Lara Adrian - A ​vámpír bosszúja

Fülszöveg:
Legyőzhetetlen vágy, túlvilági érzékiség; az első érintés halálos.

Renata a pengék és lőfegyverek mestere, hihetetlen mentális képességek birtokosa, akit sem ember, sem vámpír nem győzhet le. Mégis halálos veszélybe kerül, amikor egy aranyhajú vámpír csapdába ejti… az érzékiség csapdájába, a földöntúli gyönyörök palotájába. Nikolainak a küzdelem a lételeme. Csupán egy nő állhat az útjába; a hűvös és szexi harcos, Renata. A vér erős kötelék, a szenvedély még erősebb, és valamelyiküknek pusztulnia kell.

Borító: 4
Sorozat: Éjfél szülöttei # 5
Eredeti cím: Veil of Midnight
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 410
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2010
Előző értékelés: 5

 

Újraolvasás.

Nagyon rég volt már, hogy az írónőtől olvastam. Kedvelem ezt a sorozatot, de soha nem lesz a kedvencem.

Még amikor az Ulpius elkezdte kiadni, felfigyeltem a sorozatra. Az első könyv elolvasása után tudtam, hogy nálam örök B kategória marad. Az sem segített rajta, hogy J. R. Ward- Fekete Tőr Testvériségének copy-ja. Minden tekintetben.

Ettől függetlenül élveztem a sorozatot. Most, több évvel később is jó volt olvasni, de a katarzis elmaradt.

Niko-t mindig is kedveltem, és Renata kaliberű női szereplőre is szükség volt már.

Rengeteg mindent felejtettem a sorozatból, és csak sodródtam. Az alap megmaradt, de kár, hogy Adrian nem ismételt el dolgokat az előző kötetekből. Jó lett volna egy gyorstalpaló.

A történet viszonylag egyszerű, és nem is haladt előre túl sokat. Első Generációs vámpírokat gyilkolnak világszerte, és a Rend elküldte Nikolai-t Montreal-ba, hogy kutason fel egyet ezekből a vámpírokból. De amit Szergei Yakut-nál talál, arra nem számít.

Az Első Generációs fittyen hány a törvényekre, és vérklubokat, és vadászatokat tart. Északon ő a király, és senki sem mer ellentmondani neki. Személyi testőrségének tagja egy Kiválasztott, Renata. A lány nagyon erős mentális képességet birtokol, és ezért Yakut elég erős kézzel fogja. Természetesen a lány nem akarja mindezt, de Mira-ért - egy 8 éves Kiválaszott - megteszi.

De felbukkan Niko, és minden a feje tetejére áll.

Szerettem külön, és együtt is a párost. Mindketten erős karakterek, és együtt bombabiztosak. Tetszett hogy Renata egyedül oldja meg a dolgokat, és nem kér, és nem is számít segítségre. Nehéz élete volt, bár amit megtudtunk róla. De a könyv előrehaladtával Niko-nak sikerült beférkőznie a lány szívébe.

Ahogy az kötelező, Nikolai egy tipikus alfahím. Itt nemcsak ezt az oldalát, hanem a szerelmes és kissé esetlen részét is sikerült megismerni. Tetszett ahogy konstatálta hogy beleszeretett a lányba. Nem tiltakozott, vagy hazudott önmagának. Ahogy Renata sem.

Kicsit hihetetlennek tűnik, hogy egy hét leforgása alatt a páros már a szerelem és az örökké szavakkal dobálóztak.

Nagy szívfájdalmam, hogy semmit sem tudtunk meg egyikük múltjáról sem. Niko pár szóban elmesélte hogy mi történt az öccsével. Mindezt olyan stílusban, mintha csak az időjárásról csevegett volna. Renata életéről is annyit tudni hogy árva volt, akik egy zárdában hagytak, és 14 évesen kidobtak onnan.

Szerettem volna többet tudni róluk.

Zajlottak az események, gyilkosság és összeesküvés minden oldalon. Ennek ellenére nem sikerült magába szippantania a történetnek. Nagyon hiányoltam a Rend tagjait is.

Viszont Hunter személyében újabb érdekes karakter került a csapatba.

Dragos szála nekem egy kicsit erőltetettnek tűnik, és nem tudom hogy meddig fogja az írónő elhúzni. Tetszik az Ős szál, és úgy érzem hogy sokkal jobban is ki lehetne ezt dolgozni, és sok mindent lehetne vele kezdeni.

