2016. 12. 30.

Anne Bishop - Vörös ​betűkkel

Fülszöveg:
Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.

Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

Borító: 5*
Sorozat: A Mások # 1
Eredeti cím: Written in Red
Kedvenc karakter: Pónik, Tess, Sam, Elementálok
Oldalszám: 512
Kiadó: Twister Media
Kiadás: 2016.11.29 / 2016.06.09.




Mióta kiderült hogy megjelenik idehaza ez a regény, azóta figyelemmel követem.
Szeretem az urban fatasy-ket. Nagyon. De új szerzőkkel mindig bizonytalan vagyok.

De mostanában annyiszor felbukkant ez a könyv a böngészéseim során, hogy nem volt mese. Beszereztem, és most hogy itt vannak az ünnepek, nyugodtan olvashatok.
És milyen jól tettem!

Amint a kezembe fogtam a regényt, egyszerűen nem bírtam letenni!
Beszippantott a ez a világ, és bármilyen közhely is, de nem akart elereszteni.

Való igaz, kicsit lassan haladt a könyv, de ezt az írónő hamar orvosolta.
Bele lehetne kötni a könyv egyes részeibe, de nem akarok. A Mások világa annyira magával ragadott, hogy most eltekintek egyes hibáktól.

Maggie egy hideg estén keveredik az Udvarba, és ez az utolsó esélye a túlélésre.
Simon, az Udvar vezetője úgy dönt hogy alkalmazza Maggie-t, mint Összekötőt az emberek és a Mások között, bár nem is sejti, hogy mi vár még rájuk...
Maggie nem az a hősnő, akit amúgy kedvelek. Én a tökös és erős női karaktereket kedvelem. De Maggie gyermeki kedvessége engem is hamar magával ragadott. És a Másoknak erre volt szükségük.

Ők az ember húsnak tekintik, de Maggie felbukkanásával megváltozott bennük valami. Igaz, még mindig húsnak tekintik az embert, de Maggie-t maguk közé fogadták.
Szívderítő volt látni, hogy Maggie, akaratán kívül maga mellé állította az Udvar legveszélyesebb lényeit, csupán a kedvességével.

Ami legelőször megfogott a könyvben, az a világ, amit az írónő felépített. Igaz hogy lassan haladt a könyv, és több szemszögből láthattuk ezt a világot, de utólag belegondolva ez kellett. Így az írónő könnyedén bemutatta a Mások világát, és azt mit is jelent ez az embereknek. És egyáltalán nem volt szájbarágós.

Láthattuk ezt a világot minden fajt - ember, Más és Maggie - szemszögén keresztül.

Imádtam, ahogy a Mások befogadták Maggie. A maguk módján.
Nem lehet tudni hogy valójában mik, és hogyan lettek azok, akik. Ez az egyik szívfájdalmam. Annyi bizonyos, hogy az állati énjük pár tulajdonságával rendelkeznek.

Maggie-ről hamar kiderül a titka, és ez az egyik fő cselekményszála a könyvnek.

Ami a legjobban tetszett, az Maggie és Sam kapcsolata. Az olvasó értette hogy Maggie miért is teszi azt, amit. A Mások szemszögéből ez már szentségtörés.
Öröm volt látni, ahogy Sam magára talál. Boldog vigyorral olvastam, ahogy sikerül lassan, de biztosan túllendülnie a problémákon.

A terre indigene népe nagyon változatos. Imádtam a Pónikat és az Elementálokat. A farkasokat és Tess-t. A hollók imádatát a fényes dolgok iránt.
Szóval igen, A Mások tényleg vadak és nem érdekli őket az ember, de mégis sikeresen levettek a lábamról.

Asia eleite érdekes volt, de ahogy haladta könyv, nagyon mérges voltam Simon-ra. Nem igaz, hogy nem vette ezeket észre. És hogy a nő egy TV műsor vagy egy filmszerep kedvéért csinálta? Szinte komikus.

Ennek ellenére izgalmas volt, amit az emberek alkottak. Szembe akarnak szállni a Másokkal. Van akit Maggie érdekelt, van akit Sam. Van, akit csak az, hogy a Mások elpusztuljanak. Érdekes vonal ez, kíváncsi vagyok hogy mi kezd az írónő ezzel.

Általában - szinte mindig - igénylem a romantikát a könyvekben. De itt valahogy nem hiányzott. Még Maggie-nek és Simon-nak is szokni kell a helyzetet, ami kialakult. De érdekes volt látni, hogy Simon kezd hamarabb ráébredni a vonzalmára.

A végkifejletet imádtam. Az Udvar lakói összefogtak, és olyan produkáltak, amit nem vártam. Mindenki a saját erejével küzdött, és öröm volt olvasni, ahogy felvonultatta őket az írónő. Egyértelműen az Elementálok voltak azok, akiken állt vagy bukott a város sorsa.
Imádtam hogy Maggie-vel ennyit törődnek, viszont nem tudnak mit kezdeni az emberekkel. Aranyos volt ez a csetlés botlás tőlük.
Egyértelmű hogy változásnak indult az Udvar, és kíváncsi leszek, hogy milyen változások lesznek még.

Sajnálom hogy a Vezért nem sikerült megtalálni, és Monty szála sem haladt előre. Tény, hogy sokan javult a kapcsolata a rendőrségnek a Másokkal, de az írónő nem sokat kezdett Monty-val.

Minden imádatom ellenére azért valami nekem még hiányzott a könyvből. Imádtam a Másokat, és azt, ahogy élnek. Maggie is aranyos volt a maga kedvességével.

Nagyon remélem hogy a Kiadó hamarosan megjelenteti a további köteteket, mert érzem hogy újabb kedvenc sorozatra találtam!




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...