Kresley Cole - Vámpírzóna

Fülszöveg:

Cadeon Woede-nak nincs nyugta, míg ki nem küszöböli a csorbát, mely szüntelen kísérti. Csakhogy amint megszerzi megváltása kulcsát, a fél lény Holly Ashwint, máris rájön, hogy a nő, akit saját céljaira akar használni, majd eldobni, éppúgy kísérti, mint a múltja.
Egy megkínzott harcos, akitől rettegnie kéne, de akit megtagadni nem tud…
Az emberként felnevelt Holly-nak sejtelme sincs, hogy a félelmetes legendák a valóságról szólnak, míg össze nem találkozik egy goromba démonnal, s az valami érthetetlen oknál fogva óvja, mint a szeme világát. A mítosz és a hatalom érzéki, új világába taszítva, Holly hamarosan eleped védelmező démona tüzes érintéséért. S megadja magát a sötét vágyaknak…
Épp csak kivívja Holly bizalmát, s mondjon le máris róla? Árulja el legvadabb álmai beteljesítőjét, szíve rabul ejtőjét?

Újraolvasás.

Anno ez a kötet sem vált a szívem csücskévé, sőt, egy kicsit csalódást is okozott.

Most viszont… Imádtam! Az öt kötet közül nálam ez a második helyen áll.

Örülök neki, hogy újra egy valkűr az egyik főszereplő, bár szegény Holly-nak eleinte fogalma sincs róla, hogy mibe keveredett. És megint egy szűz főszereplő. Nem tudom, Cole mániája-e, vagy csak úgy jön ez a dolog, de ha jobban megnézzük az eddigi öt kötetet, akkor mindegyik könyvben az egyik főszereplő vagy szűz, vagy majdnem szűz, vagy olyan régóta nem volt senkivel, hogy rásüthetjük, hogy visszatért a szűz állapotba.

Az első részben Emma tölti be ezt a szerepkört, bár Lachlain-ra is rálehetne sütni, mivel évszázadokon át raboskodott. Akkor ott van Sebastian, aki emberi élete folyamán alig jutott el a beteljesülésig, és bő háromszáz éve volt, hogy felkészüljön. Kedvenc vérfarkasomra (Bowen) is rálehet sütni, hogy visszatért a szűz állapotba, mivel bő egy évezrede nőt sem látott. Conrad a szüzek között is a legnagyobb szűz, és most itt van Holly is… Nincs semmi bajom ezzel, csak kicsit érdekesnek találtam. Most viszont vissza a könyvhöz.

Ebben a kötetben is úton vannak a szereplők, ami nekem kifejezetten tetszett. Nem unatkoztam olvasás közben, bár volt egy-két lapos pillanata a könyvnek, mégis azt mondom, hogy a kedvencek között a helye.

Holly-val tudtam azonosulni, megértettem a betegségét is. Nekem is sok hülye heppem van, pár hasonló dolog is, mint Holly-nál. Szóval megértettem, miért viselkedik úgy, ahogyan. Intelligens, humoros amit ki sem nézne belőle az ember. És nem egyszer bebizonyította, hogy nagyon bátor.

Cade mindig is szimpatikus volt, itt viszont imádtam. Nagyon mérges voltam rá az előző kötetben azért, amit Néomi-val tett. Viszont ebben a kötetben nyújtott teljesítménye alapján Cade nagyon közel áll ahhoz, hogy egyik nagy kedvencem legyen a sorozatból. Nyers és arrogáns, de a felszín mögött ott lapul a törődés és a kedvesség is. Nagyon tetszett, ahogyan Holly betegségét kezelte, és az állandó szexuális utalgatási sem zavartak. Sőt, el is vártam ezt tőle.

A könyv tele van akcióval, humorral, izgalommal és erotikával. Nagyon jó párosítás. Ehhez jönnek még a jobbnál jobb kalandok, és azt veszi észre az ember, hogy vigyorogva olvassa végig a könyvet.

Imádtam, hogy a valkűrök is szerephez jutottak. Nix abszolút nagy kedvenc. Imádom őt. Bár, ezt a könyvet olvasva felötlött bennem a gondolat, hogy mégsem olyan bohókás, mint amilyennek tetteti magát. Kíváncsi vagyok az ő könyvére is, remélem Cole nem marad adós vele.

