Nyereményjáték a Cor Leonis Kiadóval!

Sziasztok!

Mint már tudjátok, a Cor Leonis Kiadó hosszas hallgatás után ismét visszatért közénk, hogy ismét változatos, és egyben kiemelkedő olvasmányokkal lásson el bennünket.

Akik már követik a blogom egy ideje, azok észrevehették, hogy a Kiadó az egyik nagy kedvencem. És nem csak Moning miatt. ;-) 

Emlékeztek rá, milyen barátságosak és kedvesek voltak a Kiadó munkatársai? És mennyire bántuk, hogy egyik napról a másikra eltűntek? Hogy mennyire sajnáltuk, hogy a nagy nehezen átvett két sorozat (Cassandra Palmer, Tündérkrónikák) ismét a feledés homályába merül?

Tudom, ez egy cseppet drámaira sikeredett. De szerintem voltunk egy páran, akik így élték meg a helyzetet, amikor az egyik kedvenc Kiadónk úgy tűnt, hogy nem tudja folytatni.

De ennek vége, és most a Kiadó egy igencsak értelmes, és olvasóbarát nyereményjátékkal lepi meg az olvasóit. Miről is van szó?

Annyi a dolgotok, hogyha már olvastatok bármelyik könyvet a Kiadó palettájáról, akkor értékeljétek az adott könyvet a Kiadó webáruházában, a könyv adatlapján. Nyilván nem elég a csillagozás, pár szóban értékelnetek is kell a könyvet.

Az sem baj, ha már régen megtettétek ezt. Akkor az alábbi linkre kattintva ki kell tölteni egy adatlapot, és már jelentkeztetek is a nyereményjátékra. 

(Tipp: Növeli az esélyeiteket, ha minél több könyvet értékeltek)

És a legfontosabb: Mi a nyeremény?

 

A hamarosan megjelenő három könyv közül te döntöd el, hogy melyiket szeretnéd:

1 .Karen Marie Moning: A Felföld ködén túl - Ha imádod Moning-ot és a MacKeltar klánt, vagy csupán odavagy a skótokért

 
2. Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg - Ha kedveled az újdonságot, és nem riadsz vissza attól ha együtt látod: Brazília, Young Adult és a Disztópia műfajokat

3. Junot Diaz: Fulladás - Ha a nyers, de egyben realisztikus kortárs irodalomra vágysz

A nyereményjáték December. 15-ig tart, és másnap már a győztest is sorsolják. Szóval még a fa alá is lesz időtök betenni a választott könyvet.

 

 

Read More

S. J. Watson - A másik én (R)

Fülszöveg:

Végzetes vonzerő… online.

Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz?

Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát… az uralmat a tettei felett… és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is.


Borító: 3
Sorozat: -
Eredeti cím: Second Life
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 416
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.10.19

Nem szoktam ismeretlen íróktól olvasni, de ennek a könyvnek a fülszövege annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy mégis el kell olvasnom ezt a történetet. Filmet és sorozatot láttam már ami pszicho-thrillertként van feltüntetve. De olvasni még nem olvastam.

Nem tudom mit vártam, de mégis csalódottan csuktam be a könyvet.
Ha krimiről és thrillerről van szó, felállítok pár szabályt:
1. Ne bízz senkiben
2. Ne kedvelj meg senkit, mert valószínű hogy vagy ő a tettes, vagy a könyv végére halott lesz.

Ennek ellenére könnyű dolgom volt. Egyik feltétel sem sikerült, tehát szinte nyugodt szívvel olvastam a történetet.

Julia arról értestül, hogy húgát Párizsban meggyilkolták. Nehezen teszi túl magát a történteken. És az sem segíti a helyzetét, hogy a rendőrség nyomozása megrekedt, és nem foglalkoznak az üggyel. Julia saját kezébe veszi a dolgokat. Megtudja, hogy húga egy internetes társkeresőn ismerkedik. Van, hogy személyes kalandokba bonyolódik, és van, amikor a cyber szexhez folyamodik. Julia úgy dönt, hogy utánajár a dolgoknak. Felregisztrál ugyanarra az oldalra, hátha megtalálja a húga gyilkosán. Ám ott egy olyan férfira bukkan, aki megváltoztatja eddigi unalmas életét...

Legyen elég ennyi a könyv tartalmáról. Igazán érdekesen hangzik, ugye? Ennek ellenére nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Meglepett, hogy E/1-ben íródott. A könyvet olvasva úgy éreztem, jobb lett volna, ha E/3-ra vált az író.

A karaktereket sem sikerült megkedvelnem. Főleg Julia-t nem.
Ahogy haladtam a könyvvel, úgy vált egyre unszimpatikusabbá Julia. Úgy éreztem, hogy Watson sem tud vele mit kezdeni.

A nő tipikus stepfordi feleség, csak angol kiadásban. A férje sebész, és van egy kamasz fia. Ő fényképész, és gyógyult alkoholista. Julia-nak megvan a maga múltja, amitől nyilvánvaló, hogy nem tud elszakadni. Magára kényszerített egy szerepet, és ahogy haladt a könyv, úgy tör felszínre mindkét énje.

Sokszor nem tudtam eligazodni Julia-n.
Az egyik percben még a húgát siratja, és közli, hogy nagyon közel álltak egymáshoz. A másik percben viszont elmondja, hogy örül, hogy a húga halott. A fiával szemben is kettős érzéseit vannak. Hol mindennél jobban szereti, hol közli, lehet azért nem szereti annyira, mert adoptált gyerek.

A könyv első negyede nagyon lassan haladt. Nem léptünk semerre, egy helyben toporogtunk. Akkor kezdett izgalmassá válni a történet, amikor Julia felregisztrált arra a bizonyos társkeresőre.
Ahogy az lenni szokott. A tiltott gyümölcs mindig édesebb. Julia  eleinte viszolyog attól, amit tesz. Egy idő után viszont belerázódik, és megismerkedik Lucas-val. A kapcsolatuk titkos, és izgalmas. Ezek a részek tetszettek a legjobban.

Viszont minden jónak vége szakad. Kiderül hogy senki sem az, akinek tűnik, és Julia az őrület szélére sodródik. Julia hiába tart távolságot Lucas-tól, a férfi egyre többet tud meg róla. Túl sokat...

Nyilvánosságra kerül-e a viszonya? Kiben bízhat?

Az lenne erre a logikus válasz, hogy a férjében. Viszont ahogy Julia-nak megvan a maga élete, úgy a férjének is. Tipikus orvos, akit próbál minél hamarabb túl lépni a dolgon. Ha ez nem sikerül, akkor úgy tesz, mintha nem is lenne.

A karakter zömén azt éreztem, mintha papírmasé figurák volnának. Nem volt igazi személyiségük. Olyanok voltak, mint valami sablon karakterek. Lucas is nagyon jól hozta a szerepét, de aki már látott hasonló filmeket, azoknak nem tud újat mutatni.

Ennek ellenére van a könyvben valami, amiért a fél országnak a kezébe nyomnám, és közölném, hogy olvassák csak el. Ez pedig az internethasználat, és a személyes adatok megosztása.

A könyv tökéletesen rávilágít arra, hogy vigyázzuk a személyes adatainkra internetezés közben.  Bárki ránk tud találni, csupán pár kattintással.

A könyv végkifejlete nem igazán lepett meg, ennek ellenére faltam az oldalakat. Kiderül, hogy senki sem az, akinek látszik, és Julia húgának halála sem véletlen. Mi több, ez nem is Kate-ről szól, hanem inkább arról, hogy Julia-t a múltja megtalálja...

A könyv végéről nekem nagyon hiányzik még pár fejezet. Mi lesz Julia-val? És a valódi tettessel? Na és Connor hogyan dolgozza fel az eseményeket?

Mindennek ellenére mégis gyorsan haladtam a könyvvel. Olvasmányos, és néhol izgalmas. A karakterek hiába tűnnek élettelennek,mégis hasonló problémáik vannak, mint a hétköznapi embereknek.
Ennek köszönhetően könnyen beletudjuk képzelni magunkat Julia helyzetébe.
Te mit tennél, ha Julia helyzetébe kerülnél?

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Mark Lawrence - Tövisek Császára

Fülszöveg:

A KIRÁLY, AKI MINDENKIN URALKODNI AKAR, MÉG NAGYOBB BIRODALOMRA VÁGYIK. DE EZ A BIRODALOM A PUSZTULÁS SZÉLÉN TÁNCOL…

Jorg Ancrath király immár húszéves és hét ország ura. Apján ezidáig nem sikerült bosszút állnia, és az őt kínzó belső démonok egyre erősödnek. Ám legyen bármilyen gyötrelmes is az útja, ő kitartóan tör előre.

Mert csakis egyfajta hatalmat érdemes birtokolni: a teljhatalmat.

Jorg császár akar lenni. Ezt a méltóságot azonban karddal nem, csak szavazatokkal lehet megszerezni. És emberemlékezet óta nem jutott még többséghez senki a császárválasztó Kongresszuson, a Széthullott Birodalomnak emberemlékezet óta nincs vezetője. Jorgnak feltett szándéka, hogy változtat ezen, és szokás szerint nem válogat a módszerekben. Még több elfeledett technológiát tár fel a múltból, és nem habozik használni azokat.

Csakhogy a megszerzendő birodalmat egy még nála is jobban rettegett és gyűlölt, misztikus alak fenyegeti: a Holt Király.


Borító: 4,5
Sorozat: A Széthullott Birodalom # 3
Eredeti cím: Emperor of Thorns
Kedvenc karakter: Jorg, Gorgoth, Miana
Oldalszám: 480
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2013,2015

Hosszú idő óta várólistás nálam a sorozat. Idén rászántam magam, és belevetettem magam Lawrence világába. A trilógiát inkább egy könyvként kezelem. Hiszen ez Jorg története.

Őszintén szólva nagyon nem akartam elolvasni ezt a könyvet. Nem akartam elszakadni ettől a világtól, és Jorg-tól sem. Sejtettem hogy milyen befejezésre számíthatok, és ezért még jobban húztam a könyv olvasását.

A könyv felveszi az előző kötet fonalát. Ott folytatódik, ahol a Tövisek Királya befejeződött.
Itt is, mint az előző kötetekben, több szálon, és idősíkon zajlanak az események.

A Tövisek Királyában Jorg bravúrosan szert tett Orin seregeire, és országaira. Most, útnak indul kis kompániájával, hogy a Kongresszuson megszavazzék a birodalom császárát. Nem zökkenőmentes az út, de végül Jorg eléri, amit akart. Ha csak rövid ideig is.

Amint befejeztem a kötetet, teljes letargiába estem. Lawrence megszerettette velem Jorg-ot, és aztán jól kibabrált velem. Szó se róla. Valahol sejtettem, hogy ez lesz a vége. Nem vártam azt, hogy Jorg áttér, és mintapolgár lesz. Mégis reménykedtem, hátha akad valami köztes megoldás. De belátom, hogy ez volt a tökéletes befejezése ennek a sorozatnak.

Három köteten keresztül követtem nyomon, hogy Jorg miféle gaztetteket követ el. Hogyan lesz a gyerekből férfi. Ezért is nehéz az elválás.

Tetszett, hogy ismét visszatekintettünk a múltba, és Jorg ismét kalandozott. Ez illik hozzá.
Tetszett, hogy különböző országokat bejárt, és ravaszságának köszönhetően újabb élményekkel gazdagodott. Viszont a könyv vége felé nagyon nem volt kedvem erről olvasni. A kongresszusról és a Holt Királyról akartam még többet megtudni. És minél jobban akartam, annál jobban kezdett untatni a múltbéli kalandozása.

Chella szálára nem igazán volt szükség. Ha mégis, akkor pár fejezet elég lett volna.

A sorozat folyamán akaratlanul is szívemhez nőttek a megmaradt Testvérek. Eleinte nagyon nem kedveltem őket, de így a végére sikerült dűlőre jutnunk.

Miana és Katherine megleptek. Végre olyan női karakterekkel hozott össze a sors, akik önmagukban is erősek. Nem igazán értem Jorg vonzódását Katerine-hez, viszont lássuk be. Miana tökéletes Jorg-nak. Hiába fiatal, ha kell ő is tud kegyetlen lenni.

Az egész sorozat Jorg jellemfejlődését mutatja be. A Tövisek Hercegében még szinte egy bugris, aki
csak kegyetlenkedik. A Tövisek Királyában már megmutatta, hogy több van benne. Nem csak kegyetlen, de okos és ravasz is. És hiába tagadta, szíve is van, ami kötődni is tud.

Ebben a kötetben pedig megmutatta, hogy inkább anyja fia, akinek oldalról oldalra, egyre jobban megnyílik a szíve. Ennek ellenére megmaradt annak, aki. Válogatás nélkül átgázol bármin, és bárkin.
Annyira összetett és komplex karakter, hogy nehéz lenne pár mondatban összefoglalni, hogy milyen. A legjobban Jericho Barrons-höz (Tündérkrónikák) tudnám hasonlítani.

Egy biztos. Jorg belopta magát a szívembe, és nagyon fájt a szívem érte.

Már a Tövisek Királyában sejtettem, hogy ki lehet a Holt Király. Itt már az elején tudtam. Teljesen logikus volt, hogy úgy alakult, ahogy.

A végkifejlet szépen elő lett készítve. Eseménydús, és érzelmes volt. Az utolsó fejezetek pedig... Maradjunk annyiban, hogy elhomályosult tekintettel átkoztam Lawrence-t.
A sorozat nem tökéletes, de Jorg azzá tette.

Visszafogok még térni hozzá, ha akarja, ha nem. Az egyik legkülönlegesebb sorozat, amit olvastam.
Kevesen mernék meglépni azt, amit Lawrence, ezért mindenképpen piros pont jár neki. Annak ellenére, hogy egyet is értek a végkifejlettel, meg nem is.

Read More

Gail Carriger:Soulless – Lélektelen

Fülszöveg:

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?
És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?


Borító: 1
Sorozat: Napernyő Protektorátus # 1
Eredeti cím: Soulless
Kedvenc karakter: Lord Akeldama
Oldalszám: 372
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2012

Ha egy könyv nagyon régóta van a várólistámon, akkor az ösztöneimre hallgatva le kéne onnan venni. Hiszen ha már évek óta ott van, és én még lépést sem teszek az elolvasására, akkor ott valami gond van.

Úgy tűnik, hogy ezzel a könyvvel is így jártam.

Már a könyv "típusát" nehéz meghatározni. Urban fantasy? Steampunk? Történelmi romantikus? Igazság szerint mindegyik.

Ezért is keltette fel anno az érdeklődésemet.

Alexia Tarabotti lélektelen, azaz természeten túli. Ebben a világban nem ismeretlen a vámpírok és vérfarkasok fogalma, sőt, nyilvánosan az emberek között járnak.

Méghozzá a viktoriánus Londonban.

Nagyon érdekes az alapötlet, de engem mégsem szippantott magába. Sőt, untam az egész könyvet.

Alexia ebben a korban kitűnik, viszont a 21. században megállná a helyét. Vénkisasszony lévén nem számíthat arra hogy sikerül megházasodnia. De nem is aggasztja a dolog.

Olasz származása sem segíti őt. Ezeket pótolva ott van az éles nyelve, aminek köszönhetően jobbnál jobb  szócsatákban tud részt venni.

Ennek ellenére számomra Alexia sokszor már túl sok volt. Értettem hogy mit szeretne az írónő, de nálam ez nem jött be.

Ha a történetből kiveszem a fantasy címkét, akkor adott nekünk egy történelmi romantikus könyv, egy jó kis nyomozással megfűszerezve.

Ennek ellenére engem egyáltalán nem ragadott magával a történet.

A többi szereplő szimpatikus volt, de még így sem tettek rám túl nagy benyomást. Egyértelmű, hogy Lord Akeldama a könyv egyik fő színfoltja. Tetszett a stílusa. Lord Maccon tipikus skót. Hangos, és felföldi. Akik már olvastak skót férfiakról, azoknak ez mindent elmondd.

A történelmi romantikus könyvekben nem igazán lehet szabadon mozogni. Az írónő ezeket jól megkerülte, és sikerült párszor meglepnie. Ami egyértelműen piros pontot érdemel, az a kompromittáló helyzet kezelése. Ebben a témában már kötelező a kényszerházasság, ha olyan helyzetbe találják a főszereplőket ami nem kifejezetten szerencsés.

Szerencsére az írónő ezt figyelmen kívül hagyta.

A könyvet egyértelműen a szereplők viszik el hátukon, mert történet nagyon az nincs. Sötétben tapogatózik mindenki, és az írónő sem sietett megmagyarázni a történteket.

Igazság szerint már a könyv közepétől fogva untam az egész könyvet. Volt, hogy oldalakat átlapoztam, és csak a párbeszédeket olvastam el. A könyv végén pedig már szinte csak pár mondatot olvastam el,annyira nem érdekelt, hogy mi fog történni. Figyelembe véve, hogy ez a végkifejlet, és a történet csúcspontja, nem igazán kedvező.

Nem azt mondom, hogy nem érdekes. Mert az. Viszont egy idő után elvesztette a varázsát nem csak a történet, hanem a szereplők is.

Van potenciál a sorozatban. Viszont úgy érzem, hogy ez a sorozat nem nekem íródott, hiába megvan benne minden, amit amúgy szeretek.

Read More

Alexandra Bracken - Sötét elmék

Fülszöveg:

Egy nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket.
Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik.


Borító: 4
Sorozat: Sötét elmék # 1
Eredeti cím: The Darkest Minds
Kedvenc karakter: Zuu
Oldalszám: 462
Kiadó: Maxim
Kiadás: 2014

 Most, hogy beköszöntött a borús idő, nekem is kedvem támadt valami drámai és borús történethez. Úgy gondoltam hogy ez a kötet éppen megfelel erre a célra.
De elég nagy csalódás ért.

Amikor pár hónappal ezelőtt a közzétett részletet elolvastam, azt gondoltam, hogy itt igazi drámára, és feszültségre számíthatok. Hiszen olyan képet kaptam a kötetről, mintha egy 2. világháborús táborban lennék, megfűszerezve különös képességű gyerekekkel.

A történetben van potenciál, viszont nem érzem kidolgozottnak. Sokszor következetlen az írónő, és több logikai bakit is vétett. A szereplők sem nagyon akartak a szívemhez nőni. Több szó mint száz. Untam a könyvet.

A történet érdekesen indul. Valami folytán a világban a gyerekeket megtámadja egy vírus, és meghalnak. Viszont vannak olyan gyerekek, akik ha elérik a 10. életévüket, különleges képességekre tesznek szert. Egy táborba szállítják őket - nevezhetnénk ezt koncentrációs tábornak is - ahol nem bánnak velük kesztyűs kézzel.
A táborban a képességeik alapján kategorizálják a gyerekeket. Zöldek, Kékek, Sárgák, Narancsvörösek és Vörösek.

A főhősünk Ruby is egy ilyen táborba találja magát, méghozzá 10 évesen. Több évig itt kénytelen élni, és elviselni a megaláztatást. Viszont akad egy segítője, akinek segítségével végre kijut a táborból....

A könyv egyik nagy hibája a karakterek. Ruby-t eleinte gyávának tartottam. Meghúzódik, és mások viszik el helyette a balhét. Amint kikerült a táborból, onnantól viszont csak egy papírmasé figura lett. Nem volt személyisége, csak sodródott az árral.

Amint kijutotta táborból, úgy tűnik csöbörből vödörbe esett. Egy radikális csoport tagjai akarják őt beszervezni, hogy szálljon szembe a mostani rendszerrel.
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom hogy tőlük is megszökik, és véletlenül összehozza a sors Liam-mel, és csapatával.

Liam, csak úgy mint Ruby, nem tűnt egy élethű karakternek. Nem értettem hogy az írónő mit akar belőle kihozni. Szó se róla. Kedves és segítőkész, de nekem valamiért élettelennek tűnt. Dagit eleinte nem kedveltem, de egy idő után meggyőzött. A könyvben Zuu volt az egyetlen karakter, akire igazán kíváncsi voltam. Úgy hiszem, hogy neki van a legérdekesebb élettörténete.

A csapat célja, hogy eljusson East River-be, ahol a pletykák szerint a magukfajták békében élhetnek, köszönhetően a Szökött Kölyöknek.
Ez a furcsa kis csapat nekivág az útnak. Azt gondoltam hogy majd menekülnek, rejtőzködnek, és bőséges akcióban lesz részem.

Ez nem jött be. Kocsikáznak, alszanak és kihalt boltokból lopkodnak. Kétszer találkoznak ellenségekkel, ahol egy kicsit megcsillogtatják a képességeiket.

Nagyon hiányoltam a képességeik bemutatását. Melyik szín mit tud? Miért olyanok, amilyenek?
De erre nem kaptam választ. Annyi biztos, hogy a Kékek telekinézisre specializálódtak, a Sárgák az elektromossághoz értenek. Valamint a Narancsvörösök pszichés befolyással bírnak.

Mivel Ruby Narancsvörös, és rajta kívül minden ilyen kasztú gyereket megöltek, azt vártam hogy igazán bámulatosak a képességei. De ebben is csalódnom kellett.


A világ kidolgozatlan, és logikai bakikkal fűszerezett. A könyvben említik, hogy az ország eladósodott, alig vannak munkahelyek. Ennek ellenére vannak fejvadászok, akik elég nagy összegeket kapnak. Több város kihalt, olyan mint egy szellemfalu, máshol meg élnek, mint hal a vízben. Benzin hiány van, ennek ellenére a csapatnak mindig sikerül benzinre szert tenni.
Ruby évekig egy táborban volt, ennek ellenére ismeri a rádióban szóló zenéket... És még sorolhatnám napestig.
Nagyon akartam tudni, hogy miért is lettek ezek a gyerekek olyanok, amilyenek. Mi váltotta ki? De erre sem kaptam választ.

A könyvből nem hiányozhat a romantika sem. Ez érdekes is lehetett volna, ha a páros között egy apró szikra is lett volna. De semmi kémia, semmi érzelem nem fedezhető fel közöttük. Mondhatnám hogy instant love, de nem az. Nem áradoznak egymásról, és mást sem. Együtt vannak és kész. Igazán kiábrándító.

Amint megérkeznek az East River-be, kiderül hogy ki is a Szökött Kölyök. (Valamiért annyira idétlen ez a név)
Ott sem fenékig tejfel az élet, és Clancy sem olyan elbűvölő, mint amilyennek tűnik. Lévén hogy ő is Narancsvörös, Ruby-val jól elvannak. Sokkal jobban, mint Liam-mel.

A végkifejlet sejthető. Összedobottnak éreztem, és sokszor nem is értettem hogy miről van szó.
A könyv folyamán többször említésre kerülnek a Vörösök, mint igazi szörnyetegek. Viszont a képességükről itt sem tesznek említést. Logikátlannak tartom, hogy a Vörösöket a családjukkal zsarolják, miközben szinte minden ilyen gyereket a saját szüleik küldték a táborokba. Valamint Martin-ról példát véve aki - hiába Narancsvörös - egy szörnyeteg, akkor mi motiválja a Vörösöket? Nem hinném hogy az érzelmeikre könnyen lehetne hatni.

Ruby utolsó döntése teljesen nyilvánvaló volt. Az írónő ezzel akarta igazolni, hogy Ruby mennyire talpraesett, és feláldozó. Engem ez egyáltalán nem győzött meg.

Nagy csalódás volt ez a könyv. Rengeteg potenciál van benne, viszont logikátlan a világfelépítés. Annyira kevés információt osztott meg velünk az írónő, hogy ez már a kedvemet vette. Csakúgy mint Ruby, én is csak sodródtam...

Read More

Darynda Jones - Harmadik sírhant (R)

Fülszöveg:

Charley Davidson végre újra itt van!

Kedvenc magánnyomozónőnk, a halál bombázó angyala továbbra is lelkesen dönti magába a kávét, mert ha egy pillanatra is elbóbiskol, már látja Reyes Farrow-t, a Sátán félig ember, félig szupermodell fiát, akit megbéklyózott ugyan, ám képtelen elfelejteni… Na de hogyan is találhatná meg az eltűnt Teresát, birkózhatna meg egy egomán orvossal, nyugtathatná meg aggódó édesapját és vehetné fel a kesztyűt egy veszedelmes motoros bandával, ha az ördög fia mindeközben csábításra készül és bosszúra szomjazik?

Borító: 4,5
Sorozat: Charley Davidson # 3
Eredeti cím: Third Grave Dead Ahead
Kedvenc karakter: Artemis
Oldalszám: 488
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2015.08.27

Mielőtt értékelném a könyvet, szeretném megköszönni a Kiadónak, hogy meghallgatták a rajongókat, és elhozták nekünk a folytatást. Igaz, ez a rész nem nyűgözött le, sőt, de bízom benne hogy a Kiadó folytatni fogja a sorozatot.

Az előző rész függővége után szinte a falat kapartam, hogy olvassam a folytatást. Érdekelt, hogy mi lesz Reyes-szel. Izgatott, hogy Charley milyen kalamajkába keveredik.

Viszont csalódnom kellett. Így a harmadik rész tájékán már jó volna, ha láthatnánk hogy Charley és a képességei mire megy a természetfeletti erőkkel szemben. Sajnos úgy tűnik, hogy erre még várnunk kell.

Már az sorozat elején nyilvánvaló volt, hogy nem kedvelem Charley furcsa, erőltetett humorát. De az írónő általában hamar túllendült ezen, és kaptam egy jó krimit, akcióval megfűszerezve.

Ebben a kötetben viszont ezen nem sikerült túllépnie. Charley az egész kötetben ontja magából a számomra teljesen értelmetlen egyben humoros megjegyzéseket. Sokszor nem illettek a helyzethez, és én csak vártam hogy mikor hagyja abba.

Már a kötet elejét szemöldökráncolással kezdtem. Charley közli, mióta Reyes-t megbékjózta, nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Vagyis bő két hete nem alszik. Mert ahogy lehunyja a szemét, Reyes felbukkan az álmaiban, amiben egyikük sem örül. Az már más kérdés, hogy ennek ellenére intim kapcsolatba keverednek.

Nem is értem, hogy az írónő ezt hogyan gondolta. Charley a könyv folyamán kávét iszik kávéval, és baleseteket okoz a kialvatlanságával.

" Javaslom egy olyan betűtÍpus bevezetését, amely kifejezetten a szarkazmust hivatott jelölni.
                                                                                                                      PÓLÓFELIRAT

Viszont ismét kapott egy érdekes ügyet. Teresa eltűnt, és a férje, Dr. Yost felbéreli Charley-t hogy találja meg. Charley nyomozni kezd, és kiderül, hogy a férj sem olyan makulátlan, mint amilyennek tűnik.

Eközben a nő testvérei is felbérlik Charley-t. Megkezdi a nyomozást, ami egyre érdekesebb lesz.

Valamint, ne feledjük Reyes szálát sem, mert az sem elhanyagolható.

Adott nekünk egy teljesen jó alapötlet. A kivitelezés sem rossz. Mégis, úgy érzem hogy az írónő egy helyben toporog.

Reyes ismét megszökik. Kiderült, hogy akinek rég halottnak kéne lennie, mégis életben van. És ez még csak a jéghegy csúcsa.

Teresa utáni nyomozás nagyon tetszett. Izgalmas volt, és hiába, tudjuk hogy a férj sáros, mégis nagyon tetszett ahogyan Charley rájött a dolgokra. Nehéz eset ez, hiszen valóban nehéz az ilyet bizonyítani.

Reyes a sorozat egyik nagy mozgatórugója. De még most sem tudom, hogy hányadán állok vele. Védelmező és nyilván kötődik Charley-hoz, viszont nagyon sok mindenről hallgat.

Nagyon várom már, hogy a páros végre együtt legyen. És most, hogy megoldódni látszik Reyes helyzete, kíváncsian várom hogy mit fog együtt alkotni ez a nem mindennapi páros.

Sajnáltam hogy két személyes kedvencem, Rocket és Angyal keveset szerepeltek, de helyettük kaptunk egy motorosbandát, ahol a főnök nagyon szimpatikus lett. Kíváncsian várom hogy az írónő milyen sorsot szán Donovan-nek.

És ne feledkezzem meg Artemis-ről sem. Édes egy jószág.  Marigold Úrnő felbukkanása és kiléte cseppet meglepett. Úgy érzem, hogy érdekes szál kezd kibontakozni.

A végkifejlet ismételten ütős lett.Szó szerint. Csak kapkodtam a fejem, hogy mi fog még történni. És végre Charley képessége is kezd megmutatkozni.

Annak viszont cseppet sem örülök, amit Reyes tett, valamint Charley apjával sem vagyok kibékülve.

Mindenesetre most már valamelyest rendeződni látszik a helyzet, és az írónő végre koncentrálhat a paranormális szálra is.

Igaz, Charley-val nem vagyok, és talán nem is leszek kibékülve. Viszont rengeteg lehetőség rejlik a sorozatban, és ne feledjük a krimi szálakat sem.
Alig várom hogy megtudjam hogy mivel örvendeztet meg legközelebb bennünket az írónő, és remélem a Kiadó elhozza a folytatásokat is.

A könyvet nagyon szépen köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Laurell K. Hamilton - Végzetes flört

Fülszöveg:

Amikor Anita Blake, a dögös vámpírvadász találkozik megbízójával, Tony Benningtonnal, még tele van együttérzéssel. Ugyanis a férfinak nemrég halt meg a felesége, és Anita feladata az lenne, hogy a nőt reanimálja. Vagyis felélessze halottaiból.

Anita tud néhány dolgot életről és halálról, és tisztában van azzal is, mit jelent szeretni valakit. De azt is tudja, hogy amit ő nekromantaként fel tud ajánlani Tony Benningtonnak, az nem egészen az, amire a férfi vágyik. Mert az a teremtmény, akit Anita képes előhívni a néhai Mrs. Bennington sírjából, az nem a csodálatos Mrs. Bennington lesz. Sőt. Nagyon nagyon messze lesz a csodálatostól.

Borító: 4,5
Sorozat: Anita Blake # 16,5
Eredeti cím: Flirt
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 176
Kiadó: Agave
Kiadás: 2012

Miután úgy döntöttem, hogy folytatom a sorozatot, nem akartam kihagyni még egy novellát sem. A novelláktól amúgy sem vár sokat az ember. Amolyan töltelékrész. Ebben a novellában viszont Anita nem csak hogy egy új szeretőre tett szert, de meglátásom szerint ki is fordult magából.

Az eddigi kötetet közül ez a leggyengébb és legrosszabb rész. Általában csak bosszankodom azon amikor unalmas lesz a történet. Ritkán - szinte soha - nem fordul velem elő az, hogy fortyogok a dühtől. Nos, ennek a kötetnek még ezt is sikerült elérnie.

Maga a történet egyszerű. Anitát megpróbálják felbérelni, hogy keltsen életre egy zombit. Ezzel nem is lenne gond, ha a megrendelő elfogadná azt a tényt, hogy a zombi nem lesz soha már ember. Mivel a megrendelő nem fogad el nemleges választ, elraboltatja Anitát pár véroroszlánnal. Anita megszökhetne, viszont a megrendelő előrelátó volt. Az összes fontos szeretőjét figyelteti, és lelövettetheti. Így Anita kénytelen elvállalni a munkát. Csakhogy emberáldozatról szó sem volt, pedig a megrendelő még ezzel is tetézi a bűneit...

Érdekesnek hangzik. Jól indul a történet is. Anita végre azt csinálja, amit kell. És mégis... Életem egyik legdühítőbb olvasmánya lett.

Mivel már jócskán benne járunk a sorozatban nem tartok igényt arra, hogy minden kötetben Anita nyálcsorgatva elemezze és mutassa be a szeretői kinézetét. Álmomból felkeltve tudom hogy Nathaniel-nek bokáig (!) érő haja van, Micah macskaszeme azért olyan amilyen, mert sokáig volt leopárd alakjában, és Jason álmodozó kék szeme is többet lát, mint amennyit mutat.
Szóval köszönöm, nincs szükségem ismétlésre.

A novellának ezen a pontján már untam az egészet. Pedig még csak az elején jártunk. Az is tény, hogy se Micah, se Nathaniel nem a szívem csücske.

A könyv felében a szereplők unalomból flörtölgetnek, ölelkeznek és még sorolhatnám.
Hamilton-nak mindig sikerül meglepnie. Azt gondoltam hogy a Haláltánc-tól lejjebb nincs. De van.

A novellát elolvasva olyan érzésem támadt, mintha Hamilton sem tudná, hogy mit is írjon. Emberáldozat és elrablás? Hol is olvastam hasonlót? Ó, igen. A Nevető Holttestben. De míg ott a könyv erre volt kihegyezve, itt Anita lerendezte úgy, hogy sikerült megdöbbentenie, és elborzasztania.

Mivel a sorozatot Anita szemén követjük nyomon, és tudjuk és valamennyire megértjük a brutálisabb tetteit is. Viszont itt hiába tudtam mire gondol, mégsem tudtam megérteni.
Már az alaptörténet több sebből vérzik. A szeretői ne tudnák és szagolnák ki, ha valaki célba veszi őket?

Érdekes lehetett volna a zombikeltés, és az oroszlán szál is. Viszont Anita itt mutatta meg, hogy mások miért is nevezik őt is szörnyetegnek. Hideg és logikus volt, és nem riadt vissza attól, hogy legújabb szeretőjétől elvegye a szabad akaratát. Anita mindig is a szabad akarat mellett kampányolt, erre tessék. Nicky amúgy is segített volna neki, szóval ezt teljesen feleslegesnek éreztem.

És ha már Nicky-nél tartok. Nevezhetném inkább Asher 2.0-nak. Szőke haj, kék szem, és testi fogyatékosság. Ez aztán az új ötlet!

A végkifejlet ütős lehetett volna, ha ezek az események nem árnyékolják be. Olvastunk már hasonlót, szóval annyira nem sikerült levennie a lábamról.

Ami viszont teljesen kiverte a maradék biztosítékomat, az Nathaniel utolsó megjegyzése.

" – Direkt csináltam, Jason. Szántszándékkal vettem el tőle mindent.
– Tetted, amit tenned kellett, hogy visszatérhess hozzánk – bólintott rá Micah.
– Úgyis olyan régóta szeretnék már kiskutyát – szólalt meg vidáman Nathaniel. – És őt aztán tényleg úgy találtuk.

Kutyához hasonlítani egy szabad akaratát elvesztő embert? Nathaniel eddig sem volt a kedvencem, de most már biztos, hogy nagyon nem kedvelem.

Mondanám hogy kár volt elolvasni, de Nicky miatt megérte. De csak azért, hogy a folytatásban ne érjen váratlanul ha felbukkan.

Életem egyik legrosszabb olvasmánya volt, köszönöm többet nem olvasom el.

Read More