J. R. Ward - Halhatatlan szerető

Fülszöveg:
A New York állambeli Caldwellben halálos harc folyik a vámpírok és gyilkosaik között…
John Matthew valódi kilétét homály fedi. A Testvériség befogadta, de senki sem tudja, honnan jött, vagy ki is ő valójában. Pedig halott testvérük, Darius tért vissza új testben, új küldetéssel. Miközben Johnt személyes bosszú fűti, szembekerül a megtestesült Gonosszal, akinek legyőzéséhez mindkét énjére szüksége lesz.
Xhex, a bérgyilkosnő, titokban régóta szenvedélyesen vágyik Johnra. Egy szeretőjét már elvesztette, ezért nem akarja, hogy egy újabb értékes férfi is áldozatul essen a háborúnak. Azonban hamarosan rájön, hogy a szerelem, akárcsak a végzet, elkerülhetetlen… 

                                                    

   Ajánlás:

  

NEKED AJÁNLOM EZT A KÖNYVET:

El sem hiszem, hogy mi ketten ilyen messzire jutottunk.

A könyved azonban nem búcsú, hanem - egy új kezdet.

De ehhez te már hozzá vagy szokva... 

Újraolvasás.

John könyvét most olvasom harmadjára, de most valahogy nem voltam teljesen elégedett. Amikor két éve olvastam, teljesen bezsongtam tőle, és kijelentettem, hogy az egyik legjobb rész a sorozatból. Most megvétózom ezt a kijelentést. Tény, hogy nagyon jó, de voltak benne hibák, ami felett nem tudok elsiklani.

Lehet hülyén fog hangzani, de én Darius-t sokkal jobban kedvelem, mint John-t. Az Éjsötét szeretőben hamar a szívembe zártam, pedig alig kapott szerepet.

John már-már a kezdetek óta jelen van, és ha a kapcsolatunkat egy szóval kellene leírnom, azt mondanám, hogy hullámzó. Egyszer kedvelem, máskor teljesen oda vagyok érte, máskor meg idegesít. A Síron túli szeretőben olyan kis gyámoltalan volt, hogy hamar megkedveltem. Hiába volt már akkor is 22 éves, vagy több, én mindig is tinédzserként tekintettem rá. Lehet, hogy Ward miatt, hiszen a többiekhez képest tényleg gyerek volt. Zsadist kötetében, és onnan tovább már kicsit mérges voltam rá, hogy csak vegetál, elzárkózik a többiektől, és senkivel sem létesít kapcsolatot. A Megváltott szeretőben már megint kedveltem, meg is lepődtem ezen. Rehv kötetében már felütötte a fejét nálam a gondolat, hogy nem tetszik, amerre halad. Nem tudtam elképzelni, hogy egy frissen átváltozott gyerek hogyan kezeli a helyzetet, és mint a „nagyok”, ő is alkoholba, és nőkbe folytja a bánatát. Nagy átmenet volt ez az ártatlan és kedves gyerek, és a mostani felnőtt énje között.  

Ha jobban belegondolok, akkor a hirtelen fejlődése a gyökere mindennek. Már ami a kapcsolatunkat rondítja. A könyv felében annyira makacs volt, és már-már megrögzött, hogy azt se tudtam, hogy mit kezdjek vele. Nagyon nem tetszett ez a macsó viselkedése. És ha őszinte akarok lenni, akkor nem is tudok a felnőtt énjére John-ként tekinteni. Egy teljesen más embert kaptam. Néha felbukkant a kedves, és törődő énje, de ha ezeket nem nézem, egy teljesen idegen embert kaptam. És ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni.

