Sherrilyn Kenyon - Bűnös éj (R)

Fülszöveg:
A Sötét Vadászok birodalmában még a halhatatlan rosszfiúknak is be kell tartaniuk a becsületkódexet: Nem árthatsz az embereknek. Nem szívhatsz vért. Nem lehetsz szerelmes.
Néha egy-egy Sötét Vadász mégis azt hiszi, hogy ő a Törvény fölött áll. Ekkor jövök én. Hogy ki vagyok? Az, akitől még a rettenthetetlenek is félnek. Ha megszeged a törvényt, az én haragom sújt le rád. Az én szívemet nem lehet meglágyítani. Könyörtelen vagyok, nincsenek érzéseim.
Legalábbis ezt hittem, amíg nem találkoztam egy Sötét Vadásznővel. A neve Danger. Veszély. Ez nem csupán a neve, hanem maga az élete. Nem bízik bennem, de nem hibáztathatom ezért. Egyedül ő tudja, miért jöttem: hogy bírája, esküdtszéke és valószínűleg hóhéra legyek a barátainak. Csak Danger segíthet, hogy néhányuk megmeneküljön. Nélküle mind meghalnak.
Dangereuse St. Richard halálos őrület a számomra. Van benne valami, ami feléleszti rég halottnak hitt szívem. De a gonosz elleni harcban az emberiség egyetlen reménye, ha teljesítem a kötelességemet. Ám hogyan tehetném, ha ezzel fel kell áldoznom az egyetlen nőt, akit valaha szerettem?


Borító: 4
Sorozat: Sötét Vadászok # 8
Eredeti cím: Sins of the Night
Kedvenc karakter: Alexion, Danger, Acheron, Simi, Xirena
Oldalszám: 336
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2016.03.31

Bő két évvel ezelőtt rászántam magam, és úgy döntöttem hogy ideje folytatnom az egyik legkedvencebb sorozatomat. Akkor még nem tudtuk hogy bebukik a kiadó, de nem volt kedvem várni. Fogtam magam, és angolul elolvastam Lexi kötetét. Nagy élmény volt, és imádtam. Itt részletesen írok róla.

Amikor kiderült, hogy nem lesz folytatás, mivel a kiadó becsődölt, szinte sikítani tudtam volna. Igen, rajongó vagyok. Igen, tudom hol és mit kell keresnem. De valljuk be. Sokkal jobb, amikor hivatalos fordításban, fizikailag birtoklod a kedvenc írónőd sorozatát/könyvét.

Örök hála az Athenaeum Kiadónak, amiért úgy döntöttek, hogy gondjaikba veszik ezt a fantasztikus sorozatot!

Amit lehetett, azt leírtam a Sins of the Night értékelésemben. Viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz most magyarul olvasnom. Hiába, eltelt több mint két év, mégis úgy éreztem magam, mint aki hazatért. Nem csak azért, mert ismerem a könyv történéseit. A sorozat van rám ilyen hatással.

És igen, hiába olvastam már, mégis izgultam, és féltettem a szereplőket. Azt akartam hogy boldog véget érjen a könyv. A páros igazán megérdemli.

Alexion még ismeretlen a hazai közönség számára. Viszont aki kicsit is utánanézett, tudhatja hogy ő Ias, aki az első Sötét Vadászok egyike.

9000 éves, és ő tényleg "más". Katoteros-ban él, és ha szükséges, akkor ő lesz a Sötét Vadászok mumusa.

Lexi-t eddig is imádtam, de most, hogy magyarul is olvashattam róla, teljesen levett a lábamról. A velejéig cinikus, őszinte, egyenes és titkolózó. Bár ez cseppet sem meglepő.

9000 év alatt szinte csak Ash és Simi voltak, akik közel kerültek hozzá. Lexi ez idő alatt érzéketlenné vált minden más iránt.

Öröm volt látni, hogyan enged fel, és lesz belőle Ias. Az emberi életéről szinte semmit sem tudni, de én így képzelem el őt.

Danger. Végre egy női Sötét Vadász. Olyan régóta vártam már rá. Imádom a srácokat, de azért illő volna a nőket is előtérbe helyezni.

Anno amikor olvastam a könyvet, nem igazán fogott meg. Na de most! Belevaló, okos és intelligens! Igazán erős nő, aki ebben a kemény világban is nő tudott maradni!

Annak ellenére, hogy a New Orleans-i banda egyik tagja sincs jelent, cseppet sem maradt hiányérzetem. Igen, jó lett volna ha felbukkannak, de azért örültem az újaknak is.

A történet inkább az érzelmekre, mintsem az akcióra koncentrál. Mind Lexi, mind Danger megtanul ismét bízni, és szeretni.

Csodás volt látni, ahogy a páros egymásra talál. Ami nekünk teljesen hétköznapi - mondjuk egy randi - az nekik felért egy csodával.

Tudták, hogy az idejük véges, és mégis, tudták élvezni a pillanatot.

Persze nem hiányozhat a cselszövés, és Stryker sem. Anno nagyon felháborodtam, hogy a Vadászok ennyire nem bíznak Ash-ben. Oké, valljuk be. Ash-ről senki nem tud semmit, de mégis. Egy csepp bizalom azért kellett volna!

Több új szereplő felbukkant, és aki a legjobban érdekelt, az Xirena. Össze-vissza olvasom a sorozatot. Tudom hogy kicsoda és micsoda Xirena. Imádom őt. De nem tudtam, hogyan is került be a sorozatba. Na itt kiderül. Ismét jót vidultam rajta, és Simi-n. Savitar is tiszteletét tette, és csak az bánt, hogy ilyen rövid időre.

A végkifejlet igazán ütős, és megható volt. Igen, tudtam hogy mi fog történni, de Kenyon az Kenyon. Imádom, és ahányszor újraolvasom a könyveit mindig ezt fogom érezni.

