Fülszöveg:
Az első áldozatra Philadelphiában, egy hófödte földterületen bukkannak.
Vito Giccotelli nyomozó egy archeológus, Sophie Johannsen segítségét
kéri, hogy kiderítsék, pontosan mi is rejtőzik a csonttá fagyott
földben. Hiába töltött el annyi évet rég eltemetett tárgyak és
maradványok után kutatva, Sophie-t teljesen felkészületlenül éri a
dermesztő pontossággal megásott sírmátrix. Az eltemetett áldozatok
éjjel-nappal kísértik. Az üres sírok egyenesen megrémítik – a gyilkos
ugyanis még nem végzett.
Hűvös és számító férfi, egy groteszk játék nagymestere. Habár Vito
és Sophie szorosan a nyomában vannak, nem torpan meg egy pillanatra sem.
Még egy sír várja lakóját. Még föl kell vennie az utolsó sikolyt – az
archeológus sikolyát, aki nyugtalanítóan közel került hozzá, túl közel
ahhoz, hogy a férfi ellenálljon e kísértésnek…
Újraolvasás.
Nem régen fejezte be a könyvet.Egy éve olvastam már,de úgy döntöttem,hogy ideje ismét elolvasnom.
Ülök,és nézek ki a fejemből,mert nem tudom a gondolataimat összeszedni.
Ez egy igazán remek könyv. Sőt szerintem zseniális. A romantika
keveredik a krimivel,és ez egy nagyon jó párosítás. Egyik sem ment a
másik kárára.
Sophie és Vito igazán a szívemhez nőttek,úgy mint a többi nyomozó és rendőrségi munkatárs.És a Vartanian testvérek is.
„ – Ma reggel nekem is elég sokféle problémám volt, Jen. A tietek mi lenne?
– Nincs teasütemény. Egyáltalán milyen megbeszélést akarsz így?
– Hát ez az, Vito. – tódította Liz. – Ugyan milyen megbeszélés az, amelyet süti nélkül kezdenek?
– Te sosem hoztál kaját. – fordult Vito Liz felé, aki elvigyorodott.
– Na igen, de te viszont hoztál, még az első napon. A csataépítés
első szabálya sose teremts hagyományt, ha nem akarod folytatni.”
De visszatérve a gerlepárra. Sophie nagyon is szimpatikus
volt. Gyerekként én is archeológus akartam lenni,de nem jött össze. De a
mai napig érdekel a téma,és szeretek ilyen dolgokról hallani csakugyan
mint a különböző nyelvekről. Szóval Sophie nagyon is hasonlít
hozzám. Jellemben is.
Vito. Hm. Sokan írják hogy milyen „tökéletes”. De ez egy regény,szóval vannak eltúlzott részek, főleg a főhősöknél. De én valahogy nem éreztem azt, hogy tökéletes lenne. Nagyon megszerettem Vito-t, és örülök, hogy még majd olvashatok róla.
Igazán érdekes volt olvasni, hogy a semmiből, hogy áll össze az ügy. A tv-ben is sok hasonló műsort nézek és teljesen le tud kötni.
Mindig is érdekelt,hogy a gyilkosok, elmebetegek, pszichopaták hogyan
gondolkodnak. Hogy lehetnek ennyire….Elcs*szettek. Hogyan válnak
azzá, akik. Fel nem tudom ép ésszel fogni, hogy mit gondolhatnak, vagy
milyen indíttatásból cselekszenek. Szóval amikor Simon gondolatait
olvastam,úgy éreztem mintha a való világbeli pszichopata gondolatait
olvasnám. Karen Rose kitett magáért az már egyszer biztos.
De így, hogy bepillantást nyertem egy ilyen beteg szörnyeteg
gondolataiba, még jobban megdöbbenek hogy hogyan lehet egy alak-mert nem
nevezném embernek- ilyen beteg, elromlott, szörnyetek és minden egyéb
rossz tulajdonságú egyén.
És az egészben az a legszörnyűbb, hogy a való életben több száz ilyen elfajzott gondolkodású elmebeteg pszichopata van.
Amikor olvastam a könyvet,annyi feszültség volt bennem, hogy én is
megdöbbentem. Csak az járt a fejemben.
„Hé úgyis megtalálják a pasast, és
minden happy end lesz” .De valahogy az agyam és az érzéseim nem
kerültek összhangba..
Jó volt Vito családját is megismerni, és rá kellett jönnöm, hogy itt
már Tess férjnél van, szóval az ő története hamarabb kezdődött mint
Vito-é.
Párszor még tuti hogy elolvasom majd ezt a sorozatot,mert letehetetlen.
Értékelés: 5*
Borító: 4
Sorozat: Romantic Suspense # 7, Daniel Vartanian # 1
Kedvenc karakter: Sophie, Vito, Daniel,
Oldalszám: 848
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2009
Fülszöveg:
