Nalini Singh - Angyalkard

Fülszöveg:
A folyóban talált vámpírfej ügye a Vámpírvadász Céh fennhatósága alá tartozna, de Raphael arkangyal jobbkeze, Dmitri ösztönei azt súgják, neki kell vezetnie a nyomozást. Van valami az áldozat bőrére tetovált, titokzatos írásban, ami régmúlt idők szörnyűségeit idézi fel benne.
A Céh Honort küldi, hogy segítsen megfejteni a jeleket, de a szörnyű támadás és kínzások során megtört vadász nem áll készen arra, hogy együtt dolgozzon a kegyetlenségéről és sötét embertelenségéről hírhedt vámpírral; még akkor sem, ha gyermekkora óta megmagyarázhatatlanul vonzódik a férfihoz.
A Honor elrablói és a vámpírfej eredete utáni nyomozás során feléled a múlt, pedig egyikük sem akarja újra átélni annak borzalmait. De a fájdalomba gyönyör is vegyül…


Borító: 5
Sorozat: Angyali Vadász # 4
Eredeti cím: Archangel's Blade
Kedvenc karakter Elena, Raphael, Illium,
Oldalszám: 440
Kiadó: Egmont
Kiadás: 2012

Kicsit szégyellem magam. Nalini Angyali vadász sorozatát nagyon elhanyagoltam. Két éve nem is olvastam semmit a sorozatból, pedig az egyik kedvencem. Míg a sorozat első három részét jó párszor újraolvastam már, ehhez a részhez valahogy nem igazán volt hangulatom. Ezért is tartott majdnem két évbe, mire rászántam magam és elolvastam Dmitri kötetét.

Titokzatos vámpírgyilkosságok történnek New York-ban, és Dmitri, mint Raphael jobbkeze a kezébe veszi az irányítást. Mivel a testeken különböző ősi írások találhatók, Dmitri úgy dönt, bevonja a Vámpírvadász Céhet is.
Sara Honor-t küldi, hogy segítsen felderíteni a rejtélyt.

Dmitri-t mindig is kedveltem, de nem tartozott soha a kedvenceim közé. Megvolt bennem egy kialakított kép róla, és így a könyvet elolvasva elmondhatatlan, hogy nem csalódtam. Azt kaptam Dmitri-től, amit vártam. Hűvös, irányításmániás és kegyetlen. Bár sokszor csak rájátszik.
Amint megpillantja Honor-t, eldönti, hogy elcsábítja a nőt. Ezzel nem is lenne gond. Csakhogy Honor retteg a vámpíroktól...

Honor-t hónapokkal ezelőtt elrabolták, és több héten keresztül kínozták ismeretlen vámpírok. Hála Ashwini-nek és Ransom-nak sikerült kiszabadulnia, de azóta árnyéka önmagának.
A Céh könyvtárába menekül, és hónapokig ki sem teszi onnan a lábát. Sara viszont meggyőzi, hogy vállalja el az ügyet.
Honor retteg Dmitri-től, de a büszkesége nem engedi, hogy meghátráljon. És a feladat amit kap is érdekli, így rákényszerül, hogy együtt dolgozzon a vámpírokkal.

Kicsit csalódott vagyok. Valahogy többet vártam a könyvtől. Hiányzott Elena és Raphael. Hiányzott, hogy az ő fejükben legyek, és az ő kalandjukat olvassam. Sem Dmitri, sem Honor nem tudta megadni nekem azt az érzést, amit vártam.
Honor nem született vadász, így nincs rá hatással Dmitri egyik különleges képessége. De még így is, évek óta figyelemmel kísérte a vámpír sorsát a sajtóból. Évek óta vonzódik a vámpírhoz, bár maga sem tudja, hogy miért.

Sajnos nekem úgy tűnt, hogy Nalini megpróbálja másolni Elena-t és Raphael-t. De ez nem sikerült neki. Oké, Dmitri hozta a formáját, de Honor nekem nagyon Elena másolatnak tűnt. Nalini megpróbálta elhitetni hogy Honor egy képzett vadász, különböző fegyverekkel, de nekem inkább tanárnőnek tűnik, mintsem fegyverekkel rohangáló vadásznak.

A könyv főleg az érzelmekre koncentrál. A nyomozás háttérbe szorul. A nyomozás annyiban ki is merül, hogy Dmitri és Honor felkutatják azokat, akik megkínozták Honor-t. És így végül bekapcsolódik az eredeti gyilkosság szál is a nyomozáshoz.
Az egész könyv Honor bosszújáról szól, és arról, hogyan talál ismét önmagára.
Be kell vallanom, nekem nagyon hirtelen történt ez a változás. A történet pár nap alatt játszódik, és Honor már "meg is gyógyult". Számomra ez egyáltalán nem hihető.

A könyv olvastatja magát, szinte faltam a lapokat. De mégis hiányzott valami. Akkor éreztem csupán azt, hogy szeretem a könyvet, amikor Elena, Raphael vagy Illium felbukkant.

Ahogy halad a történet, úgy ismerjük meg Dmitri múltját. Megtudjuk, hogy volt családja. Felesége, és két gyereke. De tragikus módon elveszítette őket, "hála" egy kegyetlen angyalnak, Isis-nek. Ez az angyal változtatta át Dmitri-t is.
Eközben Honor-t egyre furcsább álmok gyötrik. Nem tudja eldönteni, hogy a saját tragédiáját éli újra, vagy valaki másét.
És itt jön egy újabb hiba, amit Nalini elkövetett. Olvastam már olyan párról, akinek az egyik tagja reinkarnálódott, és visszatért a párjához. Pl: Kenyon - Végzetes ölelés. Ott Kenyon megtartotta az egyensúlyt a két karakter között.
Itt Nalini nagyon nem találta el ezt. Úgy éreztem, mintha Honor skizofrén lenne. Egyszer úgy beszél mint Honor, máskor - főleg a könyv végén - mint egy teljesen más ember. Nalini nem találta meg az egyensúlyt, és ennek meg is lett az ára.

Dmitri múltja igazán szívszorító. Megtudjuk hogy nagyjából hogyan találkozott Raphael-el, és miket éltek át együtt.
De mégis, nekem valami hiányzott ebből a történetből. Szerencsére ott volt  Illium, Méreg, sőt Sorrow is hogy szórakoztasson, és kitöltse azt az űrt, amit Dmitri és Honor hátrahagytak. De nekik sem sikerült igazán.
Elena és Raphael is képviseltette magát, aminek nagyon örültem. Akkor igazán úgy éreztem, hogy tudnám szeretni ezt a könyvet.

Dmitri és Honor egymásra találása egyáltalán nem volt könnyű. Adott egy vámpíroktól rettegő nő, és egy kegyetlen vámpír férfi. De mégis, Dmitri a maga módján segített a nőnek, és türelmes volt vele.
Erotikus jelenetre is inkább a könyv vége felé került sort. És akkor is Honor irányított. Dmitri úgy ahogy átengedte neki az irányítást.

A végkifejlet nekem kicsit zavaros volt, de hozta az elvárt színvonalat.

A legjobb jelenet a könyvben egyértelműen az, amikor Dmitri bocsánatot kér Honor-tól. Az egyik legjobb jelenet, amit valaha olvastam.

Az, hogy Honor-al mi lesz, az egyértelmű volt. Tudtam, hogy Dmitri nem engedi el maga mellől soha a nőt, így nyilvánvaló volt, hogy mi lesz vele. Bár azért kíváncsi lettem volna rá, hogyan is zajlik egy ember átváltoztatása.

Read More

Szerzeményeim # 6

A Február a legrövidebb hónap, és ha címszavakba írnék róla akkor ezek jutnának az eszembe:

Pararomance, manga, anime. Érdekes módon ezt a hónapot Kenyon és Cole uralta. Nos akkor lássuk, hogy februárban milyen könyvekre tettem szert.

• Sherrilyn Kenyon - Sötét Vadászok - 7 - Éjféli gyönyörök
• Kresley Cole - Halhatatlanok Alkonyat Után - 7 - A gyönyör sötét hercege
• Kresley Cole - Halhatatlanok Alkonyat Után - 8 - A sötétség démona
• Kresley Cole & Gena Showalter :Halhatatlanok Alkonyat Után - 6,5 & Alien Huntress - 4.5 - A tél halálos csókja
• Darren Shan - Város Trilógia - 2 - A pokol pereme
• Sherrilyn Kenyon - Dark Hunters - 10 - Dark Side of the Moon

Még január utolsó keddjén rendeltem a kiadótól egy nagyon jó kis akcióban Kenyon-t és a két Cole könyvet. Mivel érvényes volt még a 2+1-es akció is, nagyon jól jártam. Egy könyv áráért bezsebeltem kedvenc pararomance íróim új köteteit. Nagy Kenyon fanatikus lévén alig vártam, hogy birtokolhassam Val kötetét, és jelentem nem csalódtam.

Ezek után valahogy nem is volt kedvem könyvet venni, és inkább az animék és mangák világa felé vettem az irányt. Egy kedvenc animét/mangét is avattam. Nos igen, ez az anime uralta ezt a hónapot. Van még rajtam valaki, aki meg van veszve a Kuroko no Basuke mangáért/animéért? Mert engem totálisan elvarázsolt. Annyira, hogy a könyveket is hanyagoltam miatta.

Még a hónap elején láttam, hogy a Líránál akciós a Cole-Showalter novelláskötet. Nagyon akciós. Én persze mint mindig, csak halogattam a megvételét. Tudjátok, tipikusan "Hej ráérünk arra még". Nos mint mindig, most is megszivattam saját magamat. Mire eszembe jutott hogy megrendeljem, eltűnt a honlapról. Vagyis nincs készleten. Őrjöngtem, mert ugyan így jártam anno Lara Adrian könyvével is.

A nagy dühöngés közepette eszembe jutott a Grando.hu. Ott is szokott akciózni a Líra. És minő szerencse, lehetett még rendelni ezt a novelláskötetet. Örültem is a fejemnek, hogy igen, csak sikerült.

Ezzel egy időben a Libritől is megrendeltem Darren Shan trilógiájának a 2. részét. Majd' 2 éve várok arra, hogy akciós legyen. Pont 2 éve kaptam ajándékba az első részét a sorozatnak, és annyira tetszett, hogy egyből kívánságlistára pakoltam a folytatásokat. Na igen. Két év kellett, mire ténylegesen eljutottam oda, hogy megvegyem a folytatást.

Nagy volt a boldogság, hiszen most már Cole ügyileg naprakész voltam. Vagyis csak majdnem. Ekkor jött az email, hogy sajnálatos, de nem tudják beszerezni a novelláskötetet. Ilyenkor ne legyen az ember ideges? Nos én írtam egy szép emailt a Lírának, hogy ez nem járja. Kétszer akartam rendelni tőlük, és mind a kétszer negatív tapasztalataim vannak velük. Érdekes módon egyből találtak még elvétve egy példányt a könyvből...

És most következzen a polcon egyik ékessége. Köztudott hogy megvagyok veszve Kenyon könyveiért. Meg persze Moning könyveiért is, de az most mellékes. Szóval. Több hete fontolgatom hogy angolul folytatom a sorozatot, mert a hazai kiadó nagyon nem akar sietni a folytatásokkal, és a kivitelezés is siralmas. Múlt hónapban sikerült az első angol Kenyon-omat elolvasnom, és nem is kellett több. Eldöntöttem, hogy biz' nekem papír formátumban is kellenek a könyvek. A hónap vége felé végre rászántam magam, és megrendeltem a Dark Side of the Moon-t a Bookdepository-ról. Igaz, hogy régebben olvastam rajongói fordításban, de úgy döntöttem, hogy vagy eredetiben olvasom, vagy sehogy.

Mondanom sem kell, hogy tűkön ülve vártam a könyvet. És éppen ma hozta a postás. Gondolom kitaláljátok, hogy vigyorogtam mint a tejbe tök, és ugrándoztam, mint egy gyerek.

Így most már én is birtoklok egy eredeti Kenyon-t, és ezáltal bővült a magánkönyvtáram is. Hát nem szépségesek így együtt?

Read More

Catherine Anderson - Csillogás

Fülszöveg:
Rainie Hall elhatározza, hogy maga mögött hagyja egész addigi életét, keserves házasságát, brutális férjét, és új személyazonossággal letelepedik Crystall Fallsban. Könyvelői állást talál Parker Harrigannél, akinek már az első pillanatban megtetszik az asszony. Kapcsolatuk óvatosan, fokozatosan teljesedik ki, hiszen Rainie szörnyű titkának emlékei újra és újra kettejük közé állnak. Parker megpróbálja rávenni, hogy forduljon a rendőrséghez, ám a nő hajthatatlan: biztos benne, ha felfedi személyazonosságát, a férje a nyomára bukkan, feldúlja alakuló boldogságát, és végez vele.
A gyengéden szerető Parker és az egész Harrigan család felajánlja segítségét, hogy Rainie végleg lezárhassa a múltat. De elég lehet mindez az alattomos férj ellen? Rainie átadhatja magát a valódi boldogságnak?


Borító: 3
Sorozat: Kendrick/Coulter/Harrigan # 9
Eredeti cím: Star Bright
Kedvenc karakter -
Oldalszám: 376
Kiadó: General Press
Kiadás: 2010

Amint befejeztem a Hajnali fényt, egyből nekikezdtem ennek a könyvnek. Molyon érdekes módon ennek rosszabb átlaga van mint az előző résznek, de nekem ez valamivel jobban tetszett.

Raine fondorlatos módon elszökik egy hajóról erőszakos férje elől. Crystall Falls-ba érkezik új személyazonossággal. Abban a hiszemben telepedik le a városban, hogy új életet kezd Anna néven. Állást vállal Parker Harrigan-nél, de a férfi hamar rájön, hogy a nő hazudott neki a kilétét illetően. Parker rájön, hogy Raine miért menekül, és miért fél nemcsak tőle, hanem még a saját árnyékától is. Parker-nek megtetszik a nő, de türelmesnek kell lennie, ha megakarja magának szerezni az asszonyt.

Nagyon, de nagyon jól indult ez a könyv. Élveztem olvasni. Raine erőszakos férje elől menekül, és próbál új életet kezdeni. A nő állandóan feszült és ideges, és ez rányomja a bélyegét a mindennapjaira.

Anderson nagyon jól ábrázolta Raine helyzetét. Tökéletesen ábrázolta a bántalmazott nőt. A szorongását, a félelmét, a bizalmatlanságát. Hogy fél nyitni az emberek felé, és sehol sem érzi magát biztonságban.

Parker már az előző részben felbukkant, de őszintén szólva nem tett rám túl nagy benyomást. Itt viszont jobban megismerhettem. Ő a tökéletes férfi. Türelmes, kedves, vicces és be nem áll a szája. Nekem már túl tökéletes volt. De Raine-nek pont ilyen férfira volt szüksége.

A kötet során Raine megtanul bízni Parker-ben, de nem megy ez olyan könnyen. Nagyon sokáig csak barátság van közöttük. A szerelmet nem is hiányoltam.

Parker hamar rájön hogy szereti Raine-t, de nagyon türelmesnek kell lennie.

Időközben felbukkan a Harrigan család többi tagja is. Loni is tiszteletét teszi, és neki köszönhetően kiderül, hogy Peter, Raine férje tudja hogy a nő még él, és az a célja hogy megtalálja és megölje őt.

Ennek hallatán összegyűlik a család, és kezdetét veszi Raine kiképzése is.

És itt jött el az a pillanat, amikor ellaposodott a könyv. Raine edzése túl sok oldalon keresztül folyik. Nem értem, mi szükség volt rá. Itt már ellaposodott a történet, és ismételten jó pár oldal átlapoztam, pedig nem szokásom az ilyesmi.

A végkifejlet itt is sejthető. Tudja az olvasó, hogy mi fog történni. Ennek következtében kicsit csalódott voltam, hiszen tudtam hogy mi fog következni.

Az is negatívumként hozható fel, hogy a páros a könyv 3/4-ben magázódik. Barátok, de magázódnak. Ki érti ezt?!

A szerelmi szál fokozatosan, szinte észrevétlenül bontakozik ki. A történet szempontjából ez telitalálat volt. Parker a végletekig türelmes, és nem sietteti Raine-t.

Raine pedig az edzések során magára talál, és a félős, ijedős nőből végre ismét az lett, aki a házassága előtt. Egy talpraesett, humoros nő.

A Harrigan családot is sikerült egy kicsit jobban megkedvelnem. Végre megláttam bennük a potenciált. De itt is jóval több szerepet kap a vallásosság, bár nem annyira, mint az előző részben. Mivel Raine házas, így Parker számára bűn lenne közeledni felé. De Anderson ért hozzá, hogy  úgy keverje a dolgot, hogy mégis elfogadható legyen. Vagyis a tény tény marad, de mivel erőszakos a férj, és az egyház előtt ez nem valódi házasság.

Ez a könyv jobban lekötött mint az előző, de még most sem az igazi. Jó volt a könyv, de egy idő után itt is ellaposodott. Anderson sokáig húzta a szálakat.Ha nem tette volna, egy sokkal jobb történet bontakozott volna ki.

Read More

Catherine Anderson - Hajnali fény

Fülszöveg:
Loni MacEwent különleges jövőbelátó képességgel áldotta meg a sors. A csodaszép, fiatal nő Crystall Fallsba költözik, hogy új életet kezdjen. Itt találkozik álmai férfijával, de egy véletlen érintés a borzalmas jövőbe repíti. Sorsdöntő fordulatokat hoz mindkettejük életében, amikor egy vadrezervátumban rekedt, balesetet szenvedett kisfiút kell megmenteniük. Azért, hogy a gyerek nyomára bukkanjanak, Loninak minden látnoki erejét latba kell vetnie. Megkezdődik a veszélyekkel teli harc az idővel, a természettel, miközben a két merőben más háttérrel rendelkező ember elkezd egymásban bízni. A kimerítő nappalok és hosszú éjszakák során kettejük között láthatatlan kötelék fonódik: a kezdeti feszültségek megértéssé, bizalommá, majd igaz szerelemmé alakulnak.

Catherine Andreson nagyszerű regénye tovább szövi a Harrigan család történetét. Jól ismert szereplők bukkannak fel ismét, akiknek történetén keresztül az írónő hűségről, hitről, helytállásról és odaadásról vall.


Borító: 3
Sorozat: Kendrick/Coulter/Harrigan # 8
Eredeti cím: Morning Light
Kedvenc karakter Trevor, Nana
Oldalszám: 320
Kiadó: General Press
Kiadás: 2010

Nagyon régen olvastam már Anderson könyvet. Több éve. És amilyen ügyes vagyok, éppen a sorozat 8. részével indítok. Vagyis nem, mert évekkel ezelőtt olvastam az Ég kékjét, ami ennek a sorozatnak a 4. része, de semmire sem emlékszem belőle.

Ahogy a fülszöveg is írja, Loni-nak van egy - több - különleges képessége. Ha megérint egy tárgyat vagy egy embert, akkor belelát az emberek múltjába.

Loni ennek a képességének hála nem élhet normális életet. Crystall Falls-ba menekül, hiszen egy rosszul végződött "jövendölésbe" majd bele rokkan.

Egész életében egy férfiról álmodott. Egy cowboy-ról. Amint a bérelt házába érkezik, a látomása olyan intenzív, mintha a férfi valóban ott lenne mellette. Elhatározza, hogy elkerül minden Stenson kalapos férfit, de a sorsa elől nem menekülhet.

Egy kisboltban találkozik véletlenül álmai cowboy-ával. Amint megérinti a férfit, Loni rájön, hogy a férfi fia hatalmas veszélyben van. És ő is, hiszen ez az a férfi, akiről egész életében álmodott.

Clint Harrigan nem hisz semmiféle médiumban. A vallása is tiltja. Ezért is döbben meg, amikor egy ismeretlen nő beállít hozzá éjnek évadján, és azt állítja, hogy a fia veszélyben van. Hiszen neki nincs is gyereke! Vagy mégis?

Sajnálatos, de a könyv olvasása során rájöttem, hogy kiszerettem a cowboy-okból. Míg régebben imádtam őket, most már teljesen hidegen hagynak.

A könyv nagyon jól indult. Adott egy médium nő, aki vallásos, és átoknak tekinti a képességét. És adott egy férfi, aki szkeptikus, és nem hisz semmi ilyesmiben. De végül elindulnak a kisfiú után, és a kezdeti bizalmatlanságot és hitetlenséget átveszi a bizonyosság, hogy ez a nő mégis igazat mondd.

Nem állítom, hogy megkedveltem a szereplőket. De szimpatikusak voltak. Valóságosak, és realisták. De ahogy haladt a történet, úgy veszítettek az enyhe varázsukból, és a könyv végére teljesen hidegen hagytak.

A könyv nagyon el lett húzva. Adott egy jó sztori, és érdekes szereplők, de a végére teljesen ellaposodott.

Az írónő is túl vallásosra vette a témát, ami már nekem nagyon nem tetszett.

Adott egy cowboy, aki minden este imádkozik. Ezzel nincs is baj. Jó dolog. De amikor mindenhez Isten-t köti, és már a végén azzal érvel, hogy Isten ajándéka Loni képessége, az nekem sok volt. Főleg, hogy a könyv felében pont az ellenkezőjét bizonygatja.

Clint számomra egyáltalán nem férfias. Persze mindent megtesz, de nekem kevés volt.

A túlzott vallásossága elnyomta a személyiségét. A könyv közepénél közölte a nővel, hogy házasságon kívül senkivel sem fog szexuális viszont folytatni. Ezzel sincs baj. De jó pár oldal után ez a terve is dugába dől.

Loni-ban is megvolt a potenciál. Érdekes és szórakoztató karakter volt. De egy idő után már ő is átváltott vallási őrületbe, is minden második mondata ezzel volt kapcsolatos. Loni soha nem élt normális életet. És soha sem volt egy normális kapcsolata, hála a képességének.

Clint álmai férfija, de teljesen különböznek. Clint kinn él az Isten háta mögött, és lovakkal foglalkozik. Loni ezzel szemben imádja a várost, és a különböző kulturális tevékenységeket.

De végül csak egymásra talál a páros. Ami valljuk be, cseppet nyálasra sikeredett. És nagyon instant love szaga van.

Eközben folyik a kutatás az elveszett gyerek után, akit Clint még mindig nem fogadott el fiaként. Nem hiszi el, hogy van egy fia.

A történtekkel párhuzamosan Loni-nak hála nyomon követhetjük Trevor és Nana kalandjait. Hogyan éli túl az erdőben egy kisfiú egy kutyával? Imádni valóak voltak együtt.

Azt kaptam a könyvtől, amit vártam. Bár egy kicsit kevesebben. Már pár oldal után tudtam, hogy mi lesz a végkifejlet.

Természetesen sikerül Trevor-t megtalálni. Ekkor jön az újabb probléma. Hogyan mentsék meg a fiút? És hogyan érjék el, hogy Clint meglátogathassa a gyereket a kórházban?

A Harrigan család is tiszteletét tette. Megvan bennük is a potenciál, de mivel számomra ismeretlenek, kicsit csalódott voltam. Persze részben ez az én hibám is, mivel a sorozat majdnem végénél kezdtem el olvasni a könyveket. Valaki ismerős arcot akartam látni, de egyel sem találkoztam.

Mint említettem a végkifejlet  kiszámítható volt. Sokszor laposakat pislogva lapoztam át az oldalakat, mert annyira nem kötött le a történet.

Az eleje jól indult, de ellaposodott. A szereplők is kifulladtak a könyv végére. Egyszer olvasható kategória, de Anderson-tól egy kicsit többet vártam.

Read More

Kresley Cole - A sötétség démona

Fülszöveg:
Kresley Cole – akinek regényei állandó szereplői a New York Times bestsellerlistájának – perzselően forró meséje egy vámpírvérrel fertőzött, kitaszított démonról és egy sebezhető, fiatal boszorkányról, akit a férfi megvéd mindenkitől – ha kell, még önmagától is.

EGY VESZÉLYES DÉMON, AKINEK NEM KÉPES ELLENÁLLNI…

Malkom Slaine: kínozza sötét múltja, gyötri a vámpíréhség, a védelmét élvező zöld szemű lány pedig a pusztulás szélére sodorja.

EGY ŐRJÍTŐ BOSZORKÁNY, AKIT A MAGÁÉNAK AKAR…

Carrow Graie: elrejti a bánatát, csak a következő bulinak és csínytevésnek él. Egészen addig, amíg nem találkozik egy kínlódó harcossal, aki érdemes rá, hogy megmentsék.

ÖSSZEZÁRVA EGY RETTENETES BÖRTÖNBEN…

Ahhoz, hogy Malkom és Carrow túlélje a kalandot, a férfinak szabadjára kell engednie a benne rejlő démont és vámpírt. Vajon amikor Malkom azzá a rémálommá változik, amelytől a saját népe is retteg, elveszíti-e a nőt, akiért teste-lelke eleped?


Borító: 5
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 8
Eredeti cím: Demon from the Dark
Kedvenc karakter Carrow, Malcolm
Oldalszám: 458
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. december

Az előző rész csalódást okozott. Kíváncsi voltam hogy Cole most mit alkot, hiszen ilyen párossal még nem találkoztunk. Az előző rész epilógusa igazán figyelemfelkeltő volt, szóval izgatottan vágtam bele ebbe a könyvbe.

Carrow-ot és még sok más halhatatlan elraboltak, és egy ismeretlen helyen raboskodnak. Csak annyit tudunk, hogy egy szigetre szállították őket, az erejüket egy különleges nyakperec segítségével elzárták, és kísérleteket végeznek rajtuk. Carrow egyik cellatársa Lanthe, aki Sabine húga. Már a Démonkirály csókjában felkeltette az érdeklődésemet, de ebben a részben aztán... Alig várom, hogy olvashassam Lanthe és Thronos történetét!

Carrow és mindenki más is próbál rájönni, hogy hogyan tudnának megszökni a börtönükből. De senki sem jár sikerrel.

Mint kiderült a Rend azért rabolta el a Szövetség különböző fajainak képviselőjét, hogy rájöjjenek, hogyan tudják őket legyőzni. A Rend különösen érdeklődik egy vémon iránt, és Carrow-ot bízzák meg azzal, hogy elhozza nekik ezt a vémont. Természetesen Carrow nem önszántából teszi ezt. Megzsarolják Ruby-val, a Boszorkányok Házának egyik gyerek tagjával.

Carrow egyik képessége, hogy észlelni tudja, hogy kivel fonódik össze a sorsa. Ruby-nál ezt megérzi, és úgy dönt hogy mindenáron elcsábítja ezt a vémont.

Carrow-ra mindig is kíváncsi voltam. Ebben a sorozatban a boszorkányok nagy party arcok a valkűrökkel együtt, így tudtam, hogy jól fogok szórakozni olvasás közben. Carrow eleinte Mariketa-ra emlékeztetett. Felfogásban és stílusban egyaránt. Viszont ahogy haladt a könyv, úgy változott Carrow is. Állítom, hogy a sorozat folyamán ő esik át a legnagyobb változáson. Az eleinte semmivel sem törődő, bulizó fiatal lányból a könyv végére egy felelősségteljes, érett nő válik.

Carrow eltökélte, hogy elcsábítja az ismeretlen vémon-t. Ennek érdekében el kell utaznia egy másik dimenzióba, ahol ez a vémon él.

Malkon Slaine teljes ellentéte Carrow-nak. Míg a lány előkelő származású, ő egy démonprostituált gyermeke. Nem tud se írni és olvasni, viszont a harchoz nagyon ért.

A könyv elején bebörtönzik, és egy gonosz varázsló Scarba-t csinál belőle. Ezek mesterségesen létrehozott lények. Malkom-ból aki mellesleg démon, egy vémont, azaz démon-vámpír hibridet csinálnak. Több megnevezése is van: vémon, vámon, vagy Nix után szabadon, démpír.

A történet cseppet sem unalmas. Engem a Vámpírharc-ra emlékeztet. Carrow egy új dimenzióban találja magát. A küldetése, hogy megtalálja Malcolm-ot. Ám arra nem számít, hogy ő a férfinek rendelt asszony.

A férfi olyan, mint egy barbár. Carrow elmenekül a férfi elől, de Malcolm követi, és jó udvarlóhoz illően vigyáz a lányra, és ajándékot is ad neki. Amolyan barbár ajándékot.

Carrow angolul beszél a férfihez, az viszont elfelejtette ezt a nyelvet, és csak démonul vagy latinul tud beszélni. A nyelvi korlát megnehezíti mindkét fél dolgát, de végül csak megértetik magukat a másikkal.

Kicsit féltem, hogy Cole hogyan fogja megoldani ezt a helyzetet. De rá kellett jönnöm, hogy Cole profi, és tudja hogy mit csinál. Imádtam olvasni mindkét fél gondolatát és beszólásait. Főleg úgy, hogy a másik nem is érti, hogy miről beszél neki az adott fél.

Malcolm eltökélt célja, hogy ágyba vigye aráját. Carrow tiltakozik ez ellen, főleg azért mert a férfi egy igazi barbár.

Míg eleinte Malcolm fekete hajú, a fürdés után kiderül, hogy az csak piszok, és valójában szőke, kék szemmel.

A kémia lassan indul be a főszereplők között, de később annál intenzívebb lesz. Természetesen szexről szó sem lehet közöttük, de ez nem gátolja meg őket. Pár napot töltenek együtt Oblivion-ban, és már ekkor is megvan a napi rutinjuk. Nem tudnak beszélni egymással, de így is megértik egymást.
Carrow erejére és annak forrására is fény derül. Igazán jól szórakoztam rajta.

Malcolm megbízik a lányban. Ezért is döbben meg nagyon, amikor aráját követve kiderül, hogy hazudott neki Carrow, és csapdába csalta. Megesküszik, hogy ezért a lány meglakol.

A börtönbe visszatérve megváltozik a hangulat. Míg az Oblivion-ban történteket felszabadulva, mosollyal az arcomon olvastam, a börtöni jeleneteket viszont szorongva, és feszültséggel tele.

Nem ért meglepetésként, hogy Declan Ádáz Aidan, Regin berserkerje. Az viszont megviselt, hogy egyik kedvenc valkűrömet, aki mindig vicces és tettre kész, most ez az alak megkínozza, és most árnyéka önmagának. Hogyan lesz ebből romantikus történet Ms.Cole? Mert az tuti, hogy nagyon nem szeretem Declan Chase-t.

Carrow-on kívül még Lothaire és Uilleam MacRieve is itt raboskodik. Az előző részben Lothaire ellopott egy aranygyűrűt, és most ennek is meglett a következménye.

La Dorada eljött, hogy visszaszerezze az elveszett gyűrűjét. Ennek következtében a rabok el tudnak menekülni a börtönükből.

A könyv egyértelműen bővelkedik kalandban, és túlélőtúrában. Malcolm mindegy melyik világban van, mindig talál módot arra, hogy egyszerűen éljen. A börtönben ismét elsajátította az angol nyelvet, és végre a valódi személyisége is felszínre került. Birtokló, morgó, de segítőkész. Persze ezt úgy teszi, hogy még véletlenül se tűnjön fel az embernek. Nagyon megkedveltem ezt a vémont.

A szigeten elszabadul a pokol. Minden halhatatlan kiszabadul a börtönéből, de ismerjük ezt a brigádot. Soha sem unatkoznak. La Dorada és a wendigók megnehezítik az életet a szigeten, de Malcolm ebben a káoszban is feltalálja magát.

Malcolm nehezen bízik meg bárkiben is. Ha valaki elárulja, akkor az meghal. De Carrow-nak ad még egy lehetőséget, bár maga sem tudja, hogy miért.

Míg hőseink az ismeretlen szigeten tengetik napjaikat, addig New Orleans-ban is zajlik az élet. Mariketa próbálja felkutatni barátnőjét, és segítsége is akad Conrad Wroth személyében. Nagyon kedvelem Conrad-ot, főleg mert ilyen őrült.

A végkifejlet nagyon tetszett. Carrow bebizonyította hogy igenis érdemes Malcolm bizalmára.

A Boszorkányok Házában összegyűl egy kis csapat a régi párosokkal. És persze amint Malcolm beteszi a lábát, egyből megindul a csetepaté.

Amiért haragszom Cole-ra az a könyv vége. Könyörgöm, miért így lett vége? Ettől csak még jobban várom Regin történetét. Már tudom hogy az sem lesz egy sétagalopp, szóval előre izgulok egyik kedvenc valkűrömért.

A könyv az egyik legjobb a sorozatban. Egyedül a Vámpírharc-ot nem előzte meg. Akciódús, humoros, szellemes és romantikus. Mindkét szereplőnek nehéz múltja van, de végül felülkerekednek azon is.

A fordítással is megvoltam elégedve. Végre egy Cole könyv, aminek a borítója és a fordítása is nagyon jó. A borító egyértelműen a sorozat legjobbja. És a fordítás is. Végre Nix visszakapta a Furva Klúgos nevét. Mariketa is a Várt helyett Hőn Áhított Mariketa lett. Regin is végre Ragyogó Regin lett, és az ara,ara maradt.
Teljes mértékben megvagyok elégedve a fordítással, és remélem, hogy a folytatásoknál is eltudom ezt mondani.
Remélhetőleg idén Regin és Lothaire kötetére is sor kerül. Már alig várom!

Read More

Kresley Cole - A gyönyör sötét hercege

Fülszöveg:
Szépség és szörnyeteg…

Lucia, a gyönyörű, csábító valkűr, és Garreth MacRieve, Lykae hercege, a parázsló szemű, szenvedélyes vérfarkas elsöprő erejű románca titkokkal és veszélyekkel terhelt – pusztulást hozhat a lányra és szeretteire is. Ám a fékezhetetlen vágynak semmi sem állhatja útját, Lucia érintése felkorbácsolja Garreth érzékeit, míg a férfi csókjának ellenállni lehetetlen.

Garreth mindenáron birtokolni akarja ezt az őrjítő nőt, védelmezni szeretné, de hogyan tudná rávenni, hogy Lucia elfogadja őrzőjének?

Egyetlen megoldás kínálkozik: Garreth kihasználja a nő gyengeségét – azt, hogy olthatatlanul vágyik a szerelmére…


Borító: 3
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 7
Eredeti cím: Pleasure of a Dark Prince
Kedvenc karakter Nix
Oldalszám: 428
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. augusztus 27.

Az egyik nagy kedvencem ez a sorozat. Főként a világkidolgozása és a szereplők miatt. Nagy kedvenceim a valkűrök és a farkasok. Ha a sorozatban egy ilyen páros van,az csak jó lehet. Vagy néha nem...

A könyv elolvasása előtt gyorsan átlapoztam a Vámpíréhséget, mivel mindkét szereplő csak ott bukkant fel. Mint kiderült felesleges volt, mivel a könyv első negyedet a Vámpíréhségben említett cselekményt dolgozza fel egy kicsit másképp, más szemszögből.

A Vámpíréhségben imádtam Garreth-et. És Lucia-t is. Valkűr és farkas? Tökéletes párosítás. Ahogy haladt a könyv, úgy zártam a szívembe Garreth-et. Főleg azért mert: farkas, kitartó, humoros és szórakoztató. Oh, és említettem már, hogy kitartó?

Ahogy haladt a sorozat, mindig hiányoltam azokat a valkűröket, akik az első részben szerepeltek. Hol van Lucia, Annika, Daniela? Nos most Lucia-n a sor hogy párra leljen, és be kell vallanom,hogy nagyon megkedveltem. A könyv első felében. Tetszett a története, hogy miként lett belőle Íjász, és mit kell ezért nélkülöznie.

A páros kezdetben szórakoztató volt. Izzott közöttük a levegő, humorosak voltak a szócsatáik, és járták a világot. Hála Lucia-nak.

Kicsit zavaró volt az egy éves ugrás, de hamar túltettem magam rajta. Lucia és Garreth az Amazonas vizein tengetik napjaikat, hála annak, hogy Lucia-nak küldetése van. És itt jött el a mélypontja a sztorinak. Azt a 100 oldalt simán kivágtam volna, mert semmiről sem szólt. Sőt! Ha belegondolok, hiába ilyen hosszú a könyv, úgy éreztem, mintha alig olvastam volna valamit.

Valamint Lucia is változásnak indult. És nem pozitív irányba. Ő az első valkűr, akit kilőnék a Holdra. Eleinte kedveltem, de egy idő után sok volt. Az állandó titkolózása már untatott, és az is, hogy nem bízik Garreth-ben.

Nem értem, hogy Cole miért fordított ilyen sok figyelmet a hajóútra. Számomra teljesen felesleges volt. És unalmas.

Majd' ismét felpörgött a cselekmény. Garreth elveszíti a karperecét, amiért Lucia-nak menekülnie kell, ha nem akar a farkas karmai közé kerülni. És így találja meg azt, amit keresett. Igen ám, de felbukkan Lothaire is, és elszabadítja a gonoszt, aminek később lesz jelentősége.

A könyvben ismételten felbukkan Nix, akit csak imádni lehet. A fordító ismét Bolond Nix-nek keresztelte. Gratulálok kedves fordító!

Regin is szerephez jutott, ami nem meglepő, hiszen nemsokára az ő kötete következik.

Központi kérdés volt hogy Lucia ereje honnan ered, és mit nem szabad tennie, ha meg szeretné tartani a tudását. Erre Cole egy mondatban elintézi azzal, hogy 2000 év tudása elegendő, nem kell ide más. Nos, köszönjük.

Viszont az utolsó fejezetek nagyon jóra sikeredtek. Láthattuk, hogy mi történik egy farkassal, ha meghal a társa. Garreth állapota nem oldódott meg pillanatokon belül, amiért piros pont jár Cole-nak.

Viszont nekem már sok volt ez a páros. Garreth eleinte nagyon közel állt ahhoz hogy a kedvenceim között szerepeljen, de a könyv végére úgy éreztem, hogy egy igazi papucs lett. Nem számít hogy Lucia mit művel vele, ő megy utána.

Szeretem Cole-t, de nekem ez a könyv...Tetszett mert voltak benne izgalmas részek, de Lucia nagyon lehúzta a könyvet. Valamint a cselekménye is lassú volt.

Viszont az epilógus nagyon ígéretes. Még szerencse, hogy a folytatás a polcomon várakozott!

A fordítást már meg sem említem: Regin a Ragyogó, Bolond Nix és Felemelkedés? No comment...

Read More

Sherrilyn Kenyon - Éjféli gyönyörök

Fülszöveg:
A nagyrészt görög származású Sötét Vadászok körében nem örvend nagy népszerűségnek a nemesi származására módfelett büszke római – Valerius.

Amikor a férfi találkozik a pimasz és csábító Tabitha Devereaux-val, aki nem más, mint a volt Sötét Vadász, Kyrian sógora, Val halálos ellensége, kapcsolatuk azonnal igen hevessé válik. A nőnek egyáltalán nem áll szándékában komolyan venni őt.

Amit Tabitha azonban igen komolyan művel, az a vámpírvadászat és a gyilkolás. Mindkettejüknek hamarosan szembe kell nézniük a legveszedelmesebb démonnal. A végső győzelemért Valnak fel kell adnia büszkeségét és meg kell tanulnia bíznia, hogy megvédelmezhesse Kyriant, azt a férfit, akit gyűlöl és azt a nőt, aki az őrületbe kergeti..


Borító: 5
Sorozat: Sötét Vadászok # 7
Eredeti cím: Seize the Night
Kedvenc karakter Valerius, Simi
Oldalszám: 396
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. szeptember

Nincs egy hónapja, hogy elmerültem Kenyon világában. Akkor a sorozat 8. részét, a Sins of the Night-ot olvastam. Azt a kötetet, ami ezután következik. Igen, hajlamos vagyok Kenyon könyveit össze vissza olvasni. De ennek is megvan a varázsa.
Bevallom nőiesen, hogy már 2012-ben olvastam ezt a részét a sorozatnak. Igen, csúnya dolog, de rajongói fordításban olvastam. Nem bírtam kivárni, míg a kiadó megjelenteti. Szóval igen. Olvastam már, de tisztességes rajongóhoz híven a hivatalos fordítást is olvasnom kellett. Kenyon könyvei azok, amiket muszáj beszereznem.
Tavaly jelent meg a könyv, de én csak idén tudtam beszerezni. És egyáltalán nem csalódtam. Na jó, egy nagyon kicsit, de az elhanyagolható.

Valerius azon kevesek egyike, akiket a származása miatt nem kedvel a többi Sötét Vadász. Sőt, a Fegyvernökök sem.  Mivel nagyrészt görögök népesítik a Vadászok sorait, ez valahogy nyilvánvaló is. És ha még ez nem lenne elég, Valerius nagyapja volt az akit Kyrian-t, a korábbi Sötét Vadászt megkínozta és végül megölte.
Artemisz szeret szórakozni a néppel, éppen ezért New Orleans-ba küldte Valerius-t. Oda, ahol Kyrian él.
Tabitha-t sem kell senkinek se bemutatni. Ő Amanda ikertestvére. Amanda  az Éjféli Vad-ban párra lelt, és most Tabitha-n a sor.

Annyira nyilvánvaló volt ez a párosítás. De mégis meglepetést okozott. Tabitha és Valerius két külön világ. Elég ha csak a faji kérdést nézzük. De a természetük is éppen ennyire különbözik. Míg Tabitha élettel teli, humoros és lazán veszi az életet, Valerius egy karót nyelt, hűvös és elegáns ember.
De mégis, ezek ketten tökéletesen kiegészítik egymást. A párosnak nem csak a saját érzéseikkel kell megküzdeniük, hanem  a körülöttük lévő emberekkel is. Hiszen senki sem nézi jó szemmel, hogy Tabitha Valerius-al tölti az idejét. Azzal a Valrius-al, akinek a nagyapja megkínozta Kyrian-t.
Itt volt számomra az egyik bökkenő. Nem értettem, hogy mi ez az össznépi utálat Val ellen. Hiszen nem ő tette azokat a dolgokat Kyrian-nal, és mégis, mindenki őt bünteti. Még Artemisz is. Hiszen a rómaiak a görögök "ősi ellenségei" és így Valerius fele annyi erőt kapott az istennőtől, mint a többiek. És még ott van Zarek is, aki rendszeresen villámmal sújtja Val-t. Összegezve: Valarius-sal jól kibabrált a sors.
Val-t már az első pillanatokban megkedveltem. Tudtam, hogy több van benne, mint amennyit mutat. A kötet végére felkerült a kedvenc Kenyon karakterek listájára. Annyira szomorú a múltja, és annyian bántották. Ő is ugyan annyit, ha nem többet szenvedett mint Zarek.

A könyv egyik fele inkább a két főszereplőre, és azok érzéseire koncentrál. Későbbiekben jön az akció, és a bonyodalmak.
A régi-új ellenség nekem kicsit lapos volt. Komolyan. Kenyon kitalálhatott volna valami mást. Másfelől viszont ésszerű döntés volt.
Mivel már olvastam a könyvet régebben, tudtam hogy mi fog történni egyes jeleneteknél. Amikor Simi találkozik Nick-el, már fogtam a fejemet, és sajnáltam a srácot. Vagy amikor Tabitha egyik testvére... Szóval értitek.

Tabitha sokaknak már túl sok volt. Én mindig is kedveltem őt. Intelligens és humoros. Pont ilyen társ kell Val mellé.

A kötetben nagy szerepet kap Amanda és Kyrian is. Láthatjuk hogy mi történt velük az elmúlt évben, mióta Kyrian ember lett. Hogy hogyan birkózik - vagy nem birkózik - meg az emberré válással, és azzal, hogy felette is eljárt az idő.
Imádtam Kyrian-t. És Amanda-t is. Csak úgy, mint Julian-t. Eddig. Mert amit itt műveltek! Mintha nem is ők lettek volna. Nagyon nem tetszett a viselkedésük. De legalább Amanda-ba végül szorult egy kis ész.

Ash és Simi is képviseltette magát, aminek mindig csak örülni lehet. Viszont Ash-re ebben a kötetben rájárt a rúd. Nem elég hogy elveszítette a legjobb barátját - tegyük hozzá hogy ez részben az ő hibája -  többször is jól ellátták a baját. Ha nem tudnám hogy kicsoda, rásütném hogy milyen gyenge.

Stryker annak rendje és módja szerint ismét csak a zűrt kavarja. Meg sem lepődünk már ezen.
És a végkifejlet? Az nagyon, de nagyon ütős lett. Imádtam! Tudtam hogy úgyis minden megoldódik, szóval nem aggódtam. Annyira.
Amit negatívumként tudnék felhozni, az Tabitha hirtelen halhatatlansága. Ash jött, közli hogy "hé most már te is halhatatlan vagy" és lelép. Ez annyira muszáj megoldás volt. Csakúgy, mint Valerius "emberré tétele". Hónapokig próbálkoznak, de nem tudják megtenni. Ez már annyira nevetséges volt, hogy nagyon. De legalább Kyrian jól jött ki a dologból.
És ha mér Kyrian. Hihetetlen hogy mennyire megváltozott a karaktere, mióta ember lett. Nagyon nem szimpatikus. Mindenért pánikol és siránkozik. Majd amikor ismét halhatatlan lesz, visszatér a megszokott és kedvelt humoros Kyrian.

Amit még kiemelnék az Zarek felbukkanása az utolsó oldalakon. Látszik hogy mennyit változott  - hála Astridnak - és olyan nászajándékkal lepi meg a párost, amin mindenki meglepődik.

Urian is szerepelt pár mondat erejéig, és Alexion-t is megemlítik egy mondat erejéig. És mivel az ő könyve a következő... Hölgyek, Alexion-t imádni fogjátok!

Amit még megemlítenék, az a fordítás. Igen, megszoktuk már hogy Kenyon könyveinek fordításában mindig hiba van. És íme, ismételtem visszatértünk a Kyrianosz név használatára, csakúgy mint a Marissa Vadász és sorolhatnám. Julian ismét Iulianosz lett.
Annyi "haszna" van ennek a megnevezésnek, hogy legalább illeszkedik az Éjféli vad-hoz, hiszen ott is ugyan így használták a neveket.

Kenyon rajongóknak kötelező az olvasása! Van benne hiba, de a világkidolgozás és a karakterek annyira jók, hogy ezeket akaratlanul is elnézi az ember lánya.A kedvencek között a helye!

Read More