Fülszöveg:A félig vámpír Cat Crawfield és vámpír hitvese, Bones megküzdöttek már az életükért és szerelmükért. De hiába diadalmaskodtak a legutóbbi csatában, mert Cat új – és várakozáson felüli – képességei felboríthatják a régóta fennálló kényes egyensúlyt.
Vámpírok tűnnek el titokzatos módon, és pletykák kelnek szárnyra a fajok között kirobbanni készülő háborúról. Egy fanatikus feszültséget szít a vámpírok és ghoulok között, ám a két erős csoport összecsapása ártatlan halandók életébe kerülhet. Így Cat és Bones kénytelenek egy veszélyes szövetséges – New Orleans vudu királynőjének – segítségét kérni. Az együttműködés ára azonban még nagyobb fenyegetést jelenthet, mint a természetfelettiek háborúja, nem is beszélve az elképesztő utóhatásokról…
Borító: 5
Sorozat: Cat és Bones # 5
Eredeti cím: This Side of the Grave
Kedvenc karakter: Vlad, Mencheres
Oldalszám: 394
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013
Szégyen, gyalázat, de két éve olvastam utoljára Frost regényt. Utoljára Denise & Spade könyvét olvastam, és bevallom az pozitív csalódásként ért.
Nem titok. Frost az egyik kedvenc írónőm, és Cat & Bones párosa mellett sem lehet csak úgy elmenni. Ahogy Harris is említi a borítón: A legeredetibb páros!
És ez így is van. Az viszont fájt, hogy úgy éreztem a könyvet olvasva, hogy ez a sorozat kifulladt.
Szó se róla. Tényleg szeretem a párost. De nekem ez a kötet elég gyengére sikeredett. Lehet ráfogom arra, hogy régen olvastam Frost-ot. Vagy éppenséggel éppen rossz időben. De annyi bizonyos, hogy már nem olyan a sorozat, mint anno.
A Sírig hű szerelmed-ben Cat végre bevállalta, hogy teljes vámpírrá válik. Igen ám, de arra senki sem számított, hogy mi fog történni. Ugyanis Cat nem emberi véren él, hanem vámpír véren. Valamint fura módon a szíve is megdobban néha napján.
A furcsa étkezési szokásainak köszönhetően pedig újabb képességekre tesz szert, de csak rövid ideig. Amelyik vámpír különleges képességgel bír, és Cat iszik belőle, ideiglenesen ő is birtokolja azt a képességet.
Mivel a könyv fő cselekménye erre a problémára irányul, úgy éreztem, jó ha leírom azoknak , akik - velem együtt - sokat felejtettek a sorozatból.
Amint elkezdtem a könyvet, hamar kétségbe is estem. Nem szippantott be a cselekmény, és a páros tagjait is színtelenebbnek láttam, mint kellett volna.
Úgy gondoltam, majd belelendülök. Nos, ez félig-meddig sikerült.
Az előző részekben mindig más-más faj állt szembe a párossal. Úgy tűnik, ebben a kötetben a ghoul-oké a főszerep. Apollyon a ghoul-ok egyik főembere évszázadok óta próbálja igába hajtani a vámpírokat, és polgárháborút kirobbantani.
Anno ugyan csak egy félvérrel próbálta kirobbantani ezt a háborút, de az akkori félvér inkább a halált választotta. Most felcsillant számára a remény, hiszen itt van Cat, és az ő furcsa képességei...
Megjegyezném, imádom hogy Frost a sorozat folyamán több történelmi személyt is megemlít. Itt van nekünk Vlad, akinek szinte kötelező egy vámpírregényben lennie. De itt nem éreztem túlzottnak a jelenlétét. Ellenkezőleg. Imádtam!
Mencheres, akinek a saját kötetében kiderült eredeti neve. Ő is egy létező fáraóról kapta nevét. (Guglizzatok rá.)
És most, egy másik félvér is említésre került, aki Jeanne d'Arc.
Hiába, a cselekmény adott, mégis úgy éreztem, mintha alig történne valami. A páros mint mindig tüzes együtt, de nekem már egy kicsit unalmas volt. Jót tett nekik, hogy kicsit külön váltak.
Tetszett, hogy Vlad és Mencheres bőven kivette a maga részét a történetből. Annak is örültem, hogy Kira is jelen volt, ha csak rövid ideig is.
Marie már az előző részben szimpatikus volt, hiába tűnik igencsak gonosz karakternek.
Ami viszont nem tetszett, hogy ahogy halad a sorozat, Cat ismerősei és munkatársai is ezzel arányosan válnak természetfelettivé. Az egész (volt) csapata vámpírokból és ghoul-okból áll. Az édesanyja is vámpír. Na és Dom? Na ezt a "poént" nem lövöm le.
Jó volt, hogy a szellemek is kivették a maguk részüket a történetből. Eddig én is alábecsültem őket, de szemmel kell tartani ezt a pletykás bandát.
A végkifejlet kicsit el lett sietve, és könnyen is jött a megoldás. Ennek ellenére akcióban nem volt hiány.
A fordításról még pár szót. Botrányos. Két külön ember fordította, két külön stílusban. A megszokott nevek, pl: Ghoulokat mindkettő másként fordította. Nem is értem, hogy adhatták ki a kezeik közül ezt a munkát.
Lehetnék elnézőbb Frost-val szemben, de nem leszek. Nem tudom kinek a hibája, de tényleg úgy érzem, hogy ez a sorozat kifulladt, vagy éppen ott tart. Szerencse, hogy már csak két rész van hátra. Az már nem, hogy mivel az Ulpius becsődölt, a maradék két rész kiadásának kérdése homályba veszett.
