Nora Roberts - Egy házban az ellenséggel

Fülszöveg:
Pandora ékszerész, akinek tehetségét briliáns tervek, kézügyességét királyi ékszerek dicsérik. Hozzá hasonlóan kemény személyiség Michael, a sikeres forgatókönyv-író is, aki azt képzeli magáról, hogy neki aztán egyetlen nő sem tud ellenállni. Így aztán egyikük sem repes az örömtől, mikor megtudják, hogy örökségükhöz csak akkor juthatnak hozzá, ha képesek hat teljes hónapot egy fedél alatt tölteni. A helyzetet bonyolítja a népes rokonság, amely semmitől sem riad vissza, hogy megkaparintsa az elhunyt nagybácsi vagyonát. Vajon elég lesz-e ennyi idő két öntörvényű embernek, hogy egy hangulatos hegyi ház kandallója mellett az ő szívük is felmelegedjék?



Régi értékelés: 4
Borító: 3,5
Sorozat: -
Eredeti cím: A Will and a Way
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 366
Kiadó: Harlequin
Kiadás: 2007

 Újraolvasás.

Ismételten egy olyan könyv, amit még évekkel ezelőtt olvastam. Úgy emlékszem, akkoriban nagyon tetszett. Ezért is vettem fel, a "majd megveszem" listámra.
Nos, vagy az én ízlésem változott, vagy nem tudom. De ez most nem tetszett annyira, mint általában a Roberts könyvek.
Pandora és Michael megboldogult nagybátyjuk végrendeletének köszönhetően kénytelenek hat hónapon keresztül együtt élni. A nagybácsi egy tréfamester volt, és kitalálta, hogy két kedvenc rokonára hagyja minden vagyonát. De csak akkor kaphatják meg az örökségüket, ha a nagybácsi házában hat hónapon keresztül együtt élnek. Ha ez mégsem valósulna meg, akkor a többi pénzéhes rokonra, és egyéb szervezetekre szállna Jolley bácsi vagyona.
Pandora és Michael ki nem állhatják egymást, de inkább laknak együtt pár hónapig, minthogy szeretett nagybátyjuk minden ingósága a kapzsi rokonokra szálljon.

Nagyon szeretem Roberts könyveit. Egyszerűek, szórakoztatóak, humorosak, és nem utolsósorban romantikusak. Persze vannak gyengébb regényei is, de általánosságban véve nagyon szeretem az írónő munkásságát.
Ez a regényt leginkább a "C" kategóriába sorolnám. Nem rossz, de nem is annyira jó.
Roberts könyveit képes vagyok egy nap alatt befalni, de ezzel a könyvvel valahogy ez nem működött. Többször észrevettem, hogy olvasás közben elkalandozok, és ha leteszem, akkor sem veszek meg azért, hogy a kezembe kaparintsam.  Persze nem mondom azt, hogy nem szórakoztató. Mert az. De nagyon kiszámítható, és a karakterek sem vettek le a lábamról.
Kezdjük Pandora-val. Már a neve sem tetszik. És úgy egészében ő sem. Csípős nyelvű és független. Ez elég lenne hogy kedveljem. De valamiért ez nem sikerült. Ékszerészként dolgozik, egyedi megrendelések alapján. Eleinte kedveltem őt, de nekem valami hiányzott belőle.
Csakúgy, mint Michael-ből. TV sorozatokhoz ír forgatókönyvet, és maga kereste meg a vagyonát, míg Pandora bele született. Már a kezdetek kezdete óta marják egymást Pandora-val.
Michael karaktere sem tett rám túl nagy benyomást. Sőt, egyik karakter sem. A legjobb jelző rájuk az, hogy felejthetőek.
A történetben lenne potenciál, Roberts ezt némiképp ki is használta. De nem sikerült neki teljesen. Pandora és Michael civakodásai elég hamar abbamaradtak, pedig én azt vártam, hogy szinte az egész könyvön keresztül marják majd egymást. Semmi drámai nem volt a kapcsolatukban. A könyv elején civakodtak. Ez hamar abba is maradt, amikor rájöttek, hogy vonzódnak egymáshoz. Persze a sablonos "elkerülöm és nem beszélünk róla" jelenetre is sor került. Viszont elég hamar egymásra találtak. Utána pedig boldog egyetértéssel kifundáltak egy tervet, hogy kiderüljön, hogy ki(k) a tettes(ek).
Mert ez sem hiányozhat a történetből. Persze az olvasó már akkor tudja hogy ki a tettes, amikor elolvassa a fülszöveget.
A merénylő próbálkozásai is elég sablonosak. Az írónő mentségére szóljon, hogy 1986-ban jelent meg a könyv, amikor én még egy gondolat sem voltam. Szóval hiába, koros a könyv, mégis, a mai világban is megállja a helyét a sok 21. századi könyvvel ellentétben.

Összességében nem a legjobb Roberts könyv, és könnyen is felejthető. Sablonos, viszont a humor a helyén van. Viszont hiába van tele klisékkel és hibákkal, valamiért nagyon olvastatja magát.
Egyszer mindenféleképpen érdemes elolvasni

Read More

Catherine Anderson - Csak egy érintés

Fülszöveg:
Ben Longtree, a harminchat éves indián származású férfi gyermekkora óta megosztja a kisváros közvéleményét. Önkéntes száműzetésben, visszavonultan él a közeli hegyekben, mióta gyilkossági ügybe keveredett, és életét látszólag az erdőben élő vadállatok gyógyításának szenteli. Keservesen megszenvedett válása után már nem sok reményt fűz ahhoz, hogy valaha is családot alapítson, amikor a sors kegye folytán megismerkedik a kisfiát egyedül nevelő Chloe Evansszel. Kettejük kapcsolata az első pillanattól fogva különlegesnek ígérkezik, ám a férfi féltve őrzi titkait, és az élet is nap mint nap újabb és újabb akadályokat állít közös boldogságuk útjába. Vajon sikerül-e megőrizniük a szerelem tisztaságát egy alapvetően ellenséges kisvárosi közegben?