A páros igazán megérdemelte, hogy boldogok legyenek, még ha ilyen formában is. Katoteros-i család bővült, és örülnék ha Kenyon írna egy novellát, hogyan is zajlik a kis család egy napja.

Amire szeretnék még kitérni, az a fordítás. Általában csak akkor szoktunk róla beszélni, ha nagyon nem klappol. De minden dicséretem a fordítóé és a Kiadóé. Teljesen visszaadta a DH világ hangulatát, és egy helyesírási hibát sem találtam benne!

És ha ez még nem lenne elég, a könyv végén van egy jó pár oldalas részlet Wren kötetéből (Unleash the Night - Szenvedélyes éjszakák. Itt az értékelésem róla), ami a sorozat folytatása.

Szóval molyok, láthatjátok, hogy a Kiadóban megvan az elhatározás, hogy folytassa a sorozatot. Csak remélni merem, hogy még idén jön a folytatás.

Ezért is fontos, hogy aki kedveli az írónőt, az hivatalos forrásból szerezze be a könyvet. Ami még fontosabb. Ismét elérhető távolságra van az, hogy végre Ash könyvét hivatalos fordításban olvashassuk!

Úgy érzem, hogy nem sikerült teljesen visszaadnom az élményt, amit kaptam a könyvtől. Amikor eredetiben olvastam - és most visszaolvastam - úgy éreztem hogy tökéletes lett az értékelésem. Minden benne van, amit szerettem volna. Ha gondoljátok, itt elolvastatjátok.

A könyvet nagyon szépen köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Michael J. Sullivan - Birodalom születik

Fülszöveg:
BÁB FEJÉRE KERÜL A KORONA.
AZ IGAZI ÖRÖKÖS REJTVE MARAD.
EGY KALANDOR TITKA FELFORGATHAT MINDENT.

Háború fenyegeti Melengárt, és hőseink újabb kockázatos megbízást kapnak. Ezúttal szövetséget kell kötniük a nemzetelvűek csapataival, akik délen a birodalmi elnyomók ellen küzdenek. A Nefronita Birodalom megállíthatatlanul terjeszkedik, és Royce gyanúja egyre erősebb, hogy Ezrahaddon, a mágus eszközként használja őt és társát saját, kifürkészhetetlen céljaihoz. Ha ki akarja deríteni az igazságot, meg kell fejtenie Hadrian titkát. Ám felfedezése, könnyen véget vethet a barátságuknak és kettészakíthatja a Riyriát.


Borító: 3,5
Sorozat: Ryria-krónikák # 3
Eredeti cím: Nyphron Rising
Kedvenc karakter: Royce
Oldalszám: 408
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2013

Elég rég volt már, hogy a kedvenc tolvajpárosomról olvastam. Az előző rész elég hullámzó színvonalat produkált, és reméltem, hogy ez a rész jobban teljesít.
És jelentem, ha nem is teljesen, de elégedett vagyok.

Míg az első két rész a küldetésekre koncentrált, itt  már körvonalazódik, hogy a sorozat milyen irányba is tart.
Igen, hőseink most is elvállaltak egy küldetést, de az is inkább a "nagy egésznek" egy kis szelete.

Mint előzőleg, most is több szemszögből követjük nyomon az eseményeket.
Ha nem is hangsúlyos, de elég nagy szerepet kapott Trace, azaz Modina császárnő. A könyv nagy részében csak meditál, és inkább a mosogatólányból átavanzsált Amilia gondolataiból ismerkedünk vele, de a könyv végére látni, hogy kezd magára találni.
Nem tudom hogy Sullivan-nek mi a terve vele, de biztos van. Kíváncsian várom, hogy mi lesz, főleg, hogy az Örökös kiléte kezd körvonalazódni.

Örültem neki, hogy Arista ismét szerepet kapott. Nagyon kedvelem a hercegnőt, aki cseppet sem szokványos.
Ismét magánakcióba kezd, és öröm volt látni, hogy mennyit sikerült fejlődnie.
Arista nagykövetként csődöt mondott, és boszorkánynak is kikiáltották. Hiába, a varázslás kimerül nála abban hogy valakit tüsszentésre bír, mégis megbélyegezték.
Annak ellenére hogy nem egy szokványos hercegnő, mégis burokban élt. Ahogy megkezdte a kalandozást a tolvajokkal, a saját határait feszegette. A könyv végére felnőtt, és a varázstudománya is jelentősen fejlődött. Nagyon várom, hogy mi lesz a sorsa. Sokkal jobban illik hozzá az uralkodás, mint Alrik-hoz.
A romantikus szívem is egyből kalkulálni kezdett. Először úgy gondoltam hogy Hadrian-nel jó páros lennének, de Emery megcáfolta ezt. Kár érte. Ha lehetne, én Emery-t szántam volna az Örökösnek.

A kötet bővelkedik akcióban, ennek ellenére az érzelmeken is nagy volt a hangsúly. Megismerkedhetünk mindkét tolvaj múltjával, és ellátogatunk oda, ahol felnőttek.
A előző kötetben Sullivan elejtett pár megjegyzést Hadrian múltjáról, és arról, mi is lesz a feladata.
Teljes lelki nyugalommal nyugtáztam, hogy igen, tudom hogy ki ő. Viszont a könyv utolsó pár mondata teljesen elbizonytalanított.
Kedvelem Hadrian-t. Kedves és törődő, habár nem az eszéről híres.

Royce-ról még annyit sem tudunk mint Hadrian-ről. De így van jól. A ő múltjából is kaptunk egy szeletet. Mi, mint olvasók sejtettük hogy Royce-t nem csak a haszon hajtja, hanem igenis kötődik Hadrian-hez. Öröm volt olvasni, hogyan győzködi magát, hogy felfedje a titkot, ami szétszakíthatja a Ryria-t.