Nagyon tetszett, hogy Darius múltjáról is olvashattam. Mint fentebb említettem, őt sokkal jobban kedvelem, mint John-t. Igazából egy egész könyvet végigolvasnék Darius-ról. Jó volt olvasni az ő és Tohrment kapcsolatáról, és hogy hogyan váltak legjobb barátokká. Nagyon tetszett, hogy a régi Testvérek is felbukkantak, és Wrath apja is szerepet kapott. Szóval tényleg nagyon tetszett ez a szál. De találtam egy kis hibát, ami lehet sokaknak nem tűnt eddig fel. Wrath itt hét éves volt, ezáltal Tohr is hasonló korú lehetett. De a történet során Tohr nem egyszer láthatatlanná vált. Nem tudom ezt hová tenni, mert itt még nem változott át, ezáltal erre nem is kellene képesnek lennie. Wellsie sincs megemlítve, szóval még nem változhatott át. Lehet Ward összekeverte a dolgokat. Nem is akarok belemenni ebbe, mert a történet szempontjából semmi jelentősége sincs.

Xhex mindig is szimpatikus volt, tetszenek az erős és harcos női karakterek. Xhex talán egy kicsit túl férfias, de ez nem igazán zavart. Ebben a részben egy másik oldalát is megmutatta, ami nagyon tetszett. Kicsit nőcisebb volt, de megmaradt annak a harcosnak, aki. Igaz, ő is elég makacs volt. Sőt, igazából az összes karakter, aki külön szálat kapott, mind elég makacs volt.  

Quinn és Blay kapcsolata elérkezett a mélyponthoz. És az érzéseim velük kapcsolatban hasonló szintre került. Az előző két részben kedveltem őket, bár Quinn életstílusa kezdett nem tetszeni, de mivel egy nagyon kedvelhető karakter, elsiklottam a dolgok felett. De itt már nem csak ő, de Blay és kezdett az idegeimre menni. Blay egy édes pofa, de az a szenvedés, amit művelt, kezdett nagyon nem tetszeni, és eljutottam arra a pontra, hogy kezd elegem lenni belőle. De végre más felé is kacsingat, és nem Quinn után sír.

Quinn most kezd rájönni, hogy mit is érez Blay iránt. Vagyis inkább most kezdi beismerni. Nem tetszett, amit csinált. Alig van túl az átváltozáson, de már rosszabb, mint amilyen Rhage volt. Fűvel-fával eltöltötte az idejét, most már iszik is. Emészti magát Blay miatt, de mindig visszatáncol, és ragaszkodik egy normális élethez. Megértem, hogy miért szeretne egy normális nő mellett kikötni. De én úgy gondolom, hogy válasszon, hogy mit akar, ne szenvedjen. Egy ideig elviselem az ilyet, de nem sokáig. Idáig bírtam.

A Murhder-es mellékszál nagyon tetszett, bár először sok értelmét nem láttam. Nem tudom miért, Murhder nagyon szimpatikus lett, alig várom már, hogy ismét felbukkanjon.

Lash ténykedése is kezdett már zavarni, sokkal több szerephez jutott, mint amit én szántam volna neki. Örülök, hogy lezárták az ő részét, de egy kicsit több akciót vártam a nagy végkifejletnél.

A Testvérek is elég sokat szerepeltek, aminek külön örülök. És végre Payne és Vishous is találkozhatott. Az egyik legjobb része a könyvnek.

Amikor kiderült, hogy Se’nki kicsoda, kicsit megdöbbentem, de így teljeses a kör.

Az esküvős résznek lehet, hogy kicsit happy end szaga van, de nekem nagyon tetszett. Amit még hiányoltam a könyvből, az Beth. Elméletben testvérek John-nal, de soha nem kapott szerepet az ő kapcsolatuk. Nagyon szerettem volna erről olvasni, de úgy látszik, ez nem fog megtörténni.

