Hamarosan érkezik # 4

Ismét jelentkezem a Hamarosan érkezik bejegyzésemmel. Sokat gondolkodtam, hogy milyen nevet kéne ennek a rovatnak adnom, mert ez inkább az én kívánságlistámon illetve várólistámon szereplő könyvek bemutatása, mint általános beharangozó. De még nem jutottam dűlőre, szóval addig is marad ez a név.

Ismét sok könyvet hoztam, több ilyen posztot kéne prezentálnom, és akkor nem gyűlnének ennyire össze.

Fülszöveg:
Lehet-e túlságosan szeretni? Travis Maddox két dolgot őrzött meg az anyja halálos ágyán mondott szavaiból: Nagyon szeress! És még keményebben küzdj! A Veszedelmes sorscsapásban Travis életét könnyűvérű lányok, illegális fogadások és az erőszak teszik ki. De éppen akkor, amikor legyőzhetetlennek érzi magát, Abby Abernathy térdre kényszeríti. Minden éremnek két oldala van: a Gyönyörű sorscsapásban Abby mondta el, hogy látja a szerelmüket. Most elérkezett az idő, hogy Travis szemén át lássuk kettejük kapcsolatát, és újabb részletekre is fény derüljön.


Eredeti cím: Walking Disaster
Sorozat: Gyönyörű Sorscsapás # 2
Kiadó: Maxim
Megjelenés: 2013.október.15
Goodread-es értékelés: 4,27

Miért figyeltem fel rá?
Már írtam a könyvről az előző ilyen posztomban, de akkor még javában tartott a borítószavazás. Nem titok, hogy nekem a másik jobban tetszett, de ez legalább illeszkedik az első részhez. A Gyönyörű sorscsapást imádtam, a hibái ellenére is. Ez a könyv Travis szemszögéből mutatja be az eseményeket, szóval ki nem hagynám.  És míg nem felejtem el: A kiadó Facebook oldalán található űrlap segítségével október 15-ig kedvezményesen (30%) lehet a könyveiket megrendelni, és két kötet után ingyenes a szállítás.

Fülszöveg:
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről. A Reason to breathe a nagy kritikai elismerést aratott Breathing-sorozat első kötete.


Eredeti cím: Reason to Breathe
Sorozat: Breathing #1
Kiadó: Maxim
Megjelenés: 2013.október.1
Goodread-es értékelés: 4,33

Miért figyeltem fel rá? 
Bevallom őszintén, ha csak a borítót nézem, akkor nem vettem volna fel a listámra. De ahogy utánanéztem a könyven egyre biztosabb voltam benne, hogy nem bánom meg, ha beszerzem. Tipikus YA könyvek tűnik, de mégsem az. A családon belüli erőszak kényes téma, kevesen is foglalkoznak vele. Érzem, hogy ez egy remek könyv, alig várom, hogy a polcomon tudhassam. A Blogturné keretein belül pedig olvashattok erről a könyvről véleményeket, és bele is olvashattok a könyvbe.

Fülszöveg:
Kresley Cole története szenvedélytől fűtött mese egy kitaszított démonról, akit vámpírvérrel mérgeztek meg. És egy sebezhető fiatal boszorkányról, akit a férfinak még önmagától, vámpír énjétől is védelmeznie kell.


Eredeti cím: Demon from the Dark
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 8
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés: 2013.október.14
Goodread-es értékelés: 4,46

Miért figyeltem fel rá?
A fülszövegből túl sok minden nem derül ki, de akik figyelemmel követik ezt a sorozatot, van némi fogalmuk arról, hogy ki lesz a hősnő. Igaz, még Garreth és Lucia kötetét sem olvastam, de mivel Cole az egyik kedvenc írónőm, bizalmat szavazok neki. És ne felejtsem el megemlíteni a borítót. Anya.Úr.Isten. A sorozat legjobb borítója, az biztos. Igaz, az eredetit nem veri, de én már annak is örülök, ha a hazai borító eléri az elfogadott szintet.

Fülszöveg:
Mick Riley, a profi futballista és nagyvilági életmódja a legutolsó dolog, amire Tara Lincoln partiszervezőnek szüksége van, annak ellenére, hogy a férfi forró és szenvedélyes egyéjszakás kalandjuk során már bebizonyította, nem csupán a pályán állja meg a helyét. Tarát egy korábbi szerelmi csalódása olyan mélyen megsebezte, hogy többször nem akarja kitenni magát hasonló fájdalomnak. Ám Mick a fejébe vette, hogy legyőzi a lány ellenállását és ebben semmi sem állíthatja meg. Tökéletes játékot eszel ki, hogy elnyerje Tara szerelmét..


Eredeti cím: The Perfect Play
Sorozat: Play by Play #1
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés: 2013.november.25
Goodread-es értékelés: 3,97

Miért figyeltem fel rá? 
Imádom SEP – Chicago Stars sorozatát. Ez a is sorozat hasonló. Bizonytalan voltam, mert féltem, hogy több lesz a könyvben az erotika, mint amennyire – szerintem – szükség van. De megnyugtattak, hogy szeretni fogom a könyvet. És amúgy is. Jó ideje szemezek ezzel a sorozattal. A borítója… Hála az Úrnak, az eredetivel jelenik nálunk. Már ezért érdemes beszerezni. És láttátok a sorozat többi borítóját is? Csak annyit mondok: OMG!

Fülszöveg:
„Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?”
Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…


Eredeti cím: The Vincent Boys
Sorozat: A Vincent Fiúk # 1
Kiadó: Maxim
Megjelenés: 2013.október.15
Goodread-es értékelés: 4,03

Miért figyeltem fel rá? 
Nem is tudom. Az írónőre már régebben felfigyeltem, és örültem, hogy idehaza is megjelennek a könyvei. A könyv tipikus amerikainak tűnik, de én imádom a tipikus amerikai sztorikat. A borító is tetszetős – erre szavaztam – szóval a polcomra vele.

Fülszöveg:
Két vadidegen, Graham Larkin és Ellie O’Neill akkor ismerkednek meg – legalábbis virtuálisan –, amikor Graham véletlenül e-mailt küld Ellie-nek kedvenc háziállatáról, Wilburről. A két tizenhét éves fiatal e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén élnek, és még egymás keresztnevét sem tudják. Szellemes és feledhetetlen levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket, reményeiket és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a másikkal: Graham nem tud Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig fogalma sincs, hogy Graham a rivaldafényben él. Miután Graham kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson Ellie otthonába, a maine-i Henley városkájába, netes kapcsolatuk végre valóban személyessé válik. De vajon lehet-e egy pár két ennyire különböző hátterű fiatalból úgy, hogy minden ellenük szól? Egy sorsdöntő nyár történetét elmesélve Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet – akárcsak a szerelem – tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel.


