Moning-mánia

Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve...

Sherrilyn Kenyon

Mivel nagyon szeretem a görög mitológiát, úgy tűnt, hogy Kenyon könyveit az ég küldte, mert görögökből és mitológiából is van itt bőven....

Széthullott Birodalom

És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura...

Fekete Tőr Testvériség

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől...

Nalini Singh

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül.Melyiket szeretem jobban?Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz...

2014. 09. 19.

Book Tag

Pár hete futótűzként terjed az effajta játék a bloggerek között. Nagyon tetszettek a válaszok amiket olvasgattam, és úgy döntöttem, hogy kitöltök egy ilyen kérdéssort. Nos, fogadjátok szeretettel a válaszaimat:





1. Szoktál nassolni olvasás közben?
Nem igazán. Nem szeretném összepiszkolni a könyvem semmiféle folttal.


2. Mit szeretsz iszogatni olvasás közben?
Mindig – értsd szó szerint – van nálam egy 1,5 literes ásványvíz. Soha nem válok meg tőle, szóval az esetek nagy százalékában vizet iszom. Télen persze imádok teát szürcsölgetni, valamint egy jó limonádéra sem mondok nemet.


3. Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?
Kizárt, hogy valaha is ilyet tegyek. Nálam ez felér egy Istenkáromlással! Ha valami eszembe jut, vagy csak a gondolataimat akarom gyorsan leírni, akkor ott van mellettem egy jegyzetlap. Természetesen az iskolai könyvek kivételt képeznek ez alól, hiszen ez az egyik fő funkciójuk.


4. Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz egy könyvben?
Könyvjelzővel. Abból van egy pár, szóval van miből válogatnom. :-) De nem vetek meg más módszert sem, ha nincs a közelemben egy könyvjelző sem. (Egy darab papír, buszjegy, bolti blokk, és minden, amit fel lehet használni erre a célra.)


5. Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni a könyvet bárhol?
Változó. Az esetek nagy százalékában végigolvasom az adott fejezetet, mert nem szeretem félbe hagyni. De van, amikor le tudom tenni. Ez inkább könyvfüggő.


6. Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha idegesítő könyvet olvas?
Szerencsére ritkán találkozom ilyen könyvekkel. Ha viszont mégis, akkor forrongva és dühöngve, de végigolvasom anélkül hogy a földhöz vagy a falhoz csapnám. Sokszor leteszem, puffogok pár percig, majd folytatom tovább az olvasást. Majd amikor nem bírom tovább, akkor kezdődik minden elölről. ( Ilyen volt Rebecca Donovan – Elakadó lélegzet című könyve)


7. Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?
Ritkán találkozom olyan szóval vagy kifejezéssel, amit nem hallottam már azelőtt valahol. De ha mégsem ismerem, akkor sem keresek rá. A szövegkörnyezetből kikövetkeztetem, vagy megkérdezem édesanyámat.


8. Mit olvasol most?
Szégyen gyalázat, de semmit. Két napja fejeztem be J. R. Ward – Bűvölet illetve Laurell K.Hamilton – Lidérces álmok című könyveket, szóval most pihenek egy kicsit.


9. Milyen könyvet vettél legutóbb?
Pont egy hete rendeltem Bookdepository-ról Sherrilyn Kenyon – The Dark Hunters manga Vol. 3 kötetét. Viszont még nem érkezett meg, így nem tekintem „megvételnek”.
Egy napra rá vettem át Laurell K. Hamilton – Lidérces álmok c. kötetét. Mint már kismilliószor említettem, Anita Blake újraolvasást tartok, és mivel eddig nem voltak meg papír formátumban, így most szerzem be a sorozat darabjait. A kitűzött cél, hogy a 2015-ös Könyvhétre beérjem a sorozatot.


10 Van kedvenc helyed vagy időpontod az olvasásra?
Nem is tudom. Általában kora délután ülök le olvasni. A hely változó. Annyi az állandó, hogy itthon szeretek olvasni. Utazásnál nem, mivel már párszor elég vicces helyzetbe keveredtem, annyira belemerültem az adott könyvbe.


11. A sorozatokat vagy az egyrészes könyveket szereted jobban?
Mind a kettőnek megvan a varázsa. Imádom a sorozatokat, de kezd egy kicsit elegem lenni, hogy már szinte nem is lehet egyedülálló kötetet olvasni. Mert hol folytatják, hol más szemszögből írják meg ugyan azt, hol egy kiegészítő novella...
Viszont a sorozatokat is imádom. Szeretem, hogyha egy páros visszaköszön a folytatásokban, vagy éppenséggel az egész szereplőgárda és a világkidolgozás – főleg a fantasynél – levesz a lábamról. A sokadik kötetnél már úgy érzem, hogy szinte hazajárok, annyira megszerettem a szereplőket, és a világot. (Ilyen Pl: Sherrilyn Kenyon – DarkHunters, J. R. Ward – Fekete Tőr Testvériség, Kresley Cole –Halhatatlanok Alkonyat Után, Nalini Singh – Egy világ – kétfaj – állandó küzdelem...)



12. Van olyan könyv, amit mindig előhozol és szeretettel ajánlasz mindenkinek?
Van egy pár. Sherrilyn Kenyon és Karen Marie Moning könyveit mindenkinek szívesen ajánlom, csakúgy, mint J. R Ward-ot. Kresley Cole, Nalini Singh, Jeaniene Frost, KarenRose, Susan Elizabeth Phillips köteteit is szívesen ajánlom, hiszen a műfajaikon beül az egyik, ha nem a legjobbak.


13 Hogyan rendszerezed a könyveidet?
Ahogy éppen tudom. * mosoly *
Dupla soros a két kis könyvszekrényem, és próbálok úgy pakolni, hogy minél több férjen be egy sorba. Persze az első sorba megpróbálom a nagy kedvenceimet rakni, de sokszor nem sikerül. Valamint próbálok kiadók szerint is rendezni, de mint említettem, az elsődleges szempont a helykihasználtság és a kedvenceim mutogatása.