Gyűlölt titkot tartani Hadrian előtt, és ezért súlyos árat fizetett a lelkiismeretével, ami igencsak meglepte, mert nem tudta, hogy van neki ilyen.
 

Ismét kaptunk egy adag politikai cselszövést, viszont míg az előző részben ez kifejezetten zavart, itt kezdtem élvezni a dolgot.
Amit még jobban élvezek, hogy Sullivan sikeresen megvezet, és bizonytalanságban tart. Míg egyik percben meg vagyok győződve valamiről, pár oldal múlva már kétkedve gondolok vissza arra, amiben biztos voltam.
Felüdülés ez, főleg, mivel mostanában szinte borítékolható a könyvek vége.

A végkifejlet izgalmas, és eseménydús volt. Nagyon örültem, hogy Ezrahaddon ismét felbukkant, és hogy az Örökös története is bemutatásra került. Kíváncsi voltam hogyan is lehet életben, bár, mint említettem, Arcadius-nak hála már ebben sem vagyok biztos.
Degan Gaunt? Most komolyan? Sullivan nagyon jól szövi a szálakat, mert már ebben sem vagyok biztos.

Annyi bizonyos, hogy minél hamarabb be kell szereznem - egyben - a maradék részeket, és maratont kell tartanom. Érzem hogy sokkal több minden fog még felszínre kerülni, és párszor biztos hogy teljesen meg fogok döbbenni. De egy biztos.
Szórakoztató olvasmány volt a Birodalom születik, és kíváncsian várom, hogy a következő részben a Ryria milyen kalamajkába keveredik.

Read More

Na, mik a hírek?

Úgy gondoltam, mivel elég régóta nem volt frissítve az oldal, illő volna életjelet adnom magamról.
És mivel az egyik nagy kedvenc írónőm kötete épp ma jelent meg, gondoltam csináljunk 2 in 1 bejegyzést.
Szóval. Február óta szinte alig volt könyv a kezemben. Egyrészt azért, mert nincs időm rá, másrészt valahogy nem éreztem az indíttatást arra hogy olvassak. (Tudom, szégyen.) De vannak ilyen időszakok mindenki életében. Inkább hagyom ülepedni a dolgokat.
De mivel itt a tavasz, én is kezdek újraéledni. Pár napja belekezdtem Brent Weeks - Az árnyak útján c. kötetébe.
Nagy elvárásokkal indultam neki, de úgy tűnik hogy csalódnom kellesz. A felén már túl vagyok, és nem igazán köt le. Még gondolkodom, hogy félbehagyjam, folytassam, vagy hagyjam egy kicsit ülepedni.
Másrészről mivel mindjárt itt a Könyvfesztivál, a Kiadók jobbnál jobb könyveket jelentetnek meg. És elérkeztem a mondanivalóm fő tárgyához.
Aki egy kicsit is ismer, tudja, hogy megveszekedett Kenyon rajongó vagyok. Amikor az Ulpius becsődölt, sírni tudtam volna. Na nem a Kiadó miatt, hanem a jobbnál jobb pararomance sorozatok miatt, amik mentek a süllyesztőbe.
Igen, tudom hogy Kenyon kötetét elkezdték gondozni rajongói szinten, de legyünk őszinték. Jobban kedveljük a jó minőségű, hivatalos fordítást, amit fizikai formában is tudunk birtokolni.
És itt jön a képbe az Athenaeum Kiadó.
Nagy csendben, egyik pillanatról a másikra bejelentették hogy pár hét, és jön a Dark Hunter (Sötét Vadászok/ Sötét Vágyak Vadásza) sorozat folytatása.

Anno nem bírtam magammal, és nekikezdtem angolul. (Itt olvashatjátok a véleményemet.)
És egyáltalán nem csalódtam. Humoros, szórakoztató, és ismerős közeg köszönt vissza a lapokon. És végre egy női Dark Hunter kerül főszerepbe.
Na de mit akarok ebből kihozni?

MA megjelent a könyv, és uccu neki, mindenki vegye meg, aki kicsit is kedveli az írónőt. Ritka, amikor a rajongók kapnak egy második esélyt, és mi megkaptuk. Éljünk vele! Itt tudjátok megrendelni.

És ha már a reklámozásnál tartok, a kiadó egy újabb jó hírrel szolgált. Kresley Cole (ugyan csak egyik nagy kedvencem) Halhatatlanok Alkonyat Után sorozatát is a szárnyai alá vette a kiadó.
A soron következő kötet Lothaire-é, ami előreláthatólag 06.03-án, Vámpírbosszú címmel fog megjelenni.
Nem igazán értem hogy miért nevezték át a címet, és a borító körül is balhé volt.

Első illetve végleges

Az első borító tényleg illeszkedik az elődeihez. A betűstílus, a szövegelhelyezés. Sőt még a borító témája is. Viszont az alsó része miatt nekem inkább már az ízléstelenség határát súrolta. Fel is vetettem molyon, hogy vágják le az alját, vagy legyen új borító. Nos, kaptunk újat, de inkább visszasírom a régit. Tudom, koldus ne válogasson, és örüljünk hogy egyáltalán megjelenik. De mi magyarok mindig többet akarunk.
Csak remélhetjük, hogy kapunk egy elfogadható borítót.
A kötetet amúgy itt tudjátok előrendelni.


Igaz, hogy még nem tudni ki fogja folytatni szeretett írónőm, Nalini Singh - Angyali Vadász sorozatát, de molyos körökben már tudvalevő, hogy idén érkezik a sorozat folytatása, az Archangel's Legion is.
Igen, szinte sikítani tudtam volna örömömben, amikor meghallottam a hírt.
Megjelenés, borító, kiadó felől semmi hír, de jobb minél hamarabb hirdetni az igét. A véleményem a könyvről.

