs és tutyimutyi legyen, ahhoz kell nagy tehetség!
Georgie munkájából kifolyólag állandóan megcsalja. Ha ezzel együtt tud élni, akkor hajrá. De az olyan szöveg, hogy jobban szeretné - Seth - ha Georgie élvezné, amikor mással szexel...Normális az ilyen? (Igen, idegileg kivagyok.)
A könyv mély pontja számomra, az amikor Basiten és Georgie egy hotelban vannak. Amit azok műveltek. Komolyan mondom hogy teljesen kiakadtam. Olvastam már nem egy furcsa helyzetről, de ez... Nem is Bastien ténykedésével volt bajom. Azzal, hogy Gerogie belement. A pozitív véleményem róla egy az egyben a kukában landolt.

Azt gondoltam - az előző rész miatt - hogy Jerome és Carter megint központi szerepet kapnak. Nos szinte semmilyen szerepet nem kaptak. Ez enyhén szólva csalódást okozott.

És visszatérve a Dana problémára. Az olvasó már a második találkozás után tisztában van azzal, hogy Dana miért is olyan, amilyen. Valamint hogy mit titkol. Erre viszont se Gerogie, se Bastien nem jött rá. Igen, hallhatatlanok és több száz évesek. És a csábítás a lételemük.
Arról már nem is beszélek, hogy ilyen korosak, és semmi mitológiai tudással nem rendelkeznek. Sőt, semmilyen történelmi tudással.

Teljesen kiakadtam, hogy Mead hogy tudott egy ilyen könyvet megírni. A hab a tortán, amikor Georgie annak a szernek a segítségével szervezi meg a Könyvesbolti gálát. Az egész könyvben emiatt volt mindenki rosszul, erre Georgie... Értem én, hogy Mead nem akarja hogy azt higgyük hogy Georgie egy szent, de ezt teljesen értelmetlennek tartom.

Na és Seth? Totálisan meg vagyok döbbenve, hogy egy ilyen férfikaraktert alkotott Mead, és őt tette meg a főszereplő párjának. Az, ahogyan reagál a dolgokra egyáltalán nem normális. Egyáltalán nem illenek össze, és kövezzetek meg, de én semmi szenvedélyt, vagy szerelmet nem látok közöttük. Egyedül Seth részéről érzek hasonló érzelmeket, de azok inkább a megszállottsággal vannak közeli viszonyban.

Teljesen csalódott vagyok a könyv miatt. Tényleg reméltem, hogy egy jóféle történetet olvashatok. Ehelyett kaptam egy... Nem tudom mit. Nem tudom hogy örüljek vagy sírjak amiatt, hogy itthon elkaszálták a sorozatot. Mindenesetre egyszer legalább érdemes elolvasni. Főleg azoknak, akiknek alacsony a vérnyomásuk. Mert garantáltan az eget fogja verni attól, ami ebben a könyvben pár helyen felüti a fejét.







2014. 09. 03.

Szerzeményeim # 7 (Augusztus)

Hónapokkal ezelőtt volt utoljára ilyen poszt. Egyrészt semmi kedvem nem volt ehhez, másrészt a kutya sem volt rá kíváncsi. Így szépen lassan el is felejtettem, hogy milyen élvezetes ezeket a posztokat írni.
Azt hiszem, megdöntöttem a havi kvótámat, már ami a vásárlást illeti. 14 db könyves sikerült vásárolnom augusztusban, amire eddig nem volt példa. Ráadásul nem is költekeztem túl.




Vicces, de a hónap vége felé kezdtem el vásárolgatni. Általában várok pár akcióra, hogy kiderüljön érdemes-e vásárolnom. Az Ulpiusra szoktam sokat várni, hiszen szokott nekik is jó akciójuk lenni. Néha. Pár pararomance könyvet még be kell szereznem tőlük, így kénytelen vagyok várni.

