Michael J. Sullivan: Avempartha - Az elfek tornya

Fülszöveg:

A TITKOT EGY TORONY REJTI.
A SZÖRNYETEG LEGYŐZHETETLEN AKADÁLY.
A MEGOLDÁS MOST IS A KÉT TOLVAJ.

Amikor egy nincstelen fiatal nő felbéreli Royce-ot és Hadriant, hogy segítsenek megmenteni távoli falucskáját egy ismeretlen éjszakai támadó portyázásaitól, hőseink újra a varázsló Ezrahaddon bűvkörébe kerülnek. Míg Royce az ősi elftorony rejtélyét próbálja megfejteni, Hadrian megkísérli felkészíteni a falu népét a láthatatlan gyilkos ellen. Ismét egyszerű kardlopással kezdődik minden, ám szokás szerint az események sűrűjébe csöppenő kalandoraink az Elan jövőjéért folyó harc kulcsfiguráivá válnak…



Borító: 4
Sorozat: Riyria-krónikák # 2
Eredeti cím: Avempartha
Kedvenc karakter: Royce
Oldalszám: 374
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2013

A sorozat első kötetét majd' egy hónappal ezelőtt olvastam, és nem titok, hogy teljesen levett a lábamról. Gyorsan be is szereztem a folytatást, és ettől a kötettől is hasonlókat vártam.
De sajnos csalódnom kellett.
Az első részben megismert páros Royce és Hadrian itt is egy olyan felkérést fogadnak el, ami nem éri meg nekik. De most kivételesen Royce volt az aki rábólintott a feladatra.

Hőseink elindulnak, hogy ismét ellopjanak egy kardot, méghozzá Avampartha-ból, ami köztudott hogy egy elf torony. Viszont itt is több van, mint ami látszik. 
Royce-nak ismét egy olyan zárat kell feltörnie, amit senki emberfia, mágus vagy törp nem tud feltörni.
Eközben Hadrian próbálja Dahlgren falu lakóit segíteni, miközben egy mágikus lény sorra gyilkolja őket. Valamint Ezrahaddon is tiszteletét teszi...

Ígéretesnek hangzik, nemde?

Nos valóban, viszont ennek a kötetnek mégsem sikerült annyira magával ragadnia, mint a Trónbitorlóknak. Sőt, semennyire sem ragadott magával.

Lassabban indult be a történet mint előzőleg. Vártam a humort, és a két kedvenc tolvajom aranyköpéseit. Ehelyett csak vártam, és vártam. Mégsem azt kaptam amit szerettem volna.

Az sem segített a helyzeten, hogy Arisa is külön szemszögből narrálta a történteket. Az előző részben nagyon megkedveltem egy a furcsa hercegnőt, és itt sem volt bajom vele. Viszont nagyon nem kellett volna, hogy ennyire hangsúlyos legyen az ő szemszöge is. Már a kötet elején kapunk egy nagy adag egyházi cselszövést. És itt kapott el a tömény unalom és érdektelenség. Egy egész fejezetet - 47 oldalt - szentelt annak az író, hogy az egyház ténykedéseiről voltam kénytelen olvasni.
Ez a fejezet annyira nem tetszett, hogy rányomta a bélyegét az egész könyvre. Értem hogy miért volt erre szükség, viszont sokkal rövidebben is meg lehetett volna oldani.

Úgy érzetem, hogy a szereplők sem olyanok, mint voltak. A későbbiekben hozták a szokásos formájukat, viszont a könyv közepéig úgy éreztem mintha teljesen mások lennének.

Hamar kiderült hogy mi is a páros küldetése, és mi célt szolgál az ellopni kívánt tárgy. Ámde mégsem olyan egyszerű a dolog, mint ahogy az kinéz.

Örültem neki hogy Ezrahaddon ismét felbukkant. Nagyon kedvelem a mágust, kíváncsi  vagyok hogy mit fundál még ki.

És azért is plusz pont jár az írónak, mert az elf vonal is elég hangsúlyos lett. Az előző kötetben elég megjegyzést ejtett el az író Royce származását illetően. Csak az nem találta ki, aki nem akarta. Viszont nem volt unalmas, hiába tudtam róla.
Érdekes volt Avemparta és a története, csakúgy mint az elfeké is. Gondolom nagy szerepük lesz még az elfeknek.

A falu lakó közül szinte senki nem kedveltette meg magát velem. Egyedül Thrace volt az, akivel szimpatizálni tudtam. És sajnos biztos vagyok benne, hogy nem ő az,a kit annyira keresnek...

Az egyház tagjai sem lettek szimpatikusak. Sőt! Viszont örülök, hogy a tervük meghiúsult, még ha csak rövid időre is.

Aki viszont meglepetést okozott az Magnus volt, a törp. Érdekes, hogy az "ellenség" hogyan pártol át, és segít a párosnak.

