Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Fülszöveg:
A férfi megesküdött, hogy visszatér a valkűrért…

Ádáz Aidant meggyilkolták, mielőtt feleségül vehette volna Ragyogó Regint. A hadúr az örökkévalóságon keresztül keresi kedvesét, más-más személyiségként születik újra, de a múlt emlékei nélkül.

A valkűr várja a visszatértét…

Mihelyt Regin találkozik Declan Chase-zel, a brutális kelta katonával, azonnal felismeri benne a büszke hadúr reinkarnációját. De Declan fogságba ejti őt, mert minden halhatatlanon bosszút akar állni – és fogalma sincs, hogy ő is a világukhoz tartozik.

Vágy, mely erősebb a halálnál…

Minden újjászületésnek ára van, Aidannek az a sorsa, hogy meghaljon, mihelyt visszaemlékszik a múltjára. Vajon Regin kész felébreszteni régi szenvedélyük emlékét, hogy megmeneküljön Declan kínzásától – még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy újra elveszíti az egyetlen férfit, akit valaha is szeretett?

Borító: 5*
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 9
Eredeti cím: Dreams Of A Dark Warrior
Kedvenc karakter: Thad, Ádáz Aidan, Regin, Nix
Oldalszám: 526
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2014.07.09

Szégyenszemre nagyon régen olvastam már egyik kedvenc írónőmtől bármit is. Ez a sorozat benne van nálam a TOP 10-ben, ezért is ért anno váratlanul, amikor a hazai kiadója becsődölt. Teljes letargiába estem, mert hogy fogom így pont Regin illetve a többiek könyveit olvasni? De öröm az ürümben, hogy két év után, az utolsó elérhető Regin kötetet sikerült beszereznem. Ezt csak tetézte, hogy az Athenaeum Kiadó felkarolta a sorozatot, és már meg is jelent Lothaire kötete.

De vissza a könyvhöz. Már Lucia kötetében kiderül, hogy több hallhatatlan fogott el a Rend, hogy kísérletezzenek rajtuk. Többek között Regin-t is. Carrow kötetében még többet megtudunk, és láthatjuk, hogy miket is művelnek ezekkel a halhatatlanokkal.

Nem titok, hogy én Team Valkűr vagyok. Imádom ezeket a bolond nőket. Regin az egyik nagy kedvencem.
És Cole mivel áll elő?
Megkínozza, és börtönbe veti. Féltem, hogy ebből hogy lesz romantika, és happy end. És a félelmem nem volt alaptalan...

Regin ezer évvel ezelőtt találkozott Ádáz Aidan-vel. Regin akkor még csak tizenkét éves volt, de Aidan tudta, hogy Regin-t neki rendelték. Pár hónapig boldogok voltak, ám, nem várt fordulat következett be...
Aidan a berserkerek vezetője volt, és az volt a célja, hogy halhatatlanná váljon. Ehhez 200 megnyert csatára volt szüksége, méghozzá Woden zászlója alatt.
Ám Aidan-t meggyilkolták. Megesküdött, hogy visszatér imádott valkűrjéhez, amit meg is tett. És Regin várt rá, ám az átoknak hála soha nem lehetnek együtt...

A könyv eleje levett a lábamról. Csakúgy, mint Aidan. Imádtam. Regin-t is jó volt látni ilyen fiatalon. Öröm volt olvasni róluk, és úgy éreztem, hogy ez a páros nagyon jó, és kár hogy nem Aidan lesz a befutó.

Declan Chase a Rend egyik mestere. És semmit sem tud arról, hogy ő Aidan, és Regin-re sem emlékszik. Ez Regin-nek eleinte jó, később már nem.

A könyv eleje játékos, humoros és romantikus. Viszont ahogy visszatérünk a jelenbe, és a börtönbe, a hangulat megváltozik. Baljós és tudja az olvasó, hogy ez még csak a kezdet.
Regin is eleinte humorral oldotta a feszültséget, de egy idő után már ez sem segített.

Nem tudom hogy Cole mit gondolt, de ennyit szenvedni, amit Regin... Komolyan, sokszor megdöbbenve abbahagytam az olvasást, mert ez már sok volt. Mármint egy romantikus könyvhöz képest. Elég annyit mondanom, hogy Regin sem úszta meg az élve boncolást....

A páros nem igazán fedeztem fel semmiféle kémiát. Oké, Declan ír, és azokat szeretjük. Kivételt képez maga Declan. Merthogy Cole akármennyire próbálkozott, egyáltalán nem sikerült megkedvelnem. Sőt! A sorozat történetében ő az első, akit nagyon nem kedvelek. A könyv vége ide vagy oda.

Igen, fájdalmas a múltja. Érthető hogy mit érez. Ennek ellenére engem teljesen hidegen hagyott. Főleg úgy, hogy Aidan levett a lábamról.

A könyv több szereplőt is felvonultat. Lothaire kötetét szépen előkészítette. Még most sem tudom, hogyan állok vele, Hol kedvelem, hol hidegen hagy.

Natalja pozitív meglepetés volt. És a könyv abszolút kedvence nálam - természetesen Nixen kívül - Thad volt.  Senki sem tudta hogy miféle szerzet, viszont a tipikus texasi stílusával egyből levett a lábamról. És a könyv fő humorforrása is ő volt.

A könyv második fele, és akkor Declan is kezdett nagyon emlékeztetni a Vámpírharc c. kötetre, Bowen volt az, aki "leányzónak" becézte Mariketa-t. És ez a csoportos erdőben való vándorlás is rátett egy lapáttal.

Declan hiába próbált változni, nekem akkor sem lett nagyon szimpatikus. Igen, már kezdett emlékezni, és a berserker módban való dühöngésének hála kicsit megkedveltem, de ennyi.

Regin pedig? Árnyéka önmagának. Gondoltam persze hogy nem mindig az a humoros és pajkos valkűr akinek mutatja magát, de itt... Mondjuk érthető volt.

A könyv végkifejlete és az átok megtörése cseppet csalódást okozott.

És Cole is meghazudtolta saját magát. Regin többször említette, hogy nem engedte meg magának, hogy Aidan-be beleszeressen. Ennek ellenére ezer évig várt rá, és hű volt hozzá. Declan csak árnyéka Aidan-nek, többször megkínozza, ennek ellenére beleszeret...

Na és Declan és a hallhatatlansága? Komolyan, el sem hittem. Eddig ez volt a leggyengébb megoldás, amit Cole kitalálhatott.

Jó nagy spoiler következik:

 Declan-t a szigeten leszúrta Malkolm Slaine. Mindenki úgy hitte hogy meghal, és Lothaire-vel alkut kötve Declan-t vámpírrá akarták változtatni. A Vall Hallban kiderült, hogy Aidan már hallhatatlan berserker, mert a szigeten megvívta a 200. csatáját. És mivel minden reinkarnációjában valamilyen módon birtokolt egy Wodenhez fűződő tárgyát, ezt Woden zászlaja alatt tette.

Nem is lenne ezzel gond, ha nem ez lenne az 5. reinkarnációja. Mert hogy előzőleg volt kalóz és katona is. Aidan-ként a berserkerek feje volt, és vámpírokra vadásztak. Szóval. Ezer év, és csak most nyert meg 200 csatát? Ezt nekem senki ne beszélje be.

Spoiler vége.

Ez elég nagy csalódásként ért. Másrészt, nagyon hiányoztak a régiek. Emma és Lachlain ezer éve nem mutatkoztak, csakúgy mint Kaderin és Sebastian. Cade-ről már nem is beszélve.

Örülök hogy újak is felbukkannak, de azért a régiekről sem kéne elfeledkezni Ms. Cole.

Még most is dilemmázom, hogy hány csillagos legyen a könyv. Mert igen, akciódús volt, olvastatta magát. De könnyen letettem, és nehezen vettem kézbe. Regin nem volt önmaga, és Declan... Sajnálom, de nem kedvelem.

Read More

Patrick Rothfuss - A szél neve

Fülszöveg:
Rothfuss – vagyis Kvothe, aki csakhamar átveszi az elbeszélés fonalát – nagyon tud mesélni. Látszólag minden sora, minden története egyszerű, de az azokat átszövő apróbb utalások százai, a rövid fejezetek csattanóra kihegyezett befejezései, a sejtetésekből kibomló világ egykettőre magához láncol. Nem is lenne igazi fantasy, ha nem egy kocsmából indulna a történet, távolabbról egy városkából, ahol egyre több megmagyarázhatatlan jelenség történik. 
Feketén izzó szemek, kék lángok, gyilkos, ízeltlábú lények… Azonban nem kelnek útra fiatal kalandorok a világ megmentésére, a történet továbbra is négy fal között, a kocsmában „játszódik”. Itt mondja tollba életét Kvothe. Kvothe, a főhős gyermekkora varázslatosan telik vándorszínész szüleivel, egészen addig, amíg apja és anyja, valamint a társulat többi tagja áldozatul nem esik a földöntúli gonosz erőnek, mert olyan titkokat kutatott, amelyet nem kellett volna. A fiú csak véletlenül marad életben, és erdőkben rejtező vademberként lassan talál vissza a civilizált világba, ahol aztán végül sikerül felvételt nyernie a mágusképző egyetemre. Kivételes tehetséggel bír ugyan, de épp ezért irigyeket és ellenségeket szerez magának, igen sok nehézséggel kell megbirkóznia, miközben egyre azt a valamit vagy valakit keresi, aki vagy ami kioltotta szülei életét. Közben barátok, lányok, mesebeli lények sietnek a segítségére.


Borító: 5*
Sorozat: A királygyilkos krónikája # 1
Eredeti cím: The Name of the Wind
Kedvenc karakter: Kvothe, Elodin
Oldalszám: 812
Kiadó: Gabo
Kiadás: 2009, 2014.11.25

Vannak könyvek, amik megérik hogy várjunk rájuk, és várjunk, míg olyan hangulatba kerülünk hogy tudjuk élvezni minden mondatát.
Ilyen könyv a Szél neve is.
Évek óta várólistás volt nálam a könyv, főleg a borítójának hála. De nem voltam felkészülve rá, így nem is erőltettem.
Viszont most eljött az ideje hogy kézbe vegyem ezt a gyönyörűséget. És mennyire jól tettem hogy vártam, és nem siettem.
Ez egy olyan könyv - akárcsak Anthony Ryan vér éneke - ami lassú folyású, mesélős, és minden mondatnak megvan a maga értelme. Lehet hogy ott még nem értjük, de egy, tíz vagy akár száz oldal múlva már érteni fogjuk.

Falni akartam a lapokat. Minél hamarabb, minél többet akartam megtudni. De visszafogtam magam. Lassan, és komótosan olvastam, és próbáltam mindent megérteni. A történet, sőt, Kvothe megérdemli hogy átgondoljam a történteket.

Ahogy a fülszöveg is említi, Kvothe nagyon hamar átveszi a mesélő szerepét.
Így olyan érzésem volt, mintha egyedül nekem mesélne, senki másnak.
A Jelkő fogadó csendességében ültem Bast-vel, a Krónikással, és Kvothe-val együtt.
A könyv stílusa és hangulata lenyűgöző. Imádtam minden mondatát, és alig vártam, hogy még többet megtudjak.

A történet a jelenkori Jelkő fogadóban kezdődik. Már a fogadó hangulata és az ottani emberek is megfogtak. Ilyen egy igazi kocsma hangulat.
Kvothe nyilván kirí onnan, és ez nem csak a vörös hajának köszönhető. Van benne valami, ami kevesekben.

Tetszett, hogy néha megszakadt a történet, és visszatértünk a fogadóba. Ahogy haladta a történet, úgy nyert értelmet a fogadó neve, és az, hogy Kvothe miért is a kocsmáros munkát választotta (?).

Úgy éreztem, hogy a Krónikás maga Rothfuss, és Kvothe teljesen átveszi az uralmat. Igen, ez az ő története. Azt gondoltam, hogy az író a saját stílusát is belecsempészi. Ezt egyáltalán nem éreztem. Amint Kvothe átvette a mesélő szerepét, Rothfuss megszűnt létezni. Olyan érzést keltett bennem, mintha Kvothe egy élő személy lenne, és itt ülne velem szemben. Fantasztikus érzés volt!

A történetről nem írnék sokat, hiszen a fülszövegben minden benne van. Anno, amikor véleményeket kerestem a könyvről, egyet sem találtam, ami kielégítette volna a kíváncsiságomat. Most már értem, hogy miért. Egyszerűen nem lehet visszaadni a könyv hangulatát, az érzést, amit kelt bennem. Még a történet is annyira szerteágazó, hogy nem lehet pár mondatban összegezni.

Egy szó. A szavak az elfelejtett nevek fakó árnyai. Ahogy a neveknek van hatalmuk, úgy a szavaknak is van. A szavak tüzet gyújtanak az emberek elméjében. A szavak könnyet facsarnak a legkeményebb szívből. Van hét szó, amelyektől valaki beléd szeret. Van tíz szó, amelyek a legerősebb ember akaratát is megtörik. De a szó nem más, mint festett tűz. A név pedig maga a tűz.

Annyi biztos, hogy Kvothe teljesen levett a lábamról. A felnőtt kocsmáros és az ifjonc színész, későbbiekben diák.
Kvothe-t sok névvel illetik. Nekem viszont Edema Ruh marad. Sok megpróbáltatás várt rá, és vár még rá. Tanul, hazudik ha kell, de mindig visszatér a gyökereihez. Az Edema Ruh-hoz.

Nehéz már magáról Kvothe-ról is nyilatkozni. Annyi bizonyos, hogy egy zseni. Okos, figyelmes, és óvatos. De közben vakmerő is. Szomjazza a tudást, és úgy szívja magába, mint szivacs a vizet.
Az Edema Ruh tagjaival könnyű és boldog élete volt. Aztán minden megváltozott. Több év után újra kezdett a talpára állni, és rájött hogy mindennek megvan az ár. Úgy írnám le őt, hogy szerencsés, de közben mindenért meg kell küzdenie.
Rengeteg helyzet volt ahonnan csak a szerencsének köszönhetően menekült meg. Máskor keményem megdolgozott érte.
Barátokat, és ellenségeket is szerzett. És közben kutatott, igaz, ez a szál volt ami a leglassabban bontakozott ki.

Ami nagyon meglepett, hogy nem csak Kvothe, de a többi szereplő is "élt". Egy ilyen kaliberű történetnél valahogy ez nem tűnik olyan fontosnak, és az írók nem is nagyon erőltetik meg magukat.
De itt mindenkinek megvolt a saját története és személyisége. Elodin magiszter egyértelműen kedvenc lett. Egy tipikus bolondnak tűnik, aki mindenfélét összehord, de az olvasó tudja hogy minden a helyére fog kerülni, és minden mondatának megvan a maga értelme.
Denna viszont nem igazán győzött meg. Igen, értem hogy nehéz az élete, és értem hogy mit meg kell tennie a fennmaradásért. Okos és értelmes, de ahogy Kovthe is említette: Kegyetlen. Nem a tipikus formában, de mégis az.

Ambrose egyszerűen dühítő, nagyon remélem hogy kegyetlen sorsot szán neki Rothfuss.

Volt egy kis hullámvölgy a könyv felét követően, ahol éreztem hogy kicsit leül a történet, de ez nem tartott sokáig. A könyv utolsó negyede kárpótolt.
A draccus-t nagyon megkedveltem, kár érte.
Ez nem egy tipikus mágikus könyv. Itt inkább a tudományos oldaláról közelítik meg.

A végkifejlet igazán tetszett. Szívesen olvastam volna még tovább Kvothe történetét. Szerencsére előrelátó voltam, és már a polcomon a folytatás.
Ami nagyon nem tetszett, az az prológus, illetve az epilógus utolsó mondata. Nagyon nem akarom hogy ez legyen a vége. Remélem Rothuss nem akarja eljátszani azt, amit Lawrence, mert akkor nagyon mérges leszek.

Ez a könyv azon nagyon ritka darabok egyike, ami kívül és belül is csodálatos.
A borítót enyhén szólva is imádom. A történetre nincsenek normális és kifejező szavak. A fordítás és a kivitelezés előtt pedig emelem a kalapom.

Read More

Sherrilyn Kenyon - Bűnös éj (R)

Fülszöveg:
A Sötét Vadászok birodalmában még a halhatatlan rosszfiúknak is be kell tartaniuk a becsületkódexet: Nem árthatsz az embereknek. Nem szívhatsz vért. Nem lehetsz szerelmes.
Néha egy-egy Sötét Vadász mégis azt hiszi, hogy ő a Törvény fölött áll. Ekkor jövök én. Hogy ki vagyok? Az, akitől még a rettenthetetlenek is félnek. Ha megszeged a törvényt, az én haragom sújt le rád. Az én szívemet nem lehet meglágyítani. Könyörtelen vagyok, nincsenek érzéseim.
Legalábbis ezt hittem, amíg nem találkoztam egy Sötét Vadásznővel. A neve Danger. Veszély. Ez nem csupán a neve, hanem maga az élete. Nem bízik bennem, de nem hibáztathatom ezért. Egyedül ő tudja, miért jöttem: hogy bírája, esküdtszéke és valószínűleg hóhéra legyek a barátainak. Csak Danger segíthet, hogy néhányuk megmeneküljön. Nélküle mind meghalnak.
Dangereuse St. Richard halálos őrület a számomra. Van benne valami, ami feléleszti rég halottnak hitt szívem. De a gonosz elleni harcban az emberiség egyetlen reménye, ha teljesítem a kötelességemet. Ám hogyan tehetném, ha ezzel fel kell áldoznom az egyetlen nőt, akit valaha szerettem?


Borító: 4
Sorozat: Sötét Vadászok # 8
Eredeti cím: Sins of the Night
Kedvenc karakter: Alexion, Danger, Acheron, Simi, Xirena
Oldalszám: 336
Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2016.03.31

Bő két évvel ezelőtt rászántam magam, és úgy döntöttem hogy ideje folytatnom az egyik legkedvencebb sorozatomat. Akkor még nem tudtuk hogy bebukik a kiadó, de nem volt kedvem várni. Fogtam magam, és angolul elolvastam Lexi kötetét. Nagy élmény volt, és imádtam. Itt részletesen írok róla.

Amikor kiderült, hogy nem lesz folytatás, mivel a kiadó becsődölt, szinte sikítani tudtam volna. Igen, rajongó vagyok. Igen, tudom hol és mit kell keresnem. De valljuk be. Sokkal jobb, amikor hivatalos fordításban, fizikailag birtoklod a kedvenc írónőd sorozatát/könyvét.

Örök hála az Athenaeum Kiadónak, amiért úgy döntöttek, hogy gondjaikba veszik ezt a fantasztikus sorozatot!

Amit lehetett, azt leírtam a Sins of the Night értékelésemben. Viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz most magyarul olvasnom. Hiába, eltelt több mint két év, mégis úgy éreztem magam, mint aki hazatért. Nem csak azért, mert ismerem a könyv történéseit. A sorozat van rám ilyen hatással.

És igen, hiába olvastam már, mégis izgultam, és féltettem a szereplőket. Azt akartam hogy boldog véget érjen a könyv. A páros igazán megérdemli.

Alexion még ismeretlen a hazai közönség számára. Viszont aki kicsit is utánanézett, tudhatja hogy ő Ias, aki az első Sötét Vadászok egyike.

9000 éves, és ő tényleg "más". Katoteros-ban él, és ha szükséges, akkor ő lesz a Sötét Vadászok mumusa.

Lexi-t eddig is imádtam, de most, hogy magyarul is olvashattam róla, teljesen levett a lábamról. A velejéig cinikus, őszinte, egyenes és titkolózó. Bár ez cseppet sem meglepő.

9000 év alatt szinte csak Ash és Simi voltak, akik közel kerültek hozzá. Lexi ez idő alatt érzéketlenné vált minden más iránt.

Öröm volt látni, hogyan enged fel, és lesz belőle Ias. Az emberi életéről szinte semmit sem tudni, de én így képzelem el őt.

Danger. Végre egy női Sötét Vadász. Olyan régóta vártam már rá. Imádom a srácokat, de azért illő volna a nőket is előtérbe helyezni.

Anno amikor olvastam a könyvet, nem igazán fogott meg. Na de most! Belevaló, okos és intelligens! Igazán erős nő, aki ebben a kemény világban is nő tudott maradni!

Annak ellenére, hogy a New Orleans-i banda egyik tagja sincs jelent, cseppet sem maradt hiányérzetem. Igen, jó lett volna ha felbukkannak, de azért örültem az újaknak is.

A történet inkább az érzelmekre, mintsem az akcióra koncentrál. Mind Lexi, mind Danger megtanul ismét bízni, és szeretni.

Csodás volt látni, ahogy a páros egymásra talál. Ami nekünk teljesen hétköznapi - mondjuk egy randi - az nekik felért egy csodával.

Tudták, hogy az idejük véges, és mégis, tudták élvezni a pillanatot.

Persze nem hiányozhat a cselszövés, és Stryker sem. Anno nagyon felháborodtam, hogy a Vadászok ennyire nem bíznak Ash-ben. Oké, valljuk be. Ash-ről senki nem tud semmit, de mégis. Egy csepp bizalom azért kellett volna!

Több új szereplő felbukkant, és aki a legjobban érdekelt, az Xirena. Össze-vissza olvasom a sorozatot. Tudom hogy kicsoda és micsoda Xirena. Imádom őt. De nem tudtam, hogyan is került be a sorozatba. Na itt kiderül. Ismét jót vidultam rajta, és Simi-n. Savitar is tiszteletét tette, és csak az bánt, hogy ilyen rövid időre.

A végkifejlet igazán ütős, és megható volt. Igen, tudtam hogy mi fog történni, de Kenyon az Kenyon. Imádom, és ahányszor újraolvasom a könyveit mindig ezt fogom érezni.

A páros igazán megérdemelte, hogy boldogok legyenek, még ha ilyen formában is. Katoteros-i család bővült, és örülnék ha Kenyon írna egy novellát, hogyan is zajlik a kis család egy napja.

Amire szeretnék még kitérni, az a fordítás. Általában csak akkor szoktunk róla beszélni, ha nagyon nem klappol. De minden dicséretem a fordítóé és a Kiadóé. Teljesen visszaadta a DH világ hangulatát, és egy helyesírási hibát sem találtam benne!

És ha ez még nem lenne elég, a könyv végén van egy jó pár oldalas részlet Wren kötetéből (Unleash the Night - Szenvedélyes éjszakák. Itt az értékelésem róla), ami a sorozat folytatása.

Szóval molyok, láthatjátok, hogy a Kiadóban megvan az elhatározás, hogy folytassa a sorozatot. Csak remélni merem, hogy még idén jön a folytatás.

Ezért is fontos, hogy aki kedveli az írónőt, az hivatalos forrásból szerezze be a könyvet. Ami még fontosabb. Ismét elérhető távolságra van az, hogy végre Ash könyvét hivatalos fordításban olvashassuk!

Úgy érzem, hogy nem sikerült teljesen visszaadnom az élményt, amit kaptam a könyvtől. Amikor eredetiben olvastam - és most visszaolvastam - úgy éreztem hogy tökéletes lett az értékelésem. Minden benne van, amit szerettem volna. Ha gondoljátok, itt elolvastatjátok.

A könyvet nagyon szépen köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Read More

Michael J. Sullivan - Birodalom születik

Fülszöveg:
BÁB FEJÉRE KERÜL A KORONA.
AZ IGAZI ÖRÖKÖS REJTVE MARAD.
EGY KALANDOR TITKA FELFORGATHAT MINDENT.

Háború fenyegeti Melengárt, és hőseink újabb kockázatos megbízást kapnak. Ezúttal szövetséget kell kötniük a nemzetelvűek csapataival, akik délen a birodalmi elnyomók ellen küzdenek. A Nefronita Birodalom megállíthatatlanul terjeszkedik, és Royce gyanúja egyre erősebb, hogy Ezrahaddon, a mágus eszközként használja őt és társát saját, kifürkészhetetlen céljaihoz. Ha ki akarja deríteni az igazságot, meg kell fejtenie Hadrian titkát. Ám felfedezése, könnyen véget vethet a barátságuknak és kettészakíthatja a Riyriát.


Borító: 3,5
Sorozat: Ryria-krónikák # 3
Eredeti cím: Nyphron Rising
Kedvenc karakter: Royce
Oldalszám: 408
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2013

Elég rég volt már, hogy a kedvenc tolvajpárosomról olvastam. Az előző rész elég hullámzó színvonalat produkált, és reméltem, hogy ez a rész jobban teljesít.
És jelentem, ha nem is teljesen, de elégedett vagyok.

Míg az első két rész a küldetésekre koncentrált, itt  már körvonalazódik, hogy a sorozat milyen irányba is tart.
Igen, hőseink most is elvállaltak egy küldetést, de az is inkább a "nagy egésznek" egy kis szelete.

Mint előzőleg, most is több szemszögből követjük nyomon az eseményeket.
Ha nem is hangsúlyos, de elég nagy szerepet kapott Trace, azaz Modina császárnő. A könyv nagy részében csak meditál, és inkább a mosogatólányból átavanzsált Amilia gondolataiból ismerkedünk vele, de a könyv végére látni, hogy kezd magára találni.
Nem tudom hogy Sullivan-nek mi a terve vele, de biztos van. Kíváncsian várom, hogy mi lesz, főleg, hogy az Örökös kiléte kezd körvonalazódni.

Örültem neki, hogy Arista ismét szerepet kapott. Nagyon kedvelem a hercegnőt, aki cseppet sem szokványos.
Ismét magánakcióba kezd, és öröm volt látni, hogy mennyit sikerült fejlődnie.
Arista nagykövetként csődöt mondott, és boszorkánynak is kikiáltották. Hiába, a varázslás kimerül nála abban hogy valakit tüsszentésre bír, mégis megbélyegezték.
Annak ellenére hogy nem egy szokványos hercegnő, mégis burokban élt. Ahogy megkezdte a kalandozást a tolvajokkal, a saját határait feszegette. A könyv végére felnőtt, és a varázstudománya is jelentősen fejlődött. Nagyon várom, hogy mi lesz a sorsa. Sokkal jobban illik hozzá az uralkodás, mint Alrik-hoz.
A romantikus szívem is egyből kalkulálni kezdett. Először úgy gondoltam hogy Hadrian-nel jó páros lennének, de Emery megcáfolta ezt. Kár érte. Ha lehetne, én Emery-t szántam volna az Örökösnek.

A kötet bővelkedik akcióban, ennek ellenére az érzelmeken is nagy volt a hangsúly. Megismerkedhetünk mindkét tolvaj múltjával, és ellátogatunk oda, ahol felnőttek.
A előző kötetben Sullivan elejtett pár megjegyzést Hadrian múltjáról, és arról, mi is lesz a feladata.
Teljes lelki nyugalommal nyugtáztam, hogy igen, tudom hogy ki ő. Viszont a könyv utolsó pár mondata teljesen elbizonytalanított.
Kedvelem Hadrian-t. Kedves és törődő, habár nem az eszéről híres.

Royce-ról még annyit sem tudunk mint Hadrian-ről. De így van jól. A ő múltjából is kaptunk egy szeletet. Mi, mint olvasók sejtettük hogy Royce-t nem csak a haszon hajtja, hanem igenis kötődik Hadrian-hez. Öröm volt olvasni, hogyan győzködi magát, hogy felfedje a titkot, ami szétszakíthatja a Ryria-t.

Gyűlölt titkot tartani Hadrian előtt, és ezért súlyos árat fizetett a lelkiismeretével, ami igencsak meglepte, mert nem tudta, hogy van neki ilyen.
 

Ismét kaptunk egy adag politikai cselszövést, viszont míg az előző részben ez kifejezetten zavart, itt kezdtem élvezni a dolgot.
Amit még jobban élvezek, hogy Sullivan sikeresen megvezet, és bizonytalanságban tart. Míg egyik percben meg vagyok győződve valamiről, pár oldal múlva már kétkedve gondolok vissza arra, amiben biztos voltam.
Felüdülés ez, főleg, mivel mostanában szinte borítékolható a könyvek vége.

A végkifejlet izgalmas, és eseménydús volt. Nagyon örültem, hogy Ezrahaddon ismét felbukkant, és hogy az Örökös története is bemutatásra került. Kíváncsi voltam hogyan is lehet életben, bár, mint említettem, Arcadius-nak hála már ebben sem vagyok biztos.
Degan Gaunt? Most komolyan? Sullivan nagyon jól szövi a szálakat, mert már ebben sem vagyok biztos.

Annyi bizonyos, hogy minél hamarabb be kell szereznem - egyben - a maradék részeket, és maratont kell tartanom. Érzem hogy sokkal több minden fog még felszínre kerülni, és párszor biztos hogy teljesen meg fogok döbbenni. De egy biztos.
Szórakoztató olvasmány volt a Birodalom születik, és kíváncsian várom, hogy a következő részben a Ryria milyen kalamajkába keveredik.

Read More

Na, mik a hírek?

Úgy gondoltam, mivel elég régóta nem volt frissítve az oldal, illő volna életjelet adnom magamról.
És mivel az egyik nagy kedvenc írónőm kötete épp ma jelent meg, gondoltam csináljunk 2 in 1 bejegyzést.
Szóval. Február óta szinte alig volt könyv a kezemben. Egyrészt azért, mert nincs időm rá, másrészt valahogy nem éreztem az indíttatást arra hogy olvassak. (Tudom, szégyen.) De vannak ilyen időszakok mindenki életében. Inkább hagyom ülepedni a dolgokat.
De mivel itt a tavasz, én is kezdek újraéledni. Pár napja belekezdtem Brent Weeks - Az árnyak útján c. kötetébe.
Nagy elvárásokkal indultam neki, de úgy tűnik hogy csalódnom kellesz. A felén már túl vagyok, és nem igazán köt le. Még gondolkodom, hogy félbehagyjam, folytassam, vagy hagyjam egy kicsit ülepedni.
Másrészről mivel mindjárt itt a Könyvfesztivál, a Kiadók jobbnál jobb könyveket jelentetnek meg. És elérkeztem a mondanivalóm fő tárgyához.
Aki egy kicsit is ismer, tudja, hogy megveszekedett Kenyon rajongó vagyok. Amikor az Ulpius becsődölt, sírni tudtam volna. Na nem a Kiadó miatt, hanem a jobbnál jobb pararomance sorozatok miatt, amik mentek a süllyesztőbe.
Igen, tudom hogy Kenyon kötetét elkezdték gondozni rajongói szinten, de legyünk őszinték. Jobban kedveljük a jó minőségű, hivatalos fordítást, amit fizikai formában is tudunk birtokolni.
És itt jön a képbe az Athenaeum Kiadó.
Nagy csendben, egyik pillanatról a másikra bejelentették hogy pár hét, és jön a Dark Hunter (Sötét Vadászok/ Sötét Vágyak Vadásza) sorozat folytatása.