Eredeti cím: This Is What Happy Looks Like
Sorozat: -
Kiadó: Maxim
Megjelenés: 2013.október.15
Goodread-es értékelés: 3,70

Miért figyeltem fel rá?
Az írónőnek ez a második kötete, ami idehaza megjelent. Vagyis csak fog. A másik könyvét nem olvastam, de a fülszöveg nagyon megtetszett. Még nem olvastam ilyen témájú könyvet, és van egy olyan érzésem, hogy tetszeni fog.

Fülszöveg:
Charley Davidson nyomozónő már 5 évesen beszélt a halottakkal. Sőt, az is megesett, hogy a halottak kértek tőle egy-egy apró szívességet, mint például igazságszolgáltatást a gyilkosaiknak. Charley azonban nagy árat fizet a képességéért, álmában ugyanis egy titokzatos idegen akarja megkaparintani magának a testét.. Szexi és fordulatos, humoros és kemény, paranormális-romantikus detektívregény, J.R. Ward, a Megsebzett szerető sorozat írónőjének ajánlásával, Kresley Cole és Sherrilyn Kenyon rajongóinak.


Eredeti cím: First Grave on the Right
Sorozat: Charley Davidson #1
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés: 2013.október.31
Goodread-es értékelés: 4,09

Miért figyeltem fel rá?
Legelőször a borító fogott meg. Imádom! A fülszöveg elolvasása után pedig…Igazi pararomance csemege. Nyomozás, szellemek, romantika. És ahogy a fülszöveg is mondja, ha szereted Ward, Cole vagy Kenyon könyveit, akkor érdemes adni neki egy esélyt. (A fülszövegnél direkt hagytam meg a Ward bakit. Remélem a Kiadó észreveszi a hibát, és majd javítja.) 

Fülszöveg:
Nem Colton Calloway-be voltam először szerelmes, eleinte az öccséért, Kyle-ért voltam oda. Kyle volt az első igazi szerelmem, az első, minden értelemben. Aztán egy viharos augusztusi éjszakán Kyle meghalt, és vele halt az az ember is, aki addig voltam. Colton nem arra tanított meg, hogyan éljek tovább. Nem gyógyította be a sebeket. Nem hozta rendbe a dolgokat. Arra tanított meg, hogyan kell szenvedni, és hogyan kell mindent elengedni.


Eredeti cím: Falling Into You
Sorozat: Falling #1
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés: 2013 (?)
Goodread-es értékelés: 4,15

Miért figyeltem fel rá?
Bevallom nőiesen, nem nagyon bízok a kiadó nem pararomance könyveiben. Hiába NA, valahogy a kiadó mindig belenyúl az olyan kötetekbe, amit jobb lett volna nem kiadni. De a fülszöveg nagyon tetszik, és olvastam róla értékeléseket is, szóval bízom a megérzéseimben, és azt mondom, érdemes lesz beszerezni.

Fülszöveg:
Shaw Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt. A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni. Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel. Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt. De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni. A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.


Eredeti cím: Rule
Sorozat: Marked Men #1
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés: 2013.szeptember (?)
Goodread-es értékelés: 4,21

Miért figyeltem fel rá? 
„A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete.” 
Piercing?Tetoválás?Vad természet? NA?Perfect!
Viccet félretéve, a fülszöveg megvett magának, bár annyit nehezményezek, hogy a szereplők nevei számomra annyira furcsák, hogy soha nem tudom, hogy melyikük a lány, és ki a fiú. (Persze egy idő után rájön az ember lánya) 

Fülszöveg:
Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.


Eredeti cím: Touch
Sorozat: Denazen #1
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013.október.30
Goodread-es értékelés: 3,91

Miért figyeltem fel rá? 
Még régebben figyeltem fel a könyvre, de utána el is feledkeztem róla. De a Könyvmolyképző gondoskodott róla, hogy ismét felfigyeljek rá. A fülszöveg nagyon ígéretes. Különleges képességű fiatalok? Egy olyan társaság, akik ezeket a fiatalokat elfogják? YA és romantikus? Hát gyerekek, ide ezzel a könyvvel!

Fülszöveg:
A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól… Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is. És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey? Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?


Eredeti cím: Bad Girls Don't Die
Sorozat: Bad Girls Don't Die #1
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013.november.30
Goodread-es értékelés: 4,05

Miért figyeltem fel rá?
A borító felkeltette az érdeklődésem, és a fülszöveg elolvasása után tudtam, hogy nekem ez a könyv kell. Krimi, YA, szellemes, gótikus. Kérdés-e hogy kell?

Fülszöveg:
Ne hunyd be a szemed. Kivéve akkor, ha a sötét valóságot már nem tudod elviselni. Cape Cod turisták által kedvelt városában, Eastportban él egy csodabogár família. Az én családom. Én tisztánlátó vagyok. A bátyám médium. Anyánk telepatikus képességekkel bír. Míg a turisták odáig vannak értünk, a városban az emberek inkább lesajnálnak minket. Bár egy impozáns viktoriánus házban élünk, házi kísértetünk még sincs, és otthonunk földszintjén rendeztük be spirituális vállalkozásunkat: családi jósdánkat.


Eredeti cím: Clarity
Sorozat: Clarity #1
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013.október.31
Goodread-es értékelés: 3,84

Miért figyeltem fel rá?
„Eastportban él egy csodabogár família.” 
Engem ezzel az egy mondattal megvett magának a könyv. Imádom a bolondos családokat, főleg az olyanokat, akik ilyenek. Médium, tisztánlátó, családi jósda? A fülszöveg nagyon ígéretes, és mivel odavagyok az ilyen típusú könyvekért, jöhet a polcomra!
 