2014. 09. 17.

J. R. Ward - Bűvölet

Fülszöveg:
Miután Mels Carmichael riporter a helyi temető közelében elüt egy zilált külsejű férfit, meglátogatja az idegent a kórházban. A férfi csupán arra emlékszik a múltjából, hogy egy sírkövön egy nevet látott: Jim Heron nevét – aki nem más, mint egy bukott angyal azzal a feladattal megbízva, hogy lelkeket mentsen meg a hét főbűntől. Mels segít a titokzatos idegennek, hogy újra megtalálja önmagát, Heron pedig felkészül a jó és rossz közötti háborúra.

J. R. Ward bestseller sorozata a hét főbűnről, szerelemről és szenvedélyről, sikerről és gazdagságról világszerte meghódította a Fekete Tőr Testvériség sorozat rajongóit.



Borító: 4
Sorozat: Bukott Angyalok # 4
Eredeti cím: Rapture
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 572
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2014.03.??


Szégyen gyalázat, de akkor olvastam utoljára Ward-ot, amikor megjelent Thor kötete, illetve a sorozat előző része, az Irigység. Azóta eltelt egy kis idő, és nem mondom, hiányzott Ward stílusa.

Az előző részben már nyilvánvaló volt, hogy Matthias lesz a következő megmentendő lélek. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én egy 40-es, cseppet elhízott pasasra számítottam. Nos, nagyon nem volt az. Igaz hogy testileg egy roncs, de ennyiben ki is merült a dolog.
A Sóvárgásban kiderült, hogy nem Isac volt a megmentésre váró lélek, hanem Matthias. A férfi rosszul döntött, és a pokolba kötött ki Devina legnagyobb gyönyörűségére. Viszont mivel Jim elnézte a dolgot, és Devina is munkálkodott, a Teremtő úgy döntött, hogy Matthias kap egy második lehetőséget.
Amint visszatér a pokolból kiderül, hogy semmire és senkire sem emlékszik. Ezt nevezem én tiszta lapnak!

Az előző kötet olyannyira magába szippantott, hogy az valami hihetetlen. Imádtam az a részt, és ettől is valami hasonlót vártam. Nos, nem mondom, megvolt nagyjából minden ami kellett, de mégis, megint hiányzott valami.
Kezdjük Matthias-al. Nagyon érdekes karakter volt, hamar sikerült megkedvelnem. Tetszett, hogy semmire sem emlékezett a régi életéből, viszont megmarad a lényege, ami volt. Magabiztos, hűvös, logikus és gyakorlatias. Ezek mellett persze voltak jó tulajdonságai is, amiből egy nagyon érdekes és hamar megkedvelhető karakter lett.
Mels is egy hamar megkedvelhető női karakter, és ez szinte az összes Ward női karakterre igaz. Tökös a maga módján, és riporter. Ami annyit tesz, hogy nem lehet lerázni.
Ő segíti Matthias a kezdetektől fogva, mivel elütötte, és bűntudata van. Viszont a bűntudat hamar átvált szenvedélybe, és ez kölcsönös.
Ward-tól hamar megszoktuk, hogy a szereplők között ott a kémia. Viszont az újdonság - ebben a sorozatban - hogy a férfi szereplő nem tud teljesíteni. (És így hirtelen Rehv ugrott be a másik sorozatából az írónőnek. Cseppet sok köztük a hasonlóság.)
Eközben persze Jim is rájön, hogy ki is a következő lélek. De ez viszont inkább Matthias-nak köszönhető, hiszen ő kutatta fel, és akinek fokozatosan térnek vissza az emlékei.
A páros régebben együtt dolgozott, így az összhang megvan közöttük. Viszont Jim munkája kimerül abban, hogy testőrködik, ami lássuk be, elég nagy csalódás. Vártam valami harcot a jó és a rossz között. Ehelyett csak lövöldöztek a szereplők.

Adrian úgy tűnt, hogy az előző rész végére ismét magára talál, és elvégzi a feladatát. Itt ez nem jött be, mert csak emésztette magát, és semmi haszna sem volt. Viszont a könyv közepén végre ő is ráébredt, hogy feladata van, hiába fertőzte már meg Devina. (Tuti, hogy Adrian is megmentendő lélek lesz!)Az áldozata, amit hozott nem volt szükségszerű, de annál inkább volt látványos.

Devina és Jim kapcsolata igazán bonyolult. Csakúgy, mint a Sissy-vel való viszonya.
Jim eléggé szimpatikus, kedvelem is a magam módján. Értem, hogy ő a semlegesség, már ami a két nagyhatalmat illeti. Hiszen benne megvan a jó és a rossz is. Csak erről sokszor elfeledkezik.
Nem értettem viszont, hogy miért feküdt le Devina-val. Biztos meglesz az oka, de most semmi értelme nem volt.
A végkifejlet és a nagy áldozat is elég gyengére sikeredett. Kicsit meglepődtem, hogy Matthias feláldozta magát, és végül hova jutott. Viszont amikor visszatért, és Jim kiakadt... Azt viszont teljesen megértettem, mert hiába, Ward tud, ennek semmi értelme nem volt. Mert ahogy Jim is mondta, akkor ennyi erővel mindenki visszatérhetne. Nagyon nem volt logika ebben a dologban, főleg úgy, hogy Matthias már a harmadik esélyét kapta meg.
És ami ezután következett? Az a teljes döbbenet. Jim alkut kötött Devina-val, Sissy-ért cserébe. Most az állás 2-2. És mivel már csak két rész van hátra a sorozatból, nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz még itt.

