Richelle Mead - Vámpírakadémia

(Vampire Academy)

#1. Vámpírakadémia (Vampire Academy)

Bejegyzés

#1,1. The Meeting

Bejegyzés

#2. Dermesztő ölelés (Frostbite)

Bejegyzés

#3. A halál csókja (Shadow Kiss)

Bejegyzés

#4.Véreskü (Blood Promise)

Bejegyzés

#5. Örök kötelék (Spirit Bound)

Bejegyzés

#6. A végső áldozat (Last Sacrifice)

Bejegyzés

#6,5. Homecoming

Bejegyzés

Read More

Richelle Mead - Véreskü

Fülszöveg:
Rose, a montanai Szent Vlagyimir Akadémia dampyr testőrtanonca az érettségi előtt nemcsak a biztonságos akadémia, de az Egyesült Államok területét is elhagyja, hogy felkutassa strigává változtatott szerelmét, Dmitrijt. Az Oroszországba, Szibéria déli részére tévedt Rose-t szerelmén kívül ígérete hajtja: nem hagyhatja életben az élőhalottá, kegyetlenné vált kedvesét. Meg kell ölnie őt…
Oroszországban azonban minden más, mint az óceán másik oldalán. Rose nemcsak strigákba botlik, de találkozik a morák ember-szövetségeseivel is, az Alkimistákkal, megismerkedik Dmitrij családjával, összefut egy lélekmágus-árnyékcsókolta kötelék-párossal, ráadásul állandóan a nyakán lóg egy vélhetően illegális kereskedelmet folytató, láthatóan kivételes hatalommal bíró üzletember is, Abe Mazur. Képes lesz-e Rose végrehajtani ígéretét vagy (szó szerint) feladva életét maga is strigává lesz? Netán egy élőhalott vérszajhája? Ki ez a titokzatos Abe, a vénember? S ha mindez nem volna elég, meg tudja-e menteni a távolból barátnőjét, Lissát egy ellenséges bűbáj hatásától?


Újraolvasás.

Tegnap, amint befejeztem A halál csókját, egyből a kezembe vettem ezt a részt is. Ez körülbelül este 8-9 körül lehetett. Nem akartam sokat olvasni, hiszem mára is hagyni kellett valamit, de csak olvastam és olvastam… Éjfél körül muszáj voltam letenni a könyvet.

A könyv első fele nem nagyon nyűgözött le. Olyan volt, mint egy hosszú prológus. Tetszett-tetszett, de nem voltam annyira oda érte. Jó volt elszakadni az akadémiától, és Oroszország felé kacsingatni. Érdekes volt az ottani rendszer, és az Alkimisták feltűnése is piros pontot érdemel. Sidney eléggé szimpatikus volt, csakúgy, mint Dmitrij családja.

Rose itt még kicsit elveszett volt, de megtudtam érteni, hogy miért habozik, és gondol arra, hogy ott marad Oroszországban. Rose-al együtt éltem át a történéseket, reálisnak láttam a döntéseit, és az elhatározását.

Abe egy üde színfolt volt, egyből imádtam, amint megjelent. Remélem, hogy nagyon sokat fog szerepelni.

Annak is örültem, hogy Lissa-t kicsit hanyagoltuk, mert nem csípem szegényt. Adrian viszont elég sokat szerepelt, és ismét mutatott valami újat.

Avery-vel tudtam, hogy valami gond van, csak azt nem, hogy micsoda. Amikor kiderült, akkor csak a számat húztam. Nem tetszett, hogy ismét egy lélekmágussal akar Mead minket megismertetni. Kicsit furcsának tartom, hogy az első részben csak Lissa-ról tudtuk, hogy lélekmágus, Karp tanárnőről is volt egy pár utalás, és talán Szent Vlagyimirről. De Mead szerintem ezt a vonalat túlzásba vitte. Állítólag nagyon ritkák, erre minden könyvben felbukkan egy. Vagyis itt már három(!). Nagyon tetszett a lélekmágus vonal, de ezt már túlzásnak tartom.

A könyv második fele viszont nagyon-nagyon tetszett. Rose végre ráakadt Dmitrij-re, és az olvasó nem tudja eldönteni, hogy örüljön, vagy megdöbbenjen.   

Nem tudom ki hogy van vele, de amikor Dmitrij feltűnt, mindig kerestem rajta arra utaló jeleket, hogy hátha felbukkan benne a régi Dmitrij. Néha azt hittem, hogy igen, van még remény. Akárcsak Rose-t, engem is elkábított. De végül rá kellett jönnöm, hogy bár ragaszkodik Rose-hoz, egyáltalán nem azért, amiért régen.