Viszont Rydstrom nem lett szimpatikus. A Talizmán Kupán kezdtem megkedvelni, Mariketa könyvében még szimpatikusabb lett, de Conrad kötetében kezdett eltűnni a szimpátiám, főleg amiatt, ahogyan Cade-el viselkedett. Itt viszont már-már elindult „az egyáltalán nem kedvelem” kategória felé. Az ő kötetét is felvezette Cole, de egyáltalán nem fűlik hozzá a fogam. Sabine-re viszont egy kicsit kíváncsi vagyok.

A végkifejlet nagyon jóra sikeredett, főleg azért, mert végre akadt egy olyan női főszereplő, aki saját magát menti ki a szorult helyzetéből, és nincs semmiféle fehér lovon érkező Cadeon.

Tetszett, hogy Regin is felbukkant. Azt viszont sajnálom, hogy nem tudtam meg többet Val Hall-ról, és a többi valkűrről. Holly valkűr neve is nagyon tetszett, bár amit Regin adott neki, azon nagyot nevettem.

Pozitív csalódást okozott a könyv, nem is vártam, hogy ennyire tetszeni fog. Ami viszont nagyon nem tetszik, az a címe. Nem értem, mi köze a könyvhöz. Lett volna inkább Démonzóna. Annak legalább lett volna értelme, és megmarad figyelemfelkeltőnek is. 

Értékelés: Régi: 4; Új: 5

Borító: 4,5

Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 5

Kedvenc karakter: Nix, Cade

Oldalszám: 402

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2011

Read More

Kresley Cole - Vámpírvér

Fülszöveg:

Néomi Laress, a híres táncos, gyilkosság áldozata lett. Túlvilági erők birtokosaként, de az élők számára láthatatlanul kísért otthonában, elriasztva a betolakodókat, mígnem találkozik egy könyörtelen halhatatlannal, aki felébreszti szenvedélyét.
Hogy ne tehessen kárt másokban, fivérei elhagyatott kastélyházba börtönzik Conrad Wrotht, a félelmetes vámpírt. Ám ott egy megfoghatatlan lény még mélyebbre taszítja az őrületbe. A vámpírban vágy ébred a nő iránt, de még ha sikerül is elnyernie Néomit, az őt üldöző sötét erőktől nem szabadulhat…

Újraolvasás.

A decemberi nagy olvasói dömping hatására a január kész szenvedés nálam az olvasások terén. Egyetlen könyv tudott kicsit kiszakítani ebből az állapotból, de utána visszatért a válság. Kétségbe is estem, mert rengeteg könyv van, amit olvasni akarok, de egyszerűen most nem érdekel semmi, nem élvezek olvasni semmit. Ezért is tértem vissza egy kicsit a mangák világába, mert ott legalább jól éreztem magamat. De tegnap valahogy kedvet kaptam ehhez a könyvhöz, és végre megint élveztem olvasni.

Cole-t főként a humora miatt szeretem, de itt most elég keveset kaptam belőle. Első olvasáskor itt kezdtem kicsit elpártolni tőle, mert az előző kötet nálam abszolút favorit, ez viszont első olvasáskor nem érte el nálam a szintet.

Molyon mégis 5 csillagot kapott tőlem. Fogalmam sincs hogy miért. Szerintem csak a lojalitás miatt. De visszatérve a könyvhöz.

Tetszett. Két éve olvastam, de teljes homály volt a történet. A párosítás is elég érdekesre sikeredett. Egy őrült vámpír és egy szellem. Mit lehet ebből kihozni? Nos, elég sok mindent.

Mint említettem, itt kevesebb volt a humor, a szereplők szinte ismeretlenek, de mégis hamar megkedvelhetőek. A Wroth fivérek mindig is jelen voltak a sorozatban, viszont Conrad-ról nem sok szó esett. Kíváncsi voltam rá, és nem okozott csalódást. Azt hiszem, nekem a fivérek közül ő a kedvencem. A könyv elején tényleg egy őrült volt, de Néomi-nak köszönhetően szépen lassan kezdett magához térni. És végre az első szűz férfi is felbukkant. Azt hiszem, ez is hozzásegítette, hogy ennyire megkedveljem. Conrad-nak elég nyers a stílusa, a gyilkoláson kívül nem ismer mást, szóval eléggé megmosolyogtatott, amikor új dolgokat próbált ki.

