Mark Lawrence - Tövisek Császára

Fülszöveg:

A KIRÁLY, AKI MINDENKIN URALKODNI AKAR, MÉG NAGYOBB BIRODALOMRA VÁGYIK. DE EZ A BIRODALOM A PUSZTULÁS SZÉLÉN TÁNCOL…

Jorg Ancrath király immár húszéves és hét ország ura. Apján ezidáig nem sikerült bosszút állnia, és az őt kínzó belső démonok egyre erősödnek. Ám legyen bármilyen gyötrelmes is az útja, ő kitartóan tör előre.

Mert csakis egyfajta hatalmat érdemes birtokolni: a teljhatalmat.

Jorg császár akar lenni. Ezt a méltóságot azonban karddal nem, csak szavazatokkal lehet megszerezni. És emberemlékezet óta nem jutott még többséghez senki a császárválasztó Kongresszuson, a Széthullott Birodalomnak emberemlékezet óta nincs vezetője. Jorgnak feltett szándéka, hogy változtat ezen, és szokás szerint nem válogat a módszerekben. Még több elfeledett technológiát tár fel a múltból, és nem habozik használni azokat.

Csakhogy a megszerzendő birodalmat egy még nála is jobban rettegett és gyűlölt, misztikus alak fenyegeti: a Holt Király.


Borító: 4,5
Sorozat: A Széthullott Birodalom # 3
Eredeti cím: Emperor of Thorns
Kedvenc karakter: Jorg, Gorgoth, Miana
Oldalszám: 480
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2013,2015

Hosszú idő óta várólistás nálam a sorozat. Idén rászántam magam, és belevetettem magam Lawrence világába. A trilógiát inkább egy könyvként kezelem. Hiszen ez Jorg története.

Őszintén szólva nagyon nem akartam elolvasni ezt a könyvet. Nem akartam elszakadni ettől a világtól, és Jorg-tól sem. Sejtettem hogy milyen befejezésre számíthatok, és ezért még jobban húztam a könyv olvasását.

A könyv felveszi az előző kötet fonalát. Ott folytatódik, ahol a Tövisek Királya befejeződött.
Itt is, mint az előző kötetekben, több szálon, és idősíkon zajlanak az események.

A Tövisek Királyában Jorg bravúrosan szert tett Orin seregeire, és országaira. Most, útnak indul kis kompániájával, hogy a Kongresszuson megszavazzék a birodalom császárát. Nem zökkenőmentes az út, de végül Jorg eléri, amit akart. Ha csak rövid ideig is.

Amint befejeztem a kötetet, teljes letargiába estem. Lawrence megszerettette velem Jorg-ot, és aztán jól kibabrált velem. Szó se róla. Valahol sejtettem, hogy ez lesz a vége. Nem vártam azt, hogy Jorg áttér, és mintapolgár lesz. Mégis reménykedtem, hátha akad valami köztes megoldás. De belátom, hogy ez volt a tökéletes befejezése ennek a sorozatnak.

Három köteten keresztül követtem nyomon, hogy Jorg miféle gaztetteket követ el. Hogyan lesz a gyerekből férfi. Ezért is nehéz az elválás.

Tetszett, hogy ismét visszatekintettünk a múltba, és Jorg ismét kalandozott. Ez illik hozzá.
Tetszett, hogy különböző országokat bejárt, és ravaszságának köszönhetően újabb élményekkel gazdagodott. Viszont a könyv vége felé nagyon nem volt kedvem erről olvasni. A kongresszusról és a Holt Királyról akartam még többet megtudni. És minél jobban akartam, annál jobban kezdett untatni a múltbéli kalandozása.

Chella szálára nem igazán volt szükség. Ha mégis, akkor pár fejezet elég lett volna.

A sorozat folyamán akaratlanul is szívemhez nőttek a megmaradt Testvérek. Eleinte nagyon nem kedveltem őket, de így a végére sikerült dűlőre jutnunk.

Miana és Katherine megleptek. Végre olyan női karakterekkel hozott össze a sors, akik önmagukban is erősek. Nem igazán értem Jorg vonzódását Katerine-hez, viszont lássuk be. Miana tökéletes Jorg-nak. Hiába fiatal, ha kell ő is tud kegyetlen lenni.

Az egész sorozat Jorg jellemfejlődését mutatja be. A Tövisek Hercegében még szinte egy bugris, aki
csak kegyetlenkedik. A Tövisek Királyában már megmutatta, hogy több van benne. Nem csak kegyetlen, de okos és ravasz is. És hiába tagadta, szíve is van, ami kötődni is tud.

