Cassandra Clare - A ​herceg

Fülszöveg:
A Viktória korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban múlandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

Borító: 5
Sorozat: Pokoli szerkezetek # 2
Eredeti cím: Clockwork Prince
Kedvenc karakter: Jem, Magnus, Will
Oldalszám: 490
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2012

Idestova három éve várja a sorozat, hogy folytassam. Anno nem varázsolt el úgy az Angyal mint szerettem volna, de Clare könyveiben van valami, amiért muszáj tovább olvasni a sorozatait. Igen, az "eredeti" sorozattal is le vagyok maradva, de most jött el az ideje, hogy folytassam azt is.

Sajnos, mivel olyan sokáig halogattam a sorozat folytatását, konkrétan elfelejtettem mindent, ami eddig történt. Nagyon vázlatosak az emlékeim, és sajnos nincs időm újraolvasni az első részt. Így csak sodródtam az árral, és vártam hogy mi lesz.

Az nem változott, hogy a szereplőket még mindig kedvelem. Will ebben a kötetben a poklot és a mennyet is megtapasztalta. Imádom a humorát, és az egész karaktert. Ebben a kötetben nagyon sokat fejlődött, kíváncsian várom, hogy a befejező kötetben mivel rukkol elő.

Tessa meglepő módon nagyon szimpatikus volt. Clary-vel ellentétben egyáltalán nem életképtelen. Sőt! Okos és kedves, bár még most sem tudja, hogy mi ő valójában. Megértettem hogy mindkét fiú felé húz a szíve. Amiért picit nehezteltem rá, hogy a könyv végén már kénytelen volt győzködni magát Jem-vel kapcsolatban.

És ha már Jem. Mivel az előző részből minden kiesett, fogalmam sincs, hogy mitől betegedett meg. De annyi spoilerbe belefutottam a jövőjével kapcsolatban, hogy nem győzöm kivárni, hogy miképp is fog úgy alakulni, ahogy. Jem egy imádni való karakter, és az olvasóból is egyből előtör a védelmező ösztön, ahányszor csak felbukkan.

A könyv közepéig nem igazán történt semmi. LAssan indultak be az események, és inkább azt mondanám, hogy a lelki és pszichés fejlődésen volt a hangsúly. Árulás, szerelem, átok, eljegyzés, csalódás... Röviden így foglalhatnám össze az eseményeket.

Ami a legvonzóbb Clare könyveiben - a szereplőin kívül - az a megálmodott világ. Mert igen, szinte alig történt előrelépés, de a szereplők elvitték a hátukon a történetet. Elég Charlotte-ra gondolnom, aki megpróbálja egyben tartani ezt a furcsa kis családot, vagy Will-re, aki valóban nem az, akinek mutatja magát. És ha már szereplők. Magnus kötelező eleme ennek az univerzumnak. Furcsa, hogy itt is felbukkant, bár az még furcsább lenne, ha nem tenné üdvözletét itt is.

Tessa rejtélye nagyon foglalkoztat. Elméletem sincs, hogy mi lehet. Biztos hogy Clare már említette, csak valahogy átsiklottam felette.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi vár rám a befejező kötetben. De sorrendben haladok, és a soron következő az Elveszett lelkek városa.

Azt hiszem, Clare-nek sikerült visszarántania magával, mert érzem, hogy ismét rajongani fogok a könyveiért.

Read More

Calia Read - Szétcsúszva

Fülszöveg:
Naomi Carradine vagyok.

Hat hónapja még boldog voltam.

Egy hónapja diliházba zártak.

Tegnap Lachlan meglátogatott. Megcsókolt. És azt mondta, kezd elmenni az eszem.

Órákkal később Max belopózott a gondolataimba. Emlékeztetett arra, hogy nem vagyok őrült, és hogy szüksége van a segítségemre.

Néhány perce, amikor próbáltam összerakni a múltamat, még távolabb sodródtam a valóságtól.

És most… mindenki azt hiszi, megbolondultam. De tudom, hogy ő létezik, és kellek neki.

Te hiszel nekem?

Borító: 4
Sorozat: Fairfax # 1
Eredeti cím: Unravel
Kedvenc karakter: Max
Oldalszám: 328
Kiadó: WOW
Kiadás: 2015.03.27

A bejegyzés erős spoiler tartalmaz!