Néomi-t is elég hamar megkedveltem, de a könyv végére kicsit csappant a szimpátiám. Tetszett, hogy sokszor francia szavakat használt. Hiába, a felét sem értettem, de nekem mindig is a gyengém volt, amikor egy-két szót bármelyik karakter a saját nyelvén használ.

Nagyon érdekes volt, hogy most tényleg a két főszereplőn volt a hangsúly. Ismerkedtek, beszélgettek, titkokat árultak el egymásról, látták egymást a legrosszabb pillanataikban is.  

Fizikailag lehetetlen volt érintkezniük, mégis érezni lehetett közöttük – jobb szó híján – a kémiát.

Ami viszont kicsit nem tetszett Néomi és Conrad kapcsolatában, hogy amikor már Néomi emberi testet kapott, mást sem csináltak, csak szexeltek. Oké, be kell hozni a lemaradást, de ne essünk túlzásba. Beszélgetni is alig beszélgettek, pedig nekem ez nagyon tetszett a könyv elején.

Nix is képviseltette magát elég sokszor, főleg neki köszönhető a könyv humoros oldala. Imádom az ősvalkűrt, a kedvencek között is a kedvencem.

Visszatérő szereplőkből sincs hiány, mert a kedvenc farkasom (Bowen) is szerephez jutott, és a kedvenc boszorkányom (Mariketa) is. Emellett ott vannak a Woede fivérek, szóval nincs ok panaszra.

A Wroth fivéreket viszont hiányoltam egy kicsit. A könyv elején elég sokat szerepeltek, de nem éreztem, hogy tényleg ott lennének. Utána egyszer csak felszívódtak, a könyv végén Conrad kiszabadítja őket, minden szép és jó, mindenki mehet a dolgára. Ez nem nagyon tetszett, több családi részt akartam. És még most sem vagyok kibékülve azzal, hogy a Wroth családot visszahozzák a múltból. Nagyon ellene vagyok, ez van.

A végkifejlet elég ütősre sikeredett. Sőt, nagyon ütősre. Kíváncsi voltam, hogyan lesz megoldva Néomi „örökléte”. Érdekes megoldást választott Cole, de azt hiszem, fogunk még ettől cifrábbakat is kapni.

Értékelés: Régi: 5; Új: 4

Borító: 3,5

Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 4

Kedvenc karakter: Nix, Bowen, Mariketa, Cade, Regin 

Oldalszám: 406

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2010

Read More

Yazawa Ai - Nana Vol.3

Fülszöveg:

Oosaki Nana számára lassan összejönni látszanak a dolgok – van már gitárosa és dobosa, és egy egy ügyes basszert is találtak. A Black Stones újra összeállt, és úgy tűnik, ezúttal nagyon ott vannak a szeren.
Komatsu Nana eközben régi ellenlábasával, az ördöggel viaskodik – a munkája bedőlni látszik, és Shoujival sem minden oké.



A hajnalig tartó zenélésnek meglett a következménye. A szomszédok tombolnak, és hála a belőtt hajú, és rikító sminkű Yamada kisasszonynak, Hachi kalkulálni kezd.

Ha pár szóval kellene jellemeznem ezt a részt akkor azt mondanám: drámai, szomorú, humoros, bulis és fiatalos.

Azt vettem észre így a harmadik kötet olvasása után, hogy mindegyik kötetet átlengi valamiféle szomorúság. Alig észrevehető, de mégis…

Nana és Hachi nagyon egymásra találtak, ami lehet hogy fura így elsőre, de akinek volt/van legjobb barátnője, az tudja, hogy az ilyesmi gyorsan jön, és olyan, mintha ezer éve ismerné az ember a  másikat. A két lánnyal sincs másképp, hiába Nana alig árul el magáról valamit.

Nobu felbukkanásával beindul a gépezet, és Hachi szent céljának tűzte ki, hogy a maradék tagokat felkutassa. Már a kötet elején felbukkan Shin, aki egy imádni való karakter. Személy szerint én imádom.

Hachi-val még most sem vagyok kibékülve. Amikor az anime-t néztem, ott körülbelül akkor kezdtünk rossz viszonyba lenni, amikor Takumi felbukkant. Itt viszont, már kezdem érezni, hogy Hachi soha nem lesz a kedvencem. Sőt, egyre jobban kezd idegesíteni. Tipikus idealista. És egyben nagyon önző is. Shouji-val a kapcsolata sem a régi. És itt mutatkozik meg a legjobban, hogy minden kapcsolat két emberen múlik. Shouji alig kapott szerepet ebben a  részben, és ha mégis felbukkant, akkor Sachiko oldalán. Valamilyen szinten haragszom is ezért Shouji-ra, de inkább Hachi az, aki hibás. Nem foglalkozott a fiúval, és ha mégis kereste, akkor is csak panaszkodott neki, és Nana-ról beszélt.