Borító: 3
Sorozat: -
Eredeti cím: Only By Your Touch
Kedvenc karakter: Ben, Diablo
Oldalszám: 404
Kiadó: General Press
Kiadás: 2005

 Az írónő munkásságával évekkel ezelőtt találkoztam, és azonnal levett a lábamról a stílusával. Volt benne valami plusz. Valami varázslatos. Igaz, hogy a történetre már alig emlékszem, de arra viszont igen, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem a könyve. Idén újra olvastam tőle két könyvet, de valahogy megkopott a varázsa. Átlagos, szinte unalmas volt mind a könyv, mind a stílus. Hiányzott a varázs.
Ebben a könyvben viszont ismét felfedeztem azt, amit annyira szeretek az írónőben. Egy varázslatos történet, szeretni való szereplőkkel. Egyszerűen levett a lábamról ezzel a könyvvel. Kicsit féltem, hogy hasonlóan fogok érezni, mint amikor a Hajnali fényt olvastam. Szerencsére ez nem következett be.
Az írónőtől nem szokatlan, hogy elég merész témákhoz nyúl. És a szereplőknek is van egyéb gondjaik. (Testi vagy lelki sérülés) Itt ez nem volt hangsúlyos. Annyira.

Ben negyedvér soson indián, ezért egész életében kirekesztette a kisváros, ahol él. Mindig is különleges kapcsolata volt a természettel és az állatokkal. Ezért is döntötte el már fiatalon, hogy állatorvos lesz. Meg is valósította az álmát. Megnősült és saját klinikát nyitott a nejével. Ám egy féletlen folytán fény derült a titkára, és ezzel elszabadult a pokol. Gyilkosságért letartóztatták, de felmentették a vádak alól. A felesége elhagyta. Az édesapja meghalt, és úgy döntött, hogy hazaköltözik és gondját viseli beteg édesanyjának. Elvonultam élnek a hegyekben, és ha nem is boldogan, de élik az életüket. Ben titokban vadállatokat ment meg, amiért meg is gyűlt a baja a törvénnyel. Mindenki őrültnek tartja őt, és félnek is tőle.

Chloe úgy döntött, hogy hátrahagyja eddigi életét és újrakezdi azt a kisfiával, Jeremy-vel. Alig teszi be a lábát Jack Pine-ba, furcsábbnál furcsább történeteket hall Ben-ről. El is dönti, hogy elkerüli a férfit, ám a fia másképp gondolja.
Jeremy utolsó kétségbeesésében elviszi a férfihoz beteg kiskutyáját, és végre kezdetét veszi ez a csodás történet...

Egyszerűen levett a lábamról ez a könyv. Már az első oldalakon elvarázsolt, és ez kitartott a könyv végéig. A karakterek nagyon jók, Ben különösképpen. Egész életében titkolózott, és nehezen nyílik meg. Nem akar senkit magához közel engedni, de Chloe és a kisfia hamarosan az élete részévé válnak.
Imádom az indián történeteket, bármennyire is cikinek hangzik. Imádtam hogy Ben hiába negyedvér, mégis magán viseli az indián jegyeket. (Hosszú haj, mokaszin és a "tipikus" indián mentalitás) Chloe-t hamar a szívébe zárja, pedig minden porcikája tiltakozik ez ellen. Titokban több vadállatot is gyógyít, és háziállatként is tart egy farkast, valamint egy félig vak, fogatlan öreg pumát. Elég különc, de ez is hozzátartozik Ben "bájához".
Chloe mint hősnő megállta a helyét, Szinte semmi kivetnivalót nem találtam benne. Egy kedves és erős nő, aki bebizonyította, hogy megtud állni a saját lábán. Igaz, eleinte félt Ben-től, de ahogy megismerkednek, rájön, hogy a férfiban több van, mint amennyi látszik. És hogy a fele sem igaz annak, amit a városiak pletykálnak.

A kapcsolatuk lassan fejlődött ki, szinte észrevétlenül. Tetszett hogy Ben a maga módján udvarol, és az, ahogy az egész kapcsolatuk kialakult. Chloe megismeri egy kicsit az indián kultúrát, és Ben életét is. Már amennyire a férfi hagyja.
Imádtam, ahogy Ben-nel az erdőt járják, és a férfi minielőadásokat tartott. Bölcs és humoros, hiába zárkózott.
Sok író esik abba a hibába, hogy a gyerek karaktereket nem tudják jól megformázni. Az esetek nagy százalékában inkább felnőttesek, mint olyanok, amilyennek lenniük kéne. Viszont az írónő remek munkát végzett. Jeremy úgy viselkedett, mint bármelyik gyerek. Sokat kérdezett, nyílt és őszinte volt. És a példaképét utánozta.
Chloe elvált a férjétől, és azóta is viselik ennek a hatását. Jeremy ha felizgatja magát, és asztmás rohamok törnek rá. Chloe pedig retteg éjszaka és minden zajra összerezzen.
Chloe háttértörténete nagyon szépen ki volt dolgozva, bár én azt vártam, hogy mikor bukkan elő a volt férje.

