Hamarosan érkezik…

A tegnap estém nyugalmasan telt… Míg meg nem láttam Wee posztját az egyik közösségi oldalon, miszerint a Cor Leonis kiadó ebben az évben jelenteti meg Karen Marie Moning – Highlander sorozatának első részét. Mondanom sem kell, az első reakcióm az ujjongás volt. A második pedig, hogy ezt a hírt itt a blogon is szeretném megosztani. De utána jött a gondolat, hogy ne csak Moning-ról írjak, hanem a kiadó további tervezett könyveiről is.

A kiadó nagyon belehúz ebben az évben, mert jobbnál jobb könyveket ígér erre az évre. Pár könyvet gyorsan ki is emelnék, de azért érdemes ellátogatni a kiadó honlapjára, és tovább böngészni a repertoárt.

Nézzük a könyveket: 

Karen Marie Moning – Fever World # 1 - ICED

A kiadó megörvendezteti a Moning rajongókat (köztük engem is), mert ebben az évben két Moning könyvvel is bővülni fog a magánkönyvtárunk. A könyvhétre érkezik a Tündérkrónikák spin off sorozatának első része, az ICED.

Mit kell tudni róla?

Akik már olvasták legalább A hajnalra várva c. könyvet, azok tudják, hogy ki az a Dani O'Malley. Róla, Ryodan-ról, Christian-ről és még sokan másokról fog szólni ez a könyv/sorozat.

Az Új nap virrad-ban kiderült pár dolog Dani-ről, ami sokkolta az olvasó közönséget, és felpiszkálta a kíváncsiságunkat.

Dani szemszögén keresztül követhetjük nyomon a történéseket, és mivel már valamennyire bemutatkozott előzőleg, annyit biztos, hogy unatkozni nem fogunk. Reménykedem benne, hogy még több titokra fény derül, főleg Barrons csapatát illetően, és ismerve Moning-ot, olyan függővéggel zárva majd a könyvet, hogy sikítva fogjuk követelni a folytatást.

Remélem a kiadó meghagyja az eredeti borítót, mert nálam már most esélyes az év borítója címre. A fordító is ugyan az maradt, mint a többi Moning könyvnél, aminek külön örülök.

A könyvet itt tudjátok kívánságlistára tenni.

Karen Marie Moning – Highlander # 1 - Beyond the Highland Mist

A második Moning könyv, amit ebben az évben a magunkénak tudhatunk, az a Highlander sorozat első része, a Beyond the Highland Mist. 

Mit kell tudni róla?

Moning legelső könyve, amit 1999-ben írt. Több jelölést és díjat is kapott, ami egy első könyves írónál nagyon szép teljesítmény. Ennek a sorozatnak a spin off-ja a Tündérkrónikák.

Jobban megismerkedhetünk kedvenc skót klánunkkal, aminek én csak örülni tudok. Tegye fel a kezét, akit cseppet sem érdekelnek a Tündérkrónikákban megismert szexi skótok. Ugye, hogy nincs ilyen? ;-)

Igaz, ebben a részben még nincsenek szexi MacKeltarok, de ahogy halad a sorozat, úgy ismerjük majd meg mindannyiukat.

A tündérek is előtérbe kerülnek, és Adam is, aki már felkeltette az érdeklődésemet az Új nap virradban.

A könyv történelmi romantikus, és Moning első könyve, szóval ne várjunk egy Tündérkrónikák szintet. Nem is nagyon lehetne megugrani. Saját káromon tanultam meg, hogyha olyan írónő könyvét olvassuk, akinek más sorozata is szerepel az olvasási listánkon, ne hasonlítgassunk, szeressük úgy, ahogy van.

A megjelenésről túl sokat nem lehet tudni, csak annyit, hogy idén érkezik, és hogy nem Laskay Ildikó lesz a sorozat fordítója. A borítóról sem lehet túl sokat tudni, mert két változat is van, de én inkább ezt pártolom, mivel mindig is irigykedtem a külföldi borítók miatt, ahol a szexi férfiakon van a hangsúly.

Itt tudjátok kívánságlistára tenni, és pár blogger véleményét elolvasni a könyvről.

Karen Chance - Cassie Palmer # 5 – Hunt The Moon (Holdvadász)

A kiadó megörvendezteti a rajongóit, mert alighogy megjelent a sorozat negyedik része, A hajnal átka címmel, tavasszal jön a folytatás, ahol tovább olvashatunk Cassie kalandjairól.

Mit kell tudni róla?

A Cor Leonis kiadó ezt a sorozatot is átvette egy másik kiadótól, és nemrég jelent meg A hajnal átka, ami nagy sikernek örvend a rajongók között. Még nem olvastam a folytatást, de tervbe van véve. A sorozattal hullámzó a kapcsolatunk, de olyan jó véleményeket olvastam erről a részről, hogy muszáj olvasnom.

A Holdvadász feltehetőleg a könyvhétre érkezik, de még nem biztos. A kiadót ismerve viszont én hiszek benne, hogy akkora megjelenik a könyv. A borító, csakúgy mint a negyedik résznél, nem az eredeti lesz, amiért én kicsit csalódott vagyok, mert – hiába, tetszik a magyar borító – nekem kicsit jobban bejön az eredeti.

Gretty blogján egy kis kedvcsináló, és itt tudjátok kívánságlistára tenni.