Persze Shouji sem egy szent, mert két lányt szédített, és nem volt bátorsága Hachi elé állni. Sachiko is hibás, mert tudta, hogy a srác foglalt, és mégis… Szóval mind a hárman hibásak.

Hachi-val még az a bajom, azon kívül, hogy mennyire önző, hogy állandóan költekezik, és a pénz után rohangál. Semmi sem jó neki, már ami a munkát illeti.

Junko-val sem nagyon tudok mit kezdeni. Ő Svájc Hachi és Shouji között, de ha Shouji-val el tudott beszélgetni, akkor jó barátnőhöz méltóan Hachi-val is beszélnie kellett volna, és nem letagadni mindent. Kyousuke-t itt meglepően kedveltem.

És végre Yasu is beállít a lányokhoz, és végre összeállt a banda.

És a kötet vége? Szomorú, mert Hachi érzi, hogy valami nincs rendben… 

Értékelés: 5

Borító: 4

Sorozat: Nana # 3

Kedvenc karakter: Nana, Nobu, Shin

Oldalszám: 190

Kiadó: Mangafan

Kiadás dátuma: 2008 

Read More

Yazawa Ai - Nana Vol.2

Fülszöveg:
Komatsu Nana Tokióba tart, hogy végre olyan életet kezdhessen Shoujival, amelyet nem a szerelem szeszélyei irányítanak.
Oosaki Nana a többi Blast-tagnak, Rennek, és elsősorban önmagának akarja bebizonyítani, hogy egyedül is képes zenei karriert befutni, nem csak mint Ren barátnője.
Egyszerre érve Tokióba, mindkét lány megfizethető lakást keres – csakhogy a fővárosban semmi sem olcsó! Szerencsére bőven el vannak látva segítőkész haverokkal… a baj csak az, hogy ezek a haverok többnyire kissé zakkantak!

Végre elolvashattam ezt a részt is. A 4. részt már pár hónapja beszereztem, hála a rukkolának, de úgy semmi értelme, ha nem olvasom el ezt és a harmadik részt is.

Azt hiszem, saját kis hagyományt fogok teremteni, mert ismét Anna Tsuchiya és Olivia Lufkin dalait hallgatva olvastam el ezt a részt is, és a következőket is így fogom.

A manga azzal kezdődik, hogy Hachi végre elindul Tokióba. Igazából nincs vele túl sok bajom, de… Valahogy nem tudom annyira kedvelni, mint Nana-t. Hachi egy kicsit elkényeztetett, önző, és totálisan kapcsolatfüggő.

A vonaton találkoznak Nana-val, és hiába ég és föld a két lány, mégis annyira hasonlóak. Igen, tudom, ez hülyén hangzik, de én így látom. Mind a ketten szeretethiányban szenvednek, csak Hachi ezt azzal orvosolja, hogy úgy váltogatja a szerelmei tárgyát, mint más lány a bugyiját. Nagyon éretlen, de vannak vicces beszólásai, amik azért mosolyt csalnak az ember arcára.

A vonaton eltelt időt szerintem az anime jobban feldolgozta, de így is élvezetes volt olvasni, hogyan ismerkednek össze a lányok.

Shouji valahogy nem a szívem csücske, lehet azért, mert tudom, hogy mi lesz a későbbiekben. Zavart az is, hogy Hachi-t már az első nap ingatlanközvetítőhöz akarja küldeni, és az álláskereséssel ostromolja. Ezért is lepett meg, amikor Kyousuke elmondja Junko-nak, hogy Shouji majd feleségül akarja venni Hachi-t.  Junko sem egy nagy kedvenc, nem érzem azt, hogy tényleg olyan nagy barátnők lennének Hachi-val. Olyan, mintha valami koloncnak tartaná Hachi-t.

Nagyon tetszett, hogy Nana és Hachi összeköltöztek, és az is, miként ismerkednek össze, és vásárolgatnak mindenféle bútort a lakásba.

