Mark Lawrence: Tövisek Hercege

Fülszöveg:

Óvakodj a Tövisek Hercegétől…

Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.

Tizenöt évesen király akar lenni…

Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.

Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?


Borító: 4
Sorozat: A Széthullott Birodalom # 1
Eredeti cím: Prince of Thorns
Kedvenc karakter: Jorg, Gomst atya, Góg, Núbai
Oldalszám: 336
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2012,2014

Ismerős az az érzés, amikor egy könyv körül forognak a gondolataid? Amikor semmilyen olvasmány nem tud lekötni, mert folyton csak az az egy könyv jár a fejedben?
Így jártam én ezzel a könyvvel. Nem is tudom mióta szerepelt a várólistámon, viszont az elmúlt hetekben egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle. Így esett, hogy megrendeltem, és beleszerettem. Nincs mit tenni. Lawrence, Jorg  és a történet is elvarázsolt.
Féltem is a könyvtől, mert olvastam már fantasy-t. Nem is egyet. De ez más stílus, és az ember fél az ismeretlentől. Nem kellett volna.
Mostanában nincs időm semmire. Még olvasni sem. De amikor a kezem közé vettem a könyvet...Nem bírtam letenni.
Lawrence stílusa már az első oldalon megfogott. Jorg, akiről annyit olvastam és hallottam elvarázsolt.

"Nem szeretek mérgelődni. Attól mindig mérges leszek."

Ami egy kicsit zavart - de hamar túltettem magam rajta - hogy nem tudtam időben elhelyezni a történetet. Végül úgy döntöttem, olvasva a könyvet meg főleg, hogy maradjunk a középkornál. Hiszen oda aztán tényleg beleillik a sztori.
Ebből kiindulva pedig már nem akadtam fenn azon, hogy Jorg 13 éves, és milyen felnőttes. Az akkori időkben már érett férfinek számított.

Jorg-ot még 9 éves korában nagy veszteség és megrázkódtatás érte. Szeme láttára ölték meg szeretett édesanyját - a királynét - és kisöccsét Will-t. Ez akkora törést okozott a benne, hogy teljesen megváltozott a világnézete, és ő maga is.
Kicsit kíváncsi lettem volna arra, hogy milyen is volt Jorg. Még "jó" korában. Mennyit változhatott a mostani énéhez képest?

A könyv első oldala már egyből a "bumm a közepébe" indítással kezd. Jorg és a zsiványbandája éppen egy falut mészárol és éget fel.
Utána pedig... Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy túl sok minden nem történik a könyvben. Nekem ez amolyan prológus. És mégis, szerettem minden során. Olvasás közben szinte éreztem amit már régen. Ez egy olyan könyv/sorozat, ami beeszi magát a mindennapjaimba. Ekörül forogtak a gondolataim. Mi várhat még Jorg-ra? Milyen kegyetlen és egyben logikus döntéseket hoz még?

Maga Jorg valóban egy egyedi, és különleges karakter. Az aranyköpéseit imádtam, és az egész karaktert. Nincs mese. Jorg abszolúte kedvenc lett.

A történet két idősíkon játszódik. Néha, pár fejezet erejéig bepillanthatunk Jorg múltjába, és a könyv közepére ez a szál szépen becsatlakozik a jelen történéseibe.

Nehéz erről a könyvről bármit is írni. Gondolom ismeritek az érzést, amikor hiába, a fejedben ott vannak a gondolatok, de nem bírod leírni őket.

Jorg és bandája - akiket nem igazán sikerült megkedvelnek - portyáznak, nem törődve semmivel. Jorg úgy dönt, ideje hazamennie. Innen indul be a történet igazán.

Sokszor bosszankodom azon könyveknél ahol fiatal, szinte gyerek karakter van, mert az író nem adja jól át őt. Vagy túl gyerekes, vagy túl felnőttes. Jorg kettő az egyben.  De mégis, annyira illik hozzá. A rablóbanda fejeként egy hideg és kegyetlen ember, akit nem érdekel mások, sőt, saját sorsa sem. Viszont amikor hazatér, előjön belőle a fiúgyermek, aki még mindig az apja megbecsülésére és szeretetére vágyik.
Jorg követ el hibákat, és sokszor nem jó döntéseket hoz. Feláldoz bárkit, csak hogy elérje célját. Viszont még így is, a felszín alatt ragaszkodik pár emberéhez. Így van ez Makin-nal és a Núbaival is. Mennyire mérges vagyok Lawrencre a Núbai miatt!