Úgy tűnik, hogy az Ulpius és más megszűnt Kiadók könyveire aki tud, az lecsap. Pár napja jött szembe velem a hír Facebook-on, hogy Karen Rose könyveinek jogait a Könyvmolyképző vette meg.
Csupa olyan írónő, akiknek a könyveit érdemes megvenni.

Nagyon örülök, hogy a Kiadók gondolnak a rajongókra, és a félbehagyott sorozatokra is gondolnak.
Csak győzzük kivárni a megjelenéseket, és bízzunk abban, hogy a folytatások is érkeznek.

Read More

Hamarosan érkezik... #6

Bő két éve nem volt már Hamarosan érkezik... bejegyzésem. Igen, egyrészt lustaság, másrészt nem igazán jelent meg olyan könyv, amire azt mondtam hogy nekem azonnal kell.
De a helyzet megváltozott, és úgy illik, ha erről szót ejtünk.
Először is. Nem a bejegyzéshez tartozik, de muszáj megosztanom ezt a hírt. A hét közepe tájékán elérte a blog az 50.000 látogatottságot! El sem hiszem! Nagyon boldog vagyok, főleg azért mert ez amolyan visszajelzés, hogy igenis érdemes ezt csinálnom. Már csak annyi lenne a kívánságom, hogy minél többen osszátok meg velem a véleményeteket, gondolataitokat!
De visszatérve a megjelenésekre. Íme azok a gyöngyszemek, amiket KÖTELEZŐ beszereznem.

Fülszöveg:
A Sötét Vadászok birodalmában még a halhatatlan rosszfiúknak is be kell tartaniuk a becsületkódexet: Nem árthatsz az embereknek. Nem szívhatsz vért. Nem lehetsz szerelmes.
Néha egy-egy Sötét Vadász mégis azt hiszi, hogy ő a Törvény fölött áll. Ekkor jövök én. Hogy ki vagyok? Az, akitől még a rettenthetetlenek is félnek. Ha megszeged a törvényt, az én haragom sújt le rád. Az én szívemet nem lehet meglágyítani. Könyörtelen vagyok, nincsenek érzéseim.
Legalábbis ezt hittem, amíg nem találkoztam egy Sötét Vadásznővel. A neve Danger. Veszély. Ez nem csupán a neve, hanem maga az élete. Nem bízik bennem, de nem hibáztathatom ezért. Egyedül ő tudja, miért jöttem: hogy bírája, esküdtszéke és valószínűleg hóhéra legyek a barátainak. Csak Danger segíthet, hogy néhányuk megmeneküljön. Nélküle mind meghalnak.
Dangereuse St. Richard halálos őrület a számomra. Van benne valami, ami feléleszti rég halottnak hitt szívem. De a gonosz elleni harcban az emberiség egyetlen reménye, ha teljesítem a kötelességemet. Ám hogyan tehetném, ha ezzel fel kell áldoznom az egyetlen nőt, akit valaha szerettem?


Eredeti cím: Sins of the Night
Sorozat: Sötét Vadászok # 8
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés: 2016.03.31
Goodread-es értékelés: 4,17

Miért figyeltem fel rá?
Ez még kérdés? Kenyon az egyik, ha nem a legkedvencebb írónőm. Mivel Ulpius kiadó becsődölt, így búcsút mondhattunk annak hogy olvassuk a folytatásokat. Hivatalosan nem jelent meg több Kenyon fordítás, ám a könyvmoly tudja hogy hol és mit kell keresni. Igaz, Alexion kötetét nem lehet megtalálni, és ezért is vettem rá magam még tavaly az eredeti nyelvű könyvre. Itt olvashatjátok az értékelésemet a könyvről.
És nem győzöm hangsúlyozni, hogy aki kedveli az írónő munkásságát, az szerezze be a könyveit legális forrásból. Kaptunk egy újabb esélyt, mutassuk meg hogy érdemes volt a Kiadónak folytatni a sorozatot! És így ismét felcsillant a remény, hogy Acheron kötetét hivatalos fordításban is olvashatjuk! Igaz a borító nem jön be, de egye fene. A moly ne válogasson! Itt tudjátok előrendelni.

PS: Ehhez a kötethez tartozik a kezdetek című novella. Sokan olvashattátok, és remélem hogy a kiadó ezt is megjelenteti. Annyit elárulok, hogy annak a novellának elég sok köze van Alexion-hoz.

Fülszöveg:
Nincs még elérhető fülszöveg.













Eredeti cím: Queen of Fire
Sorozat: Hollóárnyék trilógia # 3
Kiadó: Fumax
Megjelenés: 2016.03.?
Goodread-es értékelés: 3,63

Miért figyeltem fel rá?
Anthony Ryan Hollóárnyék trilógiájának első része a Vér éneke nagyon tetszett. Annyira, hogy a folytatást szinte azonnal megrendeltem. Nem olvastam még, de mivel alig 1,5 hónap múlva jön a befejező kötet, a tűz királynője, lassan illő volna.
És ez a borító! Csodálatos. Az egyik moly szemfülességének hála kiderült hogy ez Brent Weeks - Éjangyal trilógiájának francia borítója, ami Frederic Perrin munkája.
Az egész sorozat minőségi és csodás borítókból áll. Igaz, ez inkább a második részhez passzol jobban, de még így is öröm lesz a polcomon látni.