Ebben a kötetben pedig megmutatta, hogy inkább anyja fia, akinek oldalról oldalra, egyre jobban megnyílik a szíve. Ennek ellenére megmaradt annak, aki. Válogatás nélkül átgázol bármin, és bárkin.
Annyira összetett és komplex karakter, hogy nehéz lenne pár mondatban összefoglalni, hogy milyen. A legjobban Jericho Barrons-höz (Tündérkrónikák) tudnám hasonlítani.

Egy biztos. Jorg belopta magát a szívembe, és nagyon fájt a szívem érte.

Már a Tövisek Királyában sejtettem, hogy ki lehet a Holt Király. Itt már az elején tudtam. Teljesen logikus volt, hogy úgy alakult, ahogy.

A végkifejlet szépen elő lett készítve. Eseménydús, és érzelmes volt. Az utolsó fejezetek pedig... Maradjunk annyiban, hogy elhomályosult tekintettel átkoztam Lawrence-t.
A sorozat nem tökéletes, de Jorg azzá tette.

Visszafogok még térni hozzá, ha akarja, ha nem. Az egyik legkülönlegesebb sorozat, amit olvastam.
Kevesen mernék meglépni azt, amit Lawrence, ezért mindenképpen piros pont jár neki. Annak ellenére, hogy egyet is értek a végkifejlettel, meg nem is.

Read More

Mark Lawrence - Tövisek Királya

Fülszöveg:

A FIÚ, AKI KIRÁLY AKART LENNI, MEGSZEREZTE A TRÓNT...

Csaták százai perzselik fel a földeket, amint nagyurak és kiskirályok viaskodnak a széthullott birodalom uralmáért. A galádul lemészárolt anyja és öccse megbosszulásához vezető hosszú úton Honorous Jorg Ancrath herceg kiderítette, kik állnak valójában e végtelen háború mögött. Megismerte a játszmát, és elhatározta, hogy ő fogja letarolni a táblát, bármi áron.

Húszezres hadsereg vonul Jorg vára ellen, a próféciák és a nép istenített bajnokának vezetésével. Minden becsületes ember azért fohászkodik, hogy ez a dicső lovag egyesítse a birodalmat, begyógyítva sebeit. Minden jó király tudja, hogy meg kell hajolnia a túlerő és a jövendölések előtt, ha másért nem, hogy népét és birtokát mentse. De Jorg király nem jó király.

Jorg tisztában van vele, hogy a nála sokkal erősebb ellenséget tisztességes harcban nem győzheti le. Ám a tisztességes játszma sohasem szerepelt a tervei közt.


Borító: 4
Sorozat: A Széthullott Birodalom
Eredeti cím: King of Thorns
Kedvenc karakter: Jorg, Góg
Oldalszám: 504
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2013,2015

Áprilisban olvastam a sorozat kezdő kötetét, a Tövisek hercegét. Akkor eldöntöttem, hogy nekem ezt a sorozatot muszáj minél hamarabb olvasnom. Ha nem is lett kedvenc, de szerettem a Tövisek hercegét, és nagy elvárásaim voltak ezzel a kötettel kapcsolatban.
Nem kellett volna annyira bíznom ebben. Szó se róla, tetszett, főleg a könyv utolsó negyede, de mégis...
Alig két hónap telt el az előző kötet óta, és mégis, amikor elkezdtem olvasni, csak kapkodtam a fejem, és kérdő tekintettel bámultam ki a fejemből.

Lawrence az előző kötetnél is két idősíkot használt. Nem mondom, tetszett a dolog. Ezt itt is
megtartotta, ráadásként Katherine naplóbejegyzéseit is olvashattuk. Ezáltal kicsit zavartnak éreztem magam.
Jorg a jelenben már 18 éves, éppen nősülni készül, miközben Nyíl hercege több ezer fős sereggel a kapujában toporog.
A múltban 15 éves, és még többet tudunk meg a múltjáról, démonairól és anyai családjáról.
E két szál a könyv végére szépen összeér, és tisztázódik minden, ami eddig számomra teljesen értelmetlen volt. És épp ez a bajom. A túl  nagy titokzatosság. Míg a jelen eseményeit nem értettem, a későbbiekben - jóval később - a múltbéli események magyarázatot adtak mindenre.