Értékelés: Régi: 5; Új: 4,5

Borító: 4,5

Sorozat:  Fekete Tőr Testvériség # 8

Kedvenc karakter:  Az összes Testvér, Darius, Murhder, Xhex, Lassiter

Oldalszám: 862

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2010

Read More

J. R. Ward - Megbosszult szerető

Fülszöveg:
A New York állambeli Caldwellben halálos harc folyik a vámpírok és gyilkosaik között…
Rehvenge, az alvilág drogbárója a városba érkezett… Kétes hírneve miatt egy titokzatos megbízótól azt a feladatot kapja, hogy ölje meg Wrath-t, a Testvériség vezetőjét. Rehvenge származása hétpecsétes titok, ha kitudódik, egy életre száműzhetik… Eddig kerülte az összetűzést a Testvériséggel, s bár a húga az egyik testvér asszonya, most viszont nincs válaszút.
Miközben a múltbeli események és a titok mázsás súlyként nehezednek rá, Rehvenge ahhoz a vámpír lányhoz menekül, aki sötét életében a fényt jelenti, akit még nem hálózott be a korrupt világ és aki megválthatja az örök szenvedéstől.

Ajánlás:

NEKED AJÁNLOM EZT A KÖNYVET:

A jó és a rossz még sohasem voltak olyan relatív fogalmak,

mint amikor a hozzád hasonlókra alkalmazták.

De egyetértek vele. Számomra te mindig is hős voltál.

Újraolvasás.

Május óta lakója a könyvespolcomnak, és alig vártam már, hogy ezt a kötetet is újraolvassam. Mivel szerettem volna sorrendben olvasni, várnom kellett. Eddig. 

Phury kötetének elolvasása után nem bírtam várni, és már aznap este elkezdtem olvasni. Amikor a kezembe fogtam, boldogan ujjongtam, mert eddig ez a legvastagabb Ward könyv a maga 944 oldalával. Kész mennyország.

Rehv mindig is érdekelt, kíváncsi voltam, mi lapul a külseje mögött. De teljesen megdöbbentett, amit ott találtam. Rehv egy pillanat alatt levett a lábamról. Majdnem egy szinten áll nálam Rhage-el. De csak majdnem. Rhage az örök kedvenc, de Rehv nem sokkal marad el mögötte.

Imádtam azt a Rehv-et, akit Elena megismert. Nem hittem, ilyen is tud lenni.

És a könyvet is imádtam! Az egyik legjobb a sorozatból. Sok mellékszál van a könyvben, ami nagyon tetszett. Na jó, egyedül a Lash-os részeknél éreztem, hogy inkább továbblapoznék, de ez elhanyagolható.

Ehlena is hamar szimpatikus lett. Akkor kedveltem volna meg még jobban, ha visszafogta volna egy kicsit az erőszakosságát. Mármint abban az értelemben, hogy addig mondta a magáét, amíg Rehv meg nem mondta, amit ő akart hallani. De ezen kívül nagyon megkedveltem. Kedves és gondoskodó, és teljesen Rehv ellentéte. A könyv legjobb részei, amikor telefonon beszélnek egymással. Imádtam ezeket a részeket.

Wrath már nagyon régen szerepelt, és örültem, hogy most róla, és Beth-ről olvashattam. Beth mindig is az egyik kedvenc női karakterem volt a sorozatból.

Wrath-ot kedvelem a maga mogorva stílusával. Eddig mindig lázadozott, hogy ő nem akar király lenni. Amikor elfoglalta a trónt, akkor én le is zártam magamban ezt a vonalat. De mint az ábra mutatja, Wrath még nem igazán fogadta el ezt a dolgot. A könyv elején nagyon csökönyös volt. Morogtam is ezért, de hát Wrath, az Wrath. Beszélhet neki az ember. Sok nehézséggel kell megbirkóznia, és a házassága is úgy mondd válságba kerül. Beth nagyon jól helytállt. Nem csak ezen a téren. Wrath-ot mindig is a vak királynak nevezték. És most tényleg az lett. Szívszorító volt, ahogy küzd magával, és az új helyzettel.