De helyette kaptunk egy helyi rendőrt, aki visszaél a jelvényével.
Booby Lee gyerekkora óta ki nem állhatja Ben-t, és mindent elkövetett, hogy megnehezítse az életét.
Chloe felkeltette Bobby Lee érdeklődését, és nem tágít, amíg meg nem kapja.
Nagyon szeretem az írónőben azt,hogy nagyon realisztikusan ábrázolja a dolgokat. Itt van Bobby Lee, aki jól hozta a negatív karakter szerepét. És sajnos ilyen a való életben is megtörténik...

Mivel Ben nehezen nyílik meg, ez is az egyik fő probléma közte és Chloe között. Ben titkaira hamar rá lehetett jönni, de ezzel cseppet sem veszített a varázsából. Se ő, se a könyv.

Nagyon tetszett, ahogy Chloe rájön, mi is Ben titka. A végkifejlet nagyon jóra sikeredett, és nem csak Chloe lépett a tettek mezejére, hanem Diablo, a farkas is.

Chloe teljesen beilleszkedett Ben életébe és életstílusába. Remek párost alkotnak!

Az epilógust imádtam! Magame lé képzeltem a jelenetet, és nem győztem vigyorogni.

A könyv hoz mindent, amire szükség van egy jó regényhez. Romantika, humor, dráma és egy cseppnyi krimi. Valamint az Anderson féle varázslat.
Az egyik legjobb Anderson könyv, amit eddig olvastam. Bátran ajánlom mindenkinek!

Read More

Book Tag

Pár hete futótűzként terjed az effajta játék a bloggerek között. Nagyon tetszettek a válaszok amiket olvasgattam, és úgy döntöttem, hogy kitöltök egy ilyen kérdéssort. Nos, fogadjátok szeretettel a válaszaimat:

1. Szoktál nassolni olvasás közben?

Nem igazán. Nem szeretném összepiszkolni a könyvem semmiféle folttal.

2. Mit szeretsz iszogatni olvasás közben?
Mindig – értsd szó szerint – van nálam egy 1,5 literes ásványvíz. Soha nem válok meg tőle, szóval az esetek nagy százalékában vizet iszom. Télen persze imádok teát szürcsölgetni, valamint egy jó limonádéra sem mondok nemet.

3. Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?
Kizárt, hogy valaha is ilyet tegyek. Nálam ez felér egy Istenkáromlással! Ha valami eszembe jut, vagy csak a gondolataimat akarom gyorsan leírni, akkor ott van mellettem egy jegyzetlap. Természetesen az iskolai könyvek kivételt képeznek ez alól, hiszen ez az egyik fő funkciójuk.

4. Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz egy könyvben?

Könyvjelzővel. Abból van egy pár, szóval van miből válogatnom. :-) De nem vetek meg más módszert sem, ha nincs a közelemben egy könyvjelző sem. (Egy darab papír, buszjegy, bolti blokk, és minden, amit fel lehet használni erre a célra.)

5. Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni a könyvet bárhol?
Változó. Az esetek nagy százalékában végigolvasom az adott fejezetet, mert nem szeretem félbe hagyni. De van, amikor le tudom tenni. Ez inkább könyvfüggő.

6. Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha idegesítő könyvet olvas?

Szerencsére ritkán találkozom ilyen könyvekkel. Ha viszont mégis, akkor forrongva és dühöngve, de végigolvasom anélkül hogy a földhöz vagy a falhoz csapnám. Sokszor leteszem, puffogok pár percig, majd folytatom tovább az olvasást. Majd amikor nem bírom tovább, akkor kezdődik minden elölről. ( Ilyen volt Rebecca Donovan – Elakadó lélegzet című könyve)

7. Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?
Ritkán találkozom olyan szóval vagy kifejezéssel, amit nem hallottam már azelőtt valahol. De ha mégsem ismerem, akkor sem keresek rá. A szövegkörnyezetből kikövetkeztetem, vagy megkérdezem édesanyámat.

8. Mit olvasol most?
Szégyen gyalázat, de semmit. Két napja fejeztem be J. R. Ward – Bűvölet illetve Laurell K.Hamilton – Lidérces álmok című könyveket, szóval most pihenek egy kicsit.

9. Milyen könyvet vettél legutóbb?
Pont egy hete rendeltem Bookdepository-ról Sherrilyn Kenyon – The Dark Hunters manga Vol. 3 kötetét. Viszont még nem érkezett meg, így nem tekintem „megvételnek”.

Egy napra rá vettem át Laurell K. Hamilton – Lidérces álmok c. kötetét. Mint már kismilliószor említettem, Anita Blake újraolvasást tartok, és mivel eddig nem voltak meg papír formátumban, így most szerzem be a sorozat darabjait. A kitűzött cél, hogy a 2015-ös Könyvhétre beérjem a sorozatot.

10 Van kedvenc helyed vagy időpontod az olvasásra?
Nem is tudom. Általában kora délután ülök le olvasni. A hely változó. Annyi az állandó, hogy itthon szeretek olvasni. Utazásnál nem, mivel már párszor elég vicces helyzetbe keveredtem, annyira belemerültem az adott könyvbe.

11. A sorozatokat vagy az egyrészes könyveket szereted jobban?
Mind a kettőnek megvan a varázsa. Imádom a sorozatokat, de kezd egy kicsit elegem lenni, hogy már szinte nem is lehet egyedülálló kötetet olvasni. Mert hol folytatják, hol más szemszögből írják meg ugyan azt, hol egy kiegészítő novella...

Viszont a sorozatokat is imádom. Szeretem, hogyha egy páros visszaköszön a folytatásokban, vagy éppenséggel az egész szereplőgárda és a világkidolgozás – főleg a fantasynél – levesz a lábamról. A sokadik kötetnél már úgy érzem, hogy szinte hazajárok, annyira megszerettem a szereplőket, és a világot. (Ilyen Pl: Sherrilyn Kenyon – DarkHunters, J. R. Ward – Fekete Tőr Testvériség, Kresley Cole –Halhatatlanok Alkonyat Után, Nalini Singh – Egy világ – kétfaj – állandó küzdelem...)

12. Van olyan könyv, amit mindig előhozol és szeretettel ajánlasz mindenkinek?
Van egy pár. Sherrilyn Kenyon és Karen Marie Moning könyveit mindenkinek szívesen ajánlom, csakúgy, mint J. R Ward-ot. Kresley Cole, Nalini Singh, Jeaniene Frost, KarenRose, Susan Elizabeth Phillips köteteit is szívesen ajánlom, hiszen a műfajaikon beül az egyik, ha nem a legjobbak.

13 Hogyan rendszerezed a könyveidet?
Ahogy éppen tudom. * mosoly *

Dupla soros a két kis könyvszekrényem, és próbálok úgy pakolni, hogy minél több férjen be egy sorba. Persze az első sorba megpróbálom a nagy kedvenceimet rakni, de sokszor nem sikerül. Valamint próbálok kiadók szerint is rendezni, de mint említettem, az elsődleges szempont a helykihasználtság és a kedvenceim mutogatása.

Read More

J. R. Ward - Bűvölet

Fülszöveg:
Miután Mels Carmichael riporter a helyi temető közelében elüt egy zilált külsejű férfit, meglátogatja az idegent a kórházban. A férfi csupán arra emlékszik a múltjából, hogy egy sírkövön egy nevet látott: Jim Heron nevét – aki nem más, mint egy bukott angyal azzal a feladattal megbízva, hogy lelkeket mentsen meg a hét főbűntől. Mels segít a titokzatos idegennek, hogy újra megtalálja önmagát, Heron pedig felkészül a jó és rossz közötti háborúra.

J. R. Ward bestseller sorozata a hét főbűnről, szerelemről és szenvedélyről, sikerről és gazdagságról világszerte meghódította a Fekete Tőr Testvériség sorozat rajongóit.


Borító: 4
Sorozat: Bukott Angyalok # 4
Eredeti cím: Rapture
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 572
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2014.03.??

Szégyen gyalázat, de akkor olvastam utoljára Ward-ot, amikor megjelent Thor kötete, illetve a sorozat előző része, az Irigység. Azóta eltelt egy kis idő, és nem mondom, hiányzott Ward stílusa.

Az előző részben már nyilvánvaló volt, hogy Matthias lesz a következő megmentendő lélek. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én egy 40-es, cseppet elhízott pasasra számítottam. Nos, nagyon nem volt az. Igaz hogy testileg egy roncs, de ennyiben ki is merült a dolog.
A Sóvárgásban kiderült, hogy nem Isac volt a megmentésre váró lélek, hanem Matthias. A férfi rosszul döntött, és a pokolba kötött ki Devina legnagyobb gyönyörűségére. Viszont mivel Jim elnézte a dolgot, és Devina is munkálkodott, a Teremtő úgy döntött, hogy Matthias kap egy második lehetőséget.
Amint visszatér a pokolból kiderül, hogy semmire és senkire sem emlékszik. Ezt nevezem én tiszta lapnak!

Az előző kötet olyannyira magába szippantott, hogy az valami hihetetlen. Imádtam az a részt, és ettől is valami hasonlót vártam. Nos, nem mondom, megvolt nagyjából minden ami kellett, de mégis, megint hiányzott valami.
Kezdjük Matthias-al. Nagyon érdekes karakter volt, hamar sikerült megkedvelnem. Tetszett, hogy semmire sem emlékezett a régi életéből, viszont megmarad a lényege, ami volt. Magabiztos, hűvös, logikus és gyakorlatias. Ezek mellett persze voltak jó tulajdonságai is, amiből egy nagyon érdekes és hamar megkedvelhető karakter lett.
Mels is egy hamar megkedvelhető női karakter, és ez szinte az összes Ward női karakterre igaz. Tökös a maga módján, és riporter. Ami annyit tesz, hogy nem lehet lerázni.
Ő segíti Matthias a kezdetektől fogva, mivel elütötte, és bűntudata van. Viszont a bűntudat hamar átvált szenvedélybe, és ez kölcsönös.
Ward-tól hamar megszoktuk, hogy a szereplők között ott a kémia. Viszont az újdonság - ebben a sorozatban - hogy a férfi szereplő nem tud teljesíteni. (És így hirtelen Rehv ugrott be a másik sorozatából az írónőnek. Cseppet sok köztük a hasonlóság.)
Eközben persze Jim is rájön, hogy ki is a következő lélek. De ez viszont inkább Matthias-nak köszönhető, hiszen ő kutatta fel, és akinek fokozatosan térnek vissza az emlékei.
A páros régebben együtt dolgozott, így az összhang megvan közöttük. Viszont Jim munkája kimerül abban, hogy testőrködik, ami lássuk be, elég nagy csalódás. Vártam valami harcot a jó és a rossz között. Ehelyett csak lövöldöztek a szereplők.

Adrian úgy tűnt, hogy az előző rész végére ismét magára talál, és elvégzi a feladatát. Itt ez nem jött be, mert csak emésztette magát, és semmi haszna sem volt. Viszont a könyv közepén végre ő is ráébredt, hogy feladata van, hiába fertőzte már meg Devina. (Tuti, hogy Adrian is megmentendő lélek lesz!)Az áldozata, amit hozott nem volt szükségszerű, de annál inkább volt látványos.