Az együtt töltött idejük nagyon tetszett, bár tudtam, hogy úgyis véget ért. Egyáltalán nem boldog véget.

A könyv csúcspontja egyértelműen a harcuk volt. Imádtam olvasni.

Az ezután történtek kicsit olyan mesébe illő volt. Rose mint mindig, megmenti Lissa-t, visszatér az akadémiára, és minden ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. Kivéve azt, hogy Dmitrij nincs ott.

Az a pár soros üzenet, amit végül Dmitrij küldött Rose-nak biztosított arról, hogy még nincs vége közöttük a dolgoknak.

Minden bejegyzésnél akartam írni a könyvek borítójáról, de valahogy nem úgy jött ki a lépés. Erről viszont muszáj írnom. Ha azt a lány levennék a borítóról, akkor boldog lennék. Tetszik a háttér, de ez a lány… Nem szeretnék gonosz lenni, de nincs rá jobb szó. Ez a lány ocsmány. Nincs kedvem a véreres szemét bámulni. De legalább rákentek egy raklap alapozót, vagy kiretusálták, és nem látszanak a pórusai úgy, mint a Vámpírakadémia könyvborítóján henyélő lányén. Arról a könyvről is leszedetném azt a lányt, mert egyáltalán nem illik oda, és csúfítja a borító összképét. 

Értékelés: Régi: 5; Új: 4

Borító: 2,5

Sorozat:  Vámpírakadémia # 4

Kedvenc karakter: Christian, Adrian, Abe, Rose

Oldalszám: 350

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2010

Read More

Richelle Mead - A halál csókja

Fülszöveg:
Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik nagykorúságának, és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős dampyr testőrtanoncnak végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett. Rose nehezen összepontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére tört. Ráadásul a főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtunkon kívül utat nyitnak a Szent Vlagyimir Akadémiába a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák előtt. Rose körül pedig egyre nagyobb a zűrzavar.


Újraolvasás.
Vannak könyvek, amikről nem tudok véleményt írni. A fejemben megvan minden, de leírni nem tudom őket. Nos, ez is az ilyen könyvek közé tartozik.
Ismét csak hamar végeztem az olvasással. Annyira olvastatja magát, hogy mire észbe kaptam, már vége is volt a könyvnek.
Rengeteg minden történik ebben a kötetben, és ahogy a könyv végére értem, nem is nagyon jut eszembe, hogy mi történt a könyv elején.
A könyv első felében Rose kicsit megdöbbentett. Kész hisztérika volt, én pedig csak kapkodtam a fejemet, és azt kérdeztem magamtól, hogy mi történhetett. Nem ezt a Rose-t kedveltem meg, és vissza akartam kapni a régi Rose-t. Talán ebben a kötetben ment végbe benne a legnagyobb változás. A könyv elején mindenért hisztizett. A könyv végén viszont már egy felelősségteljes, komoly, és összeszedett Rose volt. Az új képességei nagyon tetszettek, és az is, hogy hogyan jön rá az összefüggésekre.
Tetszett, hogy a testőrtanoncok terep gyakorlatoztak. Egy kicsit megismerhettük ezt a munkát is. Bár nem volt olyan komoly, mintha élesben ment volna a dolog.
Nagyon tetszett, hogy nem csak az akadémia volt helyszín, hanem ellátogattunk az Udvarba is. Ambrose alig kapott valamicske szerepet, de nekem szimpatikus volt. És Eddie-t is kiemelném. Az előző részben csak úgy tekintettem rá, mint Mason haverjára, de itt bebizonyította, hogy több annál.
Adrian hála az égnek nagyon sokat szerepelt, aminek nagyon örültem. Imádom a pasast, fogalmam sincs, hogy miért. Benne is több van, mint ami látszik.
Christian is rengeteget szerepelt. Az előző részben nem nagyon érdekelt, de itt ismét felpiszkálta a kíváncsiságomat. Nagyon tetszett, hogy Rose-al karöltve hogyan harcoltak.