Tudom hogy az értékeléseim nem mellőzik a spoilereket, de ez egy olyan könyv, amit nem bírok úgy értékelni, hogy ne írjam le a benne történteket. Muszáj róla nyíltan írnom!

Amikor a Könyvhéten megvettem a könyvet és elolvastam a fülszöveget, nem igazán tudtam hová tenni a könyvet. Valami romantikusra vágytam, valami tipikus new adult regényre. Álmomban sem gondoltam, hogy egy olyan történetet sikerül megismernem, ami teljesen felkavart.

A könyv elején teljesen összezavarodtam. Nem értettem semmit, és nem is tudtam hogy mi vár a következő oldalon. De ahogy Max felbukkant, nem tudtam letenni a könyvet.
Naomi a Fairfax elmegyógyintézetben találja magát. Nem tudja hogy miért van ott, és azt sem tudja, hogy mi a baja. Annyi biztos, hogy hallucinál, és olyan dolgokat lát, amiket nem kéne.

Naomi bizalmatlan, és úgy érzi hogy megőrül. Új orvosa ráveszi, hogy mesélje el a történetét, miért is került oda. és megkezdődik az utazás a pokolba...

Ha jobban belegondolok, a szereplőkről szinte semmit sem tudtunk meg. Tudjuk hogy Naomi főiskolás, de azt nem, hogy mit tanul. Naomi kinézete sem ismeretes sokáig. És ez igaz az összes szereplőre is. Viszont ahogy elolvastam a könyvet, arra gondoltam hogy ki a fenét érdekel hogy ki hogy néz ki? Sokkal fontosabb, hogy mi történt a szereplőkkel.

Naomi visszaemlékezéseiből megismerjük a múltját. Legjobb barátnőjét Lana-t és szerelmét Lachlain-t. Későbbiekben pedig Max-et, akivel már az első találkozásuk olyan fülledt volt, hogy öröm volt olvasni. Soha nem olvastam még ilyen párosról. Akik csak egymásra néznek, és olyan szintű kémia van, hogy az valami hihetetlen. Mérges is voltam Naomi-ra, mert Lachlain-t megcsalja. Mekkorát tévedtem!

A könyv közepénél úgy éreztem, hogy ez inkább Lana története. Az ő tragédiáját ismerjük meg, és annak hatásait. Itt már felállítottam a magam diagnózisát. Szinte biztos voltam benne, hogy Max és Lachlain ugyan az a személy. Lana sokkoló helyzetét is ismertem már. Szóval, arra jutottam, hogy Naomi azért omlott össze, mert nem bírta elviselni, hogy senkinek nem szólhat Lana helyzetéről. Bár ilyen egyszerű lett volna!

Sajnos a mai világban szinte mindennaposak a gyilkosságok, az erőszak. Amit viszont sehogy sem bírok feldolgozni és elviselni, az az állatkínzás, nemi erőszak és a pedofília. És sajnos ebben a könyvet ebből a három tételből kettő felbukkan.

Amikor Naomi meglátja hogy Lana-t az apja megerőszakolja, muszáj volt letennem a könyvet. Nem bírtam tovább. Fel sem bírom fogni, hogy mi készteti ezeket a beteg személyek erre! És ami ezután történt? Lana tűr, már 10 éves kora óta, és nem is tud hová menni. Egyetlen választása marad. Tűrni. Naomi persze tenne valamit, de hallgatnia kell. Max persze rájön, és megindul a lavina....

Naomi mesél és mesél, közben pedig a démonaival viaskodik. Közben látszik, hogy elindult a gyógyulás útján.

Tetszettek a Lachlain-val való emlékei. Gyerekkora óta ott volt neki, igaz először csak barátként. A szerelmük aranyos, gyengéd de közben erős volt. Max-vel pedig mindent elsöprő.

Amikor kiderült hogy Lana öngyilkossággal próbálkozott, egyszerűen a szívem szakadt meg érte. Megpróbált új életet kezdeni, de az apja nem engedte. Örültem, hogy kezd a talpára állni, de amit az apja tett Max-vel... Bár ez így a könyv végére sem derült ki, hogy mi lett a következménye.