 

Nevada Barr – Anna Pigeon # 1 – Oroszlánkörmök

Tavaly megjelent a sorozat 17. része, ami inkább a sorozat előzmény kötete, mint 17. része. Barr tavaly jelentette meg, és a Cor Leonis kiadó úgy döntött, hogy inkább az Ördögkatlannal kezdi meg nálunk Anna Pigeon a karrierjét, mint az Oroszlánkörmökkel. 

Mit kell tudni róla?

Mondanom sem kell, hogy imádtam Anna első kalandját. Volt benne hiba, de Barr könyveinek megvan a saját hangulata, és elnéztem azokat a hibákat. Nagyon szeretem Barr stílusát, hiába, néhol elég nyers. Olyan hihetően ír, hogy egyszerűen elfelejtek mindent, és teljesen beleélem magam a történetbe.

Az Oroszlánkörmök őszre érkezik, és annyi biztos, hogy nekem ez a könyv kell.

Anna szimpatikus volt az előző részben, de még barátkoznunk kell. Kíváncsi vagyok, most milyen kalandokba bonyolódik.

Itt tudjátok előrendelni.

Alaya Dawn Johnson – Nyárherceg

Az írónő ismeretlen számomra, de a könyv borítója felkeltette a figyelmemet. Már most imádom, és remélem, hogy a kiadó ezzel jelenteti meg a könyvet. 

Mit kell tudni róla? 

A könyv márciusában fog megjelenni külföldön, az idei dátum még bizonytalan. Annyi biztos, hogy idén hozzánk is érkezik, és a fülszöveg eléggé felkeltette az érdeklődésem, hogy kívánságlistára tegyem a könyvet.

„Lélegzetelállító történet szerelem, halálról, technológiai csodákról és művészetről a jövőbeni Brazília tropikus mesevilágában.

Palmares Tres mágikus városában egyszerre van jelen a modern technológia és a hagyomány, az éles nyelvű pletykafészkek és a dörzsölt politikusok. Eme nyüzsgő metropoliszban June Costa olyan remekműveket alkot, amik egy nap halhatatlanná teszik majd nevét. Ám a hírnévről dédelgetett álmai új fordulatot vesznek, mikor találkozik Enkivel, az új, merész Nyárkirállyal. Az egész város Enki lábai előtt hever – köztünk June legjobb barátja, Gil is –, de June számára a Nyárkirály többet jelent, mint borostyán szemek és halálos szamba. Ő látja benne a művészt.
June és Enki együtt olyan lenyűgöző és drámai műveket hoz létre, amit Palmares Tres sosem fog elfelejteni. Ők az olaj az ébredező forradalom tüzére, ami kész fellépni a kormány az új technológiát korlátozó szigorú intézkedései ellen. June pedig mindeközben reménytelenül beleszeret Enkibe… Ám kapcsolatuk csakis tragédiával végződhet mivel Enki sorsa, mint minden Nyárkirályé előtte, a halál.

Ez a futurisztikus Brazília ritmusával lüktető, lángoló szenvedéllyel, bámulatos karakterekkel és lenyűgöző ötletekkel teleszőtt regény elvarázsol és magával ragad.”

És ne felejtsük el, hogy a kiadó több asztrológiával kapcsolatos könyvvel is jelentkezik az idén. Itt nézelődhettek.

Read More

Nalini Singh · Ilona Andrews · Sharon Shinn · Meljean Brook - A sötétség angyalai

Fülszöveg:
A sötét ég leple alatt legendák földöntúli lényei szárnyalnak. Az urban fantasy és a paranormális romantika négy mestere kitárja előttünk a mennyei gyönyörök és a pokoli sötétség kapuit.
A sötétség angyalai
NALINI SINGH: Angyal és farkasa
Az angyali vadászok lenyűgöző világában egy megtört vámpír a veszélyes és vonzó angyal nő udvarába kerül. Új megbízatása látszólag a pályája és élete végállomását jelenti, de Nimra birodalmában semmi sem az, aminek tűnik. A pusztulás helyett talán mégis a gyógyulás és a boldogság vár a vámpírra…
ILONA ANDREWS: Alfák: kezdetek
A főhősnőt elrabolják egy emberfeletti lények küzdelme által megosztott világban. Egy ellenállhatatlanul veszélyes hím foglyaként két lehetőség áll előtte: vagy aláveti magát az uralmának, és bábu lesz belőle, vagy megpróbálja kezébe venni a sorsa irányítását…
SHARON SHINN: Éji dal
A félreeső iskola kitűnő menedék nemcsak egy múltja elől menekülő nő, de egy még nála is rejtélyesebb és meggyötörtebb angyal számára is. A sötét titkaik mindkettőjüket megbéklyózzák, de ha legyőzik a múltat, együtt fel tudnak emelkedni, egyenesen az ég felé.
MELJEAN BROOK: Mennybemenetel
Mikor a vámpírok eltűnnek egy közösségből, amelyet védelmez, Marc, a küzdelembe belefáradt harcos nem tudja, miféle gonosz lénnyel áll szemben, de inkább egyedül vadászna rá, mint hogy segítséget fogadjon el egykori szerelmétől és őrző barátjától, Radhától. Radha azonban nem hajlandó a férfit magára hagyni, mert nemcsak a közösség megmentésében akar mellette küzdeni, hanem őt is meg akarja menteni.



