Rachel Vincent: Prey – Préda

Fülszöveg:

A MACSKA-EGÉR JÁTÉK DURVÁBB,MINT AZ GONDOLDÁD...

A falkám össztűz alatt áll, apám hatalma inog, a szerelmemet száműzték. Vagyis már hónapok óta nem láttam Marc szépséges arcát. Azonfelül, egy kismamával és egy mindentudó tizenévessel a nyakamon, nem is nagyon álmodozhatok róla, hogy hamarosan újra látom. És a rég várt találkozást is tönkreteszi, amikor vad kóborok ütnek rajtunk. Most a csoportunkat fenyegetik, Marc eltűnt, és igazán minden eszemre és ügyességemre szükségem lesz, hogy megakadályozzam a családom végleges szétszakítását.


Borító: 4,5
Sorozat: Shifters # 4
Eredeti cím: Prey
Kedvenc karakter: Faythe
Oldalszám: 403
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013.09.18.

Tavaly ilyentájt olvastam a sorozat harmadik részét, és akkor említettem is, hogy az a sorozat eddigi legjobb része. Nos, ez még jobb lett. Akkor miért is adok kevesebb csillagot, mint az előzőre?
Nem tudom. Mivel kevés időm van olvasni, kénytelen voltam pár oldalakkal beérni egyszerre. Nem tett jót nekem, mert éreztem, hogy végre - hosszú idő után - nyugodt szívvel adhatok 5 csillagot egy könyvre. De nem tudok annyit adni. Lehetnék elnéző is, de tudom, hogy Ms. Vincent a következő résszel még nagyobbat fog alkotni.

A történet felveszi az előző rész fonalát. Mark hónapok óta távol van, hála egy politikai játszmának. Faythe éppen hozzá igyekszik, és sikerül is végre találkozniuk, amikor megtámadják őket, és a későbbiekben el is rabolják Marc-ot. Ha ez nem lenne elég, Manx éppen a tárgyalására igyekszik, és Kaci az önsanyargatásának hála haldoklik...

Megszoktam ennél a sorozatnál hogy pörög, és nincs megállás. Itt sem volt ez másképp. Faythe-nek szinte ideje sincs pihenni, hiszen az egyik csapás követi a másikat. Nem elég, hogy Marc-ot elrabolják. Ahogy kutatnak utána, egyre több és baljóslatúbb dolgok derülnek ki.

Amiért nem tudtam a maximális pontot adni a könyvnek, hogy sokszor azt sem tudtam, hogy ki-kicsoda. Természetesen a főbb szereplőkre ez nem igaz, de el kellett gondolkodnom, hogy Vic vagy Dan kicsoda. Ez már elvből nem jó.

Viszont Dan-t sikerült nagyon megkedvelnek. Arculcsapásként is ért, hogy miket is csinált a kötet végén.

A falka és az egész macska társadalom éppen háborúra készül. Faythe apja, aki eddig mindig józan és logikus volt, most - érthető módon - szinte eszét vesztette és nem tud reálisan gondolkodni. Szerencsére ott van Faythe, hogy ezt orvosolja.

Faythe is hatalmas utat tett meg az első rész óta. Eddig is tökös és belevaló volt, de mostanra levetkőzte a kellemetlen dolgait. Kezd igazi vezető - alfa - lenni. És már készen is áll rá. Igaz, követ el hibákat, de ez ezzel együtt jár.

Őszintén szólva, soha nem voltam egy Marc rajongó. Tetszett is, hogy most kevés szerephez jut. Viszont Jace nagyon meglepett. Eddig -számomra - egy kellemetlen harmadik volt, most viszont..! Annyira szeretném, ha Faythe mellette döntene, de tudom, hogy nem fog.
Ami meglepett, az Owen és Manx kialakuló kapcsolata. Remélem az írónő ha már elkezdtem be is fejezi.

A kötet bővelkedik mindenben, ami egy jó történethez kell. Izgalom, akció, érzelem, fájdalom, veszteség.
Nagyon, nagyon sajnáltam, ami Ethan-nel történt. Igaz, nem igazán tudtam hová tenni, de hamar sikerült megkedvelnem.
Na és a végkifejlet? Imádtam!
Akciódús és ismét egy hősnő, akinek nincs szüksége arra hogy mások megmentsék. Megmenti ő saját magát.
A függővégről pedig annyit, hogy no comment. Az első gondolatom egy cifra káromkodás volt. Mi lesz itt még?

Read More

Peter V. Brett - A Rovásember

Fülszöveg:

Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok: természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával.


Borító: 3,5
Sorozat: Démon-ciklus # 1
Eredeti cím: The Painted Man / The Warded Man
Kedvenc karakter: Arlen, Bruna
Oldalszám: 602
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013

Mostanában egyre többször jött velem szembe ez a könyv. Egy idő után már napi szinten gondoltam rá, és muszáj volt elolvasnom.

Viszont kicsit csalódott vagyok. Kicsit többet vártam.

Nem is tudom, mikor olvastam utoljára ilyen vaskos könyvet. Vigyáznom is kellett, nehogy megtörjön a gerince.

Nehezen rázódtam bele a sztoriba. Arlen pillanatok alatt szimpatikus lett, de a történet nem szippantott magába. De ahogy olvastam, azt vettem észre hogy fogynak a lapok, és nem akarok a végére érni.

A történet három szálon keresztül fut. Mindegyik más nézőpont, más élet bemutatása.

Őszintén szólva egyértelműen Arlen és az ő útja volt a legérdekesebb, legkiforrottabb. Leesha szála is érdekes volt, viszont Roger... Annyira értelmetlen hogy az valami hihetetlen. Egyáltalán nem izgalmas és érdekes. Roger számomra egy szimpla mellékszereplő. Jó lett volna, ha az író eldönti, hogy főszereplő, vagy egyéb mert teljesen felesleges volt az ő szála.

300 éve, minden este magúrok - démonok - lepik el a földet és gyilkolják az embereket. Senki sem tudja, hogy honnan jöttek, és mivel lehet megölni őket. Várják a Szabadítót - aki réges régen felvette velük a harcot, és összekovácsolta az embereket.

A történet összetett, és mindennek megvan a maga értelme. Az első, aki bemutatkozik az Arlen. Egy kis faluban él, és amikor a magúrok megölik az édesanyját - akit ő próbált megmenteni - betelik nála a pohár. Eldönti, hogy felveszi velük a harcot kerül, amibe kerül.

Arlen volt az,akit az író a legjobban kidolgozott. Észrevétlenül nőtt fel, és lett az, aki. Nagy kár, hogy az író rengeteget ugrik az időben, és pont azok a részek nem kerültek bemutatásra, ami a legjobban érdekelt. Arlen tanulóévei nagyon érdekeltek volna. És az is, hogy hogyan lett a Rovásember. Azt láttuk, hogy hogyan "kísérletezik", de hogy mi vezette végleg erre az útra.. Nagyon nehéz volt Arlen-t a Rovásemberként elképzelni. Arlen, a fiatal fiú, aki okos és kedves, valamint talpraesett, teljesen más, mint a Rovásember. Persze később kicsit megismerjük a Rovásembert is, és rajövünk, hogy valamicske még maradt belőle Arlen-ból.

A második szemszög Leesha-é, aki a falujának egyik leggazdagabb családjának lánya. Naiv és nincs saját véleménye. Ez megváltozik, amint megismeri Bruna-t, a falú ősöreg gyógynövészét, és kitanulja a mesterséget.

Öröm volt látni, hogy Lesha hogyan válik nővé, és lesz egy független és okos asszony.

Az már más kérdés, amikor a 27 évig tartogatott szüzességét erőszakkal elveszik, és pár perc múlva már kutya baja...

Roger, akié a harmadik nézőpont egy teljesen felesleges karakter. Unalmas maga Roger is, és a története is.

Nagyon vártam, hogy mikor ér össze ez a három szál. Mikor, és milyen körülmények között fognak találkozni a szereplők.

A könyv nagyon hosszú. Csak egyszer éreztem azt, hogy unalmas amit olvasok, és ezt is maximum 50 oldal erejéig.

A világ az nagyon jól ki van dolgozva, igazán összetett. Bár nem értem, hogy miért csak Arlen-nak jutott eszébe, hogy a rovásokat másképp is hasznosítsa...

A végkifejlet - csata - nagyon ütős volt. Alig bírtam letenni a könyvet. Alig vártam, hogy ismét Arlen-ről olvassak. Igazság szerint annak örültem volna a legjobban, ha az egész könyv Arlenről szól, és az ő szemszögén keresztül láthatjuk az eseményeket.

Kíváncsi leszek, hogy mi lesz még itt. Főleg hogy a lándzsa másnál van, viszont Arlen így is boldogul...

Kicsit csalódott vagyok, egy kicsit jobbra számítottam. De még így is nagyon tetszett a könyv. A szereplők a könyv elején még gyerekek, de a végére már felnőttet. Úgy érzem, mintha egész életükben velük lettem volna, és ez a kötődés a könyv végéig megmaradt.

Nagyon várom a folytatást - szerencsére már kiadták - kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még itt. Főleg úgy, hogy beleszaladtam egy iszonyat nagy spoilerbe Arlen-nel és Rena-val kapcsolatban...

Read More

Laurell K. Hamilton: Fekete vér

Fülszöveg:

Anita Blake, nekromanta és vámpírhóhér a világ előtt, szukkubus és vérpán a barátai és szeretői körében, most jó barátként kerül nehéz helyzetbe. Egyik legjobb barátja és egyben szeretője, Jason apja haldoklik. Anita elkíséri hát szülővárosába, hogy örökre elköszönhessen a goromba szülőjétől, aki mintha soha nem olyan fiúra vágyott volna, mint Jason. És ha a családi béke felélesztése nem lenne elég nehéz feladat, kiderül, hogy Asheville nagy szülötte, az elnökjelölt-várományos kormányzó is éppen most utazott haza családjával, hogy itt ülje meg fia lakodalmát, aki a megtévesztésig hasonlít Jasonre. Sajnos, Keith Summerland nem éppen minta-vőlegény, és nemcsak a sajtó érdeklődik minden lépése iránt. Lehet, hogy az élet ismétli önmagát, és Jason megint hasonmás/unokatestvére és volt iskolatársa miatt kerül bajba? És vajon ki vagy mi ébresztette fel Anitában a vértigriseket? Csak annyi biztos, hogy néha még a legnagyobb ellenségünknek is hasznát vehetjük.



Régi értékelés: 2
Borító: 4
Sorozat: Anita Blake # 15
Eredeti cím: Blood Noir
Kedvenc karakter: Jason
Oldalszám: 360
Kiadó: Agave
Kiadás: 2010

Újraolvasás.

Novemberben olvastam utoljára Anita Blake kötetet. Igaz, az is újraolvasás volt.
Kíváncsi voltam, hogy mennyit változik a véleményem erről a kötetről (is). Hiszen több mint két éve olvastam, és bevallom nőiesen, túl sok mindenre - szinte semmire - nem emlékszem.
Az Anita Blake köteteket általában túl részletesen értékelem. Miért? Mert túl hosszú a sorozat, túl sok a szerető és a képességek. Jó tudni, hogy melyik könyvben Anita kivel szexel, csak hogy strigulázni tudjak.
A sorozat mélypontja egyértelműen a Haláltánc volt. Ez a kötet kezet foghat vele, mert ugyan azt éreztem, mint annál a résznél. Visszaolvastam a Haláltánc értékelésemet, és kísérteties, mert szinte ugyan azt gondolom erről a könyvről, mint arról. Felötlött bennem, hogy érdemesebb volna bemásolni ide azt a véleményem, mert, mert ezzel legalább időt spórolnék.

Anita ismét városon kívül van. Éppenséggel Ashville-be utazik Jason-nel, mivel egyik kedvenc vérfarkasom édesapja haldoklik, és úgy illő, ha meglátogatja.
Vártam valamit ettől a résztől. Valami izgalmat. De semmit sem kaptam, csak hisztit, érzelmi és metafizikai katyvaszt.
Olvastam pár véleményt, hogy csak(!)  2 db szexjelenet van a könyvben. Milyen jó. Nos, nem az. Hiába csak ennyi, mégis az egész könyv erre van kihegyezve.

Már az első oldalakon Anita-Nathaniel-Jason szexpartiról olvashatunk. Sokan odavannak Nathaniel-ért. Én nem. Nagyon nem. Örültem is neki, hogy most nem szerepel a könyvben. Persze az első szexjelenetet nem számítom ide.
Üdítő változatosság volt, hogy Anita a háremét otthon hagyta. Az már más kérdés, hogy szerzett helyettük új szeretőt.

Amint Anitáék megérkeznek a városba, kiderül, hogy Keith - Jason unokatestvére - azon a héten megházasodik, és a sajtó is jelen van. És mivel Jason megszólalásig hasonlít rá, egyre több kalamajkába keverednek.
Vártam ezt a kalamajkát. Végre valami izgalom! De sajnos csalódnom kellett. Keith fel sem bukkant, és ebből a sok katyvaszból csak annyit kaptam, hogy Anita - ismét - az érzelmeivel viaskodik, és - ismét - valami metafizikai gubanc van.

Hamilton mintha már kifogyott volna az ötletekből ismét előhozta a terhesség szálat. Komolyan, jobbra nem futotta?
De legalább kiderült, hogy Marie Nooire mit is művelt Anitával, és kik a rejtélyes új lakók benne. Tigrisek. Méghozzá nem is egy.
És mivel Ká Anyunak a tigrisek a hívóállatai... Igen nagy bajban van Anita. Főleg, hogy 2 napig szexmaratont tartott Jason-nel és két ismeretlen tigrissel. És a pláne, hogy nem is emlékszik rá.
Az új jövevények, Crispin a fehér tigris, és Alex aki ugyan csak tigris. Remélem, hogy Alex többször fel fog még bukkanni. Igazán szimpatikus volt. Crispin pedig... Az ardeur a rabjává tette, szóval túl sok haszna nem igen lesz.

Ami a szexjeleneteket illeti. Jason és Anita nem tétlenkedtek. Van amikor lelkiznek, és van, amikor szex előtt lelkiznek, és fuccs a hangulatnak.
Viszont így legalább Jason-t is sikerült egy kicsit jobban megismerni.

Anita ismételten új képességekre tett szert. Méghozzá hívóállatra. Eddig ott voltak neki a leopárdok. Most már a farkasokat is tudja szólítani, és Jason lett a hívóállata. Hogy erre mi szükség volt, azt ne kérdezze senki.

És ha még nem lenne elég unalmas, és ebből adódóan idegesítő ez a rész, megjelenik Richard és szokásához híven csak még több bajt csinál.
Anita visszavette tőle a haragját, viszont Richard megörökölte az ardeur-t. És Anitán akarta tesztelni...
Miért kellett ez Hamilton? Miért nem lehet Richard olyan, amilyen volt? Vagy öld meg, vagy tüntesd el, vagy adj neki több eszet, de valamit csinálj végre!

Ká Anyu egyre többször bukkan fel, és ahányszor megteszi mindig nagy bajt okoz. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz vele, mit tervez még Hamilton. Főleg úgy, hogy Anita két vámpírjegyet is kapott tőle.

A végkifejlet nagyon elsietett és erőltetett volt. Amolyan utolsó kétségbeesés ez Hamilton-tól, hogy ne csak a szappanopera menjen már. Pár oldalban lezavarta az egész könyv igazi cselekményét, és kész.
Mi lett a vége? Legalább Jason kibékült az apjával, és Esmeralda módon szinte felépült a rákból.

A könyvet olvasva teljesen olyan érzésem volt, mintha egy brazil szappanoperát néznék. Mindenki csak sír és hisztizik, szexelnek és ármánykodnak.
A könyv cselekménye - ami nem igazán van neki - abból áll, hogy Keith miatt Anitáék kénytelenek a biztonsági őröket elviselni, de még így is elrabolják őket.

Lényegében: A Haláltánchoz hasonlóan ez a sorozat második mélypontja. Semmi cselekmény, nuku izgalom, csak a szex. És ha ez nem jön be, akkor Hamilton megpróbálja a szex köré építeni a sztorit, hogy ha már nem csinálják, akkor beszéljenek róla...

Read More

Cora Carmack: Szerepváltás (R)

Fülszöveg:

Néha teljesen el kell engedned magad, hogy megtudd ki is vagy igazán…

A legtöbb lány álma, hogy a főiskola befejezése után körbeutazhassa Európát. Gondtalanul, szülők nélkül és egy korlátlan hitelkártyával. Kelsey Summers sem kivétel ez alól. Ez lesz élete legnagyobb élménye… vagy legalábbis ezzel győzködi magát.

Nem csak hogy élvezheti az életet kötöttségek nélküli kapcsolatokban, de még az apját is idegesítheti azzal, hogy felelőtlenül szórhatja a pénzét. Eddig minden a tervek szerint haladt. Kelsey éppen táncolni készül két magyar sráccal egy belvárosi romkocsmában Budapesten, amikor István (vagy Tamás?) megpróbálja megcsókolni és ez meg is történt. István kínos nyálban úszó csókja után elment Kelsey kedve az egésztől, ami felkeltette egy első osztályú amerikai szépfiú, Jackson Hunt figyelmét a bárpultnál. Kelsey fel akarta kelteni a srác figyelmét, de nem pont így tervezte.

Azonban a felszín alatt Kelsey magányát sem az alkohol, sem a bulizás nem képes elűzni, talán csak Hunt, aki néhány véletlen találkozás után rábeszéli a lányt, hogy utazzanak együtt, és meggyőzi, hogy az ivás helyett inkább a kalandot válassza. Kelsey minden új város és új élmény után egyre jobban magára talál, a szívét viszont lassan elveszíti. Jackson segítségével megtalálja az álmait és a vágyait, ám minél többet derít ki saját magáról, annál inkább rájön, milyen keveset tud a férfiról.


Borító: 3,5
Sorozat: Szakítópróba # 3
Eredeti cím: Finding It
Kedvenc karakter: Jackson
Oldalszám: 320
Kiadó: Content 2 Connect
Kiadás: 2014.11.20

Mindig nagy örömmel tölt el, amikor egy külföldi író(nő) a mi kicsi országunkat is megemlíti a könyvében. Az még nagyobb öröm, amikor nem csak megemlíti, hanem itt is játszódik a történet.

Ilyenkor úgy érzem, hogy ez a könyv kicsit a miénk is
.

Kelsey már a Szakítópróbában is feltűnt, mint Bliss legjobb barátnője. Szégyen, nem szégyen, nem emlékszem rá hogy milyen hatással volt rám Kelsey, hiszen Bliss-re koncentráltam.

Őszintén szólva kicsit ideges lettem, amikor elkezdtem olvasni a könyvet. Szó se róla, tetszett, és vigyorogtam is ahogy azt illik, de Kelsey viselkedése... A való életben sem kedvelem ezt az életstílust amit Kelsey képvisel. Az ilyen lányokat inkább szánom, mint kedvelném.

És Kelsey éppen ilyen. Iszik, bulizik és bárkivel lefekszik, aki az útjában áll. Miután megszerezte a diplomáját, úgy döntött hogy utazgat, és kitalálja hogyan tovább. Menekül az élete elől, hiszen a szülei már elrendeztek mindent. De ő mást akar, és a bosszantásukban is örömöt talál.

Így gondolt egyet, és úgy döntött bejárja Európát.

Őszintén szólva az írónő tud valamit. Amíg Kelsey nálunk vendégeskedett, úgy éreztem, hogy Budapest gyönyörű. Olyan festőien írt Ms. Carmack Budapestről, hogy hirtelen kedvet kaptam, hogy a nyakamba vegyem a várost, és megcsodáljam azt, amit Kelsey is látott.

Kelsey-vel sokáig nem tudtam azonosulni, és megkedvelni sem sikerült. Köszönhető ez annak is, hogy a saját életét is úgy fogta fel, mint egy szerepet.

Nem mutatta meg senkinek sem az igazi arcát.

Amikor Hunt, vagyis Jackson felbukkant, egyből forrt a két szereplő között a levegő.

Kelsey persze hozta a legrosszabb formáját, de ezt Jackson-t nem riasztotta el. Amikor a lány megemlítette neki, hogy olyan mint egy katona, egyből tudtam, hogy kicsoda Jackson, és mi lesz a könyv vége. De ez cseppet sem vette el a kedvemet.

Páran a Soha határához hasonlítják a könyvet. Mert ahogy ott is, itt is utazgatnak a szereplők. De nekem ez a könyv jobban tetszett. Mindkét karakter makacs, és tudják hogy mit akarnak. Persze Kelsey belemegy, hogy Jackson-nal utazgasson, és hagyta magát sodródni, de amikor kellett, kinyitotta a száját, és nem hagyta magát.

Kelsey az utazás során kezdett változni, kezdett megnyílni. Élvezte az életet, és hagyta, hogy egy kicsit megrepedjen az álarca.

Nem tudtam, hogy Kelsey miért olyan, amilyen. Hiszen mindene megvolt. Pénz, társadalmi státusz, barátok... De akkor mi a gond?

Amikor kiderült... Nekem nagyon mondvacsinált volt, csakúgy, mint Jackson háttere.

Nagyon sajnálom, hogy egyik szereplőt sem sikerült megismerni. Csak a jelenüket ismertük meg, a múltjukról pár szó esett.

Jackson hamar elvarázsolt, és ez ki is tartott a könyv végéig. Szinte tökéletes volt. Ha ilyen pasikat lehet fogni a pesti éjszakában...

Mivel már a könyv elején tudtam hogy kicsoda, nem ért meglepetésként amikor kiderült, hogy mit is csinál éppen Kelsey-vel.

Annak viszont nagyon örültem, ahogy Kelsey reagált. Végre egy hősnő, aki "kínozza" és megváratja a párját, minthogy egyből a karjaiba esik, és megbocsát.

Persze Kelsey-t ez hideg zuhanyként érte, és a bizalma megrendült, de kellett ez, hogy végre a saját lábára álljon és eldöntse, mit kezd magával.

Kicsit mesébe illő, ahogy munkát kapott és egyből nekikezdett a "felnőtt" életnek.

Jackson mellett szól, hogy nagyon kitartó. Megmosolyogtatott, ahogy a leveleit küldözgette a lánynak.

És Kelsey reakciója is pozitív élményként ért. Nem titok,hogy megbocsátott a férfinek, de ahogy ő is mondta: Nem tudja, hogy a bizalmát visszatudja-e szerezni. Ilyen az élet is, szóval nagy piros pont az írónőnek.

A könyv végéről nekem nagyon hiányzik egy epilógus, vagy még pár fejezet. Hiszen nem tudjuk meg, hogy Kelsey-vel mi történik. Hazautazik, vagy marad Európában? Ott marad és tanít, vagy valami mást kezd magával? És Jackson? Neki milyen kilátásai vannak?

Kelsey a szüleivel nem igazán ápol jó viszonyt, és egy levélben el is mondja nekik a valódi érzéseit. De nekem hiányzott, hogy vajon a szülők ezt hogyan fogadják.

Összességében meglepett, hogy ennyire tetszett, Kelsey kezdeti viselkedése ide, vagy oda. Kicsit lemarad az előző rész színvonalától, de még így is tetszett. Jackson nagy húzóerő volt, mert Kelsey-t még így sem sikerült teljesen megkedvelni.

Ismét egy olyan könyv, ami pár óra alatt el lehet olvasni.

A borító illik az előző kötetekhez. Tetszik, hogy Budapest is szerepel rajta. Viszont az ajánlások nem kellettek volna. Tudom, hogy az eredeti borítón is szerepel, de nekem ez így túl zsúfolt.

A könyvet nagyon szépen köszönöm a  Content 2 Connect Kiadónak!

Read More

Mark Lawrence: Tövisek Hercege

Fülszöveg:

Óvakodj a Tövisek Hercegétől…

Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.

Tizenöt évesen király akar lenni…

Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.

Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?


Borító: 4
Sorozat: A Széthullott Birodalom # 1
Eredeti cím: Prince of Thorns
Kedvenc karakter: Jorg, Gomst atya, Góg, Núbai
Oldalszám: 336
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2012,2014

Ismerős az az érzés, amikor egy könyv körül forognak a gondolataid? Amikor semmilyen olvasmány nem tud lekötni, mert folyton csak az az egy könyv jár a fejedben?
Így jártam én ezzel a könyvvel. Nem is tudom mióta szerepelt a várólistámon, viszont az elmúlt hetekben egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle. Így esett, hogy megrendeltem, és beleszerettem. Nincs mit tenni. Lawrence, Jorg  és a történet is elvarázsolt.
Féltem is a könyvtől, mert olvastam már fantasy-t. Nem is egyet. De ez más stílus, és az ember fél az ismeretlentől. Nem kellett volna.
Mostanában nincs időm semmire. Még olvasni sem. De amikor a kezem közé vettem a könyvet...Nem bírtam letenni.
Lawrence stílusa már az első oldalon megfogott. Jorg, akiről annyit olvastam és hallottam elvarázsolt.

"Nem szeretek mérgelődni. Attól mindig mérges leszek."

Ami egy kicsit zavart - de hamar túltettem magam rajta - hogy nem tudtam időben elhelyezni a történetet. Végül úgy döntöttem, olvasva a könyvet meg főleg, hogy maradjunk a középkornál. Hiszen oda aztán tényleg beleillik a sztori.
Ebből kiindulva pedig már nem akadtam fenn azon, hogy Jorg 13 éves, és milyen felnőttes. Az akkori időkben már érett férfinek számított.

Jorg-ot még 9 éves korában nagy veszteség és megrázkódtatás érte. Szeme láttára ölték meg szeretett édesanyját - a királynét - és kisöccsét Will-t. Ez akkora törést okozott a benne, hogy teljesen megváltozott a világnézete, és ő maga is.
Kicsit kíváncsi lettem volna arra, hogy milyen is volt Jorg. Még "jó" korában. Mennyit változhatott a mostani énéhez képest?

A könyv első oldala már egyből a "bumm a közepébe" indítással kezd. Jorg és a zsiványbandája éppen egy falut mészárol és éget fel.
Utána pedig... Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy túl sok minden nem történik a könyvben. Nekem ez amolyan prológus. És mégis, szerettem minden során. Olvasás közben szinte éreztem amit már régen. Ez egy olyan könyv/sorozat, ami beeszi magát a mindennapjaimba. Ekörül forogtak a gondolataim. Mi várhat még Jorg-ra? Milyen kegyetlen és egyben logikus döntéseket hoz még?

Maga Jorg valóban egy egyedi, és különleges karakter. Az aranyköpéseit imádtam, és az egész karaktert. Nincs mese. Jorg abszolúte kedvenc lett.

A történet két idősíkon játszódik. Néha, pár fejezet erejéig bepillanthatunk Jorg múltjába, és a könyv közepére ez a szál szépen becsatlakozik a jelen történéseibe.

Nehéz erről a könyvről bármit is írni. Gondolom ismeritek az érzést, amikor hiába, a fejedben ott vannak a gondolatok, de nem bírod leírni őket.

Jorg és bandája - akiket nem igazán sikerült megkedvelnek - portyáznak, nem törődve semmivel. Jorg úgy dönt, ideje hazamennie. Innen indul be a történet igazán.

Sokszor bosszankodom azon könyveknél ahol fiatal, szinte gyerek karakter van, mert az író nem adja jól át őt. Vagy túl gyerekes, vagy túl felnőttes. Jorg kettő az egyben.  De mégis, annyira illik hozzá. A rablóbanda fejeként egy hideg és kegyetlen ember, akit nem érdekel mások, sőt, saját sorsa sem. Viszont amikor hazatér, előjön belőle a fiúgyermek, aki még mindig az apja megbecsülésére és szeretetére vágyik.
Jorg követ el hibákat, és sokszor nem jó döntéseket hoz. Feláldoz bárkit, csak hogy elérje célját. Viszont még így is, a felszín alatt ragaszkodik pár emberéhez. Így van ez Makin-nal és a Núbaival is. Mennyire mérges vagyok Lawrencre a Núbai miatt!

Tetszett, hogy végre a mágia is szerepet kapott a könyv közepe tájékán. Igaz, nem sokat, csak a varázslók Corion és Sageous-nak, illetve pár nekromantának köszönhetően.
De érzem, ez még csak a kezdet.
Gorgoth és Góg nagyon szimpatikusak, és ne feledkezzünk meg Gomst atyáról sem. Hogy én mennyit nevettem rajta! Imádom.

Jorg első számú célja, hogy megbosszulja anyját és öccsét. Renart-gróf felelős az esetért, ezért Jorg-ot csak a busszú vezérli. Időközben Corion-nak hála elvesztette célját, de "hála" apjának, Jorg ismét rálel erre a célra.

A végkifejlet pörgős és eseménydús. Nem is Jorg-ra vallana, ha nem találna ki valamit, csak hogy megússza a dolgokat.

Sokat nem szeretnék írni a könyvről. Legyen elég annyi, hogy beette magát a mindennapjaimba, és alig várom, hogy olvassam a folytatást.
Viszont most egy kicsit elnapolom, mert az utolsó rész még nem jelent meg puha fedeles változatban. A kiadó ígérete szerint idén kiadják. Mivel nekem puha fedelesben van meg ez a rész, úgy illik és néz ki jól, ha az egész sorozat egységes, így kénytelen vagyok várni.
Viszont az biztos, hogy Lawrence munkásságára oda fogok figyelni, és biztos, hogy ez a sorozat kedvenc lesz.

"És most nektek mondom, hogy húsz évesen Császár leszek, a Birodalom ura."

Read More

Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra

Fülszöveg:

Holly előre tudta, hogy nincs az a hatalmas óceánjáró, ahol nyugiban átvészelheti a családi karácsonyt. Mert hiába a képeslapra kívánkozó táj, ha ott van két szörnyeteg unokatestvére, akik mindjárt első este kiutálják a közös kabinból. A tengeribeteg Holly így kénytelen beosonni egy vadidegen fürdőszobába, ahonnan kilépve két dologgal néz farkasszemet: a világ legdögösebb pasijával és egy paprikaspray-vel. Kár, hogy ez utóbbit a magát Nicknek nevező srác nem fél használni…

Amikor később Holly elhagyná a kabint, legnagyobb megdöbbenésére sikoltozó tinicsajok állják útját. Mert Nick valójában Dominic Wyatt, az őrülten népszeru ReadySet dobosa.

Az internetre pillanatok alatt felkerülnek a kettőjükről készült botrányos fotók, amik veszélybe sodorják az együttest. Dominic ezért ráveszi Hollyt, hogy a hajóút idejére játssza el a barátnője szerepét. A kamu kapcsolattal csak-csak megbirkóznak, na de a valódi érzelmekkel…


Borító: 1
Sorozat: -
Eredeti cím: Decked with Holly
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 304
Kiadó: Móra
Kiadás: 2013,2014

Pár hete sincs, hogy az első LOL könyvem olvastam, és azt kaptam tőle, amit vártam. Pár órányi kikapcsolódást és szórakozást.

Mivel az írónő a Könyvhétre ellátogat hozzánk, úgy gondoltam illő lenne beszereznem egy könyvét és dedikáltatnom. Igen, ez lett volna az első dedikált könyvem.

Nos.. Nem lesz dedikálva. Az biztos. És az is, hogy rövid úton megszabadulok tőle.

Ritka, amikor félbehagyok egy könyvet. Nem szeretek félbehagyni semmit. De se időm, se energiám olyasmire pocsékolni az időm, ami tudom, hogy nem tetszik.

A LOL könyvek egyértelműen arra specializálódtak, hogy nem kell rajtuk sokat agyalni. Könnyed, humoros, tinis.

Ez a könyv viszont... Kliséhalmaz a köbön.

Holly és drága családja egy hajóútra indulnak ami nem zökkenőmentes. Holly tengeribeteg, az unokatestvérei és azoknak a szülei kész hárpiák. Van elég baja a lánynak. Erre valami őrült ötlet alapján benyit egy olyan kabinba, és ott kapja el a tengeribetegség tünetei, ahol Dom a híres ReadySet dobosa tölti inkognitóban a vakációját.

Mit ne mondjak, már a fülszöveg is klisés. Nem is vártam tőle sokat. Viszont még így is csalódást okozott.

Ami már az első pár fejezetben csalódást okozott - és valahogy az egész könyvre rányomta a hangulatát - hogy Holly nem ismerte fel Dom-ot.

Most komolyan. Az egyik kedvenc zenekara tagját nem ismeri fel Holly? Mennyi ennek az esélye?

Nálam itt vágta el magát a sztori. Utána pedig csak klisé, klisé hátán.

A rokonok sablonosak, Holly-tól sem dobtam el az agyam. Dom pedig inkább tűnt valami tini kölöknek, mint egy rocksztárnak. Minden második mondata ez: Hiszen ilyen egy rocksztár élete. Én egy rocksztár vagyok...

Mintha csak saját magát győzködné, hogy valóban, ő egy rocksztár. Ami nekem nyilvánvaló, hogy nem. Nekem egy rocksztár nem itt kezdődik.

A kötelező, játsszuk el hogy egy pár vagyunk szálon pedig már meg sem lepődtem.

Holly jelleme hagy kivetnivalót maga után. ő is, és Dom is csak haszonból játsszák el, hogy egy pár. Dom a zenekara jó híre miatt begy bele, Holly pedig... Hogy híres legyen az iskolájában. Olyan mint egy hisztis királylány. Komolyan.

Én a 217. oldalnál hagytam abba, amikor a páros kezd ráeszmélni, hogy vonzódnak egymáshoz.

Tulajdonképpen nincs túl sok baj a sztorival. Marni stílusa nem rossz, és volt pár poén, amin hangosan felnevettem. De ennyi. Klisé az egész könyv, és ahogy belelapoztam a könyvbe, tudom hogy mik fognak még történni, és mi lesz a vége.

A legnagyobb baj, hogy egyáltalán nem fogott meg a könyv. Se az alapsztori, se a szereplők, se semmi. Inkább untam és bosszankodtam, mert nem volt benne semmi eredeti ötlet. És mint említettem: Klisés és egysíkú.

 A borítóról pedig már nem is mondok semmit. Giccses és bugyuta.

Azt hiszem, a közeljövőben nem igazán fogok még egy LOL könyvet a kezembe venni.

Read More

Book tag, vagy valami hasonló

Nem igazán szoktam ilyesmit kitölteni, de Mianoma blogján találtam ezt a kis kérdőívet, és annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem érdemes kitölteni.

Másrészt, manapság olyan ritkán posztolok bármit is, hogy ezzel kicsit kiengesztellek titeket. (Vagy nem)

1. Körülbelül 20.000 könyv van az „Elolvasni” listádon. Hogy a fenébe döntöd el, hogy mit olvasol el legközelebb?

Általában az olvasatlan könyveim között szoktam válogatni, és ha a könyv "megszólít" akkor tudom, hogy arra van szükségem. Mostanában viszont inkább nézelődöm a váró/kívánságlistáim között és ha egy könyv többször is felbukkan, akkor nincs mese. Megrendelem és türelmetlenül várom hogy megérkezzen.

2. Már elolvastad több mint a felét, de egyszerűen nem tetszik neked.  Abbahagyod, vagy folytatod?

Régebben kitartottam volna, és elolvasom. Persze volt már akkor is példa rá, hogy abbahagytam, mert egyszerűen nem jött be. De ezt pár oldal után úgy is éreztem.

Manapság nem engedhetem meg magamnak az efféle luxust. Se időm, se kedvem olyan könyvet olvasni, ami nem jön be.  Most már úgy gondolom: Ami nem megy, nem kell erőltetni.
 


3. Közeledik az év vége és igencsak távol vagy az olvasási kihívásod teljesítésétől. Megpróbálsz felzárkózni, és ha igen, akkor mégis hogyan?

Nem szeretek "időre" olvasni.  Persze én is jelentkeztem a Várólista csökkentős kihívásra, de nem veszem véresen komolyan. Ha sikerül örülök, ha nem, akkor sem megyek a Dunának.
 


4. Egy könyvsorozatnak, amit egyszerűen imádsz, a borítói nem egyeznek!!! Hogy birkózol meg ezzel a szörnyűséggel?

Túl lépek rajta. Akik egy kicsit is ismernek, tudják hogy megveszekedett Karen Marie Moning rajongó vagyok. Láttátok már a könyvek gerinceit? Nagyon nem egyeznek. De nincs mese.

Idehaza már annak is örül az ember lánya, ha nem kaszálnak el egy sorozatot. A borítón siránkozni már luxus volna.
 


5. Mindenki imád egy könyvet, amit te egyszerűen ki nem állhatsz. Kivel osztod meg az érzéseidet?

Nincs olyan, hogy mindenki. Minden olvasónak más a véleménye, szóval...

A kérdésre válaszolva leírom itt a blogon a véleményem, és ennyi. Nem szokásom másokat szapulni azért, mert egy nekem nem tetsző könyv másoknak bejött.

 6. Nyilvános helyen olvasol éppen és hirtelen elkezdesz sírni a könyvön. Mit kezdesz magaddal?

Nem szoktam nyilvános helyen olvasni.  De ha mégis ezt tenném, akkor hidegen hagyna mások véleménye, reakciója.

7. A folytatása egy könyvnek, amit nagyon imádtál, éppen most jelent meg, de már nem emlékszel mindenre az előző részből. Újraolvasod az előző könyvet? Vagy inkább nem olvasod el ezt a folytatást? Keresel valami összefoglalót róla az interneten? Esetleg elkezdesz bőgni a frusztrációtól?!

Ha annyira imádtam, akkor evidens hogy emlékszem mindenre. Ha mégsem, akkor sem esem kétségbe. Az alapok úgy is megmaradnak, és a folytatás majd feleleveníti a kimaradt részeket.

8. Nem akarod senkinek, ismétlem, senkinek kölcsönadni a könyveidet! Hogyan utasítod vissza udvariasan az embereket, mikor kölcsönkérnek tőled egyet?

Nyíltan közlöm, hogy nem adok kölcsön. Egyszer megjártam, többet soha.


 
9. Ebben a hónapban már 5 könyvet kezdtél el és egyiket sem fejezted be. Hogyan lépsz túl ezen a „nem olvasási időszakon”?

Nehezen. Alapjáraton nehéz ilyen válságban szenvedni, és jön a riadalom, hogy mi van, ha nem fogok többet olvasni?!

Ilyenkor általában animézek, mangázok és filmet nézek.  Ha ez nem jön be, akkor a nagy kedvenceimet újraolvasom, és örülök, hogy azok még mindig tetszenek.
 


10. Nagyon sok könyv jelenik meg, amikért szinte haldokolsz, hogy elolvashasd. Hányat fogsz ezek közül megvenni?

Ritkán szoktam haldokolni egy könyv iránt. Ha mégis, akkor már előre felkészülök a megjelenésre, és úgy alakítom a vásárlásaimat, hogy beleférjenek a keretembe.

11. Miután megvetted a könyvet, amire annyira vágytál, körülbelül mennyi ideig csücsülnek a polcodon, mire elolvasod őket?

Régebben rávágtam volna, hogy azonnal. Most már nem. Nagyon változó. Van amit azonnal, és van, ami évikig várja, hogy kézbe vegyem. (Szégyen)

Read More