Catherine Anderson - Hajnali fény

Fülszöveg:
Loni MacEwent különleges jövőbelátó képességgel áldotta meg a sors. A csodaszép, fiatal nő Crystall Fallsba költözik, hogy új életet kezdjen. Itt találkozik álmai férfijával, de egy véletlen érintés a borzalmas jövőbe repíti. Sorsdöntő fordulatokat hoz mindkettejük életében, amikor egy vadrezervátumban rekedt, balesetet szenvedett kisfiút kell megmenteniük. Azért, hogy a gyerek nyomára bukkanjanak, Loninak minden látnoki erejét latba kell vetnie. Megkezdődik a veszélyekkel teli harc az idővel, a természettel, miközben a két merőben más háttérrel rendelkező ember elkezd egymásban bízni. A kimerítő nappalok és hosszú éjszakák során kettejük között láthatatlan kötelék fonódik: a kezdeti feszültségek megértéssé, bizalommá, majd igaz szerelemmé alakulnak.

Catherine Andreson nagyszerű regénye tovább szövi a Harrigan család történetét. Jól ismert szereplők bukkannak fel ismét, akiknek történetén keresztül az írónő hűségről, hitről, helytállásról és odaadásról vall.


Borító: 3
Sorozat: Kendrick/Coulter/Harrigan # 8
Eredeti cím: Morning Light
Kedvenc karakter Trevor, Nana
Oldalszám: 320
Kiadó: General Press
Kiadás: 2010

Nagyon régen olvastam már Anderson könyvet. Több éve. És amilyen ügyes vagyok, éppen a sorozat 8. részével indítok. Vagyis nem, mert évekkel ezelőtt olvastam az Ég kékjét, ami ennek a sorozatnak a 4. része, de semmire sem emlékszem belőle.

Ahogy a fülszöveg is írja, Loni-nak van egy - több - különleges képessége. Ha megérint egy tárgyat vagy egy embert, akkor belelát az emberek múltjába.

Loni ennek a képességének hála nem élhet normális életet. Crystall Falls-ba menekül, hiszen egy rosszul végződött "jövendölésbe" majd bele rokkan.

Egész életében egy férfiról álmodott. Egy cowboy-ról. Amint a bérelt házába érkezik, a látomása olyan intenzív, mintha a férfi valóban ott lenne mellette. Elhatározza, hogy elkerül minden Stenson kalapos férfit, de a sorsa elől nem menekülhet.

Egy kisboltban találkozik véletlenül álmai cowboy-ával. Amint megérinti a férfit, Loni rájön, hogy a férfi fia hatalmas veszélyben van. És ő is, hiszen ez az a férfi, akiről egész életében álmodott.

Clint Harrigan nem hisz semmiféle médiumban. A vallása is tiltja. Ezért is döbben meg, amikor egy ismeretlen nő beállít hozzá éjnek évadján, és azt állítja, hogy a fia veszélyben van. Hiszen neki nincs is gyereke! Vagy mégis?

Sajnálatos, de a könyv olvasása során rájöttem, hogy kiszerettem a cowboy-okból. Míg régebben imádtam őket, most már teljesen hidegen hagynak.

A könyv nagyon jól indult. Adott egy médium nő, aki vallásos, és átoknak tekinti a képességét. És adott egy férfi, aki szkeptikus, és nem hisz semmi ilyesmiben. De végül elindulnak a kisfiú után, és a kezdeti bizalmatlanságot és hitetlenséget átveszi a bizonyosság, hogy ez a nő mégis igazat mondd.

Nem állítom, hogy megkedveltem a szereplőket. De szimpatikusak voltak. Valóságosak, és realisták. De ahogy haladt a történet, úgy veszítettek az enyhe varázsukból, és a könyv végére teljesen hidegen hagytak.

A könyv nagyon el lett húzva. Adott egy jó sztori, és érdekes szereplők, de a végére teljesen ellaposodott.

Az írónő is túl vallásosra vette a témát, ami már nekem nagyon nem tetszett.

Adott egy cowboy, aki minden este imádkozik. Ezzel nincs is baj. Jó dolog. De amikor mindenhez Isten-t köti, és már a végén azzal érvel, hogy Isten ajándéka Loni képessége, az nekem sok volt. Főleg, hogy a könyv felében pont az ellenkezőjét bizonygatja.

Clint számomra egyáltalán nem férfias. Persze mindent megtesz, de nekem kevés volt.

A túlzott vallásossága elnyomta a személyiségét. A könyv közepénél közölte a nővel, hogy házasságon kívül senkivel sem fog szexuális viszont folytatni. Ezzel sincs baj. De jó pár oldal után ez a terve is dugába dől.

Loni-ban is megvolt a potenciál. Érdekes és szórakoztató karakter volt. De egy idő után már ő is átváltott vallási őrületbe, is minden második mondata ezzel volt kapcsolatos. Loni soha nem élt normális életet. És soha sem volt egy normális kapcsolata, hála a képességének.

Clint álmai férfija, de teljesen különböznek. Clint kinn él az Isten háta mögött, és lovakkal foglalkozik. Loni ezzel szemben imádja a várost, és a különböző kulturális tevékenységeket.

De végül csak egymásra talál a páros. Ami valljuk be, cseppet nyálasra sikeredett. És nagyon instant love szaga van.

Eközben folyik a kutatás az elveszett gyerek után, akit Clint még mindig nem fogadott el fiaként. Nem hiszi el, hogy van egy fia.

A történtekkel párhuzamosan Loni-nak hála nyomon követhetjük Trevor és Nana kalandjait. Hogyan éli túl az erdőben egy kisfiú egy kutyával? Imádni valóak voltak együtt.

Azt kaptam a könyvtől, amit vártam. Bár egy kicsit kevesebben. Már pár oldal után tudtam, hogy mi lesz a végkifejlet.

Természetesen sikerül Trevor-t megtalálni. Ekkor jön az újabb probléma. Hogyan mentsék meg a fiút? És hogyan érjék el, hogy Clint meglátogathassa a gyereket a kórházban?

A Harrigan család is tiszteletét tette. Megvan bennük is a potenciál, de mivel számomra ismeretlenek, kicsit csalódott voltam. Persze részben ez az én hibám is, mivel a sorozat majdnem végénél kezdtem el olvasni a könyveket. Valaki ismerős arcot akartam látni, de egyel sem találkoztam.

Mint említettem a végkifejlet  kiszámítható volt. Sokszor laposakat pislogva lapoztam át az oldalakat, mert annyira nem kötött le a történet.

Az eleje jól indult, de ellaposodott. A szereplők is kifulladtak a könyv végére. Egyszer olvasható kategória, de Anderson-tól egy kicsit többet vártam.