Szóval. A hónap első vásárlása Lara Adrian - A vámpír bosszúja volt. Istentelen hosszú ideje keresem ezt a könyvet. Amikor még virágzott ez a műfaj, akkor lelkesen elolvastam. E-bookban. Ez volt 2010-ben. Rá két évre a kiadónál volt egy nagy akció, de úgy voltam vele, ráérek még megvenni. Persze. Azóta sehol sincs készleten, sehol sem lehet megvenni. Az akuciós oldalakon is ritka mint a fehér holló. Ha viszont felbukkan, nagyon drága. Ezért is örültem, amikor molyon sikerült nagyon jó áron megvennem. Szeretem Lara Adrian sorozatát, hiába vérzik jó pár sebből.

És innentől nem volt megállás. Mint párszor már említettem, tavaly óta ismét fellángolt az Anita Blake mániám, és azóta lelkesen gyűjtöm a köteteket. Elhatároztam, hogy minden hónapban venni fogok minimum egy AB kötetet, hogy a jövőévi Könyvhétre beérjem magam. Tavaly nagyon lelkes voltam, idén viszont... Az Obszidián Pillangót nagy nehezen sikerült májusban megszereznem, viszont azóta...Mivel a Leláncolt Nárciszusz dupla kötet, így irracionálisan magas összegeket kérnek érte. Én pedig nem vagyok hülye, hogy annyit adjak érte. Szóval várakoztam, és nézelődtem. És végre, az egyik aukciós oldalon 1700 Ft-ért sikerült megszereznem. Még aznap nekikezdtem, nem bírtam ki, hogy ne olvassam. 
És ahogy az lenni szokott, kerestem a további köteteket, mert egy AB nem elég. Ismételten egy aukciós oldalon találtam meg jó áron az Égkék bűnöket. De mivel az eladó totál elfelejtette a találkozót, és várnom kellett egy órát, így még olcsóbban adta a könyvet. Persze és sem voltam tétlen. Addig elmentem az egyik antikváriumba, és egy nagy pakk könyvvel távoztam.

Még könyvmolyságom kezdetén rengeteg Nora Roberts könyvet olvastam. Szintén e-bookban. Amik tetszettek, azokat szándékozom megvenni. Persze normális áron. Nos, most sikerült feltankolnom, mert nagyon jó áron jutottam hozzá a kötetekhez.
Az Egy házban az ellenségelt évekkel ezelőtt olvastam, tetszett is. 300 Ft-ért meg nem hagyom ott. A MacKade fivérek egyik nagy kedvencem az írónőtől, és már csak a Nyugvópont hiányzott a polcomról. Vadonat új, csomagolt és 500 Ft. Kell több indok? A Vetélytársakat is olvastam már. Régen. Tetszett, New Orleans-ban játszódik, és 400 Ft volt. Valamint a másik nagy kedvenc sorozatom, a MacGregor család egyik darabját is sikerült megszereznem, a Vőlegényeket. Össze vissza olvasom ezt a sorozatot is, hiszen a Menyasszonyokkal kezdtem, utána a 2. és 3. résszel. Ez a 7. Viszont mivel alig lehet kapni, és imádom ezt a családot, nem hagyhattam ott.
Catherine Anderson munkásságával is nagyon korán megismerkedtem. Szerettem a könyveit, bár úgy tűnik, hogy kezdek kinőni belőle. Viszont a Csak egy érintés fülszövege megfogott, és bízom benne, hogy jobban fog tetszeni, mint a Hajnali fény vagy a Csillogás.


