Nora Roberts - Merész álom

Fülszöveg:
Gyakran írtam könyveket a családról, a testvérek közötti kapcsolatokról. Ám a családot nem csak a vér és a közös ősök határozzák meg. Az emlékek, a gyengédség, a hűség és a reményvesztettség is. A legtökéletesebb az, ha a család barátságot jelent. A Merész álomban három különböző háttérrel rendelkező nőt mutatok be, akik véletlen körülmények folytán egy házban nőttek fel. Közös volt a gyermekkoruk és az a hűség és barátság is, ami a családot jelenti. Van egy közös álmuk, melyet egy szomorú legenda ihletett. Ám mindegyiküknek megvan a maga külön saját álma is. Margo, a házvezetőnő lánya arra vágyik, hogy valaki lehessen. És amikor a világa darabjaira hullik, nem mehet máshova, csak haza. Mit tesz egy nő, mikor elveszít mindent, ami addig fontos volt számára? Hogyan küzd meg a nyilvános botrány megalázó élményével és az anyagi összeomlással? Margo újrakezdi az életét, egy új, egy merész álommal. Azokkal a nőkkel, akik szívbéli nővérei, azon fáradozik, hogy valóra váltsa ezt az álmot. Margo története nem más, mint az önfelfedezés, a kockázat és a jutalom története. És természetesen a szerelemé. Joshua Templeton és Margo között a vonzalom már gyermekkoruk óta érlelődik. Felnőttként – makacs, önfejű felnőttként – kezelni ezt a vonzalmat és megtanulni elfogadni a másikat olyannak, amilyen, egy újabb kockázat és egy újabb álom. Remélem, Önök is örömmel osztoznak majd ezen az álmon.


Borító: 3
Sorozat: Álom trilógia # 1
Eredeti cím: Daring to Dream
Kedvenc karakter: Josh, Mr. és Mrs T
Oldalszám: 422
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2002

Szeretem Nora Roberts könyveit. A maga stílusában verhetetlen. Szeretem az egyszerű, romantikus könyveket, és Roberts-től ezt meg is kapom. Pár órás kikapcsolódást nyújtanak a könyvei. A séma lehetne egy idő után unalmas, mert hogy lehet 100 romantikus könyvet megírni úgy, hogy ne ismétlődjenek egyes jelenetek? Nos Roberts-nek ez is sikerült.
Az egyik kedvenc sorozatom tőle az Álom trilógia. Ezt már csak a MacGregor  család, és a MacKade fivérek előzik meg. Imádom az ilyen családos sorozatait, nincs mese.
Évekkel ezelőtt olvastam már a sorozatot, akkor még csak ebook-ban. Most, végre sikerült megszereznem ezt a kötetet, és jelentem, egy nap alatt be is faltam.

Az alapötlet tetszik. Három lány, három sors. Hiába, mindannyian ugyanabban a házban nevelkedtek, de mégis teljesen mások. Ha kicsit gonosz akarok lenni, akkor sablon karakterek.
Ott van Margo, a házvezetőnő lánya, aki mindig többre vágyik, mint amije van. Fiatalon elhagyja a "családi fészket" és megkezdi karrierjét. Nagyszájú, humoros, merész és egoista. De végtelenül hűséges azokhoz, akiket szeret.
Kate a tipikus realista. Mindent tárgyilagosan néz, és eléggé fiús a kinézete. Kedves lány, de sokat nem lehet megtudni róla. Könyvelő, ezáltal  kötelező az aktakukacokhoz méltó viselkedés, de a humorával valamelyest enyhíti ezt a beskatulyázást.
És ott van Laura. Aki első látásra tökéletes. Kedves, aranyos, jól nevelt. Amolyan tyúkanyó típus.
Ez a három lány nem is különbözhetne egymástól, mégis, a legjobb barátnők. Sőt, testvérek.
Be kell vallanom, ahányszor Margo-ra gondolok, nem egy szőke, szexis szupermodell-t látok magam előtt. A neve tehet róla. Én inkább spanyolnak képzelem, barna hajjal.
A történetet megfűszerezi Seraphina története is, és annak kincsei. Az alapötlet egyszerű, de mégis rendkívül szórakoztató.
Margo, a nagy bukása után hazatér a Templeton házba. Azt tervezi, visszavonul egy kicsit, és eldönti, hogy hogyan tovább. De semmi sem úgy történik, ahogy azt várta. Anyagilag a csőd szélén áll, és szembesülnie kell a saját hibáival, és azzal, hogy pár dolog megváltozott, mióta a saját lábára állt. Laura házassága tönkrement, Kate túlhajszolja magát, és az anyjával sem javult a kapcsolata.
A történet nem csak arról szól, hogy Margo miként találja meg a nagy Őt, Josh személyében, aki mellesleg Laura bátyja. Ha már Josh-nál tartunk. Imádom a pasast. Mindig ott volt a háttérben, hogy segítsen Margo-nak. Persze a lány erről semmit sem tudott. Josh tinédzser kora óta szerelmes Margo-ba, de ezt a lány nem tudta. Minden elismerésem Josh-nak a kitartó munkájáért. A fél életét azzal töltötte, hogy a nőre várt. És amikor közelebb kerültek egymáshoz, akkor sem változott meg. Nem lett követelőző. Ő amolyan csendes víz, partot mos típus. Kivárta az idejét. Ami még nagyon tetszik Josh-ban, hogy nem babusgatta Margo-t. Megmondta neki nyíltan, ha valami gondja vagy baja volt vele. Míg a többiek elfogultak voltak Margo-val, addig Josh nyíltan, sőt sokszor nyersen elmondta a véleményét a nőnek.
A kapcsolatukra is a szenvedély a jellemző. Margo forrófejű, indulatos, míg Josh a türelmesebb fajta. De a nő pillanatok alatt kihozza a sodrából.
Viszont kicsit haragszom Josh-ra, mert a könyv végén túl hamar vonta le a következtetéseket. De ez is kellett ahhoz, hogy végre túljusson a féltékenységén.
Nagyon tetszett, hogy Margo a lábára állt. Csüggedt pár napig, és utána belevágott a saját kis üzletébe. Vagyis a lányok belevágtak, mert mindhármuké a Látszat. Tetszett, hogy lépésről lépésre követhettük a bolt megalakulását.
Még had említsem meg Mr. és Mrs. T-t. Imádom őket! Kicsit hiányoltam őket, mert keveset szerepeltek. De amikor felbukkantak...Imádom őket.
Az egész könyv megvett kilóra. És felfigyeltem arra is, hogy Kate párja, Byron is meg lett említve.
Nora Roberts most sem hazudtolta meg önmagát. A könyv vicces, romantikus és humoros. Imádom a szereplőket, és az egész történet úgy, ahogy van. Egy könnyed, pár órás kikapcsolódás, és garantált, hogy jól fogsz szórakozni olvasás közben.

Read More

Elizabeth Richards - A sötétség városa

Fülszöveg:
Egy véres, brutális háború után, a Fekete Város még füstölgő romjai között a tizenhat éves Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy hibbant Sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy belezúgott Ashbe, ebbe a Sötétfajzat félvér fiúba? Pedig szíve varázslatosan megdobban a közelében, megtagadva mindent, amiben a lány addig hitt. Ez a felkavaró szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között. A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. Ekkor lép az életébe Natalie, így neki is választania kell. Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót.


Borító: 5
Sorozat: Fekete Város krónikái # 1
Eredeti cím: Black City
Kedvenc karakter: Ash
Oldalszám: 392
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2013.október.01

Pár hónappal ezelőtt a Kiadó játékot hirdetett az idei megjelenéseikből. Vagyis inkább a szorgos könyvmolyoknak kellett rájönniük erre. Belevetettem magam a játékba, és amikor sikerült rájönnöm, hogy ez a könyv is megjelenik idén, egyből elkapott a láz, hogy nekem ez a könyv kell. Bevallom, ez a gyönyörűséges borító elcsábított, és a fülszöveg is tetszett. Akkor. Nem igazán olvastam el a műfaji besorolását sem. Csak akkor, amikor már volt magyar fülszöveg is hozzá. Akkor elbizonytalanodtam. Nem vagyok egy disztópia fan. Igazából nem is nagyon olvasok ilyen könyveket. A fülszöveg se tetszett már annyira, mint anno, szóval várólistára tettem a könyvet.

Majd jött egy jó hír, hogy sikerült megnyernem a könyvet, és a hozzá tartozó könyvjelzőt. És amikor a kezembe vettem a könyvet, percekig csodáltam a borítót.
Na de ennyit a bevezetőről. A könyv eleinte döcögősen indult. Nem igazán értettem, hogy ki kicsoda, és főként, hogy micsoda. Az írónő egy nagyon jó világot alkotott meg, de nekem ez így elsőre zavaros volt. Egyből belevetett minket Ms. Richards a mély vízbe, de nem estem kétségbe. Csak sodródtam az árral. A történet nagyon hasonlít a II. Világháború történéseire. A különbség itt az, hogy az írónő egy csipet fantasy szálat is beleszőtt a történetbe. A Sötétfajzatok elsőre igazán érdekesek, de ha egy kicsit tovább mélázok rajta, akkor azt kell mondanom, hogy nem mások ők, mint vámpírok. Csak más a nevük. És több faj is létezik. Ezzel volt egy kis gondom, mert hiába sorolta fel az írónő, hogy milyen fajok léteznek, és hogy néznek ki, mást nem igazán közölt. Pedig érdekelt volna.
Tetszett a váltott nézőpont. Bevallom, Ash fejében jobban szerettem lenni, mint Natalie-ban. És sokkal jobban megkedveltem a fiút, mint Natalie-t.
Ash félvér. A Fekete Városban él, a fajtája egyetlen képviselőjeként. Mivel félvér, így a szíve nem ver. Ez zavarja a fiút. Elvágyik a Határfal túl oldalára, ahol a társai vannak. A megélhetés érdekében Köddel kereskedik. ( Ez amolyan drog féle, amit az agyarai termelnek, és valóban olyan hatása van, mint egy drognak) Ash nem rossz fiú, ez most leszögezem. Egy jószívű, magányos srác, akit az élet kényszerített ebbe a helyzetbe.
Natalie-val már egy kicsit gondjaim voltak. Eleinte egy beképzelt és elkényeztetett lánynak tűnt. Sok dologban naiv, de más dolgokban nem. De ahogy haladt a történet, sikerült megváltoznia, és egy normális YA hősnő lett belőle. Számomra ez felüdülés, mert sokszor úgy érzem, hogy egy YA hősnőnek kötelessége butának is lennie.
Natalie egy teljesen más világban él, mint Ash. Pénzben nem szenved hiányt, és teljesen más élete van, mint Ash-nek.
A szerelemre lobbanásukat nem igazán értettem, nekem az túl hirtelen történt. Nem értettem, hogyan lettem szerelmesek egymásba. De a kapcsolatuk az valóban szépen van felépítve. Aranyosak, és édesek együtt. Amit a fülszöveg ígér, a "szenvedélyes szerelmet", azt nem igazán éreztem. Persze, valamilyen szinten érezhető ez, de nem esett az írónő túlzásba.
Tetszett Ash és Natalie közötti kötelék. Egy kicsit hasonlít Kresley Cole vámpírjaihoz és azoknak párjaikhoz, de csak abban, hogy amikor megtalálják a párjuk, akkor "feléled" a szívük.
Az már nem igazán tetszett, amikor kiderült, hogy kicsoda Evangeline. Mármint ez tényleg nagy arculcsapás volt, de közben emelem a kalapomat Ms. Richards előtt, hogy egy ilyen csavart is bedobott.
A végkifejlet nagyon ütős lett, szinte faltam az oldalakat. Együtt izgultam Natalie-val, hogy érjen oda időben. Közben azt mantráztam magamban, hogy úgysem történik semmi olyasmi Ash-el. Mert miért történne? Erre... Megtörtént. Sikítani tudtam volna. De utána megértettem, hogy miért is lett a folytatás címe az, hogy Phoenix. A könyvre nem mondanám, hogy hatalmas függővéggel zárult. Nem rágom a körmöm amiatt, hogy mi lesz, mert tényleg nem lett durva a lezárás.
A könyv pörög. Nem csak Natalie és Ash kapcsolatát követhetjük nyomon, hanem az egész város, sőt ország helyzetét is látjuk. A szereplőkkel érezzük, hogy elkezdődött a változás, már csak arra várunk, hogy mikor és  mi fog történni.
Pár szó még a mellékszereplőkről:

• Sebastian első percben ellenszenves volt, jó lenne, ha kikerülne a képből. De gondolom neki is meglesz a szerepe, és sejtem is, hogy micsoda.
• Day eleinte szimpatikus volt, de az elvakultsága - Ash-el szenben - már egy idő után sok volt. Szerencsére végül megjött az esze.
•  Cékla egy tökéletes aktivista. Sajnálom, hogy függő, és néha jól megcsapkodtam volna, de alapjában véve szimpatikus volt.
• A Parancsnok Asszony nagyon nem volt szimpatikus, még azután sem, hogy kiderült, hogy mit, és miért tett.

Nem mondanám, hogy hatalmas szerelem ez a könyv, mert nem az. Van benne hiba, de ennek ellenére szerettem olvasni. Szinte faltam a lapokat, és a szereplőkkel együtt izgultam. Jó lett volna többet megtudni a Sötétfajzatokról, remélem, hogy a folytatásban erre is sor került.
A kiadónak hatalmas köszönet jár, hogy megtartották az eredeti borítót, mert az egyszerűen álomszép. És a folytatásoké...Láttátok már?
Az viszont enyhén szólva is kiakasztott, amikor a Nem harap a blog oldalán olvastam egy interjút az írónővel, és kiderült, hogy a folytatás 2014. októberében (!!!) érkezik idehaza. Hol van az még?
Egy szó mint száz, a folytatást biztos hogy elolvasom, mert maga a történet, és a világ nagyon tetszett. Csak ajánlani tudom!

Read More

Happy Birthday!

Gokudera Hayato

Nem is gondoltam volna egy évvel ezelőtt, hogy idáig eljutok. Pontosan egy évvel ezelőtt indítottam a blogom, és nem is gondoltam, hogy megéri ezt a kort. Igaz, a többi bloghoz képest fiatal, de számomra ez egy nagy lépés.
Sok munka volt, míg sikerült olyanra formálni, ami illik hozzám, de megérte. Voltak hullámvölgyek, de ez is kellett, hogy végre eldöntsem, hogy kitartok-e, avagy sem.
Nem is tudom, hogy mit kellene írnom. Nem akarok statisztikákat írni, mert annak sok értelme nincs. De azért...

