Karen Marie Moning - A Felföld ködén túl (R)

Fülszöveg:
Egy csábító skót földesúr…

Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Érintésének egyetlen nő sem tud ellenállni, de senki sem férkőzhet a szívébe, míg egy bosszúszomjas tündér át nem ráncigálja Adrienne de Simone-t a modern Seattle-ből a középkori Skóciába. A túlságosan is merész, túlságosan is egyenes lány még egy idegen évszázad foglyaként is leküzdhetetlen kihívást jelent a XVI. századi csábítónak. Bár házasságra kényszerülnek, Adrienne megfogadja, hogy távol tartja magától Hawkot…

Egy nő, aki az idő foglya…

Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért. Nem állhat közéjük sem idő, sem távolság, el fogja nyerni a szerelmét!


Borító: 4,5
Sorozat: Felföldi Krónikák # 1
Eredeti cím: Beyond the Highlander Mist
Kedvenc karakter: Sidheach, Adam, Tavis, Adrienne
Oldalszám: 316
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás: 2015.11.24

Nagyon régóta vártam már erre a kötetre. Mióta Moning munkásságával megismerkedtem, azóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. Főleg úgy, hogy a Tündérkrónikák ebből a sorozatból nőtte ki magát.
Szeretném leszögezni. Aki a Tündérkrónikákhoz hasonló és volumenű könyvet keres, az ebben a könyvben nem fogja megtalálni. Egyrészt azért, mert úgy gondolom azt már nem bírja megugrani Moning, másrészt ez a könyv volt a legelső, amit megírt.

És egyből bezsebelt egy raklap díjat. És nem csodálom. Így, bő 16 év után is felveszi a versenyt a mai darabokkal. És ez az én olvasatomban nagy szó.

Na de térjek vissza A könyvre. Mi is várható az olvasóra? Skótok, időutazás, tündérek és két elég makacs főhős.

Nagyon rég volt már, hogy egy könyvön ilyen jól szórakoztam. Moning, szóval alapból nem lehet rossz, de meglepődtem, hogy ennyire tetszik.

Adrienne de Simone a 20. század szülötte. Akarata ellenére olyan dolgokba keveredett, amiért jobbnak látta, ha elmenekül, és rejtőzködik.
Egy zavaros éjszakán viszont egyik pillanatról a másikba a 16. századi Skóciában találja magát. Ha ez még nem lenne elég, megfenyegetik, hogy játssza el, hogy ő Janet Comyn, és lépjen kényszerházasságra egy ismeretlen férfival...

Se Adrienne, se Sidheach James Lyon Douglas, azaz Hawk nem akarja ezt a házasságot. Míg Adrienne az életét félti, addig Hawk Jakab király szeszélyének köteles eleget tenni.

Már az első oldalaknál éreztem, hogy ez az én könyvem. Humor, romantika, skótok, és a néha fellibbenő kilt? Ki ne szeretné ezt a párosítást?

Nagyon tetszett, hogy két oldalról is ostromolják a párost. Míg az emberi oldalról Jakab király kényszerítette a párost, addig felbukkannak a szeszélyes tündérek is, nem kis gondot okozva.

A Tündérkrónikákban megismert Aoibheal és Adam Black is kiveszi a részét a történetből.

Mit is mondhatnék? Hiába, Moning első könyve, már itt fel lehet ismerni a stílusát, amit a fordító nagyon jól visszaadott.

Adott nekünk Adrienne, aki a 20. századnak megfelelően akaratos, független és humoros. Csípős nyelvű, nem fél szócsatákba keveredni.

Ami a legjobban tetszett benne, hogy hiába, a 16. században találta magát, nem esett kétségbe. Kihozta a legtöbbet a helyzetéből. Üdítő változatosság volt ez a sok olyan hősnő után, akik a fél könyvet végig hitetlenkedik.

És itt van Sidheach James Lyon Douglas. Nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjek rajongói módba váltani, és ömlengeni róla.

„" [Adrienne] Készen állt arra is, hogy elmondja neki, hogyan érez. Hogy mennyire becsüli az érzékenységét és az együttérzését. Hogy mennyire imádja az erejét és a rettenthetetlenségét. Hogy még hirtelen haragját, szenvedélyes dühét is mennyire szereti.

Ennél jobban én sem írhattam volna le Hawk-ot. Természetesen jóképű és úgy néz ki mint egy isten. Na de kérem, kit érdekel ez? Tudjuk hogy romantikus könyvekbe rút férfi főszerepbe úgy sem kerül.

Nagyon röviden: Imádtam Sidheach-et!

A páros ahányszor egy légtérbe került, szikrázott közöttük a levegő. És Adrienne javára legyen mondva, sokáig ellen is áll Hawk csábításának, amiért plusz piros pont jár neki.

Rengeteget szórakoztam, illetve nevettem a könyvet olvasva. A tüzes vitatkozások fantasztikusak, akárcsak a szereplők.

A könyv közepe tájékán egy kicsit leült a történet, de hamar vissza is tértünk az izgalmas történésekhez.

Amit negatívumként tudnék felhozni, az Hawk hirtelen szerelemre lobbanása. Értem én, hogy tetszett neki hogy Adrienne nem adta magát könnyen, de ez az egyik pillanatra a másikra való szerelembe esést nem értem. Valamint Adrienne múltjának bemutatását is hiányoltam.

A mellékszereplők is hamar a szívemhez nőttek. Adam Black-ről tudtam hogy nem egy szent, de imádtam, hogy állandóan kontárkodik. Az új nap virrad-ban hiába pár mondat erejéig szerepelt, ott azt szűrtem le, hogy megfontolt és higgadt. Itt inkább hasonlított egy kisgyerekre, akit nagyon könnyű provokálni. Emellett hozta a tündérek hűvös és kegyetlen stílusát is. Nagyon kíváncsi vagyok az ő történetére is.

Grimm eleinte, sőt sokáig szimpatikus volt, de kicsit veszített a varázsából. A könyv végére viszont ismét ott tartottam, hogy szeretném az ő történetét, olvasni. (Mellesleg az övé a következő kötet)

Lydia-t és Tavis-t is hamar a szívembe zártam, én mondom neked! (Akik olvasták a könyvet, érteni fogják)

A végkifejlet várható volt, bár az nem, amit Hawk-nak sikerült kigondolnia, és megvalósítania. Igazán okos, és ötletes megoldást talált ki.

Maradjunk annyiban, hogy engem ez a könyv és Sidheach levett a lábamról. Úgy ahogy azt kell.

A könyv ötletes és humoros. Romantikából és fantasztikus szócsatákból nincs hiány.

És a tündéreknek hála a mitológiából sem.

Akiknek hiányzik Moning munkássága, azok olvassák el, és fedezzék fel, hogy miből is nőtte ki magát a Tündérkrónikák.

Akiknek pedig nem tetszett a Tündérkrónikák, biztos vagyok benne, hogy ez a kötet fog. Az erős jellemű Adrienne, és a legendás Sidheach tesz róla, hogy jól érezzétek magatokat.

A könyvet nagyon köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!

Read More

Mire van szükség, hogy a könyvet vigyék, mint a cukrot?

Tegnap - egyéb dolgoknak köszönhetően - felmerült bennem, hogy mitől is lesz egy könyv idehaza kelendő. Mire van szükség, hogy az olvasók felkapják a fejüket, és azt mondják, igen, ezt a könyvet megveszem?

Mi az oka annak, hogy hiába a jó marketing, adott az olvasótábor, és mégis, a Kiadók raktáraiban nagy tételben porosodnak a könyvek?

Egyáltalán mire van igénye az olvasóknak?

Egyszerűsítsük le a dolgokat. Mi számít kelendőnek? Mi a mai hazai "trend"?
Nem látom át a könyvkiadás lépéseit, szóval olyan mélyen nem fogok belemenni abba, hogy miként is választják ki a Kiadók, hogy mit adjanak ki.
Ugorjuk át ezeket a lépéseket.
Szóval akkor megvan a kiválasztott könyv, és a fordító dolgozik rajta.
Mikortól érdemes reklámozni a könyvet? A megjelenés előtt pár héttel, vagy esetleg már hónapokkal előtte?
Meglátásom szerint a kettő között. Az sem jó, ha idejekorán nekikezdünk reklámozni. Rengeteg könyv jelenik meg naponta/hetente. Ezt követni lehetetlen. Viszont az sem jó, ha pár nappal megjelenés előtt reklámozunk. Mert akkor csak az olvasók töredékéhez jut el a hír.

És ebből kiindulva itt egy újabb kérdés. Hogyan is reklámozza a Kiadó a könyveit? Milyen fórumokon, és milyen formában?
Manapság nagy a túlkínálat. Ha fel akarják kelteni az olvasók érdeklődését, akkor a Kiadóknak fel kell kötni a gatyájukat. Elég-e, ha csak maguk reklámoznak? Vagy bloggerek segítségére is szükség van?
Ezt minden Kiadó maga dönti el. Tény, hogy egy nagy olvasótáború blogger rengeteget lendít a könyv hírén.
Minél több blogger ír a könyvről, annál tovább marad köztudatban. De elég-e ez, hogy kelendő is legyen a könyv?

Mert hiába, a blogger reklámoz. Beharangozót ír, borítót leplez le. A Kiadó is kiveszi a részét a dologból előrendelési akcióval, esetleg nyereményjátékkal.
De kezdem úgy érezni, hogy már lassan ez sem elég.
Mit tehetünk még, hogy kelendő legyen a könyv?

Jöhetnék azzal, hogy akkor írjunk recenziókat. Igen, pár napig, esetleg pár hétig ez működik. És aztán?
A könyv visszasüllyed oda, ahonnan indult. A kutya sem figyel rá.
De ha éppen egy sorozatról beszélünk, aminek "x" darabja már megjelent, mire van szükség, hogy a köztudatban maradjon?

Annyi bizonyos, hogy manapság a sorozatok a menők. Viszont annyit tudok,hogy a Kiadók maximum három részt jelentetnek meg az adott sorozatból.
Mit is jelent ez?
Az első könyv megjelenik. Olyan, amilyen a fogadtatása. Ha közepes, akkor a Kiadók megpróbálkoznak kiadni a folytatást, remélve hogy így legalább bővül az olvasótábor, és fogyni fog a sorozat.
Viszont ha ez nem következik be, akkor vagy feladják - mint sokan - vagy egy végső, egyben utolsó lehetőséget biztosítanak az olvasóknak. Megjelentetik a harmadik részt. És ezzel dől el minden. Ha látják hogy fogy, akkor van rá esély, hogy folytatják a sorozatot. De ha a kutya sem veszi,  akkor egy újabb befejezetlen sorozattal bővül az olvasó.
 
Mert hiába kapálódzik az olvasó hogy megint félbe hagytak egy sorozatot, a Kiadókat is meg lehet érteni. Miért adjanak ki olyan könyveket, amit senki sem vesz? Rengeteg más könyvet lehet még megjelentetni.

Nálam akkor cseng a vészcsengő, amikor egy Kiadó hatalmas akciózásba fog. Nyilván az olvasók igénylik az akciókat. De amikor 50%-tól magasabb ez a kedvezmény, ott baj van. Mert már a Kiadó is úgy van vele, mint egy élelmiszer bolt, ahol a termék szavatossága nemsokára lejár. Ha nem kell teljes áron, akkor szabaduljunk meg tőle, de lássunk belőle valamennyi pénzt.
És ez bármennyire visszatetsző, mégis el kell fogadnunk. Hiszen a Kiadó is pénzből él.