Fülszöveg:
Wes Carter vérbeli nehézfiú. Az Arthur Kill Büntetés-Végrehajtási Intézet fegyenceként három éve ül kokainbirtoklásért. Tartozott valakinek, és a tartozása fejében vállalta a büntetést. Látszólag kemény, mint a beton, és hideg, mint a vas, ami elválasztja a külvilágtól. Gyönyörű, veszélyes, titokzatos és okos. Carter 16 éve (pontosabban 5844 napja) vár arra a lányra, akit a sors hozzá vezetett, és akinek a haja illatos, mint a barack. Csak ő mentheti meg a pokoltól…
Kat Lane még csak kilencéves volt, amikor egy banda agyonverte az apját egy esős éjszakán Bronxban. A védtelen kislányt egy nála nem sokkal idősebb srác mentette ki. Kat sosem tudta meg, ki volt az a kapucnis idegen, akinek a karjaiban átvészelte a szörnyű éjszakát. Kat magánórákat ad Wesnek, de a múlt mély sebei nem tűnnek el nyomtalanul, és az állatias szenvedély sem gyógyíthatja be őket…hacsak a szerelem nem segít.
Sophie Jackson trilógiája – a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről – az interneten lett szenzációs siker. Jodi Ellen Malpas, Jamie McGuire, Katy Evans és Samantha Young rajongóinak kötelező.

Ő volt minden, amire szüksége lehetett.
Titok, harc és szenvedély.
16 évig várt rá.
Ő az, Barack.


Eredeti cím: A Pound of Flesh
Sorozat: A Pound of Flesh # 1
Kiadó: Libri
Megjelenés: 2016.04.15.
Goodread-es értékelés: 4,03

Miért figyeltem fel rá?
Őszintén mondom, hogy nekem a címről, illetve a borítóról egyből egy fantasy regény ugrik be. Főleg a zombis fajtából. Elolvasva a fülszöveget viszont úgy megfogott a  sztori, hogy egyből kívánságlistán végezte a kötet.
Nem szeretek új sorozatba kezdeni, de ezzel kivételt tetszek. Eddig két "egész" könyv, illetve két novella tartozik a sorozathoz.

Fülszöveg:
Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?

Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.

Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…


Eredeti cím: Between the Lines
Sorozat: -
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés: 2016.03.25.
Goodread-es értékelés: 3,57

Miért figyeltem fel rá? 
Jodi Picoult munkásságával tavaly sikerült megismerkednem, és az írónő stílusa egyből elvarázsolt. A drámai és életszerű története nagyon megfogott. Igaz hogy manapság inkább a fantasy vonal menő nálam, de nagyon szeretem a romantikus történeteket is. A kötetet a lányával közösen írta, és a fülszöveg nagyon megtetszett. A borító is tetszik, tipikus nyári hangulatot áraszt.
Itt tudjátok előrendelni.

Fülszöveg:
Nincs elérhető fülszöveg és borító.














Eredeti cím: Lothaire
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 10
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés: 2016.06.?
Goodread-es értékelés: 4,43

Miért figyeltem fel rá? 
A végére hagytam az egyik legjobbat. Imádom Cole-t, és az HAU sorozatát. Mivel ez is az Ulpiushoz tartozott, ennek a kiadása is becsődölt. Viszont a kiadó egyik munkatársa közhírré tette, hogy az Athenaeum kiadó Sherrilyn Kenyon sorozata mellett Ms.Cole eme sorozatát is felkarolja. Igaz, pontos dátum még nincs, csak annyi hogy esetleg a Könyvhétre érkezik. Viszont minél hamarabb, és minél többször szót ejtünk a megjelenésről, annál több olvasóhoz jut el a hír.
Igazán hálásak lehetünk a Kiadónak, hogy felkarolja ezeket a pararomance gyöngyszemeket. Annyi hátránya van a dolognak, hogy Regin történetét, a Sötétség démonát már nem lehet kapni sehol papír formátumban. De ez ne akadályozzon meg senkit. Ismét itt az esély, hogy olvassuk kedvenc sorozatainkat. Az esélyt megkaptuk, hát éljünk is vele.
Borító illetve fülszöveg még nincs, de bízom benne hogy pár hónap múlva az is napvilágot lát. Ettől már csak az lenne jobb, ha Nalini Singh sorozatait is folytatná valaki. Izgalmas, és jó könyvekkel teli évnek nézünk elébe, és még csak február van!

Read More

Mark Lawrence - Bolondok hercege

Fülszöveg:
Mark Lawrence egy újabb trilógia erejéig visszatér a Széthullott Birodalomba, hogy ezúttal egy kevésbé ambiciózus hercegről regéljen…

A vörös királynő öreg már, de a Széthullott Birodalom királyai így is mindenki másnál jobban tartanak tőle. Legfélelmetesebb fegyvere a titokzatos Néma Nővér, akit senki sem láthat, de a nevét rettegve emlegetik.

A királynő unokája, a gyáva és részeges nőcsábász, emellett szenvedélyes szerencsejátékos Jalan Kendeth herceg mindössze tizedik az öröklési sorrendben, ám tökéletesen elégedett jelentéktelen szerepével.

A Néma Nővér által állított halálcsapdából megmenekülve sorsa összefonódik Snorri ver Snagasonéval, az ádáz viking harcoséval. Hogy megtörjék a kettejüket egymáshoz béklyózó varázst, útnak indulnak a Széthullott Birodalmon át a jeges észak felé. A Holt Király bérencei elől menekülve számtalan veszéllyel, készséges nőkkel, Skilfarral, a jégboszorkával, sőt, még egy Jorg Ancrath nevű jöttment herceggel és bandájával is találkoznak.

Ám Jalan csak egyetlen dologra vágyik: szabadulni Snorritól, mielőtt a viking óriás küldetése sikerrel jár, és végre farkasszemet nézhet ellenségeivel a Fekete Erődben, a Metsző Jég peremén.


