Darynda Jones - Harmadik sírhant (R)

Fülszöveg:

Charley Davidson végre újra itt van!

Kedvenc magánnyomozónőnk, a halál bombázó angyala továbbra is lelkesen dönti magába a kávét, mert ha egy pillanatra is elbóbiskol, már látja Reyes Farrow-t, a Sátán félig ember, félig szupermodell fiát, akit megbéklyózott ugyan, ám képtelen elfelejteni… Na de hogyan is találhatná meg az eltűnt Teresát, birkózhatna meg egy egomán orvossal, nyugtathatná meg aggódó édesapját és vehetné fel a kesztyűt egy veszedelmes motoros bandával, ha az ördög fia mindeközben csábításra készül és bosszúra szomjazik?

Borító: 4,5
Sorozat: Charley Davidson # 3
Eredeti cím: Third Grave Dead Ahead
Kedvenc karakter: Artemis
Oldalszám: 488
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.08.27

Mielőtt értékelném a könyvet, szeretném megköszönni a Kiadónak, hogy meghallgatták a rajongókat, és elhozták nekünk a folytatást. Igaz, ez a rész nem nyűgözött le, sőt, de bízom benne hogy a Kiadó folytatni fogja a sorozatot.

Az előző rész függővége után szinte a falat kapartam, hogy olvassam a folytatást. Érdekelt, hogy mi lesz Reyes-szel. Izgatott, hogy Charley milyen kalamajkába keveredik.

Viszont csalódnom kellett. Így a harmadik rész tájékán már jó volna, ha láthatnánk hogy Charley és a képességei mire megy a természetfeletti erőkkel szemben. Sajnos úgy tűnik, hogy erre még várnunk kell.

Már az sorozat elején nyilvánvaló volt, hogy nem kedvelem Charley furcsa, erőltetett humorát. De az írónő általában hamar túllendült ezen, és kaptam egy jó krimit, akcióval megfűszerezve.

Ebben a kötetben viszont ezen nem sikerült túllépnie. Charley az egész kötetben ontja magából a számomra teljesen értelmetlen egyben humoros megjegyzéseket. Sokszor nem illettek a helyzethez, és én csak vártam hogy mikor hagyja abba.

Már a kötet elejét szemöldökráncolással kezdtem. Charley közli, mióta Reyes-t megbékjózta, nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Vagyis bő két hete nem alszik. Mert ahogy lehunyja a szemét, Reyes felbukkan az álmaiban, amiben egyikük sem örül. Az már más kérdés, hogy ennek ellenére intim kapcsolatba keverednek.

Nem is értem, hogy az írónő ezt hogyan gondolta. Charley a könyv folyamán kávét iszik kávéval, és baleseteket okoz a kialvatlanságával.

" Javaslom egy olyan betűtÍpus bevezetését, amely kifejezetten a szarkazmust hivatott jelölni.
                                                                                                                      PÓLÓFELIRAT

Viszont ismét kapott egy érdekes ügyet. Teresa eltűnt, és a férje, Dr. Yost felbéreli Charley-t hogy találja meg. Charley nyomozni kezd, és kiderül, hogy a férj sem olyan makulátlan, mint amilyennek tűnik.

Eközben a nő testvérei is felbérlik Charley-t. Megkezdi a nyomozást, ami egyre érdekesebb lesz.

Valamint, ne feledjük Reyes szálát sem, mert az sem elhanyagolható.

Adott nekünk egy teljesen jó alapötlet. A kivitelezés sem rossz. Mégis, úgy érzem hogy az írónő egy helyben toporog.

Reyes ismét megszökik. Kiderült, hogy akinek rég halottnak kéne lennie, mégis életben van. És ez még csak a jéghegy csúcsa.

Teresa utáni nyomozás nagyon tetszett. Izgalmas volt, és hiába, tudjuk hogy a férj sáros, mégis nagyon tetszett ahogyan Charley rájött a dolgokra. Nehéz eset ez, hiszen valóban nehéz az ilyet bizonyítani.

Reyes a sorozat egyik nagy mozgatórugója. De még most sem tudom, hogy hányadán állok vele. Védelmező és nyilván kötődik Charley-hoz, viszont nagyon sok mindenről hallgat.

Nagyon várom már, hogy a páros végre együtt legyen. És most, hogy megoldódni látszik Reyes helyzete, kíváncsian várom hogy mit fog együtt alkotni ez a nem mindennapi páros.

Sajnáltam hogy két személyes kedvencem, Rocket és Angyal keveset szerepeltek, de helyettük kaptunk egy motorosbandát, ahol a főnök nagyon szimpatikus lett. Kíváncsian várom hogy az írónő milyen sorsot szán Donovan-nek.

És ne feledkezzem meg Artemis-ről sem. Édes egy jószág.  Marigold Úrnő felbukkanása és kiléte cseppet meglepett. Úgy érzem, hogy érdekes szál kezd kibontakozni.

A végkifejlet ismételten ütős lett.Szó szerint. Csak kapkodtam a fejem, hogy mi fog még történni. És végre Charley képessége is kezd megmutatkozni.

Annak viszont cseppet sem örülök, amit Reyes tett, valamint Charley apjával sem vagyok kibékülve.

Mindenesetre most már valamelyest rendeződni látszik a helyzet, és az írónő végre koncentrálhat a paranormális szálra is.

Igaz, Charley-val nem vagyok, és talán nem is leszek kibékülve. Viszont rengeteg lehetőség rejlik a sorozatban, és ne feledjük a krimi szálakat sem.
Alig várom hogy megtudjam hogy mivel örvendeztet meg legközelebb bennünket az írónő, és remélem a Kiadó elhozza a folytatásokat is.

A könyvet nagyon szépen köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Laurell K. Hamilton - Végzetes flört

Fülszöveg:

Amikor Anita Blake, a dögös vámpírvadász találkozik megbízójával, Tony Benningtonnal, még tele van együttérzéssel. Ugyanis a férfinak nemrég halt meg a felesége, és Anita feladata az lenne, hogy a nőt reanimálja. Vagyis felélessze halottaiból.

Anita tud néhány dolgot életről és halálról, és tisztában van azzal is, mit jelent szeretni valakit. De azt is tudja, hogy amit ő nekromantaként fel tud ajánlani Tony Benningtonnak, az nem egészen az, amire a férfi vágyik. Mert az a teremtmény, akit Anita képes előhívni a néhai Mrs. Bennington sírjából, az nem a csodálatos Mrs. Bennington lesz. Sőt. Nagyon nagyon messze lesz a csodálatostól.

Borító: 4,5
Sorozat: Anita Blake # 16,5
Eredeti cím: Flirt
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 176
Kiadó: Agave
Kiadás: 2012

Miután úgy döntöttem, hogy folytatom a sorozatot, nem akartam kihagyni még egy novellát sem. A novelláktól amúgy sem vár sokat az ember. Amolyan töltelékrész. Ebben a novellában viszont Anita nem csak hogy egy új szeretőre tett szert, de meglátásom szerint ki is fordult magából.

Az eddigi kötetet közül ez a leggyengébb és legrosszabb rész. Általában csak bosszankodom azon amikor unalmas lesz a történet. Ritkán - szinte soha - nem fordul velem elő az, hogy fortyogok a dühtől. Nos, ennek a kötetnek még ezt is sikerült elérnie.

Maga a történet egyszerű. Anitát megpróbálják felbérelni, hogy keltsen életre egy zombit. Ezzel nem is lenne gond, ha a megrendelő elfogadná azt a tényt, hogy a zombi nem lesz soha már ember. Mivel a megrendelő nem fogad el nemleges választ, elraboltatja Anitát pár véroroszlánnal. Anita megszökhetne, viszont a megrendelő előrelátó volt. Az összes fontos szeretőjét figyelteti, és lelövettetheti. Így Anita kénytelen elvállalni a munkát. Csakhogy emberáldozatról szó sem volt, pedig a megrendelő még ezzel is tetézi a bűneit...

Érdekesnek hangzik. Jól indul a történet is. Anita végre azt csinálja, amit kell. És mégis... Életem egyik legdühítőbb olvasmánya lett.

Mivel már jócskán benne járunk a sorozatban nem tartok igényt arra, hogy minden kötetben Anita nyálcsorgatva elemezze és mutassa be a szeretői kinézetét. Álmomból felkeltve tudom hogy Nathaniel-nek bokáig (!) érő haja van, Micah macskaszeme azért olyan amilyen, mert sokáig volt leopárd alakjában, és Jason álmodozó kék szeme is többet lát, mint amennyit mutat.
Szóval köszönöm, nincs szükségem ismétlésre.

A novellának ezen a pontján már untam az egészet. Pedig még csak az elején jártunk. Az is tény, hogy se Micah, se Nathaniel nem a szívem csücske.

A könyv felében a szereplők unalomból flörtölgetnek, ölelkeznek és még sorolhatnám.
Hamilton-nak mindig sikerül meglepnie. Azt gondoltam hogy a Haláltánc-tól lejjebb nincs. De van.

A novellát elolvasva olyan érzésem támadt, mintha Hamilton sem tudná, hogy mit is írjon. Emberáldozat és elrablás? Hol is olvastam hasonlót? Ó, igen. A Nevető Holttestben. De míg ott a könyv erre volt kihegyezve, itt Anita lerendezte úgy, hogy sikerült megdöbbentenie, és elborzasztania.

Mivel a sorozatot Anita szemén követjük nyomon, és tudjuk és valamennyire megértjük a brutálisabb tetteit is. Viszont itt hiába tudtam mire gondol, mégsem tudtam megérteni.
Már az alaptörténet több sebből vérzik. A szeretői ne tudnák és szagolnák ki, ha valaki célba veszi őket?

Érdekes lehetett volna a zombikeltés, és az oroszlán szál is. Viszont Anita itt mutatta meg, hogy mások miért is nevezik őt is szörnyetegnek. Hideg és logikus volt, és nem riadt vissza attól, hogy legújabb szeretőjétől elvegye a szabad akaratát. Anita mindig is a szabad akarat mellett kampányolt, erre tessék. Nicky amúgy is segített volna neki, szóval ezt teljesen feleslegesnek éreztem.

És ha már Nicky-nél tartok. Nevezhetném inkább Asher 2.0-nak. Szőke haj, kék szem, és testi fogyatékosság. Ez aztán az új ötlet!

A végkifejlet ütős lehetett volna, ha ezek az események nem árnyékolják be. Olvastunk már hasonlót, szóval annyira nem sikerült levennie a lábamról.

Ami viszont teljesen kiverte a maradék biztosítékomat, az Nathaniel utolsó megjegyzése.

" – Direkt csináltam, Jason. Szántszándékkal vettem el tőle mindent.
– Tetted, amit tenned kellett, hogy visszatérhess hozzánk – bólintott rá Micah.
– Úgyis olyan régóta szeretnék már kiskutyát – szólalt meg vidáman Nathaniel. – És őt aztán tényleg úgy találtuk.

Kutyához hasonlítani egy szabad akaratát elvesztő embert? Nathaniel eddig sem volt a kedvencem, de most már biztos, hogy nagyon nem kedvelem.

Mondanám hogy kár volt elolvasni, de Nicky miatt megérte. De csak azért, hogy a folytatásban ne érjen váratlanul ha felbukkan.

Életem egyik legrosszabb olvasmánya volt, köszönöm többet nem olvasom el.

Read More

Jake Adelstein - Tokió Vice

Fülszöveg:

„Az információnak nincs szaga. Nem számít, hol találtad vagy kitől loptad.”

Jake Adelstein Tokióban élő külföldiként a csodával határos módon lett újságíró Japán egyik legnagyobb napilapjánál, a Jomiuri Shimbunnál. Oknyomozó munkája olyan helyszínekre szólította, ahová átlagemberként soha nem juthatott volna el. Rádöbbent, hogy a hierarchikus, udvarias, modern és csillogó társadalom álarca mögött egy másik Japán, egy pénzhajhász, romlott, szexuális perverzióktól fűtött, kegyetlen világ lappang. Nyomozásai közben maga is egyre mélyebben belekeveredett ebbe a közegbe, és olyan információkhoz jutott, amelyek barátai, családja és a saját életét is halálos veszélybe sodorták. A jakuza, a japán maffia félmillió dollárt kínált neki, ha nem írja meg ezt a könyvet, amelynek minden szava igaz – de ő nemet mondott. A kötet japán kiadója halálos fenyegetéseket kapott, a szerző pedig hosszú ideig bújkált.

Jake Adelstein az oknyomozó újságírás legjobb hagyományait krimiszerű izgalommal, szarkasztikus elbeszélésmóddal, fekete humorral és öniróniával ötvözi. Minden mondata kaland – s e kalandok sora a modern japán társadalom képét is kirajzolja a maga ellentmondásosságával együtt: tudásalapú társadalom, felhőkarcolók, jólét, biztonság, puritanizmus, ugyanakkor mély szegénység, elnyomott bevándorlók, letagadott múlt, bűnbandák, szexuális kizsákmányolás kavalkádja.

Kihagyhatatlan könyv mindazoknak, akiket a modern Japán vagy a maffiatörténetek foglalkoztatnak, de az oknyomozó újságírás iránt érdeklődőknek is nagy hasznára válik.



Borító: 4
Sorozat: -
Eredeti cím: Tokyo Vice: An American Reporter on the Police Beat in Japan
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 442
Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás: 2010

Annak idején, amikor szembetalálkoztam a könyvvel, azt gondoltam: Nekem ez a könyv kell!
Imádom Japánt és a kultúrájukat, szóval szinte kötelező volt hogy ezt a könyvet beszerezzem.
A Japán maffiáról amúgy sem olvastam még semmit, szóval igazán érdekelt hogy az író hogyan is élte meg a könyv történéseit. Viszont csalódnom kellett. Nagyot csalódtam mind a könyvben, mind az íróban. Ezért is kellett félbehagynom. Május óta küszködöm vele, és azóta rá sem pillantottam a könyvre.

A fülszöveg és a borító igazi szenzációhajhász. Úgy van feltüntetve, hogy az író milyen mélyre ereszkedik le a japán mocsokba. Nos, nekem nagyon nem tűnt annak.

 Ez egy dokumentum regény. Az író, aki abban az időben nagy szerencsével bekerült egy japán újsághoz meséli el élettörténetét. Igen, az élettörténetét. Nem azt, hogyan fenyegették meg, hogyan kellett bujkálnia.
Belátom hogy kellett ez is. Felvezetés ahhoz, ahol most tart. Viszont ez a felvezetés 436 oldalból 320 oldalt elvisz. Vagy még többet, mert én itt hagytam abba.

Nagyon érdekesen indul a könyv. Utólag belegondolva ez amolyan beetetés volt. Egyből egy szobában találjuk magunkat, ahol a maffia egyik tagja ajánlatot tesz Adelstein-nek, amiben taglalja, miért ne jelentesse meg eme könyvet.
Aztán ugrunk egy nagyot az időben, de az író a témánál marad. Bemutatja a Japán maffia felépítését, és azoknak a kasztjait.

Aki egy kicsit is jártas a japán kultúrában, azoknak ezek az információk nem mondanak újdonságot, de mégis érdekes volt olvasni.

Ezután pedig... Egy kezdő újságíró - akit ráadásul nem is japán -  pályafutását követhetjük nyomon.
Ez még érdekes is lenne. Beleláthatunk az újságírásba. Hogyan készülnek egyes cikkek, mennyi munka van vele. A munkahelyi körülményeket pedig meg sem említem.
A rendőrség és az újságírók kapcsolata is érdekes volt. Viszont! Mivel a könyv úgy van reklámozva, hogy  egy újságíró a maffia hálójában, így alig vártam hogy végre ez a szál kezdődjön, és belássak egy kicsit a maffia kulisszái mögé.
Nos, ez nem történt meg. Talán pár oldal erejéig, de ezt édeskevésnek tartom.

Mint említettem, nem lett volna gond azzal, ha Adelstein az egész könyvet annak szenteli, hogyan is kezdte a szakmát. Az esetek, amikről írnia kellett, tipikus sablon gyilkosságok voltak. Unalmas volt, hogy szinte másról sem olvasok, hogyan költi a pénzt hogy információhoz jusson.
A maffiáról akartam olvasni. De ez nem jött be. Az íróról mindent megtudunk. Olyan ez a mint Adelstein önéletrajzi regénye. Annak jó lenne. De annak, aminek szánták, annak nem.

Sokáig vártam, hátha végre megkapom azt, amiért végül is megvettem a könyvet. Nos, a 320. oldalnál feladtam. Untatott a könyv. Az író stílusával sem sikerült maradéktalanul megbarátkoznom.
Hogy miért tartottam ki eddig? Mert ha a maffiába nem is, de a hétköznapi japán ember életébe sikerült bepillantani. Na és persze abba is, amit nem igazán szeretnének reklámozni. (bugyiautomata) De ezekkel eddig is tisztában voltam. Viszont mégis jó volt erről olvasni.

Igazán csalódott vagyok, amiért a könyv nem azt hozta, amit vártam. Nem tudom, hogy az utolsó 100 oldalon mi történik. Valószínű, hogy Adelstein végre oda jut, amiről már a könyv elején szó volt. Ennek ellenére nekem már elfogyott a türelmem.

Read More

Darynda Jones - Második sírhant (R)

Fülszöveg:

Charley Davidson, a halál szexi angyala visszatér, hogy újabb fergeteges kalandjaival és sziporkázó poénjaival mindenkit levegyen a lábáról! Vajon sikerül megfejtenie a titokzatos körülmények között eltűnt Mimi rejtélyét? Beteljesedik forró szerelme a Sátán szívdöglesztő fiával? Na és mi történik a mennyország kapuját ostromló démonokkal? 
A tavalyi év legszellemesebb paranormális románcának második részét a humor és az érzékiség szerelmesei egyaránt imádni fogják!



Borító: 4
Sorozat: Charley Davidson # 2
Eredeti cím: Second Grave on the Left
Kedvenc karakter: Reyes, Rocket, Angyal
Oldalszám: 424
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2014.02.24

Az Első sírhant elolvasása után voltak fenntartásaim a folytatással kapcsolatban. Egyrészt azért, mert úgy tűnt hogy a Kiadó nem folytatja, másrészt Charley sem győzött meg teljesen.

Viszont a kíváncsiság győzött. Kíváncsi voltam hogy Charley és az írónő hová fejlődik, és mit hoz ki ebből az érdekes alaptörténetből.

Amint elkezdtem a könyvet olvasni, egyből kétségbe is estem. Charley humora már az előző részben sem tetszett. És a könyv pont úgy kezdődik, hogy Charley az eröltetebb humoráról tesz tanúbizonyságot.
Hál'Istennek ez nem tartott sokáig. Ezek után szinte faltam a könyvet.

Egy hét telt el azóta, mióta Reyes rejtélyes módon megszökött a börtönből. Senki sem tudja hogy hol lehet, még Charley sem.
Viszont nincs ideje pihenni, hiszen Cookie-nak hála egy újabb eset vár megoldásra. Mimi - Cookie -  barátnője szeretné Charley felbérelni. De amikor a találkozó helyre érnek, kiderül hogy Mimi-nek se híre, sem hamva. Egy rejtélyes üzeneten kívül semmi mást nem találnak a találkozóhelyen.
És kezdetét veszi a nem mindennapi magánnyomozás.

Mint említettem, nagyon kíváncsi voltam, hogy mi fog még Charley-val történni. Az előző részben nem tett rám túl jó benyomást, de reménykedtem hogy sikerül fejlődnie.
Még most sem vagyok maradéktalanul elégedett vele, de fejlődik, és ez már számomra pozitív értékkel bír.
Megvan benne minden ami egy tökös hősnőhöz kell, de még az írónőnek nem sikerült ezt maradéktalanul kiviteleznie.

" Ne keresd a bajt! Szabad akarattal bír, és pontosan tudja, hol talál rád…
                                                                                            PÓLÓFELIRAT.

Az előző részben a krimi - nyomozás - szál eltörpült Reyes szála mellett. Most pont a ellenkezője történt.A történet több szálon fut. Mindegyik érdekes és izgalmas. Mimi esete összetett és komplex volt. Nem tudtam hogy ki az elkövető, bár nem lepett meg, amikor kiderült.

Míg az előző részben nehezményeztem hogy Reyes semmit sem csinál, és nem szól szinte egy szót sem, most kitett magáért.
Kedvelem az ilyen karaktereket. Nem árul el semmit, csak amit muszáj, de közben védelmez a végsőkig. Az előző részben túl sok mindent nem sikerült róla megtudni.
Ebben a részben - miközben Charley ismét szeretné a fizikai testét megtalálni - egy kicsit bepillanthattunk Reyes életébe, a barátain keresztül.

Nagy pozitívummal bír számomra, hogy Reyes ilyen sokszor felbukkant. Volt pár megjegyzése ami miatt ráncoltam a szemöldököm, és nem tudtam eldönteni hogy most komolyan úgy érti-e a mondandóját, ahogy.
Reyes-ben megvan minden ami kell. Mégis, érzem hogy sokkal többet is ki lehet belőle hozni.

Charley mint említettem, az előző részhez képest fejlődött. Okos, a könyv nagy részében helyén van a humora is, és tudja, hogy mit csinál. Az írónő azt a benyomást akarta kelteni, hogy a hősnő milyen talpraesett, és tökös. Viszont amikor maga Charley hangoztatta, nekem pont az ellenkezője jött le.
A munkája - a nem publikus - érdekes, és egyre több mindenre jön rá. Új képességet is szerez, de úgy érzem ez még a jéghegy csúcsa. És természetesen az írónő is elkottyant pár dolgot, ami akkor még nem tűnik érdekesnek, de a könyv végére értelmet nyer.

A mellékszereplők közül egyértelmű hogy Angyal és Rocket az abszolút kedvenc. Cookie-val még nem jutottam dűlőre, csakúgy , mint Garrett-vel.

Neil-vel kapcsolatban viszont úgy érzem, hogy nagy szerepe lesz még a sorozatban.

Az egész könyv az elejétől a végéig pörög. A cselekmény folyamatos, nincs üresjárat. Az egyik dolog követi a másikat, én pedig nem győztem kivárni, hogy mi fog még történni. Viszont nem éreztem azt, hogy zsúfolt lenne a könyv.

A végkifejlet ismét izgalmas és pörgős volt. Imádtam hogy a páros végre egy légtérbe tartózkodik. Charley döntését még nem tudom hogy helyeslem-e vagy sem. Annyi biztos, hogy Reyes ismét ott van, ahonnan elindult. És nagyon haragszik Charley-ra.

És a könyv vége...! Ez a függővég nagyon gyorsan a folytatás után kiált!

A könyvet nagyon köszönöm az Athenaeum Kiadónak! 

Read More

Rachel Van Dyken - Egyetlen (R)

Fülszöveg:

Kiersten elsőéves az egyetemen. Még sosem találkozott senkivel, aki a rémálmait elűzte volna, de olyannal sem, akit ha meglát, a szíve hevesebben kalapál. A beiratkozáskor azonban összefut egy fiúval – szó szerint –, akitől nemcsak kalapál a szíve, hanem egyenesen kiugrik a helyéről. Weston, az egyetemi focicsapat nagymenője sok lánnyal találkozott már. Volt olyan is, aki szexuális zaklatással vádolta. Már éppen nyugvópontra ért volna az élete, erre besétál az ajtón egy elsőéves, akinek vadító vörös hajzuhataga van, és zöld szemében olyan titkok csillognak, amelyeket azonnal meg akar fejteni. Rachel Van Dyken Egyetlen trilógiájának első kötete egy nem mindennapi páros történetét meséli el. Megvédhet-e a szerelem a rémálmoktól? És mi történik, ha a halálos kórral kell szembenézni?



Borító: 4
Sorozat: Egyetlen # 1
Eredeti cím: Ruin
Kedvenc karakter: Weston
Oldalszám: 296
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2014.09.16

Amikor idehaza is elkezdték hódító körútjukat a New Adult könyvek, kiderült hogy hamar a kedvencemmé fog válni ez a műfaj.

Ezt a könyvet már a megjelenéskor felvettem a képzeletbeli várólistámra. De sajnos csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Kár volt ennyit várnom, mert ez a könyv igen nagy pozitív csalódást okozott.

A történet szinte mesébe illő. Kiersten megkezdi az egyetemi tanulmányait, és már az első napján - szó szerint - belefut Weston-ba.

A lány mögött hosszú és kemény két év áll. A szülei elhunytak, és az Isten háta mögötti kisvárosból érkezett az egyetemre. Minden tekintetben ártatlan. És itt van Weston, aki pont az ellentéte. De vele kapcsolatban semmi sem az, aminek látszik.

Ez a két fiatal teljesen különböznek. Weston híres és hírhedt, aki az egyetem foci csapatának sztár irányítója.

Kiersten pedig annyira láthatatlan szeretne lenni, amennyire ez lehetséges.

Arra számítottam, hogy kapok egy tipikus good girl - bad boy történetet. Nem is tévedhettem volna nagyobbat!

Már az első oldalak után vigyorogva olvastam a könyvet. Kiersten szimpatikus volt, megértettem a problémáit, és a félelmeit. Weston pedig már az első mondatával levett a lábamról, és helyet biztosított magának a book boyfriend polcomon. Persze látom hogy túl tökéletes, viszont úgy döntöttem, hogy ez nem érdekel. A fergeteges humorával és aranyköpéseivel teljesen levett a lábamról.

Az egyik legnagyobb pozitívuma a könyvnek, hogy a szereplők hiába vonzódnak egymáshoz már a kezdetek óta, megmarad a kapcsolatuk baráti szinten. Természetesen Weston tesz azért hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, viszont eltántorítja a betegsége. Kiersten pedig nem hiszi, hogy bármiféle esélye is volna a fiúnál.

A páros között szinte szikrázott a levegő. Apró érintések, és Weston részéről elég nyílt beszédek megtették a hatásukat. Nagy piros pont jár az írónőnek, hogy a szexualitás egyáltalán nem kapott szerepet a könyvben, pedig ennél a műfajnál szinte kötelező.

Elég hamar nyilvánvaló lesz az olvasónak, hogy Weston-nak egészségügyi gondjai vannak. Csak azt nem tudjuk meg, hogy mégis miféle. A könyv közepénél viszont kiderült, és nem tudtam, hogyan is kéne fogadnom.

Tudtam hogy az írónő nem lesz olyan kegyetlen, és a párosra boldog vég vár. Ennek ellenére izgultam Weston-ért, és jól megcsapkodtam volna. Azt akartam hogy mondja el Kiersten-nek hogy mi baja, és együtt vészeljék át.

Tetszett, hogy Kiersten lépésről lépésre tér vissza az életbe. Szüksége volt Weston-ra, csakúgy, mint a fiúnak őrá.

"  Még ne add fel. Néha oda, ahová Isten azt írta Vég, az igazából úgy érti, hogy Kezdet.

A könyv mellékszereplői is hamar szimpatikusak lettek.
Lise a lakótárs hamar megkedvelhető, viszont egy kicsit harsánynak tartom. Szimpatikus, kíváncsi vagyok az ő történetére is, de egy kicsit kevesebbet kellene sikítoznia.

És persze ott van Gabe, Lise unokatestvére. Hamar szimpatikussá vált ő is, viszont sokáig nem tudtam hová tenni. Az írónő azt a benyomást akarta kelteni, hogy ő egy tetkós rocker srác, akit csak az egy éjszakás kalandok érdekelnek. Ennek ellenére nagyon törődő, sőt atyáskodó volt. Kíváncsi leszek az ő történetére is, ami idehaza ebben a hónapban fog megjelenni.

Wes édesapját sem így képzeltem. Teljesen más képet festett róla az írónő. De amikor felbukkant, teljesen elbűvölt.

A történet váltott szemszögben íródott. Szeretem, amikor a férfi főhős szemszögéből is olvashatom az eseményeket. Viszont úgy éreztem, az írónő nem találta el Wes "hangját". Sokszor nem tudtam hogy kinek a szemszögéből is olvasom az aktuális eseményeket.

A történet haladt ahogy kellett, és én nem győztem csodálkozni, hogy Kiersten miért nem veszi észre, hogy Weston beteg.

Ez számomra az egyik negatívuma a könyvnek. Valamint az, ahogyan Wes viselte és kezelték a betegségét. Azt gondolom hogy ennél a betegségnél nem csak a tipikus tünetek bukkannak fel. Valamint, a gyógyszerek mellékhatásai sem csak ezek.

A könyv egyik fő mondanivalója, hogy higgyünk. A hit csodákra képes, és ezt az írónő nagyon ötletesen beleszőtte a történetbe. Az egyik kedvenc részem ez volt.

A páros egymást gyógyította meg, és ezt az írónő nagyon jól ábrázolta.

A végkifejlet nem lepett meg. Azt kaptam amit vártam. Egy fiatalos, érzelmekkel teli történetet.

Nagyon kíváncsi vagyok Gabe kötetére. Szerencse, hogy hamarosan olvashatjuk az ő történetét is, és remélem hogy a páros még visszaköszön a folytatásokban is!

A könyvet nagyon köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Rick Riordan - A szörnyek tengere

Fülszöveg:

Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába. Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…



Borító: 4,5
Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak # 2
Eredeti cím: The Sea of Monsters
Kedvenc karakter: Tyson
Oldalszám: 256
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013, 2015

Pár héttel ezelőtt olvastam a Villámtolvajt, és annyira tetszett, hogy rövid időn belül be is szereztem a folytatást.

Imádom a görög mitológiát, úgyhogy nekem ez a sorozat igazi csemege.

A Villámtolvaj elolvasása után - annak ellenére hogy a filmet hamarabb láttam - voltak bizonyos elvárásaim. Szerettem volna, ha az író megugorja az előző rész szintjét, és én boldogan adhatok ennek a könyvnek maximális pontszámot.

Sajnos ez még várat magára.

Ahogy a fülszöveg is jelzi, Percy élete normálisan zajlik. A tanévnek hamarosan vége, és csodák csodájára még nem rúgták ki, és semmi rendkívüli nem történt. Már ami a szörnyeket illeti.

Viszont pont az utolsó tanítási napon szörnyek támadják meg az iskolában Percy-t, és legújabb furcsa barátját, Tyson-t.

Eközben Annabeth is felbukkan, és közli, hogy a Félvér Tábor bajban van. Thalia fáját megmérgezték, és a Tábort körülzáró védőgát is eltűnt, így a táborlakók veszélybe kerültek.

Kheron-t felfüggesztették, és Thantalosz került a helyére...

Nagyon vártam már, hogy hőseink mikor és milyen formában kezdenek el ismét kalandozni. Az előző rész annyira izgalmas és akciódús volt, hogy reméltem, itt is hasonlókat fogok tapasztalni.

Viszont hiába, Percy-ék ismét elindulnak, és ismét kalandoznak. Ennek ellenére nekem valami nagyon hiányzott ebből. Szó se róla. Izgalmas volt, eseménydús és a humor is a helyén volt. Több mitológiai utalás is felbukkant, és Hermész is tiszteletét tette. Mégis, nekem valami nagyon hiányzott ebből a könyvből.

Az már nyilvánvaló, hogy Luke és Kronosz az ellenség. Viszont hiába, Luke a rossz oldalra állt, én még látok benne valamit ami reménységre ad okot.

Percy is fejlődik, viszont párszor jól megcsapkodtam volna. Főleg Tyson miatt. Örülök, hogy Percy használja az örökségét. Szórakoztató volt hogyan menekülnek meg a képességének hála, és Szivárvány is a szívemhez nőtt.

Tyson a kötet abszolút kedvenc karaktere. Aranyos, esetlen, de mégis csupa szív. Nagy haszna lesz még ennek az édes küklopsz bébinek a sorozatban.

Grover hiába nem tartott most hőseinkkel újabb kalandozásra, mégis egyik fő szereplője volt a könyvnek. Rengeteg vicces pillanatot okozott, és nem győztem vigyorogni.

A végkifejlet tetszett, és izgalmasra sikeredett. Viszont nagyon hiányoltam a Tábort, és annak a hangulatát.

De Riordan a könyv végére kárpótolt. Visszatértünk a Táborba, és minden olyan volt, mint amit az előző kötetben kedveltem.

Viszont nagyon mérges lennék rá, ha nem állna a polcomon a folytatást. Kérem, miféle függővég ez? Szó se róla, kíváncsi vagyok Rá, és hogy hogyan is illeszkedik be, de ilyen durva függővégre nem számítottam.

A könyv hozta, amit kellett. Mitológia, kaland, humor és akció. Ennek ellenére nekem most hiányzott valami plusz, ami az előző részben megvolt. Remélem, hogy a folytatástól meg kapom azt, amit itt most hiányoltam.

Read More

Jodi Pucoult - Tizenkilenc perc (R)

Fülszöveg:

A fegyver semmi, ha nincs mögötte az ember, aki tartsa.

A világszerte méltán népszerű írónő új regénye olyan problémákat feszeget, amelyek nemcsak Amerikában, hanem Magyarországon is egyre inkább gondot jelentenek: visszaüssön-e, akit bántalmaznak? Érdemes-e minden értékítéletet és meggyőződést feladni, csak hogy befogadjpn minet a közösség? Mekkora a szülők felelőssége, és meddig terjed a tanároké, a társaké, a környezeté?
Homokba dughatjuk-e a fejünket, vagy ezzel csak magunkat és gyermekeinket veszélyeztetjük? Lehet, hogy nem elég jól, nem élég okosan szeretjük őket, és így nem is tudjuk megvédeni őket se maguktól, se a világtól?



Borító: 3,5
Sorozat: -
Eredeti cím: Nineteen Minutes
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 552
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2008, 2015

Hogyan és mit is kellene írnom? Nem tudom. Nem lehet annyival letudni ezt a könyvet hogy igen tetszett, vagy nem, egyáltalán nem tetszett.
Hiszen egy nem mindennapi témához nyúlt az írónő.
Évek óta aktuális ez a téma, viszont az elmúlt időben egyre több hasonló cselekmény történik. Amikor erről hall az ember, mindig felteszi a kérdést. Miért tette? Miféle beteg ember az ilyen?

Ez a könyv megmutatta - ha csak egy kicsit is - hogy mi zajlik egy ilyen ember fejében.
Mi kell ahhoz, hogy egy középiskolás fiú egyik napról a másikra kiforduljon önmagából és tömeggyilkossá váljon?

Nagyon nehéz erről írni, megfogalmazni, hogy mit is gondolok. Ami a legjobban meglepett, hogy ismét egy olyan könyvre bukkantam, ahol a szerző hangja eltűnt, helyette a szereplői meséltek. Mivel ez az első Picoult regényem, fogalmam sem volt milyen az írónő stílusa. De mindegy is volt, ahogy elkezdtem a könyvet. Beszippantott, és a szereplők vették át az irányítást.

A könyv több szálon és idősíkon fut. Megismerjük a kötet főbb szereplőit. Az életüket, és a viszonyukat Peter-rel.

Nem akartam senkivel sem szimpatizálni. Olyan akartam lenni mint Alex bírónő, aki csak a tényeket látja, az érzelmeket pedig megpróbálja kizárni. De rá kellett jönnöm - főleg a könyv közepénél - hogy ez sem fog sikerülni.

A könyvet olvasva úgy éreztem hogy ez nem fikció, hanem egy dokumentumregény. Itt van Peter, aki bármelyik középiskolás diák lehet. Kit nem szekáltak egyszer is az iskolában? Kin nem nevettek és zárták ki egy csoportól, csak azért mert a többiek, a menők megtehették?
Úgy érzem, hogy minden középiskolásban ott van egy kis Peter. De vele ellentétben mi tudjuk hogy hol a határ. Valamint, míg másokat elvétve, kis ideig bántalmaznak, addig Peter-nek ezt 12 évig el kellett viselnie. És elég egy apró történés, egy stresszor, és Peter-ből kirobban minden, és ennek több százan lesznek áldozatai...

Kész hullámvasút volt nekem ez a könyv. Hol szimpatizáltak, hol megdöbbentem. Sajnálkoztam és elítéltem. A könyv végére csupán a tömény sajnálat maradt.

Könnyű lenne azt mondani hogy Peter a hibás. Viszont ahogy halad a könyv, és egyre több mindenre derül fény kiderül, hogy az apró események formálták Peter tetteit.
Az apja Lewis aki boldogságkutató mindent kutatott, csak a saját családja boldogságát nem. Nem látta hogy mi történik egyik fiával sem.

Akire a legjobban haragszok, és elítélek az Lacy, Peter anyja. Eleinte szimpatizáltam vele, viszont ez hamar el is múlt. Nem látta hogy mi történik a fiával, és amikor kiderült hogy bántalmazzák, akkor ő vagy biztatta a visszavágásra, vagy megfenyítette. A kötet során többször felmerül benne, hogy gyűlöli Petert. Lacy kizárólag más gyerekével volt elfoglalva, a sajátjára rá sem nézett.

Tetszett, hogy az írónő több idősíkot használt. Bemutatta hogy Peter egész életében egy kedves és érzékeny gyerek volt. Ezt a Peter-t sajnáltam, és fájt érte a szívem.
A középiskolás tömeggyilkost viszont nem tudtam sajnálni. A kötet folyamán többször az az érzésem támadt, hogy Peter egy álomvilágban él. Nem fogta fel hogy mit tett, és hisztizik, mint egy kisgyerek.

Viszont ahogy megkezdődik a tárgyalás...Sőt, már az előtt Peter kezdi felnőni, kezd önmaga lenni. Elmondja a véleményét, még ha ez az anyjának nem is tetszik.

" Aki bement a Sterling High-ba és lövöldözni kezdett, nem egy hidegvérű, mindenre elszánt gyilkos volt. [...] Hanem egy rémült, megfélemlített fiú volt, aki mindig is kétségbeesetten kereste a védelmet - de sohasem kapta meg.

A kötet másik fő szála az Josie-é, Peter gyerekkori barátjáé, aki időközben átpártolt a menőkhöz.
Nagyon sokáig próbálkoztam azzal hogy megértem Josie-t. Miért olyan amilyen. Miért maradt Matt-el, aki nyilvánvaló hogy erőszakos és bántalmazta is? Miért annyira fontos neki a népszerűség?
Hiszek benne, hogy ha egyszer is, a legapróbb gesztust is megtette volna ő vagy bárki Peter felé, akkor Peter nem tette volna azt, amit.

Mondhatnám hogy meglepett az, ami a kötet végén Josie-val történt, de akkor hazudnék. Tudtam hogy van valami köze az egészhez. Viszont ahogy kezelte a dolgokat...Nem tudtam sajnálni érte.

Akiket valóban sikerült megkedvelnem az Alex bírónő. Hiába olyan amilyen, mégis megteszi a tőle legtöbbet.
A szerelmi szálat nem tartom igazán fontosnak, de végre Alex is megkapta azt, ami jár neki.
Jordan mint ügyvéd eleinte nem győzött meg, de a kötet végére sikerült megkedvelnem.

Amim kifogásolok, az a tárgyalás menete. Úgy gondolom hogy egy ilyen esetnél mindenkit előkerítetek a vádlott életéből. Minden apró momentumról tudnak.Ebből a szempontból az ügyvédek munkája elég silány.

Nem tudtam hogy mi lesz Peter-rel. Felmentik? Elítélik? Túléli?
Mi lenne igazságos az ő esetében? Megérdemli, vagy nem a börtönt?


Peter szemszögéből írt utolsó fél oldalba szinte belesajdult a szívem. Sejtettem hogy így fog végződni, de mégis...

Nagyon tanulságos, de egyben megrázó ez a könyv. Minden középiskolás kezébe belenyomnám, és biztatnám hogy olvassák el.
Maradandó élmény maradt a könyv, és biztos, hogy többször újra fogom olvasni!

A könyvek köszönöm az Athenaeum Kiadónak! 

Read More