Anne Bishop - Vörös ​betűkkel

Fülszöveg:
Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.

Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

Borító: 5*
Sorozat: A Mások # 1
Eredeti cím: Written in Red
Kedvenc karakter: Pónik, Tess, Sam, Elementálok
Oldalszám: 512
Kiadó: Twister Media
Kiadás: 2016.11.29 / 2016.06.09.

Mióta kiderült hogy megjelenik idehaza ez a regény, azóta figyelemmel követem.

Szeretem az urban fatasy-ket. Nagyon. De új szerzőkkel mindig bizonytalan vagyok.

De mostanában annyiszor felbukkant ez a könyv a böngészéseim során, hogy nem volt mese. Beszereztem, és most hogy itt vannak az ünnepek, nyugodtan olvashatok.

És milyen jól tettem!

Amint a kezembe fogtam a regényt, egyszerűen nem bírtam letenni!

Beszippantott a ez a világ, és bármilyen közhely is, de nem akart elereszteni.

Való igaz, kicsit lassan haladt a könyv, de ezt az írónő hamar orvosolta.

Bele lehetne kötni a könyv egyes részeibe, de nem akarok. A Mások világa annyira magával ragadott, hogy most eltekintek egyes hibáktól.

Maggie egy hideg estén keveredik az Udvarba, és ez az utolsó esélye a túlélésre.

Simon, az Udvar vezetője úgy dönt hogy alkalmazza Maggie-t, mint Összekötőt az emberek és a Mások között, bár nem is sejti, hogy mi vár még rájuk...

Maggie nem az a hősnő, akit amúgy kedvelek. Én a tökös és erős női karaktereket kedvelem. De Maggie gyermeki kedvessége engem is hamar magával ragadott. És a Másoknak erre volt szükségük.

Ők az ember húsnak tekintik, de Maggie felbukkanásával megváltozott bennük valami. Igaz, még mindig húsnak tekintik az embert, de Maggie-t maguk közé fogadták.

Szívderítő volt látni, hogy Maggie, akaratán kívül maga mellé állította az Udvar legveszélyesebb lényeit, csupán a kedvességével.

Ami legelőször megfogott a könyvben, az a világ, amit az írónő felépített. Igaz hogy lassan haladt a könyv, és több szemszögből láthattuk ezt a világot, de utólag belegondolva ez kellett. Így az írónő könnyedén bemutatta a Mások világát, és azt mit is jelent ez az embereknek. És egyáltalán nem volt szájbarágós.

Láthattuk ezt a világot minden fajt - ember, Más és Maggie - szemszögén keresztül.

Imádtam, ahogy a Mások befogadták Maggie. A maguk módján.

Nem lehet tudni hogy valójában mik, és hogyan lettek azok, akik. Ez az egyik szívfájdalmam. Annyi bizonyos, hogy az állati énjük pár tulajdonságával rendelkeznek.

Maggie-ről hamar kiderül a titka, és ez az egyik fő cselekményszála a könyvnek.

Ami a legjobban tetszett, az Maggie és Sam kapcsolata. Az olvasó értette hogy Maggie miért is teszi azt, amit. A Mások szemszögéből ez már szentségtörés.

Öröm volt látni, ahogy Sam magára talál. Boldog vigyorral olvastam, ahogy sikerül lassan, de biztosan túllendülnie a problémákon.

A terre indigene népe nagyon változatos. Imádtam a Pónikat és az Elementálokat. A farkasokat és Tess-t. A hollók imádatát a fényes dolgok iránt.

Szóval igen, A Mások tényleg vadak és nem érdekli őket az ember, de mégis sikeresen levettek a lábamról.

Asia eleite érdekes volt, de ahogy haladta könyv, nagyon mérges voltam Simon-ra. Nem igaz, hogy nem vette ezeket észre. És hogy a nő egy TV műsor vagy egy filmszerep kedvéért csinálta? Szinte komikus.

Ennek ellenére izgalmas volt, amit az emberek alkottak. Szembe akarnak szállni a Másokkal. Van akit Maggie érdekelt, van akit Sam. Van, akit csak az, hogy a Mások elpusztuljanak. Érdekes vonal ez, kíváncsi vagyok hogy mi kezd az írónő ezzel.

Általában - szinte mindig - igénylem a romantikát a könyvekben. De itt valahogy nem hiányzott. Még Maggie-nek és Simon-nak is szokni kell a helyzetet, ami kialakult. De érdekes volt látni, hogy Simon kezd hamarabb ráébredni a vonzalmára.

A végkifejletet imádtam. Az Udvar lakói összefogtak, és olyan produkáltak, amit nem vártam. Mindenki a saját erejével küzdött, és öröm volt olvasni, ahogy felvonultatta őket az írónő. Egyértelműen az Elementálok voltak azok, akiken állt vagy bukott a város sorsa.

Imádtam hogy Maggie-vel ennyit törődnek, viszont nem tudnak mit kezdeni az emberekkel. Aranyos volt ez a csetlés botlás tőlük.

Egyértelmű hogy változásnak indult az Udvar, és kíváncsi leszek, hogy milyen változások lesznek még.

Sajnálom hogy a Vezért nem sikerült megtalálni, és Monty szála sem haladt előre. Tény, hogy sokan javult a kapcsolata a rendőrségnek a Másokkal, de az írónő nem sokat kezdett Monty-val.

Minden imádatom ellenére azért valami nekem még hiányzott a könyvből. Imádtam a Másokat, és azt, ahogy élnek. Maggie is aranyos volt a maga kedvességével.

Nagyon remélem hogy a Kiadó hamarosan megjelenteti a további köteteket, mert érzem hogy újabb kedvenc sorozatra találtam!

Read More

Csökkentsd a várólistádat 2017

Mi is a csökkentsd a várólistádat?

Egy nemzetközi példára  5 éve indított verseny, melynek célja, hogy az olvasásra váró könyvek kupacát csökkentsük minimum 12 kötettel, azaz annyival, ahány hónap van egy évben. Hogy legyen helye virtuális vagy valós polcán az embernek még több kötetnek, meg egy kicsit könnyítsen a lelkiismeretén is.
Várólistán a szabály szerint azok a könyvek szerepelnek, amelyeket beszereztél, összegyűjtöttél és már régóta arra várnak, hogy elolvasd őket, de valahogy mindig van valami fontosabb amit szeretnél olvasni, s ezek egyre hátrébb kerülnek és még mindig olvasásra várnak hónapokkal, évekkel azután is, hogy megszerezted őket.


Mióta először nekivágtam, rájöttem hogy ez nekem tetszik. Egyrészt így valóban csökkenteni tudom az olvasatlan könyveim számát, másrészt kíváncsivá tesz, hogy tudom-e teljesíteni ezt a kihívást.
Sajnos idén a munkám miatt alig maradt időm olvasni, de az eddigiekkel ellentétben már Szeptemberben teljesítettem a kihívást! Remélem jövőre is sikerülni fog!


Várólista:

1. Cassandra Clare - Mennyei Tűz városa
2. Laurell K. Hamilton - Halálcsók
3. Laurell K. Hamilton - Ragály
4. Michael J. Sullivan - A Smaragdvihar
5. Michael J. Sullivan - Télvíz idején 
6. Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
7. Rachel Vincent: Shift – Változás
8. Rachel Vincent: Alpha – Alfa
9. J. R. Ward - Végre szeretők
10. Anthony Ryan - A várúr
11. George R. R. Martin - Királyok csatája
12. Amanda Stevens - A próféta


Alternatív:

1. Peter V. Brett - A Sivatag Lándzsája
2. Brandon Sanderson: Ködszerzet – A Végső Birodalom
3. Patrick Rothfuss - A bölcs ember félelme
4. Mary E. Pearson - Az árulás szíve
5. Jamie McGuire - Gyönyörű áldozat 03.20.
6. Brigid Kemmerer: Spirit - Szellem
7. J. R. Ward - A király
8. Rick Riordan - Az utolsó olimposzi
9. Lara Adrian - Az éjfél árnyai
10. Nora Roberts - Vőlegények
11. Kresley Cole - Vámpírbosszú
12. Barbara Lazar - A Virágszamuráj párnakönyve
 

Read More

Sarah J. Maas: A ​Court of Thorns and Roses - Tüskék és rózsák udvara

Fülszöveg:
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.

Borító: 5*
Sorozat: Tüskék és Rózsák Udvara (ACOTAR) # 1
Eredeti cím: A Court of Thorns and Roses
Kedvenc karakter: Rhysand, Feyre
Oldalszám: 512
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2016.11.29 / 2016.12.09

Nem igazán bízom az agyon hypol-t könyvekben. Ezt a kötetet már hónapokkal ezelőtt felkapta a blogger társadalom, és mikor kiderült hogy a Kiadó megjelenteti idehaza, mindenki erről beszélt, és szigorúan csak ACOTAR-ként emlegette.

Még nem olvastam semmit az írónőtől. Hónapok óta tervben van, de valami mindig visszatart.
De ezt a könyvet muszáj volt elolvasnom.
Urban fantasy, ami nem nélkülözi a kegyetlenséget? Nekem való!
Emellett az írónő a Szépség és Szörnyetegből merít, ami eléggé felkeltette az érdeklődésemet.

Feyre évek óta gondoskodik elszegényedett családjáról. Nővérei és apja nélküle már rég meghaltak volna. Feyre kénytelen volt vállalni ezt a megterhelő és mocskos feladatot.
Régen jómódúak voltak, de apjának hála már a koldusok is gazdagabbak náluk.
A lány éppen az erdőben vadászott, amikor felbukkant egy óriási farkas, ami nem lehetett egy mezei jószág. Mivel a könyv elején már kiderült hogy ebben a világban a tündérek az urak, izgatottan vártam mi sül ki ebből a történetből.

Eleinte lassan haladt a történet. Majd felbukkant Tamlin, és kezdett a történet magára találni. De még így sem éreztem azt, hogy rajongóvá avanzsálok.

Izgalmas volt, ahogy Feyre-vel együtt jobban megismerjük a tündéreket, és belátjuk, hogy ahogy az embereknél, a tündéreknél sem kell egy kalap alá venni egy egész fajt.

Tamlin a maga morgó módját megmutatta a lánynak  Prythian Tavasz udvarát. Hol a szépségét, hol az árny oldalát.
Öröm volt olvasni, hogy a tüskés és bizalmatlan Feyre hogyan nyílik meg, és fogadja be az újdonságot.

A kötet elején Feyre-nek sikerült meglepnie. Egy 19 éves lány, aki maga gondoskodik a családjáról. Erős és eltántoríthatatlan, aki - mint később kiderült - nagyon sok mindent feláldoz a szeretteiért.
Kedvelem az ilyen hősnőket. Még több ilyenre volna szükség!

Feyre és Tamlin egyre közelebb került egymáshoz, és én bizakodó mosollyal olvastam az évődéseiket.

Tamlin hatalma óriási, bár Amartha nagyon meggyengítette. Alakváltó képességének hála sokkal inkább egy morgó medve, mint tündér.

Nagyon vártam már, hogy Karen Marie Moning tündéreihez hasonló kegyetlenül ábrázolja valaki ezeket a lényeket. Nem csak éppen hogy rosszaknak, hanem amilyennek elképzeli az ember őket.
Sarah-tól ezt teljes mértékben megkaptam, és nem győztem hála imákat rebegni.

Amit eléggé hiányoltam, hogy Tamlin egyáltalán nem osztja meg Feyre-vel az információkat. Mi gyengítette le a Tavasz udvarát, és mi vadászik rájuk? Semmi információt nem kaptam, és a könyv közepére kezdett elfogyni a türelmem.
Szó se róla. Szerettem olvasni a könyvet, és élveztem Tamlin és Lucien felbukkanását is. Viszont úgy éreztem, hogy valami nagyon hiányzik.

Hála a hazai bloggereknek, Rhys-ról már tudtam. És kíváncsi voltam rá. Miért rajonganak ennyire érte?
És be kell vallanom, jobb lett volna ha nem tudok róla. Mert így hiába, itt volt Tamlin, akit amúgy nagyon tudtam volna imádni, de Rhysand-re készültem és várakoztam. Tudtam hogy jó karakter lesz. Az általam olvasott bloggerek nem imádnák ennyire, ha nem így volna.
De így csak a hibát kerestem szegény Tamlin-ben. És amikor Rhysand felbukkant, el is felejtettem hogy Tamlin a világon van. Minden porcikámmal az Éjszaka udvarának főurára koncentráltam.

És így végigolvasva a kötetet, az én rajongásom is elérte Rhys-ot.
Igen, kegyetlen. De ennek így kell lennie. Romantikus lelkű lévén próbáltam mindig a jót keresni a rossz cselekedete mögött. És ahogy haladt a könyv, úgy kezdjük megismeri őt.
Sok mindent megtesz az udvaráért, de mások ezt nem látják.

Valami oknál fogva Feyre-t a "szárnyai" alá veszi, bár elég furcsán mutatja ezt ki.
Egyből eszembe jutott örök kedvenc karakterem, Jericho Barrons. Ő sem válogatott a módszerekből, de a célját elérte.
Rhys is segít Feyre-nek a maga módján. Eleinte úgy tűnik hogy élvezi a kegyetlenkedést, de a férfi szeme előtt a végcél lebeg.
Öröm volt olvasni a közös jeleneteiket, és alig várom a folytatást!

És a könyv második felében jött el a pillanat hogy csalódnom kellett Tamlin-ben. Elküldte Feyre-t - bár értem miért tette - és csak úgy elfogadta a sorsát.

És Feyre bebizonyította, hogy igenis léteznek még badass hősnők. Bámulatos volt ahogy küzd, és feláldozz mindent hogy megmentse Tamlin-t.
Imádtam a könyv második felét! A feladatok, a kegyetlen tündérek, ... Igazi csemege!

Lucien-t is a szívembe zártam, remélem hogy a következő részekben többször felbukkan.

Tamlin viszont, ahogy említettem, csalódást okozott. Főleg a könyv második felében. Nem tett semmit hogy segítse a lányt, vagy éppen hogy felvegye a harcot Amarantha-val. Csak ült a helyén.

Szívesen olvastam volna még többet a tündérek udvarairól és hierarchiájukról. De ahogy utánanéztem, a következő kötetben - A köd és harag udvarában - nagyobb szerepet fog ez a szál kapni.

A végkifejlet ütősre sikeredett, alig győztem kivárni mi vár még rám. Nem hittem volna hogy Feyre-re ez a sors vár, de elégedett vagyok.

Nagyon várom a sorozat következő részét. Már az is késő volna, ha holnap jelenne meg.
Remélem Könyvmolyképző Kiadó, hogy nem kell egy egész évet várnom a folytatásra!

Read More

Katie McGarry: Dare ​you to – Aki mer, az nyer

Fülszöveg:
„FOGADJUNK!”

Ha kiderülne az igazság Beth Risk családi életéről, a tizenhét éves lány édesanyját börtönbe zárnák, ő maga meg ki tudja, hová kerülne. Mindenáron védeni igyekszik tehát az anyukáját, mígnem egy szép napon a nagybátyja beavatkozik, és választásra kényszeríti Bethet: az anyukája szabadsága vagy a saját boldogsága. Így találja a lány egy fedél alatt magát a nagybácsi feleségével, aki ki nem állhatja, és új iskolában, ahol senki sem érti meg. Egyetlen srác kivételével, akit viszont ő nem akar közel engedni magához, de hiába… 
Ryan Stone a város büszkesége, népszerű baseballsztár – olyan titkokkal, melyekről mélyen hallgat. Még a barátai előtt is, akikkel pedig mindenben osztozik, például őrült fogadásokban. Vajon mi a legőrültebb fogadás tárgya? Randira hívni a deszkás csajt, aki fütyül rá.
A kifogástalan hírű fiú egyszeriben kockára teszi álmait – és az életét – a lányért, akibe szerelmes, a lány pedig, aki senkit sem enged igazán közel magához, immár saját meggyőződését vonja kétségbe…

Borító:4
Sorozat: Feszülő húr # 2
Eredeti cím: Dare to You
Kedvenc karakter: Beth, Isaiah
Oldalszám: 496
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.12.02 / 2014.12.12

Évekkel ezelőtt olvadtam Echo és Noah történetét, és be kell vallanom, hogy semmire sem emlékszem belőle. Illő volna újraolvasnom.
Ezt a könyvet is hirtelen felindulásból szereztem be. Tegnap nekikezdtem, és azon kaptam magam, hogy hajnal van, és mindjárt a végére érek!
Nem akartam hogy vége legyen Beth és Ryan történetének. Megszerettem őket, és a történet sem hagyott nyugodni.

Beth élete enyhén szólva sem könnyű. Az apja magára hagyta még gyerekkorában, az anyja pedig egy alkoholista drogfüggő, aki saját magáról sem tud gondoskodni, nemhogy Beth-ről. Így a lány vigyáz - többé kevésbe - az anyjára, de még ő sem védheti meg önmagától.

Egy nagyobb balhé után Beth válaszút elé kerül. Vagy elköltözik a nagybátyjához, vagy az a anyja börtönbe került.

Így Beth megkezdi új életét egy olyan kisvárosban, amit nyugodtan nevezhetünk tipikus amerikai kisvárosnak...

Nagyon hamar megkedveltem Beth-et. Sajnáltam hogy idáig jutott, és nagyon hamar fel kellett nőnie. Imádtam a mocskos szája miatt, hogy nem adta fel önmagát. Sajnáltam látni, hogy csapdában vergődik, és muszáj megszoknia az új környezetét. Utáltam hogy bántják, és bűnözőnek nézik, pedig ő az anyja által generált hibákat próbálta eltakarítani.
Öröm volt látni, hogy a könyv haladtával hogyan nyílik meg, és kezdi elhinni, hogy neki jó is jár.

Nagyon közel érzem magamhoz Beth karakterét, ezért teljesen át tudtam érezni, hogyan érezheti magát. Tudom mennyire nehéz másokban megbízni, és nyitni feléjük.

Beth egy lázadó, akihez egy nyugodt fiú kell. Bármennyire is imádtam volna Isaiah-val együtt őket, látom hogy nem egymásra van szükségük. Isaiah-ért megszakadt a szívem, és nagyon remélem hogy az írónő tisztességes könyvet írt róla, neki.  

Ryan-val kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Egy nyugodt, tisztességes és udvarias srác, aki imád baseball-ozni. Emellett írni. Így eltudtam volna képzelni. Viszont az írónő úgy döntött, hogy egyik pillanatban egy nyugodt srác, a másik pillanatban egy tökéletes, az iskola legnépszerűbb fiúja, akinek a családja csak külsőre tökéletes. 
Nehezen tudtam összeegyeztetni ezt a két fiút. Nekem a nyugodt és kedves Ryan sokkal jobban tetszett. Szó se róla. Az írónő nagyon jól egyensúlyozott a két "személyiség" között. Csak valahogy nekem furcsa volt ez.Jó volt látni, hogy Ryan hogyan változik, áll meg a lábán és száll szembe a szüleivel, és a tökéletes életükkel. 

A két fiatal szüleik közöl egyik sem normális. A könyv végére Ryan anyja mutatott némi józanságot.Öröm volt látni, ahogy a páros nyit egymás felé. Ryan megértette hogy Beth milyen, és időt, valamint teret hagyott neki. Amiért igen közel került hozzám. 

Nagyon tetszett, hogy most - a tipikussal ellentétben - itt a női főszereplő sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mint a fiú. Legyen ez szexuális, vagy általános. 

Beth a pokolból indult a könyv elején. Egyre lejjebb jutott. Majd a nagybátyjának - akit amúgy nagyon kedvelek - és Ryan-nek köszönhetően, egyre magasabbra jutott. Érzi hogy van fény az alagút végén. Hogy vele is történhet valami jó. A könyv végén még a pokolnál is lejjebb jut, és nem tudtam hogyan fogja viselni. Nagyon fájt érte a szívem. De szerencsére végre Beth is békére talált az új életében. 

Örülök hogy az írónő nem felejtette el az előző könyve szereplői. Remélem a jövőben is felbukkannak. És Ryan igazi barátai is szimpatikusak, bár Chris egy kicsit önző. 

Nagyon ajánlom hogy McGarry valami nagyon alkosson a következő kötetében, mert Isaiah még annál is többet érdemel!

Read More

Naomi Novik - Rengeteg

Fülszöveg:
Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Borító: 5
Sorozat: -
Eredeti cím: Uprooted
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 488
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2016

Hosszú történetünk van ezzel a könyvvel. Megjelenés óta érdekelt, de csak a Könyvhéten tudtam beszerezni. Szeptemberben elővettem, mert azért illik elolvasni azt ami pár hónap óta a polcomon áll. Valamint, igen csak jó értékeléseket kapott.

És mi történik? Untam a könyvet. Az elejétől a végéig. Kérdés, hogy akkor miért olvastam el? Mert gyönyörű a borítója, és bosszantott hogy untat. Azt gondoltam, ahogy haladok, úgy fog változni a helyzet. De egyre rosszabb lett.

Ezért is tartott majdnem 3 hónapig, míg a végére értem.

Ígéretes volt a történet, és szívesen kezdtem el olvasni. De nem kapott el. Semennyire. Untam, száraznak éreztem. A szereplőket élettelennek éreztem. Kivéve Kasja-t. Ő volt a regény hőse.

Nagyon izgatta a fantáziám Sárkány de benne is csalódnom kellett. Az gondoltam, hogy kapok egy erős alfahímet, valami olyasmit mint Moning Barrons-je, de Barrons kisujjában több élet volt, mint Sárkányban.

Agnyeska eleinte szimpatikus volt. Egy olyan lány, akiben nincs mágia, és inkább a háttérben szeret meghúzódni.

De tőle sem azt kaptam, amit vártam.

És ez az egész regényre igaz.

Ami még jobban elvette az életkedvem, hogy a könyv közepe tájékán fedeztem fel, hogy az egyik oldal ketté van tépve.

Ekkor éreztem azt, hogy összeesküdött ellenem a világ. Nem elég, hogy kínlódom vele, erre még ketté is van tépve?

A makacsságomnak köszönhetően csak azért is végig akartam olvasni. És nem voltam lenyűgözve.

Azt vettem észre, hogy alig várom már hogy vége legyen. Több mondatot átugrottam. Sőt több bekezdést.

A könyv végére mondom azt, hogy értékelhető. A könyvhöz képest elégedett voltam. Valami  hasonlót vártam.

Agnyeska képességei hirtelen ugrottak meg. Természetesen a "tanulási" időszakban semmi sem sikerült neki, de amint átugrottuk a kötelező köröket, Agnyeska hirtelen a nagyok között találja magát, és olyanokat tesz, mint akinek több évtizedes tapasztalata van.

Maga a Rengeteg és az ötlete nem rossz. De nekem nagyon száraz és sótlan volt. És ez a szereplőkről is elmondható.

Kimondottan csalódott vagyok! Annyival többet vártam ettől a regénytől, és semmit sem kaptam. Próbálkoztam, hátha rosszkor olvasom. De három hónap alatt egyszer sem éreztem hogy jó amit olvasok, csak amikor már csak 20 oldal volt hátra.

Kár érte!

Read More

Cassandra Clare - A ​hercegnő

Fülszöveg:
Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét.

Tessára.

Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.

Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.

Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében.

Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?

Borító: 5*
Sorozat: Pokoli szerkezetek # 3
Eredeti cím: Clockwork Princess
Kedvenc karakter: Jem, Magnus, Will
Oldalszám: 552
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013

Cassandra Clare összetörte a szívemet!

Tudtam hogy keserédes lesz a befejezés, de nem gondoltam volna hogy ennyire megráz a végkifejlet.
Minden ott folytatódik, ahol a Herceg befejeződött.
Tessa menyasszony, méghozzá Jem-é. Mindenki boldog, kivéve Will-t, és Tessa-t.
De ezenkívül is zajlik az élet Londonban.
A Magiszter terveit és mindig homály fedi, és közben az Árnyvadászok is zúgolódnak.

Annak ellenére, hogy az Angyal anno nem tett rám túl nagy benyomást, mostanra eljutottunk arra a szintre, hogy igazán szívemhez nőtt a sorozat, és a szereplők is.
Tessa sokkal életképesebb hősnő mint Clary. Egyik legnagyobb erénye hogy kedves, és törődik a többiekkel. És fejlődik. Igaz, több hibát is vét, de legalább a sorozat folyamán fejlődött, és egyáltalán nem volt idegesítő. Ellenben Clary-vel.

Izgalmas, és akciódús volt a befejező kötet.
A Magiszer tervei igazán érdekeltek. Az Árnyvadászok is a széthullás szélére kerültek. Ott volt Tessa származása, valamint a szerelmi háromszög kérdése is.
És természetesen Jem és az élete is.
Annyi spoiler-t olvastam vele kapcsolatban, hogy tudtam mire kell számítanom. De mégis, majd' megszakadt érte a szívem.
Tessa és Jem egy jó páros volt együtt. Szerették és tisztelték egymást. Megértettem Tessa-t. Jem-et mindenki pátyolgatni szeretné. Még az olvasó is.
De Will és Tessa... Izzott közöttük a levegő, és alig vártam a közös pillanataikat.

Új lakók is érkeztek az Intézetbe. Mivel az "alap" sorozatot is olvastam - még a Mennyei tűz városa hátra van -  a családnevek is ismerősek voltak. Szóval amikor a Lightwood testvérek az Intézet lakói lettek, igazán jókat vidultam rajtuk. Most már tudjuk, hogy honnan ered a fekete haj/kék szem kombináció.

Mint említettem, igazán izgalmas volt a könyv, viszont úgy érzem, hogy Clare most inkább az érzelmekre koncentrált. Ami egyáltalán nem volt baj.
Hol a szereplőkkel együtt nevettem, hol velük sírtam. Az érzelmi skála nagyját velük együtt éltem át.
Jessamine-t nem igazán kedveltem, de sajnáltam, hogy ez jutott neki, és nem sikerült megbékélnie önmagával.
Cecily egy üde színfolt volt. Öröm volt látni, ahogy Gabriel-vel egymásra találtak.

Sophie és Gideon párosa parádés volt!

Rengeteg az utalás a Végzet Ereklyéi sorozatra, aminek csak örülni tudtam. Imádom az ilyesmit.

Az Intézet lakói is a szívemhez nőttek. Örültem Charlotte-nak. A babának és a pozíciójának is.

Annak is örültem, hogy a Néma Testvérekről is többet megtudtunk, és szerves részei lettek a sorozatnak. Jó volna, ha Clare róluk is írna könyvet.

Na és Magnus? Itt is, és a másik sorozatban is imádom. Vicces volt olvasni a másik sorozatban, amikor Alec Will-re féltékenykedett...

De mégis, ami vitte a pálmát, az Jem-Tessa-Will párosa.
Annyira szeretik egymást, hogy feláldoznák a saját boldogságukat, hogy a másik kettő boldog legyen.
Will átkára is fény derült, ami elég nagy arculcsapás volt neki.

Will-nek nehéz lehetett Jem-et így látni, és úgy gondolni rá, ahogy. Az olvasónak is nagy arculcsapás Jem helyzete, nem hogy Will-nek...

A végkifejlet? Zseniális! Ismét hol nevettem, hogy potyogtak a könnyeim. Nem akartam hogy vége legyen a könyvnek, mert tudtam hogy mi vár rám.

Természetesen mindenki boldog és elégedett volt. Ez is a cél. De mégis keserédes, és ezért igencsak fájt a szívem.

Az utolsó pár fejezetet pedig alig bírtam végigolvasni. Nem szokásom könyvön sírni, de a Hercegnő feladta a leckét. Szinte végigsírtam az utolsó 50 oldalt. Hogy is tehettem volna másképp?

Kíváncsian várom, hogy Tessa és Jem mikor és milyen formában fog még felbukkanni ebben az univerzumban. Jó lenne ha a rokonaikkal ismét találkozhatnának.

Clare nagy húzóereje pont ez. Olyan jól vegyíti a családi és baráti szálakat, hogy már csak azért is elolvassuk a többi sorozatát, hogy összefüggéseket találjunk, és mosolyogjunk a párhuzamokon.

Read More