Fülszöveg:
Rachel Morgan, a boszorkány, az Inderland Biztonsági Szolgálat egyik legjobb fejvadásza volt. A vadászterülete Cincinnati városa, egy sötét, alternatív Földön, ahol vámpírok, farkasemberek, tündérek, koboldok élnek és járnak az emberek között, némelyek álruhában, némelyek teljesen nyíltan, nem titkolva valódi természetüket. Rachel Morgan elől egyetlen gonosztevő sem menekülhetett, akár boszorkány volt, akár vérfarkas, akár tündér, akár élőhalott. Ám valami megváltozott. Kezdetben úgy tűnik, csupán a szerencséje hagyta el, és ezért vall egyre gyakrabban kudarcot, s felettesei ezért bízzák meg egyre megalázóbb feladatokkal. Amikor aztán legfrissebb zsákmányával, egy minden hájjal megkent kobolddal éppen a Szolgálathoz tart, a lény felajánlja neki, hogy szabadságáért cserébe teljesíti három kívánságát. Rachel rádöbben, hogy itt a kiváló alkalom arra, hogy egyszer és mindenkorra változtasson az életén, legfőképpen azzal, hogy otthagyja a Szolgálatot. Ezzel alaposan magára haragítja a Szolgálat amúgy sem vajszívű vezetőit. Így rövidesen azon kapja magát, hogy korábbi fejvadász társai ezúttal őrá vadásznak, s ebben a játszmában már nem csupán a szabadsága, de az élete a tét…


Eredeti cím: Dead Witch Walking
Sorozat: The Hollows #1
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013.október.31
Goodread-es értékelés: 4,02

Miért figyeltem fel rá?
Már nagyon régóta szemezek a könyvvel, de eddig csak halogattam az olvasást. Már egyszer megjelent idehaza ( 2008-ban), de a kiadó felfüggesztette a sorozat folytatását. A Könyvmolyképző megvette a jogokat, és újra kiadja a könyvet, és reméljük a folytatást is. A fülszöveg mindig is tetszett, a mostani borító is jó. Nem értem, miért halogattam az olvasást, hiszen tényleg jónak ígérkezik.

Fülszöveg:
Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra. Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a virág, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?


Eredeti cím: Nevermore
Sorozat: Nevermore #1
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013.szeptember.30
Goodread-es értékelés: 3,92

Miért figyeltem fel rá?
Sokat vívódtam, hogy kell-e nekem ez a könyv. Még most sem igazán tudom. A Blogturné keretein belül ezt a könyvet is kivesézik a bloggerek, és elolvasva a véleményeket még így sem tudom, hogy kell-e nekem ez a könyv. Szó se róla, érdekes és tetszik is, de valami visszatart. Megvárom, hogy többen értékeljék, és majd akkor döntök. Annyi mellette szól, hogy még csak hasonlót sem olvastam még.

Fülszöveg:
Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát. Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal. Raffe félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét. Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.


Eredeti cím: Angelfall
Sorozat: Penryn & the End of Days #1
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013.november.15
Goodread-es értékelés: 4,29

Miért figyeltem fel rá?
A borító nagyon szép, és a fülszöveg első mondata megvett magának. Az apokalipszis angyalai? Ide vele! De aztán tovább olvastam a fülszöveget, és lankadt a lelkesedésem. Nem vagyok egy disztópia fan. De mégis tetszik nekem ez a könyv. Majd meglátjuk, milyenek lesznek az értékelések, és utána kiderül…

Read More

Nalini Singh - Szabadulás

Fülszöveg:
Ashaya Aleine a látszat szerint a tökéletes mentál: rideg, érzéketlen és gyakorlatias. Ő a tudós, aki az egész mentál népet rabszolgasorba döntő implantátumot készíti. Valójában azonban elkeseredetten küzd, hogy megmentse a fiát, és szabaduljon a Mentál Tanács befolyása alól. De hiába menekül: nem biztonságba kerül, hanem egyenesen a halálos alakváltó mesterlövész karjaiba fut. Dorian Christensen húgát egy mentál gyilkos ölte meg. A DarkRiver őrszem nem tud ugyan leopárd alakot ölteni, de a vadállat benne él, és bosszúra szomjazik. Most mégis védelmeznie kell Ashayát és fiát. Dorian soha nem gondolta volna, hogy mentál iránt a gyűlöleten kívül mást is érezhet, de a szenvedély sokszor átírja a játékszabályokat.


Borító: 4,5
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 5
Eredeti cím: Hostage to Pleasure
Kedvenc karakter: Sascha, Lucas, Dorian, Ashaya, Mercy, Tamsyn, Kaleb, Vasic, Anthony
Oldalszám: 406
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2013

Tudjátok mi a jó abban, ha egy sorozattal le vagytok maradva?

- Ott a megnyugtató tudat, hogy már megjelent, és bármikor megveheted
- Olvashatod mások értékeléseit a könyvről, és vigyoroghatsz hogy mi minden történik a könyvben
- Mazsolázhatsz az idézetek között
- Olvashatsz beszélgetéseket, melyben mások megosztják egymással a teóriájukat, elképzeléseiket és véleményeiket


Na de mi van akkor, ha beérted a magyar megjelenést?

- Ki tudja meddig rághatod a körmöd, hogy mikor olvashatod a folytatást
- Leszel olyan fanatikus, hogy a google segítségével utánanézz a sorozat többi köteteinek, véleményeket olvass, és közben siránkozz, hogy mikor olvashatod magyarul a folytatásokat *magára mutogat*
- Leszel még fanatikusabb, és jó sok spoilert elolvasol, és lelősz pár "poént"
- Hálát rebegsz az úrnak, hogy külföldön már a sorozat a 12 kötetet is elérte, és örömködsz, hogy neked legalább nem kell 1-1 évet várni, hogy megtudd, ki lesz a következő sorozat fő párosa

-Többször újraolvasod a sorozatot

Na igen. Bennem ezek a gondolatok kavarognak napok óta. Beismerem, Nalini Psy Changeling sorozata teljesen elvarázsolt. Bevallom, hogy teljesen, totálisan fanatikus lettem. Csodálkozol? Ne tedd!
De maradjunk most Dorian köteténél. Tényleg úgy voltam ezzel a sorozattal, hogy ott a megnyugtató tudat, hogy a folytatásért csak be kell lépnem egy webshop-ba, és megrendelnem. De most, amikor beértem a megjelenést, nagyjából visítani tudnék Mercy kötetéért.
Dorian már az első részben szimpatikus volt. Ahogy haladt a sorozat, úgy zártam a szívembe. Latens leopárd, így alakot soha nem tudott váltani, ami akarva-akaratlanul befolyásolta a személyiségét. A felszínen ő a "Szőke herceg", a jóképű, vicces és elragadó Dorian. A Vonzódásban elveszítette a húgát, és így egy másik arcát is megmutatta. A haragosét, aki az egész mentál fajra haragszik, és gyűlöli őket. Ironikus hát, hogy éppen egy mentál lesz a párja? Aki mellesleg O-mentál? Számomra nem.
Faith-nek anno volt egy benyomása, miszerint Dorian-nek sikerül majd alakot váltania. Akkor a homlokomra csaptam, hogy igen, ez így lesz. Abban is biztos voltam, hogy egy mentál lesz a párja. Nalini nem hagyná ki ezt a lehetőséget.
A könyv onnan folytatódik, ahol az előző abbamarad. Ashaya alkut köt Talin-nal, és ennek az az ára, hogy rabolják el Ashaya gyerekét.
Nalini mindig el tud varázsolni a gyerek szereplőkkel. Mindet szeretem, így Keenan sem maradhat ki a sorból.
Ashaya sem tétlen, hiába O-mentál. Kijut a Tanács megfigyelése alól, és kezdetét veszi az ő és Dorian története. Mondtam már, hogy Vasic-ot is megkedveltem? Új karakter, de nekem már most szimpatikus.
Szóval Dorian és Ashaya. Jó páros, tetszettek. De most inkább úgy éreztem, hogy a mentál politika nagyobb szerepet kapott, mint az ő érzelmeik. Szó se róla, Dorian kételkedik, szenved, gyötrődik, Ashaya úgyszintén.
Tetszett, hogy Dorian először fel sem ismeri a párját, szimplán vonzódik hozzá, és gyűlöli is. Hiszen mentál. De ahogy halad a történet, meglátja Ashaya-ban a nőt. Nagyon összeillenek ezek ketten. Ashaya is szimpatikus, nagyon megkedveltem. Tipikus orvos/kutató. Racionális, logikus és higgadt. Mentál faj ide, vagy oda. Nagyon tetszett, ahogyan a gyerekét védelmezte, és az is, ahogy elfogadta, hogy ő Dorian párja. Míg Dorian a forrófejű, Ashaya a racionalitás.
Ismét több szálon fut a történet, alakulnak a dolgok, és felbukkannak az emberek is. Senki sem számít rájuk - én sem - ezért tudnak meglepetést okozni. A Tanács háza táján is történnek dolgok, és be kell látnom, hogy én kedvelem Kaleb-et. Nem tudom hogyan történt, de így van. Főleg most, hogy tudok róla egy két dolgot.
Judd is képviseltette magát, aminek külön örültem. Nalini megalapozta a következő kötetet is, hiszen Mercy most elég sokat szerepelt, és a jövendőbeli párja is felbukkan. (Mondtam már, hogy alig várom, hogy olvassam az ő kötetüket?) Mercy-t amúgy is kedvelem, szóval...
Amara viszont egy olyan karakter, akivel nem tudok mit kezdeni. Tény, hogy egy tökéletes pszichopata, és én nem ilyen sorsot szántam volna neki...De Nalini tudja, mit csinál.
Annak viszont nagyon örülök, hogy a többi pár, és a többi szereplő is képviseltette magát. Sascha már egyáltalán nem tűnik mentálnak, ami jó dolog. Faith és a többiek is jelen voltak, ami nálam plusz pont. Anthony is képviseltette magát, és be kell látnom, hogy nagyon szeretem az ő karakterét is.
És a végére maradt Dorian és az alakváltás. Gyereket, komolyan, majdnem elsírtam magam, amikor sikerült neki. Olyan édes volt, hogy miközben visszapislogtam a könnyeimet, ezzel együtt  nevettem is. Örültem neki, hogy végre ő is alakot tudott váltani, hiszen megérdemli. De azért kíváncsi lettem volna a többiek reakciójára is. Remélem a folytatásban olvashatok erről is.

Read More

Nalini Singh - Feloldozás

Fülszöveg:
Clay Bennett falka nélkül, emberek között nőtt fel. Megpróbálta elfojtani leopárd énjét, de az a felszínre tört és embert ölt. A vérengzés után a fiú elvesztette egyetlen barátját, Talint is. A DarkRiver falka otthont és hivatást adott neki, de a lelkének fájdalmát, a bűnhődését nem tudta enyhíteni. Talin McKade túlélte rettegéssel és szenvedéssel teli gyermekkorát. Régi rémálmaihoz azonban újabbak adódnak, amikor az utcagyerekek, akiket pártfogol, sorra tűnnek el. Talin szívének legfájóbb sebeit is hajlandó felszakítani, hogy megmentse őket: bár retteg a találkozástól, segítséget kér a legerősebb férfitól, akit valaha ismert. Clay segít Talinnak, de közben szembe kell nézniük a közös múltjuk gyötrő titkaival is. Ha nem teszik, mindketten elveszítik az egyetlen dolgot, ami eddig életben tartotta őket.


Borító: 5
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 4
Eredeti cím: Mine to Possess
Kedvenc karakter: Judd, Dorian, Sascha, Lucas, Tamsyn
Oldalszám: 400
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2012

Ironikusnak tartom, hogy a sorozat legjobb borítójával rendelkező könyv egyben a leggyengébb is.

Be kell vallanom, hogy Clay soha nem tartozott a kedvenceim közé. Sőt, nem is igazán kedveltem meg, lévén, hogy alig szerepelt. Most, a könyv elolvasása után sikerült egy kicsit megkedvelnem, de még most sem vagyok oda érte.

Amennyire oda meg vissza voltam Judd kötetéért, most annyira nem vagyok oda ezért. Úgy álltam neki a könyvnek, és a szereplőknek is, hogy lesz, ami lesz. Tiszta lappal indultak. De már az első 20 oldal után rá kellett jönnöm, hogy nekem ez most nem igazán tetszik. Se a főszereplő páros, se a történések, semmi. Olyan érzésem volt, mintha nem is Nalini írta volna.

Clay magányos - farkas - macska. Még Vaughn-nál is jobban elszigetelte magát a falkatársaitól. Őrszem pozíciójából adódóan mindent megtesz, hogy elvégezze a feladatát, hűséges a falkához, de nem igazán engedi közel magához az embereket. Nem az a beszédes fajta, inkább az a tipikus háttérbe húzódó, csendes megfigyelő.

A múltja sok titkot rejt, és ezt nem is akarja megosztani senkivel. Mindenki úgy gondolta, hogy Vaughn a "legállatiasabb", de Clay tisztában van vele, hogy egy hajszál választja l attól, hogy a vérengző legyen.

Mint írtam, Clay nem tartozott soha a kedvenceim közé. Itt alakultak a dolgok, kezdett szimpatikus lenni, de...Nekem ez így kevés volt. Főleg, hogy olyan társa talált, amilyenre.

El sem hiszem, hogy Nalini képes volt egy ilyen női karaktert megalkotni, mint Talin. Ő az első, aki annyira unszimpatikus, hogy hiába csinált bármit - főleg a könyv vége felé - nem nyerte el a tetszésemet. Sőt! Bevallom, hogy sokáig ki nem állhattam. Egy gyerekes, hisztis  idióta, akiben több az önzőség, mint kellene. Nem is csodálom, hogy Faith úgy viselkedett vele, ahogy. Sőt, az egész falka.

Míg az eddigi DarkRiver párokat befogadták, és mondhatni rendesen viselkedtek velük, hiába mentálok, Talin-t ember létére teljesen máshogy kezelték. Még Sascha is, aki köztudott, milyen kedves mindenkivel. Talin persze panaszkodott ezért, de nem tudtam ezért sajnálni őt.

Rettegett Clay-től, bár fogalmam sincs miért. Mármint oké, tudjuk mi történt , amikor gyerekek voltak, de könyörgöm, annak 20 éve, és Clay sem úgy viselkedett, mintha bántani akarta volna. Szóval igen, Talin megnyerte a "legutálatosabb Nalini főhősnő" díját.

Nem is értem, Clay mit lát benne. Persze, Nalini próbálta szimpatikussá tenni, de nálam ez nem jött be.

Olvasás közben azon gondolkodtam, miért nem csak egy novellát kapott ez a páros. Úgy gondolom, bőven elég lett volna nekik. Úgy éreztem, mintha Nalini sem tudott volna velük mit kezdeni, ezért volt annyi mellékszál, és ezért mutatta máris be Ashaya-t.

A többi mellékszál sem kötött le nagyon, főleg a gyerekrablásos. Hiányoltam a falkát a nyomozásnál, nekem nem volt elég, amikor páran összegyűltek a könyv végén levadászni az elkövetőt.

Bár az tetszett, hogy volt egy bál, ahová elmentek a falka tagjai. Lévén, hogy Zach és Annie miatt volt ez a kis buli. ( Zack és Annie novellája a The  magical christmas cat kötetben olvasható)

Az Elfeledettek mellékszála felkeltette az érdeklődésemet, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még itt. És Jon is szimpatikus,remélem majd még képviselteti magát.

Judd is felbukkant, a legnagyobb örömömre. Imádom a pasast, komolyan.
A Tanács háza táján is történnek dolgok, és ami a legjobban megdöbbentett, az Faith apjának az új...Hm..Nevezzük munkakörnek. Kaleb is pitiszkálja az fantáziámat már a kezdetek óta, és van egy elméletem, hogy ki is az a bizonyos Szellem.

Nalini szépen felvezette Ashaya és Dorian kötetét, izgatottan fogok nemsokára nekikezdeni. (Még szerencse, hogy azt is megrendeltem)

Hiányoltam Clay és Talin közös múltjába való betekintést, örültem volna, ha lett volna pár visszaemlékezés.

Összességében nekem ez a kötet csalódás volt. Nem is gondoltam volna, hogy egy Nalini regényt így le kell pontoznom, de Talin engem szó szerint kiidegelt, hiába kezdett normálisan viselkedni a könyv 3/4-ben. 

Read More

Nalini Singh - Borzongás

Fülszöveg:
Judd Lauren mentálképességei gyilkolásra valók. A mentálhálón egy titkos osztag katonájaként iszonyatos dolgokat tett; most a farkas alakváltó falka odújában a Mentál Tanács végzetes tervének meghiúsítására használja erejét. Az Elcsendesedést azonban nem törheti meg, mert ezzel a környezetére szabadítaná gyilkos hajlamait. Brenna Shane Kincaid ártatlan farkas alakváltó lány volt, mielőtt egy sorozatgyilkos mentál elrabolta és megtörte az elméjét. Azóta látszólag felgyógyult, de a sérülések mélyebbek, mint ami a felszínen látszik. Kísérti a múltja. Juddhoz fordul segítségért, de bármilyen erős is közöttük a vonzalom, a rideg mentál nem tudja megadni a lánynak azt, amire a teljes gyógyuláshoz szüksége van.


Borító: 4
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem # 3
Eredeti cím: Caressed by Ice
Kedvenc karakter: Judd, Sascha, Lucas, Dorian, Hawke, Indigo
Oldalszám: 416
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2012

Azzal kezdem az értékelésem, hogy folyamatosan korholom magam, hogy miért nem olvastam sokkal, de sokkal hamarabb ezt a könyvet. Mert ez... Iszonyatosan, totálisan az egyik kedvenc könyvem lett.

Kezdem az elején. Amikor elkezdtem ezt a sorozatot, magam is meglepődtem, de nagyon tetszett. De Vaughn kötete után elakadtam. Nem tudom miért, nem folytattam a sorozatot. Ebben az évben viszont folytatni akartam. De be kellett iktatnom egy újraolvasást, mert - szégyen, gyalázat - azt se tudtam, hogy kicsoda Judd Lauren. Szóval idén végre beszereztem az első Nalini kötetemet, a Vonzódást. Szerettem. Sőt, odavoltam érte. A Látomás-t is szerettem. Nem annyira, mint első olvasásra, de szerettem. És jön a Borzongás. Ha Lucan és Sascha kötetét szerettem, akkor ezt...Nem is tudom. Az imádat az nagyon enyhén fejezi ki az érzéseimet.

Eddig nem tudtam választani Nalini két sorozata közül. Melyik szeretem jobban? Ki tudja. Most már egyértelmű a válasz: EZT a sorozatot. Annyira magába szippant, annyira elvarázsol, annyira a magaménak érzem, hogy nem kérdéses, a Top 5 sorozataim között a helye.

Ahányszor elővettem az első két részt - mostanában folyton újraolvasom - mindig ott az a fura érzés: Olyan mintha otthon lennék. Otthonos volt a DarkRiver falkáról olvasni, és velük lenni. Ebben a részben viszont most a SnowDancer falkáé a főszerep. Be kell vallanom, hogy most nem éreztem azt az otthon feelinget, mint a DarkRiver-ek között. De így is imádtam ezt a könyvet. Sőt, a sorozat kedvenc darabja lett. Na és Judd? Ő az abszolúte kedvencem az egész sorozatban. Lucas, Dorian, Mercy, Hawke, Sascha...Imádom őket, de Judd egy teljesen más kategóriában van.