Devina és Jim kapcsolata igazán bonyolult. Csakúgy, mint a Sissy-vel való viszonya.
Jim eléggé szimpatikus, kedvelem is a magam módján. Értem, hogy ő a semlegesség, már ami a két nagyhatalmat illeti. Hiszen benne megvan a jó és a rossz is. Csak erről sokszor elfeledkezik.
Nem értettem viszont, hogy miért feküdt le Devina-val. Biztos meglesz az oka, de most semmi értelme nem volt.
A végkifejlet és a nagy áldozat is elég gyengére sikeredett. Kicsit meglepődtem, hogy Matthias feláldozta magát, és végül hova jutott. Viszont amikor visszatért, és Jim kiakadt... Azt viszont teljesen megértettem, mert hiába, Ward tud, ennek semmi értelme nem volt. Mert ahogy Jim is mondta, akkor ennyi erővel mindenki visszatérhetne. Nagyon nem volt logika ebben a dologban, főleg úgy, hogy Matthias már a harmadik esélyét kapta meg.
És ami ezután következett? Az a teljes döbbenet. Jim alkut kötött Devina-val, Sissy-ért cserébe. Most az állás 2-2. És mivel már csak két rész van hátra a sorozatból, nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz még itt.

Mindenesetre Matthias eléggé szimpatikus lett, csakúgy mint Mels. A történet pörgött, és érdekes volt, hiába voltak benne hiányosságok. Kutyusról mindig is sejtettem, hogy valami fura figura, de hogy kicsoda valójában....!
Várom a következő kötetet, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Sissy-vel, Jim-mel, és a többiekkel.
(Annyit még megemlítenék, hogy ismét volt átfedés a FTT-vel. Mels Beth munkahelyén dolgozik, és a bögréjét használja, valamint felbukkan Xcor és a bandája is.)

Read More

Laurell K. Hamilton - Lidérces Álmok

Fülszöveg:
St. Louis-ban sorra halnak meg a sztriptíztáncosnők, a bizonyítékok pedig nem egy, hanem hét sorozatgyilkos felé mutatnak, egészen pontosan hét vámpír felé, akik élén egy renegát vámpírúr áll. Anitát is bevonják a nyomozásba, és neki is lát a tettesek kézrekerítésének, ám egyre inkább úgy tűnik, hogy egyedül nem fog boldogulni. Könnyen lehet, hogy Jean-Claude, a város vámpírura és a vérleopárd Micah mellett még keserű exszeretője, Richard segítségét is igénybe kell vennie. Anita nyomozását állandó gyanakvás kíséri, ráadásul közben meg kell küzdenie erőteljes, pusztító vágyaival, valamint vámpírokkal, vérfarkasokkal és alakváltókkal, aminek eredményeként a vámpírvadász új és eleddig saját maga előtt is ismeretlen magasságokat és mélységeket fedez fel.


Régi értékelés: 3,5
Borító: 4,5
Sorozat: Anita Blake # 12
Eredeti cím: Incubus Dreams
Kedvenc karakter: Anita, Damian
Oldalszám: 762
Kiadó: Agave
Kiadás: 2007

Újraolvasás.

Nem is kell mondanom, hogy imádom ezt a világot. Többször újraolvastam már a sorozatot - nagyjából a Haláltáncig - de még most is annyira elvarázsol a világ és a szereplők, mint első olvasásra.
A fülszöveg teljes becsapás, mert az olvasó egyből arra asszociál, hogy kap egy lendületes jó krimit fantasy-val megfűszerezve. Viszont akik olvassák a sorozatot, azok nem igazán dőlnek be ennek, mert látjuk, hogy merre folyik a sorozat.

Már az előző kötetekben felütötte a fejét az erotikus szál, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. Na és Anita háreme is.
Nekem velük nincs bajom, hiszen kedvelem őket. Mármint a karaktereket. De be kell látnom, hiába a jó karakter, ez a könyv akkor is túl hosszú volt. Nem szoktam ilyet mondai, de az Anita Blake sorozat kivétel. A Leláncolt Nárciszusz is dupla kötet, és az is nagyon el lett húzva. Csakúgy mint ez is.

Adott egy izgalmas alapötlet, de Hamilton nem találta el az arányokat. Az egész kötet másról sem szólt mint Anitáról és a háreméről. És a hisztikről, és a metafizikáról.
Egyszóval. Nem vágtam hanyatt magam a könyvtől.
Nagyon sok felesleges időhúzás van, aminek túl sok értelme nincs. Több oldal, sőt, fejezet ment el arra, hogy szinte ugyan arról vitáztak a felek.
Anita ismét bebizonyította hogy kezd nagyon szupernő lenni, akinek a hatalma folyamatosan fejlődik. És érzelmi szempontból is változásokon esett át.
Eddig megvoltak a maga elvei. Ahogy haladt a sorozat, azok szépen lassan a kukában kötöttek ki. Ebben a kötetben eljutott arra a szintre, hogy szinte már elvei sincsenek. Nagyon gyakorlatias, de elvei már nem nagyon vannak.
Olvasás közben jegyzetelgettem, hogy Anita kivel fekszik össze, és miért. Nem mondom, szép hosszú listám lett.