Ez elégnek kellett volna lenni. De nem volt. Végre valahára sikerült eladnom az egyik könyvemet. Mivel két kötetem volt Kresley Cole - Vámpíréhségéből, úgy gondoltam megszabadulok tőle. Még régen, az Ulpiusban adták ajándékba.
A hónap utolsó előtti napján megbeszéltem a találkozót a vásárlóval, és még volt 20 percem a megbeszélt időpontig. Mivel Újpesten Városnapokat tartottam, így tudtam, hogy kint lesz a Szabó Ervin könyvtár is, hogy a leselejtezett daraboktól megszabaduljanak...
Végre sikerült megszereznem Dan Brown - A Da Vinci-kód című kötetét. Rengetegszer láttam már a filmet, és eldöntöttem, hogy a könyvet is elolvasom. Nos, 200 Ft-ért egyszerűen nem tudtam ott hagyni. Csakúgy, mint Judith McNaught - Szerelmes éjszakák című kötetét ugyancsak 200 Ft-ért. A könyv tökéletes állapotban van, én meg örültem, mint majom a farkának. Hiába olvastam már a könyvet, MacNaught az a romantikus írónő, akit nagyon szeretek, és kell a polcomra a kötetei.

Végül sikerült még eljutnom a CBA-ba, és az eladott könyvem árát szépen el is költöttem. Még aznap.
Richelle Mead - Georgina Kincaid sorozata nem igazán fogott meg. Mivel beszüntették, nem is akartam olvasni, mert már miért, hiszen folytatása úgy sem lesz hivatalos fordításban. Viszont amint megláttam, szinte ráugrottam a Szukubbusz dala és a Szukkubusz éjszakája kötetekre. 399 Ft/db megérte. De még mennyire! Most fejeztem be az első kötetet, és imádtam!
Sandra Brown is azok közé tartozik, akiket nagyon szeretek, pedig semmi újat nem mutat. És csakúgy mint Roberts-nél, e-bookban szinte faltam a regényeit. Amik tetszettek, azokat be akarom szerezni, és most sikerült is kettőt megszereznem. A Túsz és a Hiába menekülsz régóta a listámon szerepel, hiába olvastam már őket.


Nem panaszkodom, igazán jó vásár volt mindegyik könyv. Egy ideig lesz mit olvasnom. Viszont ismerem magam, és tudom, hogy szeptemberben minden kezdődik elölről. Igaz, hogy csak két-három kötetet tervezek venni - Természetesen Anita Blake-et is - de ahogy szokták mondani. Ember tervez, Isten végez...

2014. 09. 02.

Richelle Mead - A szukkubusz dala

Fülszöveg:
Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.

A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan….



Borító: 4
Sorozat: Georgina Kincaid # 1
Eredeti cím: Succubus Blues
Kedvenc karakter: Roman, Georgina
Oldalszám: 352
Kiadó: Agave
Kiadás: 2012


Nagyon sokáig úgy voltam ezzel a könyvvel, hogy nem fogom elolvasni. Se a borító, se a fülszöveg nem fogott meg igazán. Ráadásul a sorozatot is elkaszálta a Kiadó, és úgy voltam vele, hogy miért kezdjek bele egy olyan sorozatba, amit soha nem fognak magyarul folytatni?
De mégis, pár napja szinte rávetettem magam a boltban. És be kell látnom, hogy kár lett volna kihagyni ezt a könyvet!
Mead-et már a hazai rajongók jól ismerik, hála a Vámpírakadémia sorozatnak. Félő volt, hogy azt a magas mércét nem fogja átugrani. De ismét tévedtem. Kövezzetek meg, de nekem ez a kötet sokkal jobban tetszett, mint a másik sorozata. A Vámpírakadémiáért pár éve meg voltam veszve. Tavaly újraolvasva viszont eléggé megkopott a varázsa. Viszont ez a kötet! Levett a lábamról!
Óhatatlanul is összehasonlítja az olvasó a két sorozatot. Van pár közös pont, de szinte észre sem lehet venni.

