Laurell K. Hamilton - Leláncolt Nárcisszusz

Fülszöveg:
A triumvirátus újra összeáll, és Anita erősebb, mint valaha. De lehet, hogy egyben ez lesz a végzete is.

Hat hónap telt el azóta, hogy Anita utoljára találkozott Richarddal és Jean Claude-dal. Hat hónap férfiak nélkül. Hat hónap döntések nélkül. Hat hónap tele veszéllyel. Mert Anita a testén viseli mind a vámpír, mind a vérfarkas jelét, és amíg a triumvirátus újra össze nem áll, addig mindhárman sebezhetők.

De aztán egy emberrabló olyan ártatlanokat vesz célba, akiknek védelmére Anita felesküdött, így a vámpírvadásznak minden segítségre szüksége lesz, hogy megküzdjön vele. A triumvirátus tehát újra eggyé válik, és Anita képes lesz használni Richard és Jean-Claude emberfeletti erejét. Hallja a szívdobbanásukat… ismeri a gondolataikat… érzi az éhségüket…

Anitának most a saját testében lakozó szörnyeteggel is fel kell vennie a harcot, mert nem engedheti, hogy a mindennél erősebb vérszomj és vágy birtokba vegye az elméjét, eleméssze a lelkét.


Borító: 4,5
Sorozat: Anita Blake # 10
Eredeti cím: Narcissus in Chains
Kedvenc karakter: Asher, Damian, Anita
Oldalszám: 620
Kiadó: Agave
Kiadás: 2006

Újraolvasás.

Ez a kötet amolyan vízválasztó a sorozatban. És nekem is. Emlékszem, hogy évekkel ezelőtt is, amikor először olvastam el a könyvet - majd rá két évre újra - itt kezdtem elpártolni Anitától, és ettől a sorozattól is. Hiszen egy teljesen más irányt vett a sorozat, én pedig nehezen viseltem ezt.

Tartottam ettől a résztől. Eddig annyira imádtam ezt a sorozatot, de mivel már olvastam a folytatásokat régebben, tudtam nagyjából hogy mire számítsak. Nos, nem mondom azt hogy olyan mint az előző részek. De azt sem, hogy olyan elviselhetetlen lenne. Amolyan arany középút.

A fülszöveget olvasva alig vártam, hogy ismét Anita világában elmerüljek. (Hiába került ki nemrég a blogra az Obszidián Pillangó értékelésem, májusban olvastam utoljára Anita Blake kötetet.)

Érdekes volt a fülszöveg, és reméltem, hogy kapok egy jó kis nyomozós, krimis, természetfelettis, enyhén romantikus könyvet. Ebből csak a természetfeletti jelző valósult meg.

Hiába, két kötetre van osztva a könyv, és elég hosszú. Mégis, ha jobban belegondolok, szinte alig történt valami.

Anita telefonhívást kap az éjszaka közepén, hogy a párducai bajba kerültek. Míg sikerül is eljutnia hozzájuk és kiszabadítani, majdnem az első könyv végére is értünk. Szóval senki se várjon pergő cselekményt.

Mivel Anitának szüksége van némi segítségre, úgy dönt, hogy ideje szóba állnia Jean-Claude-al, akivel már fél éve nem találkozott. És végre helyre is akarja tenni a dolgokat kettejük(hármójuk) között.

Mint említettem, a könyv elég lassan halad. Hiába, Anita egy percre sem áll meg, mégis úgy éreztem, hogy egy helyben toporog mindenki. Ami nem igazán tetszett. Ezt csak tetézte, hogy két-három oldalon keresztül olyan felesleges viták folytak, amiknek semmi értelmük nem volt. Tipikus időhúzás.

Ha már a cselekményben nem bővelkedünk itt van nekünk valami más. Anita szerelmi élete. Igen, ezt is megéltük.

Anitában azt szerettem a legjobban, hogy független és tud magára vigyázni. Megvannak a maga elvei, és aszerint él. Nos, ezeket az elveket szépen el is felejthetjük ahogy Anita maga is. Vagy csak a prioritások változtak, nem tudom. Az biztos, hogy Anita is változott. És nem csak képesség ügyileg. Úgy éreztem, mintha Hamilton egy teljesen más Anitát alkotott volna. Persze a régi is visszaköszön, de mégis más. Szokni kell még.

Anita szerelmi élete eddig is elég bajos volt, de most Hamilton-nak sikerült ezt is űberelnie.

Felbukkant egy újabb szerető, Micah személyében. Aki vérleopárd. És Nimir-Raj. Anitával már az első pillanatban szinkronban voltak. És nagyon hamar - bármilyen megdöbbentő volt -  Anita szexelt is vele. Amikor nem is ismerte. Enyhe sokként ért, hogy mi történt a tökös vámpírvadásszal, aki egy teljesen más elvett vallott, mint a mostani énje.

És ha ez nem lenne elég, Hamilton egy orgiába is belekényszerített Anitát. Az előző könyvekhez képest - ahol alig volt szex-, ez szinte egy teljesen más szint. És még Richard-ról nem is beszéltem, mert neki is sikerült Anitával együtt lennie. Szóval igen, kapartam az államat a padlóról, hogy Hamilton mit is művelt itt.

Viszont nem szeretném teljesen ócsárolni Anitát. Ahogy haladt a történet - sorozat - úgy fogadta el a helyzetét. Persze makacskodott eleget, de nem ágalt ellene annyira, mint Richard. Kezdi elfogadni - sőt megszeretni a leopárdjait, és végre kezd felengedni közöttük. Olyan velük, mint valami tyúkanyó. Ha kell, akkor a tettek mezejére lép, és nem hezitál.

És ha már itt tartok, akkor említést tennék pár szereplőről is. Jean-Claude elég szimpatikus, de nekem édes kevés egy Város Úrhoz képest. Még most sem mutatott fel semmit, amivel meggyőzhetne, hogy ő is egy "alfa hím". Nagyon manipulatív, és okos, de én az erejét akarom látni. Nekem már nem elég az elbűvölő modora és stílusa. Valamit mutasson, mert már szinte a kezdetek óta ezt várom tőle.

Micah-t sem tartom egy nagy alfa hímnek. Anitának tökéletes, mivel szinte azt csinálja szó nélkül, amit Anita akar. Szóval nekem inkább tűnik papucsnak, bár a képességei igen lenyűgözőek. 

Asher az egyik nagy kedvencem a sorozatból, és kicsit kellemetlenül érintett, hogy az első kötetben szó szerint hisztizett. Nem ezt vártam tőle, de szerencsére abba is hagyta ezt a viselkedést.

Richard...Nos igen. Ő Richard. A kiscserkész aki nem is olyan kiscserkész, de még most sem az igazi. Még mindig kedvelem, hiába nem lehet vele dűlőre jutni, és még most sem fogadta el önmagát.

A második kötet valahogy pörgősebbre sikeredett, de még most sem az igazi. Belemerültünk az alakváltók világába, ami igazán tetszett. És az is, hogy Hamilton lassan, de biztosan elkezdte felvezetni a krimi szálat. Gyengének gyenge lett, de nem panaszkodom. Még.

Újabb vérállatok bukkantak fel, ami nagyon tetszett. Ezt szeretem Hamilton világában. A vámpírok hűvösek és manipulatívak, rengetek alakváltó mutatkozik be, méghozzá elég színes kis falkákkal.

A végkifejlet nagyon el lett sietve. Úgy éreztem, mintha Hamilton is gyorsan le akarná zavarni ezt a szálat, mert elég összedobottnak tűnt. Ennek ellenére a fő gonosz hozta a szokásos rossz fiú stílust.

Összességében mit is várhatunk ettől a kötettől? Még egy mindig tökös hősnőt, aki hírből sem ismeri az evés és ivás fogalmát. De még mindig kedvelem. Egy fantasztikus világot, rengeteg színes és érdekes szereplőkkel. Alakváltópolitikát, szexet, ardeur-t, újabb szeretőket, enyhe szado mazo-t, Nathaniel-t, aki kezd a lábára állni, Damien-t, aki újra életre kelt, és sok vért.

Read More

Sandra Brown - A legelső férfi

Fülszöveg:
A világhírű amerikai írónő új kötetének női főszereplője, Lilah Mason olyan gyógytornászszakember, aki a balesetben megrokkant embereket képes visszavezetni a teljes értékű életbe. Magányos, de elégedett, mert sikeres, és mert pácienseinek győzelmeit sajátjainak is tekinti. Lilah szépen megszerkesztett világa alapjaiban rendül meg, amikor pályafutása legnehezebben kezelhető betegét, a deréktól lefelé megbénult Adamet próbálja meggyógyítani. Szakmai megfontolásai érzelmek vad áradatával viaskodnak: lehetséges-e, hogy olykor éppen a beteg jelenti a gyógyírt az orvos számára?


Borító: 2,5
Sorozat: Mason nővérek # 2
Eredeti cím: Adam's fall
Kedvenc karakter: Lilah, Adam
Oldalszám: 306
Kiadó:Maecenas
Kiadás: 1999/2013

Újraolvasás.

Sandra Brown könyvei szintén a kezdetek óta az olvasmánylistámon szerepelnek. Kevesen tudják, hogy ez a könyv egy kétrészes sorozat, a Mason nővérek második kötete. Az első rész a Valóra vált álom, amit szintén olvastam, de nem tetszett annyira, mint ez.

Lilah-t már az előző részben megismerhettük. Igaz, hogy semmire sem emlékszem belőle, de az írónő gondoskodott róla, hogy az előző könyv apró részleteit belecsempéssze a történetbe.

Lilah gyógytornász terapeuta, akinek a feladata a balesetben rokkant embereket újra lábra állítani. Minkét értelemben. Viszont elég szabadelvű, és szabad szájú. Ennek ellenére ne higgyétek, hogy mindenre kapható. Leginkább egy 60' évekbeli szabadelvű nőhöz tudnám hasonlítani.

Adam is feltűnt az előző részben, méghozzá eleinte Lilah nővérének udvarlói szerepkörében. Vagyis csak próbálkozott. Most viszont egy balesetben deréktól lefelé megbénult, és teljesen visszavonultan duzzog és sajnáltatja magát a saját szigetén.

Lilah nővére nyomására elvállalja, hogy segít Adam-nek, bár tudja, hogy nehéz dolga lesz, mivel már a kezdetek óta ki nem állhatják egymást. A lány el is utazik Hawaii-ra, és megkezdődik a csata a páros között.

Nagyon szeretem az írónő könyveit. Több álnéven is publikál, de nekem a modern romantikus történetei a legnyerőbbek. Ez a kötet is közel áll hozzám, pedig már kismillió ehhez hasonló történet olvastam. Viszont Brown stílusa annyira könnyed és szórakoztató, hogy észre sem veszi az olvasó, és már a könyv be is szippantotta.

Tipikusak az ehhez hasonló történetek, ahol a páros utálja egymást, és fokozatosan vált át ez az érzés szerelemmé.

Tipikus lenne a történet, de mégis más. Lilah karaktere igazán egyedi. Szókimondó és humoros, mindig az övé az utolsó szó. Rendszerint azt teszi amihez kedve van, viszont a betegeiért a tűzbe menne. Még Adam-ért is, akivel csak marják egymást. Lilah eltökélte, hogy lábra állítja ezt az egocentrikus férfit, és addig nem tágít, míg ezt a célt meg ne valósítja.

Adam sem egy sablonkarakter. Hiába, rendelkezik mindennel ami kell egy ilyen történethez, viszont az állapotából kifolyólag megismerjük a szégyenkező, segítségre szoruló férfit. Mivel mindent egyedül ért el eddig, nagyon rosszul érinti, hogy segítségre van szüksége.

A páros igazán elbűvölő volt. Tudom hogy nem szokás ezt mondani, mégis igaz. Ahogy eleinte szinte ölre mentek, igazán vicces volt. Viszont ahogy haladt a történet, egyre közelebb kerültek egymáshoz, egyre több mindent tudtak meg egymásról. És Adam is rájött, hogy vonzódik Lilah-hoz.

Nagyon tetszett, ahogy Adam az egoista, hogyan fogadja el a segítséget, és lép a gyógyulás útjára. És Lilah módszerei is nagyon szimpatikusak voltak.

Természetesen nem hiányozhat a történetből az ex-új barátnő. Lilah-val együtt dühöngtem, ahogy a kimondhatatlan nevű nőszemély szinte tönkreteszi azt, amit a páros kemény munkával elért.

Ami kicsit zavaros volt, az Lilah menekülése. Az Viszont nagyon tetszett, ahogy Adam felbukkant, és beismeri az érzéseit.

Az egyik kedvenc könyvem az írónőtől, többször fogom még újraolvasni. Egy egyszerű romantikus történet megspékelve azzal, hogy megtanítsa,  hogyan kell ismét lábra állni. Csak ajánlani tudom!

Read More

Christina Dodd - Majdnem szerelem

Fülszöveg:
A romantikus sorozat második kötetében a középső lány, Pepper története bontakozik ki, aki közben fiatal nővé cseperedett és csak lázadó természetének köszönheti, hogy átvészelte a nehéz időket. Amikor egy lövöldözés tanúja és egy sötét titok tudója lesz, menekülnie kell. Az egyetlen olyan helyen rejtőzik el, amit otthonának nevezhetett. Meglepve tapasztalja, hogy régi szerelme, Dan Graham az eldugott hegyi farmon él. Pepper úgy gondolja, hogy Dan, a csatában edzett egykori terroristaelhárító már nincs rá akkora hatással, mint annak idején. Azonban rá kell ébrednie, hogy csak úgy kaphatja vissza az életét, ha összeköti a titokzatos harcoséval, aki minden rezdülésével segíteni szeretne neki.


Borító: 2
Sorozat: Lost Texas Heart # 2
Eredeti cím: Almost Like Being in Love
Kedvenc karakter: Dan, Gabriel, Zack
Oldalszám: 344
Kiadó:Alexandra
Kiadás: 2007

Újraolvasás.
Az írónő könyveivel még a könyvmolyságom kezdeti időszakában ismerkedtem meg. Vannak jó könyvei, és vannak kevésbé jók. A kötet a Lost Texas Heart / Prescott nővérek trilógiába tartozik, és az egyik kedvenc sorozatom az írónőtől. Időről időre előveszem az első részt (A lelkész lánya) és újraolvasom. Szeretem Hope történetét, és a lányok múltja is érdekes. Viszont Pepper soha nem tartozott a kedvenceim közé.

A kötet, csak úgy mint azt előző a múltba viszi vissza az olvasót. Mi történt amikor a gyerekek élete megváltozott, hogyan dolgozza fel Pepper, hogy a szüleik elhunytak.
Majd jön egy 17 éves ugrás, és a jelenben találjuk magunkat. Pepper felnőtt, 25 éves nő lett, aki kénytelen álneveket használni. Éppen egy dedikáláson vesz részt, ahol a példaképe, Napier tábornok(nő) legújabb könyvét dedikálja. Pepper-re nagy hatást gyakorol a nő, és úgy dönt, hogy később újra felkeresi a tábornokot. Viszont teljes sokként éli meg, amikor szem és fültanúja lesz annak, ahogy a tábornok meggyilkolja az egyik alárendeltjét. Ennek tetejében le is bukik, és a dedikált könyvét is a helyszínen hagyja. Pepper-nek menekülnie kell, és hova máshova mehetne, mint ahol eddig a legjobban érezte magát.Diamonds-ba. Itt viszont találkozik régi szerelmével Dan-el, aki már korán sem az, aki volt...

Ennyit a történetről röviden. Az írónő könyveiben nem kell többet látni, ami. Egy egyszerű romantikus történet, megtoldva mindennel, amit a műfaj megkíván. Viszont vannak olyan időszakok, amikor az embernek pont erre van szüksége.
Kedveltem Pepper-t. Talpraesett, csípős nyelvű és okos. Viszont nagyon zárkózott és nem bízik senkibe. Mindig csak menekült, és soha nem telepedett le sehol.
Most viszont úgy hozta a sors, hogy örökölt egy farmot. És pár hétig egy lakótársat, a volt szerelme képében.
Tetszett a történet, viszont voltak benne hibák. (Mint általában Dodd könyveiben)
Pepper nagyon bizalmatlan, és soha nem beszél magáról. Viszont itt van Dan. Aki nagyon dühös a lányra amiért szó nélkül elhagyta. Az a Dan, aki tudja, hogy hogyan kell Pepper-el bánni. Az a Dan, aki nem az az édes srác, aki tinédzserként volt.
Dan beállt a hadseregbe, és több életveszélyes küldetésen vett részt. Az így szerzett ellenségei úgy tudják, hogy halott. A szülei azt hiszik, hogy az utolsó életveszélyes küldetéséből lábadozik. Az igazság az, hogy éppen küldetésen van, és éppen Pepper újonnan örökölt farmját használja főhadiszállásként.

Dan-t igazán megkedveltem. Nyugodt és összeszedett, de körüllengi egyfajta veszélyes aura.
Tetszett ahogy a maga módján visszahódította Pepper-t, és rávette, hogy bízzon benne.
A kapcsolatuk igazán tüzes. Hol "kóstolgatják egymás" - hiszen egyikük sem beszél igazán magáról -, hol veszekednek, hol pedig egymásnak esnek. (Igaz, az utóbbi a könyv közepétől érvényes)

Ahogy halad a történet, a páros úgy nyit egymás felé. És ott a másik szál, a másik szemszög. Hope és Gabriel próbál Pepper nyomára bukkanni több kevesebb sikerrel. És eljött az a pont, ami igazán gyenge ebben a részben. Hope már az előző részben is kutatott a családja után. Hét év telt el azóta, hogy hozzáment Zack-hez. És hét év alatt nem sikerült előrébb jutniuk. Úgy hogy mindent bevetettek. Zack befolyását, Gabriel tudását. És semmi. Majd hirtelenjében már szinte karnyújtásnyira vannak Pepper-től. Sajnálom is nagyon, mert ez a trilógia főszála, és Dodd ilyen gyengén oldotta meg. Valamint azt sem értem, hogy miért volt szükség arra, hogy Pepper kismillió álnévvel rohangáljon az országban.

Viszont kárpótol a könyv vége. Igazán akciódúsra sikeredett. Nagyon tetszett, ahogy a páros megoldotta a helyzetet. Az már kevésbé, hogy Pepper még mindig csak menekült. Dan-t is jól kupán vágtam volna, de hamar megbocsátottam neki.

Amit még kiemelnék, azok a múltba való visszatekintések. Hogyan ismerkedtek meg egymással Pepper és Dan, valamint mit éreztek akkor. Piros pont ezért az írónőnek.

A könyv végén, amikor a testvérek találkoznak egymással, az nagyon tetszett. Jó volt viszontlátni Hope-ot, aki maga a megtestesült nyugalom.

Összességében nem egy eget rengető alkotás. Dodd hozta az elvárt színvonalat, és a hibáit. De ennek ellenére nagyon szeretem ezt a sorozatot, és várom már, hogy az utolsó testvér történetét is újraolvassam.

Read More

Laurell K. Hamilton - Obszidián Pillangó

Fülszöveg:
„A nevem Anita Blake. Hadd mutassam be Edwardot!”

Hivatását tekintve Edward fejvadász. Mindegy, hogy milyen szörnyről van szó, neki csak az a fontos, hogy a hajsza minél hosszabb és véresebb legyen.
Edward most Új-Mexikóba viszi Anitát, hogy segítsen neki egy problémás ügy felderítésében. Valami ismeretlen és titokzatos szörnyeteg vérszomjas zombikat gyárt az áldozataiból, ez pedig nem jelent túl sok jót a helyiek számára.
Új-Mexikó kietlen, sivatagos világába csöppenve Anita hamarosan az események sűrűjében találja magát. A rejtélyes gyilkosságok, ősi Azték szertartások, vámpírok és farkasemberek között Anita már nemcsak az életéért küzd, hanem a józan eszéért is, hogy belőle ne válhasson olyan könyörtelen gyilkológép, mint Edward.


Borító: 4,5
Sorozat: Anita Blake # 9
Eredeti cím: Obsidian Butterfly
Kedvenc karakter: Edward
Oldalszám: 480
Kiadó:Agave
Kiadás: 2006

Újraolvasás.
Utoljára 5 hónappal ezelőtt olvastam Anita Blake kötetet, és meg kell mondjam, hogy hiányzott már ez a világ. Régen eddig a kötetig voltam rajongó. Most kiderül, hogy meddig bírom.

Anita az előző részben is távol volt St. Lous-tól. Igaz akkor a kis brancsát vitte magával. Most viszont egy szál magában indul el Új-Mexikó-ba, mivel Edward úgy döntött, ideje behajtani a tartozását.

Végre egy kötet, ahol Edward szinte főszereplő. Az előző részekben mindig felbukkant, de semmit sem tudtunk meg róla. Most bepillantást nyerhettünk egy kicsit az életébe, és az érzelmeibe.

Anita Új-Mexikóba érkezik, hogy segítsen Edward-nak felderítenie egy ügyet. Alig teszi be a lábát Mexikó-ba, máris egy hatalmas sokk éri. Edward-nak, bocsánat Ted-nek menyasszonya van, akinek ráadásul gyerekei is vannak.
De itt nem ér véget a döbbenet. Döbbenetes gyilkosságok történek, és a túlélők a megszokottnál is furcsábbak. Anitának szüksége van minden tapasztalatára, hogy józan maradjon, és túlélje ezt a kalandot.

Azt kaptam amit vártam a könyvtől. Nyomozás, gyilkosság méghozzá elég véres és egy kis vámpírpolitika.
A könyv elég lassan indul be, hiába van Anita Új-Mexikóban. Úgy éreztem, mintha ezek a tapasztalt "vadászok" azt se tudnák merre van a jobbra és a balra. Sötétben tapogatóznak, és ez nagyon frusztrálja őket.
Ehhez még hozzácsapódik a csapat két tagja, Berardo és Olaf. És ezzel meg is alakul a furcsa és beteg emberek kis csapata. Egyikük sem normális, főleg Olaf nem.

A helyi rendőrök nagyon ellene vannak annak, hogy Anita is részt vegyen a nyomozásban, és ennek hangot is adnak. Marks felügyelőt megtudtam volna fojtani egy kanál vízben, az biztos.

Hiába történnek újabb és újabb gyilkosságok, semmi előrelépés nem történik az ügyben. Anita érzi, hogy nagyon beletenyereltek valamibe, csak azt nem tudja, mibe.

A Város Űrnőjét is meglátogatja, hátha sikerül nyomra bukkanni, de sajnos  az is zsákutcába vezet. Ha már itt tartunk. Itzpapalotl azaz Obszidián Pillangó nekem igazán szimpatikus volt. Persze hozta a vámpíroknál megszokott kegyetlenséget, de nekem mégis nagyon szimpatikus lett. Főleg ezzel az azték vonallal együtt.

A könyvön valahogy érződik egy bizonyos fajta hangulat, ami nagyon tetszett. Egy ismeretlen erős ellenfél, az azték vonal és Anita tökössége igazán jól harmonizál, és igazán tetszett.

A végkifejlet és az aktuális fő gonosz kiléte igazán tetszett. Új fajok bukkantak fel, új mitológia. Igazán szeretem ezt ebben a sorozatban.

Hál' Istennek Anita pasijai nem mutatkoztak ebben a részben, ami nagyon jót tett  a sorozatnak.

Nagyon szerettem olvasni, élvezem hogy Anita mindig belekeveredik valamibe. Azt már kevésbé, hogy kezd szuperhős lenni, aki soha nem alszik, mégis túléli a lehetetlent is.
Vannak hibái a könyvnek, főleg az, hogy úgy éreztem hogy a könyv első felében szinte semmi sem történik. Viszont, mint említettem az azték vonal és a mitológia teljesen levett a lábamról, és még Edward-ról nem is beszéltem.

Read More

Nora Roberts - Megtalált álom

Fülszöveg:
Az Álom-trilógia harmadik része (I. Merész álom, II. Késleltetett álom) Laura Templetonról, a Templeton-szállodák másik örököséről szól, aki – miután házassága tönkrement – két kislányával új életet kezd, önálló, független életvitelt alakít ki: dolgozik a saját szállodájában és a boltban. Szembe kell néznie nap mint nap az új kihívásokkal, amikor találkozik gyermekkori barátjukkal, Michael Furyvel, aki a Templeton-istállóban tartja a lovait. Szenvedéllyel teli kapcsolatuk lassan szerelemmé alakul. Egy szörnyű földrengés után rábukkannak a boldogtalan Seraphina múlt században elásott kincsesládájára, benne az aranypénzekkel. Laura Michaelben megtalálja az igazi társát, élete nagy szerelmét.


Régi értékelés: 5
Borító: 3
Sorozat: Álom trilógia # 3
Eredeti cím: Finding the Dream
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 416
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2002

Újraolvasás.

Pár hónapja egy antikváriumban ráakadtam a sorozat kezdő kötetére, és újraolvasva ismét beleestem ebbe a sorozatba. Imádtam a történetet, és a szereplőket is.
Vártam, hátha megtalálom a folytatást is valamelyik antikváriumban, de úgy esett, hogy pont a befejező kötetet sikerült beszereznem. De még így is - hogy kimaradt Kate kötetének újraolvasása - érthető volt minden.

Ez a kötet nagyszerűen lezárja ezt a romantikus és varázslatos sorozatot. A Merész álomban Margó életét követhettük nyomon, A Késleltetett álomban Kate ért végre révbe, és végül itt, a Megtalált álomban Laura rálelt arra, amit mindig is keresett.

Mind a három lány megtalálta azt, amit keresett. Sőt, még többet is.
A fülszöveg nem hagy túl sok képzelőerőt az olvasónak.
Laura, a Templeton örökös két évvel ezelőtt elvált halvérű férjétől. Azóta próbálja az életét egyben tartani. Két állást vállalt, és a két lánya sem könnyíti meg az életét. Kicsit irigykedik barátnőire, és úgy érzi, hogy ő az ötödik kerék.
Viszont amint felbukkan a bátyja, Josh régi barátja Michael, és a bérlőjévé válik, elkezdődik Laura utazása.

Eközben az írónő továbbviszi Seraphina történetét is. Megismerjük az utolsó részletet is, és végre teljessé válik a történet.

Úgy tűnhet, hogy Laura egy sablonkarakter. Egy örökösnő, aki csak partikra és összejövetelekre jár. De már az első oldalakon kiderül, hogy Laura egy örökké álmodozó, kicsit naiv, de eltökélt nő, akinek a családja a mindene. Rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, ami a Templeton névvel jár. Mégis, érzelmileg nagyon kimerült.
Ekkor érkezik meg Michael az életébe...

Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Ezt a kötetet is szerettem. De most, hogy újraolvastam, látom a hibáit is. Elég lassan indul be a történet, és kevésnek érzem a párbeszédeket.
Viszont az írónő tudja, hogy mitől döglik a légy. Adott egy kedves örökösnő, aki nem az, akinek tűnik. Ehhez jön egy rossz fiú, aki nem az, akinek tűnik. És mellesleg imádja a lovakat. Adjunk hozzá még két édes kislány, egy csokor romantikát és kész is egy szerethető, romantikus regény.

Minden karaktert a szívembe zártam. Laura lánya, Kayla egyből levett a lábamról, csakúgy mint Michael-t.

Laura és Michael már tinédzser koruk óta ismerik egymást. Egy világ választotta el őket egymástól. Ezért Michael még mindig azt képzeli, hogy nem elég jó a nőnek.

A páros kapcsolata nagyon tetszett. Már az első találkozásuk után szinkronban voltak, és ahogy Michael a lányokkal viselkedett..Mint egy igazi apa.

Persze itt sem maradhatnak ki a többiek. A könyv annyira Laura kötete, mint Margo-é vagy Kate-é. Az ő életükbe is bepillantást nyerhetünk. Margo az újszülött gyerekével (is) tölti a idejét, míg Kate a terhességével. Szóval igen, a lányok révbe értek. És még Byron-ról szót sem ejtettem! Imádom azt a pasast!

Laura és Michael kapcsolata igazán tetszett. Michael megmutatta Laura-nak, hogy ő is nő. Michael pedig bepillantást nyerhetett egy igazi családba.
Laura lányai is központi szerepet kapnak a könyvben.  Míg Kayla könnyedén veszi azt, hogy a szülei elváltak, addig Ali megküzd vele. Ali nagy változáson esett át a könyv folyamán. Végre megtudta, milyen is az, ha valakinek van apja.

Természetesen Mr. és Mrs. T is felbukkannak és hozzák a formájukat.

A könyvet olvasva ismét azt éreztem, amit Roberts családregényeinél. Meghittség, romantika, összetartás.

Nem egy világmegváltó könyv, de tökéletes kikapcsolódást nyújt. Az egyik kedvenc sorozatom az írónőtől.

A könyvnek van hibája. Lassan indul, és egy epilógust is elbírt volna. De ennek ellenére szeretem, és többször újrafogom még olvasni.

Read More

Amanda Stevens - Örök Kísértés

Fülszöveg:
A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak.

John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya.

A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között…


Borító: 5*
Sorozat: Sírkertek Királynője # 1
Eredeti cím: The Restorer
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 366
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2013.03.01.

Nagyon régóta kívánságlistás volt nálam ez a könyv, és már bánom, hogy ilyen sokáig halogattam az olvasását. Először a borító varázsolt el, de a történet sem nagyon maradt alul.

Amelia Gray igen szokatlan foglalkozást választott magának. (Vagy az választotta ki őt?! ) Temetőrestaurátorként dolgozik. Az a feladata, hogy a régi, elfelejtett és elhanyagolt temetőket a régi állapotába állítsa vissza. Charleston fullasztó hőségében meg is kezdi az Oak Groove temető helyreállítását. Vagyis kezdené, ha nem találtak volna egy friss holttestet a temetőben...

Bevallom, hogy alábecsültem Amelia munkáját. Én is abba a tévhitben éltem, mint mások. Elég ki és lepucolni a sírokat és a temetőt, és kész is a munka. Nos nagyon tévedtem. Rengeteg kutatómunkát igényel ez a szakma. Sőt, inkább ez teszi ki az oroszlánrészét a munkának. Nagyon tetszett, hogy Amelia nem egy tucat hősnő. A munkájából és a képességéből adódóan átszövi őt a magány, de mégis okos és talpraesett. Mondhatni olyan, mint egy hétköznapi nő. Lehet hogy pont ezért szimpatizálok vele.
Gyerekkorában látott először szellemet, és az édesapja intelmeivel élni az életét. Amit eddig soha nem szegett meg.

" Soha ne vegyél tudomást a holtakról.

Soha ne tévedj messzire a megszentelt földtől.

Nagy ívben került azokat, akiket kísértenek.

Végezetül, ne kísértsd a sorsot! "

Igen ám, de felbukkan John Devlin nyomozó, aki szakértőnek kéri fel Amelia-t az ügyben. És igen. Devlin-t kísértik a holtak szellemei. A felesége, és a lánya.
Amelia élete fenekestül felfordul, amint Devlin belép az életébe. Nem elég hogy megszegi az egyik szabályát, ráadásul valaki rá vadászik és vele üzen a rendőröknek.

Nagyon érdekelt a könyv és a téma. Egy temetőrestaurátor, aki látja a szellemeket? Először azt hittem, hogy valamiféle Szellemekkel suttogó utánzatot fogok olvasni, de szerencsére erről szó sincs.
Az írónő stílusa nagyon tetszett. És a szellemeket is sokkal realistábban ábrázolta, mint azt általában szokták.
A történet elég hullámzó. A könyv feléig lassan hömpölyög, olyan információkkal elrejtve, amit csak a könyv olvasása során értünk meg. De mégsem zavaros. Viszont a könyv közepétől hirtelenjében beindulnak a dolgok, és zajlanak az események. Ezután ismét lelassít az írónő, és vissza. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, fogalmam sem volt, hogy az írónő mit tervez, mit akar kihozni a könyvből. De éppen ez tetszett benne a legjobban. Amelia-val együtt én is csak vártam, és sodródtam az eseményekkel.