Mindenesetre Matthias eléggé szimpatikus lett, csakúgy mint Mels. A történet pörgött, és érdekes volt, hiába voltak benne hiányosságok. Kutyusról mindig is sejtettem, hogy valami fura figura, de hogy kicsoda valójában....!
Várom a következő kötetet, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Sissy-vel, Jim-mel, és a többiekkel.
(Annyit még megemlítenék, hogy ismét volt átfedés a FTT-vel. Mels Beth munkahelyén dolgozik, és a bögréjét használja, valamint felbukkan Xcor és a bandája is.)



2014. 09. 16.

Laurell K. Hamilton - Lidérces Álmok

Fülszöveg:
St. Louis-ban sorra halnak meg a sztriptíztáncosnők, a bizonyítékok pedig nem egy, hanem hét sorozatgyilkos felé mutatnak, egészen pontosan hét vámpír felé, akik élén egy renegát vámpírúr áll. Anitát is bevonják a nyomozásba, és neki is lát a tettesek kézrekerítésének, ám egyre inkább úgy tűnik, hogy egyedül nem fog boldogulni. Könnyen lehet, hogy Jean-Claude, a város vámpírura és a vérleopárd Micah mellett még keserű exszeretője, Richard segítségét is igénybe kell vennie. Anita nyomozását állandó gyanakvás kíséri, ráadásul közben meg kell küzdenie erőteljes, pusztító vágyaival, valamint vámpírokkal, vérfarkasokkal és alakváltókkal, aminek eredményeként a vámpírvadász új és eleddig saját maga előtt is ismeretlen magasságokat és mélységeket fedez fel.


Régi értékelés: 3,5
Borító: 4,5
Sorozat: Anita Blake # 12
Eredeti cím: Incubus Dreams
Kedvenc karakter: Anita, Damian
Oldalszám: 762
Kiadó: Agave
Kiadás: 2007


Újraolvasás.

Nem is kell mondanom, hogy imádom ezt a világot. Többször újraolvastam már a sorozatot - nagyjából a Haláltáncig - de még most is annyira elvarázsol a világ és a szereplők, mint első olvasásra.
A fülszöveg teljes becsapás, mert az olvasó egyből arra asszociál, hogy kap egy lendületes jó krimit fantasy-val megfűszerezve. Viszont akik olvassák a sorozatot, azok nem igazán dőlnek be ennek, mert látjuk, hogy merre folyik a sorozat.

Már az előző kötetekben felütötte a fejét az erotikus szál, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. Na és Anita háreme is.
Nekem velük nincs bajom, hiszen kedvelem őket. Mármint a karaktereket. De be kell látnom, hiába a jó karakter, ez a könyv akkor is túl hosszú volt. Nem szoktam ilyet mondai, de az Anita Blake sorozat kivétel. A Leláncolt Nárciszusz is dupla kötet, és az is nagyon el lett húzva. Csakúgy mint ez is.

Adott egy izgalmas alapötlet, de Hamilton nem találta el az arányokat. Az egész kötet másról sem szólt mint Anitáról és a háreméről. És a hisztikről, és a metafizikáról.
Egyszóval. Nem vágtam hanyatt magam a könyvtől.
Nagyon sok felesleges időhúzás van, aminek túl sok értelme nincs. Több oldal, sőt, fejezet ment el arra, hogy szinte ugyan arról vitáztak a felek.
Anita ismét bebizonyította hogy kezd nagyon szupernő lenni, akinek a hatalma folyamatosan fejlődik. És érzelmi szempontból is változásokon esett át.
Eddig megvoltak a maga elvei. Ahogy haladt a sorozat, azok szépen lassan a kukában kötöttek ki. Ebben a kötetben eljutott arra a szintre, hogy szinte már elvei sincsenek. Nagyon gyakorlatias, de elvei már nem nagyon vannak.
Olvasás közben jegyzetelgettem, hogy Anita kivel fekszik össze, és miért. Nem mondom, szép hosszú listám lett.

Először is, amit nem értek. Mi szükség volt egy újabb triumvirátusra. Semmi, de semmi értelme nincs. Damian-t mindig is kedveltem, de szerencsétlennel jól elbánik a sors. Na meg Anita. Mindig elfelejtkezik róla, és mire eszébe jut, szerencsétlen vámpír haldoklik. Viszont ő is igényt nyújtott be Anitára. Hurrá. Szeretem Damian-t. És nem akarom, hogy ő is a háremhez tartozzon. Viszont sikerült ismét megőrülnie, és lefektetnie Anitát.
Nathaniel-el mindig is úgy voltam, hogy édes pofa, kedvelem. De ami hisztit ebben a kötetben lenyomott... Nagyon elegem volt már belőle. Nagyon nem tetszett, hogy hová fejlődik. Oké, legyen magabiztos, de a hiszit azt hagyjuk. Végül azonban a sok nyavalygás is meghozta a gyümölcsét. Kétszer is megfektette Anitát.  És egyszer bundás alakban, Jason-nel együtt. Ezen a ponton cseppet kiakadtam. Ez szinte már animal sex, és köszönjük, abból nem kérünk.
Richard és Jean-Claude is együtt volt Anitával, és a triumvirátusukat is sikerült megszilárdítani. És végre úgy tűnik, hogy Richard is kezd józanul gondolkodni. Viszont kellett pár fejezet, mire beadta a derekát. Sokan nem kedvelik Richard-ot, én viszont még igen. Értem hogy miért akad ki, ha már Anita erre sem hajlandó. Viszont kezdek én is úgy állni hozzá, mint a többiek. Megszoksz, vagy megszöksz. Nincs szükség felesleges drámára.
És ha ez még nem lenne elég, az új jövevényeknek is sikerült Anita szoknyája alá nyúlniuk. Byron-t hamar megkedveltem, tetszik a stílusa. Remélem hogy többet is fog szerepelni a következő részekben. Requiem is érdekes figura, és neki is összejött a dolog.
Valamint ne feledkezzünk meg Micah-ról sem. Lényegében, Anita ebben a kötetben belehúzott, és jó pár pasival sikerült lefeküdnie. Hol hármasban, és hol gyakorlatiasság és túlélés szempontjából.
Igazság szerint nem lenne ezzel túl nagy bajom, ha pörgött volna a cselekmény. De nem így történt. Mert egy helyben toporogtunk, nem haladtunk sehová. Ha mégis, akkor megint egy érzelmi vagy metafizikai viharba keveredtünk ismét, és az egész kezdődött elölről.