Tetszett, hogy végre a mágia is szerepet kapott a könyv közepe tájékán. Igaz, nem sokat, csak a varázslók Corion és Sageous-nak, illetve pár nekromantának köszönhetően.
De érzem, ez még csak a kezdet.
Gorgoth és Góg nagyon szimpatikusak, és ne feledkezzünk meg Gomst atyáról sem. Hogy én mennyit nevettem rajta! Imádom.

Jorg első számú célja, hogy megbosszulja anyját és öccsét. Renart-gróf felelős az esetért, ezért Jorg-ot csak a busszú vezérli. Időközben Corion-nak hála elvesztette célját, de "hála" apjának, Jorg ismét rálel erre a célra.

A végkifejlet pörgős és eseménydús. Nem is Jorg-ra vallana, ha nem találna ki valamit, csak hogy megússza a dolgokat.

Sokat nem szeretnék írni a könyvről. Legyen elég annyi, hogy beette magát a mindennapjaimba, és alig várom, hogy olvassam a folytatást.
Viszont most egy kicsit elnapolom, mert az utolsó rész még nem jelent meg puha fedeles változatban. A kiadó ígérete szerint idén kiadják. Mivel nekem puha fedelesben van meg ez a rész, úgy illik és néz ki jól, ha az egész sorozat egységes, így kénytelen vagyok várni.
Viszont az biztos, hogy Lawrence munkásságára oda fogok figyelni, és biztos, hogy ez a sorozat kedvenc lesz.

"És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura."

Read More

Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra

Fülszöveg:

Holly előre tudta, hogy nincs az a hatalmas óceánjáró, ahol nyugiban átvészelheti a családi karácsonyt. Mert hiába a képeslapra kívánkozó táj, ha ott van két szörnyeteg unokatestvére, akik mindjárt első este kiutálják a közös kabinból. A tengeribeteg Holly így kénytelen beosonni egy vadidegen fürdőszobába, ahonnan kilépve két dologgal néz farkasszemet: a világ legdögösebb pasijával és egy paprikaspray-vel. Kár, hogy ez utóbbit a magát Nicknek nevező srác nem fél használni…

Amikor később Holly elhagyná a kabint, legnagyobb megdöbbenésére sikoltozó tinicsajok állják útját. Mert Nick valójában Dominic Wyatt, az őrülten népszeru ReadySet dobosa.

Az internetre pillanatok alatt felkerülnek a kettőjükről készült botrányos fotók, amik veszélybe sodorják az együttest. Dominic ezért ráveszi Hollyt, hogy a hajóút idejére játssza el a barátnője szerepét. A kamu kapcsolattal csak-csak megbirkóznak, na de a valódi érzelmekkel…


Borító: 1
Sorozat: -
Eredeti cím: Decked with Holly
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 304
Kiadó: Móra
Kiadás: 2013,2014

Pár hete sincs, hogy az első LOL könyvem olvastam, és azt kaptam tőle, amit vártam. Pár órányi kikapcsolódást és szórakozást.

Mivel az írónő a Könyvhétre ellátogat hozzánk, úgy gondoltam illő lenne beszereznem egy könyvét és dedikáltatnom. Igen, ez lett volna az első dedikált könyvem.

Nos.. Nem lesz dedikálva. Az biztos. És az is, hogy rövid úton megszabadulok tőle.

Ritka, amikor félbehagyok egy könyvet. Nem szeretek félbehagyni semmit. De se időm, se energiám olyasmire pocsékolni az időm, ami tudom, hogy nem tetszik.

A LOL könyvek egyértelműen arra specializálódtak, hogy nem kell rajtuk sokat agyalni. Könnyed, humoros, tinis.

Ez a könyv viszont... Kliséhalmaz a köbön.

Holly és drága családja egy hajóútra indulnak ami nem zökkenőmentes. Holly tengeribeteg, az unokatestvérei és azoknak a szülei kész hárpiák. Van elég baja a lánynak. Erre valami őrült ötlet alapján benyit egy olyan kabinba, és ott kapja el a tengeribetegség tünetei, ahol Dom a híres ReadySet dobosa tölti inkognitóban a vakációját.