Az utolsó fejezetek pedig - ha mondhatok ilyen - vittek mindent. Fel sem merült bennem, hogy Lana és Naomi ugyan az a személy. Naomi a fél életét úgy élte le, hogy a saját apja megerőszakolja, és az anyja tudott róla, de nem tett semmit! Hogy mi történt Naomi-val? Hogy megvédje az elméje saját magát, megteremtette Lana-t. Szóval Naomi diagnózisa: Disszociatív személyiségzavar, avagy tudathasadás.

Itt volt az a pont, amikor másodszor is sokkot kaptam. Soha, ilyenről még nem olvastam. Nyilván, olvasmányaim során találkoztam olyan karakterekkel, akikre simán rá lehet sütni az őrült, vagy elmezavaros jelzőt. De ez teljesen más volt. Naomi-t gyerekkora óta bántották, és ez lett belőle. És sajnos ez a valóságban is megtörténhet!

Hogy happy end lett-e? Döntse el mindenki maga. Naomi és Lachlain természetesen együtt maradt, és fantasztikus szerelemről tettek tanúbizonyságot. Viszont Naomi soha nem lesz a régi, és nem hiszem, hogy ebből teljesen fel lehet épülni.

A könyv végére maradtak megválaszolatlan kérdéseim, de utólag belegondolva ezek teljesen illenek a könyvhöz. Egy tudathasadásos ember fejében járhattunk, nem tudni hogy mi a valós, és valóban úgy történtek apróbb események, ahogy arra emlékszik Naomi.

Egy biztos. Az utóbbi évek egyik legmegrázóbb könyvével volt dolgom, és javaslom, aki teheti, az olvassa újra, és figyelje a jeleket és az utalásokat.

Read More

Amanda Stevens - A ​birodalom

Fülszöveg:
A halottlátó temetőrestaurátor, Amelia Gray egy újabb megbízatást kap, ami majdnem az életébe kerül.
Ezúttal ugyanis egy tó mélyére süllyedt ódon temető női kísértetei kérik a segítségét, miközben a látszólag csendes kisvárosban feltűnik a Gonosz, és ördögi tervet eszel ki…





Borító: 4,5
Sorozat: Sírkertek Királynője # 2
Eredeti cím: The Kingdom
Kedvenc karakter: Amelia, Angus
Oldalszám: 376
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2013

Szinte napra pontosan két éve olvastam az Örök kísértést. Azóta eltelt némi idő, de a kedvem a sorozathoz cseppet sem lankadt. Sajnálom, hogy a Kiadó nem folytatja a 3. rész után a sorozatot. Remélem változni fog a véleményük.

Az írónő tud valamit. Igaz ami igaz, az előző rész eseményeire nem igazán emlékszem, de a könyv hangulatát nem tudtam elfelejteni. Mint az előzőekben, itt is csak úgy sugárzott Amelia magánya, és - ha mondhatok ilyen - a temetőkben megszokott " nyugalom van, de tudod hogy ez csak a látszat" hangulat. Ez az, amit nagyon szeretek ebben a sorozatban.

Amelia hónapok óta nem találkozott Devlin-nel, és pont kapóra jött, hogy az új munkája Asher Fall-ba szólítja. De amit ott talál, az még őt is megdöbbenti...

Mindig is imádtam a kisvárosi hangulatot. Itt, ebben a könyvben pont az árnyoldalával találkozhatunk. Asher Fall egy elszigetelt, szó szerint szellem város, ahol a kívülállókat nem tűrik meg. Szinte olyanok, mintha belterjesek lennének. Ebben a városban az Asher család az úr, és Amelia-nak több köze van hozzájuk, mint szeretné.

Azért is tetszett ez a kötet annyira, mert olyan, mintha Amelia két temetőt restaurálna egyszerre. Ott van az "új" Thorngate temető, és ott van a víz alatti, "régi" Thorngate.

Amelia ahogy beteszi a lábát a városba, egyből tudja az olvasó, hogy valami nagyon nem stimmel. Nem tudjuk mi, de valami nagyon nem jó dolog folyik abban a városban.