Köszönöm a 14 rendszeres olvasómnak, hogy itt vannak. Jól esik, hogy vagytok páran, akiket érdekel a véleményem. Köszönöm azt a 8651 oldalmegtekintést is. Meglepő számomra, hogy ennyien jártatok itt. És remélem, a jövőben még többen látogattok el ide.

Mivel születésnapos a blog, ehhez kívánság is dukál. Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy mit szeretnék. Szeretném, ha picit több élet lenne itt, kapnék visszajelzéseket, és az olvasóim is megosztanák velem a gondolataikat.
Remélem, a jövőben több visszajelzést kap az oldal, és többen osszátok meg velem a véleményeteket is. :-)

Read More

Rebecca Donovan - Elakadó lélegzet

Fülszöveg:
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről.


Borító: 4
Sorozat: Csak lélegezz! # 1
Eredeti cím: Reason to Breathe
Kedvenc karakter: Evan
Oldalszám: 496
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2013. október. 07

Úgy érzem, át lettem verve. Majdnem az összes blogger dicsőíti a könyvet, és a legrosszabb vélemény is 4 csillagos lett. Nem értem akkor, hogy lehet az, hogy nekem ez a könyv... Nem azt mondom, hogy nem jött be, de nagyon nagy csalódást okozott.
Vártam a könyvet. Érdekelt. Nem nagyon olvastam még a témáról, főleg YA könyvet nem. Erre kaptam egy...Nem is tudom.
Először is. Kezdem a fordítással, mert az sok helyen nagyon nem klappolt. A könyv elején olyan magyartalan és értelmetlen mondatok vannak, hogy először azt hittem, velem van a baj, hogy nem értem. De többszöri olvasásra is ugyan olyan értelmetlen volt, szóval csak nem velem van a baj.
Amikor kézhez kaptam a könyvet, nem igazán olvastam el a fülszövegét, mert tudtam, hogy miről szól a könyv. De olvasás közben gondolkodóba estem, hogy vajon hol is játszódik a történet, mert az nem volt megemlítve. Többször felbukkant az Új-Anglia kifejezés, és én hülye, egyből Angliára gondoltam. Jó pár oldal kellett, mire felfogtam, hogy tulajdonképpen New England-ról van szó. Így már értettem, mi ez az amerikai beütéses iskola.
Maga a történet.... Nagyon őszinte, és nagyon életszerű. A szerelmi szál tényleg szép, a bántalmazások nyíltak. Az olvasóban is ugyan olyan feszültség van abban a házban, mint Emma-ban.

A szereplők hitelesek. De hiába, Emma-t nem tudtam megkedvelni. Sőt. Dühös vagyok rá, haragszom rá, néhol irritál, néhol csak idegesít.
Emma többször is a fejünkhöz vágja:

" Ti ezt nem értitek."

Nos igen, valóban nem. Egyrészt azért, mert nem vagyok olyan helyzetben, mint ő. Engem nem  bánt senki. Másrészt nem tudom épp ésszel felfogni, hogy miért nem tudott a saját lábára állni, kiállni magáért, és otthagyni azt a házat.
Eleinte szimpatizáltam Emma-val. Sajnáltam hogy ilyen helyzetbe került, és együtt éreztem vele. Izgultam érte, nehogy Carol-al találkozzon, vagy ha mégis összetalálkozott a nővel, akkor ússza meg épp bőrrel. De egy idő után, már fortyogtam a dühtől, és kezdtem nagyon nem szereti Emma-t. Egy idő után már csak úgy tekintettem rá, mint egy gyáva, önző és duzzogós kislányra.
A könyv elején egyből feltűnt, hogy elszigeteli magát mindenkitől. Még a legjobb barátnőjétől is. Ez már nem tetszett, mert ha már legjobb barátnő, akkor legyen hozzá őszinte, és valamennyire nyitott is. Hiszen erről szól egy barátság. De Emma inkább begubózik, és ha valaki olyan mondd, vagy tesz, ami neki nem tetszik, leáll duzzogni, és felfortyan. Vagy, rosszabb esetben kibújik belőle a kisördög, és úgy megsérti az embert, hogy az egy életre megutálja.
Ami egy cseppet kiverte a biztosítékomat, hogy Emma amikor elmegy bulizni, és megkérdezik tőle, hogy mit kér inni ez a válasz: Diétás kólát.
Most komolyan. Nem akarok nyers lenni, de nincs is nagyobb gondja, mint hogy diétás kólát igyon?!
Egyszerűen nem tudtam/tudom megérteni Emma indokait. Számolja a napokat, hogy meddig kell még abban a házban maradnia, eltűr mindent, indokokat gyárt, hogy miért is marad. De kérdem én, miért kellene ott maradnia? Miért nem költözhet Sara-hoz?