Az összes Testvér képviseltette magát, én pedig csak ujjongtam, hiszem nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára ilyen, hogy majdnem mindenki szerephez jutott. És nem csak a Testvérek, hanem a feleik is. Mary segített Wrath-nak, Bella-ra rájár a rúd, de ott van neki Nalla. Marissa és képviseltette magát pár mondat erejéig, Jane is elég sokat szerepelt. Egyedül Cormia, aki nem jelent meg. Szóval tényleg mindenkinek jutott szerep.

Tohr is kezd magához térni, vagyis már neki is áll, hogy újra harcolhasson. Lassiter-t imádtam. Tudtam én, hogy nem hiába kedveltem meg.

John is nagy változásokon esett át, amit sikerült megértenem, de nem igazán tetszik ez a változás. Nagyon nem tetszett ez a züllött viselkedése, és hogy úgy viselkedik, mint egy 100 éves férfi, aki a bánatát - vagy nevezzük inkább ürességnek-, alkohollal és nőkkel vezeti le.

Xhex mindig is nagyon szimpatikus volt. Kell egy ilyen női karakter minden sorozatba. Ő is elég sokat mutatott magából, és most már nem csak a tökös nőt látom benne, hanem az érzelmileg törékeny nőt is.

A végkifejlet nagyon jóra sikeredett. Végre a Testvériség is megtudta, hogy Lash életben van.

A harc is nagyon tetszett, és Rhage másik fele is megmutatta magát.

Quinn és Blay most nem sok szerephez jutottak, de valahogy nem is hiányoltam őket.

Ha tömören kellene jellemeznem a könyvet akkor azt mondanám: Akció dús, izgalmas, drámai, érzelmes, humoros, imádni való szereplők és erotikus.

Kell ennél több?  

Értékelés: 5*

Borító: 5

Sorozat:  Fekete Tőr Testvériség # 7

Kedvenc karakter:  Az összes Testvér, Beth, Jane, Xhex, Rehvenge, Trez, Lassiter

Oldalszám: 944

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2010

Read More

J. R. Ward - Megváltott szerető

Fülszöveg:
A Fekete Tőr Testvériség elkötelezetten hűséges tagja, a lenyűgözően jóképű Phury felel a testvériség vérvonalának életben tartásáért. Mint a kiválasztottak Nemzője, neki kell utódokról gondoskodnia, hogy újabb harcosok szülessenek, akik majd folytatják a küzdelmet a vámpírok gyilkosaival.
Cormia, a Nemző első számú asszonya a félelmet nem ismerő harcos lelkébe lát, és megérzi gyengeségeit. Miközben az Alantasok Társaságával folytatott háború egyre jobban elmérgesedik, tragédia árnyéka vetül a testvériség házára, és Phurynek döntenie kell; kötelesség vagy szerelem…
  

                                                      Ajánlás:

Ajánlom ezt a könyvet: Neked.

Tökéletes úriember voltál, és igazi támasz.

Őszintén hiszem, hogy Te magad vagy a boldogság...

Nagyon megérdemled. 

Újraolvasás.

Bajban vagyok. Egyszerűen nem tudok egy épkézláb értékelést írni erről a könyvről. Már tegnap elolvastam, de egyszerűen nem sikerül semmi értelmeset írnom róla.

Másodjára olvasom el ezt a könyvet. A sorozathoz tartozó többi könyvet már sokszor elolvastam – kivéve Payne kötetét – de ehhez soha nem volt kedvem. Egyszer elolvastam, és olyan gyengének bizonyult, hogy mindig kihagytam, amikor újraolvastam a sorozatot.  Pár hónapja viszont, Vishous kötetét olvasva, kedvet kaptam ehhez a könyvhöz is. De utána el is feledkeztem róla, ismét csak nem érdekelt.

Kedden sikerült beszereznem, és úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz.