A végkifejlet izgalmasra sikeredett, bár bánom hogy a Rend tagjai szinte végszóra toppantak be.

A gond az, hogy az írónőnek megvan kötve a keze. A világ amit felépített nem hagy neki túl nagy szabadságot, és lássuk be, egy idő után már túl kiszámítható és unalmas lesz. Ennek ellenére folytatom a sorozatot.

Read More

Amy Harmon - Arctalan ​szerelem

Fülszöveg:
Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is

Borító: 4,5
Sorozat: -
Eredeti cím: Making Faces
Kedvenc karakter: Bailey
Oldalszám: 366
Kiadó: Twister Media
Kiadás: 2016

Annyira örültem a minap, amikor sikerült igen jó áron beszereznem ezt a könyvet. A borító nagyon szép, a fülszöveg is tetszetős. Nagyon felkapták ezt a regényt, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy mitől is áradoznak olyan sokan.

És mérhetetlenül csalódott vagyok!

Sokkal, de sokkal jobbra számítottam. A könyv negyedénél már tudtam, hogy nem lesz a kedvencem. Jónak jó, de semmi több. Ahogy haladt a könyv, egyre mélyebbre csúszott, ahogy a hangulatom is. Velem lenne a baj?

Alapból imádom a kisvárosi történeteket. Mindig az otthonomra emlékeztet. De ez sem tudta elfeledtetni azt, hogy ez egy teljesen átlagos történet. Nem egyszer volt olyan érzésem, mintha már olvastam volna valahol ezt a könyvet.

Fern Taylor gyerekkora óta szerelmes Ambrose Young-ba, a birkózó csapat kapitányába.
Fern teljesen átlagos lány, akit soha nem vesznek észre, nemhogy Ambrose. A lány ebbe bele is törődött.
Amint a fiatalok leérettségiznek, Ambrose és 4 barátja katonának áll, majd 2 év múlva csak Ambrose tér vissza, lelkileg megtörve, félig vakon és süketen.

Nagyon tudtam volna szeretni ez a történetet, de ez mégsem sikerült. Egyik karakter sem került hozzám közel, és ezt nagyrészt azzal magyarázom, hogy nem sikerült őket megismernem. Kivéve Bailey-t. Ő a regény hőse!

Nem volt számomra egyértelmű, hogy Fern miért és hogyan szeretett bele Ambrose-ba. Soha nem beszéltek, csak Rita szerelmeslevelein keresztül. Nekem inkább tűnt ezt rajongásnak és megszállottságnak, mint szerelemnek.

És ez igaz Ambrose-ra is. Nem igazán érdeklődött a lány iránt, majd a könyv közepétől hirtelen szerelemre lobbant. A legnagyobb szívfájdalmam, hogy semmiféle kémia nem volt a páros között.
Többször úgy éreztem, ahogy Ambrose is. A lány csak gondoskodni akar róla, mint az unokatestvéréről, Bailey-ről.

Az írónő stílusa sem nyert meg magának. A szereplők nyelvezete és stílusa leragadt a középiskolás szinten. A könyv több évet ölel fel, de a szereplők stílusa és személyisége semmit sem változott.

Nagyon hiányoltam az Irakban játszódó jeleneteket. Sokan Ambrose-t hibáztatták a történtek miatt, de nekem ez egy kicsit képmutatásnak tűnik. 18 éves fiúkról van szó, akik már önállóan tudnak dönteni. Ez az ő döntésük volt. Bár nekem elég komolytalannak tűnt a dolog. Úgy indultak el, és döntötték el a dolgot, mintha csak azt beszélnék meg hogy hová menjenek a hétvégén.

Nem sikerült egyiküknek sem meggyőzniük. Ellenben Bailey-nek!

Izomsorvadásban szenved, és nem jósolnak neki hosszú életet. Tudja hogy fiatalon fog meghalni. És mivel szinte egyik végtagját sem tudja mozgatni, ki van szolgáltatva a környezetének. Sokszor elmondta hogy a büszkeségét már régen eldobta.
Ennek ellenére megpróbált teljes életet élni, és mindenben a jót látni. Ironikus, hogy ő segített konkrétan mindenkinek. Sajnáltam őt, nem ezt érdemelte, de ez jobban illett hozzá.