Ez a szál - a bántalmazás, és annak eltitkolása - nagyon őszinte, és nagyon valóságos. Nem tetszett, hogy csak tűr, és tűr, és egy idő után már csak magában fortyog, és számolgat. Annyi lehetősége lenne, de egyikkel sem él.

Sara-t sem értettem, sőt, egyik szereplőt sem ebben a témában. Látják, hogy mi történik, de inkább hallgatnak, csak hogy Emma-val a viszonyuk megmaradjon. Persze Sara többször is hangot ad a kételyeinek, és a véleményének, de egy ponton Emma annyira megsérti, hogy úgy tűnik, a barátságuk a végéhez ért. Nem hibáztattam volna Sara-t, ha többet szóba sem áll Emma-val. Nagyon megsértette a lányt, és nálam ez volt az a pont, amikor elpártoltam Emma-tól, és csak távoli szemlélője maradtam az eseményeknek. Ami pedig a vitájuk után jött, az az egy mondat, az számomra megpecsételte Emma sorsát. Végleg elpártoltam tőle, és csak magamban fortyogtam:

" Távolról figyeltem [Sara-t], imádkoztam, hogy nézzen felém, lássa meg rajtam, mennyire bánkódom."

Ő bánkódik, amikor vérig sértette az egyetlen barátját?!

A lényeg a lényeg, Emma nem tett rám túl jó benyomást, és ezek után már csak olvastam, de nem éreztem át a helyzetét.

A szerelmi szál viszont nagyon szép. Nagyon megkedveltem Evan-t, főleg azért, mert olyan kitartó volt, és nem adta fel. Tetszett, hogy egy kis időre elhagyta a várost, így legalább Emma felocsúdott, és rájött, hogy fontos neki a fiú.

Viszont, haragszom Evan-re is, mert ő sem lépett, hogy elejét vegye Emma bántalmazásának. Egyik szereplő sem lépett, pedig mindegyiküknek megvolt rá a lehetősége.

Nagyon tetszett, amikor Emma elkezdte élni az életét. Az iskolában beszélgetett, bulizni járt. Társaságban volt. Akkor úgy éreztem, ez egy jó könyv. De utána megint jött a bántalmazás, a hazugságok a barátainak, hogy nem történt semmi, és végül ismét oda jutottunk Emma-val, hogy nem kedvelem.

Az utolsó fejezetben történtek valahogy várható volt. Én személy szerint nem lepődtem meg. A bántalmazás fokozatosan kezd egyre durvább lenni, és... Láttunk már elég filmet a témában, hogy tudjuk, mi lesz a vége az ilyesminek. De azt is tudom, hogy a főszereplőt nem szokás megölni, úgyhogy kíváncsi vagyok, mi lesz a folytatásban.

Összességében nagyon nem tudom, hogy mit érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban. Szerettem is, és utáltam is egyszerre. Nem tudom, hogy a folytatást akarom-e olvasni. Azt sem tudom még, hogy megbántam-e, hogy megvettem.

Read More

Jamie McGuire - Veszedelmes sorscsapás

Fülszöveg:
Lehet-e túlságosan szeretni? Travis Maddox két dolgot őrzött meg az anyja halálos ágyán mondott szavaiból: Nagyon szeress! És még keményebben küzdj! A Veszedelmes sorscsapásban Travis életét könnyűvérű lányok, illegális fogadások és az erőszak teszik ki. De éppen akkor, amikor legyőzhetetlennek érzi magát, Abby Abernathy térdre kényszeríti. Minden éremnek két oldala van: a Gyönyörű sorscsapásban Abby mondta el, hogy látja a szerelmüket. Most elérkezett az idő, hogy Travis szemén át lássuk kettejük kapcsolatát, és újabb részletekre is fény derüljön.


Borító: 5
Sorozat: Gyönyörű # 2
Eredeti cím: Walking Disaster
Kedvenc karakter: Travis és a Maddox család
Oldalszám: 488
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2013

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán azzal, hogy Ms. McGuire az év egyik nagy meglepetése volt számomra. Ismeretlen író könyvét nem szokásom csak úgy megvenni, de itt kivételt tettem. Az idei év első könyve számomra a Gyönyörű sorscsapás volt, és hiába, akkor olvasói válságban szenvedtem, Travis elvarázsolt, és nagy kedvenc lett a könyv.

Amikor kiderült, hogy idehaza is olvashatjuk Travis kötetét, örömtáncot jártam. Érdekelt, hogy Travis hogyan látta a kapcsolatukat, és úgy általában. Szerettem volna a bőrébe bújni. De a kisördög is kibújt belőlem, mert hát mit újat tudna mutatni a könyv?Kérdeztem én. Hiszen ugyan arról szól, ugyan az lesz benne, mint a Gyönyörű sorscsapásban. De ellenérvként szolgált az, hogy kit érdekel, kell a könyv, azonnal.