De meglepően tetszett. Két részre tudnám osztani a könyvet. Vannak a Phury-Cormia részek, és vannak a többiek részei. Sokkal jobban megfogott a többiekkel történő dolgok, mint Phury-vel. Vele mindig úgy voltam, hogy ő tipikusan olyan, mint a legjobb barát a szomszédból. Kedvelem, nagyon is, de nem igazán érdekel a története, se a szerelmi élete. Igazából úgy érzem, mintha Ward se nagyon tudott volna vele mit kezdeni. A többi Testvérnek sokkal nagyobb problémákkal kellett szembenézniük a saját köteteikben. Ehhez képest egy kábítószer függőség szinte normálisnak hat.

Több hónap telt el az előző kötet óta, de semmi sem változott a Testvériség házában. Phury továbbra is titokban drogfüggő, Cormia-val nem is foglalkozott. Egyre jobban szét van csúszva, amire a többiek is felfigyeltek.

Cormia nagyon szimpatikus. Nagyon tetszett, hogyan lett belőle egy önálló személyiség, és hogyan ismerte meg a világot. Sokan nem kedvelik Cormia-t, és szerintem ez annak tudható be, hogy Ward nem mutatta be rendesen. Ez a könyv inkább a vámpírtársadalom megváltozására, és egyéb drámákra koncentrált, mint Phury-re és rá.

Cormia és Phury szerelmét úgy tudnám leírni, mint magát Phury-t. Elegáns és kifinomult. Nem volt meg az égető szenvedély közöttük. Én inkább aranyosnak mondanám. Főleg, hogy mind a ketten szüzek.

Phury-nek sok időbe telt, mire rájött, hogy szerelmes Cormia-ba. Igazából én is meglepődtem ezen, csakúgy, mint Phury. Szinte semmi nem utalt rá, és csak úgy hirtelen kijelenti, hogy ő szerelmes. Kicsit furának is tartom ezt.

Amikor Wrath kirúgta Phury-t, teljesen ledöbbentem. Igen, már olvastam, de ez akkor is sokkoló tud lenni.

A könyv másik része - mert én inkább két részre osztanám -, sokkal izgalmasabb volt, mint a Phury-re vonatkozó részek. Nagyon tetszett, hogy a vámpírtársadalom is szerepelt a könyvben. És a Kiválasztottak is. Én nagyon kíváncsi vagyok rájuk, és mindig örülök, ha felbukkannak. Nagy változáson esik át az egész rendszer, de helyesnek érzem ezt a változást.

Nagyon sok szemszemszögből olvashattam a könyvet. És mindet imádtam. Eddig úgy álltam a fiatalabbakhoz – John, Quinn, Blay – hogy nem érdekelnek. Főleg az a szenvedés, amit Quinn és Blay művelt már pár kötet óta. De itt meglepetésként ért, hogy igen is kedvelem őket, örülök, hogy róluk olvashatok. Mindannyian nagy változáson estek át. Blay végre beismerte, hogy szerelmes Quinn-be.

Quinn egész élete megváltozott. Összeszorult a szívem, amikor kitagadták. Viszont nagyon örültem neki, hogy Wrath előrukkolt az életőr megoldással.

Rehvenge életébe is bepillanthattam, és már alig várom, hogy holnap nekikezdjek az ő könyvének is.

Azért is volt jó újraolvasni ezt a könyvet, mert Tohrment itt tért vissza. Igaz, nem saját akaratából. És mivel már az ő kötete is nálam van, értelmesebbnek láttam elolvasni innen, és jobban megérteni majd Tohr-t a saját kötetében.

Lassiter nagyon szimpatikusnak találom. Sőt, már most tudom, hogy imádni fogom.

Mivel ez elvileg Phury kötete, egyértelmű volt, hogy Zsadist is szerepelni fog, nem is keveset. Annyira örültem neki, hogy viszont láthattam. És még többet tudhattam meg róla is. A többiek is megmutattak magukból annyit, hogy elégedett legyek. Bár, több Rhage-es jelenetnek örültem volna.