Yasu alig szerepelt, de Nana fogalmazta meg legjobban, hogy milyen is az „ügyvéd úr”. Mindenkinek segíteni próbál, de azért, akik látták az anime-t, vagy eléggé előrébb járnak a manga olvasásával, tudják, hogy nem csak a baráti szeretet hajtja.

Az egyik kedvenc jelenetem, amikor Nobu beállít Nana-ékhoz. Nana-nak nagyon jó dumája van, és a mangaka is nagyon jól megrajzolja az ilyen jeleneteknél. Szóval dőltem a nevetéstől, amikor Nobu beállított.

A másik legjobb jelenet egyértelműen a vége, amikor Nana és Nobu együtt zenélnek. Az anime-ben a „Rose” című dalt énekli Nana, szóval muszáj ezt a jelenetet megosztanom.

Összességében jó volt ez a rész is, de nekem hiányzott valami. Még mindig bevezető kötetnek érzem, de ettől függetlenül nagyon szerettem olvasni.

Értékelés: 4

Borító: 4

Sorozat: Nana # 2

Kedvenc karakter: Nana, Nobu

Oldalszám: 186

Kiadó: Mangafan

Kiadás dátuma: 2008

Read More

Yazawa Ai - Nana Vol.1

Fülszöveg:

Két huszonéves lány tart Tokióba, hogy megvalósítsák nagyon különböző álmaikat, és mindkettõjüket Nanának hívják. Komatsu Nana egy vidéki polgári család lánya, naiv, nyílt, és folyton szerelmes; Oosaki Nana egy félárva punkzenész – határozott, kemény lány, aki önmagát és karrierjét keresni megy a fővárosba. A sors úgy hozza, hogy a két Nana először a vonaton, majd Tokióban is találkoznak. Szerelmek és szakítások, siker és bukás, boldogság és tragédiák kísérik felnőtté válásukat.


Az animémet párszor már láttam, és szeretem is, meg nem is. Szeretem, mert a szereplők, a világ, a helyzetek és a különböző lereagálások annyira valóságosak. Nem szeretem, mert Hachi néha nagyon rossz döntéseket hozott. De ezt majd később. Akkor, és ott.
Ma találtam rá erre a kötetre az egyik antikváriumban, és egyből jött is velem haza. Útközben bele-bele olvasgattam, mert nem bírtam ki, hogy ne tegyem. Hazaérve egyből elkezdtem olvasni, és persze Anna Tsuchiya (Blast) és Olivia Lufkin (Trapnest) dalai szóltak a lejátszómból, mert úgy sokkal jobban beleéltem magam. Hát jelentem, fantasztikus élmény volt! Főleg, amikor Nana részét kezdtem el olvasni, és akkor indult el a „Rose” című dal.
Nana – Hachi gondolkodása, és viselkedése kísértetiesen hasonlít a nővéremére. Szóval megértem, de mégsem Hachi viselkedését, és a sok szerelembe esését. Voltak vicces beszólásai is, de én valahogy jobban kedvelem Nana-t. Az ő története jobban megfogott. Szeretem Nana-t.
Ren-t imádom, annak ellenére, hogy lelépett. Nobu olyan kis édes. Yasu… Vele még mindig csak ismerkedünk.
A manga rajzolása szerintem nagyon szép, főleg, hogy első kötet, és az sok mangánál hát… Nem nagyon szép. A történet nagyon jó. Nagyon szeretem, hogy a zene is szerepet játszik a történetben. Bevezető kötetnek szerintem nagyon jó. Jöhet majd a következő!

Értékelés: 4,5

Borító: 4

Sorozat: Nana # 1

Kedvenc karakter: Nana, Ren

Oldalszám: 180

Kiadó: Mangafan

Kiadás dátuma: 2008

Read More

Yazawa Ai - Nana

 

Aki nem ismerné a mangát:  

Két huszonéves lány tart Tokióba, hogy megvalósítsák nagyon különböző álmaikat, és mindkettőjüket Nanának hívják. Komatsu Nana egy vidéki polgári család lánya, naiv, nyílt, és folyton szerelmes; Oosaki Nana egy félárva punkzenész - határozott, kemény lány, aki önmagát és karrierjét keresni megy a fővárosba. A sors úgy hozza, hogy a két Nana először a vonaton, majd Tokióban is találkoznak. Szerelmek és szakítások, siker és bukás, boldogság és tragédiák kísérik a felnőtté válásukat.