Anno nem bírtam magammal, és nekikezdtem angolul. (Itt olvashatjátok a véleményemet.)
És egyáltalán nem csalódtam. Humoros, szórakoztató, és ismerős közeg köszönt vissza a lapokon. És végre egy női Dark Hunter kerül főszerepbe.
Na de mit akarok ebből kihozni?

MA megjelent a könyv, és uccu neki, mindenki vegye meg, aki kicsit is kedveli az írónőt. Ritka, amikor a rajongók kapnak egy második esélyt, és mi megkaptuk. Éljünk vele! Itt tudjátok megrendelni.

És ha már a reklámozásnál tartok, a kiadó egy újabb jó hírrel szolgált. Kresley Cole (ugyan csak egyik nagy kedvencem) Halhatatlanok Alkonyat Után sorozatát is a szárnyai alá vette a kiadó.
A soron következő kötet Lothaire-é, ami előreláthatólag 06.03-án, Vámpírbosszú címmel fog megjelenni.
Nem igazán értem hogy miért nevezték át a címet, és a borító körül is balhé volt.

Első illetve végleges

Az első borító tényleg illeszkedik az elődeihez. A betűstílus, a szövegelhelyezés. Sőt még a borító témája is. Viszont az alsó része miatt nekem inkább már az ízléstelenség határát súrolta. Fel is vetettem molyon, hogy vágják le az alját, vagy legyen új borító. Nos, kaptunk újat, de inkább visszasírom a régit. Tudom, koldus ne válogasson, és örüljünk hogy egyáltalán megjelenik. De mi magyarok mindig többet akarunk.
Csak remélhetjük, hogy kapunk egy elfogadható borítót.
A kötetet amúgy itt tudjátok előrendelni.


Igaz, hogy még nem tudni ki fogja folytatni szeretett írónőm, Nalini Singh - Angyali Vadász sorozatát, de molyos körökben már tudvalevő, hogy idén érkezik a sorozat folytatása, az Archangel's Legion is.
Igen, szinte sikítani tudtam volna örömömben, amikor meghallottam a hírt.
Megjelenés, borító, kiadó felől semmi hír, de jobb minél hamarabb hirdetni az igét. A véleményem a könyvről.

Úgy tűnik, hogy az Ulpius és más megszűnt Kiadók könyveire aki tud, az lecsap. Pár napja jött szembe velem a hír Facebook-on, hogy Karen Rose könyveinek jogait a Könyvmolyképző vette meg.
Csupa olyan írónő, akiknek a könyveit érdemes megvenni.

Nagyon örülök, hogy a Kiadók gondolnak a rajongókra, és a félbehagyott sorozatokra is gondolnak.
Csak győzzük kivárni a megjelenéseket, és bízzunk abban, hogy a folytatások is érkeznek.

Read More

Hamarosan érkezik... #6

Bő két éve nem volt már Hamarosan érkezik... bejegyzésem. Igen, egyrészt lustaság, másrészt nem igazán jelent meg olyan könyv, amire azt mondtam hogy nekem azonnal kell.
De a helyzet megváltozott, és úgy illik, ha erről szót ejtünk.
Először is. Nem a bejegyzéshez tartozik, de muszáj megosztanom ezt a hírt. A hét közepe tájékán elérte a blog az 50.000 látogatottságot! El sem hiszem! Nagyon boldog vagyok, főleg azért mert ez amolyan visszajelzés, hogy igenis érdemes ezt csinálnom. Már csak annyi lenne a kívánságom, hogy minél többen osszátok meg velem a véleményeteket, gondolataitokat!
De visszatérve a megjelenésekre. Íme azok a gyöngyszemek, amiket KÖTELEZŐ beszereznem.

Fülszöveg:
A Sötét Vadászok birodalmában még a halhatatlan rosszfiúknak is be kell tartaniuk a becsületkódexet: Nem árthatsz az embereknek. Nem szívhatsz vért. Nem lehetsz szerelmes.
Néha egy-egy Sötét Vadász mégis azt hiszi, hogy ő a Törvény fölött áll. Ekkor jövök én. Hogy ki vagyok? Az, akitől még a rettenthetetlenek is félnek. Ha megszeged a törvényt, az én haragom sújt le rád. Az én szívemet nem lehet meglágyítani. Könyörtelen vagyok, nincsenek érzéseim.
Legalábbis ezt hittem, amíg nem találkoztam egy Sötét Vadásznővel. A neve Danger. Veszély. Ez nem csupán a neve, hanem maga az élete. Nem bízik bennem, de nem hibáztathatom ezért. Egyedül ő tudja, miért jöttem: hogy bírája, esküdtszéke és valószínűleg hóhéra legyek a barátainak. Csak Danger segíthet, hogy néhányuk megmeneküljön. Nélküle mind meghalnak.
Dangereuse St. Richard halálos őrület a számomra. Van benne valami, ami feléleszti rég halottnak hitt szívem. De a gonosz elleni harcban az emberiség egyetlen reménye, ha teljesítem a kötelességemet. Ám hogyan tehetném, ha ezzel fel kell áldoznom az egyetlen nőt, akit valaha szerettem?


Eredeti cím: Sins of the Night
Sorozat: Sötét Vadászok # 8
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés: 2016.03.31
Goodread-es értékelés: 4,17

Miért figyeltem fel rá?
Ez még kérdés? Kenyon az egyik, ha nem a legkedvencebb írónőm. Mivel Ulpius kiadó becsődölt, így búcsút mondhattunk annak hogy olvassuk a folytatásokat. Hivatalosan nem jelent meg több Kenyon fordítás, ám a könyvmoly tudja hogy hol és mit kell keresni. Igaz, Alexion kötetét nem lehet megtalálni, és ezért is vettem rá magam még tavaly az eredeti nyelvű könyvre. Itt olvashatjátok az értékelésemet a könyvről.
És nem győzöm hangsúlyozni, hogy aki kedveli az írónő munkásságát, az szerezze be a könyveit legális forrásból. Kaptunk egy újabb esélyt, mutassuk meg hogy érdemes volt a Kiadónak folytatni a sorozatot! És így ismét felcsillant a remény, hogy Acheron kötetét hivatalos fordításban is olvashatjuk! Igaz a borító nem jön be, de egye fene. A moly ne válogasson! Itt tudjátok előrendelni.

PS: Ehhez a kötethez tartozik a kezdetek című novella. Sokan olvashattátok, és remélem hogy a kiadó ezt is megjelenteti. Annyit elárulok, hogy annak a novellának elég sok köze van Alexion-hoz.

Fülszöveg:
Nincs még elérhető fülszöveg.













Eredeti cím: Queen of Fire
Sorozat: Hollóárnyék trilógia # 3
Kiadó: Fumax
Megjelenés: 2016.03.?
Goodread-es értékelés: 3,63

Miért figyeltem fel rá?
Anthony Ryan Hollóárnyék trilógiájának első része a Vér éneke nagyon tetszett. Annyira, hogy a folytatást szinte azonnal megrendeltem. Nem olvastam még, de mivel alig 1,5 hónap múlva jön a befejező kötet, a tűz királynője, lassan illő volna.
És ez a borító! Csodálatos. Az egyik moly szemfülességének hála kiderült hogy ez Brent Weeks - Éjangyal trilógiájának francia borítója, ami Frederic Perrin munkája.
Az egész sorozat minőségi és csodás borítókból áll. Igaz, ez inkább a második részhez passzol jobban, de még így is öröm lesz a polcomon látni.

Fülszöveg:
Wes Carter vérbeli nehézfiú. Az Arthur Kill Büntetés-Végrehajtási Intézet fegyenceként három éve ül kokainbirtoklásért. Tartozott valakinek, és a tartozása fejében vállalta a büntetést. Látszólag kemény, mint a beton, és hideg, mint a vas, ami elválasztja a külvilágtól. Gyönyörű, veszélyes, titokzatos és okos. Carter 16 éve (pontosabban 5844 napja) vár arra a lányra, akit a sors hozzá vezetett, és akinek a haja illatos, mint a barack. Csak ő mentheti meg a pokoltól…
Kat Lane még csak kilencéves volt, amikor egy banda agyonverte az apját egy esős éjszakán Bronxban. A védtelen kislányt egy nála nem sokkal idősebb srác mentette ki. Kat sosem tudta meg, ki volt az a kapucnis idegen, akinek a karjaiban átvészelte a szörnyű éjszakát. Kat magánórákat ad Wesnek, de a múlt mély sebei nem tűnnek el nyomtalanul, és az állatias szenvedély sem gyógyíthatja be őket…hacsak a szerelem nem segít.
Sophie Jackson trilógiája – a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről – az interneten lett szenzációs siker. Jodi Ellen Malpas, Jamie McGuire, Katy Evans és Samantha Young rajongóinak kötelező.

Ő volt minden, amire szüksége lehetett.
Titok, harc és szenvedély.
16 évig várt rá.
Ő az, Barack.


Eredeti cím: A Pound of Flesh
Sorozat: A Pound of Flesh # 1
Kiadó: Libri
Megjelenés: 2016.04.15.
Goodread-es értékelés: 4,03

Miért figyeltem fel rá?
Őszintén mondom, hogy nekem a címről, illetve a borítóról egyből egy fantasy regény ugrik be. Főleg a zombis fajtából. Elolvasva a fülszöveget viszont úgy megfogott a  sztori, hogy egyből kívánságlistán végezte a kötet.
Nem szeretek új sorozatba kezdeni, de ezzel kivételt tetszek. Eddig két "egész" könyv, illetve két novella tartozik a sorozathoz.

Fülszöveg:
Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?

Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.

Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…


Eredeti cím: Between the Lines
Sorozat: -
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés: 2016.03.25.
Goodread-es értékelés: 3,57

Miért figyeltem fel rá? 
Jodi Picoult munkásságával tavaly sikerült megismerkednem, és az írónő stílusa egyből elvarázsolt. A drámai és életszerű története nagyon megfogott. Igaz hogy manapság inkább a fantasy vonal menő nálam, de nagyon szeretem a romantikus történeteket is. A kötetet a lányával közösen írta, és a fülszöveg nagyon megtetszett. A borító is tetszik, tipikus nyári hangulatot áraszt.
Itt tudjátok előrendelni.

Fülszöveg:
Nincs elérhető fülszöveg és borító.














Eredeti cím: Lothaire
Sorozat: Halhatatlanok Alkonyat Után # 10
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés: 2016.06.?
Goodread-es értékelés: 4,43

Miért figyeltem fel rá? 
A végére hagytam az egyik legjobbat. Imádom Cole-t, és az HAU sorozatát. Mivel ez is az Ulpiushoz tartozott, ennek a kiadása is becsődölt. Viszont a kiadó egyik munkatársa közhírré tette, hogy az Athenaeum kiadó Sherrilyn Kenyon sorozata mellett Ms.Cole eme sorozatát is felkarolja. Igaz, pontos dátum még nincs, csak annyi hogy esetleg a Könyvhétre érkezik. Viszont minél hamarabb, és minél többször szót ejtünk a megjelenésről, annál több olvasóhoz jut el a hír.
Igazán hálásak lehetünk a Kiadónak, hogy felkarolja ezeket a pararomance gyöngyszemeket. Annyi hátránya van a dolognak, hogy Regin történetét, a Sötétség démonát már nem lehet kapni sehol papír formátumban. De ez ne akadályozzon meg senkit. Ismét itt az esély, hogy olvassuk kedvenc sorozatainkat. Az esélyt megkaptuk, hát éljünk is vele.
Borító illetve fülszöveg még nincs, de bízom benne hogy pár hónap múlva az is napvilágot lát. Ettől már csak az lenne jobb, ha Nalini Singh sorozatait is folytatná valaki. Izgalmas, és jó könyvekkel teli évnek nézünk elébe, és még csak február van!

Read More

Mark Lawrence - Bolondok hercege

Fülszöveg:
Mark Lawrence egy újabb trilógia erejéig visszatér a Széthullott Birodalomba, hogy ezúttal egy kevésbé ambiciózus hercegről regéljen…

A vörös királynő öreg már, de a Széthullott Birodalom királyai így is mindenki másnál jobban tartanak tőle. Legfélelmetesebb fegyvere a titokzatos Néma Nővér, akit senki sem láthat, de a nevét rettegve emlegetik.

A királynő unokája, a gyáva és részeges nőcsábász, emellett szenvedélyes szerencsejátékos Jalan Kendeth herceg mindössze tizedik az öröklési sorrendben, ám tökéletesen elégedett jelentéktelen szerepével.