Dmitrij és Rose között izzott a levegő. Nagyon sok közös jelenetük volt, és pedig csak olvadoztam ezeket olvasva. Nem hittem, hogy Dmitrij elszánja magát, és amikor már örömtáncot jártam, hogy igen, végre, megtörtént az, ami az első rész óta várat magára, Mead gondolt egyet, és karót döfött a szívünkbe.
Teljesen megértem Rose döntését. Viszont Lissa-t már réges-régen felpofoztam volna. Már az első részben sem volt a szívem csücske, de itt… A mérhetetlen önzősége, teljesen felidegesített. Mindenki őt helyezi előtérbe, ő meg nem törődik senkivel. Csak akkor, ha eszébe jut. És amikor megpróbálta bűbájjal rávenni Rose-t, hogy maradjon vele… Rose helyében már régen felképeltem volna.
Összeteszem a két kezemet, hogy a 4. rész itt vár rám a polcomon. Mert ezzel a függővéggel kicsit ideges lennék, ha várnom kéne a folytatásra.
Amit negatívumként említenék, az fajok, és annak jellemzőik, valamint az etetők. Az első részben is megértettük, hogy ki-kicsoda, és mik a képességek, valamint az etetőkre vonatkozva, hogy mire valók. Ez a harmadik rész, de Mead ismét egy oldalt pocsékolt el arra, hogy újfent megismertesse ezt velünk. Azt hiszem, akik kedvelik a sorozatot, tisztába vannak ezekkel. Nem értem, hogy akkor miért volt szükség újra elmagyarázni.

Sokat gondolkodtam, hogy hány pontot adjak a könyvre. Még mindig hiányzik nekem valami – annak ellenére, hogy minden megvan, ami kell-, de a striga támadás, és Adrian jelenléte annyira tetszett, hogy megadom neki az 5 pontot.

Értékelés: 5

Borító: 4,5

Sorozat:  Vámpírakadémia # 3

Kedvenc karakter:  Rose, Dmitrij, Adrian, Christian

Oldalszám: 322

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2010 

Read More

Richelle Mead - Dermesztő ölelés

Fülszöveg:
Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit dampyr testőrtanoncként kell átélnie, ráadásul oktatója, a vonzó Dmitrij valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg.
A Szent Vlagyimir Akadémiát azonban megtámadják az élőhalott strigák, akik korábban több királyi vérű nemesi családot lemészároltak. Így az iskolának a legjobb dampyr testőrökre van szüksége, többek közt Rose anyjára, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-re. Az idei sítábor kötelező, ám Idaho hótól csillogó lankái csak látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, és Rose-nak cselekednie kell. De a hősiességnek mindig ára van.

Újraolvasás.

Amikor anno megjelent a könyv, akkor olvastam utoljára. Mivel múlt hónapban rám tört a gondolat, hogy olvassam újra a sorozatot, így szívesen hódoltam neki. A héten sikerült a 4. részig megszereznem a könyveket, így nem kell azon izgulnom, hogy mikor folytathatom. De igazság szerint, ha nem lenne nálam a 3. kötet, akkor sem kaparnám a falat.

Régebben olvastam, de szinte semmire sem emlékeztem belőle. Így teljesen olyan érzés volt, mintha most olvasnám először.

Még mindig szeretem a könyv stílusát. Gördülékeny, és olvastatja magát. A szereplők is nagyon szimpatikusak. Nagyon kedvelem Rose-t. Az előző részhez képest kicsit komolyodott, de megmaradt annak, aki volt. Tetszik, hogy kötetről kötetre fejlődik.

Dmitrij még mindig elvarázsol. Édes és gondoskodó. Szeretem a közös jeleneteiket Rose-al.

Most nem az akadémia a helyszín, de nekem fel sem tűnt, hogy nem ott vannak a szereplők. Még mindig úgy érzem, mintha egy modern bentlakásos iskolás diákok életéről olvasnék. Ami nem is zavar.

A könyv egyből egy striga támadással indít, és az olvasónak egyből feltűnik, hogy nem lesz ez a kötet olyan gondtalan, mint az előző. Az sem volt az, de én ezt a könyvet kicsit komolyabbnak érzem.

Több szereplő is feltűnik. Mason-t eleinte olyan kis édesnek tartottam. Szurkoltam neki, hiába tudtam, hogy nem sok esélye van Rose-nál. De egy idő után, csak úgy mint Rose, nekem is gondjaim voltak vele ezen a téren. Mint külön szereplőt nagyon kedvelem, de inkább maradjon meg annak a kedves és vicces barátnak, aki volt. Sajnáltam, hogy a könyv végén azt történt vele, ami.

Viszont Adrian egyből levett a lábamról. Nem tudom, hogy mi fogott meg benne, de nagyon megkedveltem.