Mivel szinte egyik szereplőt sem sikerült megismerni, furcsálltam a gyors változást, amit Ambrose produkált. Hónapokig bujkált az emberek elöl, majd hirtelen már szinte semmi baja, sőt, egyetemre megy! Voltak mélypontok, de ezt kevésnek és hirtelennek éreztem.

Nagyon sajnálom, hogy ennyire nem sikerült megkedvelnem se a könyvet, se a szereplőket. Szerettem volna átélni azt az élményt, amit mások.

Read More

Jamie McGuire - Gyönyörű ​áldozat

Fülszöveg:
Falyn Fairchild, a következő kolorádói kormányzó lánya mindent képes hátrahagyni. Már megtette ezt a kocsijával, a tanulmányaival, és még a szüleivel is. Megtörten tér vissza szülővárosába, és pincérkedést vállalva a Bucksaw Kávézóban. Falyn minden műszak után félretesz egy kevés pénzt, és reméli, hogy hamarosan összegyűlik annyi, hogy vehessen egy repülőjegyet, és eljusson az egyetlen helyre, ahol igazán megbocsátást nyerhet, a régmúlt bűneiért: Eakinsba, Illinoisba.
Taylor Maddox abban a pillanatban megérezte, hogy Falyn bajban van, amint leült egy asztalhoz a kávézóban. Taylor csábító, megszegi az ígéreteit, és még akkor is káprázatos, amikor piszok borítja be – minden megvan benne, ami Falyn szerint egy rámenős, szexi tűzoltóban is. Falynt nem vonzza az, hogy egy legyen a srác hódításai közül, ám egy Maddox fiúnak egy ellenálló lány a tökéletes kihívás.
Amint Falyn megtudja, hogy mit nevez otthonának Taylor, minden megváltozik. A Maddoxokra jellemző kitartás lehet, hogy nem lesz elég Falynnel szemben. És most először lehet, hogy Taylor lesz az, aki megégeti magát.

Borító: 5
Sorozat: Maddox testvérek # 3
Eredeti cím: Beautiful Sacrifice
Kedvenc karakter: Thomas
Oldalszám: 352
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2016

Úgy érzem, hogy kezd a sorozat leereszteni.

Travis köteteit imádtam. Trent-ét úgyszintén. Thomas-éval már voltak gondjaim, de alapvetően az is nagyon tetszett.

És itt van Taylor története, ami nem igazán Maddox-os, és elég halovány árnyéke a testvéreiének.

Mindig örömmel vetem bele magam a srácok könyveibe. Ezzel sem volt másképp. De elég hamar rá kellett jönnöm, hogy Taylor nem igazán örökölte a testvérei temperamentumát. Cuki volt, és voltak jó pillanatai, de kevésnek érzem a többiek után.

És itt van Falyn, aki a sorozatban először elérte, hogy nagyon ne kedveljem. Sőt, szinte irritált.

A könyv folyamán megismerjük az ő történetét is. Ennek ellenére nem igazán volt szimpatikus.

A páros között sem éreztem azt a kémiát, amit kellene.

Falyn erőteljesen ellenállt Taylor-nek, amit becsülök. Viszont a stílusával voltak gondjaim. Sokszor megalázta és sértegette Taylor-t. Ő pedig mint valami pincsikutya, mindig visszament a lányhoz, hátha közelebb kerülnek egymáshoz.

A lány el akar utazni a fiú szülővárosába, de nem fogadja el a pénzbeli segítséget amit Chuck és felesége ajánlanak neki. Erre pár hét ismeretség után elfogadja Taylor-tól ugyan ezt. Itt már nagyon kinyílt a bicska a zsebembe. Főleg úgy, hogy a fiúnak fogalma sincs, hogy a lány miért akar oda utazni.

A páros jól elvoltak együtt, de mint mondtam, nem éreztem közöttük a kémiát. Falyn is folyamatosan kikosarazta Taylor-t, elég bunkó és alávaló stílusban.

Sokszor úgy éreztem, hogy az írónő sem tudja, hogy merre tart a történet. Aránytalan volt az egész könyv. A páros nagy nehezen egymásra talál, pár hétig boldogok. Utána olyan dolgokkal rukkol elő az írónő, hogy a padlón kerestem az állam, és azt mondtam hogy ez kicsit sok a rosszból.

Nagyon sokáig kínlódott a páros, és amikor ismét van remény, ismét jól arcul csapja őket. De a legkegyetlenebb módon. A könyv vége pedig túl rózsaszín...

Jó látni, hogy az írónő ilyen témákhoz nyúl, és mer róluk írni. Például milyen, amikor az egyik fél megcsalja a másikat. Mit kell érte tenni, hogy újra helyreálljon a rend. Mennyi küzdelem kell a másik félnek.

De itt úgy éreztem, hogy kicsit túl van bagatellizálva a dolog, és a páros elbeszél egymás mellett.

Kicsit untam, hogy Abby esküvőjét már sokadszorra látom, és Tyler kötetében is kénytelen leszek.

Mindenesetre nekem ez a rész csalódást okozott. Sokkal többet vártam Taylor-tól is. Több Maddox temperamentumot, és szenvedélyt. Falyn-től pedig egy kicsit több logikát és észt.

Read More

Jamie McGuire - Gyönyörű ​megváltás

Fülszöveg:
A kemény, tréfát nem tűrő Liis Lindy FBI-ügynök eldöntötte, hogy csupán a munkájával köti össze az életét, így felbontja jegyességét, és Chicagóból San Diegóba költözik. Thomas Maddox egy arrogáns és könyörtelen különleges ügynök. A világ legkeményebb bűnözőit tette már hűvösre, és ő a szervezet egyik legjobb embere. Annak ellenére, hogy temérdek életet megmentett, van egy ügy, amely túlszárnyalja képességeit. Öccsére, Travisre börtönbüntetés vár, mivel benne volt a keze egy alagsori gyújtogatásban, amely során számtalan főiskolás veszítette el az életét, a média pedig igazságszolgáltatást akar. Travis egyetlen mentőöve Thomas. A férfi öccse megmentése érdekében alkut ajánl: Travisnek be kell lépnie az FBI-ba. Liis makacs és kihívó, ám valahogyan sikerül meglágyítania Thomas kemény határait, és ráveszi, hogy a tökéletes ügynök elkísérje őt egy ünnepségre. Egy párként utaznak el Travis és Abby fogadalmának megújítására, és amikor véget ér a ceremónia, Liis elgondolkozik, hogy valóban csak tettették-e vonzalmukat.

Borító: 5
Sorozat: Maddox testvérek # 2
Eredeti cím: Beautiful Redemption
Kedvenc karakter:Thomas
Oldalszám: 374
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2015

Teljesen mindegy hogy melyik Maddox srácról olvasok éppen, az biztos hogy mindegyik elvarázsolt, és elrabolta a szívemet.

Az előző részben kiderült hogy Cami titokzatos pasija Thomas volt, és ez okozott némi kellemetlenséget. Főleg ebben a kötetben.

Érdekelt Thomas története. Kíváncsivá tett az írónő. Főleg azért, mert most tényleg egy olyan regényt írt, ahol a szereplők nem 20 évesek.

Thomas az FBI kötelékében dolgozik, és igen szépen lépked azon a bizonyos ranglétrán. A munkában könyörtelen, de a magánéletben egy igazi Maddox.

Liis áthelyeztette magát Thomas egységébe, hogy minél hamarabb előre tudjon lépni. Első estélyén a városban megismerkedik egy jóképű idegennel, és együtt töltik az éjszakát. Másnap jön a döbbenet, hogy ez a bizonyos férfi Thomas, a felettese.
Liis lett Thomas egységében a nyelvi szakértő, bár arról kevesen tudnak hogy a nő hány nyelven is tud beszélni.

Kíváncsian vártam, hogy ebből az alapsztoriból mi fog kisülni. Mert egyértelmű hogy Thomas még mindig szerelmes, és Liis pedig munkamániás. Valamint a közös estélyük is rányomja a kapcsolatukra a bélyeget.

De nem kellett aggódnom. Liis-t nagyon hamar megkedveltem. Nem fél kinyilvánítani a véleményét, talpraesett és humoros. Thomas-val jó párost alkotnak.

Viszont az nehezen hiszem el, hogy az FBI-nál ilyen a légkör. Sokkal jobban emlékeztetett egy gimnazista klubbra, mint az FBI-ra.

A páros között már első este megvolt a kémia, és ez mit sem változtatott azon, hogy kiderült, hogy kollégák.

Jó volt látni, hogy Thomas kezdi Cami-t kiheverni, bár Liis ezt nem igazán hitte. Nem is alaptalanul.

A páros hivatalos Abby és Travis esküvőjére, ahol el kell játszaniuk, hogy egy pár. Mindezt a nyomozás és Travis jövője érdekében.

Jó volt látni a csapatot együtt, és a pároson sem látszott, hogy meg kell erőltetniük magukat Már ami a kapcsolatukat illeti. Nagyon jók voltak együtt, és Liis is kezdett kibontakozni.

Thomas a legnagyobb testvér, ő volt az, aki apjuk helyett apja volt a testvéreinek. Ezt a szokását most sem hagyta el. Tetszik nekem Thomas MAddox, és örülök, hogy egy olyan nőt talált magának, mint Liis.

Cami itt nekem kicsit sok volt, de örülök hogy sikerült tisztázniuk mindent Thomas-val.

Szeretem ezt a sorozatot, és a Maddox fiúkat is. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megkedvelem Thomas-t, és majdnem egy szinten fog állni Travis-vel.

Read More

Karen Rose - Vigyázz ​rám

Fülszöveg:
Gyermekrablás

Sue Conroy bosszúra szomjazik. Nemrég szabadult a börtönből, és eltökélte, hogy mindenkit kézre kerít, aki annak idején a rács mögé juttatta. Elrabol egy tizenegy éves siket kisfiút, de ez csak az első felvonás a gondosan kitervelt hadjáratban.

Titkok

Sue Chicagóba menekül, és a Hanover-házban, egy bántalmazott nőknek fenntartott menedékben húzza meg magát. Dana Dupinsky féltve őrzi a körülötte élő nők titkait, és sosem nyújtana védelmet egy gyermekrablónak. Csakhogy fogalma sincs arról, hogy ezúttal kígyót melenget a keblén…

Gyilkosság

Dana csak akkor döbben rá, mekkora veszély fenyegeti, amikor egyik pillanatról a másikra Sue gonosz játékának kellős közepén találja magát, és a körülötte levők sorban halnak meg – és gyilkos nem válogat a módszerekben.

Borító: 3
Sorozat: Romantic Suspense # 4
Eredeti cím: Nothing to Fear
Kedvenc karakter:-
Oldalszám: 542
Kiadó: Ulius-ház
Kiadás: 2013

El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök, hogy a Könyvmolyképző átvette Karen Rose könyveit. Imádom az írónőt, és mindig örömmel veszem a kezembe a könyveit.

Dana - ha jól emlékszem a Számolj Tízigben is szerepel - és kíváncsi voltam a történetére. Mit ne mondjak. Élveztem olvasni, bár nekem a közepétől elég habos-babos lett a romantikus szál.

A történet viszont igazán ígéretes volt, és az írónő nem is okozott csalódást.
Dana egy, a bántalmazott nőket segítő házat tart fenn, mindezt természetesen titokban. A nőknek új papírokat is készít, hogy minél könnyebben új életet tudjanak kezdeni.

A tettes Sue, már a könyv elején akcióba lendül, de a terve kicsit másképp alakult, mint szerette volna. A Hanover-házban húzza meg magát a gyermekkel, és készíti tovább a terveit. Dana persze semmiről sem tud.

Ethan egy magánnyomozó irodát üzemeltet, és a gyermek szülei felkérik, hogy fű alatt találja meg Alex-et. A férfi segít nekik, mivel a gyerek a keresztfia.

A szálak Chicago-ba vezetik, ahol véletlenül találkozik Dana-val...

Mint mondtam a történet pörög, és egyik ámulatból a másikba estem. Sue nagyon ígéretes negatív karakter. Mindig egy lépéssel előrébb jár, és nagyon tud alkalmazkodni. Sokáig nem lehet tudni hogy miért rabolta el Alex-et, de amikor kiderült, az állam a padlót verte.

Nagyon tetszett a krimi szál, de úgy éreztem, hogy azt írónő nagyon elnyújtotta.

Dana és Ethan között már az első percben működött a kémia, és öröm volt róluk olvasni. Viszont a könyv közepétől nekem túl rózsaszín, túl tökéletes volt a kapcsolatuk. Szó szerint olyan volt, mintha előre meg lett volna tervezve ez a nagy összeborulás.

Tetszett hogy Dana a saját lábán áll, viszont az már nem, hogy ennyire nem bízik senkiben, és állandóan titkolózik.
A történet alig egy hetet ölel fel, de a szereplők úgy viselkedtek, mintha ezer éve ismernék egymást.

Az írónő nagyon ért hozzá, hogyan borzolja a kedélyeket, és tartsa fenn az izgalmat.
Tetszett hogy több régi szereplő is feltűnt, úgy mint Mia, Abe vagy éppen David.

A végkifejlet nem okozott csalódást, és alig bírtam ki, hogy ne lapozzak a könyv végére. Tudtam hogy az írónő happy ende-el zárja a könyvet, de addig a szerepelőknek nagyon sokat kell szenvedniük...

Read More

Katie McGarry: Crash ​into you – Szívkarambol

Fülszöveg:
Kirobbanó történet egy jó kislányról, aki vakmerőségre is hajlamos, egy dörzsölt srácról, akinek nincs vesztenivalója, és egy száguldó tempóban szövődő szerelemről.

Színjeles tanulmányi eredmény, dizájnerrucik, kifogástalan élet – ennyit várnak Rachel Youngtól. A magániskolába járó tizenegyedikes lány azonban titkol ezt-azt jómódú szülei meg basáskodó bátyjai elől… sőt, épp két újabb tétellel gyarapította a listát. Az egyik, hogy sötét országutakon szokott száguldozni vadidegenek társaságában a Mustangjával. Hát a másik? A tizenhét éves Isaiah Walker – egy nevelőszülőknél fölcseperedett, tetovált srác, akivel szóba állnia sem lenne szabad. Ám miután a szürke szemű, átható tekintetű fiú a segítségére siet, többé nem tudja kiverni a fejéből.
Isaiah is rejteget titkokat. A lakóhelyéről és Rachel iránti tényleges érzéseiről. Még csak az hiányozna, hogy belegabalyodjon egy gazdag csajba, aki nyilván csak a kaland kedvéért kívánkozik a város rossz hírű déli fertályára – még ha ránézésre valóságos angyal is ez a lány.

Amikor azonban közös szenvedélyük, az aszfalton száguldozás, mindkettejüket életveszélybe sodorja, hat hetük marad, hogy kiutat találjanak. Hat hét, hogy kiderítsék, meddig hajlandók elmenni egymás megmentéséért.

Borító: 4,5
Sorozat: Feszülő húr # 3
Eredeti cím: Crash into You
Kedvenc karakter: Isaiah
Oldalszám: 494
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2015.06.04 / 2015.07.03

(A tavalyi év utolsó olvasmánya volt a könyv, csak vagyok olyan lusta, hogy majd' 4 hónappal az olvasás után tegyem közzé az értékelésemet.)

Alig pár hete olvastam Beth történetét, és alig vártam, hogy Isaiah végre meglelje a békéjét. Imádtam a srácot, és bíztam benne hogy egy hozzá méltó könyvet produkál az írónő.

Nos, ez nem teljesen sikerült neki.

Isaiah már az első megjelenésével elvarázsolt, és itt még jobban megszerettem. A történettel sem volt túl sok bajom. Akik miatt bosszankodtam, az Rachel és a családja.
Biztos vagyok benne hogy vannak ilyen családok, ahol a külcsín és az ismerősök véleménye a legfontosabb, ahol a zárt ajtók mögött szétomlik a tökéletes család képe. Ezt elfogadom. De amit a Young család alkotott, ahhoz tehetség kell.

Rekord idő alatt elolvastam a könyvet. 2016 utolsó könyvét bő 6 óra alatt befaltam.
És azóta csak gondolkodom a könyvön. És minél többet agyalok, annál több hibát vélek felfedezni benne.

Rachel egyik tankolása alkalmával két sráctól értesül arról, hogy illegális autóversenyre tartanak. Rachel velük megy, és ő és Isaiah versenyeznek. Nem is kell említenem, hogy a lány csúfosan elbukott. De mint azt már megtanultuk a Halálos iramban filmekből, kötelező hogy ilyenkor jöjjenek a rendőrök.

A páros közösen elmenekül, és nagyon hamar rájönnek, hogy vonzódnak egymáshoz.
Ám másnap kiderül, hogy Eriket - a negyed fő bűnözőjét, aki a versenyt "szervezte"-, meglopják. Rachel-t gyanúsítja, és kész mindenre, hogy  visszakapja a pénzét...

És itt jött el az, hogy logikai hibát vétett az írónő. Ha Rachel-t megtalálták, akkor a két srácot - akik ellopták a pénzt - hogyan nem? Mi lett velük? Elkapták őket?

Erre sajnos nem derült fény.
A könyv amúgy nagyon izgalmas. Tetszett hogy végre megismerhettük Isaiah-t.
Rachel-vel sem lett volna sok bajom. Tapasztalatlan az élet minden területén, és pánikrohamait legyőzve mindig sikerült egy kicsit előrébb lépnie.
Ami nagyon nem tetszett benne, hogy miként kezelte a betegségét. Nem akart terapeutához menni, mert akkor kiderült volna a betegsége, és az anyja boldogsága az első.
De kérdem én. Nyugtatóról még nem hallott? Biztos vagyok benne, hogy az anyjának volt. Vagy akkor az apjával megbeszélni a gyógyszer illetve a terapeuta kérdését?
Nem.
Ő inkább vért hányt, és folyamatosan migrénnél küszködött.
Tudom hogy nem egyik napról a másikra múlik el az ilyesmi, de Rachel nem is akarta elejét venni a dolognak.

Na és a családja? Mindenki az anyjuk kegyét kereste, az ő boldogsága volt az első. Rákban meghalt az egyetlen lánya, azóta sem heverte ki. Rachel-t azért szülte, hogy legyen egy pótléka.
Az apjuk mindent elrendez, a nőnek semmi dolga, csak partikra járni. Az egyik gyerek szerencsejátékfüggő, a másik dühkezelési gondokkal küzd, a harmadik pánikbeteg... És hiába, látják a jeleket, elfordítják a fejüket. Ez ám a szép család!

Nem is bosszantom magam velük.

Isaiah csodás volt. Trágár de közben mindenkiről - aki fontos neki - gondoskodni akar.
Rachel-t hamar megkedveli és öröm volt olvasni az évődésüket. Isaiah-nak nehéz gyerekkora volt, és most is csak napról napra él. A könyv olvasása során nagyon sokszor eszembe jutott, hogy Isaiah viselkedése és gondolkodása alapján inkább egy 30-as férfi. De ez egyáltalán nem szegte kedvem. Amiket átélt...

Amit nagyon szerettem Isaiah-ban, hogy nem volt türelmetlen Rachel-vel. Tudta hogy tapasztalatlan, és képes volt várni rá. Nagyon aranyosak voltak együtt.

Rachel tapasztalatlanságának hála nagyon sok félreértés volt a páros között, ami amúgy normális dolog, de egy idő után már bosszantott.

Több régi szereplő felbukkant. Noah és Echo még mindig szerelmesek, Beth kicsit színtelen volt itt, főleg a saját kötetéhez képest.
Na és Logan, valamint Abby? Jó ég, imádtam mindkettőt! Még szerencse, hogy már saját könyvük van!

A végkifejlet nagyon tetszett, bár kicsit gyorsnak és összecsapottnak éreztem.
Na és Isaiah? Ismét bebizonyította, hogy érdemes volt őt megismerni. Csak áradozni tudok erről a srácról!


Szeretem ezt a sorozatot, a hibái ellenére is. Most viszont bajban vagyok, mert West kötete a következő, de amit itt megismertem belőle, inkább kihagynám... Főleg hogy ő és Ethan meglopta Rachel-t...

Úgy éreztem, hogy hiába az akció és a pörgés, ez a kötet gyengébbre sikeredett mint az előző. Egyedül Isaiah mentette meg attól, hogy lepontozzam!

Read More

Anne Bishop - Vörös ​betűkkel

Fülszöveg:
Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.

Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

Borító: 5*
Sorozat: A Mások # 1
Eredeti cím: Written in Red
Kedvenc karakter: Pónik, Tess, Sam, Elementálok
Oldalszám: 512
Kiadó: Twister Media
Kiadás: 2016.11.29 / 2016.06.09.

Mióta kiderült hogy megjelenik idehaza ez a regény, azóta figyelemmel követem.

Szeretem az urban fatasy-ket. Nagyon. De új szerzőkkel mindig bizonytalan vagyok.

De mostanában annyiszor felbukkant ez a könyv a böngészéseim során, hogy nem volt mese. Beszereztem, és most hogy itt vannak az ünnepek, nyugodtan olvashatok.

És milyen jól tettem!

Amint a kezembe fogtam a regényt, egyszerűen nem bírtam letenni!

Beszippantott a ez a világ, és bármilyen közhely is, de nem akart elereszteni.

Való igaz, kicsit lassan haladt a könyv, de ezt az írónő hamar orvosolta.

Bele lehetne kötni a könyv egyes részeibe, de nem akarok. A Mások világa annyira magával ragadott, hogy most eltekintek egyes hibáktól.

Maggie egy hideg estén keveredik az Udvarba, és ez az utolsó esélye a túlélésre.

Simon, az Udvar vezetője úgy dönt hogy alkalmazza Maggie-t, mint Összekötőt az emberek és a Mások között, bár nem is sejti, hogy mi vár még rájuk...

Maggie nem az a hősnő, akit amúgy kedvelek. Én a tökös és erős női karaktereket kedvelem. De Maggie gyermeki kedvessége engem is hamar magával ragadott. És a Másoknak erre volt szükségük.

Ők az ember húsnak tekintik, de Maggie felbukkanásával megváltozott bennük valami. Igaz, még mindig húsnak tekintik az embert, de Maggie-t maguk közé fogadták.

Szívderítő volt látni, hogy Maggie, akaratán kívül maga mellé állította az Udvar legveszélyesebb lényeit, csupán a kedvességével.

Ami legelőször megfogott a könyvben, az a világ, amit az írónő felépített. Igaz hogy lassan haladt a könyv, és több szemszögből láthattuk ezt a világot, de utólag belegondolva ez kellett. Így az írónő könnyedén bemutatta a Mások világát, és azt mit is jelent ez az embereknek. És egyáltalán nem volt szájbarágós.

Láthattuk ezt a világot minden fajt - ember, Más és Maggie - szemszögén keresztül.

Imádtam, ahogy a Mások befogadták Maggie. A maguk módján.

Nem lehet tudni hogy valójában mik, és hogyan lettek azok, akik. Ez az egyik szívfájdalmam. Annyi bizonyos, hogy az állati énjük pár tulajdonságával rendelkeznek.

Maggie-ről hamar kiderül a titka, és ez az egyik fő cselekményszála a könyvnek.

Ami a legjobban tetszett, az Maggie és Sam kapcsolata. Az olvasó értette hogy Maggie miért is teszi azt, amit. A Mások szemszögéből ez már szentségtörés.

Öröm volt látni, ahogy Sam magára talál. Boldog vigyorral olvastam, ahogy sikerül lassan, de biztosan túllendülnie a problémákon.

A terre indigene népe nagyon változatos. Imádtam a Pónikat és az Elementálokat. A farkasokat és Tess-t. A hollók imádatát a fényes dolgok iránt.

Szóval igen, A Mások tényleg vadak és nem érdekli őket az ember, de mégis sikeresen levettek a lábamról.

Asia eleite érdekes volt, de ahogy haladta könyv, nagyon mérges voltam Simon-ra. Nem igaz, hogy nem vette ezeket észre. És hogy a nő egy TV műsor vagy egy filmszerep kedvéért csinálta? Szinte komikus.

Ennek ellenére izgalmas volt, amit az emberek alkottak. Szembe akarnak szállni a Másokkal. Van akit Maggie érdekelt, van akit Sam. Van, akit csak az, hogy a Mások elpusztuljanak. Érdekes vonal ez, kíváncsi vagyok hogy mi kezd az írónő ezzel.

Általában - szinte mindig - igénylem a romantikát a könyvekben. De itt valahogy nem hiányzott. Még Maggie-nek és Simon-nak is szokni kell a helyzetet, ami kialakult. De érdekes volt látni, hogy Simon kezd hamarabb ráébredni a vonzalmára.

A végkifejletet imádtam. Az Udvar lakói összefogtak, és olyan produkáltak, amit nem vártam. Mindenki a saját erejével küzdött, és öröm volt olvasni, ahogy felvonultatta őket az írónő. Egyértelműen az Elementálok voltak azok, akiken állt vagy bukott a város sorsa.

Imádtam hogy Maggie-vel ennyit törődnek, viszont nem tudnak mit kezdeni az emberekkel. Aranyos volt ez a csetlés botlás tőlük.

Egyértelmű hogy változásnak indult az Udvar, és kíváncsi leszek, hogy milyen változások lesznek még.

Sajnálom hogy a Vezért nem sikerült megtalálni, és Monty szála sem haladt előre. Tény, hogy sokan javult a kapcsolata a rendőrségnek a Másokkal, de az írónő nem sokat kezdett Monty-val.

Minden imádatom ellenére azért valami nekem még hiányzott a könyvből. Imádtam a Másokat, és azt, ahogy élnek. Maggie is aranyos volt a maga kedvességével.

Nagyon remélem hogy a Kiadó hamarosan megjelenteti a további köteteket, mert érzem hogy újabb kedvenc sorozatra találtam!

Read More