Mit ne mondjak, már a fülszöveg is klisés. Nem is vártam tőle sokat. Viszont még így is csalódást okozott.

Ami már az első pár fejezetben csalódást okozott - és valahogy az egész könyvre rányomta a hangulatát - hogy Holly nem ismerte fel Dom-ot.

Most komolyan. Az egyik kedvenc zenekara tagját nem ismeri fel Holly? Mennyi ennek az esélye?

Nálam itt vágta el magát a sztori. Utána pedig csak klisé, klisé hátán.

A rokonok sablonosak, Holly-tól sem dobtam el az agyam. Dom pedig inkább tűnt valami tini kölöknek, mint egy rocksztárnak. Minden második mondata ez: Hiszen ilyen egy rocksztár élete. Én egy rocksztár vagyok...

Mintha csak saját magát győzködné, hogy valóban, ő egy rocksztár. Ami nekem nyilvánvaló, hogy nem. Nekem egy rocksztár nem itt kezdődik.

A kötelező, játsszuk el hogy egy pár vagyunk szálon pedig már meg sem lepődtem.

Holly jelleme hagy kivetnivalót maga után. ő is, és Dom is csak haszonból játsszák el, hogy egy pár. Dom a zenekara jó híre miatt begy bele, Holly pedig... Hogy híres legyen az iskolájában. Olyan mint egy hisztis királylány. Komolyan.

Én a 217. oldalnál hagytam abba, amikor a páros kezd ráeszmélni, hogy vonzódnak egymáshoz.

Tulajdonképpen nincs túl sok baj a sztorival. Marni stílusa nem rossz, és volt pár poén, amin hangosan felnevettem. De ennyi. Klisé az egész könyv, és ahogy belelapoztam a könyvbe, tudom hogy mik fognak még történni, és mi lesz a vége.

A legnagyobb baj, hogy egyáltalán nem fogott meg a könyv. Se az alapsztori, se a szereplők, se semmi. Inkább untam és bosszankodtam, mert nem volt benne semmi eredeti ötlet. És mint említettem: Klisés és egysíkú.

 A borítóról pedig már nem is mondok semmit. Giccses és bugyuta.

Azt hiszem, a közeljövőben nem igazán fogok még egy LOL könyvet a kezembe venni.

Read More

Book tag, vagy valami hasonló

Nem igazán szoktam ilyesmit kitölteni, de Mianoma blogján találtam ezt a kis kérdőívet, és annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem érdemes kitölteni.

Másrészt, manapság olyan ritkán posztolok bármit is, hogy ezzel kicsit kiengesztellek titeket. (Vagy nem)

1. Körülbelül 20.000 könyv van az „Elolvasni” listádon. Hogy a fenébe döntöd el, hogy mit olvasol el legközelebb?

Általában az olvasatlan könyveim között szoktam válogatni, és ha a könyv "megszólít" akkor tudom, hogy arra van szükségem. Mostanában viszont inkább nézelődöm a váró/kívánságlistáim között és ha egy könyv többször is felbukkan, akkor nincs mese. Megrendelem és türelmetlenül várom hogy megérkezzen.

2. Már elolvastad több mint a felét, de egyszerűen nem tetszik neked.  Abbahagyod, vagy folytatod?

Régebben kitartottam volna, és elolvasom. Persze volt már akkor is példa rá, hogy abbahagytam, mert egyszerűen nem jött be. De ezt pár oldal után úgy is éreztem.

Manapság nem engedhetem meg magamnak az efféle luxust. Se időm, se kedvem olyan könyvet olvasni, ami nem jön be.  Most már úgy gondolom: Ami nem megy, nem kell erőltetni.
 


3. Közeledik az év vége és igencsak távol vagy az olvasási kihívásod teljesítésétől. Megpróbálsz felzárkózni, és ha igen, akkor mégis hogyan?

Nem szeretek "időre" olvasni.  Persze én is jelentkeztem a Várólista csökkentős kihívásra, de nem veszem véresen komolyan. Ha sikerül örülök, ha nem, akkor sem megyek a Dunának.
 