Ha őszinte akarok lenni, akkor jóformán nem is emlékszem, hogy mi történt a könyvben. Oké, több táncoslányt meggyilkoltak, és Anita utánuk nyomoz. Viszont csigalassúsággal, és ez az élvezhetőség hatására ment. A végkifejlet is inkább untatott, mint érdekelt volna. Annyi azonban az érdekesség, hogy végül a fő gonosznak sikerült meglépnie.

Anita ereje is kezd stabilizálódni, főleg az ardeur. Ennek annyi a hátránya, hogy nem jelentkezik be amikor akar, hanem Anita dönt, hogy mikor táplálja. A hátulütője a dolognak, hogy Anita viszont elfeledkezik erről, és ezzel a halál szélére sodorja nemcsak magát, hanem az új triumvirátusa tagjait is.
Még most sem értem, hogy miért kellett ez az új triumvirátus. Annyira nincs értelme. Azzal már megbékéltem hogy mivel Jean-Claude Belle Morte vérvonalából való, neki az erotika és a testiség a hatalma forrása. Ezért ilyen erotikusak a könyvek. Azt viszont a mai napig nem bírom benyelni, hogy Jean-Claude még most sem mutatott fel semmit. Édes pofa, manipulatív és jó stratéga, de ennyi nekem nem elég. Anita, és a többiek oldják meg az aktuális problémákat. Jean-Claude önmagában semmire sem képes az eddigiek alapján, hiszen mindig Anita segítségére szorult.
Igazság és Gonosz is nagyon érdekes karakterek, kíváncsi vagyok, hogy Hamilton mit tervez felük.

Rengeteg sebből vérzik a történet, és még kismillió dolgot fel tudnék hozni, ami nem nyerte el a tetszésemet. (Főleg, hogy Asher fel sem bukkant.) De nem teszem. Mert hiába, nem nagyon tetszik hogy mi lett Anitából, mégis értem hogy miért volt erre szükség. Valamint imádom a szereplőket és az egész világkidolgozást.


2014. 09. 13.

Nora Roberts - Nyugvópont

Fülszöveg:
Már csak Shane, a gazdálkodó van „pártában”, de ő sem sokáig. Megérkezik dr. Rebecca Knight, a zseniális eszű városi kutató, aki műszerekkel szeretné mérni a polgárháborús lelkek jelenlétét. Kiderül, hogy ő is különösen fogékony az ilyesmire, és a fiúk nagyanyjával van lelki kapcsolatban. Shane tagadja a szellemek létezését, de csak azért, mert túlságosan is fájdalmas számára az „emlékezés”, ő ugyanis a nagypapa „reinkarnációja”. Aztán persze egymásra találnak…



Régi értékelés: 5
Borító: 3,5
Sorozat: A MacKade Fivérek # 4
Eredeti cím: The Fall of Shane MacKade
Kedvenc karakter: Rafe, Devin, Shane, Regan,
Oldalszám: 384
Kiadó: Harlquin
Kiadás: 2006


Újraolvasás.
A MacKade Fivérek az egyik kedvenc sorozatom az írónőtől. Végre sikerült az összes kötet beszereznem, így semmi sem akadályozhatott meg abban, hogy újraolvassam Shane kötetét is.
Nagyjából emlékeztem rá, hogy mi történik a könyvben, hiába több év telt el, mióta először olvastam.
Először is. A fülszöveg teljesen spoileres, és minden benne van, ami a könyvben történik. Egyetlen apró eltérés van. Shane nem a nagyapja reinkarnációja, hanem a dédapjáé.

Shane mindig is közel állt hozzám. Ő a legfiatalabb MacKade, de ez nem gátolja meg abban, hogy úgy viselkedjen, mint a testvérei. Vonzza és szereti is a nőket. Tisztelettel bánik velük, de nem akar komoly kapcsolatot. Mindene a farm, és ezt már gyerekként tudta. Mindig is magáénak érezte a földjét, és ez soha nem is változott.
Shane elég bohókás, vicces, elbűvölő és édes. Ezekkel a szavakkal tudnám a legjobban jellemezni őt. Már Rafe kötetében megkedveltem, és ez a saját kötetében sem volt másképp.
Rebecca viszont fejtörést okozott. Egyszerűen nem tudtam vele mit kezdeni. Regan barátnője, és azért érkezett a városba, hogy a hobbijának hódoljon. Vagyis a paranormális jelenségeket kutatja. Igazi kis csodabogár, akinek több diplomája van. Teljesen sablon karakter, láttunk már ilyet. Egész életében tanult és az életet távolról sem ismeri. Mindent logikusan közelít meg, és ezzel Shane-t az őrületbe kergeti.
Rebacca karaktere egyáltalán nem fogott meg. Volt, hogy azt éreztem hogy végre egy hullámhosszra kerülünk, de valahogy mégsem történt meg. Furcsa egy karakter. Maradjunk annyiban, hogy nem sikerült megkedvelnem. Mondhatni hidegen hagyott.