Először is, amit nem értek. Mi szükség volt egy újabb triumvirátusra. Semmi, de semmi értelme nincs. Damian-t mindig is kedveltem, de szerencsétlennel jól elbánik a sors. Na meg Anita. Mindig elfelejtkezik róla, és mire eszébe jut, szerencsétlen vámpír haldoklik. Viszont ő is igényt nyújtott be Anitára. Hurrá. Szeretem Damian-t. És nem akarom, hogy ő is a háremhez tartozzon. Viszont sikerült ismét megőrülnie, és lefektetnie Anitát.
Nathaniel-el mindig is úgy voltam, hogy édes pofa, kedvelem. De ami hisztit ebben a kötetben lenyomott... Nagyon elegem volt már belőle. Nagyon nem tetszett, hogy hová fejlődik. Oké, legyen magabiztos, de a hiszit azt hagyjuk. Végül azonban a sok nyavalygás is meghozta a gyümölcsét. Kétszer is megfektette Anitát.  És egyszer bundás alakban, Jason-nel együtt. Ezen a ponton cseppet kiakadtam. Ez szinte már animal sex, és köszönjük, abból nem kérünk.
Richard és Jean-Claude is együtt volt Anitával, és a triumvirátusukat is sikerült megszilárdítani. És végre úgy tűnik, hogy Richard is kezd józanul gondolkodni. Viszont kellett pár fejezet, mire beadta a derekát. Sokan nem kedvelik Richard-ot, én viszont még igen. Értem hogy miért akad ki, ha már Anita erre sem hajlandó. Viszont kezdek én is úgy állni hozzá, mint a többiek. Megszoksz, vagy megszöksz. Nincs szükség felesleges drámára.
És ha ez még nem lenne elég, az új jövevényeknek is sikerült Anita szoknyája alá nyúlniuk. Byron-t hamar megkedveltem, tetszik a stílusa. Remélem hogy többet is fog szerepelni a következő részekben. Requiem is érdekes figura, és neki is összejött a dolog.
Valamint ne feledkezzünk meg Micah-ról sem. Lényegében, Anita ebben a kötetben belehúzott, és jó pár pasival sikerült lefeküdnie. Hol hármasban, és hol gyakorlatiasság és túlélés szempontjából.
Igazság szerint nem lenne ezzel túl nagy bajom, ha pörgött volna a cselekmény. De nem így történt. Mert egy helyben toporogtunk, nem haladtunk sehová. Ha mégis, akkor megint egy érzelmi vagy metafizikai viharba keveredtünk ismét, és az egész kezdődött elölről.

Ha őszinte akarok lenni, akkor jóformán nem is emlékszem, hogy mi történt a könyvben. Oké, több táncoslányt meggyilkoltak, és Anita utánuk nyomoz. Viszont csigalassúsággal, és ez az élvezhetőség hatására ment. A végkifejlet is inkább untatott, mint érdekelt volna. Annyi azonban az érdekesség, hogy végül a fő gonosznak sikerült meglépnie.

Anita ereje is kezd stabilizálódni, főleg az ardeur. Ennek annyi a hátránya, hogy nem jelentkezik be amikor akar, hanem Anita dönt, hogy mikor táplálja. A hátulütője a dolognak, hogy Anita viszont elfeledkezik erről, és ezzel a halál szélére sodorja nemcsak magát, hanem az új triumvirátusa tagjait is.
Még most sem értem, hogy miért kellett ez az új triumvirátus. Annyira nincs értelme. Azzal már megbékéltem hogy mivel Jean-Claude Belle Morte vérvonalából való, neki az erotika és a testiség a hatalma forrása. Ezért ilyen erotikusak a könyvek. Azt viszont a mai napig nem bírom benyelni, hogy Jean-Claude még most sem mutatott fel semmit. Édes pofa, manipulatív és jó stratéga, de ennyi nekem nem elég. Anita, és a többiek oldják meg az aktuális problémákat. Jean-Claude önmagában semmire sem képes az eddigiek alapján, hiszen mindig Anita segítségére szorult.
Igazság és Gonosz is nagyon érdekes karakterek, kíváncsi vagyok, hogy Hamilton mit tervez felük.

Rengeteg sebből vérzik a történet, és még kismillió dolgot fel tudnék hozni, ami nem nyerte el a tetszésemet. (Főleg, hogy Asher fel sem bukkant.) De nem teszem. Mert hiába, nem nagyon tetszik hogy mi lett Anitából, mégis értem hogy miért volt erre szükség. Valamint imádom a szereplőket és az egész világkidolgozást.

Read More

Nora Roberts - Nyugvópont

Fülszöveg:
Már csak Shane, a gazdálkodó van „pártában”, de ő sem sokáig. Megérkezik dr. Rebecca Knight, a zseniális eszű városi kutató, aki műszerekkel szeretné mérni a polgárháborús lelkek jelenlétét. Kiderül, hogy ő is különösen fogékony az ilyesmire, és a fiúk nagyanyjával van lelki kapcsolatban. Shane tagadja a szellemek létezését, de csak azért, mert túlságosan is fájdalmas számára az „emlékezés”, ő ugyanis a nagypapa „reinkarnációja”. Aztán persze egymásra találnak…



Régi értékelés: 5
Borító: 3,5
Sorozat: A MacKade Fivérek # 4
Eredeti cím: The Fall of Shane MacKade
Kedvenc karakter: Rafe, Devin, Shane, Regan,
Oldalszám: 384
Kiadó: Harlquin
Kiadás: 2006

Újraolvasás.

A MacKade Fivérek az egyik kedvenc sorozatom az írónőtől. Végre sikerült az összes kötet beszereznem, így semmi sem akadályozhatott meg abban, hogy újraolvassam Shane kötetét is.
Nagyjából emlékeztem rá, hogy mi történik a könyvben, hiába több év telt el, mióta először olvastam.
Először is. A fülszöveg teljesen spoileres, és minden benne van, ami a könyvben történik. Egyetlen apró eltérés van. Shane nem a nagyapja reinkarnációja, hanem a dédapjáé.