Ez a könyv fordulópont mindenki életében. A Kiválasztottak a való világban élnek, többek élete megváltozott. Phury a saját lábára állt, és egy olyan ellenség bukkant fel, akire senki sem számít, és olyan pusztítást visz végbe, mint eddig senki.

 

Értékelés: 4

Borító: 3

Sorozat:  Fekete Tőr Testvériség # 6

Kedvenc karakter: Rhage, Zsadist, Rehvenge,

Oldalszám: 774

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2009

Read More

J. R. Ward - Irigység

Fülszöveg:
Egy sorozatgyilkos fiaként a gyilkossági nyomozó, ifjabb Thomas DelVecchio a gonosz árnyékában nőtt fel. Most állampolgári kötelesség és vak gyűlölet között egyensúlyozva vezekel apja bűneiért, miközben saját démonaival harcol. Veck megfigyelésével Sophia Reillyt, a belső ellenőrzés hadnagyát bízzák meg, aki nem csupán szakmailag, de magánemberként is érdeklődik a férfi iránt. Vecket és Sophiát valami más is összeköti… Jim Heron, a titokzatos idegen, aki túl sok választ tud… ám olyan kérdésekre, amelyek halálosak. Amikor Veck és Sophia nyakig merül a jó gonosz ellen vívott harcában, a bukott angyal az egyetlen, aki megmentheti őket az örök kárhozattól.

Kész hullámvasút nekem ez a sorozat.

A Kapzsiságot nagyon szerettem, a Sóvárgástól kiakadtam, ezt viszont Imádtam. Nagy „i”-vel.

Féltem tőle egy kicsit, mert a Sóvárgás annyira alulteljesített nálam, és azt gondoltam, mi lesz, ha ezzel is úgy járok? Veck a Felszabadított szeretőben már felbukkant, akkor morogtam is azért, hogy mi értelme, hogy ott legyen, és nem is kedveltette meg magát velem.

De… Nagyon pozitívan csalódtam ebben a könyvben. És eljött az a pillanat is, amire szerintem minden Ward rajongó várt, aki ezt a sorozatot is olvassa. És csak annyit mondhatok. Végre.

Itt ért össze minden, itt van, amire annyira vártam. Megvan a lendület, szórakoztató, tele van akcióval, nagyon szerethetőek a karakterek, és van benne tipikus Ward humor is. Végre egy olyan Ward, aminek annyira hasonló a dinamikája, mint a Fekete Tőr Testvériségnek. Nem a hasonlítgatás miatt, egyszerűen ebben a sorozatban eddig nem éreztem azt, amit annál a sorozatnál. De itt végre minden a helyére került.

Tegnap kezdtem el olvasni, és a kezdeti félelem, hogy nem fog tetszeni egyből el is tűnt. Sodort magával a történet, sokszor vigyorogtam el olvasás közben, és azt ismételgettem, hogy igen, ez az, amit vártam. Estefelé, amikor már túl voltam a könyv felénél, elkapott engem is az a könyvmolyláz, hogy csak még egy fejezet, és leteszem. Nos, három fejezeten keresztül ezt mantráztam, mire tényleg sikerült letennem, és akkor is csak ekörül jártak a gondolataim. Mi lesz a szereplőkkel? Mi fog még kiderülni? De muszáj volt letennem, mert akkor mára már semmi sem maradt volna belőle.

Nagyon sok minden történik a szereplőkkel, és úgy általában is. Kicsit jobban megismerhetjük Nigel-t, és a többieket, Jim is remekelt, és többet mutatott magából. És végre róla is elmondhatom azt, hogy megkedveltem, és most már érzem a valós személyiségét, értem, hogy mit és miért tesz.

