Mark Lawrence - Tövisek Királya

Fülszöveg:

A FIÚ, AKI KIRÁLY AKART LENNI, MEGSZEREZTE A TRÓNT...

Csaták százai perzselik fel a földeket, amint nagyurak és kiskirályok viaskodnak a széthullott birodalom uralmáért. A galádul lemészárolt anyja és öccse megbosszulásához vezető hosszú úton Honorous Jorg Ancrath herceg kiderítette, kik állnak valójában e végtelen háború mögött. Megismerte a játszmát, és elhatározta, hogy ő fogja letarolni a táblát, bármi áron.

Húszezres hadsereg vonul Jorg vára ellen, a próféciák és a nép istenített bajnokának vezetésével. Minden becsületes ember azért fohászkodik, hogy ez a dicső lovag egyesítse a birodalmat, begyógyítva sebeit. Minden jó király tudja, hogy meg kell hajolnia a túlerő és a jövendölések előtt, ha másért nem, hogy népét és birtokát mentse. De Jorg király nem jó király.

Jorg tisztában van vele, hogy a nála sokkal erősebb ellenséget tisztességes harcban nem győzheti le. Ám a tisztességes játszma sohasem szerepelt a tervei közt.


Borító: 4
Sorozat: A Széthullott Birodalom
Eredeti cím: King of Thorns
Kedvenc karakter: Jorg, Góg
Oldalszám: 504
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2013,2015

Áprilisban olvastam a sorozat kezdő kötetét, a Tövisek hercegét. Akkor eldöntöttem, hogy nekem ezt a sorozatot muszáj minél hamarabb olvasnom. Ha nem is lett kedvenc, de szerettem a Tövisek hercegét, és nagy elvárásaim voltak ezzel a kötettel kapcsolatban.
Nem kellett volna annyira bíznom ebben. Szó se róla, tetszett, főleg a könyv utolsó negyede, de mégis...
Alig két hónap telt el az előző kötet óta, és mégis, amikor elkezdtem olvasni, csak kapkodtam a fejem, és kérdő tekintettel bámultam ki a fejemből.

Lawrence az előző kötetnél is két idősíkot használt. Nem mondom, tetszett a dolog. Ezt itt is
megtartotta, ráadásként Katherine naplóbejegyzéseit is olvashattuk. Ezáltal kicsit zavartnak éreztem magam.
Jorg a jelenben már 18 éves, éppen nősülni készül, miközben Nyíl hercege több ezer fős sereggel a kapujában toporog.
A múltban 15 éves, és még többet tudunk meg a múltjáról, démonairól és anyai családjáról.
E két szál a könyv végére szépen összeér, és tisztázódik minden, ami eddig számomra teljesen értelmetlen volt. És épp ez a bajom. A túl  nagy titokzatosság. Míg a jelen eseményeit nem értettem, a későbbiekben - jóval később - a múltbéli események magyarázatot adtak mindenre.

És Lawrence ismét megcsinálta. Ismét egy olyan szereplőt ölt meg, akit nagyon hamar a szívembe zártam. Az előző kötetben úgy tűnt, hogy akkori kedvenc papommal végzett az író, de szerencsére mégsem. Most viszont teljesen biztos, hogy Góg halott. Köszönöm Lawrence!

A Tövisek hercege cselekményszála eltörpül emellett. Fél lábbal egy háborúban állunk, fél lábbal a múltban, ami ehhez vezetett. És eközben Katherine-t is jobban megismerjük.
A körülmények áldozata ő is. Sajnáltam Katherine-t, nagyon szimpatikus volt.

Aki viszont a hátán viszi a történetet, az egyértelműen Jorg. Annyira összetett, annyi van még benne!
Természetesen nem egy földre szállt angyal. Ó, nem! De most már látni, hogy nem csak sötétségből áll, hiába is állítja ő ezt.
Agyafúrt egy figura, és amit a könyv végén művelt! Hangosan felnevettem, hogy igen, erre csak Jorg képes.

Jorg hiába lett király, mégis úgy érzem megmaradt a csatangoló Testvérnek. Világot lát, megoldja amit meg akar, és ellenáll, ha valamit rátukmálnak. Csak a szokásos.
Tetszett a testvérek kalandozása, és örülök, hogy Jorg anyai rokonait is sikerült megismerni.

Sokáig nem értettem, hogy mire fel az a bizonyos ládikó. Miért kell Jorg-nak, miféle mágiával működik.
Viszont amikor kinyitotta...Minden elfeledett emléke felszínre bukkant, és Jorg ha pillanatnyilag is, de beleőrült.

Már az előző részben reméltem, hogy Katherine közelebb fog kerülni Jorg-hoz. Meg is lepődtem, hogy Jorg egy 12 éves kislányt vesz el feleségül. Miana-t nem tartottam sokra. Viszont megmutatta, hogy igenis helye van Jorg mellett, és nem az a törékeny kislány, akinek kinéz.


Egyre több szerepet kap a mágia a sorozatban és az olyan tárgyak, amiket még az Építők hagytak Hátra. Például egy pisztoly...
Nagyon örülök, hogy Sageous-nak vége van. Ezek a mágusok valóban olyanok, mint a bábmesterek.
A kötetben többször felmerült a Holt Király neve, kíváncsi leszek, hogy mit tartogat még Jorg számára.

A kötetről lehetne még regényeket írni, de annyi biztos, hogy igazán szórakoztató volt, bár sok idő kellett ahhoz, hogy valóban élvezzem a könyvet.

Még szerencse, hogy már a folytatás, és a Bolondok hercege is a birtokomban van. Nagyon élvezem Lawrence stílusát, és érzem hogy újabb kedvenc írót avattam!

Read More

Michael J. Sullivan - Trónbitorlók

Fülszöveg:

VÉGEZTEK A KIRÁLLYAL.
KERESTEK KÉT BŰNBAKOT.
ROSSZUL VÁLASZTOTTAK.

Ez a könyv nem a legyőzendő, ősi gonoszról vagy egy bosszúálló árváról szól, csupán két fickóról, akik rossz időben rossz helyen találták magukat… Royce Melborn a hétpróbás tolvaj, és kardforgató társa, Hadrian Blackwater Riyria fedőnéven cselszövő nemesek veszélyes és lehetetlennek tűnő megbízásait vállalja el, amivel messze földön hírhedté váltak. Mígnem egy legendás kard ellopása ürügyén csapdába csalják őket, hogy bűnbakként rájuk fogják a király meggyilkolását. A kivégzés elől csak úgy szabadulhatnak, ha végére járnak a királyokat és királyságokat porba sújtó ősi rejtélynek…


Borító: 3,5
Sorozat: Riyria-krónikák # 1
Eredeti cím: The Crown Conspiracy
Kedvenc karakter: Royce, Myron
Oldalszám: 342
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2012

Egy ideje felfigyeltem már erre a sorozatra is, de a borító és a fülszöveg rendre eltántorított. Viszont manapság úgy tűnik, hogy kezd kiszélesedni  az ingerküszöböm, mert egyre több ehhez hasonló könyveket szerzek be. És tudjátok mit? Mind tetszett.

Ez a könyv viszont kicsit másabb, mint a megszokott fantasy-k. Itt a főhősök nem lovagok és hősök, vagy szegény parasztfiúk, akik felnőve a világ megváltói lesznek. Nem, a Riyria két tagja cseppet sem ilyenek. Royce egy nagyon ügyes tolvaj, és Hadrian egy kardforgató. És mi is az ő feladatuk?
A páros olyan megbízásokat vállalnak el, ami első hallásra lehetetlenek. De nem nekik. Fortélyosak és soha nem kapják el őket. És ahogy az egyik szereplő is mondja:

"...Köd előttük, köd utánuk, úgy tűnnek el és fel, ahogy nem szégyellnek."

A kötet elején tanúi is leszünk egy ilyen kalandjuknak, és nem győztem csodálkozni, mert tényleg olyan mutatványokat hajtanak végre, amit elsőre nem tudtam volna hová tenni.


Viszont minden jónak vége szakad, és egy balul sikerült megbízás - ami Hadrian jó szívének köszönhető - miatt királygyilkosoknak kiáltják ki őket.
Mi várhat még rájuk? Kínkeserves halál...Csakhogy Arista
hercegnőnek más elképzelései vannak. Így esnek hőseink csöbörből vödörbe...

És így indulnak kénytelen kelletlen egy újabb kalandra.

Mivel ez egy sorozat első része, túl sok mindent nem vártam tőle. Mondhatjuk, hogy egy tipikus kezdőkötet. A főszereplőket nem igazán ismerjük meg, csak a főbb jellemvonásaikat. A történet is kiszámítható, viszont itt vannak nekünk az igen hamar megkedvelhető karakterek, és a pörgős és humoros párbeszédek.

Igen, valóban kiszámítható a történet, de mégis olvasmányos.

Royce és Hadrian útnak indulnak Alric herceggel - aki nem önszántából tart velük - hogy egy legendából ismert börtönbe elvigyék Alric-ot, hogy Ezrahaddon-nal találkozzon.

Útjuk során melléjük szegődik az egyik kedvenc karakterem, Myron a szerzetes. Így indul útnak ez a szedett-vedett társaság.

Nagyon élvezetes volt olvasni a könyvet. Amikor azt gondoltam hogy hőseink végre elértek A-ból B-be, akkor derül ki hogy nem, még C-be és D-be is el kell jutniuk.

A tolvajpáros önként és az arany kedvéért vállalják a kalandokat, de az olvasó számára hamar kiderül, hogy nem is olyan becsvágyó haramiák, mint az elsőre látszik. Ez főleg Royce igaz.

A főszereplők közül nekem Royce szimpatikusabb, bár róla sem tudunk meg szinte semmit. A származását illetően vannak sejtéseim, de kivárok még. Royce nemcsak nagyszerű tolvaj. Csendes és sokszor zsörtölődik, és mindig a hasznot nézi. Ennek ellenére több van benne mintamennyi látszik.

Hadrian vele ellentétben olyan, mint egy lovag. Jó lelkű és nem csak egy egyszerű harcos. Sok tettének csak később van értelme, és szeret jótékonykodni. Már ami a munkát illeti.

A kötet nem csak kalandozásokból áll. A háttérben mások is munkálkodnak és ahogy halad a történet, úgy válik nyilvánvalóbbá, hogy valami nagy volumenű van készülőben.

Be kell vallanom, ami picit elvette a kedvemet, azok a politikai csatározások. Soha nem kedveltem ezt a történetekben, és itt sem tettem kivételt. Pedig úgy tűnik, hogy a sorozatban nagy szerepe lesz a politikai cselszövéseknek. Valamint, úgy érzem hogy hiába, nagy romantika fan vagyok, ezt itt most ki lehetett volna hagyni. Elenyésző, de mégsem hiányzott volna, ha nincs.

A könyv úgy van feltüntetve, hogy a mágia is szerepet játszik benne. Nem titkolom, hogy engem az győzött meg amikor kiderült hogy a Riyria egy független tolvaj céh. És ha céh, akkor a Fairy Tail manga óta nekem ez egyet jelent a mágiával. Nos, ez a kötet közepéig nem nagyon jelent meg. Hiába voltak megemlítve az elfek és törpök, semmilyen mágiával nem találkoztam. Viszont amint Ezrahaddon felbukkant...Örömtáncot jártam. Azért is mert végre felütötte a fejét a mágia, másrészt Ezrahaddon igencsak szimpatikus karakternek bizonyult. Csakúgy, mint a fentebb említett Myron, aki mindenre rácsodálkozott, de közben az egyik legokosabb és éles látóbb karakter a sorozatban.

Alric-val kapcsolatban.Az ő karakterfejlődése a leglátványosabb, viszont még így sem érzem egy erős szereplőnek. Van még hová fejlődnie.

A végkifejlet nem lepett meg. Már ami a gyilkos kilétét illeti. Viszont ahogy Royce megoldotta Arista ügyét... Na az már valami!

Van hiba a könyvben, de ennek ellenére olvastatta magát. Sorozatindítónak ígéretes, és sokat elárul, hogy amint befejeztem a könyvet, egyből a webáruházakat böngésztem, hogy hol tudnám beszerezni a folytatást, Az elfek tornya- Avempartha-t...

Read More

Szerzeményeim # 10 (Június)

December óta nem volt ilyen poszt, gondoltam most már illene ismét írnom a szerzeményeimről.

Azt hiszem, megdöntöttem a rekordomat, már ami az anyagiakat illeti.

Nem gondoltam hogy ennyit fogok költeni, és ha szigorúan vesszük, akkor nem is költöttem ennyit.

Mert hogy a Könyvmolyképző akciójában szereplő könyveket május utolsó napján rendeltem, de júniusban érkeztek... Szőrszálhasogatás tudom, de ezzel nyugtatom magam.

Szóval akkor lássuk, hogy miket sikerült vásárolnom.

A Könyvmolyképző Kiadó gyereknap alkalmából nagyon jó kis akcióval lepett meg minket. Brent Weeks könyve már egy ideje kívánságlistás nálam, és 36% kedvezménnyel kínálták, egyből repült is a kosaramba. 

Csakúgy, mint Rick Riordan - Percy Jackson és az Olimposziak sorozatának első része, a Vilámtolvaj. Erre a könyvre 24%-os kedvezmény volt, viszont már olyan régóta vadászom rá, hogy örülök, hogy végre újranyomták. (Szerettem volna a többi részét is a sorozatnak, de pont a 2. és 3. részből készlet hiány van, és sehol sem lehet kapni. Jó hír, hogy pont ma olvastam, hogy nyáron érkezik az utánnyomás.)

És mivel még a nőnapi kuponom is megvolt, sikeres felhasználtam.

Gail Carriger - Lélektelen és Colleen Houck - A tigris átka könyveket is sikerült 36% + kupon+egy kedves moly segítségével megrendelnem. Mindkét könyv régóta várólistás nálam, és szinte féláron jutottam hozzájuk.

És ekkor még csak 06.02-át írtunk, és pedig egy valag pénz már elköltöttem. És a Könyvhét még sehol....

Amikor 2013-ban úgy döntöttem, hogy ideje folytatnom az Anita Blake sorozatot, és ezáltal beszerezni az eddigi köteteket, úgy terveztem hogy a Tigrisvadászatot már a Könyvhéten beszerezem. Nos, ez akkor nem jött össze, mert éppen az Obszidián Pillangóra vadásztam. De a tavalyi évet  ismét ezzel a céllal kezdtem és végre sikerült utolérnem magamat.
A két novellán kívül végre az összes Anita Blake kötetet birtoklom, és már a megjelenés napján el is szaladtam az Agave Kiadóhoz, hogy átvegyem. 35 %-os előrendelési kedvezmény+ 27 Ft kuponom volt, szóval örültem a vásárnak.

A hónap másik előrendelése Mark Lawrence - Tövisek Császára puhafedeles kiadásban. A Fumaxnál 35 %-os kedvezmény volt rá, és a Könyvhéten is át lehetett venni. A Tövisek hercegét nagyon szerettem, és úgy voltam vele, hogy úgyis kell ez a kötet is, így legalább még akciósabb. (Ekkor még nem volt meg a sorozat második része)

Tavaly nem látogattam ki a Könyvhétre, de idén sikerült kijutnom. Első utam a Maxim Kiadóhoz vezetett, akik 1+1 akcióval készültek. Igaz, ez a neten is érvényes volt, de úgy voltam vele, hogy nekem csak egy könyv kell, viszont postaköltséget nem akartam ezért fizetni.

Amint a Maxim standjához értem, kiderült, hogy az egyik könyv, amit szerettem volna pont nincs. Ezzel el is rontották a napomat, hiszen szinte csak ezért mentem.

Írtam a Kiadónak és kicsit felháborodott levelet, és sikerült megbeszélnünk, hogy elpostázzák a vágyott könyveimet. Nagyon kedvelem a Kiadót, mindig tőlük rendelek, és még egyszer köszönöm a segítséget és a kedvességüket!

Szóval sikerült tőlük Jamie McGuire - Gyönyörű tévedés és Alexandra Bracken - Sötét elmék c. könyveket 1+1 akcióban beszereznem.

A Könyvhéten még a Líra standjánál 990 Ft-ért sikerült Darynda Jones - Első sírhant c. könyvét is beszereznem. Mivel már a megjelenése óta érdekelt, viszont a Kiadó beszüntette a folytatást (most már előrendelhető a 3. rész) úgy voltam vele, hogy ennyit megér.

A hónap utolsó vásárlása a Book24-nél történt. A Tövisek Királyára majd' egy hónapot vártam, és ha már volt egy 30% -os kuponom, akkor Laurell K. Hamilton-tól az Ezüstgolyót is beszereztem,

Így lett teljes a Anita Blake és a Széthullott Birodalom sorozataim.

Mivel most van egy raklap olvasatlan könyvek - kb 50 - így egy darabig nem fogok vásárolni. Talán a Percy Jackson sorozatot szerzem be, mert az nagyon tetszett....

Read More

Darynda Jones - Első sírhant

Fülszöveg:

Charley Davidson nyomozónő már 5 évesen beszélt a halottakkal. Sőt, az is megesett, hogy a halottak kértek tőle egy-egy apró szívességet, mint például igazságszolgáltatást a gyilkosaiknak. Charley azonban nagy árat fizet a képességéért, álmában ugyanis egy titokzatos idegen akarja megkaparintani magának a testét...



Borító: 5*
Sorozat: Charley Davidson # 1
Eredeti cím: First Grave on the Right
Kedvenc karakter: Reyes
Oldalszám: 424
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2013

Mióta kiderült hogy idehaza is megjelenik a könyv, azóta szemmel tartom. Amikor a borító is publikussá vált, szinte elaléltam. És amikor utána jártam, és kiderült, hogy az általam igencsak kedvelt pararomance írónők is bőszen ajánlgatják, akkor igencsak előreugrott a kívánságlistámon.

És azóta eltelt bő 2 év, és csak most sikerült beszereznem a könyvet...

Valami mindig visszatartott, és lám, jók voltak a megérzéseim.

Többen a korai Anita Blake-hez hasonlítják ezt a sorozatot. Ez kedvemre való. Maga a könyv már nem annyira.

Charley gyerekkora óta látja a szellemeket. Tinédzser korában megtudta, hogy ő voltaképpen a halál angyala. Az a feladata, hogy a szellemeket átvezesse a fénybe, amihez ő az átjáró. Az úgynevezett portál.

Charley magánnyomozó és egyben a rendőrség speciális munkatársa. Szinte mindig segít a rendőr nagybátyjának az ügyek felderítésében.

Voltak bizonyos elvárásaim a könyvvel kapcsolatban. Szerettem volna szeretni. De sajnos ez nem igazán jött össze.

Több helyen is olvastam, hogy sokan nem tudnak napirendre térni Charley humora felett. Nem igazán értettem, hogy mi a problémája az olvasóknak. De ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, rájöttem hogy miért is írták sokan hogy Charley "humora" erőltetett.

Mert valóban az. Sőt, szinte kínosan nevetséges, amiket Charley mondd, vagy próbál mondani. Az írónő többször ellövi ugyanazt a poént. Nem is lenne túl sok baj ezzel, ha a szövegkörnyezetből nem jöttünk volna rá hogy mit szeretne ebből kihozni.

Őszintén szólva magával Charley-val sem vagyok kibékülve. Az még hagyján hogy nagyon gyatra és erőltetett a humora, de sokszor éreztem úgy, hogy inkább egy elkényeztetett kislány, aki próbál nagylány lenni. Só se róla, nem olyan szörnyű Charley, mint ahogy hangzik. Csak van hová fejlődnie. És ez még enyhe kifejezés.

A nyomozás maga nem túl bonyolult. Adott nekünk három ügyvéd szellem, akiket szinte jobban kedveltem, mint a hősnőt. - Ez azért sok mindent elárul.

Nem tudják miért ölték meg őket, csak annyit, hogy egy elég fontos ügyön dolgoztak.

Charley nem is inkább rájuk koncentrál, hanem a rejtélyes idegenre, aki már lassan egy hónapja minden éjszaka álmában kielégíti.

Mint kiderül, ismeri a férfit. És nekem ez úgy jött le, hogy maga az egész kötet arról szól, hogy mi is megismerjük ezt a rejtélyes idegent.

Az írónő nem volt rest, és szinte instant love formájában kaptuk meg a szerelmi szálat. Charley sokáig azt sem tudja, hogy néz ki Reyes. Sőt, még a nevét sem tudja. De olyan szavakkal dobálózik, hogy "nem tud nélküle élni". Kérem, mi ez?

Mert oké, Reyes az egyik nagy pozitívuma a kötetnek. De az írónő nála is hibába esett, mivel túl titokzatosra sikeredett szegény Reyes.

Merthogy a könyvben maximum 10 mondatot ha elmondd. A továbbiakban inkább Charley-val szexel, és csendben néz ki az ablakon. Ó és igen, a másik alakjában a Charley-ra támadókat szeli ketté a kaszájával.

Remélem érzitek a cinizmusomat.

Szóval adott nekünk egy nagyon jó alapötlet. Itt vagy dögös férfi, aki magának a Sátánnak a fia. Adott egy nem túl eszes nyomozónő. Lehetett volna ebből sokkal több mindent kihozni.

Mivel magáról a Sátán fiáról fantáziál a hősnő, kíváncsi voltam, hogy mi is lesz velük. És a történettel is.

De szinte a fantasy elemet is sikerült elhagyni.

Charley azt se tudja, hogy mi is a feladata ebben a világban. A könyv végén világosítja fel Reyes, adva a következő könyv alapsztoriját.

Ennek ellenére olvastatja magát a könyv, viszont sokszor sikerült elkalandoznom. A könyv egyik nagy mozgatórugója maga Reyes. Rejtélyes, izgalmas, birtokló. De sajnos szinte semmit sem tudtunk meg róla.

Van potenciál a sorozatban, kérdés, hogy az írónő mit tud ezzel kezdeni. A borítót imádom, a történetben elég sok a lyuk, de ettől függetlenül megér egy misét a könyv. 

Read More

Laurell K. Hamilton - A lány, akit elbűvölt a halál

Fülszöveg:

Öt szexi vámpírtörténet, két extra csemegével:
Egy új Anita Blake, és egy új True Blood / Sookie Stackhouse sztorival fűszerezve!”

Tartalomjegyzék:

Laurell K. Hamilton: A lány, akit elbűvölt a halál

Charlaine Harris: Egyszavas válaszok

MaryJanice Davidson: Nyílt színi harapás

Angela Knight: Galahad

Vickie Taylor: Vérszomj


Régi értékelés: 4
Borító: 3
Sorozat: Anita Blake # 8.5; True Blood # 7.5; Undead # 2.5; Mageverse # 1.5
Eredeti cím: Bite
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 384
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2009

Újraolvasás.

A novella a Karó c. antológiához tartozik, amiben többek között egy True Blood novella is található.

Évekkel ezelőtt olvastam már ezt az antológiát,és már akkor sem voltam elájulva tőle. Hogy miért adtam 4 csillagot akkor neki, halványlila gőzöm sincs.
Most csak Hamilton miatt vettem elő ismét.Bár ne tettem volna.

Érdemben semmit sem tesz hozzá a sorozathoz.Persze ezt egy novellától már megszoktuk.
Ez a szösszenet - tényleg az, maximum 50 oldal - a Sápadt Hold és az Obszidián Pillangó között játszódik.
Anita hónapok óta se Jean-Claude se Richard felé sem nézett.Nem is akart ezen az állapoton változtatni,de egyik ügyfele miatt kénytelen mégis Jean-Claude segítségét kérni.
Anita kivételesen a munkahelyén tartózkodik,és egy nő azzal keresi fel,hogy keresse meg neki a lányát. Természetesen Anita nem erre szakosodott,viszont kiderül,hogy a lány vámpírrá akar változni,amit az anyja nem szeretne. De a lány hajthatatlan.

Az alapötlet nem rossz.Sőt! Egy nagyon jó kis sztori lehetett volna.Volna.
De Hamilton össze vissza ugrál,és teljesen leegyszerűsíti a sztorit.Alapjában véve ez a novella Anita és Jean-Claude "fegyverszünetéről" szól.
Mert hogy a nyomozás kimerül abban hogy Anita elmegy Jean-Claude-hoz, telefonálnak egyet Malcolm-nak ,az pedig láncra verve elviszi hozzájuk azt a vámpírt, aki átváltoztatta a lányt.
A sztori le van zárva azzal hogy a lány vámpír lett,és pont.

Ismerem Hamilton stílusát.Tudom,hogy a gyors befejezéseket kedveli,de ez akkor is túlzás volt.Merthogy ha jobban belegondolok,történet sem nagyon volt.

Read More

Laurell K. Hamilton - Fogat fogért

Fülszöveg:

Anita Blake-nek St. Louis-ból ezúttal az egészen távoli, 2600 kilométerre fekvő Las Vegasba kell repülnie szeretett vámpírjai és vérállatai mellől, hogy eleget tegyen egy meghívásnak. A szívélyes meghívó postán érkezett egy levágott fej képében, feladója a sorozatgyilkos vámpír: Vittorio.
Melyik nő tudna ellenállni ilyen ajándéknak, pláne, ha szövetségi rendőrbíró? Anita nem is habozik, bár gyomra eléggé émelyeg a repülőúton, három kollégájával a Bűnös Város táncosait és rendőreit tizedelő vérszívó nyomába ered. Az ő nyomában viszont ott liheg Minden Sötétségek Anyja, valamint Belle Morte, vámpírerejének origója.


Borító: 4
Sorozat: Anita Blake # 16
Eredeti cím: Skin Trade
Kedvenc karakter: Anita, Olaf, Viktor, Igazság
Oldalszám: 558
Kiadó: Agave
Kiadás: 2011

Újraolvasás.

Majd' négy éve olvastam utoljára ezt a kötetet. És ezután évekig nem is nagyon vonzott Anita világa. Nem tudatos döntés volt, de örülök, hogy végre sikerült magamat is beérnem.

Emlékszem, hogy mennyire odáig voltam, hogy hosszú idő után végre egy olyan Anita regény, ami szinte a kezdetekre emlékeztet. Nyomozás, gyilkosság, brutális elhalálozások...Soroljam még?

Anitát a munkahelyén - milyen ritka hogy benn van - egy csomaggal lepik meg. A csomag tartalma pedig egy levágott fej, amit Vittorio küldött neki.
Anita nem rest, és egyből csomagol hogy Las Vegas-ba utazzon. Nincs egyedül. Edward, Olaf és Bernardo is elkíséri.

A csapat utoljára az Obszidián Pillangó c. kötetben állt össze először, és mit ne mondjak. Jó kis csapatot alkottak attól függetlenül, hogy egyikük sem éppen makulátlan múlttal rendelkezik.

Mivel a sorozatban annyi mindenki bukkan fel, ezen a szinten már szinte kötelező egy kis magánlistát is vezetni, hogy legalább az ember lánya tisztában legyen azzal, hogy ki kicsoda.

Vittorio egyébként a Lidérces Álmokban bukkant fel, mint fő gonosz, de sikeres meglépett. Most úgy döntött, hogy neki Anita kell, méghozzá azért, hogy a halandó szolgája legyen.

Las Vegas-ban szinte ugyanazok a gyilkosságok történnek mint St. Louis-ban, ezért nem is kérdés, hogy ki az elkövető. Az már más, hogy miként találják meg ezt az őrült vámpírt.

A Lidérces Álmokban túl sok minden nem derült ki Vittorio-ról. Csak annyi, hogy pár száz éves. Nos Hamilton megint bakizott, mert itt szinte az orrunkra kötötte, hogy egy idős Mariee Noir-rel, aki Minden Vámpírok Anyja.  Olyan nevekkel illeti Hamilton Vittorio-t, mint a Tigrisek Anyja, A Nap Apja...

A könyv cselekménye maximum 2 napot ölel fel. És ahogy halad a könyv, egyre távolodunk a gyilkosságoktól, és merülünk alá ismét a vámpír/alakváltó politikába.

Már megszoktam, hogy mióta Sötét Anya a képbe került a fő alakváltók a tigrisek. Itt sem volt ez másképp.

Mivel Anitába jó pár tigris befészkelte magát, azok természetesen társat is szeretnének maguknak. Hiába, Anita végre kezdi belátni hogy jó volna ha több szeretője nem lenne, sőt, úgy érzi már így is sokan vannak, és jó lenne ezt a számot csökkenteni. A képességei és Sötét Anya váltva Vittorio-val másképp szeretnék. Ismét origába torkollik egy metafizikai csata, bár azt megelőzte egy érdekes társalgás...

De nagyon eltértem a lényegtől. Edward-ot mindig is kedveltem, örülök hogy ismét felbukkant. De számomra a fő kedvenc ebben a kötetben Olaf volt. Tudom hogy beteges egy szociopata sorozatgyilkost kedvelni, de Olaf... A beszólásai és a gondolat hogy tesz azért hogy Anitával randizzon, nem egy vicces pillanatot eredményezett.

Imádtam ahogy Anita reagál rá, és ahogy Olaf ezt kezelte.

Mivel a társáság távol volt St. Louis-tól, most szerencsére a háremet is otthon felejtette Anita.

Jean-Cloude persze képviseltette magát, viszont üdítő változatosság volt, hogy ő is ki tud borulni.

Ha kivesszük az alakváltó politikát a regényből, akkor kapunk egy véres és mocskos, de egyben egyszerűen megoldható gyilkosságot.

Nem bántam viszont, hogy más vizekre is eveztünk.

Sok új és régi karakter is felbukkant, és máris vannak kedvenceim.

Domino eleinte nem igazán érdekelt, de mivel Anita hazavitte...Persze az ágyjelenetnek köszönhetően egy kicsit megismerhettük őt is.

Crispin is tiszteletét tette, és ő is St.Louis-ba deportál.

Viktor, aki Las Vegas Város Urának - Max - és feleségének - Bibiana,aki Tigriskirálynő - gyermeke, első pillanattól fogva szimpatikus, és kedvenc lett.

Remélem, hogy többször fel fog még bukkanni.

Nagyon meglepő, de a könyv 3/4-ig szinte nem is szexelt Anita. Ez azért is furcsa, mert a statisztikákat nézve már az első pár fejezetben aktusra kerül a kor. De ezt persze Hamilton orvosolta furábbnál furább dolgokkal.

Jean-Claude pár vámpírt és vérállatot küldd Vegas-ba. Igazság és Gonosz hamar révbe érnek. Későbbiekben Domino-nak is sikerül.

Requiem amikor pár kötettel ezelőtt felbukkant, nagyon szimpatikus volt. De később amikor szinte minden felbukkanásával hozta magával a hisztit is, akkor azt mondtam, hogy köszönöm belőle ennyi elég.

Itt viszont Requiem nem volt sok, sőt, közölte hogy el akarja hagyni St.Louis-t. Nem mondom, sajnálnám ha így lenne.

Anitának már volt része egyszer orgiában, és Hamilton-nak ez nagyon bejöhetett, mivel most is kaptunk egyet. Viktor/Domino/Crispin/Hunter/Cynric személyekben.

Ez már azért is verte ki Anita nem létező biztosítékát, mivel Cynric mindössze 16 éves...

Nagyon tetszett, hogy Sötét Anya ennyit szerepelt, és egyre többet tudhattunk meg róla. Mivel a kötet végén felrobbantja valaki a helyet, ahol a teste pihen, így kíváncsi leszek, hogy hogyan tovább. Érdekesnek találtam, hogy ő is volt valaha halandó, és csakúgy mint Anita, nekromanta és vérállat volt egyszerre.

Hogy ezt Hamilton hogyan gondolta azt nem tudom, de nem is próbálok rájönni.

Mint említettem, Vittorio vénségesebb volt annál, mint aminek anno Hamilton leírta. Kérdés, hogy ha ez a kettő ilyen vén, és az elsők egyike, akkor Oliver - Kárhozottak Cirkusza - hogyan is teremtődött, mivel ő 1 millió éves volt, és Hamilton nem győzte hangsúlyozni, hogy ő a homo sapiens előtti faj...

A végkifejlet, ahogyan az Hamilton-tól várható, intenzív és gyors. Túl gyors.

Vittorio-t a tigrisek hamar elintézték, persze előtte Vittorio nem győzte gyötörni Anitát azzal hogy ha nem tesz meg valamit, a túszai bánják.Ennek köszönhető, hogy Anita orálisan kielégítette Rick-et, az egyik tigrist....

Nos igen, Hamilton nem aprózza el, és fő a változatosság.

Kicsit - nagyon - hiányoltam egy jó hosszú utószót, ahol Edward és a többiek, főleg Olaf elköszönnek, és Max is köszönetet mondd. És persze, hogy mi lesz Requiem-vel.

De mindegy is. Ez a kötet visszahozta a régi Anita Blake-et, kicsit megspékelve az újjal. De ez így még elfogadható.

A kötet szinte az egyik legjobb a sorozatban, kár is volna tagadni. Remélem, Hamilton megmarad ezen a szinten. És mivel anno eddig olvastam a sorozatot, fogalmam sincs, hogy mik fognak még történni. Szerencse, hogy már az eddig kiadott kötetek a polcomon várakoznak...

Read More

Rick Riordan - A villámtolvaj

Fülszöveg:

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?

Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba. Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon


Borító: 4
Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak # 1
Eredeti cím: The Lightning Thief
Kedvenc karakter: Percy
Oldalszám: 347
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2008

Már nagyon régóta el szerettem volna olvasni ezt a könyvet, és persze a sorozatot. De szinte lehetetlen beszerezni, és kénytelen voltam várni.
És milyen kár, hogy nem olvastam már el évekkel ezelőtt, még mielőtt a filmet láttam volna!

Én is azok táborát erősítem, akik a filmet hamarabb látták. Bevallom tetszett. De a könyv még jobban. Persze így utólag - összehasonlítva a filmmel - klasszisokkal jobb a könyv.

Azt hiszem, hogy senkinek sem kell bemutatni a történetet.
Adott nekünk Percy Jackson, aki 12 éves kora ellenére már a hat iskolát megjárt. Mindenhonnan kicsapták, és most a Yancy  Akadémia tanulója. A nagyon problémás gyerekek iskolájában tengeti mindennapjait új barátjával, Groover-rel.
Éppen tanulmányi kiránduláson vesznek részt, és olyan élménnyel gazdagodik, amire cseppet sem vágyott. Egyik tanára furcsa szörnyé változik, és Percy egy tollal - ami karddá változott - megölte a szörnyet. Senki sem hisz neki... Vagy mégis?

Mivel a filmet már láttam, az alapozás megvolt. És hogy őszinte legyek, zavart is ez rendesen. Eddig ha olyan könyvet olvastam, tetszett, hogy már láttam a filmes változatát, legyen az jó vagy rossz. Itt nagyon zavart, és nagyon nem tetszett. Főleg, hogy már a szereplők életkora sem stimmelt, és a kinézetükről már nem is mondok semmit.
Persze Percy már az első pillanattól fogva megnyert magának. Ez a humoros kis srác nagyon könnyen megkedvelhető.
A többi szereplő is hamar szimpatikussá vált. Míg a filmbéli Annabeth hagyott némi kivetnivalót maga után, itt  igen hamar sikerült megkedvelnem. Groover már más tészta. Már a filmben sem volt a nagy kedvencem, de itt kicsit jobban sikerült szimpatizálnom vele.

Percy semmit sem tud félisteni mivoltáról. Nem tudja, hogy ki az apja. De ahogy halad a könyv, az olvasó hamar rájön, hogy ki is az édesapja. És Percy ezért - is - nagy bajba keveredik.

Nagy kínok és veszteségek árán megérkezik a Félvér Táborba. Oda, ahol a magafajták biztonságban érezhetik magukat.
Nagyon tetszett a Tábor. Barátságos, otthonos, és mindenkinek megvan a maga feladata. Mr.D-t is nagyon hamar megkedveltem, hiába, a modora hagy némi kivetnivalót maga után.

Mindig is imádtam a görög mitológiát, úgyhogy nekem ez a könyv egy ínyencség volt. Rengeteg mitológiai alak felbukkant, és Riordan volt olyan jó és ezeket az alakokat/istenek a mai világba könnyedén beépítette.

Percy küldetése nagyon tetszett. Ezért is sajnálom, hogy láttam a filmet. Mert nagy különbség volt közöttük. Persze minden küldetésbeli szörny itt is felbukkant, de a filmben teljesen másképp, és ez nagyon összezavart.
Sok dolgot kihagytak a filmből. Például Árész-t. Valamiért nagyon megkedveltem a Háború Istenét.
Percy amint az Alvilágba ér, rájön, hogy van valami a mélyben, ami még az Isteneknél is hatalmasabb. És az a valami áll az egész bonyodalom mögött. Hiszen kiderül, hogy nemcsak Zeusz villáma tűnt el, hanem Hádész sisakja is.
Valaki háborút akar. De kicsoda?

Persze, akik ismerik egy kicsit is a görög mitológiát, azok könnyen rájöhettek.

A végkifejlet és az egész könyv csak úgy pörgött. Azon kaptam magam, hogy mosolyogva olvasom Percy-ék kalandjait, és drukkolok nekik, noha - a filmnek hála - ismerem a könyv végét.

Kíváncsi leszek, hogy mik fognak még történni, főleg úgy, hogy most már a filmek sem fognak bezavarni.

Egyetlen gond, hogy a könyveket szinte nem lehet beszerezni. Még a 2. részt, a Szörnyek tengerét talán, de a Titán átkát? Sehol sem. Kedves Kiadó! Örülnék neki, ha minél hamarabb újranyomás lenne a további kötetekből.

Read More