Nalini Singh: Angyal és farkasa 

Aranyos történet, de nem tett rám túl nagy benyomást.Jó volt ez az angyal – vámpír felállás. Noel – ha jól emlékszem – az Angyalcsókban tűnt fel először. Teljesen átjött a sebzettsége, de nem igazán értettem meg őt.
Nimra-t nem így képzeltem. Túl emberi. Ami nem baj, de egy angyaltól többet vártam. De kedveltem, főleg, mert szereti a macskákat.
Az udvartartásában lévő személyek tipikusan olyanok, akiket a való életben sem kedvelek. Egyedül Fen volt szimpatikus. Nem gondoltam, hogy ő lesz az aki… És az indokát sem értem.
Tipikus Singh iromány, de nekem hiányzott valami.

Értékelés: 4 



Ilona Andrews: Alfák: A kezdetek

???
Mi volt ez? Mintha nem is magyar nyelven olvastam volna. Semmi sincs értelmesen megmagyarázva.
Ezt utálom a novellákban. Túl rövidek, és két véglet van. Az egyik, hogy szinte semmi sincs benne, a másik, hogy bele van zsúfolva egy egész könyvre való. Ebben az esetben túl sok információ volt, amit olyan nyakatekert módon vázolt fel az írónő, hogy a végén az se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány.
Mintha valami elbaltázott sci-fi-be kerültem volna. Ilyen alfaj, olyan alfaj, ilyen meg olyan földönkívüli.
A karakterek közül csak Karina az, akibe értelem szorult. Ez tetszett.
Most fejeztem be, de meg nem tudnám mondani, hogy Lucas, Karina vagy a többi idegbeteg szereplő hogyan is néz ki.
Kész káosz…

Értékelés: 2 


Sharon Shinn: Éji dal 

Nagyon aranyos történet, de nem ezt vártam a végétől. És Moriah-t se kedveltem meg.
A novella első felében annyira makacs, önfejű, és ragaszkodó volt, hogy már előre láttam, nem fogom nagyon kedvelni. Olyan dolgokba ütötte az orrát, amihez köze sem volt, össze vissza hazudozott, hülyének tetette magát, és még sorolhatnám. Ezzel még jobban kivívta az ellenszenvemet. A történet felétől kezdett normális lenni, de a végén már megint az az irritáló személy volt, aki az elején.
Corban viszont nagyon szimpatikus volt. Először azt hittem, hogy Gábriel-ről fog szólni a történet, és egyből felvillanyozódtam. De Corban-nal is jól kijöttünk.
Tetszett, hogy kezdett magára találni. A végén azt hittem, hogy valami csoda folytán visszakapja a látását, de ez nem történt meg. Picit csalódott vagyok ez ügyben.

Értékelés: 3


Meljean Brook: Mennybemenetel

A harmadik fejezetig bírtam. Ennyi volt.
Amit eddig olvastam belőle, abból rájöttem, hiába olvasnám tovább, csak rosszabb lenne.
A történet – a harmadik fejezetig – egyenlő a nullával. A szereplők, főleg Radha… Bekerült a „ ki nem állhatom, irritál” klubba. Már az is furcsa volt, hogy kék színű a bőre. De ezen túl tetem magam. Én is láttam az Avatar-t.
De! Egy 50 éves nő – aki mellesleg illúzióval, vagy mivel átformálta magát 20-30 év körülire – ne beszéljen már úgy, mint egy mocskos szájú tini lány. És ne is viselkedjen úgy.
Marc-ról nincs véleményem, mert olyan, mint ha ott se lenne.
És hogy találkoznak először?? Hát úgy éppen egy orgián vett részt a nő, a pasi meg véletlenül arra sétált… Nem vagyok prűd, de egy 50 éves nő ne viselkedjen már úgy, mint egy bagzó macska.
Lényegében. Kiakasztott.

Értékelés: 0


A négy novella közül Singh-é volt a legjobb, és csak miatta olvastam el. Sajnálom, hogy le kell pontoznom, de átlagszámításban 2,5 pontot kap. Azt is csak Singh miatt.

Értékelés: Átlagszámításban 2,5

Borító: 4

Sorozat:  Nalini Singh: Angyali Vadász; Sharon Shinn: Samaria # 6; Meljean Brook: The Guardian # 11.5

Kedvenc karakter: - 

Oldalszám: 416

Kiadó: Egmont

Kiadás dátuma: 2011

Read More

Nalini Singh - Vonzódás

Fülszöveg:
Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell. Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli. A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti.


Borító: 4,5
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 1
Eredeti cím: Slave to Sensation
Kedvenc karakter: Sascha, Lucas, Dorian, Mercy, Tamsyn, Hawke
Oldalszám: 384
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2011

Újraolvasás.
Majd’ két éve, hogy először olvastam a sorozatot, de szinte semmire sem emlékeztem belőle. Sajnos Nalini mindkét sorozatával le vagyok maradva, de szeretném őket folytatni. Úgy döntöttem, hogy ezt a sorozatot is elölről kezdem, mert sok értelme nincs, ha úgy kezdem el olvasni Judd kötetét, hogy arra sem emlékszem, hogy kicsoda.
Anno nem nagyon mertem belekezdeni ebbe a sorozatba, de Nalini megmutatta, hogy nem hiába az egyik kedvenc írónőm. Imádtam olvasni, és ez most sem volt másképp.
Míg első olvasáskor csak a két főszereplőre koncentráltam, most mindenkinek külön figyelmet szenteltem, főleg, hogy már a magyar kiadás a 4. kötetnél jár, és a könyvek szereplői elég sokat szerepelnek már itt is.
Ritkán olvasok jövőben játszódó könyveket, de itt szinte fel sem tűnt, hogy jó pár évvel előrébb jár a világ. Teljesen természetesnek éreztem, hogy három faj létezik a Földön. A mentálokról nem tudtam, hogy mit gondoljak, mert hiába a logikus érvelés, és a racionális gondolkodás, az érzelmek hiányát nem lehet olyan könnyen megérteni. Kicsit féltem is attól, hogy mi lesz emiatt Sascha-val. De Nalini az Nalini, szóval nem kellett tartanom attól, hogy valami nem fog stimmelni.
Sascha már az első pillanattól fogva nagyon szimpatikus volt, és a történet vége felé már a szívembe is zártam. Egy teljes karakterfejlődésen megy keresztül, fokozatosan változik a gondolkodása, és saját magát is fokozatosan ismeri meg. Ugyan ez van az érzelmekkel is, így nem tűnt erőltetettnek sem.
Lucas-t és a falkát meg egyszerűen imádom. Hiába, Lucan egy makacs, arrogáns, védelmező alfahím, mégis imádtam minden megmozdulását.
A falka és az alakváltó társadalom teljesen lenyűgözött. Igaz, én Team DarkRiver vagyok, de ugyan úgy megkedveltem Hawke csapatát, mint Lucas-t, és az ő „macskáit”. Mindegyikük egy különálló személyiség, Nalini szánt rá időt, hogy mindegyiküket bemutassa, bár egy kicsit hátrány az, hogy túl sok a szereplő így az első kötetben. A falka összetartozása, és a falka élete levett a lábamról, úgy éreztem, mintha engem is bevettek volna a falkába. Otthonos és meghitt volt róluk olvasni.
Majdnem az összes szereplő a szívemhez nőtt. Jó pár kedvencem is van már, szóval alig várom, hogy folytathassam a sorozatot.
A krimi szál nagyon jóra sikeredett, bár én már az elején rájöttem, hogy ki a tettes. A mentál társadalom, és a mentálháló nagyon érdekes, szeretnék róluk többet tudni.
A végkifejlet sem lett gyorsan lezárva, izgultam minden oldalon, hogy vajon mi lesz a főszereplőkkel, sikerül-e Sascha-nak leválnia a mentálhálóról, és hogy mi lesz a tettessel.
Izgalmas, fordulatos, szexi, néhol humoros és Nalini. Ennyi elég egy könyvnek, hogy a kedvencek mappában legyen a helye.

  

Read More

Susan Donovan - A kitartott nő

Fülszöveg:
A kitartott nő
Ezzé készül válni Samantha Monroe, az anyagi problémákkal küzdő csinos, harmincas fodrásznő, akit a férje magára hagyott.
Samantha barátnője, Karen, aki Jack szenátorválasztási kampányát menedzseli, úgy gondolja: itt az alkalom, hogy két legyet üssön egy csapásra. Egyrészt segítsen megoldani barátnője anyagi problémáját, másrészt az előző választási kudarc után szenátori címhez segítse a hírhedten nőfaló, de nőgyűlölő beszédeiről elhíresült Jacket, aki az említett tulajdonságai miatt veszített az előző választáson.
Karen most biztosra akar menni, ezért új imázst gondol ki főnökének. Egy háromgyermekes családanya felvállalása minden bizonnyal meglágyítaná a választók szívét, ls talán azt is elhinnék, hogy Jack megállapodik végre.
Szerződést kötnek, hogy Samantha és családja néhány hónapra beköltözik a fékezhetetlen playboy birtokára, s elhitetik a médiával, hogy ő Jack menyasszonya. Arra azonban, hogy a kényszerű együttélés hogyan hat majd a két, ennyire különböző múlttal rendelkező emberre, nem gondolnak a jogászok…
Bájos, mulatságos és erotikus történet arról, amiről titokban mindannyian ábrándozunk. 



Újraolvasás.

Pár éve már olvastam a könyvet, de semmire sem emlékeztem belőle. Születésnapomra kértem a szüleimtől, mert tetszett a fülszöveg, és úgy voltam vele, hogy ha anno tetszett, akkor most is fog. Hónapok óta porosodik a polcomon, és nem is nagyon éreztem az indíttatást, hogy elolvassam. De pár napja rá szántam magam… Bár ne tettem volna…

Először is megjegyezném, hogy a fordítás pocsék. Kritikán aluli. A könyvet olvasva olyan érzésem volt, mintha az eredeti szöveget bemásolták volna a Google fordítóba, és amit kidobott a gép, az került bele a könyvbe. A könyv 80%-a teljesen magyartalan, igekötők vannak ott, ahol nem kéne hogy legyenek, és ott nincsenek, ahol kéne hogy legyenek. Ugyan ez a helyzet a névelőkkel is. A mondatok nyelvtanilag teljesen helytelenek. Olyan szavak szerepeltek egyes mondatokban, aminek semmi köze nincs az adott mondathoz. Komolyan, a fanfordítások igényesebbek, mint ennek a könyvnek a fordítása.

A történet… Káosz. Egyik szereplő sem lett a szívem csücske, sőt, egyiket sem sikerült megkedvelnem. Néha Dakota csalt mosolyt az arcomra, de semmi több.

Sam egy felelősségteljes, okos, szép, humoros nőnek van beállítva. Vagyis az írónő szeretné ezt elhitetni velünk. Tíz oldalanként ecseteli az erényeit, csak hogy meggyőzzön, hogy Sam igenis értelmes nő. Minél jobban akarta az írónő, hogy megkedveljem Sam-et, annál jobban unszimpatikus lett. Ha egy felelősségteljes és okos nőről beszélünk, akkor alapjáraton nem megy bele ebbe a „kitartott nő” státuszba. Egy egyedülálló nő megteheti, ha akarja. De egy háromgyerekes nő ne csináljon ilyet. Belerángatta a gyerekeit egy ilyen helyzetbe, elmagyarázta nekik, hogy mit kell tennie, és a gyerekeknek. Épeszű anya ilyet nem csinál. Siránkozik a saját helyzetén, közben még gyereket sem tud nevelni. Elfogadja Jack ajánlatát, és másnap már költekezik, mindenféle marhaságot vesz magának, a gyerekeinek, a barátnőjének, annak a fiának… Szóval az egész pereputtynak. Gondolom a bőség zavara. Sokszor csak a pénzre gondol, meg azzal áltatja magát, hogy mindent a gyerekeiért tesz, de inkább csak magáért, mert a gyerekeivel szinte nem is foglalkozik. Nem akar visszamenni dolgozni, mert unja… Teljesen felelőtlen, olyan mint egy tüzelő tini. Én egy ilyen nővel nem tudok szimpatizálni. Amikor megismerkedik Jack-el, minden második oldalon „leolvas róla a bugyija”, ami egy idő után már unalmas. A szexjelenetek közte és Jack között inkább szánalmasak, mint szexik.

Jack is olyan, mint egy tüzelő kamasz. Vagy inkább mint egy szoknyapecér playboy. Hogy lehet egy ilyen alak politikus? Bulizik, nőzik, komolytalan… És állandóan a szexen jár a feje. Amint megismeri Sam-et, állandóan csak a szex körül forog az agya, és Sam-el is csak szexelnek. Persze Jack, a nagy nőcsábász nem veszi észre, hogy mikor élvezik el a partnere szex közben…

Az írónő öt oldalanként ismerteti Jack kinézetét, hogy milyen izmos, magas, gyönyörű, és még sorolhatnám. Annyira szájbarágós, és már dühítő, hogy az írónő azt hiszi az olvasóiról hogy valami baj van az agyukkal, hogy nem tudják megjegyezni elsőre a férfi karakter kinézetét.

Nem értettem, hogyan, és milyen okból lettek szerelmesek egymásba a főszereplők. Alig találkoztak, és ha mégis, akkor csak szexeltek. Persze Sam, az okos, intelligens nő, nem ismeri a biztonságos szex fogalmát, és a történet vége felé derült ki, hogy ikrekkel terhes.

A történet semmitmondó. Több logikai hiba is van benne, a mellékszereplők felszínesek, és élettelenek. Jack volt barátnőjének az ármánykodására semmi szükség nem volt, csakúgy, mint Sam ex meleg férjének felbukkanására. A gyerekek csak szóbeli szerepet töltenek be, mert semmi szerepük nincs. Monté-t, Sam barátnőjét már régen kilőttem volna a Holdra, annyira idegesített. Mindig ott van mindenhol, mindig tud minden, mindig beleszól mindenbe, közben meg semmi keresnivalója sincs ott, ahol éppen kotnyeleskedik. Az esetek nagy részében tolakodó, és ez a könyv végén sem változik.

A végkifejlet sejthető, az epilógusnak semmi haszna. Maximum annyi, hogy Jack egy teljesen más személyiség, mint ami a könyv 270 oldalán volt.

Mondhatnám, hogy könnyű olvasmány, vagy hogy nyárra vagy egy unalmas délutánra tökéletes. De nem teszem, mert inkább dühítő, és idegesítő a könyv, a történet, a szereplők, és a fordításról még nem is beszéltem. Azt hiszem, hogy többé nem fogom még csak kézbe sem venni.

Egyedül a néha felbukkanó humor menti meg attól a könyvet, hogy a feketelistás polcomra pakoljam…

Értékelés: Régi: 3,5; Új: 2

Borító: 3

Sorozat: -

Kedvenc karakter: -

Oldalszám: 286

Kiadó: Kelly

Kiadás dátuma: 2008

Read More

Christina Dodd - Csábító hazugság

Fülszöveg:
Hogyan kerülhet Meadow Szarvas ekkora bajba egy apró hazugság miatt? Devlin Fitzwilliam rajtakapta a házában, ahová egy felbecsülhetetlen értékű festmény miatt tört be. Meadow kétségbeesésében azt hazudja a férfinak, hogy amnéziában szenved. A férfi azonban erre kijelenti, hogy ő a férje. Amikor Devlin alattomos tervére fény derül, Meadow egy párbaj közepén találja magát, ahol igen magas a tét. Egy pillanatra sem meri levenni a szemét a férfiról, és nem is akarja; ugyanakkor a veszély még csak ezután jön. Egy harmadik játékos is felbukkan, és megpróbálja megölni mindkettőjüket.

Újraolvasás.

Ez a könyv (sorozat) is abba a kategóriába sorolható, amit évente párszor újraolvasok. Szeretem Dodd stílusát, szeretem olvasni a könyveit, és szeretem ezt a sorozatot is, annak ellenére, hogy az utolsó részt nem jelentette meg a kiadó, pedig azt vártam a legjobban.

Az írónő ebbe a sorozatba beletette két másik sorozatának szereplőit is, ami kicsit meg is lepett. Jó, Gabriel-ről eddig is tudtam (Lost Texas Heart) hogy szerepel, és igazából ehhez a sorozathoz tartozik. De most fedeztem fel egy másik sorozat szereplőit is, bár ezt annak tudom be, hogy 2011-ben jelent meg itthon az írónő másik sorozata. A könyv folyamán többször feltűnt Firebird neve, de nem igazán foglalkoztam vele. Jó pár oldalnak kellett eltelnie, mire rájöttem, hogy Tűzmadárról van szó, a Sötétség Örökösei sorozatból. Csak itt éppenséggel a fordító meghagyta a hölgy eredeti nevét. Már olvastam azt a sorozatot is, és emlékszem rá, hogy feltűnt ott Sharon, Meadow anyja. Ez egy kis észrevétel volt, hogy az írónő mennyire összeszövi a szálakat a sorozatai között.

De vissza a történethez. Az alapsztori szerintem fantasztikus, ilyenről még nem is olvastam. Tetszett, hogy mind a két szereplő hazudik a másiknak, de közben tudják, hogy a másik hazudik. Remélem értitek.

Meadow tipikus művész. Egyes írónők olyan jól formázzák az ilyen karaktereket, hogy öröm róluk olvasni. Meadow bohókás, vicces, okos és barátságos, emellett hazudik, mint a vízfolyás. Nagyon megkedveltem őt, de a könyv végére kicsit veszített a varázsából. Egyrészt, kicsit meguntam már a könyv felénél, hogy még mindig hazudozik, és nem vallja be az igazságot Devlin-nek, pedig a férfi nem egyszer adott neki lehetőséget. Másrészt, a biztonságos szex fogalmát félresöpri azzal, hogy most nincs abban az időszakban, hogy teherbe essen, szóval nem kell védekeznie, mert milyen dolog már, hogy egy „gumi” gátolja meg őket abban, hogy érezzék a másikat… Ezzel eléggé megcsappant a szimpátiám, főleg, hogy a végén kiderül, hogy terhes. Ennyit a „nem vagyok abban az időszakban” dologról. Harmadrészt, amikor kiderül, hogy Devlin tudta, hogy kicsoda a lány, akkor még Meadow volt felháborodva, hogy nem ajánlotta fel a férfi a segítségét. A férfi belement a játékba még a könyv legelején, megengedte hogy ingyen ott éljen vele, etette, ellátta, és még sorolhatnám. Nem szeretem a mártír főhősöket, és Meadow nagyon abba az irányba haladt. Ennek ellenére nagyon megkedveltem.

Devlin karaktere nem ismeretlen. Láttunk már pár hasonló karakter, és még látni is fogunk. Érzelemmentes üzletember, aki csak a sikert hajszolja, nem törődve mással. A könyv folyamán rengeteget fejlődött, meg tanult együtt érezni másokkal, nevetni, és élvezni az életet.

Egy enyhe krimiszálat is beleszőtt az írónő a történetbe, bár nem volt meglepő, hogy ki a tettes. Azt viszont sajnálom, hogy a könyv végén nem derült ki, mi lett Mr. Hopkins-al.

A mellékszereplők kidolgozottak, a kedvencem  Negyedik lett. Igaz, tipikus gazdag ficsúr, de mégis megkedveltette magát velem.

Roberto és Brandi is szerepelt pár mondat erejéig, és kicsit előrébb haladt a fő szál is.  Rengeteget nevettem olvasás közben, biztos, hogy még párszor el fogom olvasni a könyvet. És a borító sem olyan borzasztó, mert tényleg köze van a történetez. Csak a fekete hajú hölgy hajával kellett volna valamit kezdeni.

Értékelés: Régi: 5; Új: 4,5

Borító: 4

Sorozat: Fortune Hunters # 2

Kedvenc karakter: Devlin

Oldalszám: 334

Kiadó: Alexandra

Kiadás dátuma: 2009 

Read More

A. O. Esther - Elveszett lelkek (R)

Fülszöveg:

Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.
Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

Nemrégiben bukkantam rá a könyvre, és elolvasva a fülszöveget valami megfogott benne. Utána rájöttem, hogy egy magyar írónő könyvével állok szemben, és a lelkesedésem kicsit megcsappant. Valami miatt negatívan állok a magyar kortárs írókhoz, és nem is nagyon szeretek magyar írók által írt könyvet olvasni. Sokkal kritikusabb is vagyok velük, mint pl. egy amerikai íróval. De mégis várólistára tettem a könyvet, mert megfogott a borító és a fülszöveg is. A könyv olvasása során viszont teljesen elfeledkeztem arról, hogy egy magyar írónő könyvét tartom a kezemben.