És ha már a befejezetlen sorozatról van szó.
Miért van az, hogy amint becsődöl a sorozat kiadása, vagy éppenséggel a Kiadó, az olvasó egyből elkezdi begyűjteni a könyveiket/sorozataikat?
Miért nem tudjuk akkor megvenni, amikor még lehetőségünk van rá? Vagy éppen amikor megjelent? Miért várjuk ki az utolsó utáni pillanatot? Ezek után pedig megy a siránkozás, hogy már megint egy befejezetlen sorozattal bővültünk.

Nem azt mondom, hogy vásároljunk fel egy könyvesboltot. De ha szeretnénk, hogy az aktuális kedvenc sorozatunkat folytassák, akkor tegyünk érte.
Beszéljünk róla, olvassuk el. És nem csak akkor amikor elolvastuk. Tartsuk köztudatban. Írjunk ki idézeteket a könyvből, és osszuk meg. Vagy könyvjelzőt is készíthetünk idézetekből, és ezt elajándékozhatjuk.
De a legfontosabb. Vásároljuk meg már a sorozatindító kötetet. Olvassuk el, és osszuk meg egymással  és a Kiadóval a véleményünket. Ha rossz akkor azért, ha jó akkor éppen azért.

Tudom, hogy ez így leírva egyszerűnek tűnik, ám a gyakorlatban már nagyon nem az.
Azt is tudom, hogy még csak a felszínét kapargattam meg a témának. De fontosnak érzem, hogy erről is beszéljünk. Hiszen tudjuk, hogy az olvasóknak nagy ereje van, és előbb utóbb megtérül a fáradozásuk is.

Ti mit gondoltok, mi kell ahhoz, hogy sikeres legyen itthon egy könyv, esetleg sorozat?

Read More

Szerzemények # 11 avagy a Cor Leonis Kiadónál jártam

Nagyon rég volt már, hogy efféle bejegyzést írtam. Arra gondoltam, hogy talán decemberben írok beszerzős posztot, de a Cor Leonis áthúzta a számításaimat.

Mert milyen dolog, hogy Moning-fan létemre nem büszkélkednék a régóta várt könyvvel?

Tanulságos volt a mai délután. A könyvet a Cor Leonis raktárában vettem át. Jártatok már ott? Kész mennyország!

Visszatérve A Könyvre. Legszívesebben kismillió fotót készítenék róla, és mutogatnám mindenkinek. Nagy öröm, hogy hosszú várakozás után végre megjelenik Moning legelső könyve, amiből a Tündérkrónikák is indult. Mert ne feledjük, ez a könyv Moning legelső könyve. Ki ne lenne kíváncsi rá, hogy honnan indult? Ki ne lenne kíváncsi a szexi egyben skót MacKeltar-okra? 

És ha már a Kiadónál jártam, hazajött velem Alaya Dawn Johnson - Nyárherceg című könyve. Itt írtam róla egy beharangozót.
A könyv pár napon belül megjelenik, de még a Kiadónál itt előtudjátok rendelni 30%-os kedvezménnyel.

Miért is örülök annyira ennek a könyvnek? Mert ahogy megtudtam Vágási Emőkétől - a Kiadó vezetőjétől - én vagyok a legelső, aki a kezébe vette a könyvet.

Igen tudom, hogy a blog Facebook oldalán már ezt írtam - és még fogom is egy párszor - de ennek ki ne örülne?

Ráadásként még szebb élőben, mint a képeken.
Kinek sikerült ma már beszerezni A Felföld ködén túlt? Kinél van folyamatban a dolog? Ki mit gondol így "láttatlanban" a könyvről?

Read More

Új felületről (is) jelentkezem

Hetek óta foglalkoztat a gondolat, de ma szántam el végleg magamat.
Úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy a blog a Facebook-on is elérhető legyen.
Nem szeretek nagyon sok oldalon jelen lenni, de be kell látnom, hogy a Kiadók is előszeretettel használják új hír közlésére.
Mivel feleslegesnek tartom, hogy itt minden apró megmozdulásukról bejegyzést írjak, úgy gondoltam, hogy a blog Facebook oldala tökéletes megoldás erre a problémára.

Viszont azt nem gondoltam, hogy ennyi meló van ezzel. Már ami az oldal létrehozást illeti. 
Nem árulok el nagy titkot, ha annyit mondok, hogy percekig néztem ki a fejemből, és azt sem tudtam, hogy mi-merre-hány méter.

Célom az is, hogy kicsit fellendüljön a kommunikáció közöttünk.  Jó volna, ha ismét zajlana az élet a blogokon.
A bejegyzéseimet is meg fogom Facebook-on osztani, úgy hogy első kézből olvashatjátok a véleményemet. (Ha még kíváncsiak vagytok rá.)
Még most kezdek belerázódni, de bízom benne, hogy hamarosan belejövök, és sok új hírrel tudok ott is szolgálni.
Az oldalt itt éritek el.
A későbbiekre való tekintettel, a blog jobb felső sarkában található Facebook ikonra kattintva könnyűszerrel eléritek majd az oldalt. (Csak jöjjek rá, hogyan csináljam.)

Read More

Jeaniene Frost - A sír innenső oldalán

Fülszöveg:
A félig vámpír Cat Crawfield és vámpír hitvese, Bones megküzdöttek már az életükért és szerelmükért. De hiába diadalmaskodtak a legutóbbi csatában, mert Cat új – és várakozáson felüli – képességei felboríthatják a régóta fennálló kényes egyensúlyt.

Vámpírok tűnnek el titokzatos módon, és pletykák kelnek szárnyra a fajok között kirobbanni készülő háborúról. Egy fanatikus feszültséget szít a vámpírok és ghoulok között, ám a két erős csoport összecsapása ártatlan halandók életébe kerülhet. Így Cat és Bones kénytelenek egy veszélyes szövetséges – New Orleans vudu királynőjének – segítségét kérni. Az együttműködés ára azonban még nagyobb fenyegetést jelenthet, mint a természetfelettiek háborúja, nem is beszélve az elképesztő utóhatásokról…


Borító: 5
Sorozat: Cat és Bones # 5
Eredeti cím: This Side of the Grave
Kedvenc karakter: Vlad, Mencheres
Oldalszám: 394
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013

Szégyen, gyalázat, de két éve olvastam utoljára Frost regényt. Utoljára Denise & Spade könyvét olvastam, és bevallom az pozitív csalódásként ért.

Nem titok. Frost az egyik kedvenc írónőm, és Cat & Bones párosa mellett sem lehet csak úgy elmenni. Ahogy Harris is említi a borítón: A legeredetibb páros!
És ez így is van. Az viszont fájt, hogy úgy éreztem a könyvet olvasva, hogy ez a sorozat kifulladt.
Szó se róla. Tényleg szeretem a párost. De nekem ez a kötet elég gyengére sikeredett. Lehet ráfogom arra, hogy régen olvastam Frost-ot. Vagy éppenséggel éppen rossz időben. De annyi bizonyos, hogy már nem olyan a sorozat, mint anno.

A Sírig hű szerelmed-ben Cat végre bevállalta, hogy teljes vámpírrá válik. Igen ám, de arra senki sem számított, hogy mi fog történni. Ugyanis Cat nem emberi véren él, hanem vámpír véren. Valamint fura módon a szíve is megdobban néha napján.
A furcsa étkezési szokásainak köszönhetően pedig újabb képességekre tesz szert, de csak rövid ideig. Amelyik vámpír különleges képességgel bír, és Cat iszik belőle, ideiglenesen ő is birtokolja azt a képességet.

Mivel a könyv fő cselekménye erre a problémára irányul, úgy éreztem, jó ha leírom azoknak , akik - velem együtt - sokat felejtettek a sorozatból.

Amint elkezdtem a könyvet, hamar kétségbe is estem. Nem szippantott be a cselekmény, és a páros tagjait is színtelenebbnek láttam, mint kellett volna.
Úgy gondoltam, majd belelendülök. Nos, ez félig-meddig sikerült.

Az előző részekben mindig más-más faj állt szembe a párossal. Úgy tűnik, ebben a kötetben a ghoul-oké a főszerep. Apollyon a ghoul-ok egyik főembere évszázadok óta próbálja igába hajtani a vámpírokat, és polgárháborút kirobbantani.
Anno ugyan csak egy félvérrel próbálta kirobbantani ezt a háborút, de az akkori félvér inkább a halált választotta. Most felcsillant számára a remény, hiszen itt van Cat, és az ő furcsa képességei...

Megjegyezném, imádom hogy Frost a sorozat folyamán több történelmi személyt is megemlít. Itt van nekünk Vlad, akinek szinte kötelező egy vámpírregényben lennie. De itt nem éreztem túlzottnak a jelenlétét. Ellenkezőleg. Imádtam!
Mencheres, akinek a saját kötetében kiderült eredeti neve. Ő is egy létező fáraóról kapta nevét. (Guglizzatok rá.)
És most, egy másik félvér is említésre került, aki Jeanne d'Arc.

Hiába, a cselekmény adott, mégis úgy éreztem, mintha alig történne valami. A páros mint mindig tüzes együtt, de nekem már egy kicsit unalmas volt. Jót tett nekik, hogy kicsit külön váltak.

Tetszett, hogy Vlad és Mencheres bőven kivette a maga részét a történetből. Annak is örültem, hogy Kira is jelen volt, ha csak rövid ideig is.

Marie már az előző részben szimpatikus volt, hiába tűnik igencsak gonosz karakternek.

Ami viszont nem tetszett, hogy ahogy halad a sorozat, Cat ismerősei és munkatársai is ezzel arányosan válnak természetfelettivé. Az egész (volt) csapata vámpírokból és ghoul-okból áll. Az édesanyja is vámpír. Na és Dom? Na ezt a "poént" nem lövöm le.

Jó volt, hogy a szellemek is kivették a maguk részüket a történetből. Eddig én is alábecsültem őket, de szemmel kell tartani ezt a pletykás bandát.

A végkifejlet kicsit el lett sietve, és könnyen is jött a megoldás. Ennek ellenére akcióban nem volt hiány.

A fordításról még pár szót. Botrányos. Két külön ember fordította, két külön stílusban. A megszokott nevek, pl: Ghoulokat mindkettő másként fordította. Nem is értem, hogy adhatták ki a kezeik közül ezt a munkát.

Lehetnék elnézőbb Frost-val szemben, de nem leszek. Nem tudom kinek a hibája, de tényleg úgy érzem, hogy ez a sorozat kifulladt, vagy éppen ott tart. Szerencse, hogy már csak két rész van hátra. Az már nem, hogy mivel az Ulpius becsődölt, a maradék két rész kiadásának kérdése homályba veszett.

Read More

Borító leleplezés: Alaya Dawn Johnson - Nyárherceg

Ismét egy borító leleplezővel jöttem.

Mióta kiderült, hogy a Cor Leonis Kiadó megjelenteti ezt a könyvet, azóta figyelemmel követem. Miért is?

Tudom gyarlóság, de elsősorban a borító miatt. Most mondjátok azt, hogy nem gyönyörű! Engem már ezzel félig megvett az írónő és a Kiadó is. Ehhez társul a nem mindennapi környezet.

Igen, olvastunk már rengeteg dísztópiát és mindenféle poszt-apokaliptikus könyvet. De olvastunk már olyat, hogy mindez brazil környezetben játszódik?

Már a borító is mesél. Érződik rajta Brazília túlfűtöttsége, és színei. Butaság? Megeshet, de nekem ez az első benyomásom erről borítóról.

A könyv előreláthatólag november.27-én jelenik meg. A Kiadó honlapján itt, most 30 % kedvezménnyel tudjátok előrendelni.

Természetesen a Bookline és Libri oldalán is elő tudjátok már rendelni, és a későbbiekben az Alexandra és a Líra oldalán. Viszont nem győzöm hangsúlyozni, hogy ha közvetlen a Kiadótól rendelitek elő a kötetet, ezzel támogatjátok a további könyvek kiadását.

Ha még bizonytalanok vagytok, akkor a Kiadó honlapján itt, lehetőségetek van beleolvasni a könyvbe.

És egy kis érdekesség: A Kiadó tervezi az írónő további könyvei kiadását. Ez sem mutatja jobban, mint hogy az előkészületek fül alatt megtalálható a Moonshine című kötete, ami egy duológia első része. Gigi pedig már olvasta is eredeti nyelven, itt olvashatjátok a véleményét.

Még egy érdekesség: Érdemes a Kiadó honlapját gyakran felkeresni, mert az előkészületek alatt álló könyvek listája gyarapodni látszik. ;-)

Read More

Borító leleplezés: Karen Marie Moning - A Felföld ködén túl

Végre elérkezett, amire sokan vártak. Köztük én is. Megérkezett Karen Marie Moning - A Felföld ködén túl c. könyv borítója.

Sokan találgattak, hogy a Kiadó megtartja-e az eredetit, vagy saját gyártású borítóval lep meg minket. És íme, itt van. Nem az eredetit kaptuk. Annál szerintem sokkal jobbat. Nagyon hasonlítanak, viszont az eredeti egy kicsit túlzsúfolt. Elégedett vagyok. És ti?

 

 

 

 

A könyvet most 30%-os kedvezménnyel előtudjátok rendelni a Kiadó honlapján, itt.

Viszont ha más alternatívát szeretnétek, akkor a Bookline és a Libri oldalán is elő lehet már rendelni, a későbbiekben pedig az Alexandra és a Líra oldalán is.

Személy szerint én jobban preferálom,ha egy könyvet a saját Kiadójánál rendelek meg. Miért? Mert hamarabb kézhez kapom, és ezzel is támogatom a Kiadót is.

És ne feledjétek, még mindig tart a Kiadó nyereményjátéka, ahol értékes könyveket nyerhettek. Erről bővebben itt olvashattok.

Végezetül. Mivel szeretem Moning-ot, és azt is, ha tudom hogy melyik kötetben ki szerepel, ezért ennek örömére írtam egy bejegyzést, amiben külön-külön fel van sorolva, hogy a Felföldi krónikák könyveiben melyik páros, melyik könyvben szerepel.

Na, ki várja, hogy kézbe fogja Moning - számumkra - legújabb kötetét?

Read More

Karen Marie Moning - Felföldi Krónikák

Felföldi Krónikák

(Highlander)

#1. A Felföld ködén túl (Beyond the Highlander Mist)
 Adrienne de Simone & Sidheach 'Hawk' James Lyon Douglas

Bejegyzés



#2. To Tame A Highland Warrior
Jillian Alanna St. Clair & Gavrael Roderick Icarus McIllioch
Bejegyzés



#3. The Highlander's Touch
Lisa Marie Stone & Circenn Brodie
Bejegyzés



#4. Kiss of the Highlander

Gwen Cassidy & Dageus MacKeltar

Bejegyzés

#6. The Immortal Highlander

Gabrielle O'Callaghan & Adam Black

Bejegyzés

#7. Spell of the Highlander

Jessica 'Jessi' St. James & Cian MacKeltar

Bejegyzés

#8. Into the Dreaming

Jane Sillee & Aedan MacKinnon

Bejegyzés

Read More

Cassandra Clare - Bukott angyalok városa

Fülszöveg:
A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.

Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.

Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.


Borító: 5
Sorozat: A Végzet ereklyéi # 4
Eredeti cím: City of Fallen Angels
Kedvenc karakter: Jordan
Oldalszám: 392
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2011,2013,2014,2015

Bő két év telt el, mióta utoljára Clare könyvet fogtam volna a kezembe. Mi ennek az oka? A Pokoli szerkezetek első része tetszett, de valamiért nem folytattam. A Végzet ereklyéi pedig nekem ott ért véget, ahol kellett volna, és nem láttam értelmét a folytatásnak.
Ennek ellenére mégis csak folytatom a sorozatot, igaz, megkésve. A vélemények a könyvről nagyon megosztottak. Úgy döntöttem, ideje utánajárnom a dolgoknak.

Mivel hosszú idő telt, mióta az Üvegvárost olvastam, be kellett látnom, hogy nagyon sok mindent elfelejtettem. A lényeg megmaradt, de az apró utalások, vagy éppen Simon Jele értetlen pislogásokra késztettek. De sebaj, gondoltam majd belerázódom.

De ez nem történt meg. Szó se róla. Olvastatja magát a könyv. Viszont pont az hiányzott belőle, ami a húzóereje. Az Árnyvadászok világa és a fantasztikus karakterek.
Ebből semmit sem kaptam. A szereplők teljesen kifordultak magukból. Van, aki nem változott, és ugyan olyan buta, mint volt. Legnagyobb sajnálatomra viszont Jace olyan volt, mintha kiherélték volna. Ritka pillanat volt, amikor megcsillogtatta szarkasztikus humorát, pedig pont ezért szerettem meg. Magnus sem volt önmaga. Úgy éreztem, mintha egy szűrőn át láttam volna őket.

A történetről annyit, hogy az nagyon nincs. Sokat felejtettem, de annyi megmaradt, hogy a sorozat akciódús, humoros és izgalmas.
Itt minden volt, csak izgalom nem.
A könyv háromnegyede tipikus brazil szappanopera. Ki kivel van együtt, kivel csalta meg, és ki szenved totálisan feleslegesen.
Aki cseppet sem változott, az Izabelle. Ugyan olyan szúrós és tüzes, mint volt.

Az sem segített a helyzetemen, hogy a könyv nagyrészt Simon szemszögéből íródott. Soha nem voltak odáig érte, és itt sem könnyítette meg a helyzetet. Viszont pont az ő helyzete az, ami igencsak érdekes. Nem tartozik sehová, és nem is tudja, hogy hová tartozik. Kicsit értelmetlen, de így van. Vámpír, aki Jace-nek hála bírja a napfényt. A vámpírok kirekesztették, viszont hiába, az Árnyvadászokkal baráti kapcsolatban van, mégis egy szakadék választja el őket egymástól. Simon-nak meg kell küzdenie az éhségével is.
Attól függetlenül hogy Simon nem a kedvencem, érdekes szálak vannak kibontakozóban.

Mint említettem, a könyv nagy része totális tini dráma. Nem lett volna ezzel túl sok bajom, ha Clare jó pár akciót beiktat. De nem tette. Ehelyett ruhapróbákról, és partikról kellett olvasnom.

A szereplők sem kerültek közel hozzám. Clary semmit sem változott. Ugyan olyan buta, mint volt. Nem szerettem eddig sem, és ezután sem fogom. Azt gondoltam, mivel megkezdte a kiképzését, valamennyi ész szorul t belé. De nem.
Jace is kifordult önmagából. A szerelmi drámáknak köszönhetően olyan volt, mint egy pincsikutya.

Akiket nagyon hiányoltam, az Alec és Magnus. Főleg Magnus. Szerencsére a könyv közepe tájékán felbukkant, de nagyon keveset kaptam belőle.
Viszont pont ez volt az egyik legérdekesebb dolog a könyvben. Alec és Magnus szerelme, és párkapcsolati krízise. Hiszen Magnus halhatatlan. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük.

Aki viszont meglepett, az Jordan. Már az első pillanattól fogva szimpatikus volt. Remélem, a további kötetekben is fel fog bukkanni.

Akire fokozott figyelmet szenteltem, az Zakariás testvér. Belefutottam egy jó nagy adag spoilerbe vele kapcsolatban. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként is lett az, aki.

Valamint tetszettek az utalások Will-re, és az előzménysorozatra is.

Mivel a könyv nagy része dráma, nem vártam túl sok akciót a végére. De Clare meglepett, és mégsem. Meglepett, mert az utolsó fejezetek igazán akciódúsak, és drámaiak. Nem lepett meg, mert úgy éreztem, hogy a lerágott csontot akarja még egy kicsit rágcsálni.
Clary újfent megmutatta, hogy az esze csak dísznek van. Remélem a továbbiakban javulni foga helyzet.
Lilith említése jót tett a könyvnek. Az már nem, hogy ilyen könnyen vége van. Vagy talán mégsem?

Read More

Laurell K. Hamilton - Tigrisvadászat

Fülszöveg:
Sorozatgyilkos szedi áldozatait az Államok északnyugati vidékén, módszere kegyetlen és bestiális. A helyi rendőrség arra gyanakszik, hogy „szörnyetegek” is részt vettek a gyilkosságokban, ezért Anita Blake és Ted Forrester rendőrbírók segítségét kéri, hiszen náluk jobban senki nem ismeri igazán a szörnyetegek természetét. Akik közül néhány igenis valóságos.

Minden Sötétségek Anyjának halottnak kellene lennie, de csak a testét pusztították el. Most új porhüvelyre van szüksége, és neki éppen Anita Blake testére fáj a foga.

Edward szerint a sorozatgyilkosságok azt az egyetlen célt szolgálják, hogy Anitát a valaha volt legveszedelmesebb vámpír közelébe csalogassák. S a fajtájuk közt hiába tartják Edwardot a „Halálnak”, Anitát pedig a „Hóhérnak”, most mindennél nagyobb bajban vannak, mert Anyuci Drága eredt a nyomukba, hogy az egyikükkel végezzen, a másikuknak pedig megszállja testét, nem törődve azzal, hogy közben hány ártatlan embernek kell meghalnia.


Borító: 5
Sorozat: Anita Blake # 18
Eredeti cím: Hit List
Kedvenc karakter: Ethan, Olaf, Anita, Nicky
Oldalszám: 384
Kiadó: Agave
Kiadás: 2014.06.06

Úgy tűnik, hogy ismét fellángolt az Anita Blake mániám. Már csak azt sajnálom,hogy két kötet, és beérem a sorozatot.
Nagyon kíváncsi voltam erre a részre. A csodás borító, és a figyelemfelkeltő fülszöveg pedig csak tetézte a kíváncsiságomat.

Ha Edward is szerepel az adott részben, akkor az szinte garancia arra, hogy egy jó könyvvel állunk szemben. Magam is meglepődtem, de ez a rész a sorozat nagy részét kenterbe vágja. Ettől már csak az Égő áldozatot, A Harlekint és a Fogat fogértot szerettem jobban.

Anita ismét távol van St.Luis-tól. Megbízást kapott, hogy kapjon el egy természetfeletti sorozatgyilkost. És ha munka, akkor Ted Forrester sem hiányozhat.
Anita a háreme nélkül utazik, ami nekem igazán tetszett. Végre ismét egy olyan kötet, ahol nem kell a drámát hallgatnom.

Nagyon pörgős, és akciódús volt ez a rész. Már a könyv elején kiderül, hogy a Harlekin tagjai a bűnösök, de mivel nem beszélhetnek róla, így a nyomozást sem tudják segíteni.

„ "– (…) Ezek a… megnevezhetetlenek – dobott meg egy dühös pillantással [Edward]– kezdenek az agyamra menni. Még a nevüket se mondhatjuk ki, tiszta röhej. Mintha valami Harry Potter-regényben lennénk, és Tudjukki gyilkolászna.

Amikor pár kötettel ezelőtt felbukkant ez a titokzatos banda, azóta kíváncsi vagyok rájuk. Kik is ők, és mire is képesek?

Nos, ebben a részben jó nagy ízelítőt kaptam belőle. Teljesen más súlycsoport, mint amihez Anitáék szoktak. És épp ez benne a jó.

Hiába, Anitáék tudják hogy ki az elkövető, mégsem tudnak dűlőre jutni egymással. A Harlekin Anitát akarja, Anita pedig levadászni őket. Megy a huzavona, és ezáltal akcióban nem volt hiány.

Anitának már annyira szeretője van, mint égen a csillag. Lehetne közülük jó pár kedvenc szereplőt kiválasztani, de ez eddig nem igazán sikerült nekem.

Na de most! Amint Ethan felbukkant, egyből a szívembe zártam.

Hiába, a Vörös tigris klán tagja, de mivel nem tiszta vérű, megvetik a társai. Keveredik benne a vörös, fehér, kék, valamint az arany tigris. Emellett kiváló testőr.

Fogalmam sincs miért, de azonnal szimpatikus lett. Végre valaki, akinek igazán örülni tudok, amiért csatlakozott Anita háztartásához.

Mivel a nyomozás nem halad sehová, - és amúgy is, ha a nyomozáson van a hangsúly, akkor előbb utóbb - Olaf és Bernardo is felbukkan.

Annak ellenére, hogy Olaf minden ember rémálma, és nagyon kedvelem őt. Igazán jókat tudok rajta vidulni.

Volt, hogy a sztori kicsit leült, és a kötelező "a helyi zsaruk utálják Anitát" kört is lefutottuk, de nem panaszkodom. Régóta ez az egyik legjobb rész, és végre, a nyomozáson volt a hangsúly.

A szexualitás is minimális szerepet kapott, aminek igazán örültem. Ezt kéne Hamilton-nak csinálnia, nem az orgiákat.

Amikor felvetődött, hogy St.Luis-ból hozat Anita magának pár embert, csak azért fohászkodtam, hogy nehogy a szeretői bukkanjanak fel. Nem kellenek azok most ide. És szerencsére nem is került sor erre. Pár vérpatkány jött felmentőseregként, valamint Nicky.

Őt is nagyon kedvelem, annak ellenére, hogy nincs igazán szabad akarata. Olaf és az ő ismeretsége nagyon érdekel, remélem Hamilton egyszer megszánt minket, és megtudjuk, honnan és miként ismerik egymást.

És ha már a Harlekin, akkor jön velük Ká Anyu is. Annak ellenére, hogy az előző részben felrobbantották a nyughelyét, még így sem tűnt el. Sőt!

Most még jobban belelendült az Anita utáni vadászatba.

A végkifejlet ütősre sikeredett, és egy nem várt fordulatot hozott. Nagyon izgultam Lissandro-ért, nem akartam, hogy olyan sorsra jusson, amire gondoltam. Szerencsére ezt sem történt meg.

Ami nagyon nem tetszett: Ez nagyon nagy spoiler, ha valakit érdekel, jelölje ki ezt a pár sort.
Ká Anyu elpusztítása. Könyörgöm. Olyan badass-nek lett beállítva, erre ilyen egyszerű módon múlik ki? Viszont mivel Anita "magába szívta" van rá esély, hogy nem tűnt el örökre. A másik, hogy Olaf véroroszlánná avanzsált. Miért kellett ez? Eddig is durva alak volt, na de most?

Mindenesetre végre azt kaptam, amit vártam. Izgalmas és pörgős könyvet, megszórva jó sok akcióval. A szex téma minimális adagolása miatt pedig plusz pont járt Hamilton-nak.

Read More

Laurell K. Hamilton - Ezüstgolyó

Fülszöveg:

Anita Blake élete lecsendesedett, majdnem normális hétköznapjait éli St. Louis-ban – már amennyire normális hétköznapokat élhet egy hivatásos vámpírhóhér és szövetségi rendőrbíró – amikor egy vámpír a múltból bejelentkezik. Minden Sötétségek Anyját elméletileg elpusztította egy robbantásos merénylet. Ugyanakkor hogyan lehetséges elpusztítani egy vámpírt, aki megteremtette magukat a vámpírokat? Meg lehet ölni egy istent? Eddig nem sikerült, és most ez az isten, pontosabban istennő, úgy érzi, eljött a nap, hogy végre hatalmába kerítse Anitát és Amerika összes vámpírját.

Minden Sötétségek Anyjának tetteit az vezeti, hogy szentül hiszi: Jean-Claude, Anita és a vérfarkas Richard Zeeman triumvirátusa elegendő hatalmat ruházhatna rá, hogy ismét testet ölthessen, és megvethesse lábát az Új Világban. Csakhogy a test, amire a fogát feni, már foglalt.


Borító: 4
Sorozat: Anita Blake # 17
Eredeti cím: Bullet
Kedvenc karakter: Viktor, Anita, Claudia
Oldalszám: 496
Kiadó: Agave
Kiadás: 2013.06.03

Végre elértem ideáig. Mióta úgy döntöttem, hogy ideje folytatnom a sorozatot, erre a pillanatra vártam. Na nem azért, mert annyira vártam a kötetet. Hanem azért, mert végre kezdem beérni magam, és végre egy olyan kötet került a kezembe, amit még nem olvastam.

Hamilton marketingesei tudnak valamit. Mert hiába, a fülszöveg igazi akciót ígér, ez a könyvben már nagyon nem valósul meg.