Viszont egy jó hír, hogy Amelia egy imádni való, hűséges, egyben kicsit csúf kutyára is szert tesz. Angus-t egyből a szívembe zártam, és reméltem hogy az írónő nem lesz kegyetlen.

A kötet két részre osztható, ami majd a történet végén egybeforr. Ott van maga a temető és a története, valamint ott van Amelia titokzatos múltja. Ebben a részben mindenre fény derül, és Amelia-val együtt, az olvasó is csak döbbenten tud pislogni.

Ebben a részben Devlin nem szerepel, de őszintén szólva cseppet sem hiányzott, Még most sem értem, hogy miért rajong Amelia ennyire a férfiért.
A könyv közepén elkönyveltem magamban, hogy az írónő nem remekel a romantikus érzelmek ábrázolásában. Míg az misztikus, szorongó érzelmeket fantasztikusan ábrázolja, a romantikával gondjai vannak. Viszont Thane akcióba lendült, és változtatnom kellett az álláspontomat. Nem a romantikus érzelmek terén gyenge az írónő, hanem Amelia és Devlin nem passzolnak.
Mert hogy Amelia és Thane egy igen jó páros...lehetett volna.

Úgy éreztem, hogy minden összefügg, és nem csak Amelia a paranoiás. Követték, megfélemlítették, és a furcsa paranormális események csak rontották a helyzetet.

El sem tudtam képzelni, hogy mi lesz a könyv végén. Ki és mi akarja hogy Amelia eltűnjön onnan?

És itt jött el a könyv egyik legnagyobb csavara. Megismerjük Amelia múltját, és születésének körülményeit. Most már érti az olvasó, hogy Amelia szülei miért is voltak olyan távolságtartóak.

A végkifejlet tetszett. Az egész könyv hátborzongató, és én ezt kifejezetten imádtam. Az írónő remekül ért ahhoz, hogy sugalljon dolgokat, amitől még misztikusabb lesz a történet.

Kíváncsi vagyok, hogy a következő részben mi vár még a Sírkertek Királynőjére, és visszatér-e valaha Asher Falls-ba...

Read More

George R. R. Martin - Trónok harca

Fülszöveg:
A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg.
Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel.
Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése.

Borító: 4
Sorozat: A tűz és jég dala # 1
Eredeti cím:A Game of Thrones
Kedvenc karakter: Ned, Tyrion, Arya, Daenerys
Oldalszám: 926
Kiadó: Alexandra
Kiadás: 2003, 2008, 2013, 2014

Azt hiszem, senkinek sem kell bemutatnom se az írót, se a sorozatot. Évek óta folyamatosan szembe jön velem - hol a könyv, hol a film sorozat - de én rendíthetetlenül ellenálltam. De hiába, mert mindenhol erről lehetett olvasni. Cikkek, videók, elméletek... Ennek is köszönhető, hogy a legfontosabb szereplőket már így ismertem meg. Tudtam ki a Sárkányok Anyja, és hogy az egyik nagy kedvenc Havas Jon. Ennek ellenére még mindig ellenálltam. Mi tartott vissza? Egyrészt utálok a tömeggel úszni. A csapból is ez folyik évek óta, de mára már kicsit enyhült az őrület. A könyvek hossza és mérete is elrettentett. De ami a legjobban visszatartott, hogy nincs befejezve, és ki tudja, mikor érkezik el az az idő. Az író évek óta ígérget, én pedig nem vagyok a türelem mintapéldája.

De hogy rövidre fogjam, pár hete úgy döntöttem, hogy nézzünk bele a sorozatba, aztán majd meglátjuk. Nos, az első rész után azt vettem észre, hogy még többet akarok, és minél gyorsabban akarom. Szerencsére a könyv már január óta porosodik a polcomon, így gyorsan elővettem és olvastam... És Westerosba költöztem.
Párhuzamosan olvastam, és nézem a sorozatot, így felmerül, hogy untatott-e a könyv. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem. Voltak fejezetek, amik nem igazán kötöttek le, viszont voltak olyanok, amiket még így is borzongva olvastam.
A történet magában hordozza a könyv címét. Trónok harca. Leegyszerűsítve tényleg így van. Ha lecsupaszítjuk a történetet, valójában csak az zajlott. De Martin mesterien, több apró szálból felépítette ezt a világot, ahol mindenkinek saját személyisége, és céljai vannak.
Nincs jó vagy rossz. Valószínű hogy pont ez tetszett a könyvben a legjobban. Hogy emberiek, gyarlók, gonoszak, de közben szeretnek és törődnek. A maguk módján.

