Fülszöveg:A Sötét Vadászok birodalmában még a halhatatlan rosszfiúknak is be kell tartaniuk a becsületkódexet: Nem árthatsz az embereknek. Nem szívhatsz vért. Nem lehetsz szerelmes.
Néha egy-egy Sötét Vadász mégis azt hiszi, hogy ő a Törvény fölött áll. Ekkor jövök én. Hogy ki vagyok? Az, akitől még a rettenthetetlenek is félnek. Ha megszeged a törvényt, az én haragom sújt le rád. Az én szívemet nem lehet meglágyítani. Könyörtelen vagyok, nincsenek érzéseim.
Legalábbis ezt hittem, amíg nem találkoztam egy Sötét Vadásznővel. A neve Danger. Veszély. Ez nem csupán a neve, hanem maga az élete. Nem bízik bennem, de nem hibáztathatom ezért. Egyedül ő tudja, miért jöttem: hogy bírája, esküdtszéke és valószínűleg hóhéra legyek a barátainak. Csak Danger segíthet, hogy néhányuk megmeneküljön. Nélküle mind meghalnak.
Dangereuse St. Richard halálos őrület a számomra. Van benne valami, ami feléleszti rég halottnak hitt szívem. De a gonosz elleni harcban az emberiség egyetlen reménye, ha teljesítem a kötelességemet. Ám hogyan tehetném, ha ezzel fel kell áldoznom az egyetlen nőt, akit valaha szerettem?
Borító: 4
Sorozat: Sötét Vadászok # 8
Eredeti cím: Sins of the Night
Kedvenc karakter: Alexion, Danger, Acheron, Simi, Xirena
Oldalszám: 336
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2016.03.31
Bő két évvel ezelőtt rászántam magam, és úgy döntöttem hogy ideje folytatnom az egyik legkedvencebb sorozatomat. Akkor még nem tudtuk hogy bebukik a kiadó, de nem volt kedvem várni. Fogtam magam, és angolul elolvastam Lexi kötetét. Nagy élmény volt, és imádtam. Itt részletesen írok róla.
Amikor kiderült, hogy nem lesz folytatás, mivel a kiadó becsődölt, szinte sikítani tudtam volna. Igen, rajongó vagyok. Igen, tudom hol és mit kell keresnem. De valljuk be. Sokkal jobb, amikor hivatalos fordításban, fizikailag birtoklod a kedvenc írónőd sorozatát/könyvét.
Örök hála az Athenaeum Kiadónak, amiért úgy döntöttek, hogy gondjaikba veszik ezt a fantasztikus sorozatot!
Amit lehetett, azt leírtam a Sins of the Night értékelésemben. Viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz most magyarul olvasnom. Hiába, eltelt több mint két év, mégis úgy éreztem magam, mint aki hazatért. Nem csak azért, mert ismerem a könyv történéseit. A sorozat van rám ilyen hatással.
És igen, hiába olvastam már, mégis izgultam,
és féltettem a szereplőket. Azt akartam hogy boldog véget érjen a
könyv. A páros igazán megérdemli.
Alexion még ismeretlen a hazai közönség számára. Viszont aki kicsit is utánanézett, tudhatja hogy ő Ias, aki az első Sötét Vadászok egyike.
9000 éves, és ő tényleg "más". Katoteros-ban él, és ha szükséges, akkor ő lesz a Sötét Vadászok mumusa.
Lexi-t
eddig is imádtam, de most, hogy magyarul is olvashattam róla, teljesen
levett a lábamról. A velejéig cinikus, őszinte, egyenes és titkolózó.
Bár ez cseppet sem meglepő.
9000 év alatt szinte csak Ash és Simi voltak, akik közel kerültek hozzá. Lexi ez idő alatt érzéketlenné vált minden más iránt.
Öröm volt látni, hogyan enged fel, és lesz belőle Ias. Az emberi életéről szinte semmit sem tudni, de én így képzelem el őt.
Danger. Végre egy női Sötét Vadász. Olyan régóta vártam már rá. Imádom a srácokat, de azért illő volna a nőket is előtérbe helyezni.
Anno
amikor olvastam a könyvet, nem igazán fogott meg. Na de most! Belevaló,
okos és intelligens! Igazán erős nő, aki ebben a kemény világban is nő
tudott maradni!
Annak ellenére, hogy a New Orleans-i
banda egyik tagja sincs jelent, cseppet sem maradt hiányérzetem. Igen,
jó lett volna ha felbukkannak, de azért örültem az újaknak is.
A történet inkább az érzelmekre, mintsem az akcióra koncentrál. Mind Lexi, mind Danger megtanul ismét bízni, és szeretni.
Csodás
volt látni, ahogy a páros egymásra talál. Ami nekünk teljesen
hétköznapi - mondjuk egy randi - az nekik felért egy csodával.
Tudták, hogy az idejük véges, és mégis, tudták élvezni a pillanatot.
Persze nem hiányozhat a cselszövés, és Stryker sem. Anno nagyon felháborodtam, hogy a Vadászok ennyire nem bíznak Ash-ben. Oké, valljuk be. Ash-ről senki nem tud semmit, de mégis. Egy csepp bizalom azért kellett volna!
Több
új szereplő felbukkant, és aki a legjobban érdekelt, az Xirena.
Össze-vissza olvasom a sorozatot. Tudom hogy kicsoda és micsoda Xirena.
Imádom őt. De nem tudtam, hogyan is került be a sorozatba. Na itt
kiderül. Ismét jót vidultam rajta, és Simi-n. Savitar is tiszteletét
tette, és csak az bánt, hogy ilyen rövid időre.
A végkifejlet igazán ütős, és megható volt. Igen, tudtam hogy mi fog történni, de Kenyon az Kenyon. Imádom, és ahányszor újraolvasom a könyveit mindig ezt fogom érezni.
A páros igazán
megérdemelte, hogy boldogok legyenek, még ha ilyen formában is.
Katoteros-i család bővült, és örülnék ha Kenyon írna egy novellát,
hogyan is zajlik a kis család egy napja.
Amire szeretnék még kitérni, az a fordítás. Általában csak akkor szoktunk róla beszélni, ha nagyon nem klappol. De minden dicséretem a fordítóé és a Kiadóé. Teljesen visszaadta a DH világ hangulatát, és egy helyesírási hibát sem találtam benne!
És ha ez még nem lenne elég,
a könyv végén van egy jó pár oldalas részlet Wren kötetéből (Unleash the Night - Szenvedélyes éjszakák. Itt az értékelésem róla), ami a
sorozat folytatása.
Szóval molyok, láthatjátok, hogy a Kiadóban megvan az elhatározás, hogy folytassa a sorozatot. Csak remélni merem, hogy még idén jön a folytatás.
Ezért is fontos,
hogy aki kedveli az írónőt, az hivatalos forrásból szerezze be a
könyvet. Ami még fontosabb. Ismét elérhető távolságra van az, hogy végre
Ash könyvét hivatalos fordításban olvashassuk!
Úgy
érzem, hogy nem sikerült teljesen visszaadnom az élményt, amit kaptam a
könyvtől. Amikor eredetiben olvastam - és most visszaolvastam - úgy
éreztem hogy tökéletes lett az értékelésem. Minden benne van, amit
szerettem volna. Ha gondoljátok, itt elolvastatjátok.
A könyvet nagyon szépen köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése