2015. 04. 26.

Mark Lawrence: Tövisek Hercege

Fülszöveg:

Óvakodj a Tövisek Hercegétől…

Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.

Tizenöt évesen király akar lenni…

Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.

Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?



Borító: 4
Sorozat: A Széthullott Birodalom # 1
Eredeti cím: Prince of Thorns
Kedvenc karakter: Jorg, Gomst atya, Góg, Núbai
Oldalszám: 336
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2012,2014



Ismerős az az érzés, amikor egy könyv körül forognak a gondolataid? Amikor semmilyen olvasmány nem tud lekötni, mert folyton csak az az egy könyv jár a fejedben?
Így jártam én ezzel a könyvvel. Nem is tudom mióta szerepelt a várólistámon, viszont az elmúlt hetekben egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle. Így esett, hogy megrendeltem, és beleszerettem. Nincs mit tenni. Lawrence, Jorg  és a történet is elvarázsolt.
Féltem is a könyvtől, mert olvastam már fantasy-t. Nem is egyet. De ez más stílus, és az ember fél az ismeretlentől. Nem kellett volna.
Mostanában nincs időm semmire. Még olvasni sem. De amikor a kezem közé vettem a könyvet...Nem bírtam letenni.
Lawrence stílusa már az első oldalon megfogott. Jorg, akiről annyit olvastam és hallottam elvarázsolt.

"Nem szeretek mérgelődni. Attól mindig mérges leszek."

Ami egy kicsit zavart - de hamar túltettem magam rajta - hogy nem tudtam időben elhelyezni a történetet. Végül úgy döntöttem, olvasva a könyvet meg főleg, hogy maradjunk a középkornál. Hiszen oda aztán tényleg beleillik a sztori.
Ebből kiindulva pedig már nem akadtam fenn azon, hogy Jorg 13 éves, és milyen felnőttes. Az akkori időkben már érett férfinek számított.

Jorg-ot még 9 éves korában nagy veszteség és megrázkódtatás érte. Szeme láttára ölték meg szeretett édesanyját - a királynét - és kisöccsét Will-t. Ez akkora törést okozott a benne, hogy teljesen megváltozott a világnézete, és ő maga is.
Kicsit kíváncsi lettem volna arra, hogy milyen is volt Jorg. Még "jó" korában. Mennyit változhatott a mostani énéhez képest?

A könyv első oldala már egyből a "bumm a közepébe" indítással kezd. Jorg és a zsiványbandája éppen egy falut mészárol és éget fel.
Utána pedig... Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy túl sok minden nem történik a könyvben. Nekem ez amolyan prológus. És mégis, szerettem minden során. Olvasás közben szinte éreztem amit már régen. Ez egy olyan könyv/sorozat, ami beeszi magát a mindennapjaimba. Ekörül forogtak a gondolataim. Mi várhat még Jorg-ra? Milyen kegyetlen és egyben logikus döntéseket hoz még?

Maga Jorg valóban egy egyedi, és különleges karakter. Az aranyköpéseit imádtam, és az egész karaktert. Nincs mese. Jorg abszolúte kedvenc lett.

A történet két idősíkon játszódik. Néha, pár fejezet erejéig bepillanthatunk Jorg múltjába, és a könyv közepére ez a szál szépen becsatlakozik a jelen történéseibe.

Nehéz erről a könyvről bármit is írni. Gondolom ismeritek az érzést, amikor hiába, a fejedben ott vannak a gondolatok, de nem bírod leírni őket.

Jorg és bandája - akiket nem igazán sikerült megkedvelnek - portyáznak, nem törődve semmivel. Jorg úgy dönt, ideje hazamennie. Innen indul be a történet igazán.

Sokszor bosszankodom azon könyveknél ahol fiatal, szinte gyerek karakter van, mert az író nem adja jól át őt. Vagy túl gyerekes, vagy túl felnőttes. Jorg kettő az egyben.  De mégis, annyira illik hozzá. A rablóbanda fejeként egy hideg és kegyetlen ember, akit nem érdekel mások, sőt, saját sorsa sem. Viszont amikor hazatér, előjön belőle a fiúgyermek, aki még mindig az apja megbecsülésére és szeretetére vágyik.
Jorg követ el hibákat, és sokszor nem jó döntéseket hoz. Feláldoz bárkit, csak hogy elérje célját. Viszont még így is, a felszín alatt ragaszkodik pár emberéhez. Így van ez Makin-nal és a Núbaival is. Mennyire mérges vagyok Lawrencre a Núbai miatt!

Tetszett, hogy végre a mágia is szerepet kapott a könyv közepe tájékán. Igaz, nem sokat, csak a varázslók Corion és Sageous-nak, illetve pár nekromantának köszönhetően.
De érzem, ez még csak a kezdet.
Gorgoth és Góg nagyon szimpatikusak, és ne feledkezzünk meg Gomst atyáról sem. Hogy én mennyit nevettem rajta! Imádom.

Jorg első számú célja, hogy megbosszulja anyját és öccsét. Renart-gróf felelős az esetért, ezért Jorg-ot csak a busszú vezérli. Időközben Corion-nak hála elvesztette célját, de "hála" apjának, Jorg ismét rálel erre a célra.

A végkifejlet pörgős és eseménydús. Nem is Jorg-ra vallana, ha nem találna ki valamit, csak hogy megússza a dolgokat.
Sokat nem szeretnék írni a könyvről. Legyen elég annyi, hogy beette magát a mindennapjaimba, és alig várom, hogy olvassam a folytatást.
Viszont most egy kicsit elnapolom, mert az utolsó rész még nem jelent meg puha fedeles változatban. A kiadó ígérete szerint idén kiadják. Mivel nekem puha fedelesben van meg ez a rész, úgy illik és néz ki jól, ha az egész sorozat egységes, így kénytelen vagyok várni.
Viszont az biztos, hogy Lawrence munkásságára oda fogok figyelni, és biztos, hogy ez a sorozat kedvenc lesz.

"És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura."






0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...