Összefolynak a szálak, abban az értelemben, hogy Veck és Reilly is Sissy után nyomoz, csak úgy, mint Jim. Sokszor elvigyorogtam azon, hogy Jim az „övének” tekinti Sissy-t. Hiába nem szerepel a lány, így is központi szereplőnek érzem, és amit eddig megtudtam róla, és is csak úgy tekintek rá, mint Jim barátnőjére.

Sokkal drámaibbnak éreztem, mint az előző köteteket. És nem csak azért, ami Eddie-vel történt. Mivel véletlenül belebotlottam egy iszonyú nagy spoilerbe vele kapcsolatban, kíváncsi voltam, hogy hogyan is fog történni vele a dolog. Sajnáltam a dolgot, mert úgy éreztem, végre összeszokott a csapat, erre Ward…

És amikor az egyik arkangyal elmondja, Eddie teljes nevét… Tényleg köze van Luciferhez? Ha az ember azt olvassa, hogy Edward Lucifer Blackhawk, akkor egyből kalkulálni kezd. Még mindig rejtély, hogy Adrian, és Eddie kicsodák. Apró morzsákat persze kapunk, de ez nem elég. A Vasálarcban volt egy jelenet köztük, ami…Úgy tűnik Ward kedveli az édes hármast… 

Adrian változott azt hiszem a legtöbbet. Végre beismerte, hogy mi a baja, utána jött az Eddie eset, és teljesen megváltozott. Sajnáltam is egy kicsit, mert én imádtam azt a bolondos Adrian-t. De a könyv végén megcsillogtatta a humorát, szóval nem féltem.

Veck teljesen meglepett. Nem ilyennek képzeltem, de pozitívan csalódtam benne. Sőt, nagyon is a szívemhez nőtt. Amikor találkozik Jim-el, megvan benne a tagadás, de nem olyan drámai módon, mivel érzi, hogy van valami, ami egész életében kísértette. Közte, és Reilly között már az első oldalakon izzott a levegő. És amiket utána műveltek… Nagyon tüzes a kapcsolatuk.

Reilly nagyon szimpatikus volt, nagyon hamar megkedveltem. De utána eljött egy pont, amikor majdnem megutáltam. Nem hitt Veck-nek, és ezzel nagyon elásta magát előttem.

Pár nap alatt játszódik a történet, a szereplők mégis hamar egymásba szeretnek. Utálom az ilyesmit, de itt valahogy el is feledkeztem erről. Zajlanak az események, és úgy éreztem, hogy több héten keresztül folyik a lélekmentés, nem négy napig.

És ismét feltűntek a Testvérek, vagy csak egyikük. Igazából fogalmam sincs, hogy ki az. Idegesít is rendesen. Először, amikor Veck emlékezni akar az erdőben történtekre, tipikus hasogató fejfájása lesz. Először fel sem tűnt. Devina-ra fogtam a dolgot. De amikor Adrian megemlíti a vámpírokat, akkor csaptam a homlokomra, hogy tényleg. És a könyv végén a kórházban, amikor a bőr ruhás pasas – valamelyik Testvér-, odalép Veck-hez.. Ki lehet az?

Devina ismét hozta a formáját, és még jótékonykodik is.

Izgultam, hogy vajon sikerül-e megmenteni Veck-et, de van egy elméletem, hogy milyen sorrendben fognak végződni a harcok, és helyesnek bizonyult a tippem. A következő megmentendő lélek kilétére is fény derült, amit értek is, meg nem is. Gondolom azért ő, mert az előző résznek róla kellett volna szólnia, de mégsem így történt.

Igaz, ez a rész is csak most jelent meg, de alig várom, hogy olvassam a folytatást. És a kezdeti morgásom az újfajta betűtípusra is elmúlt, mert annyira magával ragadott a történet. 

Értékelés: 5

Borító: 5*

Sorozat:  Bukott Angyalok # 3

Kedvenc karakter: Veck, Adrian, Jim, Colin

Oldalszám: 562

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2012

Read More