És meg kell mondanom...Imádtam a könyvet! Sokkal jobban, mint a Gyönyörű sorscsapást.

Ms. McGuire a prológusban már érzelmesen indít. Végre megismerhetjük Travis édesanyját, és láthatjuk hogyan alakulnak ki Travis egyes elvei.

Magam is meglepődtem, de a könyvet olvasva úgy éreztem, mintha nem is ugyanazt a történetet olvasnám, mint Abby szemszögéből. Travis narrálásával sokkal jobban élveztem a történetet, és ami az előző részben dühkitörésnek tűnt, és logikátlannak, az itt minden értelmet nyert. Megértettem Travis furcsa gondolatmenetét, értettem, hogy mit, és miért tesz. Az előző részben nem lehetett megérteni annyira Travis különböző lépéseit, de itt logikusnak, sőt, helyesnek tűnt. Travis esetében az volt a baj, hogy nem fejtette ki, hogy mit miért tesz. Mi persze tudtuk, na de Abby? Persze ebből alakultak ki a viták is. Majd a kibékülések is.

Pár részt átugrottunk, már ami az előző könyvet illeti. Néhány rész csak pár mondatba volt összefoglalva, ami igazán tetszett.
Láthattuk, hogy mi történik Travis-szel, ha nincs mellette Abby, és azt is, mit gondol a lányról.

És elérkeztem oda, hogy megkérdezzem magamtól, na meg persze Abby-től, hogy miért volt ilyen buta. Mert sokszor az volt. Az előző részben sem értettem egyet jó pár döntésével, de itt...Néha jól meglegyintettem volna, és ráordítottam volna, hogy: kislány, vak vagy?

Ha ezt a részt olvastam volna először, tuti, hogy Abby-t nagyon nem kedvelném. Állandóan elszaladt a konfliktus elől. Nála az volt a megoldás, ha lelépett Travis-től. Annyira elmosódtak közte, és Travis között a határok, de mégsem lépett sehová. Nyilvánvalóak voltak Travis érzései, Abby viszont... Falat emelt maguk közé.

Kicsit erőltetettnek tűnt nekem ez a Vegas szál, valahogy Abby nem tűnt annak, akinek Ms. McGuire be szerette volna állítani. Ez az előző részben is zavart, de itt még jobban.

Nagyon vicces volt egy fiú szemszögén keresztül látni a dolgokat, és voltak egyes dolgok, amikkel nagyon is egyet értettem Travis-szel. A Galamb becenév végre értelmet nyert. És így már nem is érzem annyira idétlennek ezt a megnevezést.

Az egy éjszakás kalandok, és a piálás...Ms. McGuire bámulatosan jól hozta ezt a vonalat. Jó persze, Travis sem tökéletes, sokszor nem is értettem, miért hiszi, hogy annyira el lenne cseszve, de ezen kívül...Annyira átjönnek az érzései, hogy az valami iszonyat. Így, hogy mind a két könyvet olvastam, most is azt mondom, hogy Travis sokkal jobban odavan Abby-ért, mint fordítva.

A Maddox családot imádom, remélem, kapnak ők is saját kötetet.

Ami viszont meglepetést okozott, hogy itt most America nekem kicsit sok volt. Nagyon sok. Párszor leütöttem volna.

A történet nagyjából ugyan az, mint Abby könyvében, de vannak új dolgok is. Na és az epilógus!

Imádtam. Travis felnőtt, kiegyensúlyozott és felelősségteljes!

Az egész könyv... Izzott. Hol a dühkitörések miatt, hol a féltékenység miatt, hol a szerelem miatt. Mindegy, milyen érzelemről van szó, Travis odateszi magát, az érzelmei egyből átjönnek. Megértettem őt, és vele együtt szenvedtem, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna.

Csak ajánlani tudom a könyvet!
Azoknak, akik imádták Travis-t, annyit mondanék: Itt még jobban imádni fogjátok!

Akik nem kedvelték meg a párost az előző könyvben: Higgyétek el, ez a könyv tetszeni fog!
Akik még nem is hallottak a sorozatról, vagy csak gondolkodnak az olvasásán: Mire vártok még?