És Lawrence ismét megcsinálta. Ismét egy olyan szereplőt ölt meg, akit nagyon hamar a szívembe zártam. Az előző kötetben úgy tűnt, hogy akkori kedvenc papommal végzett az író, de szerencsére mégsem. Most viszont teljesen biztos, hogy Góg halott. Köszönöm Lawrence!

A Tövisek hercege cselekményszála eltörpül emellett. Fél lábbal egy háborúban állunk, fél lábbal a múltban, ami ehhez vezetett. És eközben Katherine-t is jobban megismerjük.
A körülmények áldozata ő is. Sajnáltam Katherine-t, nagyon szimpatikus volt.

Aki viszont a hátán viszi a történetet, az egyértelműen Jorg. Annyira összetett, annyi van még benne!
Természetesen nem egy földre szállt angyal. Ó, nem! De most már látni, hogy nem csak sötétségből áll, hiába is állítja ő ezt.
Agyafúrt egy figura, és amit a könyv végén művelt! Hangosan felnevettem, hogy igen, erre csak Jorg képes.

Jorg hiába lett király, mégis úgy érzem megmaradt a csatangoló Testvérnek. Világot lát, megoldja amit meg akar, és ellenáll, ha valamit rátukmálnak. Csak a szokásos.
Tetszett a testvérek kalandozása, és örülök, hogy Jorg anyai rokonait is sikerült megismerni.

Sokáig nem értettem, hogy mire fel az a bizonyos ládikó. Miért kell Jorg-nak, miféle mágiával működik.
Viszont amikor kinyitotta...Minden elfeledett emléke felszínre bukkant, és Jorg ha pillanatnyilag is, de beleőrült.

Már az előző részben reméltem, hogy Katherine közelebb fog kerülni Jorg-hoz. Meg is lepődtem, hogy Jorg egy 12 éves kislányt vesz el feleségül. Miana-t nem tartottam sokra. Viszont megmutatta, hogy igenis helye van Jorg mellett, és nem az a törékeny kislány, akinek kinéz.


Egyre több szerepet kap a mágia a sorozatban és az olyan tárgyak, amiket még az Építők hagytak Hátra. Például egy pisztoly...
Nagyon örülök, hogy Sageous-nak vége van. Ezek a mágusok valóban olyanok, mint a bábmesterek.
A kötetben többször felmerült a Holt Király neve, kíváncsi leszek, hogy mit tartogat még Jorg számára.

A kötetről lehetne még regényeket írni, de annyi biztos, hogy igazán szórakoztató volt, bár sok idő kellett ahhoz, hogy valóban élvezzem a könyvet.

Még szerencse, hogy már a folytatás, és a Bolondok hercege is a birtokomban van. Nagyon élvezem Lawrence stílusát, és érzem hogy újabb kedvenc írót avattam!

Read More

Mark Lawrence: Tövisek Hercege

Fülszöveg:

Óvakodj a Tövisek Hercegétől…

Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.

Tizenöt évesen király akar lenni…

Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.

Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?


Borító: 4
Sorozat: A Széthullott Birodalom # 1
Eredeti cím: Prince of Thorns
Kedvenc karakter: Jorg, Gomst atya, Góg, Núbai
Oldalszám: 336
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2012,2014

Ismerős az az érzés, amikor egy könyv körül forognak a gondolataid? Amikor semmilyen olvasmány nem tud lekötni, mert folyton csak az az egy könyv jár a fejedben?
Így jártam én ezzel a könyvvel. Nem is tudom mióta szerepelt a várólistámon, viszont az elmúlt hetekben egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle. Így esett, hogy megrendeltem, és beleszerettem. Nincs mit tenni. Lawrence, Jorg  és a történet is elvarázsolt.
Féltem is a könyvtől, mert olvastam már fantasy-t. Nem is egyet. De ez más stílus, és az ember fél az ismeretlentől. Nem kellett volna.
Mostanában nincs időm semmire. Még olvasni sem. De amikor a kezem közé vettem a könyvet...Nem bírtam letenni.
Lawrence stílusa már az első oldalon megfogott. Jorg, akiről annyit olvastam és hallottam elvarázsolt.

"Nem szeretek mérgelődni. Attól mindig mérges leszek."