Miközben persze a főpáros próbál egymásra találni, addig máshol zajlik az élet. Roberts ebben a kötetben lezárja a "szellemes" szálat, és mindenre fény derül. Valamint a többi MacKade életébe is bepillanthatunk. Ezek a nők úgy szülik hegyre halomra a gyerekeket, mintha kötelező volna. Regan és Cassie is szült még egy gyereket, valamint Savannah éppen a kötet közepén ad életet a második gyerekének. Rebecca pedig a könyv végén jelenti be, hogy gyereket vár.
Szóval MacKade-ekből nem lesz hiány.
Szerettem a fivérekről olvasni, és a közös jelenetiekről. Imádom a Roberts féle nagy családokat. A hangulata megvan ezeknek a könyveknek.
Viszont Rebecca valahogy nem illett ide. Nem tudom miért, de így van. Sőt, ahogy egyre többet gondolok a regényre, annál nyilvánvalóbb, hogy el lett kapkodva, és úgy érzem, hogy össze lett dobva. Sokkal többet, és jobban vártam.
Valamint a reinkarnációs szál is vérzik pár sebből. Shane és Rebecca is látta John és Sarah szellemeit. (Dédszülők) Viszont ők ezeknek a személyeknek a reinkarnációik. Nem akarok belemenni, de ennek így nincs semmi értelme. Valamint amikor kiderült, hogy Rebecca csak 25 éves, enyhén szólva is megdöbbentem. Valahogy az az érzésem volt, hogy minimum 30 felett jár.
Az erotikus jelenetekkel túl sok bajom nem volt, csak az első együttlétükkel. Nem hiszem el, hogy Rebecca semmiféle fájdalmat nem érzett, amikor elveszítette a szüzességét. (Egy kis realitást, könyörgöm!)

A végkifejlet is össze lett dobva, csakúgy, mint az egész regény. Nem éreztem magam elvarázsolva, mint Rafe vagy Devin köteténél. Elég gyengére sikeredett az egész kötet, pedig tényleg jobbat vártam.
A szerelmi szálat sem igazán értettem, elég kidolgozatlannak tűnik.
Maradjunk annyiban, hogy nem ez a legjobb MacKade kötet, hiába imádom Shane-t. Hiányzott belőle valami, és Rebecca sem vett le a lábamról. Viszont Roberts szépen végigvezette a szellemes szálat, ezen a négy köteten keresztül.
Időről időre visszafogok térni a MacKade fivérekhez, hiszen hiába, van pár hibája a sorozatnak, mégis egy pillanat alatt el tudnak bűvölni ezek a zöld szemű bajkeverők.


2014. 09. 04.

Richelle Mead - A szukkubusz éjszakája

Fülszöveg:
Georgina Kincaid, Seattle város szukkubusza pokoli elismerésben részesül kiemelkedő lélek-megrontási teljesítményéért, és békességben él nagy szerelmével, a halandó Seth Mortensen regényíróval. Szerelmük egyetlen hiányossága a testi beteljesülés: könnyű csókokon és gyengéd simogatáson túl nem merészkedhetnek, mert azzal Georgina elszívná Seth életerejét. Kényszerű önmegtartóztatásuk dacára igen harmonikusan építik kapcsolatukat mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen Georgina régi inkubusz barátja, a sármos csábító, Bastien. Az inkubusz rejtélyes feladattal érkezik a városba: meg kell rontania egy híres tévésztárt, a bigott Dana Daileyt, akinek szervezete szigorú konzervatív értékeket hirdet, így igyekezve gátat vetni a földi romlottságnak és az ördög csábításának. Georgina természetesen barátja segítségére siet, ám miközben Bastien Danát igyekszik a romlásba vinni, Georginának is szembe kell néznie saját démonaival.


Borító: 3
Sorozat: Georgina Kincaid # 2
Eredeti cím:Succubus on Top
Kedvenc karakter: Carter
Oldalszám: 304
Kiadó:Agave
Kiadás: 2012


Amennyire tetszett az előző rész, annyira nem voltam most elájulva ettől.
Azt gondoltam, hogy az első kötet amolyan bevezetés ,és ha az olyan jó volt, akkor ez még jobb lesz. Nem lett jobb. Sőt. Sokkal rosszabb.
A fülszöveg minden poént lelő. Ugyanakkor mégsem. Georgie és Seth élik mindennapjaikat, persze mindenféle erotika nélkül. Hiszen ha ez történne, akkor Seth életerejének annyi.
Bastien, az inkubusz felbukkanásával azt gondoltam, hogy íme, lesz egy kis féltékenykedés és mindenféle jó. Ez sem jött össze. Bastien és Georgie szinte már testvérek, és úgy is viselkednek egymással.
De nem akarok előre rohanni.
Bastien azért érkezett a városba, hogy megrontsa a szentéletű, konzervatív tévés és rádiós hírességet, Dana-t. Minden szépen el van tervezve, még Georgie is beszáll a melóba. Igen ám, de semmi sem úgy alakul, ahogyan az kéne.

El sem hiszem, hogy a szereplők valóban több száz, vagy ezer évesek. Olyan logikátlan és gyermeteg terveket találtak ki, hogy még egy általános iskolás is jobbat össze tud dobni. Komolyan, olyan egyszerű és sablonos cseleket vetnek be, mint a szomszédolás party-val egybekötve? Meg együtt sütögetés a konyhában? Amikor ezekről a "tervekről" olvastam, szinte kínomban felnevettem.

Az előző résszel ellentétben, itt nem a nyomozáson volt a hangsúly. Mert lássuk be. Az nagyon vérszegényre sikeredett. Pillanatok alatt ki lehetett találni, hogy ki és mi áll a háttérben. Georgie meg olyan szuper nő, hogy két oldal alatt elintézi a dolgot.
Míg az előző részben nem igazán akartam belegondolni Georgie helyzetébe, itt kénytelen voltam azzal szembesülni, hogy nem fenékig tejfel az élet mellette.
Gerogie még mindig sziporkázik. Vicces elragadó és okos. Viszont a bűnre könnyen rá lehet venni. A kötet inkább az ő érzelmeire és cselekedeteire koncentrál. Mivel már együtt van Seth-vel, rá kell jönnie, hogy valóban szereti-e, vagy csak azt szereti, hogy Seth ennyire odavan érte.