Míg a Stark-ház tagjai maga a becsület, addig a Lannisterek pont az ellenkezői. Kár is volna tagadnom, hogy a Stark-ok felé húz a szívem. Sajnáltam Ned-et, ő volt a kedvencem.
Megszegtem az íratlan szabályt. Ne szeress meg senkit, úgy is meghal. De ki tudna ellenállni a szépséges és veszélyes rémfarkasoknak? Ned-nek, akit a jó szíve miatt ért el a vég? Tyrion, aki a cinikus és csipkelődő szavai ellenére jobban szereti a családját, mint kéne? Arya, aki lány létére inkább a férfiak útját választja?

És ott van Daenerys is. Alig várom, hogy megtudjam hogy hová és hogyan fog fejlődni. És akik - majdnem - a legjobban elrabolták a szívemet. A gyermekei.

Szóval az vessen követ rám, aki ebben a világban nem talál magának legalább egy kedvenc karaktert.

Sokszor szitkozódtam, megdöbbentem és a pokolra kívántam több embert. Elég Cersei-re vagy Joffrey-ra gondolnom.

De hiába a nagyok játsszák játszmáikat, nem szabad elfeledkezni a Falon túliakról sem. Senki sem törődik a jelekkel, csak az Éjjeli Őrség, úgy hiszem, hogy kevesen vannak, és sok csata vár még rájuk.

Sokszor, amikor elkapott a hév hogy nekikezdjek a könyvnek, blogokon kerestem értékeléseket, véleményeket. Bosszankodtam is, mert nem találtam olyan, ami valóban részletesen elém tárta a világot, a cselekményt. Most már értem. Bő 900 oldal, és szinte egy egész élet elevenedik meg a lapokon. Ki tudná leírni részletesen, hogy kivel mi történt? Nemrég végeztem a könyvvel, de én sem tudtám szavakba önteni.

Értem, hogy mi ez a nagy őrület a sorozat iránt. Legyen az film vagy könyv. A film hűen visszaadja a cselekményt, viszont pár apróságot megváltoztattak. Egyáltalán nem bánom, így érdekesebb.

Sajnálom, de közben mégsem, hogy csak most kezdtek megismerkedni az íróval és az ő világával. Sajnálom hogy egy ilyen szerteágazó és részletes világtól megfosztottam magam, de közben örülök, mert nem kell éveket várnom egy-egy könyvre.

Read More

Brian Staveley - A császár pengéi

Fülszöveg:
A császárt meggyilkolták, és az Annur Birodalom rendje felborult. A halott uralkodó három gyermekének azonban a gyász mellett egy mélyre hatoló összeesküvéssel is meg kell birkóznia.

A császár lánya, Adare a fővárosban hajszolja apja gyilkosát, akit azonban a császári család istennője látszik pártolni, és Adare hamarosan magára marad az udvar intrikái közt. Öccsét, Valynt, aki a birodalom legveszélyesebb alakulatánál hadapród, egy óceán választja el a palotától, azonban több gyanús baleset után ráeszmél, hogy az ő élete is veszélyben van – akárcsak Kadené, a trónörökösé, aki egy messzi kolostorban tanulmányozza az Üres Isten szerzeteseinek ősi tudását. Ám mielőtt Valyn Kaden segítségére siethetne, még ki kell állnia az elit hadsereg titokzatos és halálos próbáját.

Borító: 3,5
Sorozat: A Csiszolatlan Trón krónikája # 1
Eredeti cím: The Emperor's Blades
Kedvenc karakter: Valyn, Tan, Kaden
Oldalszám: 504
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2015.05.26

Lassan egy éve - ha nem több - nagyon rákaptam a high fantasy-ra, illetve, ahogy mondani szoktam, a hagyományos fantasy-ra. Ez a kötet is azóta várólistás volt nálam, mióta kiderült hogy megjelenik a hazai piacon.
Volt egy elvárásom. Azt akartam hogy a könyv kedvenc legyen, és legyen még egy író, akiért ujjongani tudok.
Ez sajnos nem igazán jött össze.

Több véleményt is olvastam, és sokan áradoztak a könyvről. Én is azt akartam. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, és csak vártam, és vártam...

A császárt, Samlitun-t meggyilkolják, és úgy tűnik, hogy a birodalom, valamint a trón is veszélyben van. A császár három gyermeke különböző utakon jár. Adare - hiába örökölte apja szemeit, női mivolta miatt nem léphet trónra. Helyette - ahogy apja végrendeletében is írja - pénzügyminiszterré válik, hogy így segítse majd a testvérét. Valyn beállt a rettegett Kettral alakulatba, és képzett harcos válik belőle. Valamint ott van Kaden, a legfiatalabb, aki apja szemét örökölte, és a sorsa hogy császárrá váljon. De előtte tíz évet kell eltöltenie az Üres Isten papjai között.

A testvérek már fiatalon elkezdik saját életüket, hogy felnőtté válva segítsék egymást.

Nagyon érdekesnek ígérkezett a történet, de nem szippantott magába. Eleinte optimistán olvastam a fiatalok sorsáról. De ahogy haladt a történet, úgy kezdtem kétségbe esni. Jóval a könyv közepe után kapott el a hangulat és a történet. Onnantól faltam a lapokat.

Bosszantó, mert Kaden kolostori élete, és Valyn Kettral megpróbáltatásai nagyon ígéretesek voltak. Viszont úgy éreztem, hogy semerre sem halad a történet.
Adare szála pedig említésre sem méltó. 49 fejezet, ebből 3 az övé. Nem értettem miért kapott ő is külön szálat. A végére megértettem. Nagy arculcsapás ez neki. De ennek ellenére egyáltalán nem éreztem azt, hogy nem kedvelem. Van benne potenciál, csak az író szépen elfeledkezett róla.

Kaden és a papok nagyon szimpatikusak lettek. Főleg Tan. Imádtam ahogy műveli szegény kölyköt. Utólag érdekesnek találom, hogy Kaden 8 év alatt alig szedett magára valami tudást, majd jön Tan, és 2 hónap alatt többet tanít neki, mint mások 8 év alatt. Először azt gondoltam hogy a császár azért küldte őt oda, hogy elrejtse. De ahogy haladt a történet, kibontakoztak a dolgok. A császár a Kapuk Őre, és elég sajátos feladata van. Nagyon élvezetes volt Kaden tanulónapjairól olvasni.

Valyn valamiért egyből szimpatikus lett. Tetszett hogy harcosnak készül. És az is, hogy nem minden megy neki egyből. Nem egyszer hibázott, de tanult belőle. Nagy szíve van, és remélem ezt az író nem veszi el tőle.
Ami miatt végleg a kedvencem lett, az, hogy míg a testvérei szinte egyáltalán nem gondoltak egymásra, addig Valyn folyamatosan azon gondolkodott, és az hajtotta előre, hogy az öccsének szüksége van rá. Amikor végül találkoztak, akkor is látszott, hogy örül a testvérének.
A próbák és a gyakorlatok kikezdték az idegeit, és meg is változtatták. Kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben mennyire fog ez a része dominálni.

Mint említettem, a könyv felétől zajlottak az események, és nem győztem kapkodni a fejem. Izgultam a testvérekért, és bántott, ami Lin-vel történt.
A mellékszereplők is parádésak. Elég Tan-ra, Pyrre-re, vagy Gwenna-ra gondolnom, és máris vigyoroghatnékom támad.

Tetszett a világ felépítése, és hogy az író a politeizmust is bevetette.

A végkifejletet imádtam, és nem győztem ámulni. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, és remélem, hogy az író is belehúzott, és nem kell a fél könyvet végigvárnom, hogy végre élvezzem azt, amit olvasok.

Egy utolsó gondolat: Annyira bánt, hogy a kiadó nem az eredeti borítót tartotta meg. Nekem az cover love kategória, míg ez...

Read More

Brian Staveley - A császár pengéi

Fülszöveg:
A császárt meggyilkolták, és az Annur Birodalom rendje felborult. A halott uralkodó három gyermekének azonban a gyász mellett egy mélyre hatoló összeesküvéssel is meg kell birkóznia.