Amikor olvastam a könyvet, elkapott egy bizonyos érzés, és tudtam, hogy Judd-al egy újabb fiktív szerelem kezdődött. A nagy könyves kedvenceimnél mindig elkap egy érzés, és onnan tudom, hogy ő egy különleges személy. Hülyén hangzik? Naná! De ez van.

De kezdem az elején. Judd teljesen más, mint az eddigi mentálok. Értem ezt Sascha-ra és Faith-re. Ők elszigetelve éltek, nem tudtak semmit a mentálhálóról. Bíztak a népükben, és meg voltak győződve arról, hogy hibásak. Judd viszont...Realista, és nem hülye. Látja, hogy mi történik, átlátja a dolgokat, de mégsem töri meg az Elcsendesedést. Miért? Mert ismeri a képességeit, és annak határait.

Judd már az első részben felkeltette az érdeklődésemet. Hiába próbálta elhitetni, hogy ő nem érez, ez már akkor hazugságnak tűnt, amikor kiderült, miért léptek le a mentálhálóról. Ha nem érez, akkor ilyet nem is tett volna. A második részben újra tanúbizonyságát tette az érzelemnek, mert bárki akármit mondd, pimaszkodott a többiekkel.

És most, a saját kötetében? Istenem, imádtam. Komolyan. Totál fangirl módban vagyok, ahányszor felbukkan. Amint elolvastam a könyvet, egyből nekiugrottam még egyszer. Soha nem csináltam ilyet, de ez a könyv... Imádtam. Na igen. Szóval Judd. A legjobban Brenna írja le őt, de még ez sem teljes:

"-Csodálatos vagy,tudod?Szörnyen logikus és gyakorlatias, de csodálatos."

Emellett arrogáns, birtokló,féltékeny, gőgös és - hiába, nem alakváltó - olyan domináns, mint egy alfa. Oh, és szörnyen erős. Ezért is fél megtörni az elcsendesedést. Mert a képességei...Nem hétköznapiak. Sokkal halálosabb, mint azt bárki is gondolná.

Jegyzetelgettem olvasás közben, és vagy 30 megjelölés van, ahol megmutatkozik Judd valódi érzései, és hogy hogyan is csavarta el a fejemet.

Nagyon tetszett, hogy nem tagadta le maga előtt a kapcsolatát Brenna-val. Hamar elfogadta, de nem tudott mit kezdeni ezzel az egésszel. Megmondta a lánynak, ő nem tudja megadni neki azt, amire - szerinte - szüksége van. De Brenna nem hagyja, hogy Judd lerázza. És legyünk őszinték. Judd se akarja, hogy Brenna békén hagyja.

Imádtam a kapcsolatukat, már a kezdetektől. Brenna-t is hamar megkedveltem. Nem volt könnyű neki, főleg, amit tett vele Enrique tanácsnok, de talpra állt, és ment előre. Olvastam pár véleményt, és voltak, akiknek Brenna egy kicsit sok volt. Nekem valahogy pont elég volt. A kiborulásai érthetőek voltak, a makacssága pedig kellett, különben Judd-al nem jutottak volna sehová.

Judd és ő... Tényleg nagyon tetszett, ahogyan szépen, fokozatosan, észrevétlenül közelebb kerültek egymáshoz. Szex-re is csak az utolsó fejezetekben került sor, és hát Judd... Maradjunk annyiban, hogy türelmes és alapos volt.

Több szálon fut a történet, nem csak az aktuális pár kapcsolatát követhetjük nyomon, hanem bepillanthatunk a DarkRiver falkába is, a Mentál tanácsba szintén, és végre akiről már sokat hallottam: A Szellem is felbukkant. Múltkorában ez a bizonyos Szellem elfoglalta Nalini twitter oldalát. Fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda, de minden információ jól jöhet. Ezért is szeretem ezt a sorozatot, mert egy nagyobb szál is figyelmet követel, nem csak a vakvilágban zajlanak a történések. Nalini nagyon jól keveri a lapokat. Minden könyvben plusz dolgokat tudunk meg, és így még komplexebb lesz ez a világ.

Dorian jövendőbeli párja is felbukkant, igaz, csak említés szintjén. (Még szerencse, hogy már a polcomon várakozik Dorian kötete.)

Rengeteg dolgot szeretnék még írni, de ideje lesz abbahagyni. Csak még annyit, hogy Judd totálisan levett a lábamról, egyértelműen ő a sorozatban a nagy kedvencem. És a többi kedvenceim között is előkelő helyet foglal el. Egyértelműen egy a kötet a legjobb a sorozatban, és én mondom fiú, lányok, vétek lenne kihagyni. Az idén olvasott kedvenc könyveim között az első helyen szerepel.

Read More

Kresley Cole - A démonkirály csókja

Fülszöveg:

Tudta, hogy egy csóktól a királynéja lesz…
Kresley Cole lenyűgöző regénye egy démonkirályról, aki koronája visszaszerzéséért küzd, és a gonosz varázslónőről, aki a férfi legtitkosabb vágyait használja ki, hogy az útjába álljon.
A férfi rögeszméje a varázslónő, aki testét odaadja, de a szívét nem.
Miután Sabine, az Illúziók királynője a búvóhelyére csalogatja, és csapdába ejti Rydstrom Woede-ot, a könyörtelen harcos küzd a királynő csábítása ellen. Ádáz démontermészete azonban vágyik a pompás testre. Rydstrom a szökést tervezi, de közben meg akarja kaparintani Sabine-t – a saját feltételei szerint.
A királynő bukását a csatákban sebeket szerzett démon okozza, aki megesküszik, hogy mindenáron megtartja a lányt.
Amikor Rydstrom kiszabadul, elrabolja Sabine-t, és ezzel szerepet cserélnek. Most a lány küzd, hogy ellenálljon a felséges gyötrelemnek. És minden találkozás során egyre jobban vágyik könyörtelen ellenfelére.
Nem lenne szabad ennyire akarniuk egymást…
Ha le tudják győzni a közöttük álló sötét ellenséget, vajon meghozza-e Sabine a végső áldozatot, hogy megmentse démonát? Vagy a büszke király leteszi a koronáját meg a fegyvereit, hogy megtartsa a varázslónőt?

Leszögezem, hogy imádom ezt a sorozatot. Komolyan. A Top 5-ben is benne van.

Tudtam, vagyis inkább csak megérzés volt, hogy ez a könyv nem lesz egy „hű de jó, imádom, szeretem” könyv.

Először is azért, mert Rydstrom-mal hullámzó a kapcsolatunk. A 3. részben imádtam. A 4.-ben elkezdtem morogni miatta. Az 5. részben jól kupán vágtam volna, és azt kérdeztem magamtól, na meg Cole-tól, hogy hová a fenébe tűnt az a szimpatikus démonkirály. Mert eltűnt, és nem is tért vissza.

Rydstrom nem a kedvencem. Sőt, még nem is kedvelem annyira. Azon is elgondolkodtam, hogy nem is olvasom el ezt a részt, hanem majd ugrok egyből a 7. részhez, ha megjelenik. De a könyvmolyszívem, na meg a tisztesség erősebb volt.

Úgy álltam neki olvasni, hogy nem vártam túl sokat, de csalódtam is, meg nem is.

A könyv párhuzamosan a Vámpírzóna történéseivel együtt zajlik. És éppenséggel ezért, nem igazán izgultam, hogy mi lesz Rydstrom és Sabine sorsa. Hiszen Cade kötetében Rydstrom már a „házában” van – vagy nevezzük inkább palotának? – és Sabine a foglya.

Nem tudtam értük izgulni, hiszen Cole már lelőtte ezt a poént, így tudtam, hogy Rydstom megmenekül.

De kezdem az elején. A könyvben még több új faj is felüti a fejét. Varázslók, vrekenerek, kentaurok, és még sokan mások. Bevallom, egyik sem egy szimpatikus társaság.

Ahogy Cade kötetében olvastuk, Rydstrom-ot csapdába csalja Sabine, az Illúziók Királynője. Innen kezdődik a történet. Ami nem igazán nyerte el a tetszésemet.

Miért nem? Mert a könyv feléig csak annyi történik, hogy Sabine szexuálisan „kínozza” a mi démonkirályunkat. Egyik sem enged a maga dolgaiból, és ennek következménye, hogy felizgatják egymást, és Sabine lelép, otthagyva a cellában a feltüzelt Rydsromot. Izgalmas volt-e ez a rész? Kezdetben igen. De hogy 200 oldal csak ezzel teljen el? Unalmas.

Mit akart Sabine? Hogy mielőtt lefekszik a démonkirállyal, az vegye el feleségül. És persze, hogy terhes legyen, hogy utána mindenkit legyőzve ő uralkodhasson Rothkalinában. Mit akart Rydstrom? Lefeküdni Sabine-val, és utána elszökni, és megbüntetni a varázslónőt. És persze, visszaszerezni a trónját.

Ez megy 200 oldalon keresztül. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy sikerül Rydstrom-nak megszöknie. És kinek a segítségével? Lothaire segítségével. Ezért nem akartam kihagyni ezt a részt, mert hiába, nem vagyok oda a párosért, történhetnek olyan dolgok, amiket jobb tudni. Ezek közé tartozik Lothaire is. Mivel jó pár rajongója van itthon Cole-nak, nekik köszönhetően tudok egy két dolgot, és végre, magyarul is olvashatok róla.

Na de vissza a sztorihoz. Olyan érzésem volt a szökést, és az azt követő menetelést olvasva, mintha visszacsöppentem volna a Vámpírharc történéseibe. Ott is menetelt a kedvenc párosom. Az a különbség, hogy Bowen-t és Mariketa-t imádom, és nagyon tüzes és szórakoztató volt az a rész. Itt meg csak laposakat pislogva olvastam, és imádkoztam, hogy térjünk már át oda, ahol már én is meg tudok lepődni. Pontosabban Sabine leláncolásához Rydstrom házába.

Megismerkedünk Rydstrom alattvalóival, Puck-ot nagyon megkedveltem, remélem, még láthatjuk.

Sabine nem lett a kedvenc szereplőm. Sőt, őt sem kedvelem igazán. Merőben más, mint Cole eddigi női karakterei, de nekem túl…Nem is tudom. Önző, egoista, kegyetlen, és a felfogása sem szimpatikus. Ja, és ismét egy szűz. Cole tényleg imádja a szűz karaktereket. Nem kedveltem meg Sabine-t. Rydstrom most szimpatikus volt, de nem annyira, mint szerettem volna.

Lanthe sem lett a kedvencem. Lényegében egyik karakter sem. Ami elszomorít.

A könyv ¾-nél végre feltűntek a valkűrök is. Na meg a boszorkányok. Őrült egy társaság. Ahogy feltűntek, egyszeriben felpörögtek a dolgok, nevetve olvastam Nix megmozdulásait.

A végkifejlett össze lett csapva. Sokkal többre, és sokkal jobbra számítottam.

Hiányoltam Rydstrom múltjába való betekintést. Érdekelt, hogy miért lett ilyen. Érdekelt, hogy vajon milyen volt gyerekként. A múltja érdekelt. De semmit sem kaptam.

Cade is felbukkant, aminek nagyon örültem. Annak már nem, hogy nem kapott egy külön szálat az ő és a bátyja kapcsolata. Cole pár mondatban lerendezte az ő múltjukat és jelenüket.

Az epilógus is semmitmondó volt.

Sajnálom, hogy Cole csak ennyit rakott bele a könyvbe. Úgy érzem, hogy sokkal többet is kilehetett volna hozni belőle. Nem mondom azt, hogy a leggyengébb IAD könyv, mert hála Nix-nek, nem, de nagyon egy szinten van a Vámpíréhség-el.

Amit még megemlítenék, úgy, mint sokan mások, az a fordítás. Nem kéne meglepődni, de amilyen kifejezések itt voltak. Trónusok háborúja? Azt se tudtam mi az, csak miután a következő mondat megmagyarázta. Vessel? Kérdem én, mi ez? Balfasz Nix? Dühöngtem emiatt.

Lényegében, sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a könyvből. Nem bánom, hogy elolvastam, főleg azért, mert végre feltűnt Lothaire is.

 

Értékelés: 3,5

Borító: 3

Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 6

Kedvenc karakter: Nix, Cade

Oldalszám: 432

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2012

Read More

Szünet után itt a botrány

Először is kezdeném a szünettel. Mint láthattátok, több mint két hónapja nem volt semmi életjel a blogon. Ennek igen egyszerű oka van. Azzal a céllal indítottam a blogot, hogy a magam szórakoztatására szolgáljon, és élvezzem azt, amit csinálok. Ebben az esetben a könyvek véleményezését.