Georgina Seattle-ben éli mindennapjait ki tudja hány éve. Szukkubuszként az a feladata, hogy a férfiakat elcsábítsa, és ellopja az életerejüket. Természetesen aktus során. Viszont Georgina felállított egy szabály, amit nem akar megszegni. Csakis a romlott férfiak erejét lopkodja, hisz nekik "úgyis mindegy".
A főnöke nem nézi jó szemmel ezt, de még elviseli, hiszen Georgina mégiscsak dolgozik.
Igen ám, viszont a városban megölnek egy vámpírt, és megindul a találgatás, hogy ki áll a háttérben. Georgina a kezébe veszi a dolgokat, és magánnyomozásba kezd, aminek sokan nem örülnek...

Mi sem mutatja jobban, hogy mennyire tetszett a könyv, hogy sikerült egy nap alatt elolvasnom. Az első oldalaknál még nem voltam abban biztos, hogy megéri nekem ezt elolvasni, de elég hamar meggyőzött, és szinte faltam a lapokat.
Georgina karaktere eléggé emlékeztet Rose-ra (Vámpírakadémia). Viszont Georgina-t sokkal jobban megkedveltem. Okos, humoros és csípős nyelvű. Ritka az ilyen jó főhősnő. A foglalkozásából kifolyólag nem egy szende szűz, de mégis, próbál a helyzetéhez mérten jól cselekedni. A hétköznapokban egy könyvesboltban dolgozik, és megszállottan rajong egy Seth nevű író könyveiért. Minő szerencse, hogy pont lesz a könyvesboltban dedikálása az írónak.

A világkidolgozás egyedi, szinte soha nem olvastam még szukkubuszról. (Anita Blake-et nem számolom ide). Kíváncsi voltam, hogy Mead hogyan oldja meg, hogy mégse menjen át pornóba a könyv. Főleg úgy, hogy eddig nem igen olvastunk tőle efféle jeleneteket. Mead nagyon jól teljesített. A szex jelenetek igényesen voltak megírva, és kevés is volt belőle. Pont, amennyi kellett!
Georgina baráti társasága sem mindennapi. Két vámpír, egy és kisördög. Ott a főnöke, aki fődémon és annak igencsak furcsa barátja egy angyal, aki úgy néz ki, mint egy csöves. Szóval tobzódunk a fura, de érdekes karakterekben.
Mivel Georgina kettős életet él, emberi barátai is akadnak, akiket hamar sikerült megkedvelnem. És ne felejtsük el a pasikat sem.


Azt hiszem pályafutásomban először fordult velem elő, hogy a fő gonosz lett a kedvenc karakterem. Egyszerűen imádtam már az első pillanattól! Elbűvölő volt a magabiztossága, és úgy az egész személye. Amikor kiderült hogy ő áll a háttérben.. Nem voltam boldog.


Viszont Seth-el nem igazán tudtam mit kezdeni, csakúgy, mint Georgina. Az email-ben nagyon humoros és szórakoztató volt, viszont "élőben" nem igazán tudtam vele mit kezdeni. Kedves és aranyos volt, aki a saját világában él, és alig beszél magáról.
A szerelmi szál tetszett, hiába volt szerelmi háromszög. Vagyis mégsem volt az annyira háromszög, mivel Seth háttérbe húzódott, és csak pár pillanatra bukkant fel az a bizonyos szikra.
Ezért sem értem, hogy miért lett szerelmes Seth. Oké Georgina-ban megvan minden ami kell, de na. A könyv végéig Seth nem gyakran bukkant fel, ha mégis, akkor a saját kis világába volt elmerülve, vagy teljesen visszahúzódó volt.
Sokkal jobban tetszett Roman és Georgina párosa. Annyira jók voltak együtt...

