Fülszöveg:BÁB FEJÉRE KERÜL A KORONA.
AZ IGAZI ÖRÖKÖS REJTVE MARAD.
EGY KALANDOR TITKA FELFORGATHAT MINDENT.
Háború fenyegeti Melengárt, és hőseink újabb kockázatos megbízást kapnak. Ezúttal szövetséget kell kötniük a nemzetelvűek csapataival, akik délen a birodalmi elnyomók ellen küzdenek. A Nefronita Birodalom megállíthatatlanul terjeszkedik, és Royce gyanúja egyre erősebb, hogy Ezrahaddon, a mágus eszközként használja őt és társát saját, kifürkészhetetlen céljaihoz. Ha ki akarja deríteni az igazságot, meg kell fejtenie Hadrian titkát. Ám felfedezése, könnyen véget vethet a barátságuknak és kettészakíthatja a Riyriát.
Borító: 3,5
Sorozat: Ryria-krónikák # 3
Eredeti cím: Nyphron Rising
Kedvenc karakter: Royce
Oldalszám: 408
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2013
Elég rég volt már, hogy a kedvenc tolvajpárosomról olvastam. Az előző rész elég hullámzó színvonalat produkált, és reméltem, hogy ez a rész jobban teljesít.
És jelentem, ha nem is teljesen, de elégedett vagyok.
Míg az első két rész a küldetésekre koncentrált, itt már körvonalazódik, hogy a sorozat milyen irányba is tart.
Igen, hőseink most is elvállaltak egy küldetést, de az is inkább a "nagy egésznek" egy kis szelete.
Mint előzőleg, most is több szemszögből követjük nyomon az eseményeket.
Ha nem is hangsúlyos, de elég nagy szerepet kapott Trace, azaz Modina császárnő. A könyv nagy részében csak meditál, és inkább a mosogatólányból átavanzsált Amilia gondolataiból ismerkedünk vele, de a könyv végére látni, hogy kezd magára találni.
Nem tudom hogy Sullivan-nek mi a terve vele, de biztos van. Kíváncsian várom, hogy mi lesz, főleg, hogy az Örökös kiléte kezd körvonalazódni.
Örültem neki, hogy Arista ismét szerepet kapott. Nagyon kedvelem a hercegnőt, aki cseppet sem szokványos.
Ismét magánakcióba kezd, és öröm volt látni, hogy mennyit sikerült fejlődnie.
Arista nagykövetként csődöt mondott, és boszorkánynak is kikiáltották. Hiába, a varázslás kimerül nála abban hogy valakit tüsszentésre bír, mégis megbélyegezték.
Annak ellenére hogy nem egy szokványos hercegnő, mégis burokban élt. Ahogy megkezdte a kalandozást a tolvajokkal, a saját határait feszegette. A könyv végére felnőtt, és a varázstudománya is jelentősen fejlődött. Nagyon várom, hogy mi lesz a sorsa. Sokkal jobban illik hozzá az uralkodás, mint Alrik-hoz.
A romantikus szívem is egyből kalkulálni kezdett. Először úgy gondoltam hogy Hadrian-nel jó páros lennének, de Emery megcáfolta ezt. Kár érte. Ha lehetne, én Emery-t szántam volna az Örökösnek.
A kötet bővelkedik akcióban, ennek ellenére az érzelmeken is nagy volt a hangsúly. Megismerkedhetünk mindkét tolvaj múltjával, és ellátogatunk oda, ahol felnőttek.
A előző kötetben Sullivan elejtett pár megjegyzést Hadrian múltjáról, és arról, mi is lesz a feladata.
Teljes lelki nyugalommal nyugtáztam, hogy igen, tudom hogy ki ő. Viszont a könyv utolsó pár mondata teljesen elbizonytalanított.
Kedvelem Hadrian-t. Kedves és törődő, habár nem az eszéről híres.
Royce-ról még annyit sem tudunk mint Hadrian-ről. De így van jól. A ő múltjából is kaptunk egy szeletet. Mi, mint olvasók sejtettük hogy Royce-t nem csak a haszon hajtja, hanem igenis kötődik Hadrian-hez. Öröm volt olvasni, hogyan győzködi magát, hogy felfedje a titkot, ami szétszakíthatja a Ryria-t.
Gyűlölt titkot tartani Hadrian előtt, és ezért súlyos árat fizetett a lelkiismeretével, ami igencsak meglepte, mert nem tudta, hogy van neki ilyen.
Ismét kaptunk egy adag politikai cselszövést, viszont míg az előző részben ez kifejezetten zavart, itt kezdtem élvezni a dolgot.
Amit még jobban élvezek, hogy Sullivan sikeresen megvezet, és bizonytalanságban tart. Míg egyik percben meg vagyok győződve valamiről, pár oldal múlva már kétkedve gondolok vissza arra, amiben biztos voltam.
Felüdülés ez, főleg, mivel mostanában szinte borítékolható a könyvek vége.
A végkifejlet izgalmas, és eseménydús volt. Nagyon örültem, hogy Ezrahaddon ismét felbukkant, és hogy az Örökös története is bemutatásra került. Kíváncsi voltam hogyan is lehet életben, bár, mint említettem, Arcadius-nak hála már ebben sem vagyok biztos.
Degan Gaunt? Most komolyan? Sullivan nagyon jól szövi a szálakat, mert már ebben sem vagyok biztos.
Annyi bizonyos, hogy minél hamarabb be kell szereznem - egyben - a maradék részeket, és maratont kell tartanom. Érzem hogy sokkal több minden fog még felszínre kerülni, és párszor biztos hogy teljesen meg fogok döbbenni. De egy biztos.
Szórakoztató olvasmány volt a Birodalom születik, és kíváncsian várom, hogy a következő részben a Ryria milyen kalamajkába keveredik.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése