Fülszöveg:
Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!
Hol is kezdjem? Először talán ott, hogy időtlen idők óta a várólistámon volt a könyv, és örülök, hogy végre a magaménak tudhatok belőle egy példány.
Másodszor. Imádom a könyv borítóját, gerincét és a hátlapját. Amint kicsomagoltam, csak gyönyörködtem benne. És ahogy néztem, a sorozat többi borítója is nagyon jó, szóval alig várom, hogy a polcomon tudhassam őket.
Na de ennyit a mellébeszélésből. A könyv fülszövege mindig is tetszett, és kíváncsian kezdtem el olvasni. Örülök, hogy még egy alakváltós sorozatba futottam bele. És méghozzá milyen alakváltókba! Vérmacskák... Anita Blake óta nem lepődök meg túl sok mindenen, és be kell vallanom, nagyon tetszett, hogy most a "nagy macskák" vannak a porondon.
A világkidolgozás ötletes, de vannak dolgok, amiket az írónő elfelejtett megemlíteni, vagy saját magát keverte meg. Csalódást okozott azzal, hogy Faythe falkája, sőt, az összes alakváltó ugyan úgy néznek ki.( Mindannyian fekete macskák) Vártam valami egyedit, ami megkülönbözteti őket egymástól, de ez elmaradt.
Mint említettem, kíváncsian kezdtem el olvasni a könyvet, de ahogy haladtam, úgy merült fel bennem, hogy talán mellélőttem. Faythe gondolkodásával túl sok bajom nem volt, de a viselkedése...Olyan érzésem volt, mintha egy 16 éves, hisztis csitri gondolatait olvasnám, nem egy 23 éves lányét. Kezdett kiakasztani a folytonos, "én szabad vagyok, nekem nem dirigál senki" gondolkozásával, meg " én akkor is elmegyek innen" dolgaival. Az anyjával nagyon lekezelően beszélt, és ez már tényleg nem tetszett. Gondoltam, hurrá, belefutottam egy olyan könyvbe, ahol kezdtem nagyon nem szereti a főhőst.
És ekkor jött a fordulat. Faythe-et elrabolják, és onnantól viszont...Faltam az oldalakat. Nem tudom, mi történhetett az írónővel, de egyszerűen remekelt. Faythe-et imádtam, humoros volt és bátor, a cselekmény pörgött, és nem bírtam letenni a könyvet.
A többi szereplő is megkedveltette velem magát. Igaz, egy cseppet kicsit túl sokan voltak ahhoz, hogy megismerjem őket, és tudjam, ki hogy néz ki, de alapvetően szimpatikusak mindannyian.
Fogalmam sincs miért, de én Marc-ról azt gondoltam, hogy valami emberi rendőr. Olyan rendőrös neve van. Erre kiderül, hogy egy falkában vannak Faythe-el, és régen elég közel álltak egymáshoz. Szó mi szó, a szerelmi háromszög is befigyel, de nem éreztem idegesítőnek, mert valódi szerelmi háromszög sincs. Vagyis, nekem már a kezdeteknél nyilvánvaló volt, hogy ki lesz Faythe társa.
A végkifejlet is nagyon tetszett,szinte gondoltam, hogy Faythe valamit nem úgy csinál, ahogy azt előtte a többiekkel megbeszélték.
A könyv negatív szereplői tényleg rossz fiúk voltak. Értem ezalatt, hogy átjött Miguel őrült viselkedése. Sőt, a maga módján, nagyon tetszett ő is. Hozta a gonosz karakterhez elvárt színvonalat.
A végkifejlet tetszett, bár lehet, hogy lehetett volna valami ütősebbet is kihozni belőle.
Ha valamelyik sorozathoz kellene hasonlítanom ezt a sorozatot, akkor azt mondanám, hogy a True Blood és Mercy Thompson-hoz áll a legközelebb.
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mégis hány pontot adjak a könyvnek, de Faythe csökönyössége fél könyvön át kezdett kiakasztani, és nem is nagyon történt a könyv első felében túl sok minden. Mindent összevetve, nekem nagyon tetszett a könyv, és alig várom, hogy folytathassam.
Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!