( Forrás:  http://mangafan.hu/ )

Kötetek: ( Kattints arra, amelyikről olvasni szeretnél)

1-10:
Vol. 1     Vol. 2     Vol. 3    Vol. 4     Vol. 5     Vol. 6     Vol. 7     Vol. 8     Vol. 9     Vol. 10 

11-20:
Vol. 11     Vol. 12     Vol. 13     Vol. 14     Vol. 15     Vol. 16     Vol. 17     Vol. 18     Vol. 19     Vol. 20

21- ...: 

Vol. 21     Vol. 22

Read More

Cassandra Clare - Hamuváros

Fülszöveg:

Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?

Újraolvasás.

Régen olvastam már ezt a könyvet, és emlékszem, hogy mennyire odáig voltam érte, és majd’ megvesztem, hogy nem olvashatom a folytatást.

Októberben elkapott az újraolvasási láz, szóval amint tudtam, be is szereztem a Csontvárost. Amint azt letettem, alig vártam, hogy ezt a könyvet is megszerezzem. Karácsonykor ott várt rám a fa alatt, és pedig repdestem az örömtől.

De most csak szenvedtem vele. Két hétbe telt, mire elolvastam. Kicsit hülyén fog hangzani, de a történettel nincs semmi baj. Nagyon jóra sikeredett, de engem most nem sikerült megfognia. Persze az is hozzátartozik a dologhoz, hogy pont ennél a könyvnél kapott el az olvasói válság. Először azt hittem, hogy az a gond, hogy rágörcsölök a könyvre. Annyira akartam szeretni. A 100. oldal környékén döbbentem rá, hogy egyáltalán nem élvezem olvasni. Csak olvastam, de teljesen hidegen hagyott a sztori.

Hagytam pihenni, nem is olvastam mást. Majd jött Jamie McGuire, és sikeresen kizökkentett a válságomból. Pár napja ismét kézbe vettem ezt a könyvet, de sokan nem javult a helyzet. Még mindig azt mondom, hogy nagyon jó a történet, rengeteg benne a cselekmény, bonyolódnak a dolgok, de engem akkor sem sikerült megérintenie a könyvnek. Egyedül akkor mosolyogtam el olvasás közben, amikor Magnus előtérbe került.

Jace és Clary is kerülgette egymást, volt pár vallomás, de a könyv végén, amikor Clary elhatározta magát, akkor már Jace állt a dolgokhoz másként. Jace is többet mutatott magából, megmaradt a szarkasztikus humora is, de ez engem most nem nyűgözött le.

Simon-nal kapcsolatban meg annyit, hogy nem igazán a kedvencem. Az új „állapota” nem igazán lepett meg. Nem mondom azt, hogy kíváncsi leszek, mi lesz vele, mert akkor hazudnék.

Amit kiemelnék, az az Inkvizítor. A másik Karácsonyi ajándékom az Angyal c. könyv lett, és az első oldalon belebotlottam a Herondale névbe. És amikor az Inkvizítorról kiderült, hogy ő is Herondale, felkeltette az érdeklődésemet ez a vonal.

Alec és Magnus olyan kis édesek voltak. Főleg Magnus. Neki köszönhető, hogy valamennyire élveztem olvasni a könyvet.

A könyv végén a csata is tetszett, élveztem olvasni. Ellenben Clary-vel most kicsit meggyűlt a bajom, mert ebben a részben többször csak idegesített. Az viszont a javára szólt, hogy Simon-nal nem erőltették a dolgot. Megpróbálták, de nem jött össze.

Valentine egy nagyon jó rossz karakter. Tipikus pszichopata, soha sem tudni, hogy mit, miért tesz.

Tárgyilagosan nézve tény, hogy sokkal jobb, mint a Csontváros, akciódúsabb, érdekesebb, többet tudtam meg az Árnyvadászokról is, de úgy tűnik, hogy szüneteltetnem kell egy kicsit ezt a sorozatot, és Clare könyveinek olvasását is. Felettébb bosszant, hogy tudom, hogy ez egy nagyon jó könyv, mégis alig tudtam élvezni.

Értékelés: Régi: 4,5; Új: 3,5

Borító: 5*

Sorozat: A Végzet Ereklyéi # 2

Kedvenc karakter: Magnus Bane

Oldalszám: 416

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2010

Read More