A végkifejlet viszont pörgött, és végre azt kaptam amit vártam. Akciódús és izgalmas cselekményt.
Jó lett volna többet megtudni arról, hogy Arisa miképp is hajtotta végre azt a kereső varázslatot.
A könyvben az író most Hadrian származásáról ejtett el pár megjegyzést, és az utolsó mondatok elég érdekesnek tűntek. Van egy sejtésem, de nem akarom elkiabálni. Maradjunk annyiba, hogy hiszek abban hogy Hadrian nem csak egy mezei kovács fia.

Az első rész után sokkal nagyobb elvárásaim voltak ezt a  részt illetően. Nem tagadom egy kicsit csalódott vagyok. Viszont mindenképpen folytatni fogom a sorozatot, főleg, hogy a Birodalom születik már a polcomon várakozik...

Read More

Colleen Houck - A tigris átka

Fülszöveg:

Szenvedély. Sors. Hűség.

Kockáztatnád mindezt azért, hogy megváltoztasd a végzeted?

Amikor Kelsey Hayes azon gondolkodott, vajon mit fog csinálni ezen a nyáron, álmában sem jutott volna eszébe, hogy egy háromszáz éves indiai átkot próbál majd megtörni. Egy rejtélyes fehér tigrissel, akit Rennek hívnak. A világ túlsó felén. Pedig pontosan ez az, ami történt.
Szembeszállva sötét erőkkel, bűvös mágiával és misztikus világokkal, ahol semmi sem az, aminek látszik, Kelsey mindent kockára tesz, hogy megfejtsen egy ősi próféciát, amely örökre megtörheti az átkot.



Borító: 3
Sorozat: Tigris # 1
Eredeti cím: Tiger's Curse
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 534
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2012

Ismét egy könyv, ami elég hosszú ideje a várólistámon szerepel.
Mindig is tetszett a könyv, de valami visszatartott.

Kelsey 18 éves, és nemrég fejezte be a középiskolai tanulmányait. Nyári munkára jelentkezik, és kap is egy két hetes állás egy cirkuszban. Ott megismerkedik Dhiren-nel, a fehér tigrissel.
Kelsey valami folytán nagyon vonzódik a tigrishez, és kapva kap az alkalmon, amikor Mr.Kadam - aki megvásárolta a tigrist - arra kéri, hogy legyen az állat gondozója míg Indiába nem érnek.
Ott aztán Kelsey olyan kalamajkába keveredik, amire még álmában sem gondolt...

Nagyon vártam már, hogy olvashassam a könyvet. India mindig is távol állt tőlem. Mind a kultúra,mind a mitológia. Érdekes utazásnak indul ez a könyv, viszont amit kaptam, az elég vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.

Rengeteg potenciál van a könyvben. Egy több száz éves átok, indiai hercegek és jó pár kaland. Kíváncsi voltam, hogy az írónő mit is kezd ezzel.
Nos, nem sikerült annyira jól kiviteleznie a dolgokat, mint azt vártam.

Kelsey elméletben egy 18 éves lány, akivel túl sok bajom nem volt. Nem sikerült megkedvelnem, de nem is volt ellenszenves. Teljesen semleges maradtam az irányába.

Viszont ahogy haladt a könyv, egyre nagyobb volt a meggyőződésem, hogy Kelsey egy 16 éves tipikus YA csitri. Amikor pedig a könyv 3/4-nél 180 fokos fordulatot vett a személyisége, végleg elkönyveltem magamban hogy Kelsey és én nem leszünk jóban.
Az eddigi értelmes lány átváltott egy számomra teljesen értelmetlen viselkedésbe. Szó se róla. Eleinte értettem hogy miért is fél az érzelmektől.
De amikor már tisztázta magában és mégis elmenekül és olyan dolgokat művelt amiért jól felpofoztam volna, akkor megkérdeztem magamtól hogy erre vajon mi szükség. Vagy marad, vagy elmegy de akkor ne siránkozzon, és ne viselkedjen gyerekként.

Dhiren a tigris viszont már az első pillanatban elvarázsolt. Nem ért meglepetésként, hogy ő Ren India elfeledett hercege.
Ren hozta azt, amit elvártam tőle. Teljesen olyan volt, mint egy modern herceg. Kedves és törődő, és tengernyi türelemmel van megáldva. Makacs de közben humoros. Viszont valamiért majdhogynem ő is semleges maradt a számomra. Van benne potenciál, sokszor megmosolyogtatott, de nem éreztem azt, amit egy főhősnél - főleg egy férfinél - éreznem kellett volna.

A történetre visszatérve. Lassan indult be a sztori. Eltelt már több mint 100 oldal, de Kelsey még szinte el sem indult sehová. A dzsungelekben eltöltött idő szinte nevetséges. Csak sétálgattak ott pár órákat, és eljutnak A-ból B-be. Kicsit több kalamajkára számítottam. Túl könnyen ment minden.

Tetszett hogy Ren és Kelsey milyen jó viszonyt ápoltak egymással. Csakúgy mint Kelsey, nekem is nehézséget okozott, hogy egy személyként gondoljak a tigrisre és a férfire.

Jó volt a páros között a kémia. Kelsey viszont mint említettem feleslegesen csinált műsort.

Nagyon vártam már, hogy mikor bukkan fel Ren öccse, Kishan. Gondoltam én, mivel Ren a "jó" herceg, akkor Kishan lesz a dögös, de "rossz".

Viszont Kishan is csalódást okozott. Egy kicsit.
Eleinte hozta azt, amit vártam tőle. Egy meg nem értett rosszfiú.
Viszont a könyv végénél szinte már el is tűnt ez a Kishan. És még egy fekete pont az írónőnek. Azt vártam hogy hárman indulnak el kalandozni. Nos, nagyon nem.

A kalandok érdekesek és izgalmasak voltak. Viszont olyan érzésem volt, mint minden olyan egyszerű és nyilvánvaló lenne.
Fanindra a kobra viszont nagyon szimpatikus volt. Sokkal jobban megkedveltem mint Kelsey-t. Ez már sokat elmondd. Viszont Mr. Kadam nagyon hamar szimpatikussá vált.

A végkifejlet izgalmas volt, értem ezalatt a Kishkindha-ban történtekre. Ami ezután jött, az tömény szenvedés.
Nem gondoltam volna, hogy Kelsey meglépi az utolsó döntését, amit elég feleslegesnek tartok. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz ezek után.

Olvastatta magát a könyv, viszont nem vagyok maradéktalanul elégedett. Kelsey-nek van hová fejlődnie, viszont a kalandozások miatt mindenképpen folytatni fogom a sorozatot.

Read More

Jamie McGuire - Gyönyörű tévedés

Fülszöveg:

A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most pultos a Red Door bárban, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje. Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával.

Már tizennyolc hónappal telt el a tragédia óta, és Trenton most egy helyi tetováló szalonban dolgozik. Ám amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad Camin. Ettől a pillanattól kezdve minden a feje tetejére áll. És bár Cami hisz abban, hogy sikerül szigorúan plátói szinten tartania a Trentonhoz fűződő friss barátságát,az észérveket lassan a szív parancsa kezdi felülírni. Mert amikor egy Maddox fiú szerelmes lesz, az örökre szól, még akkor is, ha esetleg Cami miatt hullik szét a már így is szétforgácsolódott családja.



Borító: 4,5
Sorozat: Maddox Testvérek # 1
Eredeti cím: Beautiful Oblivion
Kedvenc karakter: Trenton, Travis, Cami
Oldalszám: 368
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2014.04.27

Amióta olvastam a Gyönyörű sorscsapást, azóta kijelenthetem, hogy imádom Ms. McGuire-t. És persze Travis-t is. Imádtam Trav történetét, főleg az ő szemszögéből megírt Veszedelmes sorscsapást. Elkönyveltem magamban hogy Trenton és Cami története nem fogja megütni Travis-ék szintjét. Nos, tévedtem. És mennyire örülök ennek!

Be kell vallanom, hogy nem igazán foglalkoztam anno a Maddox fiúkkal. Hamar a szívembe zártam őket, de hát mégiscsak Travis-ről szólt a történet, és Travis, az Travis...

Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, szégyen nem szégyen, azt sem tudtam kicsoda Trenton. Utána persze beugrott hogy ki is ő, és hogy Travis kötetében elég sokat szerepelt.
És íme, Trent már pár oldal után levett a lábamról. Maddox, szóval alap hogy elbűvölt, de hogy egy szinttel, sőt egy icipicit megelőzze Travist, azt álmomban sem gondoltam volna.
Míg Travis a zabolázatlan agresszió és düh, addig Trenton már kordában tudja tartani az érzelmeit. Emellett persze ott van minden, ami Travis-ben is. Nincs rá jobb szó. Imádtam a srácot.

Cami szintén felbukkant már az előző kötetekben, és szimpatikus is volt. Itt pedig végképp megkedveltem. Független, ami a szívén az a száján. Kiáll magáért, közben pedig mindent megtesz a szeretteiért. Egy igazi fiús lány, aki közben nem felejt el nő maradni.

Ez a két ember nem is lehetne különbözőbb, és mégis, annyira összeillenek!
Sokakkal ellentétben nekem ez a páros és történet is jobban tetszett, mint Travis-ék sztorija. (Bocsi Trav!)

Trenton-ék nekem sokkal felnőttesebbek, függetlenebbek voltak.

Már az első oldalon izzott a páros között a levegő, és hiába, próbálták - Cami - a barátságot színlelni, az olvasó egyből érezte, hogy ez veszett fejsze nyele.

Cami a hírekre alapozva próbált távolságot tartani, de Trenton észrevétlenül belopózott a szívébe és az életébe.

Cami titokzatos párja számomra nem volt egyáltalán titkos. Valahogy ráéreztem hogy ki is ő, és nem lepett meg, amikor az utolsó oldalakon kiderült a kiléte.

Kíváncsian várom, hogy az írónő mit alkotott a Beautiful Redemption-ben..

A mellékszereplők is nagyon szimpatikusak voltak. A tetováló szalon dolgozói, főleg Hazel hamar a szívembe lopta magát. Az már nem tetszett, hogy Cami gondolt egyet, és tetováltatott. Úgy gondolom, mivel egy tetoválás egész életre szól, kell hogy legyen jelentése és nem hasraütésszerűen kéne tetováltatnia.

Brazil az előző részekben szimpatikus volt, de itt megismertük egy új oldalát, ami lássuk be, nem nyerte el a tetszésemet.

Mivel ez a kötet Travis-ék történetével egy időben zajlik, a páros is felbukkant. Jó volt nosztalgiázni, és örültem, hogy az írónő nem vette el Trenton-éktől a főszerepet.

Amint elolvastam a kötetet, egyből előkaptam a Gyönyörű sorscsapást, és elolvastam pár Trenton részt. Nos, az írónő ott kicsit...hogy is mondjam. Egyszerűnek és gyerekesnek mutatta be Trenton-t, miközben ő ennek a szöges ellentéte.

Nagyon tetszett, hogy Trenton baby doll-nak becézte Cami-t. Meg is lepődtem ezen, hiszen egy régi ismerősöm engem is így szólított régebben.

A végkifejlet drámaira sikeredett, de ez elvárt volt. Örülök hogy szent a béke a páros és a testvérek között, viszont hiányoltam az ikreket és Jim-et. Valamint kíváncsi lettem volna Cami családjának a sorsára is...

Egy biztos. Minél többet gondolkodom rajta, annál inkább nyilvánvaló, hogy Trenton elvarázsolt, és még Travis-t is sikerült beérnie. Imádtam a srácot, és plusz pont jár neki, mert már gyerekkora óta szerelmes Cami-be.

Van pár apró hibája a könyvnek, viszont nagyon régen volt már hogy vigyorogva olvastam, és nem bírtam letenni egy percre sem.

Az írónő ismét alkotott. Alig várom már Thomas történetét!

Read More

Brigid Kemmerer: Spark – Szikra

Fülszöveg:

A KANÓC MEGGYULLADT...

Gabriel Merrick a tűzzel játszik. Szó szerint.

Néha még uralja is. Máskor viszont képtelen rá.

Gabrielnek mindig ott voltak a testvérei, különösen az ikerbátyja, Nick. Amikor viszont egy gyújtogató hoz káoszt a városukra, minden jel Gabrielre mutat. Csak épp nem ő gyújtogat.

Ráadásul mintha senki sem hinne neki. Kivéve Layne-t, a félénk, kitűnő tanuló tizedikest, aki magas nyakú garbóban és farmerben jár – és teljesen feldúlja Gabriel érzelmeit. Layne nagyon jól megérti, milyen az, ha családi problémákkal küzd az ember, és érti a titkokat is. Neki is van jó néhány.

Gabriel nem engedheti meg, hogy Layne rájöjjön, milyenek is a testvérei, a képességeik, és milyen veszélyek leselkednek rájuk. Van azonban néhány olyan kockázat, amit nem hajlandó vállalni.


Borító: 4
Sorozat: Elementál # 2
Eredeti cím: Spark
Kedvenc karakter: Gabriel, Hunter, Michael
Oldalszám: 472
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.12.05 / 2014.12.12

Idejét nem tudom, hogy mikor élveztem utoljára ennyire egy könyvet. Egyszerűen nem bírtam letenni, de ha még kénytelen voltam, mindig rá-rá pillantottam a könyvre, szuggerálva, hátha hamarabb olvashatom. És mennyire hiányzott ez az érzés!

Szó se róla. A könyv nem tökéletes. Van pár hibája. De mégis, annyira élveztem!

Amikor a sorozat első részét, a Storm:Vihart olvastam, már akkor kedvencé avattam Gabrielt. Nem csak a neve miatt. Az elemek közül az övé áll hozzám a legközelebb, és a temperamentuma is nagyon ismerős. Szóval a srác már alapból kedvenc lett. És Hunter is, aki az előző rész üde és különleges színfoltja volt. Ehhez jött még Michael, aki a Viharban szereplő novella után hamar a szívembe zártam.

Ez a három srác igazán kitett magáért ebben a könyvben.

A történetről annyit, hogy a városban egyre több gyújtogatás történik, és Gabriel -hűen az eleméhez- mindig felbukkan ezeknél a tűzeseteknél. Igaz, inkognitóban.

Gabriel-re rájár a rúd. Az iskolában rájöttek, hogy Nick ugrik be helyette matekra, a tűz elem folyamatosan hívogatja, és még a kosárcsapatból való kirúgástól is egy hajszál választja el.

Szóval Gabriel idegei pattanásig feszültek. Ehhez jön még a megváltozott családi körülmények is.

Egyszóval. Gabriel pácban van.

Nagyon élveztem olvasni a történetet. Ha jobban belegondolok, szinte olyan ez a könyv, mint egy tipikus bad boy-good girl sztori. Mert hogy fantasy elem szinte alig van benne. Ez kicsit csalódottá tett, de most valamiért túllépek ezen.

Layne és Gabriel között szinte pillanatok alatt szikrázott a levegő. Mondhatnám, hogy tényleg tipikus a sztori. A jóképű fiú felfigyel a neve nincs stréber és hallgatag lányra.

Mégis annyival több van bennük. Layne egy tűzesetben megsérül, és azóta rejtegeti a testét, és elég visszavonult. Gabriel pedig éppen a tűzzel játszik...

Layne-t sokkal hamarabb és jobban megkedveltem, mint az előző kötetben Bacca-t. Layne tette a dolgát, kiállt magáért, és nem félt szembeszállni Gabriel-vel, ha úgy ítélte meg. Márpedig sokszor volt ilyen. Viszont többször éreztem - nem csak nála, hanem Gabriel-nél is - hogy feleslegesen dühödik be, és húzza fel az orrát.

Gabriel már az első pillanattól kezdve kedvenc, nincs mit ezen tagadni. Megértettem az indokait, viszont néha jól kupán vágtam volna. Kicsit jobban kellett volna bíznia legalább Michael-ben.

A beszólásai fergetegesek, és a tettei is. Gabriel nagyon hamar meg tudja magát kedveltetni másokkal.

A Hunter-rel való barátsága nagyon tetszett. Mindketten magányosak voltak, de ez a kapcsolat jót tett nekik.

A kis akcióik logikusak voltak, bár elég őrültség is egyben.

A könyv végéig nem is jöttem rá, hogy ki volt a rejtélyes gyújtogató.

Mint említettem, tetszett hogy a többi testvér is felbukkant, bár Nick-ben nagyon csalódtam. Egyrészt azért, ahogy Gabriel-vel viselkedett, másrészt Quinn miatt is. Nagyon nem kedvelem azt a lányt!

Chris és Becca is visszatérő szereplők, de olyanok voltak, mint valami papírfigurák. Feleslegesnek éreztem őket, és a kapcsolatuk sem nyilvánvaló számomra. Semmi tűz nincs közöttük.

Érdekesnek találom, hogy az írónő már összehozta a maradék két testvért a párjaikkal. Nemcsak Nick, de Michael is becsajozott, nem kevés vicces pillanatot okozva ezzel.

A végkifejlet nagyon tetszett, főleg az, hogy a rendőrség is belekeveredett, és így nemcsak a saját kis világukban büntetik a családot, hanem azon túl is. 

Arra rá kellett jönnöm - így a második kötet után - hogy az írónő nem tudja normálisan lezárni a könyveket. Míg az előző részből konkrétan még egy fél könyvre valót hiányoltam, itt már csak 1-2 fejezetet.

Nem mondom, ez ügyben még van hová fejlődnie.

Nem tökéletes a könyv, mert nem az. Viszont minden van benne, ami kell. Romantika, humor, izgalom és egy kis akció. Lényegében:

Kedvenc lett és alig várom már, hogy Hunter könyvét olvashassam!

Read More

Mark Lawrence - Tövisek Királya

Fülszöveg:

A FIÚ, AKI KIRÁLY AKART LENNI, MEGSZEREZTE A TRÓNT...

Csaták százai perzselik fel a földeket, amint nagyurak és kiskirályok viaskodnak a széthullott birodalom uralmáért. A galádul lemészárolt anyja és öccse megbosszulásához vezető hosszú úton Honorous Jorg Ancrath herceg kiderítette, kik állnak valójában e végtelen háború mögött. Megismerte a játszmát, és elhatározta, hogy ő fogja letarolni a táblát, bármi áron.

Húszezres hadsereg vonul Jorg vára ellen, a próféciák és a nép istenített bajnokának vezetésével. Minden becsületes ember azért fohászkodik, hogy ez a dicső lovag egyesítse a birodalmat, begyógyítva sebeit. Minden jó király tudja, hogy meg kell hajolnia a túlerő és a jövendölések előtt, ha másért nem, hogy népét és birtokát mentse. De Jorg király nem jó király.

Jorg tisztában van vele, hogy a nála sokkal erősebb ellenséget tisztességes harcban nem győzheti le. Ám a tisztességes játszma sohasem szerepelt a tervei közt.


Borító: 4
Sorozat: A Széthullott Birodalom
Eredeti cím: King of Thorns
Kedvenc karakter: Jorg, Góg
Oldalszám: 504
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2013,2015

Áprilisban olvastam a sorozat kezdő kötetét, a Tövisek hercegét. Akkor eldöntöttem, hogy nekem ezt a sorozatot muszáj minél hamarabb olvasnom. Ha nem is lett kedvenc, de szerettem a Tövisek hercegét, és nagy elvárásaim voltak ezzel a kötettel kapcsolatban.
Nem kellett volna annyira bíznom ebben. Szó se róla, tetszett, főleg a könyv utolsó negyede, de mégis...
Alig két hónap telt el az előző kötet óta, és mégis, amikor elkezdtem olvasni, csak kapkodtam a fejem, és kérdő tekintettel bámultam ki a fejemből.

Lawrence az előző kötetnél is két idősíkot használt. Nem mondom, tetszett a dolog. Ezt itt is
megtartotta, ráadásként Katherine naplóbejegyzéseit is olvashattuk. Ezáltal kicsit zavartnak éreztem magam.
Jorg a jelenben már 18 éves, éppen nősülni készül, miközben Nyíl hercege több ezer fős sereggel a kapujában toporog.
A múltban 15 éves, és még többet tudunk meg a múltjáról, démonairól és anyai családjáról.
E két szál a könyv végére szépen összeér, és tisztázódik minden, ami eddig számomra teljesen értelmetlen volt. És épp ez a bajom. A túl  nagy titokzatosság. Míg a jelen eseményeit nem értettem, a későbbiekben - jóval később - a múltbéli események magyarázatot adtak mindenre.

És Lawrence ismét megcsinálta. Ismét egy olyan szereplőt ölt meg, akit nagyon hamar a szívembe zártam. Az előző kötetben úgy tűnt, hogy akkori kedvenc papommal végzett az író, de szerencsére mégsem. Most viszont teljesen biztos, hogy Góg halott. Köszönöm Lawrence!

A Tövisek hercege cselekményszála eltörpül emellett. Fél lábbal egy háborúban állunk, fél lábbal a múltban, ami ehhez vezetett. És eközben Katherine-t is jobban megismerjük.
A körülmények áldozata ő is. Sajnáltam Katherine-t, nagyon szimpatikus volt.

Aki viszont a hátán viszi a történetet, az egyértelműen Jorg. Annyira összetett, annyi van még benne!
Természetesen nem egy földre szállt angyal. Ó, nem! De most már látni, hogy nem csak sötétségből áll, hiába is állítja ő ezt.
Agyafúrt egy figura, és amit a könyv végén művelt! Hangosan felnevettem, hogy igen, erre csak Jorg képes.

Jorg hiába lett király, mégis úgy érzem megmaradt a csatangoló Testvérnek. Világot lát, megoldja amit meg akar, és ellenáll, ha valamit rátukmálnak. Csak a szokásos.
Tetszett a testvérek kalandozása, és örülök, hogy Jorg anyai rokonait is sikerült megismerni.

Sokáig nem értettem, hogy mire fel az a bizonyos ládikó. Miért kell Jorg-nak, miféle mágiával működik.
Viszont amikor kinyitotta...Minden elfeledett emléke felszínre bukkant, és Jorg ha pillanatnyilag is, de beleőrült.

Már az előző részben reméltem, hogy Katherine közelebb fog kerülni Jorg-hoz. Meg is lepődtem, hogy Jorg egy 12 éves kislányt vesz el feleségül. Miana-t nem tartottam sokra. Viszont megmutatta, hogy igenis helye van Jorg mellett, és nem az a törékeny kislány, akinek kinéz.


Egyre több szerepet kap a mágia a sorozatban és az olyan tárgyak, amiket még az Építők hagytak Hátra. Például egy pisztoly...
Nagyon örülök, hogy Sageous-nak vége van. Ezek a mágusok valóban olyanok, mint a bábmesterek.
A kötetben többször felmerült a Holt Király neve, kíváncsi leszek, hogy mit tartogat még Jorg számára.

A kötetről lehetne még regényeket írni, de annyi biztos, hogy igazán szórakoztató volt, bár sok idő kellett ahhoz, hogy valóban élvezzem a könyvet.

Még szerencse, hogy már a folytatás, és a Bolondok hercege is a birtokomban van. Nagyon élvezem Lawrence stílusát, és érzem hogy újabb kedvenc írót avattam!

Read More

Michael J. Sullivan - Trónbitorlók

Fülszöveg:

VÉGEZTEK A KIRÁLLYAL.
KERESTEK KÉT BŰNBAKOT.
ROSSZUL VÁLASZTOTTAK.

Ez a könyv nem a legyőzendő, ősi gonoszról vagy egy bosszúálló árváról szól, csupán két fickóról, akik rossz időben rossz helyen találták magukat… Royce Melborn a hétpróbás tolvaj, és kardforgató társa, Hadrian Blackwater Riyria fedőnéven cselszövő nemesek veszélyes és lehetetlennek tűnő megbízásait vállalja el, amivel messze földön hírhedté váltak. Mígnem egy legendás kard ellopása ürügyén csapdába csalják őket, hogy bűnbakként rájuk fogják a király meggyilkolását. A kivégzés elől csak úgy szabadulhatnak, ha végére járnak a királyokat és királyságokat porba sújtó ősi rejtélynek…


Borító: 3,5
Sorozat: Riyria-krónikák # 1
Eredeti cím: The Crown Conspiracy
Kedvenc karakter: Royce, Myron
Oldalszám: 342
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2012

Egy ideje felfigyeltem már erre a sorozatra is, de a borító és a fülszöveg rendre eltántorított. Viszont manapság úgy tűnik, hogy kezd kiszélesedni  az ingerküszöböm, mert egyre több ehhez hasonló könyveket szerzek be. És tudjátok mit? Mind tetszett.

Ez a könyv viszont kicsit másabb, mint a megszokott fantasy-k. Itt a főhősök nem lovagok és hősök, vagy szegény parasztfiúk, akik felnőve a világ megváltói lesznek. Nem, a Riyria két tagja cseppet sem ilyenek. Royce egy nagyon ügyes tolvaj, és Hadrian egy kardforgató. És mi is az ő feladatuk?
A páros olyan megbízásokat vállalnak el, ami első hallásra lehetetlenek. De nem nekik. Fortélyosak és soha nem kapják el őket. És ahogy az egyik szereplő is mondja:

"...Köd előttük, köd utánuk, úgy tűnnek el és fel, ahogy nem szégyellnek."

A kötet elején tanúi is leszünk egy ilyen kalandjuknak, és nem győztem csodálkozni, mert tényleg olyan mutatványokat hajtanak végre, amit elsőre nem tudtam volna hová tenni.


Viszont minden jónak vége szakad, és egy balul sikerült megbízás - ami Hadrian jó szívének köszönhető - miatt királygyilkosoknak kiáltják ki őket.
Mi várhat még rájuk? Kínkeserves halál...Csakhogy Arista
hercegnőnek más elképzelései vannak. Így esnek hőseink csöbörből vödörbe...

És így indulnak kénytelen kelletlen egy újabb kalandra.

Mivel ez egy sorozat első része, túl sok mindent nem vártam tőle. Mondhatjuk, hogy egy tipikus kezdőkötet. A főszereplőket nem igazán ismerjük meg, csak a főbb jellemvonásaikat. A történet is kiszámítható, viszont itt vannak nekünk az igen hamar megkedvelhető karakterek, és a pörgős és humoros párbeszédek.

Igen, valóban kiszámítható a történet, de mégis olvasmányos.

Royce és Hadrian útnak indulnak Alric herceggel - aki nem önszántából tart velük - hogy egy legendából ismert börtönbe elvigyék Alric-ot, hogy Ezrahaddon-nal találkozzon.

Útjuk során melléjük szegődik az egyik kedvenc karakterem, Myron a szerzetes. Így indul útnak ez a szedett-vedett társaság.

Nagyon élvezetes volt olvasni a könyvet. Amikor azt gondoltam hogy hőseink végre elértek A-ból B-be, akkor derül ki hogy nem, még C-be és D-be is el kell jutniuk.

A tolvajpáros önként és az arany kedvéért vállalják a kalandokat, de az olvasó számára hamar kiderül, hogy nem is olyan becsvágyó haramiák, mint az elsőre látszik. Ez főleg Royce igaz.

A főszereplők közül nekem Royce szimpatikusabb, bár róla sem tudunk meg szinte semmit. A származását illetően vannak sejtéseim, de kivárok még. Royce nemcsak nagyszerű tolvaj. Csendes és sokszor zsörtölődik, és mindig a hasznot nézi. Ennek ellenére több van benne mintamennyi látszik.

Hadrian vele ellentétben olyan, mint egy lovag. Jó lelkű és nem csak egy egyszerű harcos. Sok tettének csak később van értelme, és szeret jótékonykodni. Már ami a munkát illeti.

A kötet nem csak kalandozásokból áll. A háttérben mások is munkálkodnak és ahogy halad a történet, úgy válik nyilvánvalóbbá, hogy valami nagy volumenű van készülőben.

Be kell vallanom, ami picit elvette a kedvemet, azok a politikai csatározások. Soha nem kedveltem ezt a történetekben, és itt sem tettem kivételt. Pedig úgy tűnik, hogy a sorozatban nagy szerepe lesz a politikai cselszövéseknek. Valamint, úgy érzem hogy hiába, nagy romantika fan vagyok, ezt itt most ki lehetett volna hagyni. Elenyésző, de mégsem hiányzott volna, ha nincs.

A könyv úgy van feltüntetve, hogy a mágia is szerepet játszik benne. Nem titkolom, hogy engem az győzött meg amikor kiderült hogy a Riyria egy független tolvaj céh. És ha céh, akkor a Fairy Tail manga óta nekem ez egyet jelent a mágiával. Nos, ez a kötet közepéig nem nagyon jelent meg. Hiába voltak megemlítve az elfek és törpök, semmilyen mágiával nem találkoztam. Viszont amint Ezrahaddon felbukkant...Örömtáncot jártam. Azért is mert végre felütötte a fejét a mágia, másrészt Ezrahaddon igencsak szimpatikus karakternek bizonyult. Csakúgy, mint a fentebb említett Myron, aki mindenre rácsodálkozott, de közben az egyik legokosabb és éles látóbb karakter a sorozatban.

Alric-val kapcsolatban.Az ő karakterfejlődése a leglátványosabb, viszont még így sem érzem egy erős szereplőnek. Van még hová fejlődnie.

A végkifejlet nem lepett meg. Már ami a gyilkos kilétét illeti. Viszont ahogy Royce megoldotta Arista ügyét... Na az már valami!

Van hiba a könyvben, de ennek ellenére olvastatta magát. Sorozatindítónak ígéretes, és sokat elárul, hogy amint befejeztem a könyvet, egyből a webáruházakat böngésztem, hogy hol tudnám beszerezni a folytatást, Az elfek tornya- Avempartha-t...

