Christina Dodd - Az elcserélt hercegnő

Fülszöveg:
Magnus hercegnőjét apja elvesztette kártyán. Aki azonban helyette érkezik, szégyenlős, csendes unokahúga, Eleanor. Eleanor de Lacy minden bizonnyal pillanatnyi elmezavarban szenvedett, amikor beleegyezett, hogy szerepet cserél határozott, erős akaratú unokatestvérével. Biztos volt abban, hogy soha nem lesz képes meggyőzni Remington Knightot egybekelésük helytelen voltáról – különösen mivel a férfi láthatóan nagyon szerette volna nyélbe ütni e házasságot. Ráadásul rendkívül jóképűnek találja Remingtont – és lenyűgözik a férfi csábítási kísérletei. Ha azonban tudomására jut a csalás, a merész világfi szörnyű rombolást vihet végbe… mind a lány jó hírében, mind a szívében. Remington egy gőgös, határozott arisztokrata nőre számított, aki biztosítja helyét a magasabb társadalmi körökben. A „hercegnő” azonban a lehető legkellemesebb meglepetés – szerény, melegszívű, meghatóan félénk, és ráadásul szép is. Pontosan az a menyasszony, akibe szenvedélyesen bele tudna szeretni… ha nem akarna oly elszántan bosszút állni.

Nagy reményekkel kezdtem neki a könyvnek, mert annak ellenére, hogy kevesen szerepelt Eleanor az előző kötetben, nagyon szimpatikus volt. De a könyv negyedénél jött a csalódás. Eleanor eleinte itt is szimpatikus volt, de oldalról oldalra veszített a varázsából. A történet közepétől azt se tudtam, hogy kiről olvasok, mert annyira elütött a személyisége az eddigiektől. Értem, hogy Dodd mit akart belőle kihozni, de túl hirtelen, és túl sokat változott, ami a kárára ment.
Az egész könyv unalmas volt. Nem volt egy kiemelkedő karakter sem, aki kicsit feldobta volna a könyvet. A végénél éreztem, hogy kezd tetszeni az, amit olvasok, és csak azért, mert Madeline és Gabriel is feltűntek.
Remington teljesen hidegen hagyott. Minden könyvben, az összes karakter ki szokott váltani belőlem valamilyen érzelmet, de ő… Csak volt, és kész. Nem értettem sokáig, hogy mit akar, és nem is sikerült meggyőznie. Ami pedig a szerelemre lobbanását illeti. Nagyon nem hihető.
A bonyodalom, és a gyilkosság számomra nagyon zavaros volt. Nem is értettem nagyon, ki kinek a rokona, és miért ölték meg.
A borító itt is botrányos, és itt is a lány miatt. Egy szó, mint száz. Az Újabb botrány sokkal jobban tetszett, mint ez.

Értékelés: 3

Borító: 1

Sorozat: Szerepcsere # 2

Kedvenc karakter: -

Oldalszám: 288

Kiadó: Alexandra

Kiadás dátuma: 2007

Read More

Christina Dodd - Újabb botrány

Fülszöveg:
Két előkelő unokatestvér személyazonosságot cserél. Madeline de Lacy, Magnus hercegnője szinte képtelen elhinni, hogy előkelő apja kártyán eljátszotta egész birtokát – és vele együtt őt, a lányát is. A makacs Madeline azt tartja magáról, hogy ő Anglia egyik legokosabb fiatal nője. Elhatározza, hogy visszanyeri családja vagyonát, ezért személyazonosságot cserél unokahúgával, Eleanorral, aki társalkodónőként él velük. A szelíd lányt küldi el ahhoz a férfihoz, aki apjától elnyerte a kezét. Ő maga ezután egy megszállott szerencsejátékoshoz szegődik, ahol félénknek, szerénynek próbál látszani. Persze egyik tulajdonság sem igazán jellemző rá, ám mindenáron vissza akarja nyerni a családi vagyont. Amikor már úgy gondolja, hogy a dolgok nem fordulhatnak rosszabbra, találkozik Gabriel Ansellel, Campion grófjával, és a helyzet tovább romlik. Négy évvel korábban Madeline és Gabriel jegyesek voltak, és a lány imádta a férfi szemtelen csókjait. Most még annak a gondolata is, hogy feleségül kellene mennie egy vadidegenhez, eltörpül a kín mellett, hogy ismét szemben találja magát a hűtlen Gabriellel – az egyetlen férfival, akit valaha igazán szeretett.

Újraolvasás.
Régebben olvastam már e-book-ban. Pár hete sikerült könyv formájában is beszerezni, de valahogy nem akaródzott elolvasnom. Tegnap délután nekikezdtem, és még hajnali háromkor is olvastam. Azt mondogattam, hogy még egy fejezet, na, még egy, és mire feleszméltem, már hajnal volt.
Nem egy eget rengető alkotás, de szórakoztatott és kikapcsolt. Ennyi nekem elég. Az alaptörténet nagyon jó, a szereplőkkel sincs gond. Madeline néha túl parancsolgató és makacs, de ez nem ment a rovására. Voltak jó beszólásai amin sokszor kuncogtam. Bár márkinőhöz, későbbiekben hercegnőhöz képest túl szabados.
Gabriel… Ez az egyik kedvenc férfi nevem, és ha egy könyvben találkozok egy ilyen nevezetű alakkal mindig jobb esélyekkel indul, és általában mindig elnézőbb is vagyok. Igazából sok mindent nem tudok írni róla. Magabiztos, és szókimondó, néha ő is elég makacs. Sikerült megkedvelnem. Volt pár megnyilvánulása, ami nagyon szívszorító volt, de volt, hogy nagyon hidegen viselkedett.
MacAllister beszólásai hatalmasak, általában mindig megnevettetett.
A szerencsejáték nagy hangsúlyt kapott. Végül is erre épült az egész történet. Sok minden nincs megmagyarázva, ami kicsit zavaró.
A könyv végével nem nagyon vagyok kibékülve. Olyan, mintha hiányozna még a fél könyv. Dodd nem nagyon ért a függővégekhez, ez mostanában tudtam meg róla.
Volt pár kifejezés, ami nem nagyon illik a könyvbe. Pl. kilométerekre volt. 1806-ban vajon ki ismerte ezt a szót?
A borítóval sem vagyok nagyon kibékülve. A borító színe, és a háttérben a kastély, az tetszik. De a többi… Madeline fekete hajú, és kék szemű. A lány a borítón nagyon nem így néz ki. Photoshop-al a fejére raktak egy fejdísz, ami olyan, mint valami bóvli bizsu. A ruhája sem korhű. És a lány képe olyan, mintha utólag ragasztották volna oda a borítóra.

Értékelés: 4

Borító: 2

Sorozat: Szerepcsere # 1

Kedvenc karakter: -

Oldalszám: 304

Kiadó: Alexandra

Kiadás dátuma: 2007

Read More