Az utóbbi időben viszont már kezdtem azt érezni, hogy „muszájból” csinálom. Nem élveztem írni egy könyvről. Ha nagy nehezen sikerült megírnom a véleményem, mindig azt néztem, mikor lesz már „megfelelő hosszúságú”. Egyszerűen nem élveztem ezt az egészet. Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy már jó ideje olvasási és vélemény kinyilvánítási válságban szenvedek.  Megcsömörlöttem, és ez csak az érem egyik oldala.

Mindenki, aki blogot indít, arra számít, hogy lesznek rendszeres olvasói, kommentelnek az olvasók. Egyszóval élet van a blogon, és az emberek megosztják az blog írójával a véleményüket. Nálam ez nem történt meg. Vártam valami visszaigazolást, hogy volt némi értelme, hogy megosztom a véleményemet, hogy blogot indítottam. Nos, nem kaptam semmi ilyesmit. Megsértődtem? Nem. Rosszul esett, és teljesen kívülállónak éreztem magam? Igen. Mellőzöttnek éreztem magam? Teljes mértékben.

Feltettem magamban a kérdést, hogy akkor most mi lesz? Nem tudtam a választ. Nem fogom az olvasókat arra kényszeríteni, hogy itt legyenek. Nem fogok muszájból értékelést írni, hogy ezzel csalogassam az olvasótábort. Jelenleg ott tartok, hogy kezd visszatérni az életkedvem, hála annak, ami pár napja történt.

És akkor a botrányról…

A könyves világ ismét felbolydult. Utoljára akkor volt ilyesmi, amikor az egyik hazai kiadó cakk-pakk kijelentette, hogy jó pár sorozatot „felfüggesztenek”. Akkor teljesen kikeltem magamból.

Most, kicsit másabb a helyzet, mert a hazai olvasó közösségről van szó. Egy hozzászólással indult, és ki tudja, hová fog még fajulni a helyzet. Tehetném azt, hogy nem foglalkozok ezzel, de az elveim, és az igazság érzetem nem engedi, hogy csak úgy elmenjek a dolgok mellett.

Nem fogok neveket írni, szerintem mindenki, aki egy kicsit képben van, tudja, hogy mi, hol történik. A „a miért”-et dikrekt nem írtam, mert értem az okát.

Az egyik kedvenc oldalammal indult a dolog. Imádtam, amikor rátaláltam. Lassan 3 éve a tagja vagyok, és eddig mindig büszke voltam arra, hogy én egy ilyen közösség tagja lehetek. Olyan emberek alkotják ezt a közösséget, akiket egy nagyon fontos dolog tart össze: A könyvek olvasása, a könyvek szeretete.

 Mint mondtam, imádtam az oldalt, napi több órát ott töltöttem. Szerettem olvasni az emberek véleményét egy könyvről, szerettem olvasni a karcaikat, és imádtam látni, ahogy megosztják velünk, hogy milyen új könyvekre tettek szert, kitől kapták. Szerettem látni, hogyan alakulnak ki barátságok. Szerettem olvasni az élménybeszámolójukat ezekkel az emberekkel történő találkozásokról. Szerettem látni, hogy így „ismeretlenül” megajándékozzák egymást. Persze, irigy is voltam egy kicsit, mert nálam ilyesmi soha nem történt. Megismerkedtem pár emberrel, akiknek adok a véleményükre, és a barátomnak nevezhetem. De így is, mégis sokszor kívülállónak éreztem/érzem magam. Sokáig nem foglalkoztam ezzel az érzéssel.

De már lassan egy éve úgy érzem, hogy ez a nagyon jó közösség elromlott. Olyanná vált, amit nem szerettem volna. Elhagytuk az alapkoncepciót, és most már nem az, ami volt. Ezért még jobban kívülállónak érezem magam. Nem is nagyon használtam már az oldalt, csak napi szinten néztem, mi történik. És mióta rájöttem, hogy létezik egy olyan funkció, amire rálépve törölni tudom azokat a tartalmakat, amik nem érdekelnek, másból sem áll a napi szemlém, mint eme bizonyos gomb nyomogatásával. Ami kezdetben imádat volt, azóta csak egy sima, adatkezelő felületté vált számomra. Elszomorít, de így van.

De visszatérve a lényegre. Pár napja történt jó pár dolog, ami megrengette szerintem sok felhasználó értékrendjét, és elgondolkodtak azon, hogy valóban szeretnének-e egy ilyen oldalon maradni. Én is így tettem. Még nem jutottam dűlőre, mert sok pro-kontra érvem van.

Több felhasználót töröltek az adott oldalról, amivel nem értek egyet. Igen, nyíltan kimondom. Lesz valami következménye? Nem tudom, de mint már említettem, szeretek kiállni az elveimért.

Nem követtem nyomon a kezdetekről ezt a dolgot, csak tegnap reggel, a nagy bumm előtt olvastam el mindent a témáról, mielőtt törölve lettek volna ezek a tartalmak. Megvan a magam véleménye, Írhatnék róla több oldalt, de nem teszem. Miért nem? Mert már elmondtak mindent, amit én is gondolok. Az adott oldal tagjai megosztották a véleményüket. Erre jön a hideg zuhany.  Ha nem tetszik, mehetsz, amerre látsz. Csendben figyeltem/figyelem az eseményeket. Tegnap este óta az a bizonyos szó kívánkozik ki belőlem, amit az oldal moderátora nagyon nem szeret. Igen, az a D betűs szó. Helytálló-e? Egyre jobban úgy érzem, hogy igen. Főleg, ahogy ezt lereagálják. Nagy hiba volt mind ez, mint az oldal tagjainak törlése is. De ez már megtörtént, nem lehet mit kezdeni vele.

Végszónak még annyit, hogy úgy tűnik, a blogger, sőt az olvasó tábor kiáll az „övéiért”, és büszke vagyok rá, hogy vannak emberek, akik felmerik vállalni a véleményüket. Lehet, hogy én is arra a sorsra jutok, mint ők, de nekem tiszta a lelkiismeretem. És lássuk be. Annyi öröm van az ürümben, hogy legalább ismét előtérbe kerülnek majd a blogok és a bloggerek.  

Read More