Borító: 5
Sorozat: A Vörös királynő háborúja # 1
Eredeti cím: Prince of Fools
Kedvenc karakter: Jalan, Snorri, Dr.Karógyökér
Oldalszám: 396
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2014.11.06

 

Hosszúra nyúlik vissza a kapcsolatom az író munkásságával. Nagyon régóta kinéztem magamnak a Széthullott Birodalom sorozatát, és amikor még csak a Tövisek hercegét olvastam, akkora bizalmat szavaztam neki, hogy az eddig idehaza megjelent könyveit beszereztem. Köztük ezt is.

Majd pár hete megjelent ennek a könyvnek a folytatása, a Hazug kulcsa. Még akkor sem olvastam ezt a könyvet, de gondolkodás nélkül előrendeltem.

Hogy ez miért írom le? Hogy érezzétek, hogy Lawrence tud valamit, ha gondolkodás nélkül beszerzem a könyveit.

Imádom Jorg-ot. Egy fantasztikus karakter. Olyan, amilyen. Viszont Jalan-t is hamar megkedveltem pedig ő sem egy szent.

Lawrence ismét a Széthullott Birodalomba kalauzolja az olvasót. Itt viszont már nem Jorg cselekedeteiről olvashatunk, hanem egy másik herceg, Jalan életútjáról.

A két herceg nem is lehetne különbözőbb. Jorg kegyetlen logikával, brutálisan átgázolt mindenen és mindenkin. A célja az volt hogy császár legyen.

Ezzel ellentétben Jalan, a Vörös királynő unokája tökéletesen elégedett a felszínes életével. Élvezi a semmittevést. A legnagyobb baja, hogy a hölgyek ablakából jó testtartással ugorjon ki, és a hitelezői útjából is sikeresen eltűnjön.

Míg Jorg története drámai, és feszes, addig Jalan-é laza és humoros. Hihetetlen, hogy egy író írta a két sorozatot. A Bolondok hercegének első mondatai is arról árulkodnak, hogy Lawrence nagyon lazára vette a figurát. Humorizál, lazább a történetvezetés is. Jalan gondolatai kalandoznak, és nem egy célra fókuszálnak.

 A csaták lényege a stratégia, a stratégia pedig a prioritásokon fordul meg. Mivel az én első három prioritásom mindig az, hogy Jalan herceg, Jalan herceg, valamint Jalan herceg, és csak távoli negyedik, hogy „jól fessek”, megragadtam az alkalmat, hogy folytassam a menekülést.
 

Nagyon kíváncsi voltam, hogy Jorg nagy ívű, és drámai életútja után Lawrence mit tud még mutatni. Hiába, imádom Jorg-ot, de nekem az ő sorozata kicsit töményre sikeredett.

Jalan lazább és csapodárabb, és a könyv is sokkal könnyebben emészthetőbb.

Imádtam, hogy Jalan tudja hogy mit tud, és mire képes. Nagyon jó humorral áldotta meg Lawrence, ami az öniróniától sem mentes. Jalan saját magát is bírálja, ennek ellenére jól érzi magát úgy, ahogy van.

A Néma Nővérnek hála kénytelen Snorri-val, a viking harcossal és családapával utazni.

Fantasztikus dinamikája van a párosnak. Azt gondoltam hogy akik ennyire különbözőek, biztos hogy nem lesz könnyű összerázódniuk. De kár volt aggódnom!

Snorri tiszta szíve megoldott minden problémát. Jalan-val ellentétben Snorri talpig viking és harcos. Vad mosollyal az arcán indul csatába, míg Jalan az ellenkező irányba fut.

Lawrence lassan csepegtetett információkat Snorri családjáról, és arról, hogy mi történt velük.

Az író igen kegyetlen kedvében lehetett, mert ami Snorri családjával történt...

Annak ellenére, hogy a páros csak utazgat és lovagol, mégis eseménydús volt a könyv.

Mindig öröm látni, hogyha egy író a régi szereplőit is beleépíti az új sorozatába. Mosollyal az arcomon olvastam Jorg és bandája felbukkanásáról, és haverkodásukat Snorri-val.

Jorg sorozatában Lawrence inkább az Építőkre, és azok mágiájára koncentrált. Itt szinte fel sem merültek, inkább más mágiákat mutatott be az író.

Jalan és Snorri "átka" igen érdekes, és izgalmas. Főleg úgy, hogy a könyv végére meg is cserélődtek a dolgok.

Nehéz megfogalmazni, de pontosan értettem, hogy Jalan miért lett olyan, amilyen. Hogy mi a célja ezzel Lawrence-nek.

Néha úgy tűnt hogy jó irányba halad, és a pipogya alakból végre férfi lesz. De úgy tűnik hogy erre még várnunk kell.

Nagyon jól szórakoztam a könyvet olvasva. Jalan minden oldalon tett vagy mondott valamit, amitől hangos nevethetnékem támadt.

Mivel a Széthullott Birodalom trilógiának köszönhetően tudom hogy ki a Holt Király, és mi lesz Jorg történetének vége, nagyon érdekel hogy Jalan hogyan és hová fog beilleszkedni.

A Széthullott birodalomnak egy újabb arcával sikerült megismerkednem, ami igazán tetszett.

Jalan-ban több van mint ami látszik. Kíváncsi vagyok, hogy a következőkben mit sikerül elérnie.

De erre csak jó pár hónap múlva kerülhet sor. Nem vagyok hajlandó elolvasni addig a Hazug Kulcsát, míg a sorozat befejező kötete előrendelhetővé nem válik.

Nagy taps jár Lawrence-nek, és a fordítónak is, mert fantasztikusan szórakoztam!

Read More

Anthony Ryan - A vér éneke

Fülszöveg:
Vaelin Al Sorna apja legfőbb hadúr az Egységes Királyság uralkodójának szolgálatában. Mindössze tízéves fiát magára hagyja a Hatodik Rend kolostorának vasrácsos kapujánál. A Rendben árva gyermek módjára nevelkedő és jogos örökségétől megfosztott fiú meggyűlöli apját.