És íme, ez a sorozat tud valamit. Az első résznek köszönhetően pályafutásomban először a gonosz karakter lett az abszolút kedvencem. Ebben a részben pedig egy újabb "első" élménnyel gazdagodtam.
Nem tudom hogy Mead hogy képzelte, de egyszerűen ilyen párossal még nem találkoztam, akik ennyire nem illenének össze. Két külön világot képviselnek, és ez most nem csak a halhatatlan-halandó témára értem. Hogy Georgie és Mead mit lát Seth-ben azt csak a jó ég tudja. Egy biztos. Én a falnak megyek tőle. Ilyen ember a világon nincsen. Oké. Író, külön világban él, visszahúzódó és magánakvaló. De hogy ilyen papucs és tutyimutyi legyen, ahhoz kell nagy tehetség!
Georgie munkájából kifolyólag állandóan megcsalja. Ha ezzel együtt tud élni, akkor hajrá. De az olyan szöveg, hogy jobban szeretné - Seth - ha Georgie élvezné, amikor mással szexel...Normális az ilyen? (Igen, idegileg kivagyok.)
A könyv mély pontja számomra, az amikor Basiten és Georgie egy hotelban vannak. Amit azok műveltek. Komolyan mondom hogy teljesen kiakadtam. Olvastam már nem egy furcsa helyzetről, de ez... Nem is Bastien ténykedésével volt bajom. Azzal, hogy Gerogie belement. A pozitív véleményem róla egy az egyben a kukában landolt.

Azt gondoltam - az előző rész miatt - hogy Jerome és Carter megint központi szerepet kapnak. Nos szinte semmilyen szerepet nem kaptak. Ez enyhén szólva csalódást okozott.

És visszatérve a Dana problémára. Az olvasó már a második találkozás után tisztában van azzal, hogy Dana miért is olyan, amilyen. Valamint hogy mit titkol. Erre viszont se Gerogie, se Bastien nem jött rá. Igen, hallhatatlanok és több száz évesek. És a csábítás a lételemük.
Arról már nem is beszélek, hogy ilyen korosak, és semmi mitológiai tudással nem rendelkeznek. Sőt, semmilyen történelmi tudással.

Teljesen kiakadtam, hogy Mead hogy tudott egy ilyen könyvet megírni. A hab a tortán, amikor Georgie annak a szernek a segítségével szervezi meg a Könyvesbolti gálát. Az egész könyvben emiatt volt mindenki rosszul, erre Georgie... Értem én, hogy Mead nem akarja hogy azt higgyük hogy Georgie egy szent, de ezt teljesen értelmetlennek tartom.

Na és Seth? Totálisan meg vagyok döbbenve, hogy egy ilyen férfikaraktert alkotott Mead, és őt tette meg a főszereplő párjának. Az, ahogyan reagál a dolgokra egyáltalán nem normális. Egyáltalán nem illenek össze, és kövezzetek meg, de én semmi szenvedélyt, vagy szerelmet nem látok közöttük. Egyedül Seth részéről érzek hasonló érzelmeket, de azok inkább a megszállottsággal vannak közeli viszonyban.

Teljesen csalódott vagyok a könyv miatt. Tényleg reméltem, hogy egy jóféle történetet olvashatok. Ehelyett kaptam egy... Nem tudom mit. Nem tudom hogy örüljek vagy sírjak amiatt, hogy itthon elkaszálták a sorozatot. Mindenesetre egyszer legalább érdemes elolvasni. Főleg azoknak, akiknek alacsony a vérnyomásuk. Mert garantáltan az eget fogja verni attól, ami ebben a könyvben pár helyen felüti a fejét.







2014. 09. 03.

Szerzeményeim # 7 (Augusztus)

Hónapokkal ezelőtt volt utoljára ilyen poszt. Egyrészt semmi kedvem nem volt ehhez, másrészt a kutya sem volt rá kíváncsi. Így szépen lassan el is felejtettem, hogy milyen élvezetes ezeket a posztokat írni.
Azt hiszem, megdöntöttem a havi kvótámat, már ami a vásárlást illeti. 14 db könyves sikerült vásárolnom augusztusban, amire eddig nem volt példa. Ráadásul nem is költekeztem túl.




Vicces, de a hónap vége felé kezdtem el vásárolgatni. Általában várok pár akcióra, hogy kiderüljön érdemes-e vásárolnom. Az Ulpiusra szoktam sokat várni, hiszen szokott nekik is jó akciójuk lenni. Néha. Pár pararomance könyvet még be kell szereznem tőlük, így kénytelen vagyok várni.

Szóval. A hónap első vásárlása Lara Adrian - A vámpír bosszúja volt. Istentelen hosszú ideje keresem ezt a könyvet. Amikor még virágzott ez a műfaj, akkor lelkesen elolvastam. E-bookban. Ez volt 2010-ben. Rá két évre a kiadónál volt egy nagy akció, de úgy voltam vele, ráérek még megvenni. Persze. Azóta sehol sincs készleten, sehol sem lehet megvenni. Az akuciós oldalakon is ritka mint a fehér holló. Ha viszont felbukkan, nagyon drága. Ezért is örültem, amikor molyon sikerült nagyon jó áron megvennem. Szeretem Lara Adrian sorozatát, hiába vérzik jó pár sebből.

És innentől nem volt megállás. Mint párszor már említettem, tavaly óta ismét fellángolt az Anita Blake mániám, és azóta lelkesen gyűjtöm a köteteket. Elhatároztam, hogy minden hónapban venni fogok minimum egy AB kötetet, hogy a jövőévi Könyvhétre beérjem magam. Tavaly nagyon lelkes voltam, idén viszont... Az Obszidián Pillangót nagy nehezen sikerült májusban megszereznem, viszont azóta...Mivel a Leláncolt Nárciszusz dupla kötet, így irracionálisan magas összegeket kérnek érte. Én pedig nem vagyok hülye, hogy annyit adjak érte. Szóval várakoztam, és nézelődtem. És végre, az egyik aukciós oldalon 1700 Ft-ért sikerült megszereznem. Még aznap nekikezdtem, nem bírtam ki, hogy ne olvassam. 
És ahogy az lenni szokott, kerestem a további köteteket, mert egy AB nem elég. Ismételten egy aukciós oldalon találtam meg jó áron az Égkék bűnöket. De mivel az eladó totál elfelejtette a találkozót, és várnom kellett egy órát, így még olcsóbban adta a könyvet. Persze és sem voltam tétlen. Addig elmentem az egyik antikváriumba, és egy nagy pakk könyvvel távoztam.

Még könyvmolyságom kezdetén rengeteg Nora Roberts könyvet olvastam. Szintén e-bookban. Amik tetszettek, azokat szándékozom megvenni. Persze normális áron. Nos, most sikerült feltankolnom, mert nagyon jó áron jutottam hozzá a kötetekhez.
Az Egy házban az ellenségelt évekkel ezelőtt olvastam, tetszett is. 300 Ft-ért meg nem hagyom ott. A MacKade fivérek egyik nagy kedvencem az írónőtől, és már csak a Nyugvópont hiányzott a polcomról. Vadonat új, csomagolt és 500 Ft. Kell több indok? A Vetélytársakat is olvastam már. Régen. Tetszett, New Orleans-ban játszódik, és 400 Ft volt. Valamint a másik nagy kedvenc sorozatom, a MacGregor család egyik darabját is sikerült megszereznem, a Vőlegényeket. Össze vissza olvasom ezt a sorozatot is, hiszen a Menyasszonyokkal kezdtem, utána a 2. és 3. résszel. Ez a 7. Viszont mivel alig lehet kapni, és imádom ezt a családot, nem hagyhattam ott.
Catherine Anderson munkásságával is nagyon korán megismerkedtem. Szerettem a könyveit, bár úgy tűnik, hogy kezdek kinőni belőle. Viszont a Csak egy érintés fülszövege megfogott, és bízom benne, hogy jobban fog tetszeni, mint a Hajnali fény vagy a Csillogás.


Ez elégnek kellett volna lenni. De nem volt. Végre valahára sikerült eladnom az egyik könyvemet. Mivel két kötetem volt Kresley Cole - Vámpíréhségéből, úgy gondoltam megszabadulok tőle. Még régen, az Ulpiusban adták ajándékba.
A hónap utolsó előtti napján megbeszéltem a találkozót a vásárlóval, és még volt 20 percem a megbeszélt időpontig. Mivel Újpesten Városnapokat tartottam, így tudtam, hogy kint lesz a Szabó Ervin könyvtár is, hogy a leselejtezett daraboktól megszabaduljanak...
Végre sikerült megszereznem Dan Brown - A Da Vinci-kód című kötetét. Rengetegszer láttam már a filmet, és eldöntöttem, hogy a könyvet is elolvasom. Nos, 200 Ft-ért egyszerűen nem tudtam ott hagyni. Csakúgy, mint Judith McNaught - Szerelmes éjszakák című kötetét ugyancsak 200 Ft-ért. A könyv tökéletes állapotban van, én meg örültem, mint majom a farkának. Hiába olvastam már a könyvet, MacNaught az a romantikus írónő, akit nagyon szeretek, és kell a polcomra a kötetei.

Végül sikerült még eljutnom a CBA-ba, és az eladott könyvem árát szépen el is költöttem. Még aznap.
Richelle Mead - Georgina Kincaid sorozata nem igazán fogott meg. Mivel beszüntették, nem is akartam olvasni, mert már miért, hiszen folytatása úgy sem lesz hivatalos fordításban. Viszont amint megláttam, szinte ráugrottam a Szukubbusz dala és a Szukkubusz éjszakája kötetekre. 399 Ft/db megérte. De még mennyire! Most fejeztem be az első kötetet, és imádtam!
Sandra Brown is azok közé tartozik, akiket nagyon szeretek, pedig semmi újat nem mutat. És csakúgy mint Roberts-nél, e-bookban szinte faltam a regényeit. Amik tetszettek, azokat be akarom szerezni, és most sikerült is kettőt megszereznem. A Túsz és a Hiába menekülsz régóta a listámon szerepel, hiába olvastam már őket.


Nem panaszkodom, igazán jó vásár volt mindegyik könyv. Egy ideig lesz mit olvasnom. Viszont ismerem magam, és tudom, hogy szeptemberben minden kezdődik elölről. Igaz, hogy csak két-három kötetet tervezek venni - Természetesen Anita Blake-et is - de ahogy szokták mondani. Ember tervez, Isten végez...

2014. 09. 02.

Richelle Mead - A szukkubusz dala

Fülszöveg:
Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.

A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan….



Borító: 4
Sorozat: Georgina Kincaid # 1
Eredeti cím: Succubus Blues
Kedvenc karakter: Roman, Georgina
Oldalszám: 352
Kiadó: Agave
Kiadás: 2012


Nagyon sokáig úgy voltam ezzel a könyvvel, hogy nem fogom elolvasni. Se a borító, se a fülszöveg nem fogott meg igazán. Ráadásul a sorozatot is elkaszálta a Kiadó, és úgy voltam vele, hogy miért kezdjek bele egy olyan sorozatba, amit soha nem fognak magyarul folytatni?
De mégis, pár napja szinte rávetettem magam a boltban. És be kell látnom, hogy kár lett volna kihagyni ezt a könyvet!
Mead-et már a hazai rajongók jól ismerik, hála a Vámpírakadémia sorozatnak. Félő volt, hogy azt a magas mércét nem fogja átugrani. De ismét tévedtem. Kövezzetek meg, de nekem ez a kötet sokkal jobban tetszett, mint a másik sorozata. A Vámpírakadémiáért pár éve meg voltam veszve. Tavaly újraolvasva viszont eléggé megkopott a varázsa. Viszont ez a kötet! Levett a lábamról!
Óhatatlanul is összehasonlítja az olvasó a két sorozatot. Van pár közös pont, de szinte észre sem lehet venni.