A krimi szál nem volt egy nagy durranás, de élveztem olvasni. Elég hamar kiderült az elkövető faji hovatartozása, ami nem lepett meg. A két fő gonosz kiléte nem ért váratlanul. Mindkettejükről sejtettem valamit, de nem akartam elhinni, hogy Mead tényleg fő gonoszt csinált az egyik kedvenc karakteremből.
Amit negatívumként felhoznék, az hogy senkinek még füstje sem volt arról, hogy nephilimek is léteznek. Persze Jerome és Carter kivételek. Teljességgel hihetetlen számomra, hogy Georgina aki 1600 éves soha nem halott róluk, vagy nem olvasott utána. Ha már ilyen korosak ezek a népek, akkor tudniuk kellene róluk, és a Bibliai szövegekről, ha már ezekben a körökben mozognak.
Valamint Mead is hibázott, már ami Georgina korát illeti. A fülszövegben 16 éves, viszont a visszaemlékezésekből kiderült, hogy 15 évesen házasodott és rá három évre lett szukkubusz.

Georgina visszaemlékezései szépen beleilleszkedtek az aktuális történésekbe, nem lógtak ki. Tetszett, hogy egy kicsit Georgina múltjába is beleláthattam.
A végkifejlet amolyan Georgina-s volt. Örülök hogy végül sikerült megúsznia a dolgot az egyik elkövetőnek. Remélem Roman-t még viszontláthatjuk.
Az epilógusban elhangzott könyvajánló, amit Seth írt... Annyit mondok, hogy amikor olvastam, vigyorogtam mint a vadalma. Imádtam!
Kíváncsi leszek, hogy mi lesz a párossal. Főleg úgy, hogy Georgina megalkudott Jerome-val, és újult erővel veti bele magát a munkába...És ne feledkezzünk meg Carter-ről. Van egy olyan érzésem, hogy fog még meglepetéseket okozni, csak győzzem kivárni.




2014. 09. 01.

Laurell K. Hamilton - Égkék Bűnök

Fülszöveg:
Hogy változik a világ. Anita Blake egykoron minden vámpír esküdt ellensége volt, most azonban társa Jean-Claude-nak, a vámpírúrnak és Micah-nak, az alakváltó leopárdnak. A szerelmi élete azonban nem áll meg itt. Nem is állhat. Anitát ugyanis – aki már korántsem annyira emberi, mint régen – egyszerre emészti a vámpírok vágya és a vérleopárdok éhsége. A vágyakat pedig ki kell elégíteni. Újra és újra.

Most viszont Jean-Claude-nak van szüksége rá. Legősibb leszármazottja elküldte gonosz és hatalmas követét St. Louis-ba, így Jean-Claude-nak és a klánjának védekeznie kell. Anita nem tudja, hogyan viszonyuljon a betolakodóhoz, ám hamarosan olyan próbákat kell kiállnia, amilyenekről nem is álmodott. Szenvedélye minden sötét erejére szüksége van ahhoz, hogy megmentse azokat, akiket szeret.




Régi értékelés: 4
Borító: 4,5
Sorozat: Anita Blake # 11
Eredeti cím:Cerulean Sins
Kedvenc karakter: Asher, Damian, Anita
Oldalszám: 486
Kiadó:Agave
Kiadás: 2007

Újraolvasás.

Mivel ismételten fellángolt az Anita Blake mániám, elég gyakran fogtok találkozni ezekkel az értékelésekkel.
Ahogy befejeztem az előző részt, szinte azonnal kezdtem el olvasni a folytatást. Az újdonsült mániámnak hála szinte falom az AB köteteket, és újra belemerülök ebbe a fantasztikus világba.
Az előző rész amolyan vízválasztó volt. Minden tekintetben. Kíváncsi voltam hogy mennyire tud nekem tetszeni a könyv. Oké már olvastam kétszer is, de az évekkel ezelőtt volt. Azóta változtam én is, szóval érdekelt, hogyan fogadom Anitát és az új dolgait.

A fülszöveget olvasva nagy reményeim voltak a könyvvel kapcsolatban. Hiszen úgy gondoltam, hogy végre Jean-Claude megmutat valamit az erejéből, ha már eddig nem igen tette. A vámpírpolitika gondolata is tetszett. Szóval nagyon pozitívan álltam a könyvhöz. És még pozitívabb lettem, amikor az első oldalon kiderül, hogy Anita éppen a munkahelyén van, és még zombit is idézett. Ujjongni akartam, hiszen ezt szeretem Anitában.
De ahogy haladt a könyv, úgy kezdett megkopni a varázsa is. Azt vettem észre, hogy kezdem unni amit olvasok. Vagy éppenséggel azt, amit az előző részben is. Hogy hiába telik el több oldal, nem haladunk semerre.
A könyv vastagabb a szokásosnál, több szálon is fut a cselekmény, de nem kötött le. Sőt, nemrég olvastam, de már az elejére sem emlékszem tisztán.
Szóval adott nekünk egy nagyon jó alapanyag, de Hamilton nem igazán tudott mit kezdeni vele. Pedig ha az arányokat megtartotta volna...!

Mint említettem, több szálon fut a cselekmény. Adott nekünk ez a bizonyos Belle Morte és követe szál. Itt van nekünk a zombikeltés, Anita magánélete és a képességeinek újabb okosságai, valamint egy igen érdekes gyilkossági nyomozás. Csak sajnos Hamilton eléggé összecsapta. Szó se róla, tetszett a könyv, de valami nem klappol.
Azt gondoltam, hogy Maudette és a csapata érkezésével kapunk egy nagy jó történetet, ahol Jean-Claude és követői minden erejükkel küzdenek. Ehelyett szinte semmi ilyesmit nem kaptam, csak vámpírpolitikát, de azt is a gyenge fajtából. Nem éreztem azt a tehetetlenséget mint anno az Égő Áldozatoknál, amikor a Vámpírtanács szinte földbe döngölte Anitáékat.
Maudette és a többi küldött hozta a szokásos rideg és gonosz vámpírt, de nekem mégsem voltak olyan ütősek.Még úgy sem, hogy Belle Morte felbukkant, igaz nem teljes valójában. Oké ő hozta azt, amit vártam tőle, de mégis.

A zombikeltés a könyv elejével el is lett felejtve, inkább a könyv végén volt jelentősége.
Viszont a nyomozás nagyon jó lehetett volna. Így is tetszett, ütős és véres volt, a végkifejlete még annál is jobb. Viszont úgy éreztem, hogy Hamilton elsiette. A könyv közepe-vége tájékén hozakodott elő vele, így nem igazán tudott kiteljesedni. Igen, megszoktuk Hamiltontól hogy több szálon fut a cselekmény, és eleinte semminek nincs értelme, csak a végén érnek össze a szálak. Ez itt is érvényes, viszont elég erőltetettnek hatott az egész.

Na és Anita? Kötetről kötetre változik, szokja a helyzetét. Na és persze a képességeit, és szeretőit. Ez a kötet abban volt "vízválasztó", hogy Anitának lassan döntenie kell. Szörnyek vagy emberek. Hiszen egyre jobban beilleszkedik a természetfeletti világába, de ezt a rendőr munkatársai nem nézik jó szemmel. Dolph teljesen megváltozott, és kikelt magából. Viszont Zebrowski hozta a szokásos formáját.
Anitát viszont... Nem tudom. Megértem de mégsem. Ismét előtérbe került a szerelmi élete, és hogy mit kezd ezzel. A régi, esetleg új szeretői is szinte hisztiznek, ő meg már nem tud ezzel mit kezdeni.
Richard-al se veled, se nélküled kapcsolata már egy ideje tart. Ebben a kötetben inkább "se veled".
Eddig kedveltem Richard-ot. A csapat naiv kiscserkésze, aki utálja önmagát, és nem tud a helyzetével mit kezdeni. Ebben a kötetben már én is belefáradtam Richard marhaságaiba. Mindig a legrosszabbkor áll a talpára, és a legbutább döntéseket hozza. Hiába mondanám hogy hátha javul a helyzete, tudom hogy nem fog.

Asher mindig is a kedvenceim közé tartozott. Szeretem a megkínzott karaktereket, és Asher modora még jobban el tud bűvölni. Csak úgy, mint Damien, de ez most nem érdekes.
Szóval Asher. Az ő helye ebben a kis világban elég kérdéses. Mestervámpír de nincs se hívóállata, se semmije. Viszont erős. (Bár ebből nem igen láttunk semmit, csakúgy mint Jean-Claude-nál)
Mivel Belle Morte a teremtője, így bármikor visszahívhatja magához. Kivéve, ha Jean-Claude vagy Anita szeretője... Kitaláljátok? Anita egy újabb szeretőre tett szert Asher személyében. És igen, hármasban nyomták. Viszont engem ez nem zavart.

Inkább az, hogy Anita döntésképtelen. Gyakorlatias, de mivel most érzelmekről van szó, döntésképtelen. És mondjuk ki. Érzelmileg szinte analfabéta. A szívét még most sem nyitotta meg senkinek teljesen. Az indokait értem, de kicsit hihetetlenek.
Szóval rengeteg oldal arra ment el, hogy Anita vacillál, kihátrál, makacskodik. De ez még nem az a kategória, ahol a hajam tépném az idegességtől. Viszont Asher amikor kikelt magából,szinte ujjongtam, hiszen Anita képébe vágta azt, amit én is gondolok, és senki sem meri kimondani:



" Mindig lesz valami kifogásod, hogy egyszerre ne kelljen mind a kettőnkkel lenned. Még az egy szem vámpírszeretődet is ki akarod forgatni vámpír önmagából, az isten áldjon meg! Hogy is lennél képes kettőnket elfogadni olyannak, amilyenek vagyunk?
[...]
Mindig találnál bennünk valamit, ami nem elég jó neked. Soha nem is lesz olyan férfi, akiben ne találnál kifogásolnivalót. Soha senki nem lehet elég tiszta, elég tökéletes. Hozzánk hajt a szükség, jó, nevezzük szerelemnek akár, de neked még ez sem elég.
[...]
Most a vámpírtrükkök a baj, holnap valami más. Valami mindig lesz. Figyeltelek Richarddal, Jean-Claude-dal és Micah-val is. Ő mindenre rábólint, amit csak kérsz tőle, ő így igazodik el érzelmeid útvesztőjében. Így maradhat melletted. Jean-Claude lemond a vágyairól és az élvezetről, amit pedig nap mint nap megkaphatna. Így maradhat melletted. Richard kipörgött az útvesztődből, mert az ő saját labirintusa épp elég volt neki. "




És ha már ennél a szálnál tartunk, akkor Jason sem maradhat ki, hiszen ő is "megvolt". Szóval Anita szépen lassan gyarapítja a szeretőinek számát. Van akit érzelmi szempontból választ, és van akit gyakorlati szempontok miatt. Jean-Claude-al is akciózik, szóval Anita megadja a módját a dolgoknak.

Anita napközben sem pihen. Ha éjszaka nem a halandó szolgát játssza, vagy éppen egyik gyilkossági helyszínre tart, akkor új ellenséget szerez magának.
Minden Vámpírok Ősanyját. Nagyon érdekes karakter, várom hogy Hamilton mit alkot vele. (Igen olvastam a Fogat fogért-ig, de ki emlékszik mindenre?)

Ahogy már megszokhattuk, a végkifejlet - mindegyik - el lett kapkodva. Jean-Claude kilépett Belle vérvonalából, bár a jó ég tudja hogyan, és mitől. Azt hiszem, kezdek letenni arról hogy valaha is láthatom Jean-Claude erejét.

Nem tudom hogy Hamilton véletlenül hozta elő ismét ezt a titkos kormány dolgot, akiknek Anitára fáj a foguk. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle.
Összességében Anitás, de mégsem. Valami hiányzott, viszont még mindig szeretem ezt a sorozatot, és a karaktereket.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...