Ami egy kicsit zavart - de hamar túltettem magam rajta - hogy nem tudtam időben elhelyezni a történetet. Végül úgy döntöttem, olvasva a könyvet meg főleg, hogy maradjunk a középkornál. Hiszen oda aztán tényleg beleillik a sztori.
Ebből kiindulva pedig már nem akadtam fenn azon, hogy Jorg 13 éves, és milyen felnőttes. Az akkori időkben már érett férfinek számított.

Jorg-ot még 9 éves korában nagy veszteség és megrázkódtatás érte. Szeme láttára ölték meg szeretett édesanyját - a királynét - és kisöccsét Will-t. Ez akkora törést okozott a benne, hogy teljesen megváltozott a világnézete, és ő maga is.
Kicsit kíváncsi lettem volna arra, hogy milyen is volt Jorg. Még "jó" korában. Mennyit változhatott a mostani énéhez képest?

A könyv első oldala már egyből a "bumm a közepébe" indítással kezd. Jorg és a zsiványbandája éppen egy falut mészárol és éget fel.
Utána pedig... Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy túl sok minden nem történik a könyvben. Nekem ez amolyan prológus. És mégis, szerettem minden során. Olvasás közben szinte éreztem amit már régen. Ez egy olyan könyv/sorozat, ami beeszi magát a mindennapjaimba. Ekörül forogtak a gondolataim. Mi várhat még Jorg-ra? Milyen kegyetlen és egyben logikus döntéseket hoz még?

Maga Jorg valóban egy egyedi, és különleges karakter. Az aranyköpéseit imádtam, és az egész karaktert. Nincs mese. Jorg abszolúte kedvenc lett.

A történet két idősíkon játszódik. Néha, pár fejezet erejéig bepillanthatunk Jorg múltjába, és a könyv közepére ez a szál szépen becsatlakozik a jelen történéseibe.

Nehéz erről a könyvről bármit is írni. Gondolom ismeritek az érzést, amikor hiába, a fejedben ott vannak a gondolatok, de nem bírod leírni őket.

Jorg és bandája - akiket nem igazán sikerült megkedvelnek - portyáznak, nem törődve semmivel. Jorg úgy dönt, ideje hazamennie. Innen indul be a történet igazán.

Sokszor bosszankodom azon könyveknél ahol fiatal, szinte gyerek karakter van, mert az író nem adja jól át őt. Vagy túl gyerekes, vagy túl felnőttes. Jorg kettő az egyben.  De mégis, annyira illik hozzá. A rablóbanda fejeként egy hideg és kegyetlen ember, akit nem érdekel mások, sőt, saját sorsa sem. Viszont amikor hazatér, előjön belőle a fiúgyermek, aki még mindig az apja megbecsülésére és szeretetére vágyik.
Jorg követ el hibákat, és sokszor nem jó döntéseket hoz. Feláldoz bárkit, csak hogy elérje célját. Viszont még így is, a felszín alatt ragaszkodik pár emberéhez. Így van ez Makin-nal és a Núbaival is. Mennyire mérges vagyok Lawrencre a Núbai miatt!

Tetszett, hogy végre a mágia is szerepet kapott a könyv közepe tájékán. Igaz, nem sokat, csak a varázslók Corion és Sageous-nak, illetve pár nekromantának köszönhetően.
De érzem, ez még csak a kezdet.
Gorgoth és Góg nagyon szimpatikusak, és ne feledkezzünk meg Gomst atyáról sem. Hogy én mennyit nevettem rajta! Imádom.

Jorg első számú célja, hogy megbosszulja anyját és öccsét. Renart-gróf felelős az esetért, ezért Jorg-ot csak a busszú vezérli. Időközben Corion-nak hála elvesztette célját, de "hála" apjának, Jorg ismét rálel erre a célra.

A végkifejlet pörgős és eseménydús. Nem is Jorg-ra vallana, ha nem találna ki valamit, csak hogy megússza a dolgokat.

Sokat nem szeretnék írni a könyvről. Legyen elég annyi, hogy beette magát a mindennapjaimba, és alig várom, hogy olvassam a folytatást.
Viszont most egy kicsit elnapolom, mert az utolsó rész még nem jelent meg puha fedeles változatban. A kiadó ígérete szerint idén kiadják. Mivel nekem puha fedelesben van meg ez a rész, úgy illik és néz ki jól, ha az egész sorozat egységes, így kénytelen vagyok várni.
Viszont az biztos, hogy Lawrence munkásságára oda fogok figyelni, és biztos, hogy ez a sorozat kedvenc lesz.

"És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura."

Read More