A császár lánya, Adare a fővárosban hajszolja apja gyilkosát, akit azonban a császári család istennője látszik pártolni, és Adare hamarosan magára marad az udvar intrikái közt. Öccsét, Valynt, aki a birodalom legveszélyesebb alakulatánál hadapród, egy óceán választja el a palotától, azonban több gyanús baleset után ráeszmél, hogy az ő élete is veszélyben van – akárcsak Kadené, a trónörökösé, aki egy messzi kolostorban tanulmányozza az Üres Isten szerzeteseinek ősi tudását. Ám mielőtt Valyn Kaden segítségére siethetne, még ki kell állnia az elit hadsereg titokzatos és halálos próbáját.

Borító: 3,5
Sorozat: A Csiszolatlan Trón krónikája # 1
Eredeti cím: The Emperor's Blades
Kedvenc karakter: Valyn, Tan, Kaden
Oldalszám: 504
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2015.05.26

Lassan egy éve - ha nem több - nagyon rákaptam a high fantasy-ra, illetve, ahogy mondani szoktam, a hagyományos fantasy-ra. Ez a kötet is azóta várólistás volt nálam, mióta kiderült hogy megjelenik a hazai piacon.
Volt egy elvárásom. Azt akartam hogy a könyv kedvenc legyen, és legyen még egy író, akiért ujjongani tudok.
Ez sajnos nem igazán jött össze.

Több véleményt is olvastam, és sokan áradoztak a könyvről. Én is azt akartam. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, és csak vártam, és vártam...

A császárt, Samlitun-t meggyilkolják, és úgy tűnik, hogy a birodalom, valamint a trón is veszélyben van. A császár három gyermeke különböző utakon jár. Adare - hiába örökölte apja szemeit, női mivolta miatt nem léphet trónra. Helyette - ahogy apja végrendeletében is írja - pénzügyminiszterré válik, hogy így segítse majd a testvérét. Valyn beállt a rettegett Kettral alakulatba, és képzett harcos válik belőle. Valamint ott van Kaden, a legfiatalabb, aki apja szemét örökölte, és a sorsa hogy császárrá váljon. De előtte tíz évet kell eltöltenie az Üres Isten papjai között.

A testvérek már fiatalon elkezdik saját életüket, hogy felnőtté válva segítsék egymást.

Nagyon érdekesnek ígérkezett a történet, de nem szippantott magába. Eleinte optimistán olvastam a fiatalok sorsáról. De ahogy haladt a történet, úgy kezdtem kétségbe esni. Jóval a könyv közepe után kapott el a hangulat és a történet. Onnantól faltam a lapokat.

Bosszantó, mert Kaden kolostori élete, és Valyn Kettral megpróbáltatásai nagyon ígéretesek voltak. Viszont úgy éreztem, hogy semerre sem halad a történet.
Adare szála pedig említésre sem méltó. 49 fejezet, ebből 3 az övé. Nem értettem miért kapott ő is külön szálat. A végére megértettem. Nagy arculcsapás ez neki. De ennek ellenére egyáltalán nem éreztem azt, hogy nem kedvelem. Van benne potenciál, csak az író szépen elfeledkezett róla.

Kaden és a papok nagyon szimpatikusak lettek. Főleg Tan. Imádtam ahogy műveli szegény kölyköt. Utólag érdekesnek találom, hogy Kaden 8 év alatt alig szedett magára valami tudást, majd jön Tan, és 2 hónap alatt többet tanít neki, mint mások 8 év alatt. Először azt gondoltam hogy a császár azért küldte őt oda, hogy elrejtse. De ahogy haladt a történet, kibontakoztak a dolgok. A császár a Kapuk Őre, és elég sajátos feladata van. Nagyon élvezetes volt Kaden tanulónapjairól olvasni.

Valyn valamiért egyből szimpatikus lett. Tetszett hogy harcosnak készül. És az is, hogy nem minden megy neki egyből. Nem egyszer hibázott, de tanult belőle. Nagy szíve van, és remélem ezt az író nem veszi el tőle.
Ami miatt végleg a kedvencem lett, az, hogy míg a testvérei szinte egyáltalán nem gondoltak egymásra, addig Valyn folyamatosan azon gondolkodott, és az hajtotta előre, hogy az öccsének szüksége van rá. Amikor végül találkoztak, akkor is látszott, hogy örül a testvérének.
A próbák és a gyakorlatok kikezdték az idegeit, és meg is változtatták. Kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben mennyire fog ez a része dominálni.