Read More

Szerzemények # 2

Azt hiszem, egy új rovatom született. Eddig is szerettem megmutatni nektek, hogy mit sikerült egy hónap alatt összevadásznom, de a mostani szerzeményeimet imádtam fotózni.
Külön kis könyvben vezetem a vásárlásaimat. Szinte már betegesen. Mit-mikor-hol-mennyiért-mikor. És amikor ezt a listát nézegetem, mindig elkap valami vidámság, hogy milyen jó áron tudtam egyes köteteket beszerezni. Az e havi szerzeményeim:

• Laurell K. Hamilton: Anita Blake - 1 - Bűnös vágyak
• Laurell K. Hamilton: Anita Blake - 2 - Nevető holttest
• Nora Roberts: Álom trilógia - 1 - Merész álom
• Elizabeth Richards: Fekete város krónikái - 1 - A sötétség városa
• Rebecca Donovan: Csak lélegezz - 1 - Elakadó lélegzet
• Jamie McGuire: Gyönyörű - 2 - Veszedelmes sorscsapás

Ebben a hónapban reményeim szerint nem vásárolok többet, bár több Anita Blake kötetet kinéztem magamnak.
Mivel hónapok óta újra akarom olvasni az Anita Blake sorozatot, ujjongtam, amikor az egyik antikváriumban sikerült rátalálnom az első két részre. Mindegyik részt ( Fogat fogért-ig)  e-book-ban olvastam, de idejét láttam, hogy végre papír formátumban is beszerezzem a könyveket. Alkudtam egy keveset a Bűnös vágyak árából, mert azért nem kifogástalan, de így is jó vétel volt. Reményeim szerint, mire megjelenik a következő része, addigra a polcomon tudhatom az összes eddigi részét.

A két Hamilton kötet mellé - amit azóta sikerült is elolvasnom - végre sikerült beszerezni az egyik kedvenc Nora Roberts sorozatom nyitó darabját. Tudjátok mennyit kellett várnom, és vadásznom, mire sikerült - számomra - realis áron beszerezni? Mindegy, most örül a fejem, de rendesen.

Elizabeth Richards kötetét már akkor kinéztem magamnak, amikor a Maxim Kiadó játékot hirdetett a megjelenéseikből. Amint rátaláltam, egyből beleszerettem a borítóba. A fülszöveg is érdekelt, szóval nagyon várós volt. De pár hét után, amikor már megvolt a magyar fülszöveg, és borító - hála az Úrnak, megmaradt az eredeti - elbizonytalanodtam. Nem vagyok oda se a posztapokaliptikus, se a disztópiás könyvekért. Oké, ez nem diszópia, de na. Értitek. Áttettem a várólistámra, hogy majd valamikor elolvasom. Pár napra rá, jön a döbbenet, hogy sikerült megnyernem a könyvet a Blogturné játékán. Ez még semmi, a másik játékon sikerült a hozzávaló könyvjelzőt is megnyernem, bár az még nem érkezett meg. Mondanom sem kell, ujjongtam. Végre egy könyv, amit sikerült megnyernem. Nagy volt a döbbenet, hogy sikerült nyernem, mert nem igazán szoktam nyerni, hiába is játszom. Nagyon örülök a könyvnek, élőben még szebb, mint a képeken.

Rebecca Donovan és Jamie McGuire kötete pedig születésnapi ajándék volt a családtól, bár belepótoltam egy keveset. Mondjuk inkább azt, hogy 1,5 könyvet kaptam, és 0,5-öt én vettem, bár ez baromi hülyén hangzik.
A Maxim Kiadó jelenleg a kedvenc kiadóim közé lépett elő. Nem csak a remek könyveik miatt, hanem mert jó akcióik vannak, és megtartják az eredeti borítókat is. Amikor szeptemberben meghirdették az előrendelési akciót ( ami október 31-ig érvényes!) azt tudtam, hogy Jamie McGuire kötetét kötelező megrendelnem, hiszem imádtam a Gyönyörű sorscsapást, és Travis-t is.

Már csak azon kellett gondolkodnom, hogy mi legyen a második könyv, amit megrendelek. És végül Donovan mellett döntöttem, és tudom, hogy nem fogok csalódni. (Megelőlegezem ezt neki.)
És ha még nem lenne elég, a Maxim Kiadó ajándék Angyalsors noteszt is adott, amibe tuti, hogy egy árva betűt sem írok, mert vétek lenne összefirkálni. Imádom azt a kis noteszt, és kedvet kaptam, hogy elolvassam a könyvet is.
Emellett a Kiadó mind a három könyv mellé adott egy kis könyvjelzőszerűséget, amin a megjelent, és a megjelenő kötetek láthatóak, csak hogy még jobban tudatosuljon bennünk, hogy imádjuk a kiadót.
Ezek lennének az e havi szerzeményeim.
És most megyek, és elmerülök Travis gondolataiban... Amúgy mondtam már, milyen jól néz ki együtt a két McGuire kötet? Imádom!

Read More

Laurell K. Hamilton - A nevető holttest

Fülszöveg:
Anita Blake visszatér!
A város legdögösebb vámpírvadászának és halottkeltőjének még mindig nincs pasija, de problémája annál több. Először visszautasítja egy gazdag és befolyásos üzletember felkérését, hogy támasszon fel egy háromszáz éves holttestet. Nagy hiba. Aztán magára haragítja a valaha élt egyik leghatalmasabb vudu papnőt. Ez még nagyobb hibának bizonyul. Ha mindez nem lenne elég, Anita belekeveredik egy véres gyilkosságsorozatba is, melynek titokzatos elkövetője a békés kertvárosokban lakó családokat veszi célba. Lehet, hogy minden mindennel összefügg? Anitának minél előbb meg kell oldania a rejtélyt, ha nem akar újabb ártatlan áldozatokat. És kénytelen ellenállni a város új vámpírura, Jean-Claude csábításának is, különben mindörökre búcsút mondhat a lelkének.