Hol is kezdjem? Először talán ott, hogy időtlen idők óta a várólistámon volt a könyv, és örülök, hogy végre a magaménak tudhatok belőle egy példány.
Másodszor. Imádom a könyv borítóját, gerincét és a hátlapját. Amint kicsomagoltam, csak gyönyörködtem benne. És ahogy néztem, a sorozat többi borítója is nagyon jó, szóval alig várom, hogy a polcomon tudhassam őket.
Na de ennyit a mellébeszélésből. A könyv fülszövege mindig is tetszett, és kíváncsian kezdtem el olvasni. Örülök, hogy még egy alakváltós sorozatba futottam bele. És méghozzá milyen alakváltókba! Vérmacskák... Anita Blake óta nem lepődök meg túl sok mindenen, és be kell vallanom, nagyon tetszett, hogy most a "nagy macskák" vannak a porondon.
A világkidolgozás ötletes, de vannak dolgok, amiket az írónő elfelejtett megemlíteni, vagy saját magát keverte meg. Csalódást okozott azzal, hogy Faythe falkája, sőt, az összes alakváltó ugyan úgy néznek ki.( Mindannyian fekete macskák) Vártam valami egyedit, ami megkülönbözteti őket egymástól, de ez elmaradt.
Mint említettem, kíváncsian kezdtem el olvasni a könyvet, de ahogy haladtam, úgy merült fel bennem, hogy talán mellélőttem. Faythe gondolkodásával túl sok bajom nem volt, de a viselkedése...Olyan érzésem volt, mintha egy 16 éves, hisztis csitri gondolatait olvasnám, nem egy 23 éves lányét. Kezdett kiakasztani a folytonos, "én szabad vagyok, nekem nem dirigál senki" gondolkozásával, meg " én akkor is elmegyek innen" dolgaival. Az anyjával nagyon lekezelően beszélt, és ez már tényleg nem tetszett. Gondoltam, hurrá, belefutottam egy olyan könyvbe, ahol kezdtem nagyon nem szereti a főhőst.
És ekkor jött a fordulat. Faythe-et elrabolják, és onnantól viszont...Faltam az oldalakat. Nem tudom, mi történhetett az írónővel, de egyszerűen remekelt. Faythe-et imádtam, humoros volt és bátor, a cselekmény pörgött, és nem bírtam letenni a könyvet.
A többi szereplő is megkedveltette velem magát. Igaz, egy cseppet kicsit túl sokan voltak ahhoz, hogy megismerjem őket, és tudjam, ki hogy néz ki, de alapvetően szimpatikusak mindannyian.
Fogalmam sincs miért, de én Marc-ról azt gondoltam, hogy valami emberi rendőr. Olyan rendőrös neve van. Erre kiderül, hogy egy falkában vannak Faythe-el, és régen elég közel álltak egymáshoz. Szó mi szó, a szerelmi háromszög is befigyel, de nem éreztem idegesítőnek, mert valódi szerelmi háromszög sincs. Vagyis, nekem már a kezdeteknél nyilvánvaló volt, hogy ki lesz Faythe társa.
A végkifejlet is nagyon tetszett,szinte gondoltam, hogy Faythe valamit nem úgy csinál, ahogy azt előtte a többiekkel megbeszélték.
A könyv negatív szereplői tényleg rossz fiúk voltak. Értem ezalatt, hogy átjött Miguel őrült viselkedése. Sőt, a maga módján, nagyon tetszett ő is. Hozta a gonosz karakterhez elvárt színvonalat.
A végkifejlet tetszett, bár lehet, hogy lehetett volna valami ütősebbet is kihozni belőle.
Ha valamelyik sorozathoz kellene hasonlítanom ezt a sorozatot, akkor azt mondanám, hogy a True Blood és Mercy Thompson-hoz áll a legközelebb.
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mégis hány pontot adjak a könyvnek, de Faythe csökönyössége fél könyvön át kezdett kiakasztani, és nem is nagyon történt a könyv első felében túl sok minden. Mindent összevetve, nekem nagyon tetszett a könyv, és alig várom, hogy folytathassam.
Értékelés: 4
Borító: 5*
Sorozat: Shifters # 1
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 478
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás dátuma: 2012