4. Egy könyvsorozatnak, amit egyszerűen imádsz, a borítói nem egyeznek!!! Hogy birkózol meg ezzel a szörnyűséggel?

Túl lépek rajta. Akik egy kicsit is ismernek, tudják hogy megveszekedett Karen Marie Moning rajongó vagyok. Láttátok már a könyvek gerinceit? Nagyon nem egyeznek. De nincs mese.

Idehaza már annak is örül az ember lánya, ha nem kaszálnak el egy sorozatot. A borítón siránkozni már luxus volna.
 


5. Mindenki imád egy könyvet, amit te egyszerűen ki nem állhatsz. Kivel osztod meg az érzéseidet?

Nincs olyan, hogy mindenki. Minden olvasónak más a véleménye, szóval...

A kérdésre válaszolva leírom itt a blogon a véleményem, és ennyi. Nem szokásom másokat szapulni azért, mert egy nekem nem tetsző könyv másoknak bejött.

 6. Nyilvános helyen olvasol éppen és hirtelen elkezdesz sírni a könyvön. Mit kezdesz magaddal?

Nem szoktam nyilvános helyen olvasni.  De ha mégis ezt tenném, akkor hidegen hagyna mások véleménye, reakciója.

7. A folytatása egy könyvnek, amit nagyon imádtál, éppen most jelent meg, de már nem emlékszel mindenre az előző részből. Újraolvasod az előző könyvet? Vagy inkább nem olvasod el ezt a folytatást? Keresel valami összefoglalót róla az interneten? Esetleg elkezdesz bőgni a frusztrációtól?!

Ha annyira imádtam, akkor evidens hogy emlékszem mindenre. Ha mégsem, akkor sem esem kétségbe. Az alapok úgy is megmaradnak, és a folytatás majd feleleveníti a kimaradt részeket.

8. Nem akarod senkinek, ismétlem, senkinek kölcsönadni a könyveidet! Hogyan utasítod vissza udvariasan az embereket, mikor kölcsönkérnek tőled egyet?

Nyíltan közlöm, hogy nem adok kölcsön. Egyszer megjártam, többet soha.


 
9. Ebben a hónapban már 5 könyvet kezdtél el és egyiket sem fejezted be. Hogyan lépsz túl ezen a „nem olvasási időszakon”?

Nehezen. Alapjáraton nehéz ilyen válságban szenvedni, és jön a riadalom, hogy mi van, ha nem fogok többet olvasni?!

Ilyenkor általában animézek, mangázok és filmet nézek.  Ha ez nem jön be, akkor a nagy kedvenceimet újraolvasom, és örülök, hogy azok még mindig tetszenek.
 


10. Nagyon sok könyv jelenik meg, amikért szinte haldokolsz, hogy elolvashasd. Hányat fogsz ezek közül megvenni?

Ritkán szoktam haldokolni egy könyv iránt. Ha mégis, akkor már előre felkészülök a megjelenésre, és úgy alakítom a vásárlásaimat, hogy beleférjenek a keretembe.

11. Miután megvetted a könyvet, amire annyira vágytál, körülbelül mennyi ideig csücsülnek a polcodon, mire elolvasod őket?

Régebben rávágtam volna, hogy azonnal. Most már nem. Nagyon változó. Van amit azonnal, és van, ami évikig várja, hogy kézbe vegyem. (Szégyen)

Read More

Rachel Hawkins: Hex Hall

Fülszöveg:

Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.


Borító: 4,5
Sorozat: Hex Hall # 1
Eredeti cím: Hex Hall
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 270
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.04.29

Ez a könyv is már jó ideje szerepelt a kívánságlistámon. Olyan sok jót olvastam róla, hogy tudtam ezzel nagyon nem tudok mellélőni.

És végül is nem is tettem.

Sophie már az első oldalakon szimpatikus volt. A szarkazmussal engem már meg lehet győzni, és Sophie nem volt rest.

A szarkasztikus humora sokat lendített a könyvön.

Mindig is szerettem az olyan könyveket, ahol egyszerre több lény teszi tiszteletét. Itt ezt meg is kaptam. Hiszen Sophie - egy ismételten elrontott bűbájnak köszönhetően - a Hekate Hall-ban találja magát, ami a varázslények javítóintézete. Ide kerül minden fiatal Prodigium, aki nem tudja kezelni az erejét.

A könyv gyorsan olvasható, és jó pár klisével is találkozunk.

A Hekate Hall-ban a diákok ugyan úgy tanulnak, mint az átlagos diákok. És itt is vannak klikkek akik ugyancsak klisébe illőek.

Sophie nagy szerelme Archer iránt nekem nagyon instant love szagú. Alig beszélnek és Sophie máris "fülig belezúgott".

Archer-ből túl sok mindent nem látunk, de amit mégis, hát.. Nem vagyok elájulva tőle. A döntésképtelensége miatt már alapból fekete pontot kap.

Sophie nehezen illeszkedik be a Hex Hall-ba, főleg úgy, hogy az édesapja az egyik fő ember a világban. Természetesen erről a lány mit sem sejtett.

A könyvet olvasva nekem nagyon Vámpírakadémia érzésem volt. Nem csak azért, amiért egy iskolában játszódik. Nekem valahogy kevés volt a mágia, pedig ezt vártam a legjobban. Amikor szó esett egy mágikus tárgyról,vagy éppen felbukkant, akkor el voltam varázsolva. De mint említettem, nekem ez kevés volt.

Sophie kezdeti bakijai a varázslásban szórakoztató és elvárt volt. Tudtam, hogy valami sem stimmel vele. (Főleg úgy, hogy a folytatás fülszövegét is olvastam előtte.)

Alice felbukkanása ás tanításai jót tettek a történetnek, bár sejtettem, hogy nem minden ami fénylik. Már ami Alice-t illeti.

A végkifejlet tetszett, és az is, ami Archer-ről kiderült. Kellett ez a csavar, mert enélkül elég egysíkú lenne a történet.

Amit nem igazán értek még most sem, hogy mi szükség volt arra, ami Eloide-del történt...

Mindenesetre nem vagyok csalódott. Kicsit többet vártam, főleg Sophie-tól, és attól hogy démon. (Vagyis inkább csak negyed- mekkora csalódás...)

Sophie humora miatt mindenképpen érdemes elolvasni.Folytatni fogom a sorozatot, bár nem vesztem el az eszem, ha nincs a közelemben a folytatás.

Read More

Jennifer L. Armentrout: Origin - Eredet

Fülszöveg:

Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt.
Sikeresen behatoltak a Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.

Söpörje el, aki az útjába áll? Kérdés nélkül.

Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.

Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel. Katy számára csak a túlélés marad.

Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha igazodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémítőek, és amit elárulnak, felzaklató. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek? Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.

A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy? Együtt maradnak egyáltalán?


Borító: 4
Sorozat: Luxen # 4
Eredeti cím: Origin
Kedvenc karakter: Archer, Daemon,Luc
Oldalszám: 428
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2014.11.25 / 2014.12.12

Karácsony óta porosodott a könyv a polcomon. De ha tudtam volna, hogy az írónő ilyen dögös és " azonnal kell egy saját Archer" karaktert mutat be, akkor némiképp hamarabb is elolvastam volna a könyvet. Talán.

Az Opál igencsak durva függővéggel ért véget. Katy-ék akcióba léptek, hogy kiszabadítsák Beth-et. Igen ám, de Katy-t elfogták, és ki tudja, hogy mi fog vele történni...

Nagyon tetszett a könyv. Viszont, mint az Opálnál is, itt is hiányzott valami. Pörgős volt, akciódús és az írónő nem kíméli a szereplőket. De mégis...

Ebben a kötetben megkaptuk végre a váltott nézőpontot is. Hol Katy, hol Daemon narrálásával követjük az eseményeket.

Katy-re a könyv első felében rájár a rúd. A Daedalus elkapta, és mindenféle kísérleteket végeznek rajta. Katy-t nem sok választja el attól hogy eszét vesztse, de ki kell tartani.

Megismerjük a Daedalus nézőpontját is. Hogy mit is akarnak valójában, mi a céljuk. Nos, kicsit betegek, de nekik ez a dolguk.

Kíváncsi voltam, hogy a cím mit is takarhat. Mik vagy kik az Originek? Nos, amikor megtudtam...Csak nekem ugrott be folyamatosan az Elfen Lied?

Daemon nem volt rest, mindent elkövetett, hogy megtalálja és kiszabadítsa Kat-et. És itt jön az első problémám. Olyan "könnyen" sikerült neki. Míg Katy fogságban volt, elhittem mindent, ami történt. A tehetetlen dühét és félelmét. A kétségbeesését, hogy soha nem szabadul. De Daemon túlságosan és könnyen jutott be hozzá. Ezután pedig mintha csak nyaralnának. Eltűnt minden kétségbeesés. Ehelyett én kezdem kétségbeesni, hogy mi lesz már. Hol van az az érzés, amit az előző kötetektől megkaptam?

Viszont, amikor sikerült megszökniük... Nos, onnantól ismét ismét éreztem, hogy igen, ez az amit akarok.

A végkifejlet pedig? Atya. Ég. Tudjuk hogy Daemon-nek mindig őrült ötletei támadnak, de ez...

A mellékszereplőkről is szeretnék szót ejteni. Először is.Luc. Imádlak! Olyan fura vagy. Jófajta fura. Komolyan, nem tudom nem imádni. Na és Archer?

Ismétlem magam: Atya.Ég.

Tudtam én már az elején hogy lesz valami szerepe, de hogy mennyire megkedveltem ezt a srácot!

 Az Originektől egyszerűen a hideg is kirázott, és tuti, hogy lesz még jó pár zűr, ahol fel fognak bukkanni.

Andrew-t és Ash-t nagyon sajnáltam. Kezdtem őket megkedvelni, és erre mit tesz az írónő?

Amin nagyot nevettem, az Katy-ék új nevei. Ann White és Kaidan Rowe? Kinek ismerős? Imádom, amikor az írónők ezt művelik.

Mint említettem, a végkifejlet nagyon ütős, és a enyhén durva függővég is garantált. Arról meg már nem is beszélek, hogy Dawson és Beth pár hónap múlva szülők lesznek!

Az egész könyv pörgött. Izgalmas és eseménydús. Ennek ellenére romantikából nincs hiány. Na és végre Blake-től is megszabadultunk. Kell ennél több?
Igen, a sorozat befejező kötete, méghozzá nagyon gyorsan!

Read More

Kelly Oram - Szívzűrterápia strébereknek

Fülszöveg:

Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…


Borító: 2,5
Sorozat: -
Kedvenc karakter: Grayson
Oldalszám: 232
Kiadó: Móra
Kiadás: 2014

 
Régóta kinéztem magamnak a könyvet. Hozzám némiképp később ért el a LOL-láz, de azóta folyamatosan szembejön velem a sorozat valamelyik kötete, és végül már "muszáj" voltam elolvasni egy LOL-t. Nos, nem csalódtam. Azt kaptam amit vártam.

Egy egyszerű, szórakoztató tini regényt, amitől nem kell többet várni, mint amit nyújtani tud.

Mostanában nincs szinte semmi időm olvasni, ezt a könyvet mégis három óra alatt befaltam.
Avery egész életét Aidan határozta meg. Még meg sem születtek,  de már azóta együtt töltötték minden idejüket. És ez 17 évig ugyan így maradt. Mindent közösen csináltak. Ám Aidan szabadságra vágyik, és elindul az Avery Shaw-kísérlet. Hogy ez mit is jelent?
Avery a kocka eltökélte, hogy túlteszi magát Aidan-en és az árulásán. Hiszen a lány évek óta szerelmes a fiúba, és kész sokként éri, hogy a fiú szabadságra vágyik, hova tovább, már barátnője is van.
Ezért Avery eltökéli, hogy kigyógyul Aidan-ből, méghozzá a gyász hét fázisának köszönhetően.
Ebben hű társa lesz Grayson, Aidan Adonisz bátyja.

Az olvasó el sem kezdi olvasnia könyvet, de már tudja, hogy milyen fordulatokra és végkifejletre számítson. De hiába a tudat, attól még nagyon jól szórakozik a könyvet olvasva.
Avery és Grayson nagyon jó párost alkottak. Szerettem őket együtt. Főleg Grayson-t, aki nekem már kicsit túl tökéletes. Minden meg van benne, ami álompasivá teszi. És egy kicsit ez is a bajom vele. Túl tökéletes. Bár a könyv végi kiborulása tetszett.

Avery-vel túl sok bajom nem volt. Egy humoros kocka lány, aki mindent logikusa átgondol és megtervez. Aidan nélkül szinte életképtelen, de Grayson kirángatja ebből az állapotból, és pár hónap alatt Avery megtanul élni.
Viszont vele egy kicsit több bajom volt, mint szerettem volna. Eleinte megértő voltam a folytonos siránkozásával kapcsolatban. Viszont egy idő után kezdett unalmas lenni, hogy folyton csak szenved, és állandóan a pánikbetegségével jön. Látszik hogy az írónő nem szenvedett soha ilyen betegségben, mert nagyon hiteltelenül írt erről a betegségről.

Ennek ellenére a könyv lekötött és imádtam olvasni. Grayson pár pillanat alatt levett a lábamról, és a mellékszereplők sem voltak sablonosak. Az iskola nagyágyúi nem voltak tipikus karakterek. Az elvárt helyett inkább kedvesek és barátságosak voltak. A tudományos klub tagjai is nagyon szórakoztatóak voltak, főleg Libby. Követelek neki egy könyvet, mert iszonyatosan nagy karakter.

Aidan-nel kapcsolatban... Én biztos hogy nem lettem volna ilyen megbocsátó, mint Avery. Hagytam volna főni a saját levében, de a kísérlethez ez is hozzátartozott..

A végkifejlet kiszámítható, ennek ellenére nagyon aranyosra sikeredett.
Az egész könyv ilyen. Tudod hogy mit kapsz, de mégis falod a könyvet, és élvezed olvasni.
Csak ajánlani tudom!
A borító viszont valami rettenet. Főleg a páros rajta. A háttér illik a könyvhöz, bár az is elég gyerekes. De az a páros...! Borzalmasak!

Read More

Anne Rice - A múmia

Fülszöveg:

Valahol az egyiptomi sivatag mélyén, egy sírboltban II. Ramszesz szíve még mindig dobog, miközben a fáraó évezredes álmát alussza. A régész, aki testét megtalálja, gyanútlanul Londonba viszi, ahol a fáraóval együtt újjáéled különös múltja is. Amikor pedig Ramszesz rábukkan egy kairói múzeumban egykori kedvese múmiájára, az évezredeken átívelő szerelem ereje és a halhatatlanság gyötrelme drámai végkifejlet felé indítja el a történetet….


Borító: 5**
Sorozat: -
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 378
Kiadó: Szukits
Kiadás: 2011

Az írónővel nagyon furcsa a kapcsolatom. Nagyon akarom szeretni a könyveit, de akármennyire is akarom, nem sikerül teljes mértékben eleget tennem ennek a vágynak.
Mivel az írónő stílusa nagyon sajátos - komótos és lírai - kell jó pár hónap, mire rászánom magam a könyvei elolvasására. Ezzel a könyvvel sem volt másképp.

A borító már az első pillanattól fogva megragadott - a top 10 között szerepel - viszont a történet hagy némi kivetnivalót maga után.
Annyira akartam ezt a könyvet szeretni! A borító sötét hangulata - köszönet érte Havancsák Gyulának!  - és a fülszöveg alapján egy jó kis egyiptomi ásatásra és egy jó nagy adag átokra és annak beteljesülésére vártam. Nos, ezt nem kaptam meg.
A borító komorságának közel sincs a könyv hangulatához.

Olvastam pár véleményt, miszerint a könyv tipikus Rice, de mégsem. Akkor nem értettem. Most már igen. Megmaradt a gyönyörű fogalmazás és a szemszögök közti ugrálás, viszont a komótosság helyett kaptam egy - Ricehoz képest - pörgős cselekményt.
Mint említettem én egy jó kis ásatásra vártam/vágytam. Gyerekkorom óta imádom az egyiptomi mitológiát és az ásatásokat, szóval volt egy elvárásom.
De csak a könyv elején kaptam ezt meg. Utána már szinte köze sem volt a könyvnek ehhez a vonalhoz.
A könyv két részre van szedve, és egyértelmű hogy Ramszesz a főhős.

A könyv első felében alig vártam hogy felbukkanjon ez a "híres múmia". A könyvben több névvel is illetik. Az egyik leghíresebb fáraó, a halhatatlan, a kárhozott. Későbbiekben az oktató, tanító és mester.
Nagyon vártam, hogy Ramszesz végre tiszteletét tegye. Addig viszont ott volt Lawrence aki megtalálta Ramszesz sírját és pár tekercsét. Az ő narrálásával keztük megismerni Ramszesz életét és annak ellentmondásait. Későbbiekben pedig ott volt az erkölcstelen unokaöcs akiről minden egyes mondatot undorral olvastam végig. Eközben persze ott van Julie is, akinek az élete a feje tetejére fog állni.

Nagyon gyorsan haladtam a könyvvel. Komótos de mégis pörgős. Viszont nagyon szerettem volna már Ramszeszről is olvasni. Nos a felbukkanása nagyon...meggyőzőre sikeredett. Imádtam! Egy igazi horror, ahol a múmia olyan, amilyennek kell lennie.
Kezdetben Ramszesz hozta a - számomra - elvárt színvonalat. A lapokon keresztül is éreztem az "uralkodói auráját". A megnyilvánulásai és tettei valóban egy fáraóhoz méltóak voltak.
Viszont ahogy kezdett beilleszkedni, elveszett belőle minden, amit kedveltem. Az aurája semmivé foszlott és csak egy kíváncsi idegen maradt. Viszont a visszaemlékezéseinek köszönhetően ismét visszatért a fáraó, de hamar el is tűnt.
A könyv első felében Ramszesz ismerkedik a világgal, és apró morzsákat kapunk arról, hogy ki is volt valaha és mivé vált.

Rice egyik erőssége és gyengeségei is egyben, hogy férfi szemszögből nagyon jól tud írni. Érzelmes - igen sírnak is - és kiforrott. Viszont a női karakterekkel meggyűlik a baja. Julie olyan sótlan is semmilyen lett, hogy az valami hihetetlen. Pedig nagyon is sok potenciál volt benne. Az akkori ideákkal ellentétben egy önálló és talpraesett nőként akarta Rice bemutatni. Nos ez valamennyire sikerült is...
Ami nagyon nem jött össze Rice-nak, az a szerelmi szál. Ne mondja nekem senki, hogy ha egy múmia kimászik a koporsójából, akkor úgy reagál pár óra múlva egy nő - vagy épeszű ember- mint Julie.
Ramszesz részéről sem értem az érzelmi részeket. Bár megértem némiképp. Főleg azok után, amiket tett. Hiszen az ő korában a monogámia nem volt kötelező és még fáraó is volt...

A könyv második fele sokkal jobbra is sikerülhetett volna. Hiszen végre Julie-ék elindultak Egyiptomba és kalandoztak, és Ramszesz a múlttal számolt le. Viszont úgy éreztem magam, mintha egy útikönyvet olvasnék. Gyorsan átszaladtunk a városokon és Ramszesz múltján.
És itt jön az ellentmondás, mert a könyv nagyon el lett húzva. A második rész fele után már untam magam, és azt kérdezgettem magamtól, hogy miért kell ezt ennyire elhúzni, és Ramszesz miért követi el azokat az újbóli hibákat, amiket...
Kleopátra felbukkanása jót tett a könyvnek, bár ambivalens érzéseim vannak ezzel kapcsolatban is.

És persze ne feledkezzünk meg az eközben még több szálon futó cselekményről sem. Arról nem szeretnék sokat írni. Legyen elég annyi, hogy mindenki megkapja a maga jussát és hogy Rice szépen keveri a szálakat.

A végkifejlet kicsit zavaros és elhúzott. Érdekesnek találtam, hogy míg a könyv elején csak Ramszesz a halhatatlan - valódi és nem csak ráaggatott név ez - addig a könyv végére a fél banda is azzá válik.
Rice ért az érzelmek befolyásolásához is. Hiszen gondoljuk végig, hogy micsoda lelki teher lehet egy olyan bájitalt birtokolni, amit semmi sem képes elpusztítani, viszont az bármit élővé tehet...Vagy  meginni ezt az italt tudva, hogy nincs a világon olyan erő, ami megölhetne...

A szerelmi szál igazán habos-babos lett, ami nem megszokott az írónőtől. Nekem már mondjuk túl giccses, de ennyit még elnézek neki.

Összességében nem bántam meg, hogy olvastam a könyvet. Az értékelésem ellenére igazán tetszett, bár van pár dolog, ami hagy némi kivetnivalót maga után.

Read More