Shane mindig is közel állt hozzám. Ő a legfiatalabb MacKade, de ez nem gátolja meg abban, hogy úgy viselkedjen, mint a testvérei. Vonzza és szereti is a nőket. Tisztelettel bánik velük, de nem akar komoly kapcsolatot. Mindene a farm, és ezt már gyerekként tudta. Mindig is magáénak érezte a földjét, és ez soha nem is változott.
Shane elég bohókás, vicces, elbűvölő és édes. Ezekkel a szavakkal tudnám a legjobban jellemezni őt. Már Rafe kötetében megkedveltem, és ez a saját kötetében sem volt másképp.
Rebecca viszont fejtörést okozott. Egyszerűen nem tudtam vele mit kezdeni. Regan barátnője, és azért érkezett a városba, hogy a hobbijának hódoljon. Vagyis a paranormális jelenségeket kutatja. Igazi kis csodabogár, akinek több diplomája van. Teljesen sablon karakter, láttunk már ilyet. Egész életében tanult és az életet távolról sem ismeri. Mindent logikusan közelít meg, és ezzel Shane-t az őrületbe kergeti.
Rebacca karaktere egyáltalán nem fogott meg. Volt, hogy azt éreztem hogy végre egy hullámhosszra kerülünk, de valahogy mégsem történt meg. Furcsa egy karakter. Maradjunk annyiban, hogy nem sikerült megkedvelnem. Mondhatni hidegen hagyott.

Miközben persze a főpáros próbál egymásra találni, addig máshol zajlik az élet. Roberts ebben a kötetben lezárja a "szellemes" szálat, és mindenre fény derül. Valamint a többi MacKade életébe is bepillanthatunk. Ezek a nők úgy szülik hegyre halomra a gyerekeket, mintha kötelező volna. Regan és Cassie is szült még egy gyereket, valamint Savannah éppen a kötet közepén ad életet a második gyerekének. Rebecca pedig a könyv végén jelenti be, hogy gyereket vár.

Szóval MacKade-ekből nem lesz hiány.

Szerettem a fivérekről olvasni, és a közös jelenetiekről. Imádom a Roberts féle nagy családokat. A hangulata megvan ezeknek a könyveknek.

Viszont Rebecca valahogy nem illett ide. Nem tudom miért, de így van. Sőt, ahogy egyre többet gondolok a regényre, annál nyilvánvalóbb, hogy el lett kapkodva, és úgy érzem, hogy össze lett dobva. Sokkal többet, és jobban vártam.

Valamint a reinkarnációs szál is vérzik pár sebből. Shane és Rebecca is látta John és Sarah szellemeit. (Dédszülők) Viszont ők ezeknek a személyeknek a reinkarnációik. Nem akarok belemenni, de ennek így nincs semmi értelme. Valamint amikor kiderült, hogy Rebecca csak 25 éves, enyhén szólva is megdöbbentem. Valahogy az az érzésem volt, hogy minimum 30 felett jár.

Az erotikus jelenetekkel túl sok bajom nem volt, csak az első együttlétükkel. Nem hiszem el, hogy Rebecca semmiféle fájdalmat nem érzett, amikor elveszítette a szüzességét. (Egy kis realitást, könyörgöm!)

A végkifejlet is össze lett dobva, csakúgy, mint az egész regény. Nem éreztem magam elvarázsolva, mint Rafe vagy Devin köteténél. Elég gyengére sikeredett az egész kötet, pedig tényleg jobbat vártam.

A szerelmi szálat sem igazán értettem, elég kidolgozatlannak tűnik.

Maradjunk annyiban, hogy nem ez a legjobb MacKade kötet, hiába imádom Shane-t. Hiányzott belőle valami, és Rebecca sem vett le a lábamról. Viszont Roberts szépen végigvezette a szellemes szálat, ezen a négy köteten keresztül.

Időről időre visszafogok térni a MacKade fivérekhez, hiszen hiába, van pár hibája a sorozatnak, mégis egy pillanat alatt el tudnak bűvölni ezek a zöld szemű bajkeverők.

Read More

Richelle Mead - A szukkubusz éjszakája

Fülszöveg:
Georgina Kincaid, Seattle város szukkubusza pokoli elismerésben részesül kiemelkedő lélek-megrontási teljesítményéért, és békességben él nagy szerelmével, a halandó Seth Mortensen regényíróval. Szerelmük egyetlen hiányossága a testi beteljesülés: könnyű csókokon és gyengéd simogatáson túl nem merészkedhetnek, mert azzal Georgina elszívná Seth életerejét. Kényszerű önmegtartóztatásuk dacára igen harmonikusan építik kapcsolatukat mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen Georgina régi inkubusz barátja, a sármos csábító, Bastien. Az inkubusz rejtélyes feladattal érkezik a városba: meg kell rontania egy híres tévésztárt, a bigott Dana Daileyt, akinek szervezete szigorú konzervatív értékeket hirdet, így igyekezve gátat vetni a földi romlottságnak és az ördög csábításának. Georgina természetesen barátja segítségére siet, ám miközben Bastien Danát igyekszik a romlásba vinni, Georginának is szembe kell néznie saját démonaival.