Borító: 5
Sorozat: Anita Blake # 2
Eredeti cím: The Laughing Corpse
Kedvenc karakter: Anita
Oldalszám: 312
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2003

Újraolvasás.
Ismét fellángolt az Anita Blake mániám. Terveim szerint a következő magyar megjelenésig az összes Anita kötetet birtokolni fogom.

Anita ismét bajba keveredett. Egy normális embernek elég lenne egy probléma is, de Anita az Anita, szóval hozzá csomagban érkeznek a bajok.
A könyv elején úgy tűnik, három szálon fog futni a történet. Ott van Harold Gaynor, és az ajánlata. Aztán ott van Dominga Salvador, az egyik leghatalmasabb vudu papnő, akit Anita sikeresen maga ellen fordított. És ott a titokzatos, és brutális gyilkosság, amiben Anita segítségét kéri a RETEK osztaga. Szóval Anita nem unatkozik.
De ami különálló cselekményszálnak ígérkezik, a könyv végére összeáll, és kiderül, hogy egy nagy egészet alkot.
Ez a kötet jobb volt, mint az előző. Anita hozta a megszokott formáját. Mindig bajba keveredik, és ha életveszélybe kerül, akkor is hozza a megszokott formáját. Szeretem Anita humorát. Szeretem, hogy ilyen tökös, és egyedül is megtudja magát védeni.

A könyv cselekményei... Kezdem Harold Gaynor-ral. Először egy egyszerű, hatalommániás embernek gondoltam, akinek hiába ott vannak a verőlegényei, a többiekhez képest ( zombik,vámpírok...) nem egy nagy szám. Hamilton hitelesen alkotta meg Gaynor karakterét. Már az első találkozás alkalmával érződik, hogy egy kapzsi, és gonosz alak. De bebizonyította, hogy a pénz beszél, és olyan dolgokba is belepiszkált, amihez nem kellett volna.
A leghatalmasabb vudu papnő, Dominga volt számomra a könyv totális gonosz karaktere. A többiek se voltak kutyák, de ez a nő... A könyv rá, és Anitára koncentrál. Az ő harcukra, ha lehet így mondani. Dominga nem játszik. Ha valaki magára haragítja, az nem menekülhet előle. Annyira hiteles volt a karaktere, hogy én is beleborzongtam, ahogy Anita szemén keresztül láthattam.

A gyilkosság szál elég brutálisra sikeredett. Hihetőnek, és hitelesnek éreztem a helyszínelést. Nem egy sima Miami Helyszínelők, ahol cenzúrázva vannak a mocskos részletek. Nem. Itt kaptuk mindent. Talán túl sok mindent is. Vér, mocsok, belsőség, csontok... És a leírások. Jó ég! Hamilton nagyon ért ehhez.
Eközben Anita egy percre sem pihen. Már-már csodálkozom, hogy mikor is alszik, mert mindig úton van, mindig belekeveredik valamibe.
És ha még ez nem lenne elég, Jean-Claude is "üldözőbe" vette. Örültem annak a pár közös jelenetnek, de engem Jean-Claude még most sem győzött meg. Nem érzem azt a kezdeti rajongást, amit kellene. Hamilton pedig próbálkozik megkedvelteti az ő karakterét is. Talán túlságosan is.
Mint írtam, a könyv pörög. De még pont abba a kategóriába sorolható, hogy nincs túlírva. Nem lépte át azt a képzeletbeli vonalat, aminél már azt mondom, hogy túl vannak pörgetve az események.

A végkifejlet nagyon tetszett. Anita jött, jól szétverték, és ő kamatostul adta vissza ezt a tartozást. Nagyon tetszett, ahogy végül elintézte a "gonosz brigádot". A könyv megemlíti az emberáldozatot is.
A háttérben mindig ott van ez a cselekmény. És ez a mozgatórugója is a könyvnek. Anita elítéli ezt, de végül mégis erre kényszerül. Nehéz ilyenkor megítélni, hogy helyesen, vagy helytelenül cselekedett, mert semmi sem fekete vagy fehér.
Amit hiányoltam, az a normális halottidézés. Anita megemlíti, hogy elmegy, de a következő oldalon
már éppen ébredezik.
Hamilton arra sem adott magyarázatot, hogy mi a különbség a Halottkeltők és a Nekromanták között. Ez bevallom, nagyon zavart.
De ami nagyon tetszett, az a sorozat borítói, és a beszédes címek. A kiadó nagyon eltalálta ezeket, emelem a képzeletbeli kalapomat előttük.

 

Read More