A rendtestvérek Vaelint és társait kegyetlen kiképzésnek vetik alá, ahol a sikertelenség következménye sokszor a halál. Megtanulnak viszont lovakkal bánni, kardpengét kovácsolni, életben maradni a vadonban, és nem utolsósorban embert ölni. Társául egy taszító küllemű, ám annál vérszomjasabb kutya és egy meglehetősen szeszélyes természetű ló szegődik, aki hősünket tűri meg legkevésbé a hátán.

Ekkor kezd el munkálni benne a vér éneke, egyfajta különleges képesség, amely segíti és vezérli útja során.

Miután kiképzése véget ér, a hírnevet és rengeteg sebet szerzett fiú a király befolyásának hálójába kerül, Hite és lelkiismerete ellenére, képességei végső határát feszegetve. Az őrült vagy lángész Janus király által kirobbantott igazságtalan háborúban tipródva Vaelin próbál az őt övező gyűlölet ellenére minél többeket megóvni, függetlenül attól, melyik oldalon állnak. Uralkodója hódítani küldte, de számol-e a háttérben munkálkodó erőkkel és Vaelin igazi céljaival?


Borító: 5*
Sorozat: Hollóárnyék Trilógia # 1
Eredeti cím: Blood Song
Kedvenc karakter: Vaelin, Karcos
Oldalszám: 658
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2015.04.15

Úgy tűnik, hogy ebben az évben jobbnál jobb regényekkel hoz össze a sors.
Anthony Ryan-ről lassan ódákat zengenek a fantasy rajongók. A vér éneke a legjobb debütáló fantasy-ként van feltüntetve.
Mivel mostanában kezdek nagyon rászokni a fantasy eme ágára, nagyon kíváncsi voltam, hogy mitől tekintik olyan jónak ezt a regényt.
Valahol éreztem hogy ez egy lassú folyású történet, így soká tartott, míg rávettem magam az olvasására.
Én a pörgős cselekmény és a bő párbeszédek híve vagyok. Ha nincs meg a hangulatom a lassú folyású történetekhez, akkor kár nekikezdenem.
Ezt a regényt is úgy vettem a kezembe hogy nem kapkodok, komótosan olvasom. Átgondolom a történteket, gondolkodom a szereplőkkel. Nehéz volt az elején, de amikor elkapott Ryan mesélő stílusa, nem volt megállás.
Faltam a lapokat, úgy kellett visszafognom magam a komótos olvasáshoz.

A borítót egyszerűen imádom. Megfogott a hangulata, ahogy a könyvé is.

Vaelin Al Sorna egy nagyon összetett szereplő. Megvan a mélysége. Van benne jó és rossz. Élő volt.
A könyv több részre van osztva. Mindegyik rész elején a jelenben vagyunk, ahol Vaelin elmondja a történetét Verniers-nek, a krónikásnak. Aztán visszaugrunk a múltba, ahol Vaelin feltárja az igazságot, elmeséli hogyan is lett az, aki.

A kötet elején Vaelin apja, a legfőbb hadúr a Hatodik Rendnél hagyja a fiát. Itt Vaelin kemény edzéseknek van kitéve. Két opció létezik számára. Vagy meghal, vagy túléli, és a Hit testvériség tagja lesz.
Bevallom őszintén, nekem a tanulóévek tetszettek a legjobban. Nagyon összetett világot tárt elénk az író. Kegyetlen, de reális valóságot. A Rend is éppolyan kegyetlen mint amilyennek tűnik. Mégis úgy éreztem hogy Vaelin és a társai játszva túllépnek az akadályokon, és élvezik a tanulóéveiket a sérüléseik ellenére is. Van hogy a túlélőpróbán szinte félholttá válnak, de az író ebbe is csempészett egy kis örömöt és humort.

Megkedveltem a mestereket, és a Vaelin csapatát is. Karcos egy külön színfolt, csakúgy mint Csula, akit nem lehet betörni.

Hadilábon állok a nevekkel, sokszor nem tudtam kit hová tenni.

Caenis-ben van valami, amitől úgy érzem hogy nem kedvelem. Nortah volt az egyik nagy kedvencem. Cseppet ideges lettem, amikor az író úgy döntött hogy kiírja a történetből.

A világ kidolgozott, csakúgy mint a szereplők. Akinek kegyetlennek és számítónak kellett lennie, az volt. Aki kedves és törődő, ugyan csak az volt.

Annak ellenére hogy Vaelin szemszögéből követjük nyomon az eseményeket, sokáig úgy éreztem hogy még most sem sikerült megismernem. Annak ellenére hogyan nőtt fel, kedves és törődő volt. A szó legjobb értelmében nemes. Amikor viszont kegyetlennek kellett lennie, akkor az volt. Éles váltás volt a katona és a testvér között.

Vaelin nehezen dolgozta fel hogy az édesapja magára hagyta. Azt még nehezebben, amikor kiderült hogy apjában van egy másik gyereke, és felesége.

Együtt tudtam érezni Vaelin-vel. A király is behálózta, és olyanokat kellett tennie, amiket nem akart.

És ott van még a vér éneke.

 Nagyon kíváncsi voltam hogy mit is takar ez, és nem tudom hogy mit gondoljak. Tetszik is, mert illik Vaelin-hez, de valami nagyobb volumenűre számítottam.

A könyv bő 20 évet ölel fel. Az apró fiúból férfi vált. A Hit testvére, egy ezred parancsnoka, a királyság pallosa. Kegyetlen csatákat vívott, mindezt jól átgondoltan.

Felnőtt, egyre többet megtudott a múltjáról, és az édesanyjáról is. Szerelembe esett, majd feláldozta magát a társaiért.