Amelia éli a biztonságos, és unalmas életét. De ahogy halad a könyv, rá kell jönnie, hogy valami megváltozott. És ennek bizony meglesznek a következményei.
Amit nem igazán értettem, az a szerelmi szál. Elég kiforratlannak és kicsit instantnak  tűnt. Amelia hogyan, és miért kezdett el ennyire vonzódni Devlin-hez? Mert erre utaló jeleket nem igazán láttam. Ő is megjegyzi, hogy hirtelen elkezdte vonzani a férfi, és ő sem érti miért. Viszont nem kaptunk semmi szenvedés, már ami a szerelmi szálat illeti. Devlin tiltott gyümölcs, és a kapcsolatuk sokáig megrekedt a plátói szinten. Amivel nincs is baj.

A könyvben sok titokra fény derül, de még több kerül elő. Ki és miért gyilkolja meg az áldozatokat, és miért pont Amelia-n keresztül üzen? Valamint a szellemek miért viselkednek másképp, mint szoktak?
A könyv olvasása során megkapjuk a válaszokat. Az írónő remekül keveri a hétköznapi és paranormális szálakat. Szinte természetesnek hat, ahogy Amelia elkezd nyomozni a képességét használva.Amint felbukkan egy kérdés, szinte véletlenszerűen talál összefüggést egy korábbi kérdésével.
Szinte nem is tudtam, hogy ki az elkövető. Természetesen megvoltak a magam gyanúsítottai, de az írónő jól átvert.

A végkifejlet nagyon tetszett. Pörgős, izgalmas, hátborzongató. A tettes indokai viszont mindent vittek. Az írónő tökéletesen beillesztette a paranormális szálat a cselekménybe.

Amelia szülei, viszont nem vettek le a lábamról. Se az apja, se az anyja nem tettek rám túl jó benyomást. Azt várná az ember, hogy mivel az apja is hasonló képességekkel bír majd segít Amelia-nak, és felvilágosítja. Ehelyett nem csinált semmit. Az édesanyja meg teljesen elzárkózott tőle, és titkolózik. Kíváncsi vagyok, hogy miről akart beszélni Amelia-val.

Amit még kiemelnék, az Próféta. (Akik olvasták a könyvet, érteni fogják.) Nagyon érdekes karakter, és ami kiderült róla...! Elismerésem az írónőnek.

Az könyvben van valami, ami azonnal rabul ejti az olvasót. A temetők, a gyilkosságok, a szellemek és a hátborzongató lények, amikről még nem tudunk...

Le sem bírtam tenni a könyvet. Köszönhető ez Amelia-nak, akit nagyon hamar sikerült megkedvelnek. És részben Devlin-nek is, aki a maga titokzatos személyével kezd elvarázsolni. De a legjobban mégis a kísértetek, a különös és furcsa dolgok fogtak meg a könyvben. Valamint a hangulat.

Nem ilyen pararomance könyvekhez vagyok szokva, viszont Amanda Stevens már félig levett a lábamról ezzel a könyvvel. Ide nekem a folytatást!

Read More

Julie James - A hamis partner

Fülszöveg:
A SORS KÉT ELLENSÉGET EGYMÁS KARJAIBA SODOR.

Cameron Lynde helyettes államügyész a sok ezer chicagói szállodai szoba közül pont azt az egyet választja ki, amelyiknek a szomszédságában egy házasságtörő politikus heves szerelmi hancúrozása halállal végződik. Az ügyet Jack Pallas FBI-ügynökre osztják ki, aki még mindig Cameront okolja azért, hogy három évvel korábban csaknem derékba tört a karrierje…
Még hogy Cameronnal dolgozzon együtt? A bolondját járatják vele? Ez csak valami ugratás lehet, gondolja Jack, miután a száműzetéséből ismét visszatérhetett Chicagóba. De szó sincs tréfáról – félre kell tenniük a zaklatott múltat, és az ügyre kell összpontosítaniuk. Feltéve, ha a borotvaéles szócsatáik és a köztük fellángoló forró szexuális vonzerő lehetetlenné nem teszik a közös munkát…


Borító: 4,5
Sorozat: FBI # 1
Eredeti cím: Something About You
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 342
Kiadó:Pioneer Books
Kiadás: 2012

Az írónő könyve már két egész éve terítéken van nálam, de mindig találtam valami kifogást arra, hogy elolvassam. Bár ne halogattam volna eddig.
Szeretem a modern romantikus sztorikat. Igaz, hogy túl sok újat már nem tudnak mutatni, de mégis élvezem őket olvasni.
Az írónő stílusa már az első oldalon megvett magának kilóra. Imádom az efféle stílust.
A történet igazán egyszerű. Adott Cameron, aki helyettes államügyészként dolgozik. Viszont jól kibabrált vele a sors. Pont egy olyan hotelszobát vett ki, ahol a szomszédban egy politikus éppen szexmaratont tart a szeretőjével. Nem is lenne ezzel - olyan - nagy gond. Csakhogy Cameron szem és fültanúja lesz annak, ahogy ezt a nőt meggyilkolják. Sőt, egy keveset is lát a gyilkosból, így potenciális tanúvá lép elő.

Cameron a munkájából kifolyólag szinte naponta találkozik rendőrökkel és FBI ügynökökkel. Viszont teljes sokként éri, amikor kiderül, hogy az ügyét Jack kapta. Az a Jack, akivel három évvel ezelőtt már együtt dolgozott, és akinek majdnem derékba törte a karrierjét...