Amint kézhez kaptam a könyvet, percekig csak forgattam, és csodáltam a borítót. Nagyon igényes mind a külseje, mind a belseje. A beépített könyvjelzőről pedig még nem is beszéltem. Imádom!

A könyv olvasása során rengeteg minden futott át az agyamon, és el is gondolkodtatott. Mit jelent az, hogy Jó és Rossz? Ki dönti el, hogy ki élhet, és kit kell megölni? A gyilkosság még akkor is gyilkosság, ha az a Jó érdekében történik? Rengeteg kérdés merült fel bennem, amit lehetetlen megválaszolni.

A történet arról szól, hogy Sophiel az angyallány azt a küldetést kapta, hogy segítsen a Térítőknek, és szabadítsa ki az elfogott lelkeket a gonosz Mágus, Sahranfer fogságából.

A lány emberként érkezik a Földre, és minden teljesen új neki. Igazából nem is tudtam, hogy hogyan álljak Sophiel-hez. Nem éreztem, hogy tényleg, teljesen újak lennének neki az emberi érzelmek, hiszen a békességet, és a boldogságot ismerte. Itt, a Földön viszont megismerkedett a negatív érzelmekkel, mint például a hiúsággal és a féltékenykedéssel. Nem tudtam Sophiel-el megbarátkozni. Nem érzem kiforrt személyiségnek. Elvileg ő egy angyal, ráadásul harcos, de én inkább egy finom lelkű, barátságos, udvarias, befolyásolható és naiv lánynak látom. Nem éreztem valódinak, hogy ő tényleg egy harcos, és a küldetése sem világos számomra.

Amikor a könyv elején megszökött Elajah-tól, akkor elkezdtem vele szimpatizálni. Tudta, hogy esélytelen, de mégis megpróbálta, és sikerült neki. Utána viszont túl könnyen elfogadta a sorsát, és csak sodródott az árral. Bebörtönzés, majd megbélyegzés és kurtizán „lett” belőle. Túl sokszor gondolkodott úgy, mint egy naiv tinédzser kislány, bár próbáltam arra fogni, hogy neki mindez teljesen új. Viszont azt megemlíteném, hogy az írónő nagyon jól ábrázolta, hogy Sophiel semmit sem tud a világról.

Rengeteg szereplővel találkozik a lány, de mindegyikük csak felsorolás szinten van jelen. A könyv elején, amikor az erdőlakókkal töltött pár hetet, az olyan volt, mint egy mese, de zavart az, hogy mindenki egyből a barátja lett, mindenki barátságos és jóságos, és hogy milyen előzékeny mindenki a másikkal. Az viszont tetszett, hogy a japán neveket nem „magyarosította” az írónő.

Elajah is eltűnt ekkor, pedig nagyon szerettem volna róla olvasni. Felkeltette az érdeklődésemet, láttam benne potenciált.

Sophiel újabb kalandba keveredik, és ekkor ismerkedik meg Joshua-val. Sok író, és írónő esik abba a hibába, hogy egy gyerek karakter száját olyan mondatok hagyják el, ami inkább felnőttes, mint gyereket. Joshua-val sem történt ez másképp. Amikor beszélt, egyáltalán nem egy gyerek jutott róla eszembe, hanem egy felnőtt. 

Sok karakter, aki említés szinten volt jelen, elmesélte élete történetét, mintha csak az időjárásról beszélnének. Ez nem nagyon tetszett, mert utána viszont az a karakter alig lett megemlítve.

A történet elején világosak voltak a határok, a Jó és a Rossz között. Viszont ahogy haladt a történet, úgy mosódott el ez a határ, és már semmi sem biztos. A Jó tényleg jó? A Rossz pedig mégsem olyan rossz?

Sophiel és Elajah szerelmét nem éreztem valódinak. Meg volt közöttük a szikra, de én  inkább erős vonzalomnak nevezném azt, ami közöttük volt.

Nem volt világos számomra, hogy Sophiel hogyan, és mikor szeretett bele Elajah-ba. Először, amikor megemlítette, hogy szerelmes, akkor csak a szememet forgattam, hogy mégis mire alapozza ezt az érzést, mert sokan nem beszéltek, Elajah sem úgy bánt vele, ahogy kellett volna.

Elajah-ban megvan az a magabiztosság és férfiasság, ami kell a történethez, de még őt sem érzem egy teljesen kiforrt karakternek. Keveset szerepelt, inkább a könyv közepénél volt nagyobb szerepe.

És hiába nem éreztem valódinak Sophiel és Elajah szerelmét, szívszorító volt olvasni, amikor elváltak útjaik.

Sophiel most már tényleg a küldetésére koncentrált, és még Gabriel is szerepelt a történetben. Nálam ez egy nagy pozitívum, mert imádom az arkangyalt.

Tetszik az alaptörténet, élveztem olvasni, annak ellenére is, hogy van benne hiba. A könyv olvastatja magát, alig bírtam letenni. Ha mégis letettem, akkor vonzotta a tekintetemet a könyv, és alig vártam, hogy folytassam.

Az utolsó fejezetek nagyon izgalmasak voltak, alig bírtam ki, hogy nehogy a végére lapozzak, és megtudjam, hogyan végződött Sophiel és Joshua kalandja. Viszont amikor tényleg a könyv végére értem, akkor hitetlenkedve annyit kérdeztem magamtól, hogy komolyan ilyen függővéggel ér véget a könyv? Hol a folytatás?

És amikor elolvastam a következő rész fülszövegét és megláttam a borítót, az futott át az agyamon: Mikor jelenik meg?

A könyvet nagyon szépen köszönöm A. O. Esther írónőnek!

Értékelés: 3,5

Borító: 5

Sorozat: Összetört Glóriák # 1

Kedvenc karakter: -

Oldalszám: 444

Kiadó: Decens Magazin Média

Kiadás dátuma: 2012

Read More

Christina Dodd - A baj magassarkúban érkezik

Fülszöveg:
Amikor Brandi Michaels rájön, vőlegénye azért repült Las Vegasba, hogy feleségül vegye a barátnőjét, zálogba csapja a jegygyűrűjét, vesz magának egy csábos ruhát, és egy fülledt éjszakát egy Roberto Bartolini nevű jóképű olasz idegen karjai közt tölt. Amikor Brandi egy gyilkos célpontjává válik, nincs más lehetősége, mint Robertóhoz fordulni – a férfihoz, aki vagy a megmentője, vagy a bukása lesz. Egy dolog azonban biztos: harc nélkül nem adja meg magát…

Újraolvasás.

Majd’ három éve olvastam először ezt a könyvet, de időről-időre előveszem, és újraolvasom. Nem tudom megunni, mindig élvezem olvasni.

A könyv fülszövege hagy némi kivetnivalót maga után. Kicsit zavar is, mert több jó könyvnél ugyanezzel a problémával találkoztam, és ha a fülszöveg nem győzi meg az olvasót, akkor el sem olvassa az adott könyvet. Pedig kár lenne ezt a könyvet kihagyni.

A másik dolog, hogy a kiadó nem vette a fáradtságot, hogy feltüntesse, hogy ez egy sorozat indító darabja. Több olyan olvasóval is „találkoztam” már, akiknek fogalmuk sem volt erről, és össze-vissza olvasta a sorozat részeit. Igaz, külön-külön is élvezhető, de azért jobb tudni, hogy az olvasott könyv egy sorozatba tartozik-e, vagy sem.

A történet könnyed, szexi és humoros. Roberto karaktere engem meggyőzött, és engem is ugyanúgy elvarázsolt, mint a könyv női szereplőit. Tipikus olasz temperamentummal rendelkezik, céltudatos, elbűvölő és magabiztos. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor bevallom, hogy Roberto és Brandi is túl tökéletesek. Mindketten a tökéletes ideálokat testesítik meg. Brandi gyönyörű, magas, okos, humoros, jó az ágyban és még sorolhatnám. Roberto szintén. De azt is látom, hogy Brandi nem csak egy idealizált karakter. Van személyisége, zsörtölődik ha éhes, és ugyan úgy követ el hibákat, mint bárki.

A történet is eléggé kidolgozott, bár túl hamar zajlanak le az események. Mindössze három nap, és a két főszereplő már szerelmes egymásba. Nem igazán vagyok oda az ilyen hirtelen szerelmekért, és egy kicsit szkeptikus is vagyok ezzel kapcsolatban.

A könyv egyik mozgatórugója a humor. Nagyon sokszor csak vigyorogva olvasgattam a könyvet. Viszont most úgy éreztem, hogy párszor ellaposodik a történet, de pár oldal után visszazökkenünk a megszokott kerékvágásba.  

A mellékszereplőkre sincs panaszom, mert az írónő vette a fáradtságot, és őket is saját személyiséggel látta el. Egyik kedvenc mellékszereplőm Nonno volt, Roberto nagyapja.

A könyv végére nincs túl sok panaszom. Izgalmas volt, és amikor kiderült az igazság, akkor én is ugyan úgy becsapva éreztem magamat, mint Brandi.  Roberto hazudott neki, és nem is nagyon értem, hogy miért. Elmondhatta volna, hogy mit és miért tesz, és akkor el lehetett volna kerülni a dolgokat.

Kicsit hiányoltam Roberto szüleit, főleg az édesanyját. Hiszen Roberto biológiai apjára és annak cselekedeteire épül a sorozat, és jó lett volna, ha legalább pár mondat erejéig, de felbukkan az édesanyja, és megmagyaráz pár dolgot.

A könyv utolsó oldalai is mosolyt csaltak az arcomra. Brandi nem adta könnyen magát, amiért egy hatalmas piros pont jár neki. Szeretem az ilyen női főszereplőket, akik hagyják, hogy a férfi megszenvedjen értük.

Végezetül, megemlíteném a borítót. Soha nem néztem meg alaposan, de most valahogy elidőztem felette. Dodd könyvei amúgy sem kapnak beszédes borítót, szóval sokat nem is szoktam tőlük várni. Két éve van meg a könyv, eddig mindig azt hittem, hogy egy férfi és egy nő szerepel a borítón oldalról fotózva. Erre most, amikor keresem a borítóképet, hogy csatoljam az értékelésemhez, rá kellett döbbennem, hogy egy fekete ruhába öltözött nő szerepel a képet. Gratulálok magamnak, de tényleg...

Értékelés: Régi: 5; Új: 4,5

Borító: 4

Sorozat: Fortune Hunters # 1

Kedvenc karakter: Roberto, Nonno

Oldalszám: 296

Kiadó: Alexandra

Kiadás dátuma: 2009

Read More