Már az első oldalak után kezdtem kétségbe esni. Anitáék ellátogatnak a néhai Robert gyermekének táncelőadására, ahol Jason, Nathaniel, és Stephen is besegít. Nem lett volna ezzel bajom, ha Hamilton nem ismételné el azt, amit már amúgy is tudunk. Az összes szeretőt ismételten bemutatta, méghozzá bő 20 oldalon keresztül.
Nem győzöm ismételni. Így, a a 20. rész tájékán nem hinném, hogy szükség lenne arra, hogy megtudjuk, ki milyen dögös, és szexi.

Amint elolvastam a könyvet, egyből az jutott eszembe, hogy Hamilton-nak van-e szerkesztője. Mivel hogy a történet szempontjából elég rosszul lettek adagolva a dolgok. A könyveknél a végkifejletnek kéne a legütősebbnek lennie. Itt ez egyáltalán nem kaptam meg. Untam. Úgy ahogy volt.

Ha egy szóval kéne jellemeznek a könyvet, akkor azt mondanám: Orgia.
Hamilton eddig is kacérkodott az efféle dolgokkal, de itt aztán volt nemulass. Mindegy már az is, hogy ki melyen neművel szexel. A lényeg, hogy legyen.

Nem mondom azt, hogy sok volt benne a szex. Inkább azt, hogy nagyon el lett nyújtva.
Ami a legjobban meglepett - és gondolom nem csak engem - az Asher és Richard személyiségében bekövetkezett változás. Kérdem én, mi ez?
Asher eddig a kedvenceim között volt, de amit itt művelt. Mi volt ez a hiszti roham?
És Richard? Teljes döbbenet. Hiába, Richard ellen sokan ágalnak - köztük én is - de úgy hiszem, ebben a sorozatban ő a lelkiismeret. Ő szólal fel olyan dolgok ellen, amiért az olvasók is. Igaz, túlzásba viszi, de éppen ez a dolga. Itt viszont egy olyan Richard bukkant fel, akire régóta vártunk. Aki teszi amit tenni kell.
Nem tudom eldönteni, hogy melyik a furcsább.

Ami nyilvánvaló, hogy Hamilton nem számolt azzal, hogy ilyen sok karaktert kell mozgatnia. Kötetenként minimum  öt új szereplőt behoz, akiket utána el is lehet felejteni, hiába tűnnek központi szereplőnek. Egyértelmű hogy Micah és Nathaniel a befutó nála, mivel szinte az összes kötetben szerepelnek.
Ennek ellenére örülök annak,hogy a régóta nem látott szereplők is felbukkantak. Stephen-ről már tíz kötet óta nem hallottunk, csakúgy mint a testvéréről, Gregory-ról. Byron csak említés szinten szerepelt, pedig nekem nagy kedvencem. És a las vegas-i Viktor is felbukkant. Valamiért nagyon kedvelem a pasast.

De vissza a történethez, mert nagyon elkalandoztam.
Mivel Ká Anyu sírhelyét felrobbantották, mindenki úgy gondolta, hogy vége, eltűnt. Viszont amikor bejelentkezik, kiderül, hogy korán sincs vége a dolgoknak. Beférkőzött a Tanács tagjainak testébe, és onnan akar irányítani. És ha ez még nem lenne elég, a belső viszályok is a tetőpontjához érkeztek.

Hamilton nagyon sok mindent akart bepréselni ebbe a könyvbe. Ká Anyu, Belle és Padma támadása, a Harlekin mozgolódása, az oroszlánok belviszálya, és persze a tigrisek. A szokásos bérgyilkosság is előkerült. Ehhez jönnek még a  hiszik és a szex.
Ennek ellenére nem lett tömény a könyv. Ellenkezőleg. Olyan, mint egy ementáli sajt. Lyukas, mivel csak kapargattuk a dolgokat. Innen egy kis infó, meg onnan is. Viszont a végére nem értünk.

Mint említettem, ebben a kötetben Hamilton az orgiákra tette le a vokság. Anita több férfival volt egyszerre, sőt, a férfi-férfi párostól sem riadt meg. És erre többször került sor.
Arra is, hogy eközben megy a társalgás. Ilyenkor mindig magam elé képzelem a jelenetet, és elfog a nevetés. Vajon állva diskurálnak?

A fő problémaforrás Haven, alis Sütiszörny volt. Ez volt a kötet csúcspontja.
A Harlekin felbukkanása is adott volna egy plusz löketet a könyvnek, de erre nem került sor.
Viszont itt éreztem, hogy látom, hogy merre is akarja vinni Hamilton a sorozatot. Felmerült egy amerikai Tanács gondolata is. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle.

Természetesen nem telhet el úgy egy kötet, hogy új szerető ne csatlakozzon. Sátán, Irigység, Jade és Cynric személyében újabb tigrisekkel bővült a nagy család, A dolog pikantériája, hogy négyből kettő nő. Úgy tűnik, Anita most már biszexre váltott.
És ha már Anitánál tartok. Nem volt felesleges hiszti, tette amit kellett. Nem tudtam elítélni. Viszont az összezuhanása nekem nem tűnt hitelesnek.És az sem, hogy eddig mindig hangoztatta, hogy a pasijainak ő lehet a egyetlen. Itt viszont nem egyszer voltak a srácok másokkal. Sőt, Jean-Claude Irigységgel múlatta az idejét...
Annak ellenére, hogy a Végzetes flört az egyik legrosszabb olvasmányom volt, örülök hogy elolvastam. Így legalább nem pislogtam értetlenül Nicky felbukkanásán.

A végkifejlet nagyon langyosra, és gyorsra sikeredett, amin már meg sem lepődöm. Azon már igen, hogy a történet szempontjából igen fontos események ( Padma levadászása) egy mondatban le lettek tudva.

Nem a legrosszabb Blake kötet, viszont az, hogy ilyen sok fontos eseményt akart Hamilton beletuszkolni egy könyvbe, és nem sikerült neki, némiképp csökkentette a könyv élvezhetőségét.

Read More