A Néma Nővér által állított halálcsapdából megmenekülve sorsa összefonódik Snorri ver Snagasonéval, az ádáz viking harcoséval. Hogy megtörjék a kettejüket egymáshoz béklyózó varázst, útnak indulnak a Széthullott Birodalmon át a jeges észak felé. A Holt Király bérencei elől menekülve számtalan veszéllyel, készséges nőkkel, Skilfarral, a jégboszorkával, sőt, még egy Jorg Ancrath nevű jöttment herceggel és bandájával is találkoznak.

Ám Jalan csak egyetlen dologra vágyik: szabadulni Snorritól, mielőtt a viking óriás küldetése sikerrel jár, és végre farkasszemet nézhet ellenségeivel a Fekete Erődben, a Metsző Jég peremén.


Borító: 5
Sorozat: A Vörös királynő háborúja # 1
Eredeti cím: Prince of Fools
Kedvenc karakter: Jalan, Snorri, Dr.Karógyökér
Oldalszám: 396
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2014.11.06

 

Hosszúra nyúlik vissza a kapcsolatom az író munkásságával. Nagyon régóta kinéztem magamnak a Széthullott Birodalom sorozatát, és amikor még csak a Tövisek hercegét olvastam, akkora bizalmat szavaztam neki, hogy az eddig idehaza megjelent könyveit beszereztem. Köztük ezt is.

Majd pár hete megjelent ennek a könyvnek a folytatása, a Hazug kulcsa. Még akkor sem olvastam ezt a könyvet, de gondolkodás nélkül előrendeltem.

Hogy ez miért írom le? Hogy érezzétek, hogy Lawrence tud valamit, ha gondolkodás nélkül beszerzem a könyveit.

Imádom Jorg-ot. Egy fantasztikus karakter. Olyan, amilyen. Viszont Jalan-t is hamar megkedveltem pedig ő sem egy szent.

Lawrence ismét a Széthullott Birodalomba kalauzolja az olvasót. Itt viszont már nem Jorg cselekedeteiről olvashatunk, hanem egy másik herceg, Jalan életútjáról.

A két herceg nem is lehetne különbözőbb. Jorg kegyetlen logikával, brutálisan átgázolt mindenen és mindenkin. A célja az volt hogy császár legyen.

Ezzel ellentétben Jalan, a Vörös királynő unokája tökéletesen elégedett a felszínes életével. Élvezi a semmittevést. A legnagyobb baja, hogy a hölgyek ablakából jó testtartással ugorjon ki, és a hitelezői útjából is sikeresen eltűnjön.

Míg Jorg története drámai, és feszes, addig Jalan-é laza és humoros. Hihetetlen, hogy egy író írta a két sorozatot. A Bolondok hercegének első mondatai is arról árulkodnak, hogy Lawrence nagyon lazára vette a figurát. Humorizál, lazább a történetvezetés is. Jalan gondolatai kalandoznak, és nem egy célra fókuszálnak.

 A csaták lényege a stratégia, a stratégia pedig a prioritásokon fordul meg. Mivel az én első három prioritásom mindig az, hogy Jalan herceg, Jalan herceg, valamint Jalan herceg, és csak távoli negyedik, hogy „jól fessek”, megragadtam az alkalmat, hogy folytassam a menekülést.
 

Nagyon kíváncsi voltam, hogy Jorg nagy ívű, és drámai életútja után Lawrence mit tud még mutatni. Hiába, imádom Jorg-ot, de nekem az ő sorozata kicsit töményre sikeredett.

Jalan lazább és csapodárabb, és a könyv is sokkal könnyebben emészthetőbb.

Imádtam, hogy Jalan tudja hogy mit tud, és mire képes. Nagyon jó humorral áldotta meg Lawrence, ami az öniróniától sem mentes. Jalan saját magát is bírálja, ennek ellenére jól érzi magát úgy, ahogy van.

A Néma Nővérnek hála kénytelen Snorri-val, a viking harcossal és családapával utazni.

Fantasztikus dinamikája van a párosnak. Azt gondoltam hogy akik ennyire különbözőek, biztos hogy nem lesz könnyű összerázódniuk. De kár volt aggódnom!

Snorri tiszta szíve megoldott minden problémát. Jalan-val ellentétben Snorri talpig viking és harcos. Vad mosollyal az arcán indul csatába, míg Jalan az ellenkező irányba fut.

Lawrence lassan csepegtetett információkat Snorri családjáról, és arról, hogy mi történt velük.

Az író igen kegyetlen kedvében lehetett, mert ami Snorri családjával történt...

Annak ellenére, hogy a páros csak utazgat és lovagol, mégis eseménydús volt a könyv.

Mindig öröm látni, hogyha egy író a régi szereplőit is beleépíti az új sorozatába. Mosollyal az arcomon olvastam Jorg és bandája felbukkanásáról, és haverkodásukat Snorri-val.

Jorg sorozatában Lawrence inkább az Építőkre, és azok mágiájára koncentrált. Itt szinte fel sem merültek, inkább más mágiákat mutatott be az író.

Jalan és Snorri "átka" igen érdekes, és izgalmas. Főleg úgy, hogy a könyv végére meg is cserélődtek a dolgok.

Nehéz megfogalmazni, de pontosan értettem, hogy Jalan miért lett olyan, amilyen. Hogy mi a célja ezzel Lawrence-nek.

Néha úgy tűnt hogy jó irányba halad, és a pipogya alakból végre férfi lesz. De úgy tűnik hogy erre még várnunk kell.

Nagyon jól szórakoztam a könyvet olvasva. Jalan minden oldalon tett vagy mondott valamit, amitől hangos nevethetnékem támadt.

Mivel a Széthullott Birodalom trilógiának köszönhetően tudom hogy ki a Holt Király, és mi lesz Jorg történetének vége, nagyon érdekel hogy Jalan hogyan és hová fog beilleszkedni.

A Széthullott birodalomnak egy újabb arcával sikerült megismerkednem, ami igazán tetszett.

Jalan-ban több van mint ami látszik. Kíváncsi vagyok, hogy a következőkben mit sikerül elérnie.

De erre csak jó pár hónap múlva kerülhet sor. Nem vagyok hajlandó elolvasni addig a Hazug Kulcsát, míg a sorozat befejező kötete előrendelhetővé nem válik.

Nagy taps jár Lawrence-nek, és a fordítónak is, mert fantasztikusan szórakoztam!

Read More