Borító: 3
Sorozat: Georgina Kincaid # 2
Eredeti cím:Succubus on Top
Kedvenc karakter: Carter
Oldalszám: 304
Kiadó:Agave
Kiadás: 2012

Amennyire tetszett az előző rész, annyira nem voltam most elájulva ettől.
Azt gondoltam, hogy az első kötet amolyan bevezetés ,és ha az olyan jó volt, akkor ez még jobb lesz. Nem lett jobb. Sőt. Sokkal rosszabb.
A fülszöveg minden poént lelő. Ugyanakkor mégsem. Georgie és Seth élik mindennapjaikat, persze mindenféle erotika nélkül. Hiszen ha ez történne, akkor Seth életerejének annyi.
Bastien, az inkubusz felbukkanásával azt gondoltam, hogy íme, lesz egy kis féltékenykedés és mindenféle jó. Ez sem jött össze. Bastien és Georgie szinte már testvérek, és úgy is viselkednek egymással.
De nem akarok előre rohanni.
Bastien azért érkezett a városba, hogy megrontsa a szentéletű, konzervatív tévés és rádiós hírességet, Dana-t. Minden szépen el van tervezve, még Georgie is beszáll a melóba. Igen ám, de semmi sem úgy alakul, ahogyan az kéne.

El sem hiszem, hogy a szereplők valóban több száz, vagy ezer évesek. Olyan logikátlan és gyermeteg terveket találtak ki, hogy még egy általános iskolás is jobbat össze tud dobni. Komolyan, olyan egyszerű és sablonos cseleket vetnek be, mint a szomszédolás party-val egybekötve? Meg együtt sütögetés a konyhában? Amikor ezekről a "tervekről" olvastam, szinte kínomban felnevettem.

Az előző résszel ellentétben, itt nem a nyomozáson volt a hangsúly. Mert lássuk be. Az nagyon vérszegényre sikeredett. Pillanatok alatt ki lehetett találni, hogy ki és mi áll a háttérben. Georgie meg olyan szuper nő, hogy két oldal alatt elintézi a dolgot.
Míg az előző részben nem igazán akartam belegondolni Georgie helyzetébe, itt kénytelen voltam azzal szembesülni, hogy nem fenékig tejfel az élet mellette.
Gerogie még mindig sziporkázik. Vicces elragadó és okos. Viszont a bűnre könnyen rá lehet venni. A kötet inkább az ő érzelmeire és cselekedeteire koncentrál. Mivel már együtt van Seth-vel, rá kell jönnie, hogy valóban szereti-e, vagy csak azt szereti, hogy Seth ennyire odavan érte.

És íme, ez a sorozat tud valamit. Az első résznek köszönhetően pályafutásomban először a gonosz karakter lett az abszolút kedvencem. Ebben a részben pedig egy újabb "első" élménnyel gazdagodtam.
Nem tudom hogy Mead hogy képzelte, de egyszerűen ilyen párossal még nem találkoztam, akik ennyire nem illenének össze. Két külön világot képviselnek, és ez most nem csak a halhatatlan-halandó témára értem. Hogy Georgie és Mead mit lát Seth-ben azt csak a jó ég tudja. Egy biztos. Én a falnak megyek tőle. Ilyen ember a világon nincsen. Oké. Író, külön világban él, visszahúzódó és magánakvaló. De hogy ilyen papucs és tutyimutyi legyen, ahhoz kell nagy tehetség!
Georgie munkájából kifolyólag állandóan megcsalja. Ha ezzel együtt tud élni, akkor hajrá. De az olyan szöveg, hogy jobban szeretné - Seth - ha Georgie élvezné, amikor mással szexel...Normális az ilyen? (Igen, idegileg kivagyok.)
A könyv mély pontja számomra, az amikor Basiten és Georgie egy hotelban vannak. Amit azok műveltek. Komolyan mondom hogy teljesen kiakadtam. Olvastam már nem egy furcsa helyzetről, de ez... Nem is Bastien ténykedésével volt bajom. Azzal, hogy Gerogie belement. A pozitív véleményem róla egy az egyben a kukában landolt.

Azt gondoltam - az előző rész miatt - hogy Jerome és Carter megint központi szerepet kapnak. Nos szinte semmilyen szerepet nem kaptak. Ez enyhén szólva csalódást okozott.

És visszatérve a Dana problémára. Az olvasó már a második találkozás után tisztában van azzal, hogy Dana miért is olyan, amilyen. Valamint hogy mit titkol. Erre viszont se Gerogie, se Bastien nem jött rá. Igen, hallhatatlanok és több száz évesek. És a csábítás a lételemük.
Arról már nem is beszélek, hogy ilyen korosak, és semmi mitológiai tudással nem rendelkeznek. Sőt, semmilyen történelmi tudással.

Teljesen kiakadtam, hogy Mead hogy tudott egy ilyen könyvet megírni. A hab a tortán, amikor Georgie annak a szernek a segítségével szervezi meg a Könyvesbolti gálát. Az egész könyvben emiatt volt mindenki rosszul, erre Georgie... Értem én, hogy Mead nem akarja hogy azt higgyük hogy Georgie egy szent, de ezt teljesen értelmetlennek tartom.

Na és Seth? Totálisan meg vagyok döbbenve, hogy egy ilyen férfikaraktert alkotott Mead, és őt tette meg a főszereplő párjának. Az, ahogyan reagál a dolgokra egyáltalán nem normális. Egyáltalán nem illenek össze, és kövezzetek meg, de én semmi szenvedélyt, vagy szerelmet nem látok közöttük. Egyedül Seth részéről érzek hasonló érzelmeket, de azok inkább a megszállottsággal vannak közeli viszonyban.

Teljesen csalódott vagyok a könyv miatt. Tényleg reméltem, hogy egy jóféle történetet olvashatok. Ehelyett kaptam egy... Nem tudom mit. Nem tudom hogy örüljek vagy sírjak amiatt, hogy itthon elkaszálták a sorozatot. Mindenesetre egyszer legalább érdemes elolvasni. Főleg azoknak, akiknek alacsony a vérnyomásuk. Mert garantáltan az eget fogja verni attól, ami ebben a könyvben pár helyen felüti a fejét.

Read More