Rose anyjától először a hideg is kirázott, és teljesen azon a véleményen voltam, mint Rose. De a könyv végén már beláttam, hogy Janine-nek is megvoltak/megvannak az okai. Kíváncsian várom, hogy mikor derül ki.

Tása-t nagyon hamar sikerült megkedvelnem. Tetszettek az indokai, hogy hogyan is lehetne megvédeni magukat a strigákkal szemben. De amikor kiderült, hogy kit akar, és miért, akkor ez egy picit elvette tőle a kedvem.

Lissa-t itt kimondottan nem kedveltem. Önző és elkényeztetett. Rose-al alig foglalkozott, csak a saját gondjai érdekelték. Rose-ra pedig oda sem figyelt. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos neki Rose, de néha az önzősége ettől nagyobb.

A könyv vége felé, amikor megkaptuk a drámát és a vészhelyzetet, akkor csak a fejemet ingattam. Mason rosszul döntött. És sajnos meglett az eredménye.

Észrevettem, hogy Mead mindig a könyv végére tesz be egy olyan közös Rose-Dmitrij jelenetet, amitől elolvadok. Az előző részben is ez volt. Homályos emlékeim alapján a következőben is kapunk pár ilyen jelenetet.

Megvolt minden, ami kell egy jó könyvhöz. Izgalom, kaland, rejtély, akció és egy kis romantika. Valamint szimpatikus, és szerethető karakterek.

Nagyon tetszett a könyv, de nekem a nagy katarzis érzése, és a nagy bumm hiányzott. 

Értékelés: Régi: 5; Új: 4,5

Borító: 5*

Sorozat:  Vámpírakadémia # 2

Kedvenc karakter:  Rose, Dmitrij, Adrian

Oldalszám: 306

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2010

Read More

Richelle Mead - Vámpírakadémia

Fülszöveg:

Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre - viszonylag konszolidáltan - szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője; Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. A kapukon belül sem veszélytelen azonban az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeseríti a mindennapjaikat, mind a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem.

Újraolvasás.
Két éve már olvastam a könyvet, de múlt hónapban sikerült egy saját példányt is szereznem belőle, és gondoltam, olvassuk el újra.
Kb. pár óra alatt sikerült elolvasnom, csak úgy faltam a lapokat, de most laposabbnak éreztem, mint első olvasásra.
Nagyon tetszik a világ, amit Mead megalkotott. Amikor megjelent a könyv, elég nagy vámpír mániában szenvedett mindenki, és az olvasásaink 80%-át ilyen könyvek tették ki. De Mead alkotott, és egy új megközelítésből írt a vámpírokról. Igazság szerint nekem szinte fel sem tűnt, hogy vámpírokról szól a könyv. Olyan volt, mint egy modern bentlakásos iskola. Ami nem is baj, mert nagy felüdülést jelentett egy teljesen más megoldásról olvasni. Tetszettek a különböző fajok megnevezései is.
Rose nagyon szimpatikus volt. Tetszett, hogy nem egy szuperhős, nincs különleges képessége, pusztán fizikai erővel képes harcolni. Ehhez párosul a szókimondása, és a humora, amitől nagyon hamar megkedveltem. Nagyon tetszett, hogy mindig Lissa-t helyezi előtérbe, az a legfontosabb, hogy ő biztonságban legyen.
Lissa-val viszont még nem sikerült zöld ágra vergődnünk. Nem tetszett ez a „Rose majd mindent megold” hozzáállása, viszont a lelki gyötrődését, és a képességének negatív hatásait Mead nagyon valósághűen írta meg. Tetszett, hogy Christian-nal összejöttek. Szimpatikus nekem ez a srác.
Dmitrij-ről meg már nem is beszélek. Olyan kis édes, hogy engem egyből megvett magának. Közte, és Rose között kialakult kapcsolat nagyon tetszett, és az is, hogy fokozatosan, szinte észrevétlenül kerültek közel egymáshoz. Viszont a könyv végén nagyon mérges voltam rá, de megértem az álláspontját.
A könyv cselekménye is nagyon tetszett. Nem igazán volt meglepő, hogy ki áll a háttérben, de így is élvezetes volt olvasni.

Értékelés: Régi: 5; Új: 4

Borító: 3

Sorozat:  Vámpírakadémia # 1

Kedvenc karakter:  Rose, Dmitrij, Christian

Oldalszám: 236

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2009

 

Read More