Read More

Szerzeményeim # 10 (Június)

December óta nem volt ilyen poszt, gondoltam most már illene ismét írnom a szerzeményeimről.

Azt hiszem, megdöntöttem a rekordomat, már ami az anyagiakat illeti.

Nem gondoltam hogy ennyit fogok költeni, és ha szigorúan vesszük, akkor nem is költöttem ennyit.

Mert hogy a Könyvmolyképző akciójában szereplő könyveket május utolsó napján rendeltem, de júniusban érkeztek... Szőrszálhasogatás tudom, de ezzel nyugtatom magam.

Szóval akkor lássuk, hogy miket sikerült vásárolnom.

A Könyvmolyképző Kiadó gyereknap alkalmából nagyon jó kis akcióval lepett meg minket. Brent Weeks könyve már egy ideje kívánságlistás nálam, és 36% kedvezménnyel kínálták, egyből repült is a kosaramba. 

Csakúgy, mint Rick Riordan - Percy Jackson és az Olimposziak sorozatának első része, a Vilámtolvaj. Erre a könyvre 24%-os kedvezmény volt, viszont már olyan régóta vadászom rá, hogy örülök, hogy végre újranyomták. (Szerettem volna a többi részét is a sorozatnak, de pont a 2. és 3. részből készlet hiány van, és sehol sem lehet kapni. Jó hír, hogy pont ma olvastam, hogy nyáron érkezik az utánnyomás.)

És mivel még a nőnapi kuponom is megvolt, sikeres felhasználtam.

Gail Carriger - Lélektelen és Colleen Houck - A tigris átka könyveket is sikerült 36% + kupon+egy kedves moly segítségével megrendelnem. Mindkét könyv régóta várólistás nálam, és szinte féláron jutottam hozzájuk.

És ekkor még csak 06.02-át írtunk, és pedig egy valag pénz már elköltöttem. És a Könyvhét még sehol....

Amikor 2013-ban úgy döntöttem, hogy ideje folytatnom az Anita Blake sorozatot, és ezáltal beszerezni az eddigi köteteket, úgy terveztem hogy a Tigrisvadászatot már a Könyvhéten beszerezem. Nos, ez akkor nem jött össze, mert éppen az Obszidián Pillangóra vadásztam. De a tavalyi évet  ismét ezzel a céllal kezdtem és végre sikerült utolérnem magamat.
A két novellán kívül végre az összes Anita Blake kötetet birtoklom, és már a megjelenés napján el is szaladtam az Agave Kiadóhoz, hogy átvegyem. 35 %-os előrendelési kedvezmény+ 27 Ft kuponom volt, szóval örültem a vásárnak.

A hónap másik előrendelése Mark Lawrence - Tövisek Császára puhafedeles kiadásban. A Fumaxnál 35 %-os kedvezmény volt rá, és a Könyvhéten is át lehetett venni. A Tövisek hercegét nagyon szerettem, és úgy voltam vele, hogy úgyis kell ez a kötet is, így legalább még akciósabb. (Ekkor még nem volt meg a sorozat második része)

Tavaly nem látogattam ki a Könyvhétre, de idén sikerült kijutnom. Első utam a Maxim Kiadóhoz vezetett, akik 1+1 akcióval készültek. Igaz, ez a neten is érvényes volt, de úgy voltam vele, hogy nekem csak egy könyv kell, viszont postaköltséget nem akartam ezért fizetni.

Amint a Maxim standjához értem, kiderült, hogy az egyik könyv, amit szerettem volna pont nincs. Ezzel el is rontották a napomat, hiszen szinte csak ezért mentem.

Írtam a Kiadónak és kicsit felháborodott levelet, és sikerült megbeszélnünk, hogy elpostázzák a vágyott könyveimet. Nagyon kedvelem a Kiadót, mindig tőlük rendelek, és még egyszer köszönöm a segítséget és a kedvességüket!

Szóval sikerült tőlük Jamie McGuire - Gyönyörű tévedés és Alexandra Bracken - Sötét elmék c. könyveket 1+1 akcióban beszereznem.

A Könyvhéten még a Líra standjánál 990 Ft-ért sikerült Darynda Jones - Első sírhant c. könyvét is beszereznem. Mivel már a megjelenése óta érdekelt, viszont a Kiadó beszüntette a folytatást (most már előrendelhető a 3. rész) úgy voltam vele, hogy ennyit megér.

A hónap utolsó vásárlása a Book24-nél történt. A Tövisek Királyára majd' egy hónapot vártam, és ha már volt egy 30% -os kuponom, akkor Laurell K. Hamilton-tól az Ezüstgolyót is beszereztem,

Így lett teljes a Anita Blake és a Széthullott Birodalom sorozataim.

Mivel most van egy raklap olvasatlan könyvek - kb 50 - így egy darabig nem fogok vásárolni. Talán a Percy Jackson sorozatot szerzem be, mert az nagyon tetszett....

Read More