Nagyon hamar megtudom kedvelni a Vaelin féle karaktereket. Egy tipikus hős alkat, de mégsem. Nehéz ezt így megmagyarázni. Nagyon izgultam érte.

Az utolsó résznél alig bírtam magam visszafogni nehogy az utolsó oldalra lapozzak, és megtudjam mi lesz a végkifejlet.

A könyv nemcsak Vaelin életét követi nyomon. Ryan lassan de biztosan bemutatja a világot, és a globális problémákat.

Ami kicsit negatívan érintett, az a Reménységhez főzött vak hit. Én nem láttam benne semmit, főleg azért mert pár  mondatban le lett rendezve. Viszont ez lett az egyik fő problémaforrás.

Annak ellenére hogy nem volt kötelező a romantikus szál, én végig drukkoltam a párosnak. Nekem nagyon tetszettek együtt. Sherin igazán jólelkű és okos, habár úgy éreztem hogy rózsaszín szemüvegen át látja Vaelin-t. Nagyon remélem hogy még találkozunk vele.

A végkifejlet mint említettem igazán pörgős. A  könyv elején nagyon drámai hangsúlyt kapott a párbaj, viszont a könyv végére ezt már nem éreztem.

Az utolsó fejezet pedig igen erősre sikeredett. Karcost nagyon sajnálom, viszont az egyik legerősebb fejezetet produkálta az író.

Nagyon nehéz egy ekkora terjedelmű műről írni. Anthony Ryan bő 600 oldalon keresztül mesél, és nem engedi hogy más elterelje a figyelmed. Igaz, a negyedik rész számomra egy kicsit laposra sikeredett, de a könyv többi része kárpótolt.

Ryan tudja hogyan írjon egy olyan történetet, amit alig tud letenni az ember. Olyan karaktereket alkot, akiket hamar a szívedbe tudsz zárni. Vagy hamar megutálni. Vaelin egy igazán jó és izgalmas szereplő, és hiszem hogy még tud újdonsággal szolgálni.

 Sokat elárul, hogy amit befejeztem a könyvet egyből a Kiadó weboldalára léptem és azonnal rendelni akartam a Várúrat.

Kíváncsi vagyok hogy még mit tartogat nem csak Ryan, hanem Vaelin is. Van egy olyan érzésem, hogy hasonló vége lesz a trilógiának mint a a Széthullott Birodalomnak. Remélem hogy tévedek...

Read More

Pokemon - Book tag

Nem szoktam sok book tag-et kitölteni. Egyrészt már én unom, amikor napi szinten összehoz a balsors több ilyen bejegyzéssel, másrészt mire odajutok hogy ki is töltöm, az ihletem elszáll.
Nem mondom, jó néha egyet kitölteni, de nem akarok túlzásokba esni.
Ezt a tag-et is Ryan Könyvespolcán láttam. És aki egy cseppet is ismer, tudja hogy imádom az anime/manga világát. És a Pokemon gyerekkorunk kedvence volt. Emlékszem hogy gyűjtöttem a kártyákat, a korongokat és mindent, amit lehetett.
És most úgy érzem hogy újra kellene néznem a sorozatot. legalább pár részt. :-)
Nos, akkor lássuk a Pokemonokat.

Pikachu - Egy könyv, ami sokkolt:

Ha választanom kéne, akkor Karen Marie Moning - Hajnalra várva könyve állna ehhez legközelebb. Olyan brutális függővége van, hogy totálisan sokkolt ezzel az írónő. 

Squirtle (Zenigame) - Egy könyv, ami megsiratott

Nem szoktam sírni könyveken. Van ahol  bepárásodik a szemem. Ami először eszembe jutott, az Mark Lawrence - Tövisek császára.

Igen, tudtam hogy a történethez más nem illene, de mégis rosszul érintett a könyv vége.

Meowth (Nyaasu) - Egy könyv, amit nem vennél meg még egyszer

Ebből akad egy pár. Elég a tavalyi évet néznem.

Marni Bates - Rocksztárt kaptam karácsonyra könyvét végig sem bírtam olvasni. Alig várom hogy megszabaduljak tőle. Gyerekes, logikátlan az egész. Kár volt megvenni.

Gail Carriger  Lélektelenjében minden megvan, amit amúgy imádok. De ebben a könyvben nem álltak össze a dolgok, amit igazán bánok.

Pidgey (Poppo) - Egy könyvbéli helyszín, ahová szeretnél elrepülni

Sok ilyen van. Nalini Singh mindkét sorozata valós helyszínen játszódik, mégis a különleges szereplők és fajok nagyon vonzóvá teszik számomra mindkét várost.

Sherrilyn Kenyon illetve Kresley Cole köteteit is olyan sok színes szereplő népesíti be, hogy szívesen elrepülnék oda. Főleg New Orleans-ba.

Charizard (Rizadon) - Egy könyv ami annyira felidegesített, hogy legszívesebben elégetted volna

Egyértelmű. Rebbecca Donovan - Elakadó lélegzete. Nem is maga a könyv bosszantott fel, hanem a főszereplő lány. Bántalmazzák, ennek ellenére mégsem tesz semmit hogy javuljon a helyzete. Inkább másokat okol. Azt hiszem ez az egyetlen könyv, ami olyan szinte felbosszantott hogy valóban ott tartottam hogy kihajítom az ablakon.

Torchic (Achamo) - Egy könyv, ami felmelegíti a lelked

Akármelyik kedvencem képest erre. Elég egy Moning-ot, Kenyon-t, vagy Ward-ot a kezembe fogni. De ami először eszembe jutott az J. R. Ward - Síron túli szerető című könyve.

Mr. Mime (Bariyaado) - Hány embert taggelsz, és kik azok

Ha nagy ritkán ki is töltök hasonló book tag-et, soha nem szoktam továbbadni. Mindenki aki szeretné kitölteni vigye nyugodtan.

Read More