Cameron és Jack között már az első pillanattól kezdve forr a levegő. Jack elég merev és hűvös, de a hideg külső mögött egy olyan férfi lakozik, akit még mindig érdekel Camaron. Bár ezt nagyszerűen tagadja.

Cameron és Jack ismét együtt dolgoznak, és versenyt futnak az idővel, mivel valaki kiszivárogtatja, hogy volt egy szemtanúja a gyilkosságnak.

A krimi szál nagyon gyenge. Már a könyv negyedénél kiderül, hogy ki volt a tettes, így az írónő nem sok mindent hagy az olvasó fantáziájára. Még a tettes gondolataiba is bepillanthattunk, így az indokra is fény derül.

Ennek ellenére igazán élveztem olvasni. Az írónő stílusa nagyon tetszik, a romantika és a humor keveredéséből egy igazán élvezetes olvasmány kerekedett.
A karakterek is nagyon el lettek találva. Cameron a munkájából kifolyólag igen eltökélt, és makacs. Független és humoros, és nem fél elmondani a véleményét. Jack eleinte elég hűvös, viszont a történet előrehaladtával ő is változik. Felszínre kerül a gondoskodó énje, amitől nem csak Cameron alél el.
A páros eleinte csak kóstolgatta egymást, de ahogy a cselekmény halad, úgy kerülnek közel egymáshoz. A kémia nagyon jól működött közöttük.

A többi karakter is elég kidolgozott, szóval erre sem lehet panasz. Cameron barátai is igazán szimpatikusak, főleg Collin. Mostanában szinte kötelező lett a romantikus történtekben, hogy a főszereplőnek legyen egy homoszexuális barátja. Viszont Collin nem egy tucatszereplő. Igazán megkedveltem. Az viszont nem tetszett, ahogy az írónő beállította a párját, Richard-ot. Vagyis inkább az, hogy az egész kötetben arra törekedett, hogy egy igencsak negatív karaktert faragjon belőle. A kötet végén viszont mintha kicserélték volna...

Cameron és Jack közötti régi konfliktus igazságára is fény derült, ami nem igazán lepett meg. Elég kiszámítható volt. Csakúgy, mint a kötet vége.
Ennek ellenére én mégis élveztem olvasni. Továbbra is figyelemmel fogom követni az írónő munkásságát, és minél hamarabb beszerzem az eddig megjelent köteteket.
A könyv egy sorozat kezdődarabja, így remélem, hogy a későbbiekben még találkozhatunk a párossal.

Read More

Li Jong-Hi: Annyira király vagy! Vol.3

Fülszöveg:
Mikor Szung-Ha féltékenysége már az egész osztály életét megkeseríti, Nanunak elege lesz a fiú rémes viselkedéséből. A mosolyszünet végül még az iskolai sportnapra is kihat… Ráadásul a lehető legrosszabb módon! Majd amikor Szung-Ha megismerkedik Nanu egy igen kötekedő családtagjával, számos próbát kell kiállnia, hogy bebizonyítsa, méltó rá, hogy Nanu barátja legyen. Lehet, hogy ezúttal a tökéletes sem lesz elég jó?


Borító: 3
Sorozat: Annyira király vagy # 3
Eredeti cím: You're so Cool (angol)
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 196
Kiadó:Vad Virágok Könyvműhely
Kiadás: 2009.10.19.

 Igazán kellemes volt olvasni ezt a manhwa-t. És éppen ez a baj. Hogy csak kellemes. Semmi eget rengető, semmi extra. A rengeteg vicces jeleneten kívül semmi extra nincs a sztoriban.
Az előző részben is említettem, hogy szinte semmit sem haladt előre a cselekmény. Azt vártam, hogy mivel már a feléig elértünk, történik valami extra, de nem.
A kötet első fele csak az iskolában játszódik, valamint láthatjuk, hogy Ryu Szun Ha (Ryu Seung Ha) hogyan hagyja figyelmen kívül Nanu-t (Nan Woo) . És igen, a kötelező sport nap is előtérbe kerül. Vagyis. Az égvilágon semmi előrelépés nem történt. A párosnak még össze kell csiszolódni, és őszintén szólva a kutya sem mondaná meg róluk, hogy ők egy pár. Annyi előrehaladás történt, hogy végre fogják egymás kezét. Valamint Nanu bevallja az érzéseit Ryu Szun Ha-nak. (Csak tudnám, hogy mitől lett szerelmes...)

Viszont amint megjelenik Nanu anyja (!) beindul a cselekmény.  Még most sem bírom felfogni, hogy ő tényleg egy nő. Nehezen lehet belerázódni, főleg hogy Dzsei férfi, és teljesen olyan, mint egy háztartásbeli feleség.

És ha már itt tartunk. Dzsei (Jae) és Hjon-Ho (Hyun Ho) kapcsolata sokkal jobban kibontakozott, mint a főpárosé. Nagyon aranyosak együtt, és végre Hjon-Ho (Hyun Ho) is beismeri az érzéseit önmagának.

Ami nagyon tetszett, az Nanu (Nan Woo) születésnapi bulija. Ryu Szun végre megismeri Nanu (Nan Woo)  cseppet sem normális családját. Nagyon jókat mulattam, míg olvastam ezeket a jeleneteiket. Nanu-ék végre kezdtek közelebb kerülni egymáshoz, viszont nekem ez még mindig kevés.

Összességében egy igazán szórakoztató kötet, a tipikus romantikus manga/manghwa elemekkel. Se több, se kevesebb. Sokkal többet vártam, viszont még így is jól szórakoztam olvasás közben.

Read More