Georgina Seattle-ben éli mindennapjait ki tudja hány éve. Szukkubuszként az a feladata, hogy a férfiakat elcsábítsa, és ellopja az életerejüket. Természetesen aktus során. Viszont Georgina felállított egy szabály, amit nem akar megszegni. Csakis a romlott férfiak erejét lopkodja, hisz nekik "úgyis mindegy".
A főnöke nem nézi jó szemmel ezt, de még elviseli, hiszen Georgina mégiscsak dolgozik.
Igen ám, viszont a városban megölnek egy vámpírt, és megindul a találgatás, hogy ki áll a háttérben. Georgina a kezébe veszi a dolgokat, és magánnyomozásba kezd, aminek sokan nem örülnek...

Mi sem mutatja jobban, hogy mennyire tetszett a könyv, hogy sikerült egy nap alatt elolvasnom. Az első oldalaknál még nem voltam abban biztos, hogy megéri nekem ezt elolvasni, de elég hamar meggyőzött, és szinte faltam a lapokat.
Georgina karaktere eléggé emlékeztet Rose-ra (Vámpírakadémia). Viszont Georgina-t sokkal jobban megkedveltem. Okos, humoros és csípős nyelvű. Ritka az ilyen jó főhősnő. A foglalkozásából kifolyólag nem egy szende szűz, de mégis, próbál a helyzetéhez mérten jól cselekedni. A hétköznapokban egy könyvesboltban dolgozik, és megszállottan rajong egy Seth nevű író könyveiért. Minő szerencse, hogy pont lesz a könyvesboltban dedikálása az írónak.

A világkidolgozás egyedi, szinte soha nem olvastam még szukkubuszról. (Anita Blake-et nem számolom ide). Kíváncsi voltam, hogy Mead hogyan oldja meg, hogy mégse menjen át pornóba a könyv. Főleg úgy, hogy eddig nem igen olvastunk tőle efféle jeleneteket. Mead nagyon jól teljesített. A szex jelenetek igényesen voltak megírva, és kevés is volt belőle. Pont, amennyi kellett!
Georgina baráti társasága sem mindennapi. Két vámpír, egy és kisördög. Ott a főnöke, aki fődémon és annak igencsak furcsa barátja egy angyal, aki úgy néz ki, mint egy csöves. Szóval tobzódunk a fura, de érdekes karakterekben.
Mivel Georgina kettős életet él, emberi barátai is akadnak, akiket hamar sikerült megkedvelnem. És ne felejtsük el a pasikat sem.


Azt hiszem pályafutásomban először fordult velem elő, hogy a fő gonosz lett a kedvenc karakterem. Egyszerűen imádtam már az első pillanattól! Elbűvölő volt a magabiztossága, és úgy az egész személye. Amikor kiderült hogy ő áll a háttérben.. Nem voltam boldog.


Viszont Seth-el nem igazán tudtam mit kezdeni, csakúgy, mint Georgina. Az email-ben nagyon humoros és szórakoztató volt, viszont "élőben" nem igazán tudtam vele mit kezdeni. Kedves és aranyos volt, aki a saját világában él, és alig beszél magáról.
A szerelmi szál tetszett, hiába volt szerelmi háromszög. Vagyis mégsem volt az annyira háromszög, mivel Seth háttérbe húzódott, és csak pár pillanatra bukkant fel az a bizonyos szikra.
Ezért sem értem, hogy miért lett szerelmes Seth. Oké Georgina-ban megvan minden ami kell, de na. A könyv végéig Seth nem gyakran bukkant fel, ha mégis, akkor a saját kis világába volt elmerülve, vagy teljesen visszahúzódó volt.
Sokkal jobban tetszett Roman és Georgina párosa. Annyira jók voltak együtt...

A krimi szál nem volt egy nagy durranás, de élveztem olvasni. Elég hamar kiderült az elkövető faji hovatartozása, ami nem lepett meg. A két fő gonosz kiléte nem ért váratlanul. Mindkettejükről sejtettem valamit, de nem akartam elhinni, hogy Mead tényleg fő gonoszt csinált az egyik kedvenc karakteremből.
Amit negatívumként felhoznék, az hogy senkinek még füstje sem volt arról, hogy nephilimek is léteznek. Persze Jerome és Carter kivételek. Teljességgel hihetetlen számomra, hogy Georgina aki 1600 éves soha nem halott róluk, vagy nem olvasott utána. Ha már ilyen korosak ezek a népek, akkor tudniuk kellene róluk, és a Bibliai szövegekről, ha már ezekben a körökben mozognak.
Valamint Mead is hibázott, már ami Georgina korát illeti. A fülszövegben 16 éves, viszont a visszaemlékezésekből kiderült, hogy 15 évesen házasodott és rá három évre lett szukkubusz.

Georgina visszaemlékezései szépen beleilleszkedtek az aktuális történésekbe, nem lógtak ki. Tetszett, hogy egy kicsit Georgina múltjába is beleláthattam.
A végkifejlet amolyan Georgina-s volt. Örülök hogy végül sikerült megúsznia a dolgot az egyik elkövetőnek. Remélem Roman-t még viszontláthatjuk.
Az epilógusban elhangzott könyvajánló, amit Seth írt... Annyit mondok, hogy amikor olvastam, vigyorogtam mint a vadalma. Imádtam!
Kíváncsi leszek, hogy mi lesz a párossal. Főleg úgy, hogy Georgina megalkudott Jerome-val, és újult erővel veti bele magát a munkába...És ne feledkezzünk meg Carter-ről. Van egy olyan érzésem, hogy fog még meglepetéseket okozni, csak győzzem kivárni.




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...