Mint említettem, a könyv felétől zajlottak az események, és nem győztem kapkodni a fejem. Izgultam a testvérekért, és bántott, ami Lin-vel történt.
A mellékszereplők is parádésak. Elég Tan-ra, Pyrre-re, vagy Gwenna-ra gondolnom, és máris vigyoroghatnékom támad.

Tetszett a világ felépítése, és hogy az író a politeizmust is bevetette.

A végkifejletet imádtam, és nem győztem ámulni. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, és remélem, hogy az író is belehúzott, és nem kell a fél könyvet végigvárnom, hogy végre élvezzem azt, amit olvasok.

Egy utolsó gondolat: Annyira bánt, hogy a kiadó nem az eredeti borítót tartotta meg. Nekem az cover love kategória, míg ez...

Read More

Rick Riordan - Csata a labirintusban

Fülszöveg:
Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak.
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.

Borító: 3
Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak # 4
Eredeti cím: The Battle of the Labyrinth
Kedvenc karakter: Percy, Nico
Oldalszám: 344
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2011, 2013, 2015

Nemrég olvastam a Titán átkát, és nagy szerencsémre a folytatások a polcomon várakoztak. Így esett, hogy múlt héten, alig pár óra alatt sikerült elolvasnom ezt a részt is.

Riordan nem lacafacázik. Míg az előző részekben kellett egy kis idő, míg belecsöppentünk a dolgok közepébe, itt már szinte az első oldalakon akcióban van részünk.

Több új, és régi ismerős is beköszön, és én nem győztem ujjongani.

Izgalmas és pörgős volt a könyv. De míg az előző rész végénél éreztem a rajongást, itt ez nem adatott meg. Szó sem róla. Minden van itt, ami szem-szájnak ingere, de... Magam sem tudom.

Érdekes újragondolása volt ez a könyv a Minotaurusznak és az ő labirintusának. Az író most is brillírozott. Ahogy a jelen és a mítoszok között lavíroz, az csodás.

Ha az olvasó egyáltalán nem járatos a görög mitológiában, garantált hogy a könyv illetve a sorozat végére már nagyon járatos lesz a témában.

És a még a Wikipédiát is átolvassuk, látható hogy Riordan próbál hű maradni a történetekhez.

Szerettem olvasni a könyvet. Tetszett, hogy hőseink ismét kalandoznak, és még ezt is sikerült különlegesebbé tennie az írónak. Hiszen nem csak egy mezei labirintusban bolyongtak. Változott minden kanyarban, és senki sem tudhatta hogy mivel találkozik a folyosó végén. Továbbá az idő is másképp telt ott, ami - tekintve hogy a küldetés időhöz volt kötve - még sürgetőbbé tette a dolgokat.

Aminek nagyon örültem, hogy a kis csapat újra együtt kalandozott. Elméletben ez Annabeth küldetése lett volna, de élek a gyanúval, hogy ez csak a bemelegítés volt. Percy már 15 éves, és több tapasztalata van, mint a Villámtolvajban. De ehhez képest még mindig keveset tud. Látszik hogy sokat fejlődött, és most az isteni képességeit is használta. Ezek a jelenetek igazán tetszettek.

Akinek viszont a legjobban örültem, az Nico volt. Megváltozott, igen. De mégis, nekem az egyik kedvencem. Nem illik a társasához, viszont mégis odaillik. Igen, ez kicsit ellentmondásos, de mégis így van.

Mivel a következő kötet ennek a sorozatnak a zárórésze, látszik, hogy Riordan nem húzza az időt. Luke-val kapcsolatban pedig... Kíváncsi vagyok, hogyan is sikerült neki az, ami. És hogy mi lesz most, hogy Kronosz is képbe került.

A csata most nem hengerelt le annyira mint az előző részben, de jó volt látni. hogy a Tábor egyként küzd az ellenség ellen.

Read More